Re: Teleportkapu

by **Hirig** Hétf. Dec. 13, 2010 10:39 am

Anolgelis - H'Sekirat

/Amikor átlépek a kapun megállok egy pillanatra, kicsit rossz lett a gyomrom az utazástól, de majd csak robban leszek. Üres tekintettel nézek végig a sok ember és már lény tömegen, akik éppen máshová akarnak utazni. Vagy csak erre vetette őket az útjuk. Valahogy nem érdekelt. Tovaröppentem jó fejmagasság felett egy méterrel, hogy lássam is merre megyek és ne ütközzek bele senkibe se./
+ Remélem vigyáznak rád odafent Raven! Remélem még találkozunk egyszer! +
/Lassu, nézelődős tempóban haladok az utcák felé. Egy holografikus táblánál viszont megállok és szerencsét próbálok. És sikerül! Megtudom hogy hol vagyok pontosan "ITT." és megtudom, hogy hol van a Múzeum ahova elakartunk jutni kezdetek kezdetén Ravennel. Így hát arra veszem az irányt./

{60}

by **Fiona Freefall** Szomb. Dec. 18, 2010 1:43 pm

- Bloosx - H'Sekirat

/Szinte még ki sem mondtam, máris magába rántott az örvény. Szerencsére megijedni sem volt igazán időm, már ki is dobott a túloldalon. Az előzőleg felvázolt büntetés megtehette a magáét - bár mintha ennek felmerültekor hallottam volna némi kárörvendő-csúfondáros kuncogó nyüsszögést -, mindenesetre Lomposka nem nagyon akarta a vérét venni senkinek az előtte felbukkanó utazótömegből. Rövid, elkerülhetetlen lökdösődés és bocsánatkérések tömkelege után visszanyertem annyira az uralmat testem és utazástól még kába agyam felett, hogy azon kezdjek morfondírozni, hogyan is jutok el... hova is? A Városházába?/
- Helló! /Szólítottam meg bájosan mosolyogva egyet a sok fura kinézetű fazon közül. Arra persze gondolni sem mertem, hogy taxit keressek. A new yorki sárgadobozosokat ismerve, ha elővillantok egy cirka nyolcszáz éves dolcsit az a legkevesebb, ha kihajítanak a kocsiból és örülhetek neki, ha nem lőnek tele mindenféle ólommérgezést okozó szutymákkal./ Még új vagyok itt, el tudnál navigálni a Városházáig?
/A fószer láthatóan meglepődött, legalábbis előbb leengedte az orra hegyére, majd feltolta egész a homlokára a neonos szemüvegét./
- Nem lehet, hogy a Tanácsházát keresed? /Találta fel végül magát a pasi, végül még egy féloldalas, provokatív mosolyt is megengedett magának./ Ugyanis a Városházáról maximum a múzeumban találhatsz információt...
/Dühösnek csak éppen egy árnyalatnyit értelmezhető fintorom végül lehervasztotta a tudálékos kifejezést az arcáról, így mikor kimondtam... morogtam egy rövid "De"-t, készségesen és csak alig idegesen kezdte el szélesen gesztikulálva mutogatni./
- Itt kimész, elfordulsz balra, három saroknyit sétálsz, aztán egy balkanyar után sokáig egyenesen és végül ott lesz azon a nagy téren...
/Meg sem vártam, hogy visszaforduljon, már indultam is neki a jelzett iránynak. Valahogy elment a kedvem a jópofizástól. +Leadom a levelet és húzok is a rákba, vissza a csendes erdőbe.+
Meglepődve vettem tudomásul az iménti gondolatot. Soha nem gondoltam volna, hogy tősgyökeres new yorkiként valaha is előnyben fogom részesíteni mucsafalvát a nagyvárosi forgatag rovására. Vajon ez is a farkasösztön hozománya, vagy sokkal inkább valami rég elfojtott izé felszínre törése?
Csendesen molyolva vágtam neki a jelzett útnak, óvatosan kerülgetve az embereket, nehogy valamelyik agresszívebb összekoccanás felébressze az összegömbölyödve szunyókáló Lomposkát./

(39)

by Vendég Szomb. Dec. 18, 2010 11:29 pm

/Mikor végre át értem Necraditből már teljesen át fagytam, de volt egy olyan érzésem, hogy nem a boltok felé kell mennem. El indultam hát egy nagy csúcsos épület felé. Csak ekkor jutott eszembe, hogy Narükit ott hagytam egyedül./
+Nem baj! Majd ki talál valahogy!
/Azon töprengtem az úton, vajon mi lehet az az épület. Még sosem jártam ott. Majd kiderül ha oda érek. De mi lesz Narükivel? Furdalt a lelkiismeret, hogy csak úgy ott hagytam szegényt./
+Oooo... Basszus nem érdekel! Nagy fiú már tud magára vigyázni. Főleg, hogy párduc. Nem érdekel most már.
/Eldöntöttem, hogy mostantól csak magammal fogok törődni. Miért legyek én a jó kislány? Lesz majd más helyettem./

