Előcsarnok

Vera Rider [2900. augusztus 3.; 13:04]

A Dashmax elszáguld, miután Karl is leszáll róla. A srác elővesz valamit, ami leginkább talán egy telefonra hasonlít, majd megnyom rajta pár gombot. Mindeközben halad egyre inkább a csarnok felé.

Egyre több, hivatalos öltözékbe bújt lénnyel találkozol. Persze vannak itt magadfajta látogatók is. Minden csendes, komoly, kimért. Úgy érzed, Karl vadsága és lehetetlen modora nem illik ezen falak közé.

A Tanácsház H'Sekirat legfontosabb épülete. Központi szerepet játszik a város létképében is: ez az építmény helyezkedik el a város közepén. Hogy jelt adjon mindenkinek, ő a legmagasabb, a legfényesebb, és a legtisztább.

Az épület tetején parancsolón villog egy díszes óra, mely az időn kívül a dátumot is kijelzi, csakúgy, mint a csillagok állását, a holdtölte közeledését, és az apály-dagály időpontjait. 2900. augusztus 3-át írunk, 13 óra 4 perc van.

Karl elől halad, nem foglalkozik azzal, hogy kicsit talán lemaradsz a bámulódásban. Ő már sokszor látta ezt a helyet. Felmegy a központi lépcsősoron, majd bonyolult útvonalon halad tovább. Talán logikusnak tűnne az útvonal, hiszen a falra időnként ki van írva, hogy "Regisztráció" vastag, aranyozott betűkkel, de ez eleinte fel sem tűnik. Időközben néma marad, az elhaladók felé pedig biccentéssel köszön. Valahogy nem tudod elképzelni, hogy ez a fiatalember egy ilyen helyen dolgozna. Talán csak a tiszteletet akarja megadni. De pont ő tenne ilyet?

Végül megérkeztek egy ajtó elé. Karl megérinti az érintőfelületet, mire megszólal egy női "Szabad". Az ajtónál lévő piros lámba is zöldre vált, mintegy nyomatékosítva az előbb elhangzottakat.

Belépve a szobába, szembetalálod magad egy hölggyel. Fekete haját szoros kontyba fogta, hátul nyitott kosztüméből előbuggyannak tejfehér szárnyai. Átható pillantásával úgy érzed, a lelkedbe lát.

A nő elmosolyodik, majd az előtte lévő székre int: hellyel kínál. Mindeközben kattan mögötted az ajtó - Karl nélkül.

- Üdvözlöm H'Sekiratban. A nevem Nnathe Laspal. Én fogom lebonyolítani a regisztrációját. - Egy angyal, angyali mosollyal és kisugárzással. Feltétel nélkül megbízol benne. - Nos, kit tisztelhetek Magában? Meséljen magáról!

Kezeit összefonja, majd ráhajtja törékeny arcát. Minden figyelmét Rád szenteli, majd még egy mosolyt küld Neked biztatásképpen. Türelmesen vár.

/Karl leszállt a motorról, majd a csarnok felé indult, közben pedig valami fura kütyüt nyomkodott. Követtem a lépcsőn, majd tovább. Közben néha kissé lemaradtam a bámészkodásban, de azért nem tévesztettem szem elől. Miközben haladtunk, Karl mindenkinek biccentett./
+Itt dolgozna?
/Megérkeztünk egy ajtóhoz, a srác egy szkennerre tette a kezét. Minek hatására bemehettünk./
+Egyre biztosabb, hogy itt dolgozik.
/Egy nő ült a szobában, első látásra angyalnak tűnt, erről árulkodtak a szárnyai. Végigmért, majd hellyel kínált, közben pedig Karl kisétált és becsukta az ajtót maga mögött./
- Üdvözlöm H'Sekiratban. A nevem Nnathe Laspal. Én fogom lebonyolítani a regisztrációját. - Üdvözölt az angyal, majd kis szünet után folytatta.
- Nos, kit tisztelhetek Magában? Meséljen magáról!
/Nem tudom miért, talán magától a ténytől, hogy egy angyallal ülök szemben, elöntött a bizalom és én mesélni kezdtem. Persze csak olyan dolgokat amik a regisztrációhoz kellhetnek.
- A nevem Vera Rider, legalábbis ezt olvastam a tükörben mikor Anita nagyi boltjában jártam. XXI. században születtem. 17 éves vagyok, bár ez most nem nagyon látszik, ugyanis máshogy néztem ki ezelőtt. A jelek szerint pedig alakváltó vagyok.
/Csak vártam és reménykedtem, hogy nem tart buggyantnak./

