A lidérces álmok ligete

by **Lynarin Seeragic** Vas. Nov. 28, 2010 4:26 am

Jártál már olyan világban, ahol a fák levelét mintha emberi vérből szőtték volna? Ahol a levegőben fémes illat terjeng? Ahol nem tudhatod, hogy amit látsz az a gyilkos gőzök kipárolgásától terhelt elméd szüleménye vagy a valóság? Ahol meghalhatsz, hogy felébredj, vagy ahol véglegesen lehunyhatod a szemeid?
Ez az erdő egy ilyen hely, a lidérces álmok démonainak melegágya...

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 1:37 am

/Miután elhagytuk a lakásomat és megérkeztünk, én át váltottam kedves vámpírlányból vasakaratú őrmesterré./
-Most pedig futás! /Üvöltöttem Nerüki szeme közé./
-Mi lesz? Fussál már! Hányszor mondjam, cicuska? Fuss vagy kiszívom a véredet! /Vissza halkítottam a hangon szinte suttogtam és közben megnyaltam éles fogaimat. Jó látványosan, mert az ijesztgetés a legjobb módszer arra, hogy valakit futásra bírjunk. Hogy még ijesztőbbnek tűnjek, rávicsorogtam és úgy mondtam neki./
-Tudod a kedvencem a macska vér. /Közben megnyaltam a számat. Az ujjam az ütőerére tettem és éreztem, hogy felgyorsult a szívverése./

(35)

by **Naryky Charygyen** Vas. Dec. 05, 2010 4:11 am

/ Először nem hittem se a szememnek, se a fülemnek. Nem pont így képzeltem el a futásgyakorlást... sőt, teljesen más elképzeléseim voltak erről a témáról. Aztán, mikor komolyabbra vette a szót, éreztem, hogy eluralkodik bennem a páni félelem. Hiszen még ezidáig se voltam teljesen meggyőződve arról, hogy egy "jó fej" vámpírlánnyal találkoztam. Erre meg hirtelen beigazolódni látszanak első gondolataim a fajtájával kapcsolatban, mely szerint nincsenek jó vampürék csak gonoszak. Kezem-lábam megremegett a kivillanó agyarak láttán. /
+ Fuss / dorombolta bennem valami mély hang. Igen, ez is én voltam. Nem, nem a farkasösztön, mint az ágyelőknél, hanem a természetes emberi (alakváltói) ösztön, mely tudja, hogy még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy legyőzzünk egy ilyen ellenfelet. /
+ Fuss / dörrentem ezúttal saját magamra és a lány rideg érintése, valamit ragadozó tekintete magával hozta az eredményt. Eltéptem karomat a lány kezei közül és hanyatt-homlok rohanásba kezdtem, végig botladozva a levelek között. Még egy fát is sikerült telibe kapnom, de szerencsére a karommal éppen idejében kaptam el ahhoz, hogy ne verjem bele az orrom. Közben éreztem, ahogy a lábizmaimba belehasít a fájdalom. /
+ Istenem, csak ezt ne / futott át az agyamon. De hiába való, a félelem erősebb volt, mint az akarat és a változást nem tudtam megállítani. És habár kívülről alig volt észrevehető, bizony az izmaim tekercselése jócskán megváltozott. Mintha újabb szálak kapaszkodtak volna elő a semmiből, ezáltal megkétszerezve erőmet és lassan sebességemet is. Combjaimon feszülő nadrág kezdett fokozatosan egyre kényelmetlenebbé válni, szinte pattanásig feszültek a cérnaszálak, de szerencsére nem kezdtek el foszladozni.
Ekkor a fájdalom tovább hasított a gerincembe, melyen már nem tudtam uralkodni. Neki csapódtam az egyik fának, éreztem, hogy hó és vérvörös falevelek hullanak a nyakamba, de ez már cseppet sem érdekelt. A fájdalom felkúszott egészen az agyamig. Zsongott az egész fejem. Négykézláb szédelegtem a földön. /
+ Menekülj! / tomboltam magamban. + Nem hagyhatod, hogy legyőzzön a fájdalom! / korholtam bensőmet. Ekkor, ebben a pillanatban a szemem sarkából valami mozgást fedeztem fel. És ez nem Kira volt. Az ő szagát felismertem volna. És tudtam, hogy ott van a sarkamban, alig pár lépésre tőlem. Viszont ez a lény... ez a valami... nem Kira volt. Abba az irányba kaptam tekintetemet, ám ehelyett a belső hangra hallgatva tovább kellett volna rohannom. Ugyanis a valami, mely megjelent, kinyúlt felém és félre csapott. Jó tíz métert repültem a gallyak között, mire nyekkenve földet értem egy nagy halom hóban. Iszonyatos szerencsémre nem sérültem meg jobban az eséstől, mint a csapástól. /

