Teleportkapu

A fénykapu az erdőn is túl áll, tehát ahhoz hogy bejuss a sátrak közé, még mindenképp át kell kelned a rengetegen. Csak vigyázz, nehogy valaki zsákmánynak nézzen...

(Az utazás a H'Sekirati minta szerint!)

H'Sekirat - Bloosx

/Éreztem, ahogy megint megfeszülnek ruháim, ahogy valahol a túloldalon földet érnek talpaim. Mind a... négy??? Bár tenyeremmel még mindig tudtam markolni - éreztem is a puha földet az ujjaim között - de határozottan éreztem, hogy perpillanat inkább segítenék a futásomat, mintsem hogy tollat ragadjak velük és valami szentimentális levélkét írjak legújabb lovagomnak... Aki mellesleg már rajtam is volt, és nemes egyszerűséggel a földre sodort. Rövid dulakodás után - amiben bizony kiosztásra került pár csúnyább pofon is: Zound arcán kemény hasadás jelezte műkörömnek is beillő, ám annál jóval veszélyesebb karmaim nyomát, de fájdalom, pontozással ő nyerte a csatát - aztán ma már másodszor találtam magam a földre szorítva./
- Okéoké, befejeztem... Csak ez a rohadt izé spannolt fel...
- Szokj hozzá! /Morogta szőrös pofával, miközben felegyenesedve elengedte a torkomat. Miközben sajgó bordákkal - nem kizárt, hogy el is tört pár, legalábbis hallottam rövid vitánk során egy-két aggasztó reccsenést - feltápászkodtam a földről, a szemem láttára változott vissza emberi alakjába. Rövid terepszemle után - aminek eredménye: bazi nagy rengeteg, sok fával és még több bozóttal - aztán igyekeztem tétovázásomat nyegle vigyor mögé rejteni, ahogy megérdeklődtem idegenvezetőmtől:/
- És most? Merre?

(13)

- Ó, hogy az a... /Ökölbe szorult kézzel (és nem manccsal!) vettem tudomásul, hogy már megint lekölyközött. Oké, még jobb, mint ha én kölykeztem volna le, bár amennyire így magamra - és a peckesen elsétáló hím kiváltotta érzéseimre - tekintettem, nem sokára ez a probléma is meg fog oldódni. Vagy legalábbis más problémává alakul.
A belső sóvárgást leküzdve siettem utána, s mikor utolértem, egy röpke "Hé" után fel is tettem az engem foglalkoztató legnagyobb kérdést:/
- Most akkor már elmondod, mi ez az egész vérfarkas dolog? Elegem van belőle, hogy többször kapok vérengzési vágyat, mit egy bekokózott ámokfutó...

*Folytatás a Réten.*

(14)

/Nagyot szusszantva meredtem a fényjelenségre. Nem, véletlen sem tojtam be tőle... Csak... Oké, szóval tény, hogy egy kissé berezeltem. Nem várt a túloldalon senki, aki szükség esetén lefogna, hogy ne tegyek kárt senkiben. Vagyis teljes mértékben nagykislány voltam, aki felelősséggel tartozik a tetteiért. Igyekeztem nem belegondolni, mit művelhet pár gránát, ami a másokra támadó vérengző vérfarkas alá hajítanak készséges és a köz egészségét szolgáló vadászok.../
+Oké kishaver.+ /Fordultam vadabbik felemhez ellentmondást nem tűrve./ +Most átmegyünk és nyugiban maradsz, különben egy teljes hétig a sarokba zavarlak. Különben is, keményebb csaj vagy, hogysem egy ilyen másodosztályú filmes trükk kihozza belőled az állatot...+
/Miután így lerendeztem a dolgot, nagy levegőt véve beleálltam a fénybe és kimondtam:/
- Bloosx - H'Sekirat

(38)

