Re: Teleportkapu

by **Lathspell Solannis** Szer. Aug. 03, 2011 11:54 pm

/Szótlanul követem "csoportunk" vezetőjét. Mellettem Cassius lépked. Így lépünk ki az épületből, és így baktatunk végig a teleportkapuig. Néha felpillantok a csillagokra elgondolkozva, milyen rég is volt, mikor még barátnőmmel együtt sétálgattunk a csillagos ég alatt. Persze ehhez a korhoz képest sokkal régebben volt, mint ahogy én arra emlékszem./
+ Vajon azzal, hogy vámpír lettem, örökké megmaradnak az emlékeim?
/Kérdeztem magamtól, majd utunk végéig innentől fogva a földet nézem./
+ Talán tényleg jobb is így, hogy ide kerültem, és most újra kezdhetem az egészet.
/Gondolom, vállamon megigazítom a gitártok pántját. A csoport hirtelen megáll, én már felemeltem a tekintetem, mikor észrevettem a teleportkapu csodás villódzását. Egy pillanatra megakad a lélegzetem (bár nem mintha szükségem lenne levegőre, de megszokásból még lélegeztem), a nem valami bonyolult instrukciókat megjegyeztem, aztán már csak azt veszem észre, hogy a két alak eltűnik. Pislogok párat, mire felfogom, tényleg nincsenek itt. Cas, aki eddig mellettem állt, követte példájukat, és beállt a fénybe. Miután eltűnt, én még tétováztam egy kicsit. Hátranéztem, majd fel a csillagos égre, aztán egy sóhajtás után beálltam a fénybe, és mondtam:/
-H'Sekirat - Necradit

(26)

by **Lynarin Seeragic** Csüt. Aug. 04, 2011 6:12 am

Folytatás: Necraditi kapunál.

by **Fiona Freefall** Hétf. Aug. 22, 2011 8:37 am

- Ez akkor csak azt jelenti, hogy mélyen, legbelül te is akarod. /Kacsintottam kajánul Philora, majd megindultam a semmi közepén vibráló izé felé, amit jobb híján kapunak hívnak a népek./
- Azt hiszem, értem mire gondolsz. /Válaszoltam pironkodására./ De hát mit tegyek /tártam szét a karjaimat/ mindig is nevén neveztem a gyereket. Nem szeretek finomkodni, de ezt gondolom, már levágtad. /Újabb mosoly villantásával igyekeztem adni a lazát, miközben egyre közelebb és közelebb kerültünk a Lomposkát szűkölésre késztető izéhez./
- Csak nyugi, nem lesz gond. /Nyugtattam egyszerre hármunkat, a kapu közepébe lépve aztán kimondtam a kódot:/
- H'Sekirat - Bloosx.

(164)

by **Philomela Ylva** Hétf. Aug. 22, 2011 8:55 am

+ Legbelül... Kíváncsi vagyok, minden vérfarkas ennyire másként éli-e meg a létét. Emberként sokkal egyszerűbbnek tűnnek a dolgok. +
– Hölgyek előre, aztán halálozási sorrend… / Nyögte be akaratlanul is./ + És én vagyok a dög… + / Philomela-t korántsem töltötte el öröm, hogy társa egyszerűen köddé vált előtte./
– Bloosx, Bloosx, Bloosx… / Ízlelgette a város nevét. / – A fenne enné meg, aki ezeket a nyelvtörőket kitalálta! / Sóhajtott egy nagyot, és még egy utolsó pillantást vetett a környékre. Mielőtt belépett volna a vibráló fénybe keresztet vetett. /
– Reméljük tényleg nem lesz gond. / Tisztán és érthetően mondta ki a szavakat, emlékezve Fiona figyelmeztetésére. /
– H'Sekirat – Bloosx!
{13}

by **Lynarin Seeragic** Kedd Jan. 17, 2012 3:27 am

Uclysse - H'Sekirat....

