Teleportkapu

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 11:26 pm

A házak között megbújva, a sok mágikus fényben szinte csak pislákolva húzódik meg a kapu, amiből áradnak az utazók, hogy megcsodálják a mágikus város ezer csodáját, amikhez foghatót sehol nem találni.

(Az utazás a H'Sekirati minta szerint!)

by **Alyara Nirois** Kedd Nov. 16, 2010 6:33 am

H'Sekirat - Altmyrca

/Valójában még sosem teleportáltam. A távokat madárként tettem meg, persze, jobban elfáradtam, de legalább a mai Földet jobban ismertem, mint annak idején. Bár, lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nem igazán szerettem a földrajzot.
Amint kiléptem a vakító fényből, meghökkentem az elém tároló látványtól. Tényleg látszott a városon, hogy mágiahasználók lakják. Nem részletezném, ha nem muszáj.
Elléptem a kaputól és vártam. Remélhetőleg Fro nem téved el, nem lesz semmi fizikai baja, és remélhetőleg nem fog azonnal sírógörcsöt kapni, amint kilép onnan. Borzasztóan síros ez a lány, valahogy meg kell keményítenem! Önbizalom kéne neki, azt hiszem.
Ekkor felragyogott a kapu, és kilépett belőle a holtsápadt Froeira Lullaby./

(37)

by **Froeira Lullaby** Szer. Nov. 17, 2010 10:58 am

H'Sekirat - Altmyrca

/Úgy forgott velem a világ, mintha most mentem volna zsinórban vagy húsz kört a hullámvasúton... Reszkettem és rettenetes hányingerem volt. Igencsak közel kerültem ahhoz, hogy visszaköszönjön a kakaóm./
+Tényleg, ma még nem is ettem semmit. Fura, nem érzem magam éhesnek... Sőt, most ezzel a teleportálással minden ennivalóval kapcsolatos gondolatomat szeretném elfelejteni!
/Igyekeztem a talpamon maradni, és kitántorogni a fehér fényességből. A homlokomat dörzsölgetve tettem meg egyik bizonytalan lépést a másik után. Mikor végre érzékeltem, hogy az a rettentően erős, vakító fény enyhülni kezdett, majd megéreztem a melengető napsugarakat a bőrömön, kinyitottam a szemem, és azt hittem álmodom.
Alyara felém fordulva állt egy olyan város előtt, amit nehezemre esne tökéletes pontossággal leírni. Egy építészhallgató Kánaánja volt az a hely. Altmyrca... Egy pillanatra még a rosszullétemről is megfeledkeztem, s csak meredten bámultam az elém táruló elképesztő tájat. Mindenütt csodálatos, a szivárvány minden színében pompázó, lehetetlen alakú épületek voltak. Olyan volt, mint egy különösen nagy fantáziával megáldott kisgyerek agyában mászkálni, - legalábbis azt hiszem.
Ismét elájulni készültem, de kivételesen a meglepetéstől. Alyara erre kétségkívül nem készített fel engem. Még az erdőben mesélt ugyan pár dolgot, hogy talán furcsa lesz első látásra, meg minden... Na de az isten szerelmére! Ez ezredik látásra is hihetetlennek tűnne!/
+És én itt fogok élni... Azt hiszem. /gondoltam magamban elképedve. Sokkolt a látvány, ahogy a fizika törvényeinek minden szempontból ellentmondó építészeti remekműveket néztem.
Aztán a felettébb erős érzelmi hatásnak hála, elhomályosult a látásom. Szürkeség, színes pontok, stb. Csak a szokásos./
+Maradj nyugodt, és elmúlik! /nyugtatgattam magam, hogy minél hamarabb visszatérhessek Altmyrca városának leplezetlen csodálásához.
Ahogy magamhoz tértem, minden gyengeségemet és a teljes rosszullétet leküzdve, Alyara mellé sétáltam, - csak szépen, lassan./
-Ez... ez, egyszerűen fantasztörpikus! /mondtam ki az első szavakat, amik a nyelvemre jöttek. Barátnőm kérdő, kissé gunyoros tekintete ébresztett csak rá, hogy az egyik általam kreált, gyermekkori kedvenc kifejezésemet használtam... Valljuk be, egy csöppet nevetséges volt./
-Eh, bocsánat. Csak azt akartam mondani, hogy: Altmyrca minden képzeletet felülmúlóan csodás. Tényleg, elképesztő! Annyira... Annyira... Hm... Nem is tudom, hogyan lehetne ezt szavakba önteni. Mindegy, nem ez a lényeg, hanem, hogy: köszönöm! Alyara, ez már nem a mi Földünk, ez egy új, lehetetlen világ! Köszönöm, hogy idehoztál! Még soha nem láttam ennyi gyönyörű épületet, sőt ilyen bizarrt sem. Fantasztörpikus. /fejeztem be kis monológomat, rájőve, hogy milyen hatalmas hálával is tartozom ennek a lánynak. Alyara elhozott álmaim netovábbjába. A Mennyország volt számomra, s csak egy dolog hiányzott, - vagyis gyakorlatilag több, de összességében egy -: a barátaim. Ezt értem mind az otthoniakra, mind Bettinara, meg persze Rossellara és Alexandre-ra is, - akik ugye technikailag nem csak a barátaim, hanem a nővérem és A barátom. Nekik is látniuk kellene ezt a csodát./

