Re: Múzeum a XXI. századból

by **Eyrana Caecus Saqron** Hétf. Dec. 26, 2011 12:42 pm

/Türelmesen várakozik, majd maga is leül a nő mellé, hiszen nem szóltak nekik, hogy nem lehet ide ülni./
- Tanárnő vagyok.
/Feleli kicsit büszkén, bár próbálja leplezni és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy előadni. Viszont, mivel büszke szakmájára, így nem érzi, hogy szégyellnie kellene érzését ezzel kapcsolatban. Csak csupán, nem akar hencegő lenni./
- Rajzot és művészettörténetet tanítok. Fontosnak tartom, hogy már fiatal korba a gyerekek kifejlesszék kézügyességüket és megértsék, hogy a múlt emlékei mely körülvesznek minket fontosak.
/A már megszokott mosolyt ölti fel, melyet akkor szokta, amikor munkájáról beszél valakinek, de tudja jól, hogy azt nem érdekli a másikat./
- És Ön?

{17}

by **Tessa T'Ziczmesa** Hétf. Dec. 26, 2011 11:46 pm

/Egy ideig csak bámulok magam elé, elmerülve a múlt emlékeiben. Elrévedezve, egészen halkan szólalok meg./
- Tudja gyeremekkoromban én is tanárnő akartam lenni... Volt egy dajkám, aki zenére oktatott és kiskoromban az összes tanárommal remek kapcsolatom volt. Csodáltam őket, amiért olyan sokat tudnak, olyan jól kitanultak valamilyen tudományágat, hogy azt át is tudják adni... Igen, azt hiszem szívesen lettem volna én is tanárnő.
/És az a szép, hogy komolyan is gondoltam, amit mondtam. És milyen szép lett volna az élet, ha a szüleim nem halnak meg és valóban tanárnő lehetek!
+ Csak tudnám miért vagyok ilyen őszinte ezzel a nővel?? Talán egyszerűen csak jól esik, hogy végre valaki meghallgat...
/Aztán magamhoz tértem és reagáltam a kérdésre is, enyhe öngúnnyal a mosolyomban./
- Nos szerintem kevés olyan dolog van, amit ne csináltam volna életemben... voltam táncos, hivatásos világcsavargó. Negyvenes éveimben jogot, természettudományokat, matematikát, képzőművészeteket, történelmet is behatóbban tanulmányoztam. Az űrkutatásban is voltak érdekeltségeim, de biológusként szereztem elismertebb nevet. De voltam hivatásos családanya is...
/Ekkor jöttem rá, milyen nyersen őszinte voltam, hogy zúdítottam rá mindent a másik nőre. Aggódva néztem fel rá a hajam selyemfüggöny takarásából, remélve, hogy nem menekül el se a háromszín szemek különös pillantásától, amit a hajammal igyekeztem rejteni, se pedig különös életem árnyától./

(12)

by **Eyrana Caecus Saqron** Kedd Dec. 27, 2011 2:26 am

/Hallgatja a nő élettörténetét, már majdnem meglepődik, mikor eszébe jut, hogy hány éves is volt, mielőtt ide került volna. Így, ebből a szemszögből viszont teljesen elfogadható a sok tanulmány és érdeklődés./
- Nem mondhatom, hogy egy hétköznapi életet élt, unalmasan! Szerencsés!
/Mondja mosolyogva. Közben eszébe jut, hány extrém sportot próbált már ki, hogy a szürke hétköznapoktól elszakadjon./
- Tudja a mindennapi nyugodt és biztonságot adó élettől, néha én is elrugaszkodtam, bár soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen..
/Mutat körbe./
- helyen lyukadok ki.
/Egy barátságos mosolyt küld a nő felé, majd szeme sarkából észreveszi a közeledő lényt, aki valami furcsa lebegő tálcán érkezik vissza./