/Szavak a semmiben, a semmi és a mindenség szavai... Én is szó voltam már csak, aztán annyi sem, egy betű... majd egy hang, egy érzés, amit a hang rejt... Majd már csak egy fénysugár, egy fénypont... apró atomok szerteszálló tömege...
Volt valami borzasztóan abszurd és mégis gyönyörű abban, ahogy a kapu atomjaidra bontott. Nem voltam többé semmi, de egyben eggyé váltam a mindenséggel. A tudatom volt az egyetlen, aki vigyázott a darabjaimra. Bármilyen messze voltunk egymástól, ő tudta mindegyikünk helyét, és figyelt ránk. Hasonlított ahhoz, amikor árnyékká váltam, és még valamihez... valamihez, amire emlékeznem kellene, mintha eszembe is jutna....
Akkor éreztem meg a felhevült föld érintését a tenyerem alatt. Úgy lüktetett az ereje, akár egy hatalmas ér. Különös, eddig soha nem éreztem ilyen tisztán a Föld mágiáját. Csak most tűnt fel, hogy a főváros majdnem egy olyan hatalmas erővonalra épült, mint a Tündérdombok ahová vándoroltak. Felálltam és szolidan hunyorogtam. A napfény bántotta az érzékeny szemeim. A bőrkabátom belső zsebéből egy könnyed mozdulattal előkaptam a napszemüvegem és az orromra illesztettem. A világ fénye eltompult és immár nem ingerelte a vámpírlátásom. Félvér voltam, tudtam a napon járni, de baromira nem szerettem, sőt, kimondottan utáltam. A bőröm viszketett, a fejem hasogatott, és ettől igen morcos lettem.
Idegesen megpöcköltem az extrasötét szemüveget és végignéztem az embereimen, akik a legkevésbé sem voltak emberek./
- Rendben. Most szétválunk, átfésüljük a várost. Alkonyatkor ugyanitt találkozunk.
/Majd hívtam az erőt, a köteléket, amit esküvel kötöttünk a dombba. Itt nem volt olyan erős, de arra elég volt, hogy mindenki felé elküldjek egy célt, hogy merre menjenek. Amikor megkapták, csak biccentettek és elsuhantak a házak között. A Pusztító tekintetén láttam, hogy habozik, hogy legszívesebben mellettem maradna, de végül ő is elsuhant.
Egyedül maradtam és pár percig csak ácsorogtam csöndesen. Már akkor éreztem, hogy valaki áll mögöttem, mielőtt megérinthetett volna, hallottam a lépteit és a száguldó pulzusát. Villámgyorsan megfordultam és a pisztoly csövét egyenesen a homloka felé fordítottam a.... fiúnak./
- Kérem, vadászkisasszony, ne bántson! Segítenie kell nekem! A papám bajban van! Kérem!
/Hatalmas megszepent vörösesbarna szemekkel bámult rám. Egészen különös volt a szeme színe. Ha kicsit vörösebb azt mondtam volna vámpír, de egyértelműen nem volt az. Más volt a szaga, vert a szíve, de még a bőre sem volt sápadt, hanem kellemes krémszínben játszott. A másik fura vámpírkölyök után gyanakodtam egy kicsit, de olyan rémület volt a tekintetében, hogy végül leeresztettem a fegyvert./
- Nem...
+vagyok én vadász+
/Azonban csak gondolatban fejeztem be a dolgot. Már attól muszáj volt kuncognom, hogy valaki vadásznak nézett. Jó, a ruhám alapján talán még az is lehettem volna, de a hullasápadt bőröm és a fekete minden árnyalatában játszó földig kígyózó hajfonatom azért engedett következtetni... habár... A vámpírok nem járnak kint nappal, a sidhek pedig ritkán lődöznek fegyverrel. Nos így belegondolva, akár vadász is lehettem volna./
+ Még hogy mi vadászok! Mily mulatságos gondolat!
- Rendben van, de csak most az egyszer. Mutasd az utat.
/Miközben őrülten hálálkodott és megindult a fősugárúton az futott át a fejemen, hogy teljesen meg vagyok hibbanva, amikor ahelyett, hogy Haragra vadásznék, egy kölyöknek segítek..../
+ De ne félj Harag, találkozunk még....

(112)

by **Eyrana Caecus Saqron** Hétf. Feb. 13, 2012 2:10 am

*előzmény a könyvtárnál*

/Nem felelt Mulannak, csak megindult az idős férfi által magyarázott irányba. Bár jó tájékozódónak vallja magát, többször megkellet állnia egy-egy pillanatra, hogy felmérje merre is haladjanak tovább. De végül elértek a kapuhoz./
- Itt is vagyunk a csillagkapunál!
/Néz társnőjére. Kicsit furcsán érzi magát, mert nem szokott még teljesen ehhez az őrülethez. Tetszik neki ez a modern világ, de valahol ódzkodik is tőle./
- Remélem a túloldalon, nem Goa'uldok fognak várni.
/Eltűnödik egy kicsit. Majd kirázza a hideg./
- Bár inkább azok, mint a nanitokbók összeállt Replikátorok!
/Megrázza a fejét, majd elindul a kapuhoz. Mikor oda ér, az eddigi ódzkodás egy pillanat erejéig sem látszik meg rajta. Határozottan mondja ki a szavakat./
- H'Sekirat, Polimetron.

{82}

by **Mulan Huryū** Hétf. Feb. 13, 2012 9:35 am

/Pár pillanatig csak bámulok a furanevűre, amikor kínaiul kezd el beszélni.
+ Hé, japán lettem, nem kéne értenem a halandzáját?? Haho égiek! Egy kis sárga sirámol hozzátok!!
Eddig egész jól megvolt a csaj, habár az én stílusomnak kicsit idegen néma szamaritánius figurát nyomatta, dehát istenem, ha ehhez van gusztusa? Miért is ne?? Nekem aztán levelibéka...
Amikor a csaj eltűnt az örvénylő fényben egy pillanatra megszeppentem, persze nem nagyon... + Tökös csaj nem cidrizik!!! + De azért enyhe meglepődéssel viseltettem a helyzettel kapcsolatban, maradjunk annyiban....
Azonban vettem egy nagy levegőt, próbáltam valami japcsi zen-zun jógalégzés féleséget kicsikarni magamból, de nem nagyon ment, így végül csak azt a két bizonyos szót nyögtem ki, megtoldva még eggyel.. izé kettővel./

- Szezám tárulj! H'Sekirat - Polimetron!

(28)

