Re: Teleportkapu

by **Tereus** Vas. Feb. 20, 2011 11:23 am

/Követtem Ravent a hóesésben és nem tudtam nem észrevenni még egy angyalt aki megérzéseim szerint követett minket. Nem jött közel, de mindig fel-felbukkant a feje mögöttünk valahol./
+ Kicsit paranoid lettem, ezek az események után. Biztos ő is "hazatér" csupán. +
/Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból, hogy legalább belénk nem kötöttek, még ha egy két emberi tekintetben nem a tiszteletet láttam, hanem a "megdögleszgecó" kifejezést./
+ Szóval az angyalok mégsem annyira angyaliak! He-he... hogy is lehetnének azok, ha már Én is azzá lettem?! +
/Ravennel ellentétben engem senki sem akart fellökni út közben, nem jöttek nekem. Sem a szárnyamnak, sem az utamba nem tévedtek./
+ Hát igen, aki majdnem repül a föld felett és nőből van, nem igazán nyújt fenyegetést másokkal szemben. Inkább néznék egy korai februártizennegyedikei szerencsétlen áldozatnak. +
/Amikor a kapukhoz érünk kis pillanatra megdöbbentek. Nem gondoltam volna, hogy a térkapu alatt valóban erről beszél./
+ Tiszta Cséká filing! Hol van a stáb?! Tuti nem él már Jack O'Neil! De ha előugrik valamelyik sorból tuti pofán röhögöm! +

{21}

by **Raven Raymore** Vas. Feb. 27, 2011 2:27 am

/Amikor megláttam a kaput csak fokozódott a kellemetlen érzés... Nem akartam odamenni, egyszerűen minden porcikám tiltakozott ellene. Ahogy az ellenállás nőtt, úgy borított be egyre inkább az ózonillat./

Ne félj kedves, megígértem, hogy vigyázok rád!
+Nah persze...
/Sóhajtottam egyet, majd beléptem a ragyogó fénybe. Egy pillanatig még láttam ezt a várost, ezt a világot, egészen addig, amíg ki nem mondtam a megfelelő szavakat:/

H'Sekirat - Anolgeis

~~/Aztán elnyelt a ragyogó fény, magához ölelt és darabokra tépett./~~

(88)

*OldMan: Mesélői szerkesztés, ne haragudj Smile

*

by **OldMan** Vas. Feb. 27, 2011 4:01 am

/Amikor Raven begyalogol a "kapuba", majd Tereus is elindul utána, de nem juttok át. A dobozban felizzik a lándzsahegy, majd a kapu szétfoszlik. Még soha sem láttátok, de a földön egy hatalmas körben, nagyon sok ismeretlen írásjel van, mindegyik sötét-mattszínben dereng. A közeletekben tartózkodók felhördülnek, majd szinte mindenki odanéz. Pánik tör ki, sokan rátok mutogatnak, akik a kör közepén álldogáltok, de senki sem mer a közeletekbe menni.

- Két angyal tönkretette a kaput! Most mi lesz? Azt sem tudjuk kik készítették! Ó, jaj! /Mondja egyvalaki a tömegből. Bár sokan ellenségesen néznek rátok, senki sem mer hozzátok nyúlni, sőt egy kis idő múlva inkább hátrálni kezdenek./

by **Tereus** Vas. Feb. 27, 2011 7:44 am

/Felvont szemöldökkel nézek Ravenre, mintegy kérdőn./
- Most, hogyan tovább kicsi lány?!
/A tömegre mely körülvesz minket mogorva képpel nézek. Nyersen rájuk förmedek./
- Mit bámultok szerencsétlenek?! Ha nincs jobba dolgotok akkor tűnjetek innen!
/Kissé széttárom a szárnyaim, remélve, hogy ez jobb belátásra téríti őket és odébb állnak.
Oda fordulok Ravenhez és kicsit kedvesebben kérdem meg./
- Repülünk vagy van más út az angyalok városába?!
/Felnézek az égre, majd vissza Ravenre./

{22}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 05, 2011 9:51 am

- Öhhhh én......

