Re: Teleportkapu

by **OldMan** Kedd Május 24, 2011 1:07 am

- Gondoltam, ha elviszlek a tóhoz, te cserébe megvédesz, vagy tévedek?
/A kis tündér eléd repül karba tett kézzel és bosszúsan összehúzott szemekkel, csücsörítő ajkakkal néz rád. Vár még egy picit, majd nevetni kezd, kedves kacaja a füleidben jár-kél./
- Háhá! Én is tudok ám viccelni! Szóval, az lenne a legjobb, ha leparkolnék a válladon és mondanám merre menj. Első lépés, hogy bújjunk be a teleportkapuba és adjunk hálát Onurisznak, hogy megalkotta őket. Előre!
/Harsogja a végszót, majd egyenesen beleszáll a villódzásba. A hangját még kiveszed a fényorgiában, mikor a kis lény eltűnik a szemeid elől./
- Anolgelis - Gsoht

by **Tereus** Kedd Május 24, 2011 2:34 am

/Közömbös arccal hallgatom végig a kis pöttömöt. Látszik, hogy nemigazán hat meg a kifakadása./
+ Rossza ajtón kopogtatsz az érveléseddel Babám! +
/Mikor hirtelen nevetni kezd, bár kellemes a fülemnek a csilingelése, ez sem változtat a tényen. Hidegen hagy, mi lesz vele!
Már éppen válaszolnék neki, mikor hirtelen eltűnik a semmibe./
+ Azt hiszem, téged sem foglak kedvelni Szeleburdi kisasszony! +
/Megigazítom a bőrkabátom, majd utána repülök./
- Anolgelis - Gsoht.
/Mondom ki a szavakat, remélve; jól./

{37}

by **OldMan** Kedd Május 24, 2011 6:36 am

Folytatás Gsohtban.

by **Tereus** Kedd Márc. 20, 2012 2:35 am

*DGy előzmény Ősi erdőség

/Kelet felé haladva hosszú órák elteltével, a csillagokat figyelve, végre eljutok Anolgelishez. Érzem, hogy szárnyaim megint fájnak a hosszú út miatt, de legalább így is edződnek. Mikor legelőször ide jöttem, akkor is repültem. Már teljesen megszoktam ezt a közlekedést, de azért fárasztó volt./
+ Ramile, remélem nem bújtál el! Nincs kedvem az egész várost átkutatni miattad! +
/Fut végig a gondolat elmémben. A kapu felé veszem az irányt, ott már ismerem a járást. Mivel nem fogad most angyal haderő a levegőben, nincs mi feltartson./
+ Vajon hányszor kell még ide vissza térnem? +
/Leszállok és elégedetten engedem le a szárnyaim. Végre megpihenhetnek./

{137}

by **Caridwen** Szer. Márc. 21, 2012 5:55 am

/A kapunál leereszkedsz és egy jó ideig várakozol, mire a távolban ezüstös szárnyakon csillan meg a fény. Nem kell sokat várnod, hamarosan egy csinos angyalnő száll le melletted.
Nyugodtan néz rád, és amikor végig mért, csak akkor szólít meg./
- Te vagy Tereus, ugye?
/Aztán megrebbennek a szárnyai és zavartan hátrasimítva néhány szőke tincset kezet nyújt neked./
- Elnézést a modortalanságért, az én nevem Vinaniel... Ramiel küldött ide, azt mondta nem tud eljönni sajnos. Most más dolga van.
/Ismét szárnyat rebegtet./
- Kérlek bocsásd meg ezt neki, szegénynek borzasztó sok a dolga mostanság...