by **Tereus** Szer. Feb. 29, 2012 4:24 am

/A tavasz mindenhol ott volt. Kiérve a parkból, a városon keresztül, de még itt a kapuknál is éreztem. Valahogy nem tetszett ez a felfordult időjárás. Meglehet, hogy jobban szerettem ezt az évszakot, mint a többit, de a folytonos váltakozás volt a helyes menet./
- Amikor legutóbb Altmyrcában voltam, pár órával ezelőtt, akkor egy ottani lakos, mondta nekem, hogy a varázslók elmentek a városból.
/Tündöklőm ezen a hamis? emlékképen, de nem osztom meg vele kételkedésem./
- Valószínűleg lesznek ott lakosok, csak nem annyian mint azt eleve gondolnád.
/Kis sor tekergőzőt előttünk a Altmyrcába vezető kapunál, talán fél tucatcsoportról lehetettet szó, nem igazán érdekelt, mivel folyamatosan haladtak előre, nem tolakodtam én sem./
- Ami az útitervet illeti, tudom merre kell menni egy-egy helyszín után.
/Ránézek Éeadromra, majd vissza a kapura./
- Használtad már?
/Kérdezem a szárnyastól, a fényesen villódzó örvényt figyelve./
- Legelős alkalommal amikor használni akartam eltűnt belőle a mágia. Igen, tönkretettem.
/Fanyar félmosoly jelenik meg szám szegeltében erre az emlékre./
- Illetve Ravennek közösen tettük tönkre. De azóta mint láthatod, megcsinálták.
/Fűzöm egymás után a szavakat./
- Ha oda érsz, határozottan mond ki annak a városnak a nevét ahonnan indulni akarsz, majd az úti célod nevét. Mindegyik kapu ezen az elven működik.
/Odalépek a kapuhoz, és az előbb felvázolt tematika szerint cselekedek./
- H'Sekirat - Altmyrca.

{125}

by **Éadrom** Szer. Feb. 29, 2012 5:02 am

* Danu gyermekei *

/Ahogy átvágtunk a városon, egyre szembetűnőbb lett, hogy az ittenieket is meglepetésként érte ez a hirtelen időjárás, vagy sokkal inkább évszakváltás. Egy különös térre értünk, ahol egy boltíves, kapu szerű építmény előtt emberek sora kígyózott. Leereszkedtem Tereus mellé mikor ő is beállt a sorba./
- Elmentek a varázslók?Különös. Mit gondolsz, hova mehettek? Már ha tényleg elhagyták a városukat.
/Valahogy nem tudott megnyugtatni még az se, hogy látszatra teljesen magabiztos volt a dolgában./
- Legyen, ha ennyire bízol magadban. Csak aztán tényleg találjuk meg azokat a szentélyeket. Öhm... Használni? Mit?
/Végighallagatom majd kétkedve pillantok a kapu felé. Ekkor tűnik csak fel igazán, hogy az emberek eltűnedeznek benne, és mások jelennek meg./
- Térkapuk? Itt komolyan térkapuk kötik össze a városokat? Na jó, ez már tényleg fejlődés. Hm... szóval, akkor csak utasítást adsz a kapunak és elrepít? Elég kényelmes megoldás, de hol az utazás öröme? Mellesleg mennyire biztonságos?
/Nagyokat pislogok, mikor Tereus a szemem láttára eltűnik a fényben./
+ Nafene....
/Óvatosan lépek csak be a kapu fényébe. Még meg se szólaltam máris éreztem magam körül örvényleni a kaput fenntartó mágiát. Összehúztam szárnyaimat és lelkemet is burokba húztam. Az apró lélekparány, mely Lyn ajándéka volt most szinte ijedten simult a lelkemhez. Nem mertem megkockáztatni, hogy hatalmamhoz forduljak, főleg, hogy Tereus is említette, mikor tönkretette a kaput. Így hát, csak annyit tehettem hogy mélyebbre szorítottam magamban hatalmam és elszeparáltam a köröttem áramló mágiától. Vettem még egy utolsó mély levegőt, kifújtam és szólásra nyitottam a számat./
- H’Sekirat – Altmyrca.
/Ahogy kiejtettem a szavakat a körülöttem áramló energia lecsapott rám és elragadott magával./

* Folytatás Altmyrcában. *

{42}

by **Arion Scelter** Kedd Márc. 06, 2012 9:38 am

//A Fősugárútról érkeztünk//

/ Valójában még ki sem próbáltam, milyen is lenne az, ha megpróbálkoznék ezen az átlátszó ramatyon csoszogni... első körben nagyon hülyén festenék, ami nem igazán passzolna a jellemvonásomhoz, meg a sidhe imázshoz. Nem szerettem gyámoltalan kis hülyegyereknek festeni, de a világ újdonsága és varázsa szinte követelte, hogy a legapróbb dolgokat is kipróbáljam. Egy-egy szembejövő járókelőt is szívesen megállítottam volna, csak azért, hogy tüzetesebben is megvizsgálhassam. A múltban ez mindenképpen idiotizmusra engedett volna következtetni, de itt egészen más volt a helyzet... egyszerűen annyira idegen volt még minden, hogy ha nem lett volna az évek alatt kialakult hidegvér, valószínűleg nyálat csorgatva gügyögtem volna a boltban, eszemet vesztve, az őrületbe menekülve a valóság kegyetlen határmezsgyéiről.

Az újbóli mélázásból aztán a mellettem sétáló lányka – jobban mondva, a múltjából adódóan anyuka -, igézően dallamos és könnyed hangja zökkentett ki. Egy pillanatra oldalra tekintettem a feketékkel, aztán újfent az előttem húzódó útra szegtem a koromszíneket. Szinte észrevétlen, de megráztam a fejem, mintegy korholva magamat, még egy ilyen, vagy akár ehhez hasonló kiesés, és saját magam nyakát fogom kitekerni. Egy ismeretlen helyen a legapróbb figyelmetlenség is az ember életébe kerülhet. /
- Akkor, hogy tiszta legyen!
/ A mondatot követően ismét a pillantását kerestem, a kecsesen ívelő és bűverejű szemeket. Tudtam, hogy ő azért ilyen, mert arany sidhe... minden testi adottsága arra szolgál, hogy előnyt kovácsoljon. Ennek ellenére nem lehetett elmenni a külleme mellett, bármennyire is alantas férfi gondolat. /
- Készítettél egy homokszobrot, amit megszállt egy elementál! Amennyiben ez a valami testet cserélne, akkor az ebed újra csak egy kupac homok lenne!
/ A summázás inkább csak azért kellett, hogy biztosan jól értettem-e a szavait. Ebből kifolyólag megfordult a fejemben, hogy az elementált vajon ő idézte meg, vagy csak úgy érkezett magától. Cseppet sem hanyagolható melléktényező, ellenben nem volt kedvemre faggatni minden kis apróságról. Azért volt az ismeretlen, hogy kiismerjem, az pedig idővel ment csak, nem kellett rohanni sehová... elvégre a világ megvár... ez persze nem, mert vége lesz, ha nem mentjük meg. Danu kicsit megcifrázta nekünk az élet savát és borsát egyéb fűszerekkel is.