(39)

by **Naryky Charygyen** Vas. Dec. 19, 2010 4:57 am

Necradit - H'Sekirat

/Ahogy megérkeztem a helyszínre az első dolgom volt gyorsan körbeszimatolni. Szemeim felcsillantak, ahogy felvettem a nyomot.
- Ez az! / Nyávogtam fel hirtelen, mire többen felém pillantottak. Erre én egy cseppet meghúztam magamat.
+ Nehogy valaki azt higgye itt nekem, hogy valami elszabadult cirkuszi játékszer vagyok. / gondoltam, miközben lelapultam oldalra. Ám az emberek egy-két kivétellel, ugyan olyan érdektelenül pillantottak el rólam, mint ahogy rám néztek. /
- Áhm, már megint egy lökött alakváltó / hallottam egy nagydarab bőrkabátos embertől, akinek az oldalán valami fényfegyver volt, amiket otthon a huszonegyedik században még csak filmekben lehetett látni. Ám a kreativitás nem öltött oly mértéket, hogy ne ismertem volna fel rögtön. Végig mértem az illetőt egy lapos pillantással, mire amaz ismét megszólalt.
- Nah, cicus, tessék visszaváltozni! / most már egyenesen hozzám beszélt. Rezdüléseiből - valahogy jót tett számomra az a pár év pszichológiai gyakorlat, mely alatt kitapasztaltam, mikor akarnak fegyvert rántani a rossz fiúk így nem volt nehéz - arra következtetni, hogy hamarosan mi történhet, ha nem cselekszem helyesen. Viszont erre már többen felkapták a fejüket egy-ketten megálltak nézelődni is. /
+ Na most mi lesz? / futott át az agyamon. Gyáva ugyan sose voltam, hiszen a mi fajtánknál gyávaságot mutatni egyenlő volt a halállal. Rávicsorogtam az illetőre. /
- Fenyegetsz, kesztyűnek való? / vonta fel szemöldökét a férfi, miközben kezét lassan, ám biztosan húzta a pisztoly irányába. Nekem se kellett ennél több, oldalt ugrottam, majd futásnak indultam. /
+ Nem akarok a főtéren balhét + futott át az agyamon közben. + Nem is értem, hogy lehet valaki ekkora bolond, hogy ott nyíltan belém köt / tűnődtem, hiszen biztos voltam benne, hogy itt is vannak rendfenntartók, akár csak a huszonegyedik században voltak.
+ De így hogy keressem meg Kirát? Vissza kell mennem oda... + és ahogy ez eszembe jutott, már ott lopakodtam egy nő sarkában, aki éppen egy magas lakó épület felé igyekezett. Szerencsére elég fáradt volt ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki, hogy ott vagyok a sarkában, így mikor kinyitotta mágneskártyájával az ajtót én is besiettem mögötte. /
+ Remélem, kifelé már nem lesz szükség ilyen nyitásra / jutott eszembe, aztán besétáltam az alsó szintre és egy félreeső helyen visszaváltoztam, majd felöltöztem. Visszafelé valóban nem volt szükség, csak egy gombnyomásra ahhoz, hogy kimenjek. Visszamentem hát kérdezősködni a teleportkapuhoz. Ahol egy árus kifejtette, hogy elég feltűnő látvány volt a lány téli kabát nélkül, akárcsak én is. Így aztán már könnyen követhettem látnyomait a tanácsháza felé. /
+ De vajon mit kereshet ott a vámpír? + villant fel e fontos kérdés. /

(32)

by **Raven Raymore** Csüt. Dec. 23, 2010 12:32 am

Anolgelis - H'Sekirat

/A ragyogó fényből a fővárosba érkeztem. Különös módon zavart a város rengetege. Ahogy végignéztem a dolgukra siető emberek és más lények arcán elöntött valami szomorúság. Nem az enyém volt ez az érzés, mégis elementáris erejűnek tűnt./
Szegények nem tudják, mit cselekszenek...
/Furcsa mód már nem zavart a hang, eloszlatta a magányom és ez jól esett. Már nem éreztem úgy, hogy egyedül vagyok egy idegen világban. Az sem érdekelt, hogy valószínűleg megőrültem, vagy még mindig hallucinálok. A dolog jó volt és pont, ennyi az egész./
- Na most merre nagyfőnök? /érdeklődtem vigyorogva.
Nyugodtan figyelmen kívül hagytam, hogy többen furcsállva pillantanak rám, egyszerűen csak élveztem az ózonillatot, ami beszivárgott a ruhámba és a kellemes melegséget a belsőmben.
- Még én sem tudom igazán... érzem a vész közeledtét, de sajnos nem látom még... most viszont el kell mennem, hogy meggyőződjek róla, valóban az történik-e, amit sajnos sejtek, vagy tévedek. Az utóbbiban reménykedek...
- Milyen Isten vagy te, hogy itt tévelyegsz?
/A fülemben kellemes nevetés visszhangzott, ahogy a melegség elszivárgott/
Nem vagyok Isten kedvesem, csak valaki, aki nagyon rég óta vigyáz rátok...
/Egyszerűen csak vállat vontam. Erre nem nagyon mit lehetett reagálni, már tuti, hogy meghibbantam. Ennek ellenére fütyörészve vetettem bele magam az embertömegbe, akik különös módon utat nyitottak nekem./
+Habár nem csoda, én is kerülnék egy őrült angyalt....