by **Tereus** Csüt. Márc. 22, 2012 1:39 am

/Nem ez az első alkalom, hogy hagyom, megnézzenek alaposan. Kivételesen jólesik, hogy egy női egyed teszi ezt. Az út alatt már lenyugodtam, nem akartam minden áron megnyuvasztani Ramielt, és ez a húzása, hogy pont egy szöszit küld, maga helyett még jobban lehűtött.
Biccentek, mikor személyazonosságom felől érdeklődik./
- Igen.
/Kezet nyújtok és óvatosan miközben kezet rázunk, hüvelykujjammal megsimogatom kézfejét./
- Örülök, hogy megismerhetlek.
/Zsebre vágom a kezeim, mikor az ósdi kifogásokat hallom./
- Nem fogom elnézni neki ezt! Még ha látványosan élvezhetőbb társaságot küldött maga helyett!
/Felelem. A szőke nők voltak a gyengéim, a vörösek után, de mikor legutóbb összekeveredtem egy szőkével eltűnt, mikor meg egy vörössel, én tűntem el. Nem beszélve arról a közös véleményről, amit a szőke, kék szemű angyalokról tettünk Ramiellel az Angyali Bájakban, úgy éreztem ennek sem lesz kellemesebb vége./
- Miben segíthetek Neked, Vinaniel?

{138}

by **Caridwen** Szomb. Márc. 24, 2012 1:55 am

- Áh úgy örülök, hogy megtaláltalak. /mosolyodik el bűbájos angyali ártatlansággal. Őszinte öröm villan a halovány szempárban.
Amikor Ramielről szólsz csak szomorkásan bólint./
- Nos igen, ő is valami hasonlót mondott.. mármint, hogy ez lesz a véleményed. Minden esetre remélem meggondolod magad, a megbocsájtás egy érdem. Minden esetre én is örülök, hogy megismertelek...
/Kissé megrezzennek hószín szárnyai, aztán elnéz a város felé./
- Ramiel azért küldött, hogy amíg nem tud jönni, mutassam meg neked a várost, vagy ha bármit keresel, vagy akármiről tudni szeretnél igazítsalak el... Ha minden igaz hamarosan tud jönni ő is.
/Itt ismét a város felé pislant, majd mosolyogva vissza rád./
- Nos szeretnél elmenni valahová, vagy megnézni valamilyen helyet?

by **Tereus** Vas. Márc. 25, 2012 11:06 pm

/Kicsit furcsának találom a lányt. A viselkedése, valahogy olyan nem idevaló. Bár meglehet, hogy csak azért gondolom így, mert legutóbb nem épp az ilyenfajta angyallal találkoztam./
- Megbocsátás? Minek? Nem én bírálom el a holtak lelkét akik a túlvilágra térnek. Nincs okom rá, hogy megkeljen bocsátanom bárkinek is.
/Vállat vonok./
- Ez nem megy parancsra!
/Megkeményedik a tekintetem./
- Nincs szükségem idegenvezetőre, sem gardedámra! Nyugodtan mehetsz a dolgodra.
/Megfordulok, mint aki a kapu felé akarja venni az irányt. Pár pillanatig tűnődve nézem./
- Egy kérdésre viszont felelhetnél.
/Vissza tekintek./
- Meddig kell rá várnom? Mert ha, nála a mindjárt jövök, olyan mint legutóbb is mondta, akkor elruccanok Necraditba.

{139}

by **Caridwen** Hétf. Márc. 26, 2012 9:01 am

/Csak döbbenten összevont szemöldökkel néz rád, látod az értetlenséget a tekintetében./
- Nos én nem befolyásolni akartalak és a parancsolás nagyon messze áll tőlem. Én egyszerűen csak reménykedem. A remény hal meg utoljára elvégre...
/Ismét rád mosolyog, majd a következő mondatodra igazán szomorúan néz./
- Ne haragudj, én mindössze segíteni akartam...
/Aztán őszintén megrémül a vámpíros kijelentésedre./
- Necraditba?? Te teljesen megőrültél??? /itt az ajkához kap, csak amikor kissé lehiggadt, akkor folytatja./
- Nem kedves Tereus, ez nagyon rossz ötlet! A vámpírok közé nem mehetsz! Elevenen szednek darabokra! Mégis mi dolgod lenne neked ott?
/Zavartan néz körbe, mintha a táj meg tudná válaszolni a kérdéseit./