Már éppen folytattam volna a beszélgetés kellemes fonalát, amikor megérkeztünk a hatalmas, utazásra szolgáló szerkezethez, aminek a belseje egy merő fényből állt. Halovány és gúnyos mosoly húzódott a visszataszító pofámra, bizony ez a valami tisztára olyan volt, mint a sorozatból a Csillagkapu. Pár pillanatig csendesen méregettem a szerkezetet, majd lassú léptekkel indultam meg felé, hátratekintve.
- Gyere, nézzük meg közelebbről!
Pár percnyi tömegben-lökdösődést és szemlélődést követően szemmel kísértem az utazókat, mit és hogyan tesznek, hogy egyszerűbb legyen. Reméltem, hogy lesz páros, akik együtt utaznak, esetlegesen a társas ugrást is megtudjuk nézni, hogyan kell. /

{13}

by **Tessa T'Ziczmesa** Szer. Márc. 07, 2012 5:37 am

/Kicsit elfintorodok a szavaira./
+ Nos igen, így kimondva a dolog tényleg elég betegesen és őrülten hangzik... Teremtettem egy testet, amibe beleköltözött egy elementál, egy lélek, egy élőlény... habár elég fura egy jószág, az tuti, de akkor is határozottan él...
/Végül csak felsóhajtottam, arra jutottam ez a dolog sehogyan sem fog kevésbé őrültnek tűnni. Végül arra jutottam, jobb ha beszélek, mielőtt hülyének néz./
- Nos, így történt a dolog...
/Amikor a homokkupac dolgot említi, akkor rápislantok, hirtelen eszembe jut, hogy ez már megtörtént egyszer, de ő akkor pont nem volt ott, így nem is tudhatna róla.../
+ Persze, hogy nem tud róla, egyszerűen csak kikövetkeztette... jó, ez mondjuk nem egy olyan nagy agyalás, de azért nem hülye Arion, nem kéne annak néznem, hogy egy ilyet nem tud kitalálni... Tess szedd már össze magad!
/Azt hiszem, ez a világ, ez a sok abszurd dolog kezdte feszegetni a tűrőképességem határait. Egyesével sem voltak éppen könnyedén emészthető tények azok, amiket most a képembe vágtak, de így együtt kezdték túlterhelni lassan az agyamat. Pedig jobb lenne, ha tiszta fejjel tudnék gondolkodni./
- Szóval, megtörtént egyszer. Az elementál, mellesleg Kharnak hívják elment megkeresni egy társát, addig pedig ugye elhagyta a testet, amiből nos pontosan egy adag homok lett, semmi más. - mondtam viszonylag könnyeden, pedig tiszta őrültség volt az egész.
Ekkor tudatosult csak bennem, hogy a másik még megdöbbentőbb dolgot eddig kizártam a fejemből, mintha úgy megsznne létezni.
Most azonban áttörve magunk a tömeget egészen közel jártam a szikrázó fényhez. Olyan volt, akár egy vadállat. Rémisztő és meseszép egyben. Csodáltam és rettegtem tőle.../
- Milyen gyönyörű... /tört végül az erősebb érzelem felszínre. Kinyújtottam felé a kezem, majd gyorsan visszarántottam./
+ Ne légy őrült Tess, szedd össze magad!
/Vettem egy mély levegőt, majd Arion felé fordultam, amikor láttam, ahogyan a többiek egyszerűen csak belépnek a fénybe, majd kimondják a megfelelő szavakat./
- Készen állsz? Azt hiszem jobb lesz, ha gyorsan túlesünk rajta... /mondom enyhén aggodalmas mosollyal. Majd biccentek, mintegy magamat megerősítve./
- Kezdtem én. Ha valami gáz lenne, sok sikert neked a küldetéshez... /teszem még hozzá teljesen fölöslegesen, elvégre elvileg nem lesz semmi gáz...
Aztán nem hagytam magamnak több időd rémüldözni, egy határozott lépéssel a fénybe szökkentem, és kimondtam a pultostól hallott szavakat. /
- H'Serikat - Uclysse...
/Aztán éreztem, ahogy a fény darabjaimra tép, majd minden elveszett, eggyé váltam a fénnyel, hogy jelentős távolságot átutazva újra testet öltsek.../