(11)

by **Alyara Nirois** Szomb. Nov. 20, 2010 12:58 am

/Fro annyira lelkes volt. Elmosolyodtam a szónoklata alatt. Nem csodálkoztam, hogy így reagált, én is átéltem mindezt, amikor először voltam itt. Meglepő, hogy a varázstársadalom mennyire megijedt, amikor közöltem velük: a XXI. századból érkeztem, és hol madárkarom van, hol pedig mindenkit kiütök a nemlétező mágiámmal. Szerencsére Merlin felkarolt./
- Gyere, Fro, körbevezetlek a városban. Aztán keresünk, vagy csinálunk Neked valamilyen házat is. Esetleg beköltözhetsz hozzám.
/Beszéd közben elindultam. Ahogy haladtam, egyre jobban vigyorogtam, hiszen megint eszembe jutott az a kedves vadászsrác - akivel összesen kétszer találkoztam, és mind a kétszer megaláztam./
- Ha szerencsénk van, még a Mesterrel is összefutunk! /kiáltottam magam mögé, majd befordultam a sarkon./

(38)

by **Froeira Lullaby** Hétf. Nov. 22, 2010 10:31 am

/Ahogy Alyara eltűnt a sarkon, azonnal utána szaladtam, és majdnem hasra estem sietségemben. Belékaroltam, és hiába nem volt nagyon oda érte (nekem legalábbis úgy tűnt), így folytattuk sétánkat Altmyrca külvárosában - azt hiszem.
Út közben Alyara viszonylag lelkesen mutogatott erre-arra, híresebb boszorkányok és mágusok lakhelyeit mutogatva. Egyre távolodtunk a teleportkaputól, s én hiába próbáltam odafigyelni barátnőmre, csak az járt a fejemben:/
+Mégis ki lehet az a bizonyos Mester, akit korábban említett? Felteszem a varázslattal élők vezető személyisége, de a középkor Merlinén kívül, nem ismerek ilyen nagy és hatalmas alakot... Persze az én korom óta már több száz év telt el, sok minden történhetett. Otthon szerettem a fantasy történeteket, sőt nem csak olvastam őket, írtam én magam is több tucatot. Csak soha nem fejeztem be egyiket sem... és erre már lehetőségem sincs.
/Elszomorított a tudat, hogy a történetek, amiken annyit agyaltam, amiket annyira ki akartam adatni, hogy sokan elolvashassák, és ha csak egy picit is, de láthassák mégis mi zajlik az én kis fejemben./
+Azt szerettem volna, hogy a tinédzserek, a gyerekek, a felnőttek, mind jóérzéssel telve lapozgassák a műveimet, hogy szép pillanatokat, kalandokat szerezzek nekik. Ez volt életem nagy álma, az, amiért úgy éreztem, érdemes küzdenem. Persze nem voltam elég kitartó, hogy a megvalósításának csak a közelébe juthassak, de azért... Reménykedni szabad, nem?
Mikor felvettek az egyetemem építészeti karára is, nagyon örültem neki, de az nem öntött el olyan mérhetetlen boldogsággal és izgalommal, mint amikor bölcsésznek indultam, hogy híres, szeretett íróvá váljak egyszer. Hogyne, imádtam épületeket tervezni, pláne olyan habos-babos csodákat, mint amik itt, Altmyrcaban vannak.
/Ezekkel a gondolatokkal vissza is kanyarodtam a "valóságba", bármily hihetetlen is volt az. Még mindig lélegzetelállítónak találtam ezt a várost, és alig bírtam lépést tartani a már szinte rohanó Alyaraval. Ez a "kart karba öltve" dolog mégsem volt olyan kényelmes, mint gondoltam.
Emlékeztem persze, amikor még a kollégiumban sétálgattunk ugyanígy a barátnőimmel. Hihetetlen, hogy Alyara mennyire emlékeztetett Yolande-ra! Főleg, amikor dudorászni kezdett! Először azt hittem, csak képzelődöm, aztán rájöttem, hogy idegenvezetőm kezdett valami nagyon szép dalba... és pontosan ugyanúgy énekelt, ahogy annak idején Yolande. Nem voltam soha egy nagy zenei szakértő, de vitathatatlan volt a hasonlóság a hangjuk között. Furcsa...
Mire ismét feleszméltem, már messze járhattunk a teleportkaputól./