+ Mi a fene történhetett??
Cssss..... a lándzsahegy volt, annak a mágiája túl erős. Ne használjátok a kapukat, egészen más az erejük, a két tűz pedig kioltja egymást. Jobb lesz ha repültök.
+ Oké, de mégis hogy a fenébe találok oda?????
Ha megengeded, én mutatom az utat....
+ Muszáj?
Nos, ha odatalálsz....
+ Oké, de most ne túrj ki teljesen, jó?
Persze kedves....

/Érzem ahogy Ezüst Sárkány ereje belém áramlik. Már sokkal könnyebb az egész, mint legutóbb, már nem is küzdök az erő ellen. Most nem lök ki magamból, csak finoman irányítja a testem. Látok a szemeimmel, de nem az én akaratom mozgatja a tagjaim./
- Jobb lesz ha repülünk. /mondja ő az én számmal a másiknak, majd kitárja a szárnyaim és a levegőbe röppen, ott pedig lebeg, várva, hogy a másik kövessen minket a fegyverrel./

(89)

by **Tereus** Hétf. Márc. 07, 2011 6:32 am

/Mielőtt a magasba szökkenek Raven után, még körbenézek az környezetünkön. Kicsit távolabb mentek páran, saját dolguk után indultak, vagy csak nem tudnak mit kezdeni a helyzettel és ezért jobb belátásra tértek. Különösebben most ez nem is érdekelt. Inkább csak az, hogy máshol is történt esetleg a kapukkal valami. Szerencsére nem.
Kifeszítettem a szárnyaimat, majd az ösztöneimre hallgatva először lassan felemeltem, majd egy határozott mozdulattal a magasba lendültem. Sosem próbáltam előtte a repülést, mégis nagyon könnyen ment és teljesen természetesnek tűnt. Majdnem annyira mint a levegővétel. Bár éreztem, minden izmomat ahogy az eddig szokatlan mozgásnak köszönhetően mozgott./
- Részemről mehetünk!
/Mondtam Raven mellé szállva. Majd folytattam az utat felfelé, merre vezetett./
+ Egy napszemüveg vagy hószemüveg azért nem ártott volna. +

{23}

by **OldMan** Pént. Márc. 11, 2011 5:01 am

/Ahogy feljebb reppentek Tereus rájön, hogy az angyalokat mintha elkerülné a hideg szél, legalábbis nem fáznak repülés közben. A szemüket sem csípi a hideg, nem könnyeznek, így természetességgel repül egyre feljebb a furcsa páros. H'Sekirat gyorsan eltűnik a hóban, ahogy a felhők fölé érnek, majd a sárkány az egyik irányba elindul./
~Még egy pár kilométer és ott vagyunk kedves, ha szerencsénk van nem lesz semmi probléma.~ /üzeni szellemnyelven.

Eseménytelenül telik az az idő amíg meglátják a felhővárost. Raven ezt eddig nem látta, de most körülötte több csapatban köröznek az angyalok, mintha őrjáratoznának. Kutatják az eget valami (vagy valaki) után./

by **Raven Raymore** Kedd Márc. 29, 2011 5:11 am

Folyatatás: Anolgelis

by **Mira** Kedd Május 17, 2011 6:42 am

Fro

A lány idegesen néz Rád. Végül csak megfordul, és elviharzik. Persze, időnként vissza-visszanéz, hogy követed-e. Csak azt veszed észre, hogy már megint egy teljesen más helyen vagytok, mint egy perccel korábban. A lány szinte úgy ismeri a várost, mintha tündér lenne.
Végezetül elérkeztek a Teleportkapuhoz. A lány Rád néz.
- Ahová most megyünk, ott egy másik elem az úr. Ezért kapsz tőlem egy ilyet, hogy nehogy megfulladj. - Anquia egy karkötőt nyújt át Neked. - Remélem, tudsz úszni!
A kis boszorkány eltűnik a fények között, miután belép a Kapuba. De fejedben még ott visszhangzanak a szavak: "H'Sekirat - Aquapolitant".