by **Tereus** Hétf. Márc. 26, 2012 10:25 am

/Félmosolyra húzom a szám, mikor a reményről és a halálról beszél./
- Tudod miért a remény hal meg utoljára? Mert Ő a gyilkos! Ezért én inkább a reményhal helyett, a sz@rokrája háziállatot választom!
/Vállat vonok. Hosszan nézek rá, miközben a környezettet tanulmányozza. Csendben figyelem megszeppent viselkedését./
- Két okom van odamenni. Vagy mert még mindig ott van a húgom, vagy mert ott volt és valaki tudja, hogy most hol lehet.
/Magyarázom Vinnek./
- A várszívók meg tündi-bündi cukormázas édes-bogarak egyik társunk szerint, így nincs mitől tartanom!
/Húzom gúnyos mosolyra a szám./

{140}

by **Caridwen** Kedd Márc. 27, 2012 4:42 am

/A megjegyzésedre a reményről, csak csóválja a fejét, még csak el sem mosolyodik./
- Különösen gondolkozol fiatal testvérem.
/Itt oldalra biccenti a fejét és pár percig a távolba réved a tekintete, mintha nem látna téged... Ez a furcsa állapot nem tart olyan sokáig, hamar "visszatér" hozzád./
- Most kaptam az üzenetet Ramieltől. Még nem tud jönni, ellenben lenne még egy feladata számodra, hogy "ne und halálra a fejed" ahogy ő mondta.
/Pár pillanatig összeszedte a gondolatait, majd elmondta./
- Azt szeretné, ha elhoznál ide három hölgyet, a nevük Alliel és Sellia és Mara. Mind a hárman Aquapolitant-ban tartózkodnak jelenleg.
/A homlokára csap, majd hozzád lép. Elmormol pár ismerős mégis érthetetlen szót, mire érzed a különös bizsergést az orrodban meg a tüdődben, aztán hátralép./
- Így most egy pár órát tudsz majd lélegezni a víz alatt, pontosan ötöt. A hölgyeket ha idehoztam Ramiel már itt lesz, azt mondta. A hölgyek ők.
/Lehunyja a szemét és átvetíti a tudatodba Mara, Alliel, és Sellia képét./

by **Tereus** Szer. Márc. 28, 2012 10:47 am

/Szárnyvonással nyugtázom a különös gondolkodásomat./
- Nem egyezhet a véleményünk. Ha mindenki ugyan úgy gondolkodna, teljesen unalmas lenne az élet.
/Várok míg újra velem foglalkozik és elmondja amit nekem is átadhatott volna közvetlenül Ramiel, ahelyett, hogy ide rángatta Vint. Véleményemet vele is megosztom./
- Képes vagyok én is beszélni vele, akkor miért nem nekem intézi közlendőjét?
/Vonom össze szemöldököm. Nem örülök, hogy most nekem kell játszanom az idegenvezetőt, helyette. De ha már ennyire nem akarják, hogy megkeressem a húgom, jobb ha hagyom, hogy azt higgyék, hogy ezekért a nőkért megyek és nem a saját fejem után./
- Ühüm.
/Mondom unottan Vinnek, miután elmémbe juttatja a képüket./
- És, hogy gondolja ez a bájos Testvéred, ha már engem is annak tartasz, gondolom Ramielt is, hogy ide fognak jönni, az említett hölgyek?

{141}

by **Caridwen** Csüt. Márc. 29, 2012 9:42 am

- Nos igen, habár egyes esetekben kezdem úgy érezni, jobb lenne egy kis unalom. /sóhajt fel a szőke angyal.
Aztán komolyra váltva folytatja./
- Nem tudom, ezt vele kell majd megbeszélned. Szerintem azért van ez így, mivel te még nem biztos, hogy normálisan tudnál vele beszélni, az angyallelked nélkül... /itt elhallgat, aztán gyorsan témát vált, mintha valami tabut mondott volna ki./
- Igen, mi angyalok mind testvérek vagyunk. Az emberek és a sidhek is rokonaink, habár távoliak, de gondolom nem ez érdekel téged...
/Picit megcsóválja a fejét, aztán vállat von./
- Nos erre vonatkozóan nem kaptam utasítást, Ramiel csak annyit mondott, hogy bízzuk a dolgot "Tereus kreativitására..."
/Itt ismét vállat vonogat./
- Bármit is jelentsen ez....