(57)

by **Hirig** Kedd Dec. 28, 2010 10:13 am

*előzmény a Tanácsház*

/Ahogy szállok, hirtelen kitárul előttem a nagy kétszárnyú ajtó és egy furcsa érzés kerít hatalmába, mintha a szél, mely körbeölel suttogna a fülembe. "Hirig, várjon meg, úgyis egyfelé fogunk menni." Az az érzésem támadt, mintha a szél ismerős hangzással beszélne. Ostobaság, de úgy véltem abban a pillanatban, hogy a nemrég megismert Rabraquat szólt hozzám./
+ Ez hülyeség! +
/Kint a szakadó hóesésben -bár a szél bentről jött és kissé távolt tartotta a kinti hideget egy kis ideig- megborzongtam és átöleltem a kezeimmel a felsőtestem. Óvón, mintha ezzel a fagytól is megvédhetném magam. Pár pillanatig csak egy helyben lebegtem, majd amikor Rabraguat beért ránéztem. Egyik szemöldököm felvontam, mintegy kérdőn, "Mehetünk akkor?!" majd láttam szemében, hogy tova döcöghetünk.
Nem szálltam útközben sem a vállára, bár felkínálta azt, de ha mozgok, úgy gondoltam kevésbé fogok megfagyni út közben, a szakadó hóesésben./
+ Hogy a viharban élvezheti a családom ezt az időjárást?! Mindig is utáltam a telet! Brrrr...! Remélem azért megfagyni nem fog a szárnyam! Ciki lenne! +
/Hosszú idő után viszont elértem az egyik célállomáshoz. Itt voltam a kapuknál. Lassan ránéztem megint Rabra./
- Itt volnánk. Most hogyan tovább?!
/Hangom olyan hidegen csenget mint az időjárás./

{81}

by **Mira** Kedd Dec. 28, 2010 10:28 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

Kira még mindig fújtatva követi a tündérkét, de nem szólal meg. Inkább a versre koncentrál, és próbál némi információt összekaparni, amivel segíteni tud a megfejtésben. Mert az okés, hogy a rím meg van oldva, de ki tudja, hogy melyik városba kell menni?

A csoportot többen is megbámulják, szokatlan látványt nyújt egy sidhe, egy tündér, egy vámpír, egy alakváltó és egy farkas egy társaságban. Egy-két halandó arcán látszik, hogy legszívesebben aláírást kérnének Rabraquattól; reménykednek benne, hogy ha már egy alakváltóval szóbált, akkor velük miért is ne? (Köztudott, hogy az arany sidhe-ek lenézik az alakváltókat - ki gondolta volna?)

Miután Fiona is csatlakozott a kis csoporthoz (sajnos még mindig nem sikerült elvonulniuk Naryky-vel), Lomposka mocorogni kezd, és vakkant egyet. Ennek nincs más oka, minthogy a már ismert Egér-ember újra felbukkant, és visszaváltozott emberré. A csapat előtt vonul be a kapuba, és elkiáltja magát:
- H'Sekirat - Polimetron -, majd a következő pillatatban eltűnik fekete köpenyestül, bajszostul, mindenestül.

Kirát mostantól NJK-ként viszem tovább.

by **Naryky Charygyen** Csüt. Dec. 30, 2010 3:39 am

/ Habár a pulóverem nem elég vastag ahhoz, hogy kényelmesen érezzem magamat a sűrűn holló hópelyhek között, mégis próbálok olyan színben feltűnni, mint aki nem akar halálra fagyni. Elvégre jó benyomást akarunk tenni Fionára. És persze a többiekre is, hiszen elméletileg egy csapatba kellene dolgoznunk.
Amint kilépek a Tanácsházának ajtaján szememmel kutatón keresem a Rab hátát, melyet szerencsére még a szapora hóesés se rejt el előlem, hiszen gyakorlatilag megnyílik előtte az út. Gyors léptekkel zárkózok fel hozzá, hogy ne kelljen nyomakodnom, majd követem egészen a Térkapuig, ahol figyelmesen körbeszemlélve tapasztalom meg, hogy már nincs itt az a vadász, aki szívesen eltávolított volna az élők sorából. /

- Szóval, itt vagyunk. És mit fogunk csinálni? / körbepillantok még egyszer, ez alkalommal a többieken is, várva a folytatást. Ez alkalommal nincs kedvem vezetői babérokra törni... még mindig. /

+ Ahogy elnézem, ez a férfi valami híresség lehet, szóval... az lesz a legjobb, ha egyenlőre rá hallgatunk, aztán lesz ami lesz... Rá legalább mindenki figyel. +

(41)

by **Rabraquat** Csüt. Dec. 30, 2010 5:31 am

/A nagy hóesésben lassan haladunk a kapukhoz, szerencsére még mindig jól működik a ruhám fűtése, így én nem fázom. A Tündér mégsem veszi igénybe kényelmes vállaimat, de ez az ő dolga. A többiek követnek minket, végül is ki mást? Néhányan megbámulnak és látszik rajtuk az áhítat... mondjuk marha jól nézek ki, még magamnak is nagyon tetszem. Aztán kis csapatunk odaér a kapukhoz, nem tudom mi legyen, kilenc van./