(90)

by **Rabraquat** Szomb. Márc. 10, 2012 10:09 pm

*Hirig tündérségessége*

/Átlépünk a kapun, szinte egyszerre érkezünk meg az emberek nyüzsgő városába. Már éppen azon gondolkodom, hogy repüljük e, mikor támad egy másik ötletem. Azonban még válaszolok előtte Hirig mondandójára./
- Az itteni tanácsnál Miura, egy arany sidhe képviseli a feyeket, szóval nem tudom, hogy mi hogy van. Még nem néztem bele a szövevényes politikai helyzetbe, mondjuk nem is volt rá időm. Ahogy neked sem nagyon, ha jól sejtem. /Mesél és közben egy-egy szúrósabb pillantásával helyet csinál maguknak. Élvezi, ahogy a népek tartanak tőle, vagy éppen tisztelik, vagy utálják, de a lényeg,hogy arrébb hordják magukat. Miután van egy kis ösvényünk, Hirigre nézek széles vigyorral. Biztos nem értik az emberek, hogy hogyan állok szóba egy tündérrel, a következőn pedig még meg is fognak lepődni. Benyúlok a zsebembe, kikeresem az apró kulcstartót. Az villózni kezd a kezeim között és kimondom a nevemet./
- Rabraquat. /Ahogy elhagyja a hang az ajkaimat e kis kulcstartó felreppen egy méter magasságba a kezemből és pár pillant alatt egy csodás motorrá változik. Szemöldök emelgetve nézek Hirigre, olyan: "na mit szólsz?" nézéssel. Felpattanok a mocira, és várom a tündért, aki remélem, hogy nem repkedni akar. Bár azt is tud a motor éppenséggel. Amint felült, vagy döntött indulunk a negyedik szintre./

[264]

by **Hirig** Vas. Márc. 11, 2012 7:12 am

*Rab*

/Megvárom míg utat "tőr" nekünk Rab. Valahogy nem kedvelem a tömeget, így megnyugvásként hat rám, hogy oszlik. Nem úgy mint Maikel Jakson thrillerjében, de azért ez is megjárta.
Mikor valami nőciről kezd beszélni, észrevehetően úgy tekintek rá, mintha nagyon tudnám kiről van szó és roppantul érdekelne is, tömény cinizmussal és iróniával./
- Aham!
/Zárom is le egyszerűen ezt a fonalat. De ugyanakkor végig hallgatom, mert hát mégis csak hozzám beszél. Viszont amikor megjelenik a moci, érdeklődésem felragyog, akárcsak szemeim./
- Tetszik a kicsike! Nekem is kell egy ilyen!
/Végigsimítok az ülésen, majd ráülök. Elrendezem köntösöm, és átölelem Rab derekát. Szorosan hozzá bújva, mint egy szerető./
- Akarom!
/Búgóm a fülébe./

{256}

by **Arion Scelter** Vas. Márc. 18, 2012 5:25 am

/ A homokkupac-állatka témát sikerült igen hamar kiveséznünk, pedig nem éppen mindennapos dologról volt szó. Most, ebben a pillanatban természetesnek hatott, és nem is volt annyira meglepő... persze, ha ezt olyan bőséges két-három órával ezelőtt mondta volna nekem valaki, bizonyosan őrültnek és degradáltnak tekintem. Akkor még otthon voltam, a jól megszokott kis életemben, amely nem szólt másról, csak és kizárólag a munkáról, edzésről... tehát röviden összefoglalva az életem túléléséről. A saját kis túlélésemről. Itt és most merőben másról, mégpedig apokalipszisről, ragnaröckről, hívja aki ahogyan akarja. Sokszor kívántam volna kiszakadni a régi életemből, de soha nem gondoltam volna, ha megadatik, akkor nem feltétlenül fog tetszeni az, amibe csöppenek. Persze, ezt is csodálatos Fortuna számlájára írtam, hiszen ki lehetett volna olyan szerencsétlen, hogy egyik hatalmas adag gőzölgő bélsalakból egy másikba penderül át... sőt, az új világban a ramaty még el is lepi, fulladásig szorítja körbe.

Csendesen figyeltem Thessa szavait, közben olykor-olykor a kapura pillantottam. Valamiféle izgalommal vegyes érdeklődő tekintet rajzolódhatott ki a pofázmányomra, bár ezt nem igazán bántam. Annak ellenére, hogy általánosságban véve a fapofa mintaszobra vagyok, most hagytam magam elcsábulni a kifejezésnek. Rengetegszer ültem esténként a tévé előtt, és nézegettem a sorozatot. Az volt az egyik világ, ahová szívesen átmenekültem volna a problémáim elől... persze ott is a világvége volt a tét, de mégis... és, ha úgy vesszük, ha nem is egészében, de valamilyen formában ez létrejött. Sokkalta kellemesebbnek hatott így tekinteni a történtekre, mint sem baljósan. Persze az örök negativizmust nem tudtam kivetkőzni magamból teljesen, de ez, ha lehet ilyet mondani, még nyugalmasabbá tett. /
- Valóban az!
/ Vágtam rá társam dallamosan csilingelő, a kaput éltető szavaira amolyan félváll formában. Sötét tekintetem belerévedt az övébe... akárhányszor pillantottam rá, akárhányszor találkozott a tekintetünk, mindig megbabonázva éreztem magam a külleme miatt. A bensőm tudta jól, főleg Ramiel szavait követően, ez a sziluett is a lénye része, amelyből előnyt kovácsolhat. Ennek ellenére sem zavart a történet, mert a rejtett, régi énem továbbra is ott élt ebben a fakó, torz testben, és ő irányított... én irányítottam. Nekem pedig, a múlt énemnek is tetszett, elvégre férfi voltam, vagy mi a fészkes fene.

