A rét

by **Lynarin Seeragic** Kedd Aug. 31, 2010 1:08 am

A Holdfényes udvarhoz közelebb eső rét.

by **Shelby Rowlers** Szer. Okt. 13, 2010 7:53 am

/Láttam a két dombot, amiről nagyjából sejtettem mik. Körülnéztem, mindenhol fű volt, puha, és selymes, bár mint láttam, a dombokon kicsit zöldebb, dúsabb, és szebb is volt. A távolban valahol feltűnt a teleportkapu. Hempergőztem egy kicsit a fűben és csináltam néhány magamhoz képest egészen jól sikerült cigánykereket. Egyszer csak eszembe jutott a kávéház, ahol először találkoztam magamfajta lényekkel. Gondoltam ellátogatok oda. Elkezdtem futni a teleport kapuhoz, és kicsikét gyorsabban futottam mint emberként. Ez nagyon jó érzés volt, és hamarabb oda értem, mint képzeltem volna./

(14)

by **Helim Aziphim** Vas. Dec. 19, 2010 12:48 am

/Az út idáig eseménytelenül telt, többnyire gondolataimba mélyedtem, már nem akartam többet kérdezni, már így is eleget kérdeztem, valószínűleg lefáraszthattam a Királynőt. Az egyik domb elé értünk, bejáratot nem láttam/
- Hol kell itt bemen...- / és akkor láttam meg a bejáratot, szinte a semmiből tűnt fel/
+ Szóval ez is mágikus, ha az ajtó ilyen, milyen lehet a többi..+
/ Az ajtóhoz léptem, majd a Királynőre néztem, vártam, hogy bemegy-e vagy mond-e valamit előtte?/

(23)

by **Lynarin Seeragic** Vas. Dec. 19, 2010 1:00 am

/Lassan sétálgattam, kiélveztem az otthon nyugalmát./
+ Mennyire más volt ez a hely, mint a vértől tocsogó Necradit! Milyen hatalmas különbség volt a két hely között! Egyszerűen szoba sem tudom önteni.
/Tűnődve figyeltem Helimet, rajta egyértelműen nem látszott, hogy ennyire zavarta volna a vámpírok városa, hogy annyira megőrjítette volna az a hely, mint engem./
+Naná, hogy nem, hiszem ő nem vámpír, te hülye!
/Gondolatban lecsaptam magam. Az elégedettség azonban azonnal elöntött, amikor elértünk a dombhoz. A sithine, vagyis az én Tündérdombom elém küldte a mágiáját, mintha boldogan a nyakamba ugrott volna. Éreztem, ahogy a hatalom végigsimít a bőrömön, amitől úgy kezdtem el ragyogni, mint aki lenyelte a Holdat.
Végigsimítottam a selymes füvön majd beléptem a kapun. Bentről a Csarnokból intettem Helimnek, hogy kövessen bátran./

(63)

by **Helim Aziphim** Kedd Jan. 11, 2011 10:15 am

/Némi pihenés után kilépek a körletemből és elindulok a kijárat felé, ahova most valahogy gyorsabban jutok el, mint amilyen úton jöttem./
+ Jobb lesz, ha megszokom a mágiát...+
/Pillantást se méltatva átvágok a bejárati csarnokon, habár szemem sarkából látom, hogy fekete ruhás alakom ugrál a tükrök között./
+ Most, hogy meg értettem ezt a világot, legalábbis részben, itt az ideje, hogy kapcsolatokat kezdjek építeni. A legjobb hely erre a "főváros", H'sekirat.
/Kilépek a szabadba és megtorpanok./
+ Mi a francért álldogálsz itt? Irány H'sekirat! Már megint magamat szidom...+

(27)

by **Caridwen** Kedd Jan. 11, 2011 10:38 am

/Tűnődésedből az ránt ki, hogy meglátod egy fiatal közeledő nő alakját. Egyenletes léptekkel halad, de valahogy nagyon nem illik ide. A haja rövidre, egészen tüsire van vágva, sötét szemei pedig kíváncsian fürkésznek téged. Mégis a rengeteg mütyürrel telepakolt zsebei és az olajos, meg egyéb trutyis ruhája a fura. Amikor megáll előtted dacosan felszegi a fejét./