(9)

[2900. augusztus 3.; 13h után]

- Annantina - javít ki kedvesen Nnathe. - Maga már a sokadik, aki itt jár nálam hasonló háttérrel. Ne aggódjon, hamarosan be fog illeszkedni ebbe a világba. Csak higgyen a szemének. - Miközben beszél, tekintete figyelmesen követi minden rezdülésedet. Nem moccan meg persze, a már-már kényelmetlennek tűnő mozdulatlan testtartást továbbra is tartja. - Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre! Mi a valódi neve? Hol és mikor született? Hogyan került a mi időnkbe? - utasít, közben pedig megnyom egy-két dolgot az asztalán. Az érintőfelületen egy kérdőív jelenik meg, ahová folyamatosan kerülnek be a kimondott adataid.

Közben a széked egy picit megbillen, épp hogy csak észreveszed, aztán máris az eredeti helyzetében van.

- Ne aggódjon, csak leolvastuk a testi adatait. Ez rutineljárás. - Az adatlapodon közben megjelenik pár szám, mintegy megerősítve az angyal mondandóját.

/Kijavított amiért rosszul mondtam a bolt nevét, majd feltett nekem még pár kérdést./
- A régi nevem: Heves Lilla. Budapesten születtem 1995 február 14.-én. Szintén ebben a városban léptem be a régiségboltba, ahonnan most ide kerültem. Eredetileg régi könyveket kerestünk, két osztálytársammal együtt a boltban, de az eladó helyett én csak a fátylat találtam meg. Aztán pedig a jövőben kötöttem ki, távol minden ismerősömtől.
/Miközben válaszolok folyamatosan követett a szemével. Minden apró kis gesztust ami kissé zavaró volt számomra. Aztán valami kérdőív jelent meg amibe bevitte az adataimat.
A következő pillanatban megbillen a szék, de csak egy pillanatra. Meglepődtem, azt hittem mindjárt hanyatt esem. A nő megnyugtatott, hogy ez csak egy rutineljárás ami a test adatokat olvassa./
+Bár a számok amik megjelentek a vizsgálatot támasztották alá, attól még nem értettem hogy lehet így megtudni egy ember, vagyis lény adatait. Na mindegy.
+Vajon ennyi lenne? És ha igen, mi lesz ezután, elvégre Karllal már nem találkozom.
- Van még kérdése?
- Hogyan tovább?
/Vártam egy kicsit a két kérdés feltevése közt.
+Érdekelne hogyha vége a regisztrációnak mi lesz. Elvégre, még új vagyok itt. Ki tudja mi mindent tartogat még ez a nap.

(10)

[2900. augusztus 3.; 13h után]

Ahogy válaszolsz az általa feltett kérdésekre, adatok sora rögzül a regisztrációs íven. Az angyal türelmesen hallgat, de a továbbiakban is különösen figyel minden kis mozzanatodra.

- Az Ön esetében is hasonló a helyzet, mint a többi átkerültében - jegyzi meg, miután elmesélted neki, hogyan is kerültél a jövőbe. - Nos, a kérdéseken már túl vagyunk, már csak a személyi azonosító elhelyezése maradt hátra. Hipp-hopp végzünk is, ne aggódjék. Azonban figyelmeztetnem kell, hogy minden tettéért felelősségre vonható, és a törvény elé állítható. És bár még nincs tizennyolc éves, a Tanács úgy határozott, hogy a regisztrált múltbéliek alapvetően nagykorúnak számítanak. (Így nem kell mindenféle intézmények létrehozásával foglalkoznunk.) Kérem, dőljön hátra, és ne mozduljon meg pár pillanatig. Utána feltehet egyéb kérdéseket is, amiben tudok, segítek. Ó, és amíg el nem felejtem! Oda kell majd ezt is adnom Magának a regisztráció végén. - Ismét megnyom egy gombot, és az asztalból kiemelkedő kis fiókból elővesz egy gúla alakú, 2-3 centiméteres különös tárgyat. Aztán az asztalon lévő egyik gomb fölé tartva várja, hogy elvégezhesse a személyi chip beültetését.