- H'Sekirat - Bloosx

/Ahogy kiléptem a kapu ezen oldalán, rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz a kedvenc szórakozásom. Félre botorkáltam és egy közeli fa tövében megröptettem "a kis vukkot". Miután a majd kilencszáz éves reggelim elhagyta a gyomrom, végre rávette magam, hogy szétnézzek. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy kint állok valami erdő szélén, és a vérfarkasok beígért városának se híre, se hamva. /
+ A kölyök átvert volna?
/Távolról, mélyen az erdőből farkasok üvöltése hallatszott. De számomra kérdéses volt, hogy sima farkasokról van-e szó vagy pedig vérfarkasokról? Miután néhány perc köpdécselés és társai kíséretében a reggelim maradéka is távozott a számból elindultam az erdő felé./
- Basszus, itt vagyok kinn, az isten háta mögött és én hülye még be is megyek egy sötét, ködös erdőbe! Most vagy meghibbantam vagy teljesen meghibbantam.
/Szinte ösztönösen vagy csak a szerencse által vezérelve, de rátaláltam egy ösvényre, amely kanyarogva szelte át az erdőt. Idegesen, minden érzékemmel a környezetemet pásztázva vágtam neki az útnak./

(9)

/Menet közben egy cseppet se lassítottam és sikerült csak egy kicsit eltévednem, így alig egy óra gyaloglás után megtaláltam a kaput. Még egyszer áttapogattam magamon a ruhát, biztos ami biztos./
+ Az istenit, mibe keveredtem! Ennek érzem hogy nem lesz jó vége! Na, hogy is működik ez a valami?
/Némi gondolkodás után sikerült felidézni a múltkori utazásomat, így már a "Csillagkapu-hatás" nélkül léptem be a fénybe./
+ Csodásnak, csodás találmány, de a dizájnon lehetne még csiszolni.

- Bloosx - H'Sekirat

(34)

H'Sekirat - Bloosx

/Ezúttal viharjelenség és a gyomorforgató darabokraszakadás érzete nélkül bukkantam elő a túloldalon. Meglehet, mindössze csak azért, mert ezúttal sikerült a normális módon használni azt a nyamvadék kaput... Mindenesetre Lomposka is kifejezetten jól viselte, ezúttal nem akart senkit darabokra szaggatni, se visszakotródni a kényelmes kis vackára. Elvégre... A szagok, a hangok mind-mind azt hirdették:/
- Itthon vagyunk. /Mondtam ki azt a torokszorítóan izgalmas érzést, amit a megszokott környezet ébresztett s amitől Lomposka boldogan viháncolva igyekezett előrejönni. Miután megvakartam a füle tövét és játékosan pofán legyintve lecsitítottam, az utánam érkező Philora mosolyogtam a lassan sötétedésnek induló délutánban./
- Tudod, a fene se gondolta volna, hogy egyszeri látogatás után ennyire otthonosan fogom érezni magam egy nagy rakás zöld között. Én, a tipikus nagyvárosi csaj! /Kuncogtam, miközben Lomposka unszolására kibújtam a gönceimből./ Arról nem is beszélve, mennyivel jobban érzem magam ruha nélkül. /Mormogtam, miközben nekiláttam elcsomagolni a levetett darabokat a tatyókámba./

(165)

/ Philomela-nak korántsem sikerült olyan könnyen az utazás, vagy inkább a megérkezés. Bár a kapu megfelelően működött, és úgy tűnt farkasa is jól tűrte az utat, kilépve erős rosszullét lett úrrá rajta. /
+ Ez a sok szag… Farkasok… + + Testvérek. Szedd össze magad. Add át magad az érzésnek… + / Lassan körüljártatta tekintetét az erdőn. Némileg támolyogva a legközelebbi fához sétált és nekidöntötte a hátát. /
– Otthon, szagos otthon… / eresztett egy kényszeredett mosolyt a vetkőzni kezdő Fionára. / – Én azért hozzá vagyok szokva az erdőkhöz. De persze a „civilizált élet” keretein belül. Mégis, mit művelsz? / Ráncolta homlokát a lány, miközben enyhén pirulva elfordult. /
– Ruhák nélkül akarsz a városba menni? + Valamit elfelejthettem… + + Neked is vetkőznöd kéne. ++ Miért? Miket beszélsz? ++ Csak add át magad az érzésnek. + / Philomela érezte, ahogy valami erő megpróbálja magával ragadni és a bensőjébe férkőzni. Egy hívás, melynek hangját a suttogó szél hordozta hátán. Egy végtelen erő, ami uralni szerette volna. Egy parancs, ami nem tűr ellentmondást. A fejébe zsongás költözött, az érzékei azonban lassan magukhoz tértek a sokkból. /