{18}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Dec. 27, 2011 2:32 am

/Csak biccentek, és éppen folytatnám, amikor a kis lebegő izé visszatér. Három másik társa van vele és egy tálcát hoznak. Elsőre azt hittem a tálca magától lebeg, pedig a kis szárnyasok lebegtetik. Óvatosan lerakták elém a padra, elegáns, gyönyörűszép kanna, amiből mennyei teaillat száll felém és egy törékeny nagyon értékesnek tűnő csésze./
- Itt a teája úrnőm, remélem meg lesz vele elégedve... ha bármire szüksége lenne még, csak szóljon... /A levegőbe nagyon kecsesen meghajolnak majd elröppennek.
Azt hiszem nagyon döbbenten nézhetek utánuk, majd az elegáns teáskészletre, végül a másik nőre pillantok./
- Magával is ilyen furcsán viselkednek? /kérdem hitetlenkedéssel a hangomban. Ezt az úrnőzést nem tudom hová tenni. Majd hogy oldjam kissé a zavarom még megkérdem./
- De ha már így idehozták, kér egy kis teát? /Emelem meg a kannát, várva a válaszát. Az illata isteni, de kissé különös a mód, ahogy hozzám került./

(13)

by **Eyrana Caecus Saqron** Kedd Dec. 27, 2011 2:42 am

/Megingatja a fejét a kedves gesztusra, majd rámutat a tálcán található csészére./
- Ha jól látom, csak Önnek jár ki eme figyelmesség!
/A vizesüveg felé nyúl. Mikor megkapja, bele kortyol a hidegnek már annyira nem mondható lőrébe, de ettől függetlenül iszik pár kortyot./
- Esetleg ha van kedve, körbenézhetnénk, hová is kerültünk.
/Javasolja a nőnek./

{19}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Dec. 27, 2011 3:11 am

- Értem... /Biccentek, majd mivel még mindig elég szomjas vagyok, iszom jó néhány csésze teát. Nem tűzforró, hanem kellemesen meleg, annyira, hogy felmelegítse a belsőm, de ne égesse meg a szám, egyszerűen tökéletes, az íze pedig akár a nectár, az istenek itala...
Észre sem veszem és megittam azt a pár csészényit nagyon hamar, akkor fölállok./
- Részemről rendben, nem árt, ha csinálom valami értelmeset... /mosolyodom el, a mosolyom azonban hamar sikollyá olvad. A nyakék, amit az a fura fickó akasztott a nyakamba olvadozni kezd, a forró arany pedig mintha ezernyi lángoló tűként kúszna be a bőröm alá. Térdre zuhanok, majd próbálok megszabadulni a bőröm alá kúszó fémtől, de nem megy, egyre mélyebbre és mélyebbre hatol... Aztán már csak tompa sajgás marad. Nem tudom mennyi ideig fetrengtem, de a világ szerencsére egy idő után kitisztul. A nyakamhoz érek és érzem, hogy a bőr máris heged, máris simább, mint egy ilyen durva égési sérülés után lennie kéne... Borzasztóan fáj még mindig, de már elviselhetően. Lehunyom ismét a szemem, nem tudom hová tűnt a nyaklánc, illetve nem akarom tudni, mert mintha érezném a súlyát a bordáimon...
Egy jó ideig csak fekszem és igyekszem szabályozni túlságosan kapkodó lélegzetem./

(14)

by **Eyrana Caecus Saqron** Kedd Dec. 27, 2011 5:57 am

/Megdöbbenve és kissé rémülten figyeli a nőben lezajló eseményeket. Öntudatlanul kiált segítségért, orvosért. Többen, akik eddig álltak és bámészkodtak mint a megbolygatott hangyaboly ezernyi tagja, próbálnak különböző irányba menni. Nem akarnak itt lenni. Egyedül a kis szárnyas lények jönnek vissza és repkedik körbe a nőt./
- Mi folyik itt?!
/Kérdezi tőlük, de azok nem tudnak választ adni, vagy nem akarnak.
Óvatosan, hogy kárt ne tegyen a nőben, az oldalára fordítja magzat pózba. Valami ilyesmit tanult, mikor az autó vizsgát tette le. Tehetetlenül térdel mellette, de nem tud segíteni. Látszik a nőn, hogy hatalmas fájdalmai vannak./
- Anita?! Jól van?
/Teszi fel, ez egyébként értelmetlen kérdéseket./

