Re: A lidérces álmok ligete

by **Éadrom** Csüt. Aug. 09, 2012 6:55 am

/Követtem Ravent egész a földig. Úgy két méter magasságban megálltam és visszamaradva lebegtem. Akár áldozatok vagyunk, akár nem ez elvileg az utolsó kő, és ha így van, valami történni fog, éreztem. /
+ Na, lássuk mi következik. +
/Megmerítettem magam az áramló mágiában és felkészültem, hogy használjam azt a keveset, mihez már hozzáférek. Ilyen közel egy ehez fogható forráshoz, nem csak az én lelkem, de a Lynarintól itt maradt lélekparány is egyre izgatottabb lett. Figyeltem, ahogy a lány lassan a medence széléhez sétál. Idegeim pattanásig feszültek, a lelkem „ösztönösen” védeni kezdte magát ahogy a mágia erősödni kezdett. De úgy tűnt, egyenlőre én háttérben maradhatok. /
+ Na jól van Lucifer, lássuk mi a helyzet. Vajon mi lesz mindennek a vége? Elbukunk? Sikert aratunk? És ha igen, mégis mi lesz az ára? Egyszer már követtelek a pokol legmélyére, vajon most hova vezet utunk? +
/Raven a medence szélénél./
+ Vajon mire vár? Mit érezhetett meg? +
/Szinte széttép az izgalom, a világ beszűkül. Még mindig nem ereszkedem le a földre, de a szárnycsapásaim kimértebbek lesznek. Nem tudom, hogy ösztön van tán rég elfeledett tudás, de könnyen ráérzek, hogyan tartsam magam egy helyben. Tekintetem Renaviel hátára szegeződik./
+ Dönts! +

{86}

by **Raven Raymore** Pént. Aug. 17, 2012 12:02 am

/Vettem egy mély levegőt és megtettem. A kezem ösztönösen lendült elő. A kő égette a tenyerem, mintha a miniatűr napot tartottam volna benne, de a forróság egy idő után már nem fájt, a mágia fülledtsége fojtogatóbb volt, mint bármilyen hőség ezen a világon...
Amint a vörös kő, akár egy helyéből kiszakított szív belepottyant a medencébe a varázs szinte pofon vágott. Aztán a víz sisteregni és bugyogni kezdett, hogy előtörjön belőle az a szentségtelen teremtmény, ami nem élhetett, mégis kristályos bőre alatt csak úgy pulzált a mágiától telített élet.
Egy pillanatra megrémültem, talán még sikítottam is, amikor az egyik kristályos csáp kinyúlt felém, de nem vagyok benne biztos.
A csuklom reccsent egyet, amikor próbáltam hárítani az esést, de így is túl nagy erővel érkeztem a hátsómra. A másik kezem a szemem elé kaptam, mert a vörös fény, ami előtört a kristályfából majd megvakított. Aztán azt éreztem, hogy valami megérinti a csulklóm, aztán egy pillanatra a fájdalom átcsapott a fejem fölött. Nem tudtam melyik csuklóm dajkáljam, ami lehet, hogy eltörött, vagy azt, amit ugyan elengedett a növény, de egy vörösen izzó tetoválást hagyott hátra rajta.
Próbáltam elkúszni a medencétől, ahogy a fénynyalábok kicsaptak és különböző csíkokat és feliratokat kezdtek felrajzolni az égre. Olyan volt, mintha valami fényháló szövődne fölöttünk, habár túl hatalmas volt ahhoz, hogy lássam...
+ Jézusom, mi a fene ez?? Lucifer, mi a franc ez? +
A rettegés a csontjaimba mart a fájdalommal együtt, ahogy próbáltam elvergődni a medencétől. Nem tudtam mit indítottam el, de nem tűnt túl megnyugtatónak az apokaliptikus vörös fényözön./

(116)

by **Éadrom** Pént. Aug. 24, 2012 8:22 am

/Renaviel kinyújtotta a kezét s széttárta ujjait. A kő egy szívdobbanásnyi időre úgy tűnt, mint ha nem akarná elereszteni, aztán meghallottam a csobbanást. Kezem ökölbe szorolt, szemeim összeszűkültek. Tekintetemet a másik angyalra és a medencére szegeztem.
Ahogy a mágia kirobbant alig tudtam ellenállni neki. Szinte mozdulni se bírtam egész addig, míg Raven földre nem került. Szinte éreztem az perzselő érintését a csapának amitől a billogomat kaptam, mikor Raven karjára tekeredett az egyik csáp.
De valami most más volt. A mágia, sokkal hatalmasabb, sokkal vadabbul háborgó volt, mint korábban. Balsejtelem lett úrrá a gondolataimon. /
- Renaviel!
/A szentély fölött sorra jelek, rajzolatok jelentek meg. Valamilyen hatalom formába kényszerítette a feltörő mágiát. A lány próbált elkúszni a medencétől, cselekednem kellett.
Odaszaladtam hozzá és miközben elrángattam a medencétől segítettem neki talpra állni./
- Azt hiszem eleget bámészkodtunk. Szerintem tűnjünk innen! Remélem Lucifer tudja, hogy mi a fene ez. Mert nekem legkevésbé sem tűnik jónak!
/Összehúzott szemöldökkel meredtem a égi fényjátékra és a szárnyaimat óvón a karjaim között tartott lány köré terítettem./