- Váljunk több csapatra, vagy mindenki a saját háza táján próbálkozzon először? Mi legyen kedves csapattársaim? Az én javaslatom ez lenne, hogy mindenki menjen a sajátjaihoz, aztán, meg közösen a többi helyre, ha nem járnánk sikerrel, és mondjuk egy óra múlva itt találkozzunk az első helyszínről visszatérve. Egyéb javaslat tisztelt kalandorok?
/Az órámra nézek, hogy majd tudjam mennyi az idő. Próbálok a leg-nemlenézőbben beszélni, és nagyon jól megy. Szinte mindenki engem bámul falják a szavaim....még a körülöttünk legyeskedők is. /+Ennyire jó szónok lennék? Biztos ez is Siedhe kiváltság!+ /Megvárom, míg mindenki megteszi javaslatát, aztán aszerint folytatjuk utunkat, amelyik a legtöbb szavazatot kapja. Éljen a demokrácia!/

[109] (+50 hsz a toborzóverseny miatt)

by **Mira** Vas. Jan. 02, 2011 5:47 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

Fiona és Kira szórakozottan maguk elé merednek, nem igazán fogják fel, mi történik körülöttük, mert túlságosan lefoglalja őket a gondolkodás.
Fionát ismét fellöki egy ember, a lány nagyot horkant, de uralkodik magán, és nem vesz tudomást a kisfiúról, aki rátaposott a lábára. Érdekes, hogy a kisfiú Kira felé indul, majd megáll a lány előtt.
- Nézd, Anyu, ő tényleg egy vámpír! - a kisfiú a mondat végére lehalkítja a hangját, a "vámpír" szót már csak tátogja.
- Gyere onnan Ioyes, ne zavard őket! - lép oda egy asszony a fiúhoz, majd bocsánatkérően, szemében félelemmel vámpírnőnk felé fordul: - Kérem, ne haragudjon, kisasszony!
Az anya és fia távozik. A kalandozók sokáig követik tekintetükkel a fura gyereket, akinek hangját pár perc múlva még mindig lehet hallani: "Anya, a Nagypapa is ilyen lehet? Ugye nem fog megenni minket? Anya, szerinted mekkora fogai vannak? Anya, én ha nagy leszek..." A család ekkor eltűnik a kapuban.

by **Hirig** Vas. Jan. 02, 2011 6:06 am

/Szkeptikus arckifejezéssel nézek a társaságra./
+ Hogy a viharba tudtak eddig ezek megélni a saját lábukon?! +
/Megrázom a fejem, majd halk sóhaj kíséretébe lemondóan legyintek egyet./
+ Az lesz a legjobb ha nem is gondolkozom ilyenen! +
/Nézem a kis gyerek csodálkozását, majd az anyja még intenzívebb menekülésest kicsiny társaságunktól. Valahogy nem tud meghatni a dolog. Ugyanis ezektől itt nem kell tartani. Talán az igaziaktól igen, de ezektől nem!/
- Javaslom kövessük a patkányképűt. Neki ugyanis nem tetszett, hogy Merlin kérése kikerült az üzenőfalra a Tanácsházban. Meglehet, hogy rosszul feltételezem, de az az érzésem, hogy tud valamit az ügyről. Ha mégsem, legalább egy várossal kevesebb lesz a megnézendő listán.
/Végignézek még egyszer utoljára a csapaton, majd a kapuhoz szállok, nem törődve az ott lévő emberekkel, hogy hőbörögnek vagy sem, az előzés miatt. A kapuban kimondom a nemrég hallott városnevet./
- H'Sekirat - Polimetron.

{82}

by **Naryky Charygyen** Vas. Jan. 02, 2011 7:18 am

/ A tündérke felszólalását figyelmesen hallgatom, majd válaszolnék is neki, ám mivel eltűnésével egyértelműsíti, hogy nem igazán érdekli a csapatmunka, ezért Rab felé fordulok. /
- Nos, jó uram! / biccentek a fejemmel felé. /
- Úgy tűnik, hogy rakoncátlan alattvalóját nem igazán érdekli se a demokratikus döntés, se pedig a csapatmunka / mondom neki nyugodt hangon, mely se nem tükröz becsmérlést, se pedig más indulatot, egyszerűen, mint egy megállapítást mondom. Közben elindulok a kapu irányába én is, vezetem az oldalamon hölgyemet. /
- Magam megtanultam, hogy egységben az erő / mondom még mindig a férfinak, és reménykedek benne, hogy van annyira értelmes, hogy nem azzal van elfoglalva, mennyire csillogtathatja magát, hanem, hogy ennek a képességnek ára is van: vezetnie kell. /
- És egy csapatnak egy elfogadott vezetőre van szüksége. Nem gondolja? / kérdezem egy barátságos mosoly kíséretében. Megvárom, míg válaszol a kérdésemre, majd rátérek a tovább haladásra: /

- De azt hiszem, ezt a beszélgetést ráér akkor folytatnunk, ha már nyakon csíptük az aprónépet / ezzel a kapuhoz sétálok Fionával, majd egymás után lépünk át a kapunk. /