{20}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Dec. 27, 2011 6:42 am

/A fájdalom ködén átszűrődik Scarlet hangja, egészen elandalító, olyan megnyugtató, mint ordibálás után néhány kedves szót hallani, mint vihar után a madárdal...
Nagyon óvatosan kinyitom a szemem, mert félek tőle, hogy egy gyors mozdulat és az egész újra indul... de szerencsére a fájdalom eltűnőben van, egyre kevésbé sajog a mellkasom, már nem elviselhetetlen kín, egyszerűen csak szörnyű fájdalom, mily kellemes enyhülés!
Azért kissé szánalmasan, de sikerül rámosolyognom a másikra. Óvatosan igyekszem ülő helyzetbe tornázni magam, mire ismét a mellembe mar a fájdalom de összeszorítom a fogam és nem törődök vele.
Észre veszem, hogy a kis szárnyasok megint ott repdesnek a fejem körül, aztán úgy érzem mondanom kell valamit, hátha az megszilárdítja a valóságot./
- Hozzatok nekem egy tükröt! /A hangom halovány, de a parancsoló felhang így is érződik benne./
- Köszönöm, már jobb... /fordulok szelídebb hangon a másik nő felé. A hangom borzasztó halovány, de ennél több nem telik tőlem most./
- Mégis mi a fene volt ez? /kérdem csak úgy magamtól, vagy bárkitől, aki tudja a választ.
Ekkor visszatérnek a szárnyasok, hárman cipelve egy kis kézitükröt. Szemügyre vettem a mellkasom, kissé lejjebb húzva a ruhám dekoltázsát. A nyakamra, ahol a nyakék érintkezett vele sötétarany fénnyel egy különös ötágú csillag égett, amit egy kör vett körbe és fura jelek tarkálltak rajta itt-ott. Éreztem, ahogy a homlokomon elmélyülnek a ráncok. Mostmár tényleg nem értettem semmit és ez borzasztóan megrémített.../

(15)

by **Eyrana Caecus Saqron** Kedd Dec. 27, 2011 7:18 am

- Nem tudom!
/Feleli a nőnek. Lassan ki söpri az arcából a dús lóboncot, nehogy azt lélegezze be a nagy levegővétel közben./
- Valószínűleg nem mindennapi esemény történt, mert a fülük botját sem mozdították, pedig kiáltottam, hogy hívjanak mentőt. De csak ezek az apró szárnyas lényeg jelentek meg.
/Segít felülni Anitánk, és próbálja megtartani. Körbetekint és várja, hogy valaki segítsen nekik. De nem lát senki olyant aki hajlandóságot mutatna feléjük./