by **Raven Raymore** Csüt. Márc. 29, 2012 9:55 am

*Nos úgy tűnik nem tudom megoldani a helyszínátfedést... Razz

Előzmény a mezőkön.*

/Először inkább nem mondok semmit. Persze, van logika a fiú érvelésében, és az is elhet, hogy csak én vagyok túl elvakult, de egyszerűen nem tudok mit tenni ellene. A testem minden apró porcikája üvöltve tiltakozik a megszállás undorító emléke ellen.
Ha nem repülnénk éppen a teleportkapu felé, hát összegömbölyödnék egy sarokban és sötét szárnyaim melegébe burkolózva elbújnék a világ elől...
Nah erre a gondolatra már mentálisan pofon vágtam magam.
+ Szedd össze magad kislány, mert nem lesz ez így jó! De nagyon, nagyon nem!!
Már jó ideje repülhettünk, amikor végre összeszedtem magam és megszólítottam Éadromot./
- Sajnálom amit mondtam....
/Kellet egy mély levegőt vennem a folytatáshoz./
- Hogy lásd nem vagyok totál korlátolt, muszáj elmondanom, hogy értem mit akarsz, látom a dolog lényegét, de egyszerűen nem tudok pártatlanként tekinteni erre az egész őrületre... Bevallom férfiasan, rettegek...
/Itt fanyarul felkuncogtam, habár sírni lett volna kedvem./
- Kicsit úgy érzem magam, mint a megerőszakolt lány, akit becitálnak a bíróságra, hogy azonosítsa az elkövetőt.... Megértesz? /segélykérően néztem rá, hogy fogja fel végre, miért tiltakozom.
Értettem amit mondott, nem voltam teljesen hülye, de egyszerűen nem tudtam a megszállást jó megoldásnak elfogadni, egyszerűen képtelen voltam rá...
Elgondolkoztam, kényszerítettem magam, hogy visszaemlékezzek arra az időre, amikor ketten voltunk az én testemben. Nagy szemöldökráncolás közepette fordultam a másik felé./
- Tudod, fogalmam sincs... valóban más volt a gondolkodása, mint nekünk... A testvérét akarta elpusztítani, vagy talán felkeresni? Tudod nem emlékszem tisztán és zavaros az egész... Nem tudom ez mennyire lenne célravezető... Nem lett más attól, hogy belém költözött, legalábbis nem érzékeltem...
/Próbáltam tovább kutatni a tudatomban, de szinte fizikai fájdalmat okoztak a lelki sebek. A kapunak még nem értem a látótávolságába sem, amikor megálltam, és hiába remegett még mindig egy kicsit a kezem komolyan a másik angyal szemébe néztem./
- Tényleg nem vagyok az ellenséged, és hogy lásd nyitott vagyok a dolgokra, itt maradunk, vázold, te hogyan csinálnád a dolgot és ha meggyőzöl segítek. Persze csak ha nem fog megszállni senki, mert tudom önzőség, de képtelen vagyok még egyszer végigcsinálni....

(105)