by **Froeira Lullaby** Szer. Május 18, 2011 8:58 am

/Anquia továbbra is nagyon "kedves" és "barátságos" volt, de lassacskán már hozzászokóban voltam. Megint csúnyán nézett rám, s hurrikán módjára elszelelt. Légies járása új tulajdonság volt, s meglepően ügyesen kerülgette az össze-visszamászkáló népeket az utca tömegének sűrűjében. Azért néha hátrapillantott rám, hogy tudja, követem-e még.
Ez az aggódás - persze nem jó értelemben, hanem mikor figyelni kell a koloncra a nyakadon... - emlékeztetett valakire. Ahogy a kékhajú lányka mögött sétáltam - megnyúltak a lépteim, így sokkalta könnyebb volt követni -, s meg-megnéztem magam a kirakatok fénylő üvegtükrében, még mindig kételkedve, hogy magamat láttam, felidéztem azt, aki ugyanígy nézett rám hajdanán.
Még általános iskolás voltam, de már majdnem végzős, mikor nagyon tetszett egy fiú. Adrianonak hívták. Magas volt, gyönyörűen napbarnított, sötétbarna, aranyosan göndörödő fürtökkel és világoszöld szemekkel. Akkor még nagyon odavoltam érte, de ma már tudom, hogy egy bunkó volt. Darabokra törte a szívemet... de nem volt olyan nagy trauma. Szerencsére mindig tudtam, hogy nem illünk egymáshoz, csak nem akartam elfogadni. Mindegy is... csak, ő csinálta mindig ezt. Ha kisebb-nagyobb csoportokban mentünk moziba, vagy kiállításra, ő pár méterenként felém fordította a fejét. Én mindig a sor végén kullogtam, hagytam a többieket, hadd szórakozzanak egymással, "nem kellek én oda" - gondoltam. Egy darabig azt reméltem, hogy talán azért figyel annyira rám, mert érdeklem... Aztán rá kellett, hogy jöjjek, csak nem akart figyelmetlenül elhagyni valahol a városban, nehogy kapjon érte. Meg persze azért, hogy tovább hizlaljam a máját azzal, hogy olyan fene látványosan "imádom". Mint már mondtam: egy igazi nagy tapló bunkó volt. Azóta, hogy úgy kitolt velem, azon kevesek közé tartozott, akik pillanatok alatt ki tudtak hozni a sodromból.
Mire visszaszálltam a fájdalmas emlékekből a valóságba, Anquia egy általam korábban nem ismert, rövidebb úton a teleporthoz vezetett. Látszott, hogy úgy ismeri H'Sekiratot, s benne minden utcácskát és kerülőutat, mint a tenyerét. Mikor időleges úti célunkhoz ért, teljes testével felém fordult, s közölte, hogy készüljek fel a vízre. Amiatt nem nagyon aggódtam, mindig is jól úsztam, bármikor leelőztem a nővéremet vagy az apámat. A víz alatti lélegzés sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna számomra, ha: nem adott volna ide nekem egy karkötőt.
Nem volt olyan különleges darab, senki meg nem mondta volna, hogy varázsereje van - márpedig az kellett, hogy legyen neki, ha a segítségével elkerülhető a vízbe fulladás. Gyöngyökből fonott, a szivárvány minden színében pompázó gömbök díszítették. Illett a tesó-karkötőmhöz, ezért hamar fel is húztam a jobb csuklómra a többi apróság mellé. Mosolyognom kellett, ahogy nosztalgikus érzés töltötte el a szívem minden kis szegletét; ezt csak Rossella és az emléke tudta előhozni belőlem.
Mivel megint elkalandoztak a gondolataim, Anquia ismét eltűnt a szemem elől. Még épp láthattam eltűnni a teleportkapu kergetőző fényeiben, s hallhattam, ahogy megnevezte a célirányt. Ott lüktetett egy darabig az a két név, amíg rászántam magam az indulásra.
Megigazgattam a karkötőimet, vettem egy mély levegőt - hátha mégsem működne az ékszer -, és besétáltam a villódzás középpontjába. Hangosan, érthetően mondtam ki a városok neveit:/ -H’Sekirat – Aquapolitant /…s vártam a húzó, feszítő érzést a gyomromban./