- H'Sekirat - Polimetron / mondjuk mindketten. /

(42)

by **Rabraquat** Vas. Jan. 02, 2011 7:40 am

/A kisfiú beszéde szinte csak megrezegteti a fülemet, nem érdekel... csak magamban jegyzem meg, hogy Kirától valóban félni kell. Harapós. Mosolygok magamban ahogy távoznak, közben Hirig is kifejti véleményét és elsuhan, mielőtt bármit mondhatnánk neki. Azután a Naryky nevezetű beszélni kezd hozzám, egész tisztelettudóan, furcsállom is, de meghallgatom./

- Az alattvalóm? Ó dehogy, ott még azért nem tartunk. Az ő udvartartása a Mi udvartartásunk alá tartozik, közvetlenül nem adhatok neki parancsot... és úgy gondolom jelenleg sehogy sem. Egyebekben igazat adok, szükség van egy vezetőre. De nem is tudom... mivel mi, ha jól gondolom mind a XXI. századból jöttünk és még senki sem illeszkedett be politikailag az övé közé /közben nézem, hogy helyeselnek-e vagy sem/, így egyenrangúnak tekintek itt mindenkit mindenkivel. Jó mondjuk a konfliktusunkra tekintettel a vámpír hölgy kissé lejjebb van a többieknél, de nem annyival, hogy ne lehetne-e ő a vezetőnk. Persze az én szavazatomat nem ő fogja kapni, ha döntünk ilyesmiről. /A szavakat úgy, mondom, hogy csak a társaságunk hallja, nem szeretném, ha Siedhek nimbusza csorbulna az én kis kinyilatkozásomban. Kirát magam elé engedem és még mosolyogva üdvözlöm a rám kiéhezetten leselkedőket, majd a kapu felé indulok immár utolsóként csapatunk tagjai közül./

-Nos, Hölgyeim és Uraim távozom. Talán majd legközelebb folytatjuk, egyébként Rabraquat vagyok, aki még nem ismerne. Viszlát!
/A kapuba lépve egy kis légörvénnyel tisztítom meg magam előtt a hólepte utat és kimondom a "varázsigéket", majd eltűnök a kapuban./

- H'Sekirat - Polimetron

[110] (+50 hsz a toborzóverseny miatt)

by Vendég Kedd Jan. 04, 2011 6:35 am

/Néhány órányi bolyongás után jutottam csak el a kapuhoz. Legalábbis azt hiszem, annak kell lennie. Itt már valamivel beszédesebbek voltak az emberek, így néhány percnyi kérdezősködés után sikerült biztosan megtudnom, hogy ez tényleg a teleportkapu. /
+ Oké, szóval hogy az istenbe kéne ennek működnie?
/Figyeltem a ki-be sétálgató embereket és próbáltam rájönni a nyitjára. Nem tűnt túl nagy ördöngösségnek a dolog, de nem szívesen lyukadnék ki mondjuk a vámpíroknál. Alyara szerint se tenne jót nekem. Megindultam a kapu felé, de fél úton társaságom akadt. Egy csapat jól nevelt, suhanc kiszúrta a zavaromat és mint a sakálok a dögszagra úgy repültek rám./
- Nocsak nocsak, eltévedtél? Hé srácok! Mutassuk már meg ennek a csövesnek, hogy merre kéne mennie!
- Fiúk, szerintem ezt ne! Nincs nálam semmi, hagyjatok békén, jó?
- Szerintem, előbb szétrúgjuk a s*gged és utána meglátjuk, hogy van-e nálad valami ami kell. Na mit szólsz? Benne vagy?
/A suhancok szinte körbe vettek, ekkora slamasztikába belemászni,pedig még csak ma kerültem ide. Az első néhány másodpercet egész jól viseltem, azt hiszem nem sikerült lerúgniuk a vesémet, de azért kaptam rendesen. Ami ezután történt, nem csak őket lepte meg. Teljesen elborult az agyam. Talpra szökkentem és elkaptam a "fősuhanc" torkát. Valami nem emberi morgás hagyta el az én torkom, miközben az övét szorongattam és az arca lassan kékült. Szinte már hallottam ahogy a csigolyái ropognak. A pajtási, úgy tűnt, nem hajlandóak kockáztatni miatt, kereket oldottak./
- Békén hagytok végre?! /Kiáltottam a srácra, az pedig erőtlenül bólogatott./
- Hogy működik az a kapu? Ha elmondod elengedlek! / Hörögve előadta gyorsan amit tudnom kellett. Nem tudhattam, hogy hazudik-e, vagy fél-e annyira, hogy igazat mondjon. De nem is érdekelt. Mostanra mindenki minket bámult. Elengedtem a srácot, és amilyen gyorsan csak tudtam anélkül, hogy futnom kéne, célba vettem a kaput és gyorsan távoztam./