*És gratula a szintlépéshez. Smile

*

by **Éadrom** Pént. Márc. 30, 2012 2:50 am

/Az, hogy Renaviel végül bocsánatot kért, és hajlandó volt átbeszélni a dolgokat nem lepett meg, vagyis nem annyira mint meglephetett volna. Sokakkal ellentétben benne úgy tűnt megvan a vágy arra, hogy ne legyen mindenkivel haragban. Végül leszálltunk valamivel látótávolságon kívül a kaputól és egy „szilárd felhő” szélén, amiről még mindig nehezemre esett elhinni hogy létezhet, leültem és a semmi fölött lógatva a lában hallgattam végig Renavielt majd összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam úgy szavakba önteni, hogy ezúttal ne bántsam meg és mégis pontosan megértsük mindketten amire gondolok./
- Ne aggódj, nem haragszom. Megértem miért ódzkodsz az ötlettől, de talán én fogalmaztam rosszul. A megszállás rossz szó. Sokkal inkább egyfajta együttműködésre, együttélésre gondoltam. Egyesülésre, igen, azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés rá. Szóval, ha valaki, aki elég közel áll Istenhez vállalná azt, hogy magába fogadja az idegen istenek lényegének egy parányát, akkor talán létrejöhetne egy olyan entitás ebből az egyesülésből aki képes nem csak kommunikálni , de meg is érteni mind az igazi isteneket mind pedig a mi Istenünket. Remélem idáig még követhető. És akkor ez az egyén, vagy egyének képesek lehetnének arra, hogy az istenek között amolyan közvetítőként lépjenek fel és maguk az istenek találhatnák meg az együttélésük módját. Vagy, és ez most egy új ötlet, jól értettem, hogy Ezüst Sárkány talán a testvérét kereste? Mi van, ha el akarnak menni, ám erre csak együtt képesek? Az a baj tudod, hogy szinte semmit nem tudunk róluk és még ha tudnánk is, nem biztos hogy megértenénk őket. Túl sok a „ha” ebben a gondolatmenetben, tudom, és éppen ezért nem tartom a béklyózást a legjobb ötletnek, de mielőtt megkérdeznéd, nem, nekem sincs jobb ötletem. Ha elfogadjuk azt amit Lucifer mondott, akkor ez a megoldás működött, vagyis fog működni. De ki mondta, hogy a jövő kőbe lenne vésve. Talán már az is, hogy mi átkerültünk megváltoztatta a jövőt, vagyis, na jó, kezdjük ott, hogy nehéz a jövőt úgy elképzelnem mint egy folyót, amir egyik irányból a másikba halad, sokkal jobban tetszik az, ha tengerként, háborgó tengerként képzeljük el. Vagyis, nincs se leje se vége, és kőbe sincs vésve semmi legfeljebb az egyén számára. Vagyis nem mehetnék vissza valakit megmenteni, mert ugyebár ha megmentem akkor nincs miért visszamenni, tehát nem megyek vissza és nem mentem meg. De, éppen ezért a jövő egyéni szinten is megváltoztatható, pontosabban a jövő nem fix és nem csak egy lehetőség van. Itt jön képbe a döntés, a szabad akarat. Valakinek, vagy valaminek a döntése az volt hogy mi átkerüljünk, nem azért mert így volt-van megírva, hanem mert így döntött. Bármelyikünk dönthetett volna úgy, hogy nem foglalkozik ezzel a feladattal, vagy dönthetnénk úgy, hogy most elhajítjuk a megmaradt követ és kész. Valakinek a döntése volt, hogy visszajöjjön és egy bizonyos megoldást kínált nekünk azzal, hogy ez működött, és ezt kell véghezvinnünk. De mi van, ha mi másként döntünk? A világ ellenünk fordul és belekényszerít minket a megoldásba? Vagy a szabad akarat csak illúzió, és minden döntésünk előre el van döntve számunkra? Mi van ha, a jövő amiről Lucifer tud, amivel szembesítették őket, csak egy a számtalan lehetséges jövőből?

{76}

by **Tereus** Pént. Márc. 30, 2012 3:57 am

/Fejbiccentéssel nyugtáztam nemtetszését. Érdeklődést mímelve hallgattam végig szavait. Furcsa viselkedését illemtudóan nem veszem fel. mint aki nem látta./
- Nehéz bármit is megbeszélni olyannal aki nem hajlandó szóba állni a másikkal.
/Jegyzem meg félhangosan. A kapu felé tekintek, majd vissza "testvéremre"./
+ Nem kell engem is egy kalap alá venned azokkal akikkel itt élsz. Már rájöhettél magad is, hogy nem vagyok ide való! Más a felfogásunk. Nem vagyok olyan optimista mint te. Nekem nincs habos-babos angyallelkem! +
- Az, hogy az egyes fajok között milyen a rokoni kapcsolat érdekel, de nem fogom őket sem testvéremnek tekinteni. Érdekel ami ebben a korban zajlik, hogy megérthessem. A húgom is annak a fajnak egyik tagja lett, mikor ide került.
/Vetem közbe./
- Ami "Tereus kreativitását" illeti. Passzolnám! Majd megoldja Ö!