{14 + 20 novelláért}

- Úgy is fogalmazhatunk, hogy átöltözök. /Vigyorogtam felállva Philora, miután ellenőriztem, hogy a táska oldalzsebéből egy mozdulattal elő tudom kapni legújabb szerzeményemet./ Ne gondolj rosszra, de igazán visszafordulhatnál. Még hasznodra válhat a tudás, bármit is figyelsz meg. /Mondtam neki, miközben hosszú vállszíjjal a hátamra csaptam tatyókámat./ A szégyenlősség errefelé amúgysem erény. /Adtam meg neki a végső döfést./

(166)

/ A lány egy dühösnek is beillő morranással fordult vissza. Szólt volna, de visszafogta magát. Egy mély lélegzetvétel után nyitotta ki száját. /
– Úgy tűnik, a mai nap az információk és sokkhatások napja számomra. Mit tartogatsz még nekem? / Nem akart kíváncsi lenni, de a belsőjét felforgató vihar azzá tette. Kíváncsi volt, mit tartogat még a mai nap. Szomjazott a tudásra, melyet a másik már birtokolt. Feszültté tette az, hogy nem volt képes kontrollálni magát. A testét mereven tartotta, a fától várva támogató erőt, de idegessége minden mozzanatára kiterjedt. /
– Mit szeretnél mutatni? / Erősen küzdenie kellett, hogy megtartsa udvarias modorát. /

{15 + 20 novelláért}

- Gondoltam, érdekelhet, hogy is néz ki ez a farkasmizéria. /Kacsintottam Philora, aztán füttyentettem Lomposkának, aki örömmel ugrott előre... és aztán neki a bőrömnek, belülről. Kicsit visszafogtam, hogy Philo megfigyelhesse, hogyan lényegülök át azzá az izomheggyé, amiben kettősünk igazán hatékony tud lenni, de végül csak ott magasodtam előtte a bő két és fél méteremmel, meg a saccperkábé másfél-két mázsámmal, talpig feketébe... azaz fekete bundába öltözve./
- Most, ha van hozzá merszed, elengedheted a blökidet.
/Kaffogtam felé vigyorogva, miközben kényelmes, négykézlábazós pózban cserkeltem hozzá egyre közelebb, készen arra, hogy pofán verjem, ha nagyon vérszomjassá válna, vagy hogy kicsit felpiszkáljam, ha nagyon betojna elengedni magát./

(167)