- H'Sekirat - Bloosx

by **Lynarin Seeragic** Pént. Jan. 07, 2011 5:41 am

Uclysse - H'Sekirat

/Azonnal megéreztem a város vibrálását. Ez nem mágia volt, egyszerűen csak az élet pezsgése, ami elborította a helyet. Amikor kiléptem a ragyogó fényből, megéreztem a bőrömre hulló hűvös kis hópelyheket. Mosolyogva néztem föl, mindig is imádtam a havat. Volt benne valami tisztaság, valami érinthetetlenség, egyszerűen gyönyörű volt. Amikor a kis goblin belém kapaszkodott, akkor eszméltem rá, hogy dolgom van./
- Na, most már hajlandó vagy elmondani, miért kellett idejönnöm?
/A hópelyhek egye sűrűbben rakódtak rá a ruhámra, de ez nem zavart, már egy ideje nem fáztam. A sidhe hatalmammal párhuzamosan a vámpír és növekedett bennem. A bőröm már alig valamivel volt melegebb, mint a hó. Ez kezdetben megrémített, de most már megszoktam. Beletörődtem abba, hogy egyik reggel arra ébredtem a szívem megszűnt dobogni. Ez része volt ennek az új világnak, az én részem volt. Az ember pedig képtelen addig nyugodtan élni, amíg ki nem békül magával./
- No nézzenek csak oda, ki van itt! /zavart fel a gondolataimból egy gúnyos hang. Fiatal, nálam alig idősebbnek tűnő férfi nézett engem, öt másikkal együtt. Kíváncsian vontam fel a szemöldököm./
- Segíthetek valamiben esetleg?
- Igen, hogy megdöglesz! /Már láttam a gyűlöletet a szemében, amikor belekezdett, a vadászokat pedig már messziről felismertem, volt jó tapasztalatom velük bőven... Így nem ért felkészületlenül a golyó, csak az árnyakon hatolt át, amikké váltam. Tudtam, hogy nem szabadna megölnöm őket, mert olyanok voltak akár a hidrák. Minél több fejüket levágtam, annál több nőtt helyette. Ennek ellenére mégis odagomolyogtam és pár pillanat alatt testet öltöttem. Olyan gyorsan kaptam el a karját, hogy ne legyen ideje még észrevenni engem és magamhoz rántottam. Egy pillanat múlva már éreztem a vér rezes-ambrózia ízét a nyelvemen. Amikor már tele ittam magam, felpillantottam az elképedt társaira./
- Tűnjetek innen. /mondtam a lehető legvészjóslóbban, ők pedig végre engedelmeskedtek. Amikor eltűntek a tömegben, láttam, hogy a kis goblin is elmenekült./
+ Tehát ezért kellett idejönnöm, nagyon szomorú...
/Halkan felsóhajtottam és letöröltem a vért a számról. Éreztem, ahogy a vámpír énem arra buzdít, hogy keressem meg a többit és tépjem föl az ő torkukat is. Megráztam a fejem és leültem a földre, reménykedtem benne, hogy talán a hideg egy kicsit kitisztítja a fejem./
+ Menni, vagy nem menni Lyn, ez itt a kérdés!

(67)

by **Nemesis** Szomb. Jan. 08, 2011 2:07 am

Leülsz a hideg kőre. Fogalmad sincs, mennyi idő telik el, mert a „Menni, vagy ne menni? egyszerű, ám nehéz kérdés átgondolása közepette még arról is megfeledkeztél, hogy mi volt az eredeti cél. És talán még tovább gondolkodnál ezen, mikor köhécselést hallasz az egyik irányból, egyszer… kétszer, majd még egyszer, kicsit hangosabban.

Mikor felpillantasz, egy H’Sekirati minisztériumi alkalmazotti ruhát viselő fiatal nőt pillantasz meg. Éppen megdörgöli kesztyűjével fiatalos arcát, majd reszketve karolja át saját magát vékony kabátkája fölött.

- Elnézést… / szólít meg. És hangjából kihallod, hogy már nem először próbált ezzel a formulával megszólítani. /

- Elnézést kérek, Seeragic asszony, amiért megzavarom, de… / szinte az orrodon alatt érzed, ahogy a félelem elönti a levegőt. Hangját halkabbra veszi, közben nyel egyet. /

- Nostrefat … beszélni kíván… Önnel a… Tanács teremben.

Lehet, valami azt súgja, talán ez egy újabb csapda… vagy… talán igaz. Talán tényleg Nostrefat hívat téged magához. Na-de-a-Tanácsházába? Ez nagyon… nagyon különös. Ha vele mész, talán újra megtámadnak… és akkor kiélheted azt az édes bosszúízt, melyre az iménti támadás miatt valahol tudat alatt még vágysz… vagy… megtudhatod, hogy mit akar az a… ha tényleg ő áll az ügy hátterében.

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Jan. 08, 2011 2:26 am

+ Már megint Nostrefat? Az a vámpír mindenbe beleártja magát lassan.. hihetetlen... Kezd elegem lenni belőle.
/Lassan fölálltam és jobban szemügyre vettem a nőt. Az hogy látványosan félt nem jelentett semmit, hiszen a vén vérszívótól minden épeszű ember tartott.
Végiggondoltam a dolgot. A vámpírkirály azt mondta, beszélni akar velem, eddig minden rendben is volt, de ő előnyben részesítette a sötét városát, ahol ő volt az ura talán még az éjszakának is. Aztán belegondoltam a dologba.
+ És ha megint meg akarnak ölni? Számít ez valamit? Már úgyis kezd elegem lenni az unalomból.
/A démon elégedetten dorombolt bennem, amikor álártatlan mosollyal a nőhöz fordultam./
- Remélem tényleg Nostrefat hívat, mert ha nem, kitépem a gerinced drágaságom. /közöltem társalgási hangnemben szívélyes mosollyal. Hagytam, hogy a szemem vörösen felvillanjon, majd odaálltam mellé./
- Nos indulunk, vagy esetleg meggondoltad magad?
+ Kalandra fel matrózok, hív a vértenger, juhhé! Huh, azt hiszem megőrültem... na mindegy, ennek majd valaki kárát látja, hát kérem, akkor ez van...