/Arra kért, hogy dőljek hátra, megtettem, bár nem szívesen. Nagyon idegesített, hogy minden egyes gesztusom figyeli./
+ Nagykorúnak számítanék? Az remek, akkor lehet jogsim, bár ezeket a modern szállítóeszközöket lehet, hogy nem fogom tudni irányítani. Sőt miből venném meg? Nincs egy vasam se.
/ Kíváncsi lettem, milyen a személyi azonosító. Talán egy kártya, vagy karperec? Valami fura tárgyat vett elő a fiókjából. Engem egy kis gúlára emlékeztetett./
- Az mi?
/ Érdeklődtem, majd hátradőlve vártam, mi lesz./

(11)

[2900. augusztus 3.; 13:30 körül]

Ahogy hátradőlsz a székben, és a magasított széktámlához hozzáér a nyakad, a tarkódban egy apró szúrást érzel. Nem fáj igazán, inkább csak kellemetlen. Egy pillanat az egész, ahogy odakapnál, már el is múlik, utána csak az a bosszantó viszketés marad.

- Voilà! - mosolyog Nnathe. - Hivatalosan is köszöntöm a XXX. században, Vera Rider, alakváltó. - Felemeli a kis gúlát, majd átnyújtja Neked. - A regisztrációval párhuzamosan elkészült a bankszámlája is, melyen 200 kMŁ-t, vagyis 10 MŁ-t találhat. Ezen tárgy segítségével elérheti a számláját, fizethet boltjainkban. Készen is volnánk. Hogyha nincs több kérdése, távozhat. Ez esetben Danu áldása kísérje.

Hogyha kimész a szobából, Karl vár Rád, hogyha bent maradsz, türelmesen várja az angyal további kérdéseidet.

/Kellemetlen szúrást éreztem a nyakamon, odakaptam, de csak viszketést éreztem sebet nem./
+ Remek, mint a filmekben, chipet ültettek belém. Nem örülök neki, azt se bírtam volna ha a szüleim minden lépésemről tudni akarnának.
/A nő tájékoztatást adott a kis mütyürről amit átadott. Nem volt több kérdésem. Legalábbis tőle nem volt. Kiléptem az ajtón, majd odasétáltam Karlhoz./
- A jövőben mindenkit ennyire számon tartanak?
- Azt mondtad meg kell találnom a helyem. Vannak errefelé más alakváltók is?
/Csak vártam a válaszokra./

(12)

[2900. augusztus 3.; 13:30 körül]

A srác még itt is cigizett. Amint kilépsz, akkor pöcköli el a csikket. Hihetetlen. Amikor meglát, kicsit zavarodott a tekintete, de hamar összeszedi magát.

- Hát muszáj. Addig örülj, amíg nem jönnek érted. Képzeld, micsoda káosz lenne itt a komoly rendfenntartás nélkül!

Közben megindul a folyosón. Egy-két ajtón bekopogtat, de mindig vannak mögötte.

- Végre! - mordul fel, miután talál egy üres szobát. Benyit az ajtón.

A helyiség egyszerű irodaszoba. Egy hasonló asztal van itt, mint Nnathe irodájában, szintén két szék. A szoba ablakán beáramlik a levegő. Elmerengsz, vajon ez is olyan szmogos, mint otthon volt?

Karl leül az asztal mögé, majd felteszi a csizmás lábát a bútorra. Fekete ruhája élesen elüt a Tanácsháza fényes fehérétől.

- Van egy városuk is, képzeld. Polimetron. Furcsa egy hely. Mintha a középkorban ragadtak volna az ott lakók. Apropó alakváltók! Erre már nincs szükség.

Lila szemét a tiedbe fúrja. Hosszan, mélyen. Úgy érzed, megint tudod, hogy kell alakot váltani. Remek!

+ Egy egész város? Hűha, jó sokan lehetünk.
+ Középkorban ragadt? Ez érdekes. Talán még tetszeni is fog nekem.
/Karl belemélyedt a tekintetembe, minek hatására úgy éreztem ismét képes vagyok az alakváltásra./
/ Kavarogni kezdtek a fejemben a gondolatok, és jöttek elő a kérdések./
+ Vajon hogyan tovább? Olyan magányos vagyok, mint a kisujjam. Csak Karlt ismerem itt. Valahogy be kéne illeszkednem.
/Lassan föleszméltem a gondolataimból és feltettem Karlnak az újabb kérdéseimet./
- Hogy jutok el Polimetronba?
- Van valami amiről még tudnom kéne?

(13)