(34)

by **Rabraquat** Szer. Május 18, 2011 10:27 pm

*Polimetron - H'Sekirat*

/Ahogy átértem, már hevesebben kezdett verni a szívem, ahogy arra gondoltam, hogy elmegyek és megveszem a Dashmax-et. Persze közben elfelejtettem, hogy merre , így megálltam a levegőben és újra megnéztem a hirdetést, ami a zsebemben lapult./
+Még jó, hogy ezt nem lopta el a tolvaj, a hülye tollal együtt. Mivé lenne a világ+
/Csóválom a fejemet, majd lenézek és többen ujjal mutogatnak rám./
+Igen, én vagyok, de már mennem kell sajnos Mocsoklakók.+
/Egy kedves mosolyt villantok mindenki felé és elindulok a Motorboltba. Elég jól kezelem már a repülés képességem, így kb. egy óra bolyongás, tündérkérdezés és kétszeri eltévedés után meg is érkezem.
Ha nem is tájékozódom túl jól, legalább gyors vagyok. Leereszkedem és belépek a boltba./

[168]

by **Hirig** Csüt. Jún. 02, 2011 1:44 am

*Polimetron - H'Sekirat*

/Megint teljes egészében léptem ki a Kapu túloldalán. Hihetetlen érzés volt mindig, mikor az egész testem atomjaira szakad és újra manifesztálódik, mintegy pillanat leforgása alatt./
+ Sosem fogom igazán megszokni! +
/Gyors léptekben elindultam egy irányban, mert itt a Tömeg, akár fel is lökött volna, ha sokáig tétovázom. Hiába, most nem volt itt a csapat többi tagja, hogy eltántorítsa őket ettől az ostoba cselekedettől./
+ Kellene valami taxit vagy más szállító járművet találnom! +
/Miközben haladtam, fel is tűnt egy villogó lámpa, mely azt mutatta, "Ha gyorsan és kényelmesen akar utazni? Itt megtalálhatja számításait a HFT bárhová elviszi! H'Sekirat-Fuvarozó Társaság", merre is található meg./
+ Pont erre van szükségem! +
/Határozott léptekkel mentem a kijelölt irányba. Nem törődtem, hogy az emberek megnéznek és összesúgnak a hátam mögött, "Anya, az a tündér akkora mint te!".
Nem kellett sokat gyalogolnom, hamar oda értem a parkolóhoz ahol láttam is a HFT feliratú királykék alapon ezüstös színekben sorakozó kocsikat, motorokat./
+ Nagyszerű, még választani is lehet a típus között!+
/Kiválasztottam egy szimpatikus, húszaséveimbe járható, motoros fiút, és célirányosan odamentem hozzá./
- Szervusz! A tanácsházhoz szeretnék eljutni, elviszel?!
/A srác végigmért, majd elmosolyodott./
- Persze! Egy ilyen gyönyörű tündért bármikor elvinném egy körre.
/Nem mondom jólesett a kétértelmű megjegyzése.
Közben ő felült a motorra, és nyújtotta a kezét felém, hogy felsegítsen.
Elfogadtam, majd miután felültem mögé, szorosan hozzásimultam és átöleltem a derekát./
+ Ennyi élvezet nekem is kijár! +
/Miközben ez a gondolat végigfutott az agyamon, pillanat alatt egy fekete bőrruhaszerű folyt végig a testemen befedve engem és egy furcsa sisakszerű jelent meg a fejemen, aminek azonban nem volt súlya és nem is zavart a kilátásban. De még a szárnyaimat is óvatosan körbeölelte ez a fekete "massza"./
+ Woow! Ez király! +
/Egy pillanat múlva, alattunk a motor felmorgót és elindult./