(12)

by **Froeira Lullaby** Szomb. Jan. 08, 2011 2:53 am

/Hamar visszajött az erőnk, s ehhez mérten, elég gyorsan is jutottunk el a teleportkapuhoz. Út közben próbáltam diszkréten megtudakolni Alyaratól, hogy miért is emlegetett valamiféle utazást, amikor felébredt. Nem akart válaszolni, én pedig nem erőltettem túl sokáig a dolgot, hiába voltam olyan kíváncsi.
Már a gyomrom is csak alig-alig korgott, helyette viszont irtóztató hányinger tört rám… Ez sajnos gyakori volt nálam, és csak pár falat étellel lehetett elmulasztani. Sikertelenül próbálkoztam azzal, hogy másra gondoljak, de mosolyt erőltettem magamra és igyekeztem figyelni az Alyaraval folytatott csevelyünkre. Mókás és elég bizarr is volt egyben, hogy konkrétan napokig aludtunk, - legalábbis én biztosan, de az ő megnyilvánulásaiból is úgy tűnt, ő is. Nem repestem az örömtől, hogy nem mond el nekem dolgokat, de valójában nem is várhattam el mást, hiszen „még csak most” találkoztunk, nem lehet ez még olyan szoros barátság – gondoltam magamban.
Már nagyon közel jártunk a kapuhoz, amikor egy ház hatalmas üvegablakában megláttam magam. Szőke hajam kócos volt, mindenütt piszok fedett, így már az sem látszott, mennyire sápadt vagyok.
A teleportkapu fénye előtt megtorpantam, és határozottan nézve rá azt mondtam:/
-Tudom, hogy nem várathatjuk tovább Bettinát, és nem is szeretném, de… Kérlek, nézz ránk! Nem fürödtünk már egy ideje, és mind a ketten egy porral teli szoba, rég nem használt ágyában aludtunk… Olyan mocskosak vagyunk, mintha hajléktalanok lennénk. /mutattam végig magunkon. Értette a problémát, és úgy láttam, őt is zavarja, ezért kinyögtem végül:/
-Boszorkány vagy, csinálj valamit!