+ Kira / akartam üvölteni a lány nevét, ám addigra már csak párduc üvöltésre futotta. Az átalakulásom teljes mértékben befejeződött: egy négy lábon járó fekete párduc emberi ruhákba bújva kereste tekintetével a vámpírlányt, melyet maga sem értett, hogy miért, de féltett a lénytől. /

(27)

by Vendég Vas. Dec. 05, 2010 4:46 am

/Jobban sikerült a tervem mint gondoltam. Megfagyott, majd el rohant. Én csak nevettem rajta, hogy hogy megrémült. Miután alább hagyott a röhögőgörcs, utána indultam, de már szem elől tévesztettem. Kerestem, de nem láttam sehol. Kezdtem aggódni érte. Ennyire nem akartam megijeszteni. Azon gondolkodtam, hogyan fogom kiengesztelni, mikor meghallottam a nagymacska bömbölését. Először azt hittem, hogy megtámadta Narükit, de aztán még egyszer hallottam és rájöttem, hogy ez maga Narüki./
+Biztosan átváltozott a nagy ijedtségben. De akkor miért üvölt, ha bujkál?
/Elkezdtem rohanni a hang irányába. Csak futottam, aztán végre megtaláltam. Jól gondoltam egy hatalmas fekete párduc állt szemben egy óriási vörösmedvével, ami csak itt honos. A párduc azokban a ruhacafatokban volt amikben Narüki elindult./
-Narüki! /Kiáltottam oda a párducnak. Mikor a medve elindult felém, én ráugrottam a medvére és és megnyúlt szemfogaimat a nyakába mélyesztettem. Szívtam a vért és nem bírtam abba hagyni. Csak szívtam és szívtam. Mikor a medve összeesett én legördültem róla és elfeküdtem a puha hűvös hóba, szinte a mennyekben jártam, ekkor eszembe jutott Narüki akinek végig kellett néznie ezt a brutális táplálkozást. Fel ültem és ránéztem a fiúra./
-Bocsánat, kicsit elragadtattam magam. /Szelíden rámosolyogtam és vártam, hogy mit reagál./

(36)

by **Naryky Charygyen** Hétf. Dec. 06, 2010 8:36 am

/Kibújtam a ruhámból, mivel kecsessé vált testem ezt könnyen megengedte. Szerencsém volt, hogy párductestem sokkal kisebb volt, mint az emberi, így a ruháim nem mentek tönkre. Futásnak eredtem, hogy segítségére legyek Kirának, mert nem voltam benne biztos, hogy egyedül bírni fogja, ám mire odaértem, már rájöttem, hogy nem lesz rám szüksége. Lehasaltam a földön ugrásra készen, várva, hátha mégis felkelne a földről a medve, mégis ledobja magáról... ám nem így lett. Az éhség elragadta az ifjú vámpírt. Talán a macskavér mégsem olyan tápláló, mint azt imént mondta? És csak elvegetálnak rajta ezek a vérivó lények?
Kira végre felkelt a jó hat méter magas testtől, majd kedvesen bejelentette, hogy elragadtatta magát. Nah, ha most ember alakban vagyok, lehet hogy elájultam volna. + Mi van, ha akkor ragadtatja el magát, ha csak kettesben vagyunk? + horkantam fel magamban, de megszólalni nem szólaltam meg semmilyen nyelven, hanem a hátamra fordultam, mintha feldobnám a mancsaimat, majd vissza a hasamra, amitől összehavaztam magamat, ezért felkeltem és megrázkódtam. Megszállt valami furcsán kellemes érzés. Egyszerűen nem volt kedvem visszaváltozni. Úgy éreztem, hogy nekem ez így sokkal jobb és kényelmesebb, mintha jobban rám öntötték volna, mint emberbőrömet vagy a ruháim. Mintha ilyen lennék igazából. Megfordultam és visszarohantam a ruháimhoz. Így még a futás is könnyebb volt. Bedugtam az orromat a ruháim alá, majd feldobtam a hátamra mindent és visszafutottam, megállva a lánnyal szemben várakozóan pillantottam rá, ám abban nem voltam biztos, hogy ezt megérti, ha az arcomra néz./