{87}

by **Raven Raymore** Szomb. Aug. 25, 2012 11:53 pm

/A mágia olyan töményen áramlott elő a földből, mintha vízzé vált volna a levegő. Nem tudtam lélegezni, a varázslat égette az orrom, amikor lélegezni próbáltam. Mindenem fájt és megrémültem. Utoljára akkor éreztem ilyen hatalmas mágiát, amikor Ezüst Sárkány megszállt, de még az sem volt ehhez fogható.
Amikor Éadrom megérkezett kétségbeesetten kapaszkodtam a másik angyalba, mint valami végső menedékbe. Úgy éreztem sötét szárnyaimról leégnek a tollak, ha tovább itt kell maradnom.
Próbáltam a gyógyító mágiát magamba vezetni, ami valamit enyhített is a helyzeten, de nem volt elég, gyenge voltam, mint egy maszületett bárány, és így csimpaszkodtam Éadromba. Próbáltam összeszedni magam, de nem igazán ment, a mágia lüktetése áthatott mindent, éreztem, hogy a szívem egy ütemre ver a pulzáló növénnyel és betűkké és mintákká formálódó villódzó fénnyel... aztán megéreztem azt is, hogy a másik angyal szíve is erre az ütemre vert, nem tudom honnan, de éreztem.../
- Menjünk innen! Minél messzebb annál jobb... /suttogtam erőtlen hangon./
- Mindjárt megpróbálom kideríteni mi a fene ez, csak menjünk innen. /motyogtam. Úgy éreztem magam, mint akin áthajtott egy gyorsvonat, majd még rükvercbe kapcsolt és visszafelé is megtette az utat egy párszor../

(117)

by **Éadrom** Vas. Aug. 26, 2012 7:34 am

- Hagyd a fenébe, majd a nagyokosok kitalálják. Kapaszkodj, eltűnünk innen!
/A nyakam köré emeltem a kezeit, majd az ölembe vettem./
- Eh, minden nap más nő van a karjaim között. Ebből még egyszer bajom lesz.
/Csak motyogtam magamnak miközben rákészültem, hogy a plusz súllyal együtt elemelkedjek a földtől. Kicsit megrogyasztottam a lábaimat, majd ellöktem magam. A szárnyaimmal teljes erővel feszültem a levegőnek és méterről méterre tornáztam magunkat magasabbra. Rendesen megdolgoztattam magam, míg olyan magasra emelkedtünk, ahol már viszonylag biztonságban éreztem magunkat./
- Na és most mihez kezdjünk. Ezek a fények nekem nem tűnnek jó ómennek. És kezdem magam úgy érezni, mint aki beleköpött a viharba és csodálkozik hogy vizes lett.
/Hát igen, nem kicsit voltam feszült./
+ Lynarin, Lucifer, ha bármelyikőtök hall, most elkélne a segítség.
- Szerinted most döntöttük romba a világot, vagy próbálkozzunk újra? Oké, oké, ne nézz így rám. Befogtam. Vigyelek vissza Anolgelisbe?
+ Na most mihez kezdjek?
/Láttam, ahogy a mágia egyre újabb formákat ölt. Láttam a fényeket, a jeleket. És láttam mindennek a hatását Ravenen. És persze éreztem is. Éreztem a felszabadult mágiát és lassan kezdtem érezni magamon is. Lassan se a saját sem pedig a bennem élő lélekparány védelme nem lesz elég./

{88}

by **Raven Raymore** Hétf. Aug. 27, 2012 9:35 am

- Oké. /csak ennyit tudtam kinyögni. Persze tudni akartam pontosan mi a fene is ez az egész, de egyszerűen képtelen voltam még tovább itt maradni, ha maradok, meghalok.
Szóval engedelmes kislány voltam, sőt határozottan hálás, amikor Éadrom fölnyalábolt, mint valami nagyra nőtt csecsemőt. Arra még volt energiám, hogy a szárnyaim éteri energiává alakítsam, hogy egyáltalán meg tudjon fogni, de ennél több segítség nem tellett tőlem.
Érdeklődve pislantok rá a fura megjegyzésén, de nincs erőm tiltakozni, vagy kérdezősködni, ha nem pusztul el a világ, akkor lesz majd időm még ilyenekről érdeklődni Casanovától, ha meg éppen most tettünk tönkre mindent, akkor meg aztán teljesen tökéletesen mindegy, hogy ki kit tart a karjaiban...
A kérdésére már rá néztem, de csak megcsóváltam a fejem. Még göndör fekete tincseim is szinte ijedtnek tűntek, alig akadtak mindenfelé kígyózni, pedig ez volt jellemző rájuk./
- Nos őszintén? Fogalmam sincs... Bevallom nem éppen erre számítottam. /motyigtam halkan és vetettem egy pillantást a vörös fényekre amik egyre inkább valami különös mintázat formáját vették föl, ahogy egyre magasabbra emelkedtünk, innen már az egész képre rálátásunk volt.
A kissé nekem cinikusnak ható megjegyzésére csak összeráncolt szemöldökkel néztem rá, majd amikor befejezte, akkor szólaltam csak meg./
- Nem hiszem, hogy romba döntöttük volna világot + legalábbis nagyon remélem! + inkább csak olyan dologba csöppentünk, amit nem értünk... /próbáltam magammal is elhitetni a dolgot./
- Amúgy nekem mindegy, lehet pihennünk kéne egyet, vagy nem tudom... esetleg megkeresni Lucifer... de nem tudom. /motyogom halkan, és tényleg fogalmam sincs, mit kéne most tenni./

(118)

/Éadrom érzed, ahogy a Lyntől kapott lélekdarab megmoccan benned és a sötét varázs átvillan rajtad, mintha egy csatornát alkotna.
- Gyertek Anolgelisbe, itt várok, és mindent elmagyarázok, ha ide érkeztek. /hallod meg az ismerős hűvös hangot a tudatodban, majd a kapcsolat megszakad, habár az idegen mágia még mocorog kicsit./

by Ajánlott tartalom