(21)

by **Alyara Nirois** Kedd Jan. 11, 2011 3:48 am

/Felsóhajtottam. Fronak tökéletesen igaza volt. Tényleg úgy néztünk ki, mint a csövesek. Ezért felemeltem karjaim, és kezemmel a hó felé böktem./
- Olvadj! /motyogtam, majd döbbenten vettem észre, hogy a hó engedelmeskedik nekem, és immár a kezemmel tudom mozgatni a vizet. Így hát jól lelocsoltam magunkat. Vacogtunk, de legalább tiszták voltunk.
Gyorsan beléptem a kapuba, és éreztem, ahogy a mágia melegsége megszárítja testem és ruhám./
- Altmyrca - H'Sekirat

(53)

by **Froeira Lullaby** Szer. Jan. 12, 2011 7:06 am

/A tudat, hogy végre valahára tiszta vagyok - legalábbis nagyjából -, szinte el is feledtette velem a fogvacogtató hideget és a gyomorforgató éhséget. Alyara hipp-hopp bepattant a teleportkapu fényének központjába, és máris H'Sekiratban termett. Az alatt a pár másodperc alatt, amíg ott állt, úgy tűnt, mintha párologna.../
+Lehet, hogy a végén még szárazon érkezünk meg a Kávéházba? Nem mintha Seath nem tartana már most is komplett idiótának... és mivel a lányokon kívül csak őt ismerem itt... Nem ártana javítani valamicskét a rólam kialakult képén. Na és közben össze is hozhatnám Bettivel... /gondoloztam magamban ördögien mosolyogva.
Pár percig még ott tébláboltam a langyos fényben, aztán elsusogtam:/

Altmyrca - H'Sekirat

(22)

by **Rabraquat** Hétf. Márc. 21, 2011 7:40 pm

*Polimetron - Altmyrca*

/Megérkeztem. Már kezdem megszokni ezt a fura érzést, ami az utazással jár. Gyorsan körbe is néz.../
- Azannya!

/Felnyögök, ahogy meglátom az új várost. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Itt szinte süt, éget a mágia. Varázslók és varázslónők repkednek, meg bukkannak elő, amott egy ház épül épp, de nincsenek munkások hozzá, virágok beszélgetnek a járókelőkkel és még ezernyi más furcsaság. Jobb lesz, ha bevárom a népet, addig meg próbálom megszokni a látványt./

[149]

by **Hirig** Pént. Márc. 25, 2011 12:25 am

*MET- A főnix tolla // Polimetron - Altmyrca*

/Amikor újra anyagiasulok a túloldalon, első gondolatom az, hogy az előző városhoz képest, évszázadok választják el egymást. A kettejük között fejlettségi szint szembeötlően mutatja a különbséget./
+ Majdnem annyira nagy a szakadék, mint NDK és NSZK között volt. +
/Oda repülök a bámészkodó Rabhoz és várom a többieket. Közben azon gondolkodom, hogyan is találjuk meg azt a szemfényvesztőt, ennyi mágiahasználó között./
- Érdekes ez a hely.
/Jegyzem meg halkan, Rab füle mellett./

{122}

by **Fiona Freefall** Vas. Márc. 27, 2011 9:55 am

Polimetron - Altmyrca

/Ahogy kiléptem a kapun, hangos fújtatással kísérve keltem birokra Lomposkával. Hogy ennyire utálja ezt a tuti közlekedési módot...! Már kezdtem érezni, hogy nőnek és torzulnak agyaraim, mikor az előttem szobrozó kettős alakja eléggé kíváncsivá tett ahhoz, hogy a barátságos birkózásnak egy alapos seggberúgással véget vessek. Lomposka a sarokba takarodva iszkolt képzeletbeli hatalmas bakancsom elől, így aztán jól megnézhettem magamnak, mit bámulnak a népek./
- Azt a kiba... /A vége bent ragadt csodálkozásomnak, ahogy a mindenféle varázslatos izét láttam. Vagy legalábbis egy részét, mert abban százötven százalékig biztos voltam, hogy a rengeteg vacaknak csak töredékét vagyok képes ténylegesen befogadni./
- Nem megyünk inkább vissza ahhoz a macsekhez és rázzuk ki belőle a tollat?
/Vetettem fel ártatlan arccal a kérdést Rabnak. Hát igen, azt hiszem tökéletesen levághatta, hogy nagyon nem akarózott bemennem egy ilyen rettenetesen csodás és különleges helyre. Mindenesetre némi erőfeszítés árán agyarmentes vigyort varázsoltam az arcomra, s egy könnyed mozdulattal még a szemembe lógó loboncomat is hátraráztam. Próbáltam a Bambitekintetet is bevetni, de így utólag gyanítom, az előbbi kijelentésem erősen rontott az összhatáson./