{142}

by **Caridwen** Pént. Márc. 30, 2012 4:11 am

*Tereus*

/Ekkor mintegy végszóra, valaki megkopogtatja a vállad. Megérzed a jellegzetes fanyar cigifüstöt, éppen egy pillanattal az érintés után. Látod, amint az angyalnőnek elkerekedik a szeme, aztán meghallod a már jól ismert hangod./
- Nem tudom mit sírsz folyton utánam, mint a fürdősk*rva.... Hihetetlen, hogy mindenkinek én kellek... /sóhajt fel Ramiel színpadiasan. Aztán valami érthetetlen trükkel elnyomja a cigijéna levegőn és eltapossa a felhőn.
Majd a kezeit zsebre vágva rád néz, most nem látod a szárnyait és így elég különösen fest így a felhők közepette./
- Köszi cicus, elmehetsz. /veti még oda az angyalnőnek, aki csak meghajol és egy szó nélkül távozik. Aztán az arkangyal visszafordul feléd./
- Oké, akkor itt vagyok. Szedjük össze a csajokat, aztán meghallom a sirámaidat...
/Ezzel odasétál a teleportkapu fényéhez./
- Amúgy a húgicád nincs már a vámpírvárosban... Megkerestem a kedvedért, de ha nem vagy jókislány, nem mondom el, hol van... /mondja hamiskás mosollyal, majd a kapu felé int./
- Nos, mehetünk?

by **Tereus** Pént. Márc. 30, 2012 4:38 am

/Majdnem otthagynám Vint. Mikor hirtelen megjelenik a téma fő tárgya./
- Üdv!
/Mormogom neki, szemem sarkából rá pillantva./
- Sajnálom, de nem tudok Nélküled élni!
/Fanyar félmosoly jelenik meg szám szegletében. Figyelem Vin még furább viselkedését, mikor féltérdre ereszkedik, majd elmegy egyetlen parancsra./
- Ugye azért ölem, nem várod el, hogy letérdeljek.
/Vele fordulok a kapu felé, de még intek egyet Vinnek, mikor az már eltávozóban van./
+ Nem hinném, hogy örülne, ha lecicáznám. +
/Az intésre előhúzott kezem már majdnem Ramiel nyakára fonódik, mikor Hilaryről kezd el beszélni, majd mégis titkolózásba fullad./
+ Legyen! +
/Fújok egyet./
- Menjünk. Bár nem igazán érdekelnek a láb nélküli nők. Hilaryit illetőleg, meg inkább beszélj, mint csöndben maradj és hallgass.
/Kitárom szárnyaim és a kapu elé reppenek./
- Te magad mondtad, hogy megismernéd.
/Nagy levegőt veszek, mielőtt bele repülnék a kapuba. Nem tudom mi vár pontosan odaát, de ha már aqua-ról van szó akkor minden bizonnyal egy vízi környezetbe kerülünk./
- Anolgelis - Aquapolitant.