/ Philomela rémülten meredt átváltozó társára. Korántsem bátorító, ha valaki azt szemléli, hogyan duzzadnak fel az izmok, alakulnak át a csontok, inak, hogyan nyúlik és szőrösödik egyszerre a bőr egy másik emberi lényen. Amikor Fiona befejezte az átváltozást, a lány már érezte a visszafoghatatlan késztetést. Belső lénye kitörni készült, és ő, még utolsó mozdulataival menteni próbálta ruhadarabjait. Felsőjétől hamar megszabadult, de cipőjét lerúgva, a nadrágját az utolsó pillanatban volt csak képes lehúzni magáról. Pólójára, vagy egyéb más darabokra már nem maradt ideje. Teste összegörnyedt a fájdalomtól. Ordítása egyre állatiasabbá vált, ahogy hangszálai átalakultak. A megnyúló csontok recsegve vették fel új formájukat, az izmok és inak kétségbeesetten próbálták követni a változásokat. A rajtamaradt ruhák apró darabokra szakadtak. Az átváltozás után a meggörnyedt nő kiegyenesedett. Termete karcsúvá és inassá vált, végtagjai hosszúnak tűntek, de veszedelmes karmokban végződtek. Farkaspofája finom metszésűvé formálódott. Szőre, bár távolról feketének tűnt, a meg-megcsillanó fény felfedezhetővé tette az ezernyi összekavarodott vörös, barna és fekete szálat. Bundája dús, és többrétegű lett, mint az északabbi területek farkasaié. Tartása, és egész lénye nemességet, büszkeséget és határozottságot sugárzott. Lassan kinyitotta borostyánszín szemeit. Hideg tekintetét, melyben nyoma sem volt előbbi kedvességének, Fionára vetette. /
– Nem kell elengednie. Nem vagyok láncra verve. / Hangja hűvösen szólt. Némi felsőbbrendűséget, talán egy csipet megvetést is ki lehetett belőle hallani. /

{16 + 20 = 36}

- Ennek roppant mód örülök. /Vigyorogtam rá, miközben valahol belül felberregett a dilinyósjelző, amit a pszichológiai speckollon vertek belénk. +Akármi legyek, ha ez nem valami skizoizés mutatvány!+ Nem voltam teljesen biztos benne, mi is annyira büdös az egészben, de nagyon úgy tűnt, a kiscsaj vagy elszúrt valamit és vadabbik énje került elő, vagy egyszerűen másképp nem tudja feldolgozni a dolgot és kreált magának egy igazi, szuperöntudatos farkasszemélyiséget. Az biztos, hogy Zound is, én is önmagunk maradtunk, bármennyire is megnőttünk./
- Öhm... /Nyomtam el a fogaskerekeim zakatolását./ Philo? /Pislogtam rá pofozkodásra készen. Elvégre ha mégiscsak igazam van, akkor valószínűleg a neve is megváltozik... Ha pedig hallgat a nevére, akkor farkasfele fenemód intelligens. Az biztos, hogy nem szerettem volna belefutni egy váratlanul érkező pofonba, ahhoz túl sok balhén voltam már akkor is túl.../

(168)

– Igen, Fiona? Történt valami gond, amíg nem tudtam figyelni, esetleg? / kérdezte nyugodt hangon, valami mosolyfélét eresztve a másikra. Kellemes, kecses mozdulattal lehajolt és felvette nadrágját, melyen pár szakadás éktelenkedett, majd markába gyűjtötte melegítő felsőjét és cipőit is. /
– Megtennéd kérlek, hogy elrakod nekem ezeket? Gyorsabban haladhatunk, úgy vélem. / A pillantásába némi ártatlanság csempésződött, bár tartása mit sem változott. /
– Ha úgy érzed elkészültél, elindulhatunk. / Fejét felemelve, nedves orrtükre finom mozgatásával szimatolta a levegőt pár pillanatig. /
– Abban az irányban van a város, ha nem tévedek. / Intett fejével az egyik oldalra. /

{17 + 20 =37}

- Nem, nem történt semmi. Idekint. /Pislogtam bele a szemébe, aztán mikor megpróbálta előadni a felsőbbrendűt, kicsit felszaladt bennem a pumpa. Na, nem nagyon, mindössze csak annyira, hogy az átlagnál morcosabban, mindössze egészen enyhén vicsorogva reagáljak:/
- Hozd csak te a gönceidet, ha nagyon akarod. Egyáltalán nem vagyok a csicskád, akármit is gondolsz, Bolhazsák!
/Morogtam, miközben egy megvető fújtatás után hátat fordítva elindultam az erdő felé./
+Afene, elszúrta a kiscsaj. Túlságosan átadta a kormányt kistesójának. De akkor hogyhogy nem lett full farkas? Talán Hold tud majd rajta segíteni...+