{156}

by **Tereus** Hétf. Jún. 06, 2011 9:01 am

*Gsoht - H'Sekirat*

/Fellélegezve lépek ki a Kapu túloldalán./
+ Végre nem vagyunk ott abban a siralomvölgyben! +
/Lassan, de határozott léptekkel haladok előre./
- Valóban megcsinálta Onurisz a Kaput! Még szerencse!
/Mondom Náliának./
- Lehet mégis el kellene mennem vissza a Múzeumba, hogy többet megtudjak erről az elmúlt közel 900évről. Merre kell mennem tündérkém?
/Érdeklődöm az útba igazítást. Nekem nincs olyan jó tájékozó képességem, mint neki!/
- Most már kijöhetsz a belsőzsebből, nem kell ott kucorognod bent. Már nincsen veszély a szellemes barátainktól!

{52}

by **Shelby Rowlers** Szer. Jún. 29, 2011 5:22 am

/A fehér fény világosabb lett és már nem vakított annyira. Tudtam, hogy megérkeztem. Kiléptem a kapuból, és elindultam a város központjába. Sétálás közben visszanéztem, hiszen még sosem néztem meg úgy igazán ezt a kaput... Úgy gondoltam, mindenkinek egy kicsit máshogyan nézhet ki, úgyhogy ezen nem agyaltam tovább.
Megint lassan sétáltam. Ahhoz képest, hogy előző emlékeim nem voltak valami fényesek, bár kicsit távolinak tűntek, most kimondottan élveztem itt... Csakis azért nem maradtam itt, mert féltem, hogy valami olyan alak tűnik fel, aki nem hogy totál nem szimpi, de még ijesztő is, és akár valami "rossz".
Úgyhogy inkább folytattam lassú sétámat a város központjába, egyre távolodva a teleportkaputól./

H'Sekirat - Uclysse

(29)

by **Eariel Lyasina** Csüt. Júl. 07, 2011 5:32 am

H'Sekirat-Uclysse

+Hát itt vagyok.
/Nem láttam semmit, de azért tudtam, hogy megérkeztem. A fővárosban találtam magam. Megindultam egy kicsit az utcán, de rájöttem, hogy a nagy távokhoz kicsi vagyok és különben sem tudtam, hogy hova megyek és miért. Ilyet még soha nem éreztem. Otthon mindig volt valahova mennem egy baráthoz vagy rokonhoz. Itt még azt sem tudom, hogy hogy ki vagyok. Csak egy név lebegett a szemem előtt és abban 100%-ig biztos voltam. Eariel Lyasina, Eariel Lyasina, Eariel Lyasina. Leültem hát a járda szélére, egy lámpa oszlop tövébe és elbambultam egy kicsit. Majd az elmúlt életemre gondoltam./

(8 )

by **Shelby Rowlers** Csüt. Júl. 07, 2011 5:45 am

/A teleport kapu hirtelen megint felizzott, és hátranéztem, ki jöhetett. Nem láttam senkit, csak valami lebegő kis foltot, ami olyan pici volt, hogy abban sem voltam biztos, valóban láttam-e... Kíváncsi voltam rá, úgyhogy inkább megfordultam és visszafelé vettem az irányt, hogy megnézzem, jól láttam-e amit láttam. Futottam. Futás közben azon gondolkodtam, hogy merre "szállhatott"?/
+ Igen.
/Válaszoltam meg magamban a kérdésemet/
+ Biztosan repült, különben nem láttam volna, ha valóban láttam is valamit...
/Úgy rémlett, mintha a pici pötty egy oszlop felé vettem volna az irányt. Nem tudtam hogy mi volt a célja, reméltem (még mindig azt remélve, hogy tényleg volt ott valami), hogy nem ment neki annak.
Mikor odaértem egy incur-pincur kis ??tündért?? pillantottam meg./
- Tündér... tündér... tündér...
/Magamhoz eszmélve elhallgattam./
+ Mióta beszélek én magamban?
/Lassan közelebb lépegettem hozzá, és kinyújtottam felé a kezemet. Nem tudtam, hogyan fog reagálni, de megszólaltam./
- Szia. Az én nevem Shelby. Te ki (mi...) vagy?
/Felnézett rám nagy szemeivel, és egy kis idő múlva válaszolt./

(30)

by **Eariel Lyasina** Csüt. Júl. 07, 2011 6:10 am

/Amikor felnéztem egy szürke lányt láttam. Hatalmas volt és vékony./
+PPQ.
/Egyből ez jutott eszembe. Nem tudom miért. Shelby-ahogy ő nevezte magát- igazán modell alkatú volt. És magam sem értem miért PPQ modell lett számomra. A ruhája nagyon szép volt. Elegáns mégis sportos, no meg nőies. Tetszett az anyajegye is. ÉS a gyönyörű szürke haja. /
-Jézusom! / sikítottam fel és ugrottam fel a földről. De egyből le is ültem. Ennek két oka volt. Egy, leesett a "ruhám" amit már igazán le kéne cserélnem. Kettő, épp az imént ismertem be valakiről, hogy gyönyörű. És ez nem természetes. Aztán büszkén és önelégülten felálltam, hogy mutassam nem vagyok én olyan aki bárkiről is elismer bármit. Kihúztam magam, a kabátujjat magamhoz szorítottam./
-Eariel Lyasina vagyok.
/És önelégült mosollyal a fejemen vártam az óriás válaszát./

(9)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Júl. 07, 2011 6:35 am

/A mosolya, ha akarta sem lehetett volna önelégültebb. Sütött róla, hogy egy igazán büszke teremtés. Leszámítva azt, hogy még a ruhája (ami mellesleg, mint ahogy megnéztem egy kabátujj volt) is leesett róla. Beletúrtam a zsebembe, közben hülye fintorokat vágtam. Valami megszúrt./
- Még úgy az előző életemben valamikor tudtam varrni. Add ide a ruhád. Megcsinálom.
/Felajánlottam neki, nem tudtam mit fog mondani, szóval csak vártam. Időközben eszembe jutott egy másik megoldás is./
- De ha akarod, elkísérhetlek valami ruhaboltba. Csak addig egy párszor le fog esni rólad annak a kabátnak az ujja...
/A mosolya alább hagyott. Gondolom kissé megbántottam a kabát ujjal... Legalábbis úgy tűnt, hogy nem egy "turis" csaj volt előző életében.
Hogy erre hogyan jöttem rá? Nem tudom./
+ Ha ez egy film lenne, és valami nyafka kis plázacica lenne a főszereplője, akkor ő is pontosan így vigyorogna. Azaz vigyorgott volna.
/Kissé elmosolyodtam ezen a gondolaton és hozzáfűztem még egy röpke mondatot. Nem gondoltam hogy tévednék vele kapcsolatban, elég jó "ember" ismerő voltam, hogy tudjam, ő is egy "olyan" lány./
- Itt nem találsz Chanel kosztümöt...
/És hozzáadtam a "hidd-el-hogy-nekem-van-igazam-és-vissza-ne-beszélj-nekem" mosolyomat, kivillantva fehér fogaimat./

(31)

by **Eariel Lyasina** Csüt. Júl. 07, 2011 6:53 am

/Kicsit furán nézett rám. Nem tudtam mi járhatott az eszében de végül megszólalt. "Előző élet, ruha , varrni" ezeket a szavakat vettem ki, mert ezek érdekeltek és mert, lehet hogy, a hang gyors, de lefelé nem nagyon akar szállni. Kicsit vitatkoztam magammal a választ illetően. De végül Shelby mentett meg. Megszólalt. RUHABOLT!! mit meg nem tennék most érte...na persze attól függ milyen ruha és hogy, milyen bolt. De ennél az ujjnál minden jobb. A vigyor egy kicsit lefagyott a képemről a ruhabolt és a nem márkás ruha kapcsán. Felpillantottam és láttam, hogy az óriás is eltűnődik valamin. Majd mondott valamit ami megdöbbentett. Én és a kosztüm...jó-jó lehet, hogy Chanel (Ó, mit meg nem adnék egy Chanel ruháért.) de azért mégiscsak kosztüm. Hány évesnek nézek ki onnan fentről? De nem törődtem a válasszal. Az biztos volt, hogy csodálatosan. Az a tény viszont megnyugtatott, hogy a lány tudja, hogy mi is az a Chanel kosztüm. Rám mosolygott és éreztem nem mondhatok neki ellen. Vissza mosolyogtam azzal a viszonylag kedves mosolyommal./
-Nézzünk körül.
/Mondtam végül./

(10)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Júl. 07, 2011 7:15 am

- Ahogy akarod.
/Nem tudtam, hogy hol fogunk itt egy ruhaboltot találni, de azért próbáltam olyan arcot vágni. Elindultam a város felé, remélve, hogy Eariel (azt hiszem ez a neve) követ.
Csak nézett rám a nagy szemeivel./
- Elkísérjelek? Mármint ezt úgy értem, hogy segítsek megkeresni a ruhaboltot?
/Lenéztem rá. Eltűnődtem a szemében. Nagyon szép szeme volt. Nagyon-nagyon szép. Ha lenne olyan, hogy szemplasztika, akkor tutira ilyen szemet csináltatna egy csomó ember. De amúgy lehet rajta igazítani. Nem...?/
- Pfúj ez undorító!
+ Remélem nem hallotta meg...
/Miközben az undorító szemplasztikán gondolkodtam, az arcát néztem, és vártam a válaszára./

(32)

by **Eariel Lyasina** Csüt. Júl. 07, 2011 8:12 am

/Elindul, hogy elmenjünk boltot keresgetni. DE én nem akartam csak úgy elindulni. Fájt a lábam, hiszen nem volt rajtam cipő, fáztam, és a hátamat húzta az a nagy izé! Elegem volt a napból úgy ahogy van. És akkor én még sétáljak is. Ez azért már egy csöppet túlzás! Amíg én magamba tűnődtem erről a borzalmas napról Shelby már rég elindult. Majd visszanézet és egy csomó gorombaságot vágott a fejemhez. De aztán észhez tér. És kedvesen felajánlotta, hogy visz. És én bevetettem a nagy boci szemeimet. Csak néztem és néztem rá. És akkor valami óriási butaságot mondott. Le undórítózta a szemem!! Ilyet még életemben nem hallottam. Megsértődtem...igenis megsértődtem! Hogy képzeli, hogy Ő ilyeneket mondhat rám! RÁM! Aki nyilvánvalóan sokkal jobb mint Ő! Felrepültem az arcához./
-Hogy merészelsz ilyeneket mondani? Ártottam én neked?
/Majd önelégülten, hogy leordítottam a vállára ültem. Keresztbe tettem a kezemet és a lábamat és vártam, hogy most mit fog tenni velem ez a nagy mafla szépség./

(11)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Júl. 07, 2011 8:18 am

*Nem a te szemedet undorítóztam le, és honnan tudja, hogy a szemekről gondolkodtam??*

/Felemeltem a szemöldököm, majd sóhajtottam egyet./
- Ó, hogy az undorítóra gondolsz? Jah, azt nem a te szemedre mondtam. Sőt! Szerintem szép a szemed. Éppen a szemplasztikán gondolkoztam... Bocs, ha úgy lehetett érteni, hogy neked mondtam.
/Elindultam a város felé, most már vele együtt a vállamon./

(33)

*Még írj 1-et Flor, és utána menjünk a városba.*

by **Eariel Lyasina** Csüt. Júl. 07, 2011 8:29 am

-Szemplasztika?! Hogy lehet ilyen hülyeségekre gondolni?
/Jót nevettem mert számomra ez nagyon vicces volt. Soha nem hallottam ilyet. Az óriás kétségkívül megnevettetett. Ettől boldog lettem. Nem törődtem már az "undorító"-val többet. Egy fülig érő mosollyal az arcomon elkiáltottam magam:/
-Előre!
/Majd a lány vállán ülve nekiindultunk./