(28)

by Vendég Hétf. Dec. 13, 2010 9:04 am

/Nagyon aranyos volt, ahogy macska alakban fetrengett a hóban. Elszaladt de hamar vissza is jött a ruháival a hátán. Nézett rám, nem tudom, hogy miért, de volt egy tippem./
-Nem viszem helyetted a ruháidat! Ne is álmodj róla! /Csattantam fel, majd elindultam vissza felé a tüském felé. Öles léptekkel haladtam előre a hóban./
+Még ma el kell mennem H'Sekiratba valami melegebb ruhadarabért.
/Fáztam és irigyeltem Narükit, hogy neki van bundája. Jó neki. Legalább nem fázik. Siettem, hogy mihamarabb haza érjek. Annál hamarabb lesz meleg ruhám./

(37)

by **Naryky Charygyen** Csüt. Dec. 16, 2010 8:33 am

/ Hördüléssel válaszoltam a lánynak, de tudtam, hogy úgysem érti. Így mikor megfordult, csak egyszerűen elindultam utána, majd lassan felzárkóztam mellé. Magasra emeltem fejemet, mint valami büszke állat. Mancsaim alatt alig roppant a hó. A lehullott, jegesre fagyott véresnek látszó falevelek is alig rezzentek talpaim alatt. Út közben olykor megálltam, hogy kaparásszam a földet, próbálgatva karmaimat. Aztán, mikor már kiértük az ijesztő ligetből akkor Kira lábához dörgölődztem, ugyanis a nagy kalandozásban csak most vettem észre:
+ Szegény, fázik / döbbentem rá, mi a didergés oka. Ez még nekem is újdonság volt, ugyanis eddig azt hittem, hogy ezen lények élettelen testét nem zavarja a hőmérséklet változás, míg beléjük nem fagy a vér. /

(29)

by **Rabraquat** Kedd Júl. 26, 2011 1:07 am

*MET - A Jádekő*

/Hideg karmok kapnak utánam, én pedig menekülök előlük. Hiába vagyok maga a levegő, tépik, marják minden molekulám. Húznak vissza, le a mélybe, egyre távolabb Lailától, aki menekül előlük. Hatalmas lézerfegyvere szinte magától talál célba. A "vörös ruhások" viszont gombamód szaporodnak. Kiszabadulok és három elől elveszem a levegőt. Felbuknak, fuldokolnak. Hatalmas, óriás méretű légelementál jelenik meg a drágám mellett, aki kacagva lövöldöz és fut tovább. De ekkor egy vámpír felborítja és gurulni kezdenek le a domboldalon. Laila kétségbeesetten küzd, én pedig mennék tovább. Eggyé válok a levegővel, kiszökök a marcangoló szorításból. Az elementál eltűnik, most én vagyok a levegő maga. Laila eltűnik, én utánanyúlok, de nem, nem érem el... Sohasem fogom már elérni... KLÁRI!/

- Klári!
/Kiáltok fel, szemeim felpattannak. Kapkodva veszem a levegőt, rosszul érzem magam. Felülök, de a bal kezem nem mozdul, valami szorítja. A szemeim végigvándorolnak egészen a tenyeremig, amit valaki szorongat. Lassan felismerem őt./
+Drágám, hála a jó égnek!+

/Lefejtem a kezét az enyémről és látom, hogy lélegzik. Megsimítom a haját, egyelőre békén hagyom, jelenleg én még az álmom(?) sokkhatása alatt vagyok. Nagyon rossz illat van itt, így egy burokba rakom mindegyikőnket. Itt van még Hirig és Arich is. Körbenézek és döbbentem ülök vissza./
+Ez nem lehet, ez csak valami rossz álom!+

- Ébredjetek... Valami nagyon nem jó! /Mondom alig halhatóan a többiek felé, akikről nem tudom, hogy élnek-e egyáltalán./

[200]

by **Arich** Szomb. Júl. 30, 2011 2:50 am

/Szörnyen nyomott hangulatban kezdek magamhoz térni.
+Soha többet gombát!+ Fut végig az agyamon, de csak csendes nyöszörgésre futja, ahogy igyekszem összerakni az este történteket. +Ilyen hülye egy álmot! Még hogy jövő meg mágia... Na persze!+
Aztán valami megakasztja vánszorgó gondolataimat.
+Mi ez a vérszag?+ Ahogy megmarkolom a lepedőmet, csak ágat és zörgő avart érzek az ujjaim között. +Mi a fene, a parkban aludtam volna el?+ Aztán felpattannak szemeim, én pedig egy lendülettel ülök fel. Vesztemre.
A szürreális erdő látványa és álmomból ismert társaim szinte sokként érnek, s bizony rádöbbentenek, hogy van, amelyik a legkavargóbb álomnál is rosszabb lehet./
- De jó lenne most egy feles!
/Szalad ki a számon a gondolat, miközben felállok és leporolom magamat. Aztán kutató tekintettel igyekszem valamit találni, ami gyötrő szomjúságomat enyhíthetné./
- Vagy legalább valami folyékony... /Túrok hajamba zavartan, miközben egyre inkább égő szemem ide-oda cikázik a környezetemen s a körülöttem lévőkön./

(44)

by **Hirig** Hétf. Aug. 01, 2011 3:47 am

*MET - Jádekő*

/Megremeg a szempillám mikor kitisztul az agyam, bele szimatolok a levegőbe. Hallom társaim motozását. Teljesen még nem tértem magamhoz, de az agyam kellően gyorsan pörög, hogy tudjam, már nem ott vagyunk ahol elvesztettem az eszméletem!
Ki kellene nyitnom a szeme, hogy tudjam, hol vagyunk, de valahogy nem akarom. Kezd nagyon elegem lenni abból, hogy bábként ráncigálnak, mint egy marionett bábut!/
+ Talán ha nem kelek fel, akkor vége lesz?! +
/Fut át az agyamon a buta gondolat, hiszen tudom, jól, hogy ez nem igaz. Csak hát a remény... valamibe kapaszkodni kell./
+ Remény! A remény hal meg utoljára! És miért? Mert ő a gyilkos! +
/Fekszem az avarban, lassan kinyitom mégis a szemeim. Körbenézek. Gyönyörű és egyben hátborzongató látvány tárul a szemem elé./
- Gyönyörű!
/Motyogom magam elé, majd lassan felülök. Archira nézek./
- Ha nagyon szomjas lennél, a problémák elkerülések végett jobb ha iszol!
/Nyújtom felé a kezem./
- Inkább oltsd a szomjad most, még józanul, minthogy elszabadulj és őrjöngj!

{186}

by **Laila Finisse** Hétf. Aug. 01, 2011 7:35 am

*MET - A jádekő*

/A Fenevad beterít, marcangol, és én csak üvöltök, üvöltök, üvöltök, míg ereim kiszáradnak, és fel nem emészt engem a hideg feketeség.
Nyöszörögve ébredek föl, keresem a testemet, és amikor megtalálom, akkor meg inkább visszaaludnék. Orromat megcsapja a vér fémes illata, és a kezem véres avarban tapogat.
Rettegve kinyitom a szemem, de nem találok mást itt, "csak" a tündért, a vámpírt, és Andort./
- Andor! /suttogom rekedten, majd feltápászkodok szép lassan. Kezemmel az övét keresem, és boldogan bújok biztonságot adó testéhez, amint megtalálom./
- Félek /mondom ki először ebben az életemben./ Andor, félek!
/Aztán bosszús képet vágok, és igyekszem elviccelni a dolgokat:/
- Ráadásul az a fruska még a lézerfegyveremet sem volt képes visszaadni nekem!

(52)

by **Caridwen** Szer. Aug. 03, 2011 5:14 am

*MET - A jádekő*

/Semmi zajt nem hallotok, az erdő valahogyan teljesen kihalt, annyira csendes, annyira de annyira, hogy az már természetellenesnek tűnik. Se kicsi állatok motozását nem halljátok, de még a szellő sem rebbenti meg a vérszín leveleket. Úgy tűnik teljesen egyedül maradtatok.
Pár perc telik csak el, amikor mind megláttok a szemetek sarkából egy elsuhanó árnyat, azonban mind mintha másfelé látnátok futni a magatok árnyát./

by **Rabraquat** Szer. Aug. 03, 2011 7:54 pm

*MET - A Jádekő*

/Elkerekedik a szemem, mikor felajánlja Hirig Arichnak a kezét./
- Túl sok vámpíros filmet néztél Hirig. De nem szólok a dolgodba.