{21}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Dec. 27, 2011 8:18 am

/Szó szerint Scarletbe kapaszkodom, mintha ő lenne az egyetlen pont ebben az őrült világban. Érzem, ahogy a harag gyűlik bennem, egy évszázad haragja és gyűlölete. Ilyenek az emberek, ott történik a katasztrófa a szemük előtt, mégsem reagálnak semmit, csak néznek, mintha moziban lennének! Oh milyen undok lény az ember! Mennyivel állatabb a legalantasabb állatnál is! Bárcsak pusztulna el mint, hogy a föld kopár és kies puszta legyen csupán!
A teremben az egyetlen akire haragom nem terjedt ki a mellettem térdelő nő volt. Még alig ismertük egymást, de idejött és segíteni próbált, még ha sejtette is, hogy nem fog tudni segíteni.../
- Undok szánalmat nem ismerő dögök, hát most nem jöttök ide?! Valaki segítséget kér, és ti csak figyeltek, várva, hogy elpusztuljon, aztán sajnálkozhassatok?
/Éreztem, ahogy ragyogó düh von gyűrűbe... vagy talán én ragyogtam? Nem is tudom... minden esetre hallottam, ahogy valami émelyítőt reccsen, de aztán nem éreztem semmit, a harag elfújt mindent. Felálltam, még mindig Scarletbe kapaszkodva, húzva őt is magammal./
- Menjünk innen, nem bírom ezeket az álnok képmutatókat! /mondtam hidegen.
Aztán amikor a kijárat felé böktem, megláttam a kezeim. Az ujjaim hosszúak voltak, a végük átütve és karmokhoz hasonlatosan hosszú aranytűk nőttek ki belőle, akár valami bestia karmai. Rémülten indultam mostmár az ajtó felé, nem akartam mást, csak menekülni. Scarletet is elengedtem, nem csodálkoztam volna, ha undorodik tőlem, én is undorodtam magamtól, rémülten indultam az ajtó felé.../

(16)

by **Eyrana Caecus Saqron** Kedd Dec. 27, 2011 8:55 am

/Felsegíti a nőt. Átkarolja a vállait. Maga sem érti miért teszi ezt, de úgy érzi helyes. Hiszen ha igaz, mindaz ami az elmúlt pár órában történt, ő az egyetlen aki, olyan mint saját maga. XXI. századi!/
+ Nem tudom, hogy hova csöppentünk, de nem tetszik amit látok! +
/Egyetért Anita véleményével. Odakint talál jobb, mint itt bent, legalább nap alatt vannak, még ha az ottani dolgok azok amik a múltjukhoz kötik őket és nem az amit kint látnának, mert az csak valami ski-fi fantazma./
- Persze, mennyünk csak!
/Mondja Anettnek. Ahogy haladnak ki, újabb meglepetés éri, miközben kitépi magát a nő az ölelésből, Caesus észreveszi, hogy valami furcsa kinövések kezdtek el a kezén elburjánzani./
- Mi a fene?! Mi volt abban a teában?
/Megpróbál a nő után kapni, de az gyorsabb./
- Anita!

{22}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Dec. 27, 2011 10:48 am

/A hangra tétován megfordulok, az egész őrület után már csak valami csendes fáradtság marad. Megállok az ajtóban, kicsit tétován, kicsit kiégetten és várok, várom és remélem, hogy Scarlet csatlakozik hozzám.
Tétován a hátam mögé rejtem a karjaim, érzem, ahogy a hosszú karmok az ujjaim minden egyes megmozdítása után, lágy csilingeléssel koccannak össze, az idegeim is hasonló hanggal karistolódnak erre a hangra.
Ha Scarlet utol ér csak elmosolyodok, belesűrítve a hálát, amiért velem tart. Nem vagyok az a szenvedős típus, hogy megpróbáljam lebeszélni róla, hogy velem jöjjön, mert ilyen hűde szörnyű szörnyeteg lettem. Ő is tudja és látja mi történt, épp ahogy én, elég nagylány hozzá, hogy dönteni tudjon, az én szenvedésem csak rontana a dolgon, utálom az olyan embereket, akik folyton sajnáltatják magukat... nah nem mintha a többi embert nem utálnám..../
- Lépjünk le innen, azt hiszem kezd megfojtani ez a tömeg. Valami békésebb hely kéne, ahol ki tudjuk találni mit kezdjünk ezzel a tébollyal. /mondom neki, ha utolér. Majd bevárva őt megindulok ki, ki innen, minél messzebb, keresve valami szállodaféleséget, vagy akármit./