(112)

by **Mira** Kedd Márc. 29, 2011 5:34 am

MET - A főnix tolla

A világ, mely a szemetek elé tárul, folyamatosan változik a mágia izzása miatt. Az idő itt sokkal enyhébb, a hó valahogy sokkal melegebb, mint a fővárosban, vagy Polimetronban.
Az egyik pillanatban csillámpor hullik rátok, és egy közelgő hirdetőtáblán megvillan, ahogy a nap ráveti sugarait. Szinte hívogat Titeket. Ha közelebb léptek, megszemlélhetitek a csillogó betűket:

Keress fel engem, drága kuncsaft,
S ha sikeresen fejted meg talányaim egyikét,
Megjutalmazlak Tégedet egy erkélyével.
Nos, mire vársz még? Hívd Jaeviskét!

Ha most Kira itt lenne, felmordulna a buta szöveg hallatán, ám a lány nem érkezett meg a varázslók városába...

Kira ki lett írva - ellenben én visszatértem! Razz

by **Rabraquat** Szer. Márc. 30, 2011 6:48 pm

/Egy kis idő múlva megérkeznek a többiek is, és őket is lenyűgözi valamennyire ez a hely. A kedvenc farkashölgyünknek egész jó ötlete támad, már majdnem mondanám, hogy "De", amikor valami hirdetőtáblán megcsillan a fény és újabb okosság jelenik meg rajta./

- Na, hál' Istennek még egy baromság. /Mondom ki a gondolataimat véletlenül, de már kikívánkozott belőlem. Nem szeretem, ha dróton rángatnak./

- Nos, ki hívja ezt a Jaecsirkét, vagy kit?

[150]

*Level Up Smile

*

by **Hirig** Pént. Ápr. 01, 2011 9:39 am

/Vállam felett elnézve, figyelem Fiona közeledését. Hallgatom Rab kitörését és azon jár az agyam, hogy hol a fenében lehet a vérszipó.
Unott képpel fordulok a másik két társam felé és halkan megjegyzem./
- Öt kicsi indián indult útnak... Kis idő elteltével már csak négy kicsi indián folytatta az utat... nemsokára rá már csak három kicsi indián folytatta az utat...
/Fürkészőn nézem Fiona arcát, hátha onnan megtudhatom, hogy hol van Kira. Esetleg ő tett e valamit vele, mint az előző lemorzsolódásnál, Narykynék is.
Ahogy ezen kezdek el morfondírozni azon kapom magam, hogy már nem vacog a fogam, hanem friss tavaszi szellőt szimatolok, virágillattal és kellemes meleg leng körbe./

{123}

by **Fiona Freefall** Pént. Ápr. 01, 2011 10:55 am

- Hívjad te, bár szerintem ez csak egy meglehetősen gagyi hirdetés. /Vontam vállat Rab kérdésére./
- Ezt a pancsert! Valami telefonszámot, vagy e-mailcímet megadhatott volna... Vagy annyira nagy szám lenne, hogy mindenki ismeri? Esetleg van valami Szaknévsor vagy ilyes cucc errefele? /Széttárt kézzel, felvont vállal jeleztem tanácstalanságomat, majd segítőkész arccal tatyókámba nyúlva előhalásztam jólbevált - vagyis jelen esetben szó szerint vagy ezer éves - telómat./
- Esetleg ezt fel tudom ajánlani, már ha szükséges...
/Hirig ezt a pillanatot választotta, hogy sejtelmes mondókába fogjon a elmaradozó arcokról. Mintha én tehetnék róla, hogy akivel kettesben maradok, lemarad a társaságtól! Morcos-morgós hangon - amibe bizony Lomposka zöngéi is keveredtek - torkolltam le - egyelőre csak verbálisan - a tündikét./
- Na ide figyelj, kiscsillag! Ha nagyon tudni akarod, Narykyvel darabokra cincáltuk ugyan egymást, de annyira azért épségben maradt, hogy mindenfajta balhé nélkül le tudjon lépni. Azt meg remélem nem feltételezed, hogy Vöröskével is ilyen viszonyba keverednék... Szerintem nemes egyszerűséggel épp az úticélját zabálták ki a fejéből a kukacok, ő meg bambán pislog a kapura. Ha nagyon érdekel, nézd meg /böktem hátra a vállam felett/, mi meg foglalkozzunk végre ezzel a tollas mizériával. /Mondandóm végét már kissé ingerülten Rabnak szántam./
- Szóval hol is keressük azt a Káprázatos csókát?