/Mondom, neki miközben Klári odabújik hozzám és elmondja a nyilvánvalót./
+Én is félek kicsim, de ha elmondom... Nem, nem mondhatom meg, majd csak akkor, ha vége lesz.+
- Semmi baj, megvédelek. Fegyvert meg szerzünk majd valahol neked, ne aggódj. És akkor majd kedvedre lődözheted az ilyen vérszopókat, mint azok voltak. /Szorosan magamhoz húzom és figyelem a környéket. Talán egy árnyék suhan el valahol, de nem ez a legmegdöbbentőbb. Kísérteties táj, de egy hang sincs, csak a mieink... Nagyon aggasztó!/

- Mi legyen? Elinduljunk valamerre? Még azt sem tudom, hogy álmodunk-e vagy igaz.
/Vakarom meg a fejem a másik kezemmel, az egyikkel Lailát szorítom még mindig./

[201]

by **Arich** Hétf. Aug. 22, 2011 7:44 am

/Érzem, ahogy valami roppant gyöngédség önt el Hirig felém nyújtott csuklója láttán. Legszívesebben most azonnal ölelésembe vonnám a törékeny tündért, s becézgetném a csuklóján feszülő gyönge bőrt, ami alatt szinte hallom is az erek pulzálását. Tétován lépek egyet felé, azonban Rabraquat közbevetésére inkább megrázom fejemet s tréfára próbálom venni a dolgot./
- Nem lánykérésre, csak valami innivalóra lenne szükségem.
/Heherészem, közben visszakozva pislogok körbe. Ahogy újra és újra megtörlöm egyre inkább égő szememet, észreveszek egy, a fák között elsuhanó árnyat./
- Az meg mi volt? /Mutatok felé, s egyúttal a többieknek hátat fordítva tapogatom nyelvemmel lassan feszülő-növekvő szemfogaimat./

(45)

by **Laila Finisse** Kedd Aug. 23, 2011 7:06 am

*MET - A jádekő*

/Mint egy nyűgös kiscica, úgy bújok kedvesem lágy karjai közé. Egy pillanatra elhal minden, amikor becsukom a szemem, és mélyen belélegzem az illatát.
A pillanat egy emberöltőnyire nyúlik, és én a béke szigetei fölött lebegek szerelmemmel. Együtt, örökké.
Aztán kinyitom a szemem.
Egy árny suhan át a tisztáson, de nem tudom megállapítani, hogy honnan jött, és hogy hová megy. Lehet, hogy nem is láttam - bár akkor a piócával együtt vagyok zakkant, mert ő is észrevett valamit./
- Nem tudom, de én is láttam /mondom kissé remegő hangon, de jellemem csípőssége egy kis gúnyt visz a mondandómba.
Képtelen vagyok utána megszólalni, mert a Fenevad megint felvillan szemeim előtt. Fejemet Andor mellkasához hajtom, és azt hiszem, hogy elkezdek pityeregni nagy csendben. Baromira szégyellem, hogy ezek a mocsoklakók is szemtanúi lesznek annak, hogy megtörtem, de majd később eltüntetem őket.../
- Haza... akarok... menni...! /sóhajtom nagy nehezen egy-két könny közben./

(53)

*Caridwen, felkészültem arra.*

by **Hirig** Kedd Aug. 23, 2011 11:27 pm

/Hanyag vállrándítással nyugtázom, hogy a vérem nem kell az éhezőnek. Nem fogok én kepeszteni senkinek, hogy az életem ontsa! Ha nem, hát nem!
Lassan felkelek a vörös avarosból. Egy furcsa árny suhan tova, miközben itt ébredezünk. Furcsa mód Archi teljesen más felé mutat mint amerre én is láttam./
- Én arra láttam az árnyat!
/Mutatok ellenkező irányba, mint előttem szólók./
- Ami vagy azt jelenti, hogy több árnyék van a környezetünkben, vagy azt, hogy rosszul láttuk, merre ment!
/Mélyen beszívom a nyári levegőt, majd lassan kifújom. Hátborsozik a hátam ettől a helytől, de nem mutatom./
- Azt javaslom, haladjunk tovább! Ha van valaminek ötlete merre, szívesen hallgatom, ellenben én arra mennék.
/Bökök magam elé./

{187}

by **Caridwen** Szer. Aug. 24, 2011 1:26 am

*MET - A jádekő*

/Mielőt megindulhatnátok, a levelek elkezdenek aláhullani. Eleinte csak néhány vérszín darab, majd egyre sűrűbben és sűrűbben zuhannak alá, akár valami felfedhetetlen skarlát függöny. Minden mintha élne és kavarogna körülöttetek. Eltávolodtok egymástól, de az is lehet, hogy egymás kezét fogjátok, azonban ezt képtelenek vagytok eldönteni.
Az egész lehet, hogy csak pillanatokig tart, de az is lehet, hogy évek szállnak tova. Mire ismét kitisztul a látásotok, ugyan azon a réten álltok, azonban mind-mind egydül. Egyikőtök sem lát mást, pedig a tisztás nem változott, csak eltűntek a társaitok.
Ott álltok magányosan a néma erdőben, egyedül vagytok és az árnyak mintha tovább járnák csalfa táncukat.

*Laila te nem a tisztáson térsz magadhoz, mint a többiek, hanem egy régi koszfoltos ágyban, méghozzá itt.*

by **Rabraquat** Szer. Aug. 24, 2011 10:14 pm

*MET - A Jádekő*

- Hát ez meg mi a sz*r? /kérdezem, mikor elindulnak látszólag a falevelek véletlenül. De aztán már szorítom Lailát és megpróbálom elfújni a vérszín leveleket. Ez jól is megy egy darabig, de aztán valami eltereli a figyelmem és abbahagyom. Talán a többiek iránti hirtelen aggodalom, ami eleddig nem volt jellemző rám. Főleg Hirigre nézek, de nem látom, mert hirtelen olyannyira besűrűsödik a levéleső, hogy az átláthatatlanan lesz. Aztán elmúlik minden, de... A többiek eltűntek!/

- Mi a franc? Hol vagytok? Hirig, Arich? Hallotok? - /kiáltom el magam./
- Hova lehettek, te sem látod őket La... LAILA! /Ekkor veszem észre, hogy a levegőt markolászom, az egyetlenem helyett. Kétségbeesetten nézek körbe, de közel s távol senkit sem látok. Megrémülök és azt képzelem, hogy biztosan álmodok, majd magamba csípek./

- Áu, te marha! Most mit fogok csinálni? Klári, gyere elő, ne szívass te hülye liba! Tudom, hogy itt vagy valahol! /Kiabálok, majd térde esek, és kitörlöm az első könnycseppet a szemeimből. Úgy érzem, hogy örökre elveszett számomra. Itt térdelek a semmi közepén és sírok, mint egy hülye kisgyerek. A fájdalom dühbe borul és tombolni kezdek. hatalmas vihart kavarok, fákat döntök ki, sírva ordibálok magam sem tudom milyen szavakat. Aztán, egy idő után leereszkedem a földre és lefekszem a kissé - szó szerint - viharvert tájon a tisztásra. Csak bámulok magam elé, és szidok mindent és mindenkit, aki ide kényszerített, erre a világra./

[202+20=222]

by **Arich** Hétf. Szept. 05, 2011 2:21 pm

/A kavargó vörös levelek hulláma elönti a mindenséget, s az ezt követő zűrzavarból szerencsére nem sok mindenre emlékszem vissza.
Az artikulálatlan üvöltés, ami kiszakad torkomból, elveszik a dühödt tombolásban, ahogy minden emberi korlátot áttörve, de összességében dühítően erőtlenül tombolok a vörös kavargásban. Végül egy, a földön heverő ág vet véget cseppet sem dicső idegrohamomnak s a következő pillanatban már egy fa és egy bokor csendes párosa közé ékelődve heverek, ajkaim között a földet borító, vörös levelek maradványaival, aminek nagyobb, förtelmesen száraz és bomlásszagú részét már kiköptem.
Az +éhség? szomjúság? magam sem tudom, melyik igazán+ tényleges fájdalomként mar belsőmbe, s kínomban üvöltve-zokogva vergődök a vöröslő avaron. Agóniám nem tart sokáig, kisvártatva már ismét a lábamon állok s megnőtt szemfogaimtól felsebzett szájjal, veszett vadként keresek bármit, ami csillapíthatná ezt az égető érzést, s ami több reménnyel kecsegtet, mint a vér vörösébe öltözött, kísérteties világ.../

(46)

by **Hirig** Szer. Szept. 07, 2011 12:50 am

*MET - Jádekő*

/Pillanatok leforgása alatt keveredek bele egy vörös örvénybe, mely teljesen megzavar. Elvesztem tájékozódó képességem. Mikor véget ér a vérzápor hiába repkedek fel s alá, nem találom sehol sem a többieket. Teljesen kétségbe esem. Repülésem is szabálytalan és kiszámíthatatlan cikázásokba, majd hirtelen a szárnyak magelállásába végződik./
- Hol vagytok?
/Suttogom magam elé miközben zuhanok. Pár szárnyapással a becsapódás előtt, lelassítom az ütközést. Lehuppanok a vérvörös avarba. Nagyra nyílt szemekkel nézek körbe. Hosszúnak tűnő percekig ülök, csendben./
- Tudod, hogy most mit csinálsz? A nagy semmit! És ez most a legrosszabb!
/Mormogom az orrom alá, magam elé a semmibe./
- Itt az ideje megint megráznod magad és felébredni!
/Nehézkes mozdulatokkal kelek fel, de mire kiegyenesedem újra egy magabiztos és céltudatos testtartással, határozott és elszánt tekintettel állok, majd repülök./
+ Így ni! És most irány előre! Valahol majd csak rájuk ellesz! Ha nem akkor legalább nem leszel itt! +