(17)

by **Eyrana Caecus Saqron** Szomb. Dec. 31, 2011 1:56 am

/Nem neheztel Anitára, amiért ilyen ideges lett a külsője megváltozása miatt. Látott ennél számára rémisztőbbet is. Ráadásul pont az orra előtt alakult át nemrég egy lány is két lábon járó farkassá, így semmilyen meglepettség, vagy félsz nem mutatkozik rajta./
- Mennyünk persze. Csak ne rohanjon. Még a végén megint megszédül!
/Mondja halkan Caesus. Nem tudja, hova, de eleget látott ebből a helyből is. Nincs miért maradnia már itt./
- Merre fordult meg eddig?
/Kérdi eltűnődve./

{23}

by **Tessa T'Ziczmesa** Szomb. Dec. 31, 2011 3:38 am

- Köszönöm, de már jobban vagyok. Habár attól függ mi számít jónak... /pattintottam néhányat az aranykarmaimmal, majd megindultam, neki a városnak.
Amikor már egy jó ideje azt a fura utcát róttuk, akkor fordultam a társnőm felé./
- Nos igazából még semerre nem jártam, nem túl régen jöttem ki abból a fura boltból, igazából még levegőhöz se nagyon jutottam azóta.
Aztán valami furcsa lifteszerűséghez érünk, a levegőben az emberek belépve egy körbe hirtelen felrepülnek. Egészen tetszik a dolog, így én is odamegyek és hamarosan szállok is felfelé. A levegő egy másik útra tesz le, amiről megpillantok egy csodaszép hotelt./
+ Huh dubai elegancia a jövőből... gyönyörű...
/Megvárom Scarletet, aztán belépek a tengeri kastélynak tűnő csodába, egyszerűen nem tudok betelni a látványával, olyan szép.
Az ajtó ezt hirdeti: Atlantisz hotel. Nekem pedig muszáj megnéznem ezt a gyönyörűséget belülről is./

(18)

by **Eyrana Caecus Saqron** Szomb. Dec. 31, 2011 5:57 am

/Hallgatja Anita fecsegését, miközben halad mellette. Eltűnődik, vajon tényleg egy futurisztikus jövőbe csöppent e, vagy csak álmodik? Ha utóbbi akkor szeretne felébredni, ha előbbi akkor viszont nem akart ide jönni és vissza akar menni a saját jelenébe./
- Téged is sokkolt egy magát vérvarkasnak nevetett lányka, azzal, hogy alakváltó vagy? Vagy mifene?!
/Gondolkodik el kicsit az egyéb lehetőségeken. Választ nem kap, mert hirtelen eltűnik mellőle Anita. Figyeli, hogy hova száll, majd követi ódzkodva./
- Biztos, hogy itt jobban fogod magad érezni?
/Kétkedésének oka, valójában nem a helynek szólt, hanem inkább a pénztelenségének./

{24}

by **Tessa T'Ziczmesa** Vas. Jan. 01, 2012 5:53 am

Folytatás az Atlanisz hotelben.

by **Eddy Shooter** Csüt. Jún. 14, 2012 7:16 am

Előzmény itt: Fősugárút

/Belépve a múzeumba egy hatalmas előtér fogad minket./
- Keressünk valakit aki körbevezet. /Javaslom Rayanának./
- Különben sem szeretem a múzeumokat, de legalább megtudhatjuk talán, hogy mi történt...
+Érdekes, hogy meghagyták az eredeti kinézetét. Biztos intő jelnek... Csak remélni tudom, hogy nem.+
- Siessünk, nincs kedvem itt eltölteni a napot, remélem neked se.