- Hello öregem, nem tudod merre van Lyn? /érdeklődik a nő, alig leplezett megvetéssel nézve téged. Nagyon úgy tűnik mintha semmi és senki nem tetszene neki./

by **Helim Aziphim** Kedd Jan. 18, 2011 5:35 am

/A furcsa nő szinte azonnal szemet szúr nekem, de mivel nem érzem őt fenyegetőnek, nem teszek semmit, csak megvárom, míg odaér hozzám. Mikor odaér hozzám, a Királymő felől érdeklődik. Szeméből csak úgy süt a lenézés./
- Utoljára egy goblinnal láttam elmenni, nem osztotta meg velem, hogy merre ment.
+ Kicsit egoista ez a nő, hiába ezek a tudósok már csak ilyenek. Hátha feltud nekem találni pár új kütyüt...+
- Viszont én is a segítségére állok. A nevem Helim Aziphim, a Királynő egyik legújabb alattvalója vagyok.

(28)

by **Caridwen** Szer. Jan. 19, 2011 7:20 am

/A nő ismét végigmér, talán kissé neveletlenül alaposan. Amikor végzett a "mustrával kíváncsian vonja fel a szemöldökét./

- Hmmm.... szóval Lynsi legújabb játékszere? Nem semmi a csaj, azt tuti, most meg valami goblinnal lépett le? Nos azok az én ízlésemnek kissé túlságosan kevésbé emberiek, de amióta egy vámpírral kavart én már semmin nem lepődöm meg... na de nem erről akartam fecsegni, másért jöttem... Szóval azt mondod Lyn egy jóóóó darabig nem kerül elő? /Az arca zavart ráncokba szökken, de hamar kisimul./

- Nos ha nincs ló, jó a szamár is.... Ha te új alattvalója vagy a királynődnek, nos akkor akár te is velem jöhetsz, gondolom nyugodtan elmondhatjuk neked a dolgokat, te meg ha találkozol vele, majd továb adod neki... Jó lesz így öregem?

/Az egyik zsebéből előkap egy csavarhúzót és azt pörgeti mialatt a válaszodra vár./

by **Helim Aziphim** Szomb. Jan. 22, 2011 10:20 pm

- Biztos, hogy tanácsos dolog egy Yakuza bérgyilkost szamárnak nevezni? /hangomban nincsen semmi fenyegetés, mondhatni teljesen semleges/ - Mindenesetre, igen átadom neki az üzeneted, beszólásaidat, pofátlanságaidat és egyéb tiszteletlenségeidet. Miről lenne szó? / szemem végig a csavarhúzón tartom, tapasztalatból tudom, hogy azzal is lehet gyilkolni, bár nem hiszem, hogy nekem esne a nő/
+ Sárkány ellen sárkányfű... / gondolom és felveszem legarrogánsabb arckifejezésemet/

(29)

by **Caridwen** Szomb. Jan. 22, 2011 10:33 pm

- Hé, hé, jól van öregem, ne szívd fel már úgy magad, min egy töltőn felejtett játékrobot! /vágja rá szemforgatva. Úgy tűnik egyáltalán nem hatja meg, amit mondasz, a stílusa egy cseppet sem változik./

- Nos oké, adj át mindent Lynnek, úgyis régen találkoztunk, kár hogy lelépett Dr. Panthera már hiányolja, de azt hiszem neked is örülni fog /egy pillanatra különös mosoly ül ki az ajkára, majd fojtatja./

- De akkor ne is vesztegessük az időt drága uram, irány a vadászok börtönvárosa. /Aprót sóhajt és elfintorodik, de aztán hátra sem nézve elindul a teleportkapu felé./