{188 + 20 = 208}

by **Caridwen** Szer. Szept. 07, 2011 9:20 am

*MET - A jádekő*

Rab
/Azt veszed észre, hogy valaki elő lép a fák közül, aki nem más, mint szerelmed Laila, azonban valami nem stimmel vele, természetellenesen sápadt. Amikor tesz feléd egy tétova lépést zuhanni kezd egyenesen a föld felé, és így meglátod a nyakán második szájként nyíló hatalmas vérző sebet./

Arich
/Egy nő jelenik meg neked, olyannak tűnik, akár egy angyal. A tekintete aranyszín fénnyel szikrázik a testtartásából süt az erő és a vadság. Lehajol hozzád, finom lilomszerű illata megnyugtatja és elbódítja az érzékeidet. Nem hallod a szívverését, de haloványan látod fakó vöröses auráját.
- Ez egy álom fióka, de ha követsz engem megmutatom neked az éj igazi arcát. A szomjúság nem fog többé kínozni és a fenevad nem tépi belülről a lelked. A nő vár egy percet, nem siettet, várja hogy magadhoz térj, habár hála neki már egész tisztán tudsz gondolkozni./

Hirig
/Elindulsz repülve egyre csak távolodva a tisztástól. Amikor már egy jó ideje haladsz hangokat hallasz, abból az irányból amerre elindultál. Hamarosan egy másik tisztásra érsz ki, ahol egy fa törzsébe beleágyazódva három kicsiny tündér ordít. Olyanok, mintha egybenőttek volna a fával, de ez láthatóan hatalmas kínt okoz nekik.
Amikor meglátnak a férfi reménykedve néz rád, félig a fába olvadt sárga szárnyával csapna egyet, mire fájdalom hullámzik végig az arcán./
- Oh úrnő, könyörgöm segítsen rajtunk!
/Látsz még egy vöröhajú tündért és egy kislányt./

by **Rabraquat** Szer. Szept. 07, 2011 6:47 pm

*MET - A Jádekő*

/Felemelem fejem, mert mozgást hallok. Egy alak közelít, bár nem egészen tudom kivenni, hogy ki az. Minden estre gyorsan feltápászkodom, szememből kiszárítom a könnyeket egy ragyogó villanás kíséretében, majd megnézem magamnak a jómadarat, akinek volt bátorsága kínlódásom közepét megzavarni./

- Laila! Te vagy az? Hát gyere ide! /Kiáltom boldogan és rohanni kezdek felé, a vérvörös mezőn./
+Nagyon megrémült, tiszta fehér. Nyugi kislány, semmi baj, apuci megvéd téged!+

- Neeee! /Szalad ki a torkomon, ahogy összeesik a szerelmem, minden kötődésem a régi életemhez. Odarohanok, de ekkor meglátom, hogy vérzik a nyaka, méghozzá elég rendesen. Odareppenek és elkapom, mielőtt a földre omolna. Óvatosan leteszem a földre és mellétérdelek. Az arcából kisöpröm a haját és megnézem, hogy életben van-e egyáltalán. Nagyon reménykedem benne./

- Hé kislány, minden rendben! Itt vagyok, kérlek mondj valamit!

[223]

by **Arich** Csüt. Szept. 08, 2011 3:26 am

/Mint valami égi-éji tünemény, meglepően kecses és visszafogott lány tűnik fel mellettem. Első pillanatban hörögve-vicsorogva ugranék a torkának +Honnan ez a zabolázatlan vadság? Kultúrlény lennék, nem egy félállati elmebeteg!+ aztán hangja, illata megnyugtat, végigsimogat és beborít, hogy aztán csak csendesen fújtatva igyam be látványát s igyekezzem feldolgozni mindazt, amit abban a pár mondatban felkínált.