{19}

by **Rayana Lestarn** Pént. Jún. 22, 2012 12:13 am

-Nem rossz ötlet... /felelem, de engem sokkal jobban leköt a múzeum kinézete. Eredeti, még a huszonegyedik századból való, vagy csak tökéletesen emlékezteti az embereket arra az időre./
-Egyelőre tudjunk meg annyit, amennyit lehet, mert én még azt is ki akarom deríteni, hol találom a "vezetőmet". /mondtam./
+Ha látok valami érdekeset, akkor később még visszajöhetek nézelődni.+ /tettem hozzá gondolatban./

{16}

by **Jóindulat** Csüt. Júl. 12, 2012 8:56 am

*Rayana Lestarn, Eddy Shooter*

/Egy, a hely hangulatához illő egyszerűségű, tiszta fehér ruhát (talán tógát?) viselő apró tündér libben a páros elé, majd a levegőben lebegve kecses pukedlivel kísérve bemutatkozik:/
- Üdvözöllek, ismeretlen úrnő, a nevem Vianna. Ha szolgálatodra lehetek valamiben, szólj és igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani.
/Mintha Rayana csak egyedül lépett volna az épületbe, az őt kísérő Eddyt a tündér egy gyors pillantáson kívül figyelemre sem méltatja, csak a megszólítottra függeszti tekintetét, az ő reakcióit lesi./

by **Rayana Lestarn** Pént. Júl. 20, 2012 3:46 am

-Üdv, Vianna! / köszöntöm én is a fehér ruhás tündért, csupán udvariasságból./ -Az én nevem Rayana, ő pedig Eddy. Nem sokkal ezelőtt kerültünk ide, egy különös bolton keresztül és most próbáljuk kideríteni, mi is történt és... Őszintén szólva mik vagyunk. Arra gondoltam talán itt megtudhatjuk mi történt idáig, a huszonegyedik század óta, sőt az is előfordulhat, hogy meg tudják mondani kik azok a "vezetők".
+Remélem nem kérdeztem furcsákat, legalábbis nem kiemelkedően...+ /gondoltam, miközben vártam valami választ. Arra is kíváncsi lettem volna, miért csak engem hajlandó megszólítani, miért nem veszi figyelembe a fiút is.
Újra furcsa érzés tőrt rám, mint a boltnál, csak sokkal gyengébben. Úgy láttam, hogy az árnyékok táncolnak egy pillanatig az egyik sarokban. Az egész olyan volt, mintha valami túl nyilvánvaló lenne, hogy megértsem./

{17}

by **Eddy Shooter** Szer. Aug. 22, 2012 3:23 am

+Jól kezdődik... Kedves, lehet a nőket kedveli...+
/Mikor Rayana bemutat enyhén meghajolok, csak hogy jelezzem Vianna felé, hogy azért létezem még, ha nem is vagyok számára szimpatikus./
- Üdvözlöm Vianna. /Mondom kedvesen és mosolyt erőltetek az arcomra./
+Még jó, hogy Rayana velem van, különben nem állna szóba velem, na de miért is nem??? Ez a világ egyszer ki fog borítani, egyre több a kérdés, válasz meg semmi?+
+ Hmmm látom Rayana sem szokott még hozzá ehhez a világhoz, egy pillanatra mintha megrezzent volna.+

{20}

by **Mira** Csüt. Aug. 23, 2012 4:28 am

*Rayana Lestarn, Eddy Shooter*

Vianna végig bólogat, miközben beszélsz, Rayana. Látod rajta, hogy okos tündér, sok mindenre tud majd választ adni, illetve, hogy alig várja, hogy megoszthassa Veled ezt a tudást.

Eddy, a fejbiccentésedre a tündér végre észrevesz, egy pillanatra Rád is mosolyog, de körülbelül ennyi időre tüntetett ki figyelmével. Frusztrál, hogy társnődet szemmel láthatóan sokkal többre tartja, mint Téged.

- Kérlek, kövessetek. Elvezetlek Titeket a Könyvtárterembe, ott meg is tudom pontosan mutatni a dolgokat, amikről beszélek. - A komolykodó csipogást befejezvén megfordul, és megindul a múzeum hosszan elnyúló folyosóin keresztül.