{143}

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 30, 2012 4:45 am

*Éadrom*

/Rossz tulajdonságom a lobbanékonyság, ezzel tisztában voltam, de az nem volt jellemző rám, hogy hetedíziglen vérbosszút fogadjak. Egyszerűen nem viseltem jól, ha fasírban voltam az emberekkel. Egy idő után, már én kezdtem rosszul érezni magam a sok utálkozás miatt.
Így rávettem magam, hogy tényleg figyeljek és ígéretemhez híven végighallgassam. Leültem mellé a felhő csücskére, a tenyerem belemélyesztve a puha vattacukor állagú anyagába. Soha nem értettem ezeknek a felhőknek a mechanizmusát, hogy miféle mágiával és tudománnyal összegyúrt förmedvények voltak, de nem is igazán törődtem vele, szép díszletek voltak és elbírtak, de különben is tudtam repülni, ha egyszer esetleg kiszakadtak volna.
Tehát végighallgattam az angyalt és nem voltam olyan öntelt, hogy ne legyen nyitott a szavaira. Jó hosszú ideig csak ücsörögtem és a lábam lóbálva gondolkoztam. Hálás voltam, amiért nem siettetett, mert ezeket a gondolatokat jól át kellett rágnom magamban. Valami olyat kellett átértékelnem, ami eddig nyilvánvaló volt. Azonban ha nem ismerném el a másik igazát, akkor szemellenzős lennék és nem tudnék többé a tükörbe nézni.
Végül egy sóhajtással megadtam magam a sorsnak és halkan a lábaimat bámulva kezdtem beszélni. Az arcom eltűnt a hajtincsek között, de a szavaim a másik angyalnak szóltak./
- Először is leszögezném, hogy nem akartak elmenni, ebben majdnem biztos vagyok. Amúgy nem tetszik, de nem vagyok olyan nagyképű, hogy ne ismerjem be, igazad van, vagy legalábbis látom benne a logikát, csak nem tudom, hogyan valósíthatnánk meg... Nem olyan egyszerű megtalálni ugyanis az idegen isteneket. Danut talán, de mostanság ahogy gyengül őt is borzasztó nehéz elérni...
/Ismét felsóhajtottam./
- Tehát, ha jól veszem ki, szerinted "beszélnünk" kellene az idegen istenekkel is... Már csak az a kérdés hogy és mikor? Figyelj, nem ígérem, hogy nem kapok majd sikítófrászt, de azt sem hagyhatom, hogy egyedül vágj bele... nem tudom, mit szólna az angyallelkem, ha hagynám, hogy a zakkant öcsikém, őrült magánakciókba kezdjen... /boxoltam bele játékosan a vállába, hogy oldjam a feszültséget, aztán normális hangon folytattam./
- Amúgy ebben a meg van írva dologban én sem hiszek, de azt azért nem tudom elfeledni, hogy ha úgy vesszük, mi is időutazók vagyunk....
/Aztán az ezernyi kérdésére csak fanyarul elmosolyodom./
- Fogalmam sincs, én csak egy mezítlábas egyszerű angyal vagyok... nem vagyok se arkangyal, se semmi nagy cucc. Nem tudom, kik mozgatják a világ szálait, vagy mik a válaszok a kérdésekre... Szívesen segítek neked, mert kezdem úgy érezni, hogy unatkoznék, az őrült ötleteid nélkül, ellenben nem akarok keresztbe tenni Lucifernek, akinek mellesleg hiszek, szóval jobb híján azt javaslom, vigyük el a helyére a követ, aztán nekilátunk és beszélünk az istenekkel, akiket vagy meggyőzünk és leállítjuk a tervet, vagy ha nem meggyőzhetőek, hát Ramiel tudja tenni, amit kell....
/vontam vállat. Elég kezdetleges és borzasztó hibbant terv volt, de egyenlőre ennyire futotta fáradt és elgyötört agyamból..../
- Nos, vélemény öreg harcostársam? /mosolyogtam rá kérdőn.
Kezdtem nagyon öregnek érezni magam. Micsoda abszurd dolog, hogy valaki azt várja el, hogy mi mentsük meg a világot.../