(12)

*Folytasd ott ahol akarod*

by **Lynarin Seeragic** Pént. Júl. 29, 2011 3:25 am

*Előzmény a Tanácsházán.*

/Hamar kisétáltunk végre az épületből és az egyre sűrűsödő homályban haladtunk a városban. Élveztem az éjszaka rezdüléseit, ahogy az est egyre inkább szolongatott. Mögöttem ott haladt a két ifjú vámpír és a megfejthetetlen kölök pedig az oldalam mellett. A csípőúmet szerencsére már elengedte, mostmár csak a kezembe kapaszkodott eszméletlen erővel.
Ahogy sétáltunk a fiú keze egyre hült az enyémben, mintha csak átvette volna az én testemből áradó túlvilági hideget.
Azonban több időm nem maradt elmélkedni, mert megláttam a teleportkapu szikrázó fényeit. Mindig is lenyűgözött ez a csoda, egyszerűen felfoghatatlannak és misztikusnak tűnt még abban a korban is, amikor a lekváros üveget is varázslással nyitották ki.
Odaléptem a fényhez, de előtte még odakiálltottam a mögöttem baktató vámpíroknak./
- Lépjetek be a fénybe, aztán mondjátok, hogy H'Sekirat - Necradit.
/Majd miután felvilágosítottam a fiókákat követtem a saját tanácsom és belépve a kapuba elmondtam az előbb említett szavakat. Hallottam, ahogy a fiú aki szorongatja a kezemet velem szinkronban suttogja a városok neveit./
Necradit...
/Még hallottam a suttogást, aztán a kapu atomjaira bontott és csak a vörös fényben álltam össze újra.../

(100)

by **Cassius Argentus** Vas. Júl. 31, 2011 3:28 am

/Szótlanul követem a nőt. A fiú -valószínűleg sokkos állapotban- a karját szorongatja. Mellettem a másik vámpír gyalogol. Nézem a várost magam körül, a szemem issza az újdonságokat. Kilencszáz év telt el azóta, hogy elindultam a Temze felé és azóta minden a felismerhetetlenségig megváltozott./
+Vajon hol lehetek? Remélem alkalmam lesz majd megnézni ennek a kornak a térképét.
/Az elmémbe úszik a régi Liverpool képe, de gyorsan elhessegetem. Tudom, hogy ezután a feleségem jönne. De ő elhagyott és már évszázadok óta halott. Semmi értelme nem lenne az emlékével kínozni magam. Most már ez az én világom.
Tovább bámulom a fényeket és a hatalmas üvegmonstrumokat. Rengeteg olyan dolgot látok aminek a céljáról elképzelésem sincs. Kicsit olyan érzés kerít hatalmába, mint amit akkor éreztem amikor először beléptem az egyetem épületébe. Az öröm, amit a megszerzésre váró rengeteg tudás okoz. Elmosolyodom amikor belegondolok, hogy míg ott az élet működésének mélységeibe nyerhettem betekintést, itt olyan dolgokat kell majd megtanulnom amik minden tízéves gyerek számára egyértelműek.
Elmélkedésemből vezetőnk hangja riaszt fel. Felpillantok és az elém táruló látvány teljesen letaglóz. Másodpercekre elfelejtek levegőt venni. Megbabonázva bámulom, ahogy a nő eltűnik a vibráló fényben. Másodikként én indulok el lassú, bátortalan léptekkel. Mikor elérem a fényt kimondom:/
-H'Sekirat - Necradit
/Olyat érzek, amilyet biztos vagyok benne, hogy a XXI. században még a legabszurdabb álmaiban sem érzett senki. Mintha valami természetfölötti erő atomokra tépne szét, aztán egy másodperc töredéke után újra összerakna. Ám valahol egészen máshol vagyok. Körülnézve meghűl bennem a vér./

(17)

by Ajánlott tartalom