Megnyugtató a környezet, mintha egy pillanatra se hagytátok volna el a megszokott világotokat. Újra a XXI. században vagytok, az otthonotokra emlékeztet a múzeum hangulata. A kiállítótermek ajtajai előtt elhaladva egyiptomi leletekkel, római és görög szobrokkal, reneszánszi festményekkel találkozhattok. Tökéletes biztonságban érzitek magatokat, és jókedv lengi be lelketeket.

Végül a vezetőtök egy hosszasabb lépcsőzés után feltárja előttetek a Könyvtár ajtaját. Belépve egy kisebb helyiségben találhatjátok magatokat, ahol a magas plafonig szoros polcokon vigyázzban áll több ezer könyv. A szoba közepén egy kerekasztal található, melyre azonnal le is telepszik Vianna, majd int Nektek, hogy foglaljatok helyet.

- Azt hiszem, jobb, ha leültök. Nem kerestek sokan fel minket, de kivétel nélkül mindannyiuknak szüksége volt egy székre...

by **Rayana Lestarn** Szomb. Aug. 25, 2012 8:11 am

/Ahogy sétáltunk, lenyűgözött a rengeteg kiállított tárgy, főleg a festmények. Közben elhatározom, hogy később feltétlen visszajövök és alaposabban szétnézek.
Amikor a könyvtárba érkeztünk egy kicsit meglepődtem./
+Ennyi könyvet egy élet alatt nem lehet elolvasni!+ /gondoltam, amikor körülnéztem. Alaposabban nem néztem meg semmit, megzavart Vianna tanácsa, de azért szó nélkül megfogadtam.
Azért egy pillanatra átfutott a fejemen a gondolat:/ +Mi lehet annyira sokkoló, hogy mindenkinek le kellett ülnie, amikor meg akarta hallgatni?+ /De gyorsan elhessegettem, mielőtt még kikezdhette volna a hitemet abban, hogy így talán okosabb leszek./
-Mi történt ezzel a világgal? /kérdeztem a vezetőnket./

{18}

by **Eddy Shooter** Szomb. Aug. 25, 2012 8:53 am

+Az eszem megáll, szép kis fogadtatás... De legalább megtudjuk, hogy mi történt!+
/Érdekes volt látni a sok festményt és szobrot és mintha egy kicsit nyugtató hatású lett volna. Ekkor Vianna újra elbizonytalanított, hogy foglaljunk helyet, mert eddig mindenkinek kellett./
+Vajon mi a fene történt, hogy szék kell? Én erős idegzetű vagyok, de azt hiszem jobban teszem ha szót fogadok.+
/Rayana mellé ülök, ugrásra készen, ha netán olyan dolgokat mondana Vianna, amitől elájulna. Így egy kicsit jómagam is ideges kezdek lenni, ezért elő szedem a "sörnyitómat" és azt kezdem babrálni./

{21}

by **Mira** Hétf. Aug. 27, 2012 9:30 pm

Vianna csendesen mosolyog, sejtelmesen, de fájdalmasan. Aztán megfordul, és elrepül. Egy hatalmas könyvvel tér vissza, amit alig bír el.

- Ez itt - mondja büszkén - világunk történelme 2012-től. Nézzük csak. - Leteszi a könyvet az asztalra, majd felüti. És elkezd mesélni.

Hosszú órák telnek el, amint felvezeti előttetek mindazt, ami eddig történt. A világon zajló háborút, a varázslények fényre lépését, a Tíz Város Szövetségének megalakulását, és a rend megszilárdulását. Miközben mesél, folyamatosan lapozgat a könyvben, és színes képekkel illusztrálja mondanivalóját.

Nagyon lelkesen magyaráz, de azért figyel rátok, hogyha nagyon rosszul néztek már ki, csenget, mire egy másik tündér limonádét szervíroz fel Nektek, majd eltűnik.

Vianna a nap végén fáradtan lehanyatlik az asztalra.

- Sajnálom, hogy nem tudok másban segíteni. Még mesélhetek, és válaszolhatok, de ennyi vigaszt tudok csupán nyújtani...

by Ajánlott tartalom