Ahogyan elvesztem a tükreiben, valamiféle izgatottságot láttam bennük, még talán azt is meg mertem volna kockáztatni, hogy némi félelmet. Halovány mosollyal próbáltam bíztatni, bár magam sem tudtam még, hogy ebben a testben egy efféle mosoly bíztatóként hat-e, vagy inkább félelmet keltőként. /
- Nem lesz probléma! Odaát!
/ Azzal én is utána léptem a kapu irányába... egy pillanatra sem torpantam meg, egyszerűen bemasíroztam a fényességbe. Amint éreztem a furcsa bizsergést magam körül, hangosan szólaltam, ahogyan a pultos mondta. Igyekeztem a kiejtésre is figyelni, nehogy nekem valami retek helyen bukkanjak fel a túloldalon. /
- H'Serikat - Uclysse...
/ Elviekben darabjaimra bomlottam, és megkezdtem utazásomat az ismeretlen városka irányába, amely az úti célunk volt. /

{14}

by **Rabraquat** Szomb. Márc. 24, 2012 8:43 pm

Előzmény ITT
*Hirig*

/A kis tündérem gyorsan és a szokásos - bár most egész angyalian - modorával magához vételezi az új ruháját. Egész jól nézzük ki így ketten, alig-alig vélek felfedezni hibákat rajta. A köntöse elcsomagolódik, a számla fizetve, mehetünk./
- Nem őrültem meg, hogy mást mondjak. Egyébként, pedig tényleg jól áll. /Mosolygok vissza és elindulunk kifelé. Ebben a ruhában érdekesen fog festeni a motoron mögöttem, de ez nem annyira gond. Megkérem a levegőt, hogy kerülje őt, így nem fog leszakadni róla, vagy összekoszolódni, miközben megyünk. Az ő fejére is "felmászik" egy sisak, majd nagy gázzal otthagyjuk a boltot és elindulunk újra a teleportkapu felé./
- Nem, nem kaptam. Mi áll az üzenetben? /Kérdezek vissza, miközben száguldozunk. Most rövidebb idő alatt abszolváljuk a távot, majd finoman begurulunk a sor elejére. Miután leszállunk zsebre vágom a kis jószágot - a motort - és előremegyek, nem törődve a várakozókkal. Megnyílik előttünk az út, mi pedig besétálunk igazi otthonunk felé./
- H'Sekirat - Uclysse

[267]

by **Hirig** Vas. Márc. 25, 2012 10:56 pm

*Rab*

/Tűnődve hallgatom válaszát és élvezem a száguldást./
+ Tényleg kell egy ilyen, nekem is! +
/Terelem el gondolataimat egy pillanatra az engem foglalkoztató fő kérdésről./
+ Vajon ez kitől származik? +
/Amikor megérkezünk a kapuhoz, előveszem a kis zacskót és oda adom Rabnak. Szó nélkül haladok mellette. Nem törődöm az irigykedő tekintetekkel, melyek rám irányulnak. Sokan szeretnének így utazni és közel kerülni egy arany sidhez, mint amiben helyzetben jelenleg én vagyok./
+ Viszont azzal, hogy csak bámuljátok Drágáim, nem fogtok előrébb jutni! +
/Örülök, hogy nem kell kivárni a sort, és annak is, hogy nem olyanok a körülöttünk lévők, mint a fékezetlen rajongók./
- H'Sekirat - Uclysse.
/Mondom ki a szavakat miután Rab is elmondta./

{260}

by **Éadrom** Pént. Márc. 30, 2012 9:19 am

*Előzmény Anolgelis*
* Danu gyermekei - Raven*

- Rendben! Akkor próbáljuk meg!
/Mosolygok Renavielre majd egy pár pillanatig csak nézek utána mikor elindul. Veszek végül egy nagy levegőt és levetem magam a felhőről. Egy szívdobbanásnyi csak amíg szabadon zuhanok és széttárom szárnyaimat. A szél belekap az acélos tollakba és a lány után eredek. Minden repüléssel töltött perccel egyre jobban ráérzek az ízére, és egyre jobban tetszik. Egészen a kapuig követem a lányt, ahol a landolást némileg mellőzve szinte belibbenek a kapu fényébe. /
- Anolgelis – H’sekirat!
/A földet a lábam már az utazás után éri csak el. Nagyon, nagyon furcsa még ez az érzés, ahogy a kapuban lüktető mágia széttép és magába olvaszt, csak hogy ezer mérföldekkel arrébb újra kivessen magából./
- Szóval, akkor itt is volnánk. A következő a listán ha jól sejtem az útravaló, utána pedig indulhatunk a szentély fele. Nos, kész vagy hogy a nyakunkra szabadítsunk egy csomó dühös, isteni hatalommal bíró nem evilági entitást? Eh, ez hülyén hangzott…. De mindegy, ideje borsot törni egyesek orra alá!

{78}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 31, 2012 12:19 am

*Éadrom*

/Ahogy megérkezünk a tömegbe, kicsit előtörne a régi énem emberiszonya, de egy gyors levegővétellel elnyomom magamba, elvégre ezek az idegesítő, nyomakodó emberek a kistestvéreink, akiket mindössze egy kis mágia választ el tőlünk.
Kicsit megcsóválom a fejem, majd éteri energiává alakítom a szárnyaim, mert attól tör ki leginkább a frász, testvériség ide vagy oda, hogyha a tollakhoz nyomakszik mindenki. Nem tehetek róla, egyszerűen a személyes terem csúnya megsértésének érzékelem, ha valaki hozzájuk ér.
+ Lökött vagyok, ezt kell szeretni...
Megvonom a vállam, csak úgy magamnak. Én érzékelem a szárnyaim, de másoknak láthatatlanok és érinthetetlenek, én főleg az utóbbinak örülök.
Aztán megkeresem Éadromon a tömegben, de gyakorlatilag csak odafurakodni tudok hozzá, akkora a tumultus. Kicsit idegesít a dolog, és ingerülten nézek föl rá, habár nem rá vagyok dühös./
- Menjünk innen gyorsan, vagy összenyomnak minket.
/Végigpásztázom a tömeget, már amennyire megy, mert nem vagyok olyan baromi magas, de mondjuk törpe sem. Végül kiszúrom az egyik kedvenc büfém, ami jelentősen javít a kedvemen./
- Áhháááá az ott remek hely!
/Intek a teleportkaputól alig egy köpésre álló büfécskére, ami az Air & Eart nevet viseli.
Nagy nehezen elverekedem magam odáig és elégedetten huppanok le egy kecses székre a pult elé. Megvárom, hogy Éadrom is megküzdjön a tömeggel, csak azután sóhajtok fel./
- Ki nem állhatom a tömeget... Nem tehetek róla, de idegesít. Téged nem zavarnak? /pislogok rá kíváncsian./

(108)

by **Éadrom** Szomb. Márc. 31, 2012 7:09 am

- Zavarni? Nem, nem különösebben. Bár szó ami szó, soha nem szerettem a nyüzsgő nagyvárosokat igazán. „Vidéki” srác vagyok.
/A lány nyomában én is elverekedtem magam a büféhez és leülök mellé. Körbepillantok és elhúzom kicsit a számat./
- Nem akarlak siettetni, de szerintem van most sürgetőbb dolgunk is. Szerintem elég lenne ha vennénk vagy két flakon vizet és néhány szendvicset. Italozgatni és várost nézni ráérünk később is. Amúgy is, amióta csak betettem H’Sekiratba először a lábam, úgy érzem mint ha valami lesne itt rám.
/Halkítom le a hangom a végére, hogy csak Renaviel hallja./
+ Bár lehet, hogy valójában nem is rám lesett, hanem Lynre.
/Percekig csak bámulok a lányra és próbálok rájönni, hogy mi is olyan furcsa most rajta. Mint ha valami hiányozna…/
- A szárnyaid?! Ezt meg hogy? Ne mond, hogy te is el tudod tüntetni őket? Már láttam hogy se Ramiel se Lucifer nem sétálgat kibontott szárnyakkal, de eddig igazán bele se gondoltam. Ilyenkor hova tűnnek, vagy mi lesz velük?
/Egy pillanatig még Renavielt bámulom aztán a pultoshoz fordulok./
- Kérnék valami gyümölcslevet, jó hideget, jó rostosat. És egy flakonnal el is vinnék.
+ Bakker, pénz.
- Öhm, Renaviel, mi erre felé az elfogadott fizetőeszköz?

{79}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 31, 2012 8:30 am

- Nos mondjuk úgy, én sem szeretem a nagyvárosokat... /motyogom még, de a rendelés jobban eltereli a figyelmem.
Amint megjelenik a kedves eladólány csak elmosolyodok./
- Kérek öt tapaest elvitelre csomagolva. Három legyen húsos, kettő zöldséges. Aztán legyen még egy közepes doboz energ.
/Adom le a rendelést és amikor a lány biccent, akkor fordulok vissza az angyal felé./
- Ez afféle gyorsétterem. Ne aggódj, nem állunk meg hosszú ideig felvesszük a kajákat és megyünk is tovább, öt perc és meghozza a csaj. A tapaes pedig sokkal finomabb, mint a szendvics... Tényleg, a húsosat szereted, vagy vega vagy?
/A paranoiás megszólalására meg cska körbe nézek. Azok után, hogy az őrült kis "barátnője" egy vízelementált küldött utána én bizony nem csodálkoznék, hogyha úgy érzi magát, mint akit figyelnek... Persze jobb a békesség elven ezt persze nem mondtam ki.
Közben Éadrom elé a másik pultoscsaj lerakta a három az egyben menta-alma-eper üdítőkombinációt. Én az epreset le is nyúltam, mielőtt bármit tehetett volna, és kortyolgatva intettem a csajnak, hogy egy olyat hozzon nekem is, mialatt a három keverékének 1 literes kiszerelését lerakták a másik elé.
Az üdítőm illetve az övének harmadát iszogatva válaszoltam a kérdésre./
- Igen, megy nekem is, amióta megvan az angyallelkem. Amúgy ilyenkor éteri energiává alakítom őket. Megvannak, csak láthatatlanok és érinthetetlenek.
/A fizetőeszközös dolognál meg csak elkezdek kutakodni a zsebében. Bunkóság, de én is véletlenül találtam meg magamnál a pénzes cuccocskát, így feltételeztem nála is lesz...
Meg is találom a kis izét rövid zsebelés után./
- Ez egy afféle hitelkártya, a boltban vagy bárhol ha átadod tudsz vele fizetni. Jelenleg 200 kMŁ van rajta, enekm legalábbis annyi volt érkezéskor. Ez a 21.-be olyan 220 dollár köröli összegnek felel meg azt hiszem. Azt itt használt pénz még a millenium az átváltás pedig úgy van, hogy 1 MŁ = 20 kMŁ. Egyéb kérdés?

(109)

by **Éadrom** Vas. Ápr. 01, 2012 9:41 pm

- Aham, szóval gyorsétterem? Renben. Öhm, gőzöm nincs mit rendeltél, de maradjunk a húsosnál.
/Csak nagyokat pislogok, miközben furcsábbnál furcsább ételek és italok érkeznek elénk. /
- Eh, hogy itt minden ilyen ... hm... érkedesen nézzen ki. Oh, szóval átalakítod? Jól hangzik. Előnyös lehet, főleg ha ruhát vesz az ember. El nem tudom képzelni, hogy csinálnak öltönyt például egy angyalnak. Már ezen a trikón is pislogtam. Hé!
/Meglepődve húztam fel a szemeimet miközben v égigtapogatja a nadrágom zsebeit. De nem csinálok különösebb problémát belőle, főként hogy előkerül a „hitelkártya.” Miután fizetünk az ételért alaposabban szemügyre veszem a kis eszközt. Megforgatom, megpiszkálom és alaposan megnyomogatom minden irányból. /
- Nem is rossz, bár régen valamivel apróbbak voltak a hitelkártyák. És én még azt hittem, hogy mostanra minden információt és értéket egyetlen apró chippen lehet majd tárolni. Na és persze, hogy a Nagy Testvér mindent lát majd. Eh... viszont ez azt jelenti, hogy majd nem ártana valami munkát találnom. Ha jól sejtem ez a 200 pénz elég hamar el tud fogyni.
/És ahogy jobban belegondoltam, rá kellett jönnöm, hogy pillanatnyilag se pénzem, se szállásom, se semmim nincs igazán. Lassan ideje lesz beilleszkedni itt./

{80}

by **Raven Raymore** Hétf. Ápr. 02, 2012 12:41 am

- Nos oké, akkor megkapod a húsosakat. /mondtam nagyvonalúan.
Eddigre már a pincérlány is visszajött, lerakta elénk a papírzacskókba csomagolt helyes kis tapaeseket, meg a literes flaskát. A pincérlánnyal közöltem, hogy az italát a társam fizeti, a többit én. Felemeltem a csuklóm és az olyan 5 cm-es tetoválást odatartottam a lány elé, aki egy kis szerkezettel ügyesen leemelte róla az összeget.
Csak ekkor fordultam vissza Éadromhoz és az egyszerű fehér ingem visszahúztam a csuklómra./
- Nos igen, a hitelkártyák manapság még annál is apróbbak. De amikor átlépsz a kapun, ilyet még nem kapsz, csak olyat, amilyet a többiek. Nekem is olyan volt, aztán regisztráltam, elrendezték a számlaügyeim és mostmár egyszerűbb a dolog.
/Vontam vállat. Ismét éreztem láthatatlan szárnyaim, így még arra is válaszoltam gyorsan./
- Amúgy igen, valóban nagyon praktikus. Majd egyszer, ha lesz időnk, megmutatom hogy kell, de csak ha nem tarolsz le semmit...
/Nagy sóhajjal vetettem be magam ismét a tömegbe a papírzacskót lóbálva. Egy nyíltabb hely felé indultam, ahol fölszállhatunk és megindulhatunk messze a szentélyhez./
- Amúgy a Nagy Testvér valóban mindent lát... Munkát meg majd ráérsz keresni, ha a világ megmenekült... Legalábbis én addig tuti nem állnék neki gürcölni. /nevettem fel kissé szarkasztikusan. Ekkorra egy nyíltabb helyre értem és megvártam a másik angyalt.

(110)

by **Éadrom** Hétf. Ápr. 02, 2012 3:06 am

- Áh, értem. Akkor gondolom senki nem fog haragudni ha majd ezt szétszedem. Érdekel, hogy mennyit fejlődött a technika. Bár, gondolom némileg visszavetette a mágia megjelenése.
/Megvártam míg Renaviel végez majd én is átnyújtottam a „fizetőeszközt” a pultosnak és figyeltem ahogy a leolvasószerkezet segítségével levonja az összeget./
- Na de kérlek, hát úgy ismersz te engem, mint aki letarol dolgokat? De komolyan, kíváncsi leszek, hogy meg tudom-e tanulni. Tényleg hasznos kis képesség lehet. Gondolom, sűrűbben veszed hasznát mint a kardodnak.
- Kész is? /Fordulok egy pillanatra a pultos felé./
- Köszönöm. Na azt hiszem indulhatunk, bár lehet nem ártana hogy ha kerítenénk ezeknek egy hátizsákot vagy valamit. Így elég érdekesen festhetünk.
/Menet közben megemeltem a csomagom Renaviel felé./
- Mellesleg, mindig a dolgok végén jön a katyvasz, és ha bajba kerülünk szükségünk lehet még a kezünkre.
/Mikor befejeztem előhalásztam az üdítőt és néhány nagy korttyal eltűntettem belőle. Bár érdekes ízkavalkádban volt részem, mégis csak frissítő volt és egész ízletes is./
- Hm... ez tényleg jó. Na, mutasd az utat drága!

{81}

by **Raven Raymore** Hétf. Ápr. 02, 2012 8:36 am

- Bátran szétszedheted... csak azt ajánlom várd meg vele, amíg a pénzed átemeleik egy rendes számlára, vagy úszott az összeg, ami rajta van. Az amúgy nem egy brutálisan nagy pénz, de azért kár lenne pazarolni...
/Kis szünetet tartok, ahogy felszállóhelyet keresek./
- Igen, a mágia hátráltatja, a hivatalos tudományt mindenképp... Az az igazság, hogy szinte senki nem tudja, hol tart a "valós" tudomány... Hallottam elég meredek sztorikat, amiknek az a baj, a nagy része valószínűleg igaz.
/A hátizsákos szavaira csak vállat vonok, nekem jó egyenlőre így kézben is, mire odaérünk úgyis megéhezem majd és megeszem, repülés közben meg a kezem remélhetőleg nem kell, így egy zsacsi benne nem zavar./
- Ne haragudj, de szerintem ne húzzuk tovább az időt táskakereséssel, az előbb még te is nagyon siettél...
/Ezzel "elővarázsolom" a szárnyaim az éteri síkról és amikor sötét mélybarna tollaimba belekap a szél, elrugaszkodom és pár csapással a magasba emelkedek./
- Akkor irány horány tengerész! /kiálltok hátra, majd erőteljes szárnycsapásokkal megindulok a szentély felé, ami ha az emékeim nem csalnak +Pedig bárcsak ezt tennék'+ alig egy köpésnyire van a lidérces álmok ligetétől.../

(111)

by Ajánlott tartalom