(106)

by **Éadrom** Pént. Márc. 30, 2012 6:09 am

*Raven - Danu gyermekei*

- Hm… érdekes kérdés. Hogy őszinte legyek, nem tudom. Bár… Hm…. Igazából kiindulhatnánk abból, hogy veled hogyan történt. Ne haragudj, nem akarok régi sebeket feltépni, de talán lenne valami kiindulópontunk. Talán rájöhetünk, hogy mit akarnak és akkor megidézhetnénk az egyiket. Ezen még gondolkozni kell, nem lehetünk óvatlanok.
/Elgondolkodtam és bámultam a horizont felé. Eddig igaz, hogy folyamatosan vadabbnál vadabb ötleteim voltak, de most, hogy talán a gyakorlatba is átkerül valamelyik, nem árt az óvatosság. Olyan erők mozognak itt, amiket talán egyikünk sem ért igazán./
- Lucifernek én se gondoltam keresztbe tenni. Egyenlőre jobbat nem tehetünk, mint hogy úszunk az árral. De ha közben, valahogy sikerülne párbeszédet kezdeményeznünk ezzel az Ezüst Sárkánnyal és a másikkal…. Talán megoldhatnánk az egészet béklyók és harcok nélkül. Nos én azt javaslom, hogy kerítsünk most már tényleg némi útravalót utána pedig induljunk az utolsó szentélyhez. Közben pedig kitalálhatjuk, hogy hogyan idézzük meg Ezüst sárkányt anélkül hogy rajtavesznénk!

{77}

by **Caridwen** Pént. Márc. 30, 2012 8:49 am

*Tereus*

- Tudom, nélkülem nem lehet... /viszonozza a félmosolyt, majd odabaktat a fénykapuhoz./
- Nem kell térdelgetned öcsi, részemről inkább a nőket szeretem... /viygorodik el./
- A testvérkédről meg majd mesélek, ha az én ügyem már elintéztük. Legyen elég annyi, hogy csodával határos módon megúszta a vámpíros ügyet, él és virul, de most fontosabb dolgunk van, illetve más nőt után kell kajtatnunk.
/von vállat könnyeden.
Aztán tiszteleg neked és belép a fénybe, látod ahogy a teste föloldódik a ragyogásban./
- Anolgelis - Aquapolitant. /hallod még az utolsó szavait...
Aztán te is követed őt egyenesen a tengeri kapuhoz...
A túloldalon felbukkanva először benyelsz egy tonna vizet, ahogy a tengerbe állsz újra össze testé, de a morbid érzést leszámítva nem hat meg különösebben a dolog. Nem fulladsz meg, habár kissé hányingered van és csápolnod kell, hogy ne süllyedj./

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 30, 2012 8:57 am

*Éadrom*

/Csak egy bizonytalan fejbólintásra futja tőlem. Esküszöm inkább fekszem le egy csapat szadista goblinnal, minthogy még egyszer belém költözzön az a nő...
Azonban szabályozom a lélegzésem és próbálok nem csak érzelmekkel, hanem elmével is gondolkozni. Úgy persze logikus a dolog és látom a jó oldalát is...
+ Csak ne rettegnék ennyire....
Végül fölállok, leporolom a tiszta fehér vászonnadrágom, majd Éadrom felé fordulva beszélek./
- Nos oké, talán majd megpróbálhatjuk. /motyogom.
Aztán megrebbentem a szárnyaim./
- Akkor menjen Lucifer terve, kajavadászattal és istenségcsevejjel együtt... a desszert pedig a nyafogás. /kacagok fel fanyarul, majd vállvonogatva folytatom./
- Oké, legyen. De először menjünk át H'Sekiratba kajálni, úgyis onnan indulunk majd...
/Ezzel a végszóval el is indulok a kapu felé és rövid repülés után el is érem a misztikus fényeket. Jó ideig csak bámulom a gyönyörű villózást, majd nagy sóhajjal hagyom, hogy a varázsa elnyeljen. Nem figyelem, hogy bajkeverő testvérem követ-e, reménykedtem benne, hogy nem kell neki óvónéni már....
Kimondtam a bűvös szavakat, hogy visszatérjek az emberek városába.../
- Anolgelis - H'Sekirat...
/A szavaim pedig elenyésztek a fényben, akárcsak a testem, hogy messze innen öltsek újra alakot.../

(107)

by Ajánlott tartalom