*A következőt a kapuhoz írd majd*

by **Mulan Huryū** Kedd Aug. 28, 2012 8:11 am

*Előzmény.*

/Magasan szálltam, sötét szárnyaim körül hangosan süvített a levegő. Volt valami borzasztó lenyűgöző ebben az érzésben. Éreztem hatalmas testem minden egyes rezdülését, ezernyi izom, sötét pikkely és gyilkos karom voltam.
Magasan szálltam át a szellemek városának falai felett és ott délkeleti irányba indultam el, végig a zöld tengerként hullámzó rétek felett. Néha kicsit lejjebb ereszkedtem, míg máskor magasabbra törtem, úgy úszva a levegő hullámain, akár egy tengeri lény a vízben.
Éppen egy domb melletti mező fölött süvítettem el, amikor meghallottam a félelmetes ordítást. Egy pillanatra még a szárnyaimmal csapdosni is elfelejtettem. Egy nagy jobb kanyarral tértem ki oldalra, hogy láthassam mi adja ki ezt a borzalmas hangot, habár be kell vallanom volt egy tippem. Nem kellett csalódnom, a fehér iszonyat. ami utánam suhant egyértelműen Khal volt az. Jeges lehelete végigsöpört a tájon és láttam, ahogy a mező jéggé dermed.
Próbáltam elmenekülni, de persze esélyem sem volt. Én megközelítőleg egy órája tudtam repülni, míg ő ki tudja hány száz éve... Hamarosan éreztem a hátamba tépő karmokat, majd azt, hogy zuhanok... képtelen voltam megemelni a kettejük súlyát, se elérni őt a karmaimmal. Csak vergődtem, akár egy óriáscsirke a sólyom karmaiban...
Amikor becsapódtunk a földbe, úgy éreztem egészen a magmáig benyomódok ilyen iszonyatos súlytól, de csak kisebb krátert képeztünk, Khal pedig a hasamra érkezett. Jégkék szemeiben gyűlöletet láttam, majd kitátotta a pofáját és minden létező jégnél fagyosabb lehelete megdermesztette majdnem a szívemet is.
Amikor ott feküdtem, megtörve, átfagyva, véresen és félig holtan kinyúltam felé. Nem akartam semmit, csak hogy ne bántson, hogy nem akartam ártani neki, azonban valami egészen más történt. A sárkányom, akár egy árnyék emelkedett ki a testemből és megérintette a másik sárkány körül vibráló energiát. Az alakváltó, aki voltam megismerte és módosította magát. Döbbenten láttam, amint véres pikkelyeim hófehérré változnak, mintha egy picit kisebb mása lennék a rajtam trónoló sárkánynak. A gyűlölet döbbenetté változott és lemászott rólam. Kicsit messzebb ment, majd egy kékes villanás kíséretében visszaváltozott az emberi alakjában. Túl gyengének éreztem magam bármi máshoz, így én is felvettem az emberi arcom. A sárkányoktól kapott medálnak hála nem pucéran álltam az ellenséges sárkány előtt, hanem szépen lassan véreztem össze a frissiben előkapott ruháim. Azonban amikor fölnéztem a közeledő Khalra, nem gyűlölet ült a szemében, hanem áhítat és döbbenet. Nos ekkor zavarodtam össze teljesen.
- Nym? /kérdezte halkan, letérdelt velem szemben és az arcom felé nyúlt. Túl rémült voltam ahhoz, hogy elhúzódjak, így hagytam, hogy megérintse a hajam és maga felé húzzon egy... hófehér hajszálat?!?
+ Ez meg mi a fene, beleőszültem a harcba?! +
Azonban más sem stimmelt, a kezeim halványabbak voltak és kecsesebbek, a körmeim pedig inkább tűntek karomnak már. Óvatosan felnéztem Khalra, aki megcsóválta a fejét, majd elengedett./
- Érthetetlen. Fogalmam sincs hogyan csináltad alakváltó, de légy örökké átkozott érte. Légy átkozott, mert nem ölhetlek meg, képtelen vagyok rá még egyszer....
/A szemébe visszatért a harag, de nem csapott le újra./
- Pont olyan vagy, mint Nymloth, az én édes kis Nymem... az én átkozott áruló leányom. Azt hiszem illik hozzád ez az arc, viseld hát, úgyse látta senki, már évszázadok óta... Azt hiszem tőlem kaptad, habár nem tudom mi módon.
/Még felkacagott, megcsóválta a fejét, majd egy kecses mozdulattal egyik alakból a másikba ugrott és ott hagyott engem döbbenten és vérezve a mezőn. Csak bámultam az égre és fogalmam sem volt róla, hogy mégis mi a fene történt velem az előbb. De úgy döntöttem előbb összevarratom a sebeim és kiörvendezem magam, amiért élek, minden mást ráér még később kideríteni!/

(77)

by Ajánlott tartalom

A rét

A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét

Re: A rét