(113)

by **Mira** Pént. Ápr. 01, 2011 8:04 pm

MET- A főnix tolla

Mellettetek egy haragos boszorkány rikkantja el magát, amikor egy inda beleakad a lábába.
- Fanad! Fanad, az Isten szerelmére, mi ez itt?!
Az említett varázsló a következő pillanatban megjelenik, és bánatosan pislog a nőre.
- Elnézést, hölgyem, de a növényekkel mi magunk, a Gondozók sem tudunk semmit sem kezdeni. Ellepték az egész Kontinenst! Viszont jó illatuk van, nem gondolja?
A boszorkány mérgesen fújtat, majd megragadja a mágust, és eltűnik indástul, mindenestől.

A virágokról itt olvashattok, bár nem kételkedem abban, hogy mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy kerültek ide. Smile

by **Rabraquat** Szomb. Ápr. 02, 2011 2:50 am

/Meghallgatom a többieket, ami igazából egymás szekálásában ér véget. Már pont hozzáfűznék valamit ehhez, amikor megjelenik egy nő meg egy férfi./
~Ezek biztosan varázslók, ah csak így megjelentgetnek.~
/Megpróbálom kihasználni az alkalmat./
- Hé para... öreg! Melyik út... akarom mondani ismered Jaeviskét? Vagy a Kápráztatót? Vagy a harmadikra már nem emlékszem? /Mire válaszolna már mindketten eltűnnek./
- Ó, szép...

[151]

by **Hirig** Kedd Ápr. 05, 2011 10:07 pm

/Fiona beszólására egyáltalán nem reagálok, hiszen túlságosan lealacsonyítana ha egy ilyen semmiségre ugranék./
+ Nem, egyáltalán nem érdekel a nemi életed Aranyom! +
/Bal szemöldököm elvonásával és szkeptikus arckifejezéssel nézem az eseményeket, mely a hirtelen megjelenő két fél között zajlik./
+ Apám! Még a mágusok sem tudják, hogy mi fán terem a mágia?! Ez azért gáz! +
/Elgondolkodóm az események sorrendjén, majd Rab felé fordulok kissé és halkan mondom./
- Mi lenne ha háromszor kimondanád a nevét annak az illetőnek akit keresünk, hátha ugyan az lesz a hatása, mint az ami itt az előbb is történt?!
/Mondom neki./
+ És remélem nem a Hasztur nevet mondod ki háromszor egymás után... +

/Kis ideig Rab feje mellett repkedek és élvezem a tavaszt. Lassan teljesen átitatódóm a friss virág illatával, a friss levegő engem is felélénkít, olyannyira, hogy el is tűnök a virágok között és csak egy egy pillanatra lehet észrevenni az indák és bimbók, virágszirmok között./