(68)

by **Nemesis** Szomb. Jan. 08, 2011 9:19 am

A nő teljesen fal fehérré válik. Lábai megroggyannak ám az utolsó pillanatban tartja magát. Lesüti szemét, majd utasításod alapján útnak indul, ám közben úgy remeg, mint a nyárfalevél egy szeles őszi éjszakán, mikor már alig tartja egy sóhajtásnyi az ágon. Pont ilyen ő is. Ha nem éreznéd a belőle áradó félelemszagot, akár azt is hihetnéd, hogy ennyire fázik. Ám annyira megrémítetted, mikor rá villantottad szemeidet, hogy még a fogai is kocognak szájüregében.

Aztán, ahogy belevetitek magatokat az emberek sűrűjébe, a többi lény zaja elnyomja az övét… nem beszélve arról, hogy mindenki szélesen kezd kerülni titeket. Egyesek összesugdolódznak mellettetek, és ha nem lennének oly élesek füleid, nem is hallanád:

- Megölt egy embert… Láttad? / mondja az egyik középkorú nő a férjének.
- Ne nézz oda, Drágám, menjünk tovább / húzza feleségét a férfi, miközben szeme sarkából rettegve pillant feléd. /

Egy másik irányból pedig azt hallod:

- Úristen! Véres a szája! / hangzik elhűlő hangon egy tini lány irányából, aki kitudja mit keres erre ilyenkor. /

- Mocskos vámpírok / morog egy idősebb férfi, ám a hangja közben megremeg./
Az emberek félnek tőled. Nagyon.

*** Amennyiben nem szeretnél vérengzést rendezni a tömegben, abban az esetben elírhatod magatokat a Tanácsháza előteréig. ***

by **Alyara Nirois** Pént. Jan. 14, 2011 6:19 am

Altmyrca - H'Sekirat

/A kék fényből végre tisztán és szárazon léptem ki. Hideg volt a fővárosban, hidegebb, mint a varázslóknál. Összehúztam magamon krémszínű köpenyemet. Még mindig büszke voltam arra, hogy sikerült megalapítani a céhet, de alig találkoztam eddig új alakváltókkal. Nem mintha zavart volna, sőt, legalább nem volt annyi dolgom. Mert a kicsi boszorkány így is minden időmet leköti.
Fro épp akkor lépett ki a kapuból, amikor már kezdtem tényleg nagyon fázni./
- Gyere, Kincsem, keressük meg Bettit! Remélhetőleg valami meleg helyen van. Ehh, persze, hiszen a Kávéházba megyünk!
/Na jó, abba kell hagynom ezt a kincsemezést, annyira még nem vagyok jóban Froeirával, hogy ilyeneket mondjak neki.
Sietősen megfogtam a lakótársam kezét, és elvezettem a jó meleg Kávéházba./

(54)

by **Froeira Lullaby** Vas. Jan. 23, 2011 6:35 am

Altmyrca - H'Sekirat

+Brr... De hideg van! /gondoltam, miközben remegő kézzel próbáltam magam melengetni a teleportkapu fényköréből kilépve. Fáztam, éhes voltam, hányingerem volt, és mellette iszonyúan szégyelltem magam, hogy így megváratjuk Bettinát. Sem lelkileg, sem testileg nem voltam olyan állapotban, hogy huzamosabb ideig menetelni tudjak... tehát a Kávéházhoz való sétánk is kissé kilátástalannak tűnt számomra.
Ám Alyara sokkal energikusabb és erősebb volt. Nagyon meglepett, amikor le"kicsim"ezett, de elképesztően jót tett a lelki világomnak. Alya kicsit olyan volt a szememben, mint egy kedves és jóságos "mami", aki megvéd, ha baj van, akire minden körülmények között számíthatok, és akire felnézhetek.
Ahogy megfogta a kezem és elindultunk, valamivel múlt a reszketésem is - persze, hiszen mozogtam -, de még mindig rettentően hideg volt. Már majdnem a nem létező Istennek könyörögtem magamban, hogy: gyorsan érjünk valami meleg helyre, ahol végre felolvadhatunk.
Gyenge voltam, de erőt adott a tudat, hogy Betti, az én kis selkie barátném "vár minket a túloldalon". Ugyan nem tudtunk olyan tempóban haladni, mint ahogy Alyara szerette volna, de azért a lehetőségekhez mérten elég gyorsak voltunk. Már alig vártam, hogy újra találkozhassak Bettivel, és azt hiszem, Alya is így volt ezzel. Valami furcsa, meseszerű, láthatatlan kapocs kötött össze minket, hármunkat, már az első naptól fogva, amikor először találkoztunk./

(23)

by **Jackyll** Vas. Jan. 23, 2011 11:51 am

/Odaérek a teleport kapukhoz. Félve nézek rájuk, nem merek belépni. Megbökök egy magas úriembert, aki mérgesen hátrapillant./
- Ne haragudjon, de hogy működik ez a kapu? /mondom halkan/
- Hova akar menni?/kérdezi szigorúan/
- Polimetron-ba.
- A büdös alakváltók közé? /köp ki egyet/ - S mi dolga ott, ha szabad érdeklődnöm?
- Azt kértem, hogy mondja, meg hogy működik a kapu, nem a véleménye érdekel. -/Fújom föl magam, hangom metsző éle a képzeletemben épp a férfit, végtagjaitól szabadítja meg. /
- Mi van öcsi? Keménykedsz?/Néz velem farkasszemet. Rávillantom rémisztő mosolyom majd inkább belépek a kapuba és reménykedek, hogy úgy működik, ahogy kell./

H'Sekirat – Polimetron

[3]

by Vendég Csüt. Jan. 27, 2011 1:11 am

- Bloosx - H'Sekirat

/Hó, mindenütt hó! Sose volt a tél a kedvencem, de egy hófödte tájat még mindig szebbnek látok, mint egy várost./
+ Mikor ebbe a furcsa világba kerültem, ez a hely volt az első amit láttam. Már akkor se tetszett. És most ráadásul meg is kell találnom valakit ebben a brutális förgetegben. /Egy darabig ténferegtem a kapu környékén, figyeltem az embereket. Próbáltam rájönni, hogy hogyan kellene nekem itt megtalálni bárkit is. Kétlem, hogy van valami turista-info-s bódé, ahol mindenkit név szerint ismernek. Jobb híján találomra ráböktem az egyik szembejövőre, odaléptem hozzá és leszólítottam./
- Elnézést, de keresek valakit. Tudna nekem segíteni?

(35)

by **Nemesis** Csüt. Jan. 27, 2011 5:56 am

/ Sikeresen megszólítasz egy katonaembert. Jól felszerelt ruházatáról és fegyverzetéről egyértelműen látszik, hogy nem kispályás példányról van szó. Viszont ott áll a kapu közvetlen közelében három másik társa, akik vélhetően a kapu őrzésével vannak megbízva, így talán keresve se találhattál volna jobb embereket erre a célra.

Miközben szúrós szemmel végigmér, feltűnik, hogy furcsán, kicsit élettelenül csillan bal szeme, mintha nem is a sajátja lenne. Ám pont úgy mozog, mint a másik, még fókuszál is rád. És ami még ennél is rosszabb: kellemetlen szagot áraszt magából. /

- Talán

/ válaszolja, és mintha a hangjában valami flegma élt hallanál ki. Arcára kiül a rosszallás. A többieken pedig feltűnik, hogy feszülten figyelik az eseményeket. /

by Vendég Szomb. Jan. 29, 2011 12:43 pm

/Végigmérem az illetőt, és a lehető legnyugodtabb hangomon válaszolok neki./
- Mint mondtam, keresek valakit. A neve, valami Lynaric Seeragic vagy hasonló. Valami főmufti azoknál a fekete-tündér-izéknél. Ismeri, esetleg hallott róla? Örülnék ha tudna némi útmutatást adni és folytatnám is utamat.
/Önkéntelenül is előveszem a zsebeimből a kezeimet és magamban reménykedek, hogy nem érzi magát balhés kedvében a katona-fazon. Így is elég macerás, hogy ezt a hülye nevű nőszemélyt is meg kell találnom, a többiről ne is beszéljek./

- Sose hallottam róla! Na döcögj tovább! /Válaszolja nem éppen kedvesen./
+ Hogy száradtál volna meg a paplanon! /Morgolódva inkább a város forgatagába vetem magam./
(36)

by **Caridwen** Csüt. Feb. 03, 2011 5:42 am

/A forgatagban egy embert látsz meg. Apróbb emelvényen áll és több ember csoportosul köré.
Amikor elhaladsz mellette önkéntelenül is meghallod a szavait./

- Sötét árnyak gyülekeznek az égen testvéreim! Az árnyak közöttünk járnak, a sötétség prófétái alászálltak a földre és emberi alakot öltöttek! Az emberi test azonban nem fedi el sátáni szívüket! A belső rothadás előbb-utóbb úgyis kiütközik! Lássátok eme fiúkat, az egyik démon kis híján megtámadta őket! A sötétségnek azon szolgálója aki Lynarin Seeragicnak nevezi magát és Ura a Sátán segítségével a múltból közénk jött, hogy a rothadást itt is eltervezze! Egy fiút megölt, kiitta a vérét, akár többi démoni testvérei! gyertek velem és öljük meg a boszorkányt, aki éhét halandók vérével csillapítja, aki árnyakkal cimborál és a Sátánnal tölti éjszakáit! Gyertek velem, amíg a démon még itt van! Mindannyiunkkal nem szállhat szembe! A Tanácsháza előtt a Fősugárúton látta az egyik emberem! tartsatok velem és öljük meg a Sátán prófétáját! /Üvölti lángoló szemmel.
Az emberek csak megrázzák a fejük, vetnek egy szánakozó pillantást a véres és remegő kölykökre, majd mindenki megy a dolgára. Az öreg is eltűnik hamarosan, de neked már nem is számít, megtudtam, amit akartál./

by Ajánlott tartalom