(169)

/ A dühödt válaszra szeme se rebbent, de amikor Fiona hátat fordított, ajkai egy megvető vicsorra húzódtak. / + Mellé. Ez nem jött be. Még gyakorolnom kell. + + Még igen. Átlátott rajtad. + + Valóban. Az ember okosabb, mint a farkasa. Erre jobban oda kell figyelnem… +
/ Gyorsan becsúsztatta cipőit a nadrág szárába, majd a felsőt is begyömöszölte, és az egészet a derekára kötötte. Ruganyos léptekkel indult a nő után, de vigyázott arra, hogy ne érje túlságosan be. / + Félsz még, kicsi? + + Egyre... kellemesebb. + + Akkor pihenj egy kicsit. + + Nem szeretnék. Olyan jó érzés... az erdő... a fák... + /Philomela egy kis horkantást hallatott./

{18 + 20=38}

*Előzmény: Erdő*

/Fagyos hallgatást követően csendben léptünk ki Philoval a térkaputól megvilágított tisztásra, ahol természetesen már türelmetlenül várakoztak kísérőink./
- Helló, srácok! /Vigyorogtam rájuk szélesen integetve, aztán lehajítottam tatyókámat magam elé./ Egy fél pillanat és indulhatunk is. /Láttam neki előtúrni a ruhámat a hátizsákból./
- Közben eligazítás: /Kezdtem magyarázni miközben magamra cibáltam a hacukát./ Nem tudom, az Ulfric kinek mit mondott, ki mit hallott, úgyhogy vázolom a szitut: Ieas, az alakváltó a fő célpontunk, neki kell a lehető leginkább keresztbe tennünk.

Hogy most a kezébe adjuk a fejét, vagy csak szétzavarjuk a falkáját, egyelőre nem tudni, de nyilván igyekszünk a lehető leginkább rövidre zárni a problémát, amit a megszerzett főnixtollával meg vámpírokból, alakváltókból és szellemekből álló sleppjével jelenthet. Hogy mi lesz a legtutibb megoldás, egyelőre gőzöm sincs, szóval most az lenne a legfőbb feladat, hogy a meginduló hadmozdulatok vélelmezett vezetőjével, Merlinnel felvegyük a kontaktot.

- Elsődleges tippem alapján H'Sekiratban leledzik, de biztos ami tuti, ketten átmentek Altmycrába és utánaérdeklődtök, nincs-e neki telefonszáma, kristálygömbje, vagy mittoménmije, amin sürgősen el lehet érni. /Philora pillantottam és a három fiúra, s miközben karomat kinyújtva belebújtam a ruhaujjba, egyértelműsítve a témát a srácokra mutattam./ Zongorázzátok le egymás között, melyikőtök elég ütős ahhoz, hogy szükség esetén kirángassa a kérdezősködő páros hátsóját a zűrből. Előre szólok, hogy a kettősből az egyik Philo lesz, szóval a fennmaradó kettőtök velem jön a Tanácsházba... /Előhúztam a hajamat a ruha alól és fejrázással kísérve megigazítottam./

- Nem is... Jobbat tudok. Csonttörő... /Néztem magabiztosan a korábban velem kekeckedő pasi szemébe, miközben a hátamra csaptam a táskámat./ Te jösz velem, a többiek meg mennek a mágusokhoz, demonstratíve körbekérdezni. /Kacsintottam Philora, majd miután ellenőriztem a zsibbasztópisztolyt, csípőre vágtam a kezem./ Beszámoló és egyeztetés délben a h'sekirati teleportkapunál. Kérdés, ellenvetés? A morgás nem érdekel! /Torkolltam le egy határozott szemvillanással a Csonttörő felől induló koncertet./Nincs? Akkor indulás!

- Bloosx - H'Sekirat!

/Mondtam ki magabiztosan a fénybe állva a kapukódot./

(196)