{124}

by **Fiona Freefall** Szomb. Ápr. 09, 2011 7:41 am

/Csingiling fapofával visszavonult. Naigen, én sem kockáztatnám, hogy egy laza mozdulattal kettéharapjanak... Lomposka lassan kezdett átmenni Morcoskába, ami sok jót nem jelent... Legalábbis azt hiszem. Eddig ugyan annyira nagyon nem akarta a vérét senkinek - akinek meg akarta, annak nem volt, lásd Vöröske egyes - de azért elég meggyőző az a változás, amire képes vagyok általa.
A feltűnő majd eltűnő páros közjátékára igazándiból ügyet sem vetve követtem tekintetemmel az ide-oda repkedő szárnyas apróságot, közben igyekeztem visszafogni magamat... vagyis Lomposkát, aki örömmel vette volna űzőbe pusztán a vadászat izgalmáért, így örömmel konstatáltam, hogy megnyúlni igyekező gerincem végén nem jelent meg korábban kergetett farkam, hogy egyértelműen leleplezze érdeklődésem természetét. Még a végén félreértené itt a társaság...
Viszont a tökmag felvetése jogos - vagy legalábbis annak ítélhető volt - így Rab felé fordulva noszogatni kezdtem./
- Jaja, nem hülyeség. Hívjad csak, talán bejön. Mégiscsak te vagy a férfi, meg a Nagyúr, meg mittomén.
+Ha meg mégsem, még mindig bebandukolhatunk abba a szőrmerevítően idegesítő izébe, amit szerintem az itteniek is csak jobb híján neveznek városnak. Ennél a kaotikus összevisszaságnál még a polimetroni fantasys hangulat is jobb volt..+

(114)

by **Rabraquat** Kedd Ápr. 12, 2011 5:05 am

- Hát legyen! Jaeviske! Jaeviske! Jaeviske! Lord Rabraquat szólít téged, az ara... nemes Siedhek hatalmassága! Jelenj meg, különben utánad küldöm a csalhatatlan szimatú farkast, vagy a tökéletes Tündérnővért és annak nem örülnél! Hol vagy hát? /Mondom nemes egyszerűséggel. Végül is igazam lehet, hiszen nagyon jól nézek ki, tehát más nem lehetek, csak egy hatalmasság./

- Remélem ez megteszi hölgyeim!

/Kacsintok a két csajszira... vagy mire is. Aztán várakozó álláspontra helyezkedek... vagyis, hogy még jobb legyen a belépőm megpróbálok pár centivel a föld felett lebegni... meglepetésemre sikerül. Mintha a szél engedelmesen felemelne, úgy érzem, akár többre is képes lehetek, de egyelőre ez megteszi majd. Várok és nézem, mit reagál a lebegésemre a megcsonkult csapatunk többi tagja./

[152]

by **Hirig** Csüt. Ápr. 14, 2011 11:10 pm

/Először akartam egy kis csípős megjegyzést tenni Rabnak, de utána mikor meghallottam, hogy "tökéletes" vagyok inkább csak jót mosolyogtam a nagyzoló viselkedésén./
+ Meg kell hagyni, tud bókolni, ha akar ez az egoista hülye! +
/Egy egy virágnál megálltam kicsit repkedtem, szagolgattam a finom friss illatot. Szinte teljesen feltöltöttem a tavaszi érzéssel. Lehet, hogy ennek a hatására, vagy csak mert kicsit megakartam lepni a többieket, visszaszálltam és elkezdtem növekedni./
- Kíváncsi vagyok, hogy ez a megidéző trükk miképp fog hatni. De, gondolj csak bele... miképp küldenél utána, ha azt sem tudjuk, hogy hol van?!
/Mondtam félmosollyal a számszélén./

{125}

by **Fiona Freefall** Pént. Ápr. 15, 2011 9:16 am

/Ha történetesen egy asztal mögött ültem volna, hát türelmetlen, kopogó dobolásba kezdtem volna a körmeimmel. Rabaizé a föld felett lebegett, morcos apróságunk meg növekedni kezdett - sőt, mintha még valami mosolyt is megengedett volna magának! - mintha ez a város önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy mindent elvarázsoljon.
Viszont adott pillanatban semmilyen deszkalap nem akadt a közelben, amin ideges ujjaimat táncoltathattam volna, így csak álltam ott, kissé padlón felejtett állal, majd aztán összekaptam magam, mikor éreztem, hogy Lomposka igyekszik előtérbe tolakodni. Egy fejrázással kísért lelki tasli után ismét átvettem az irányítást és hevesen kalimpálva kezdtem szónokolni./
- Naa, hééé! Mi a fene van veletek? Te tisztára elszálltál a nagy büszkeségtől, te meg Hirig nagyon felszívtad magad... Nem lennétek egy kicsit... hétköznapibbak?! Már amennyire lehetséges... /magyarázkodtam vállamat vonogatva./ Szóval ha a következőkben rózsaszín leszek, vagy repkedni kezdek, nem érdekel, milyen fontos ez a Káprázatos pofa, rövidre zárom az egészet, visszamegyek és kipofozom a macskából a tollat! Nagyon rühellem ezt az egész varázsvackot ami itt folyik, szóval...
/Kifakadásomat gyorsan kettéharaptam, aztán igyekeztem segítségkérően pislogni a másik kettőre, miközben halkan befejeztem a mondandómat./
- Szóval nem lehetne gyorsan lezavarni a dolgokat?