Az olyan lényegtelen kérdésekkel, hogy ki ő, hogy került ide és miért is segítene nekem, egyáltalán nem foglalkozom +Ráérnek a válaszok később is.+, mindössze a fékevesztett tombolástól csendesen, maradék önuralmam morzsáival bólintok./

- Rendben. Nem tudom, pontosan mit is mutatnál, de gyanítom, bármi jobb, mint ez... /Intek a szanaszét szórt levelek és törött ágak, tombolásom mementói felé, majd kissé csodálkozva hirtelen jött higgadtságomon, szemeibe pillantok./
- Még ha csak álom is, mindent tudni akarok, amire lehetőségem van.

(47)

by **Hirig** Szomb. Szept. 10, 2011 12:45 am

*MET - A Jádekő*

/Amikor megmozdul a férfi és a fájdalom áthagyja, megremegek egész testemben./
- Ne mozogj Te ostoba!
/Mondom nyersen. Nem akarom, hogy Ö, vagy bárki más észrevegye, sajnálom szerencsétlent.
Óvatos szárnycsapásokkal közelebb megyek hozzájuk, közben igyekszem alaposan felmérni a környeztem. Les e rám valami veszély?/
- Kik vagytok és mit kerestek egy ilyen vérfagyasztó helyen?
/Kissé gúnyos mosoly jelenik meg a szám szegletében, a gondolatmenet folytatására, majd ki is mondom a kérdést./
- Anyukátok nem tanított meg benneteket arra, hogy ami veszélyes attól jobb távol maradni?
/Figyelem a férfi szemeit és egy furcsa gondolat fut végig elmémbe./
+ Mi lenne ha megint megpróbálnám azt, amit a Labirintusban is próbáltam? +
/Lehunyom a szemeim, mély levegőt veszek, majd ahogy lassan kinyitom, úgy fújom ki a fáradt levegőt is magamból.
Megnyugodtam. Furcsa bizsergéssel a gerincemen, de megnyugodtam./
+ Valami itt nincs teljesen rendben! Jobb ha minél előbb eltűnök ebből az erdőből! +

{209}

by **Caridwen** Szomb. Szept. 10, 2011 1:02 am

*MET - A jádekő*

Rab
/Látod, hogy még életben van, de a pulzusa egyre gyengül. A pillantása megremeg és elfátyolosodik, de még tartja magát, habár az élet szikrája már csak pislákol benne./
- Én... én... haza akarok menni...
/A pupillája kitágul, látod, ahogy a csodálkozás kiül az arcára./
- Oh, látom a kaput...
/Halvány mosoly ül ki az arcára, aztán érzed, hogy nem tartja magát többé, tehetetlen rongybabaként csüng a karodban... élettelenül./

Arich
- Nos valóban. A nemlét is lét, a magam bőrén tanultam meg. Azonban a sötétebb énednek szüksége van a többiekre és a tanulásra, mert elszakítva az éjsötét esszenciától meg fog halni, és téged is magával ránt a vérőrület tombolásába. Azért jöttem el hozzád, mert látom benned a lehetőséget. Ti akik a múltból jöttetek, mind különlegesek vagytok. A császárnőnek szüksége van rátok. Ha hajlandó vagy segíteni nekünk, mi is segítünk neked.
/Feléd nyújtja kecses kezét, amin a hosszúkás körmök méregzöld színnel szikráznak. Aranyfényű tekintete parázslik, ahogy rád néz, valami benned érzi, hogyha elfogadod a kezét egy alkut pecsételsz meg, talán egy alkut az ördöggel./

Hirig
/A férfi rémülten néz rád, a nő is halkan pityeregni kezd, furcsamód a kislány veszi át a szót./
- Én Pannae vagyok, a nővérem Piena a bátyám pedig Pathros. Véletlenül kerültünk ide, a királynőt kerestük, maga K'Herastar küldött minket hozzá, ugyanis olyan dolgokat tudott meg, amik szörnyű jövőt szabadítanak ránk, ha nem akadályozzuk meg őket. A tündérkirálynőnk pedig már régóta tehetetlen báb csak... Ha egy sidhe úr hirnököt kér a népéből bárkit szívesen odaad neki. /mondja a kislány egyszerre szomorkás és gúnyos mosollyal./
- Így történt, a vámpírvárosba indultunk, pedig ez halálos tudjuk jól. Azonban át akartunk kelni ezen az erdőn, de a fa foglyul ejtett minket.. egy fa! egyszerűen nem értem! /veszi át a szót a férfi.
Nem látsz semmi gyanúsat, az erdő éppen olyan kihalt, mint eddig./

by Ajánlott tartalom

A lidérces álmok ligete

A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete

Re: A lidérces álmok ligete