(115)

by **Mira** Pént. Ápr. 15, 2011 7:46 pm

MET - A főnix tolla

- Óhajod számomra parancs, hölgyem - szól ki Fiona háta mögül egy vékonyka, fontoskodó hang. Ámde a kellő tiszteletet nem kaphatja meg, hála pösze kiejtésének.
Ott áll előttetek a Kápráztató, teljes pompájában. Nem így képzeltétek el, sehogy sem stimmel az, hogy ennek az embernek ilyen alacsonynak és fiatalnak kell lennie. Egy vézna alak, arca tele pattanással, haja esetlenül zselézve a fején. Mulatságos külsejét csilivili ruhája tetézi.
- Nos, mondják, mit óhajtanak? - hajol meg előttetek, majd pajkosan rákacsint Hirigre.

by **Rabraquat** Szomb. Ápr. 16, 2011 12:10 am

/A két kísérőnőm kezdett beszólogatni, de úriember lévén ezt fel sem vettem. Mondhatnám szóra sem érdemes. Ekkor Fiona mögül megszólalt egy hang és megjelent a Kápráztató. Próbáltam magam visszafogni, de a nevetésem kicsusszant az ajkaim közül. Kb. egy percig tartott mire össze tudtam szedni magam és nevetés nélkül rá tudtam volna nézni./
- Bocsássatok meg, eszembe jutott egy vicc, de most már térjünk a tárgyra.
/Fordítottam magam a férfi felé folyamatos ragyogásom közepette. Ha most láttam volna magam, biztos elalélok saját gyönyörűségemtől./
- Üdvözöllek Téged, Hatalmas Kápráztató! /Meghajolok mélyen, ahogy egy igazi uralkodónak tenném. Az arcomon, most nem látszik semmi nyoma az előző nevetgélésnek, tényleg úgy hat,mintha egy magas rangú emberrel beszélnék. Az más kérdés, hogy inkább magamat szórakoztatom vele./
- Szükségünk lenne Öntől egy tárgyra, amit Leise Úrnő "hagyott" önnél, a nagy Merlin kérésére, ha jól gondolom. Segítene nekünk?
/Tiszteletteljesen és vakítóan ragyogok és arra gondolok, hogy ezt még a nagy siedhe urak sem csinálhatják jobban. Szám szélén apró mosollyal várom a választ../

[153]

by **Hirig** Vas. Ápr. 17, 2011 12:20 am

/Fiona nyafijára csak mosolyogni tudtam./
+ Ne szívd mellre a dolgot! +
/Valahogy megtudtam érteni a helyzetét, viszont én jól éreztem magam./
- Ne aggódj, ha minden jól megy, akkor hamarosan megint a kőkorba lehetünk!

/Szkeptikus arckifejezéssel néztem Rabra és a varázslóra, felváltva. Nem tudtam elhinni, hogy valóban sikerült a "megidéző varázslat", sem azt, hogy ez a személy lenne az akit keresünk./
+ Addig az rendben van, hogy egy illuzionista úgy néz ki ahogy csak akar... de nehogy már egy ilyen pofával tegye magát hitelessé...! És még rám is kacsintott?! Apám! Ez gáz! +
/Ösztönös reakció volt, de Rab háta mögé léptem és a válla felet néztem az új jövevényre. Mintha Rab megvédhetne a kölyöktől./

{126}

by Ajánlott tartalom

Teleportkapu

Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu