5. Kerület - Kávéház

*Danu gyermekei*
*Előzmény: Fősugárút (by Gramin); Régies sikátor*


<37>

*Danu gyermekei*

/Elsőre csak a nagy tömeget látjátok. Aztán feltűnik az egyik sarokban magányosan kávézgató alak, aki nem más, mint Alphonse. Gramin felismeri, pont olyan, mint a képen.
Alig álltok odabent pár perce, amikor egy fiú pincérruhában véletlenül nektek megy./
- Elnézést uraim, igazán sajnálom, még új vagyok itt... kérem, ne haragudjanak. /mondja szabadkozva bátortalanul nézve rátok hosszú haja mögül.
Csak amikor elmúlik az ütközést követő első döbbenet Gramin akkor ismeri föl hogy ő Petrus, ekkor azonban újabb közjáték következik. Egy lány hátulról belefut a lehajoló fiúba, és az eddig is vészesen imbolygó csésze az exgoblinangyal hasára és nadrágjára löttyen... szerencsére nem éget, de azért elég forró.../

*Danu gyermekei*

/Ahogy a tömegben nézelődök Lisimmel, hirtelen megpillantok az egyik sarokban egy férfit, akit keresünk. Ha jól emlékszem, Alphonse-nak hívják./
- Látom Alphonse-ot. Ott a sarokban./Intek fejemmel az említett személy felé./ Odamegyünk hozzá és beszélünk vele./Mondom Barátom kérdésére és már épp elindulnék felé, mikor nekünk jön egy pincér. Mikor bocsánatot kér, nézem meg jobban./
- Semmi baj./Elkerekedik a szemem, ahogy felismerem. Petrus! Őt is el kell vinnünk Anolgelisbe./Petrus./Mondom halkan, ekkor azonban egy lány meglöki a fiút, így valami forró ömlik Lisimre./
- Jól vagy?/Kérdezem, aztán ismét a pincérfiúra nézek, majd a sarokba, ahol Alphonse ücsörög magányosan./
- Tudnál a barátomnak keríteni valami váltóruhát?/Kérdezem Petrust./És hozhatnál is neki valamit inni, ha már ráborítottál egy italt./Mosolyodom el kedvesen. Nem akarom, hogy féljen tőlünk, és nem is parancsolgatok, csak megkértem őt erre./Nekem most beszélnem kell valakivel, majd később csatlakozzatok, jó?/Sokatmondóan nézek a másik angyalra, remélve, hogy ő is felismeri a pincérben az egyik keresett személyt és vele marad.~Micsoda mázli! Hatból kettőt rögtön meg is találtunk!~Mosolyodom el újból, miközben a sarok felé indulok, ahol a magányos alak üldögél. Remélem, hogy nem lesz sem vele sem Petrussal gond.../

*Bocsi, hogy csak most írtam, volt néhány dolgom mostanában, ami miatt nem tudtam lenni.*

(15)

*Danu Gyermekei*


<38>

*Izzy Mirbacle, kicsivel Shirilla előtt*

- Nem, nem álom.
/Engedi előre Agni Izzyt a kávéház üvegajtaján./
- Hogy mi is ez az egész, meg úgy egyáltalán, miért van, ha jól rémlik, már mondtam, hogy nem tudom pontosan. De az tuti /vigyorog a lányra/ hogy nem, egyáltalán nem álmodsz. Ez a teljes, száz százalékos valóság, a harmincadik század, H'Sekirat városa.
/Határozottan tart az egyik boksz felé, miközben a meglehetősen csinos pincérlányt ismerősként üdvözli./
- Szia Isis! Hoznál majd egy csokifagyit a szokásos mellé?
- Neked? Persze! És te mit kérsz? /fordul kedves mosolyával a lány Izzyhez./ Ugyanazt, mint amit Agni kért, nem javaslom, csak ha hasonlóképp szereted az érdekes dolgokat. /Villant egy cinkos mosolyt a fiúra, mire az felkuncog./
- Tudod mit, hozd a listát, aztán majd meglátjuk. Gyere, addig üljünk le. /Fordul vissza Izzyhez, majd miután kényelmesen elhelyezkedtek, könnyedén az asztalra könyökölve kissé előredől, úgy folytatja./
- Szóval, mint már említettem, kérdezz bátran.

*Danu Gyermekei*

/A fiú aggodalmasan néz rátok. Nagyon zavartnak tűnik, az arca szinte lángol a szégyentől./
- Persze, ez csak természetes... borzasztóan sajnálom a kétbalkezességemet! Nagyon, de nagyon sajnálom uram... tényleg, őszintén sajnálom... /szabadkozik.
Aztán föláll elnéz Gramin után, aztán visszafordul Lisim felé./
- a konyhában van váltóruhám, kövessen kérem.
/Azzal bevezet a konyhába, azon belül is egy kis helyiségbe, ahol fehér kuktaruhák vannak./
- Ennél jobb sajnos nincs, majd megtérítem a kárt, de addig is ezt vegye fel nyugodtan. Nekem mennem kell dolgozni, kint leszek. /mondja és hagy öltözni.
Közben Gramin eléred a sarokban ücsörgő férfit, aki unottan néz fel rád, amikor odaérsz, majd megszólal./
- Nem veszek semmi, van porszívóm és holovetítőm is... hagyjon békén. /ezzel unottan tovább iszogat./

*Danu gyermekei*

/Mikor odaérek Alphonse-hoz, ő közli velem, hogy nem kell neki semmi. Ezen kissé meglepődök, hiszen nem hinném, hogy úgy nézek ki, mint aki mindenkire rá akarja tukmálni a portékáját. Különben sincs nálam semmi, csak az az üveglap, amit Ramiel adott./
- Én nem akarok semmit sem eladni magának./Mondom az unottan iszogató alaknak. Közben visszanézek és látom, hogy Petrus bekíséri Lisimet valahová, ahol valószínűleg ad neki váltóruhát. Ez idáig egész jónak mondható. Visszafordulok Alphonse-hoz és azon gondolkozom, hogy mit is mondhatnék neki. Gondolom, nem ronthatok neki rögtön azzal, hogy jöjjön el velem és a barátommal Anolgelisbe. Nagy valószínűséggel bele sem egyezne. Kis töprengés után aztán csak megszólalok újra./
- Viszont szeretnék beszélgetni egy kicsit./Ennyit mondok csupán és remélem, hogy erre azért vevő lesz./

(16)

*Izzy Mirbacle*


/Mielőtt a lány bármit is válaszolhatna, egy fiatal férfi áll meg asztaluk mellett. Sötétbarna szemei csak pillanatnyi ideig időznek Izzyn, aztán máris Agnihoz intézi szavaival együtt figyelmét./
- Üdvözöllek, barátom! Ha megengeded, lenne a hölggyel némi halaszthatatlan megbeszélnivalóm. Most.
- Mit képzelsz? /Sötétedik el a vörös fiú arca, ahogy torkából reszelőssé váló hangon törnek fel a szavak. Kezeit vészjóslóan lassú mozdulattal az asztal lapjára teszi, alkarján hullámzani kezdenek az izmok./ Az én védelmem alatt áll, és nem... Ó.
/Az asztalon álló apró vázában lévő víz egy pillanat alatt, csendesen ropogva tömör jéggé fagy a férfi pillantásának súlya alatt, mire Agni mosolyognivalóan zavarodott pillantást vet előbb rá, végül Izzyre./
- Úgy vélem, hozzánk több köze van, mint hozzátok, vad szívű barátom. /Csendesen, ám komoly súllyal koppannak az asztalra az ismeretlen öklei mellett szavai, majd végre a lányra néz./
- Lunar vagyok, Merlin küldött. Kérlek, gyere velem. /Nyújtja kezét a lány felé kérően, mire az az ellenkezés leghalványabb gondolata nélkül, teljes közönnyel áll fel és teszi kezét a felkínált tenyérbe. Lunar végül barátságosan, ám mosoly nélkül biccent a megrökönyödött Agninak és az egyik hátsó ajtó felé vezeti partnerét.
Ott aztán az egyik, nyakában lógó láncot összefonódott kezükre tekeri, a következő pillanatban pedig összemosódik, kitekeredik a világ, hogy egy más hellyé változzon.../

*Folytatás: Altmyrca - Teleportkapu*

*Innen jöttem: Fősugárút*

/Nem érdekelt, hogy ki mennyire bámul meg minket, csupán élveztem az utazást, amíg tartott. Mikor Yash lerakott, kicsit még szomorú is voltam. Azonban végre megérkeztünk a kávéházhoz és izgatott voltam attól, hogy újra találkozhatok barátnőmmel. A szőkeség végül nem kísért be, de ez már nem volt nagy gond. Mosolyogva elköszöntem tőle és beléptem az épületbe. Érdeklődve nézelődtem, de nem láttam senkit, aki hasonlított volna Miára. Viszont pillantásom megakadt egy karkötőn. A karkötő messziről nagyon úgy nézett ki, mint az, amit én adtam a barátnőmnek. A karkötőt viselő lány két férfival volt és úgy tűnt, nem érti, mi történik vele./
- Mia./Csúszott ki a számon ez a szó. Az egyik férfi aztán megfogta a lány karját és elvezette./Mia!/Kiáltottam utánuk, miközben odasiettem az asztalhoz, ahol nem is olyan rég még együtt voltak hárman. Nem tudom, meghallott-e, de valahogy éreztem belül, hogy tényleg ő volt az. Tényleg ő volt a barátnőm.~Vajon hova mehettek?~Elmélkedtem. Ekkor eszembe jutott a harmadik alak, aki még mindig az asztalnál ült./
- Elnézést, nem tudja, hova mentek?/Fordultam oda hozzá ezzel a kérdéssel megszólítva őt./Azt hiszem, hogy az a lány a barátnőm volt./Ültem le, közben macskafarkat és -fület növesztve, majd vártam a vörös hajú válaszát az előbbi kérdésemre./

{14}

*Danu gyermekei*


<39>

*Nyugodtan haladhattok amúgy tovább nélkülem is, hogyha nem fontos a reagom, és épp nem írok. Bocsi a kihagyásért.*

*Shirilla Canderion*


/A lány elcsuklott-suttogott szavaival gondolatnyit sem törődve távozik a sötét hajú férfi és az őt közönyösen követő lány párosa, az asztalnál utánukmeredő vörös hajú férfi aztán egy elfojtott szitokkal fordul a hozzálépő Shirilla felé. Még mielőtt az kényelmes beszédtávolságba lépne, már éberen figyeli végig, ahogyan a lány közel ér és helyet foglal./
- Hátrafelé, ha nem láttad volna. /Morogja mély torokhangon, majd az újból nyíló csukódó ajtón belépő Yash láttán gyors oda-visszapillantások után szinte hajának színét arcára öltve magyarázólag teszi hozzá a lányt követő vérfarkas számára:/
- Egy Lunar nevű mágus vitte magával, állítólag Merlin megbízásából. Mostanra akárhol lehet, ha nem téved az orrom. /Magyarázat közben félreérthetetlen gesztussal kísérve az asztalon díszelgő, vázástól jégbefagyott virágokra int, mire Yash gondterhelt nehezteléssel az arcán közelebb húzódik./
- Megtámadott? /Kíséri a kérdést fejével a váza felé bökve./
- Nem, /rázza meg a fejét a vörös férfi/ mindössze csak demonstrált. Kissé fennhéjázó volt a modora, de gondolom egy bűvészmesternek ez elnézhető. /Vigyorog Yashra, majd kezét nyújtva Shirillára mosolyog./
- Agni vagyok, szintén Vezető, mint Yash barátom. Bocsi, hogy az előbb úgy rád förmedtem, de nehezen viselem, ha a dolgomba kontárkodnak, pláne úgy, hogy... /mondatát megszakítva Yashra pillant/ Te tudtad, hogy nem csak mi várjuk az újoncokat? Nagyon úgy nézett ki, mintha a fővalaki arra a lányra várt volna, külön Merlin utasítására.
Apropó /pillant felélénkülve Shirillára/ biztos vagy benne, hogy az a lány a te barátnőd volt? Ha igen, mitől lehet ilyen fontos nekik?
- Héhé, Agni fékezd már a nyelved! /Neveti el magát Yash a másik szövegelése hallatán./ Rosszabb ez a srác, mint te... /Vigyorog Shirillára, majd Agnihoz fordulva magyarázólag hozzáteszi:/ Ellenkezni se volt érkezésem, már le is lépett, pedig csak a saját lábán akartam behozni ide.
/Agni szeme elkerekedik, majd a két srác felkacag. Végül aztán Yash az, aki lecsillapodva elsőként megszólal./
- Nos? Tényleg a te barátnőd volt?

*Előzmény: Fősugárút*

/Nem sokkal Eddy után vettem észre azt a valamit, ami benne is rossz előérzetet ébresztett. Amilyen gyorsan csak feltűnés nélkül tudtam bemenekültem a kávéházba. Egyetlen asztal volt teljesen üres, ehhez ültem le./
+Mi a fene volt ez?+ /gondoltam, miközben az étel- és ital választékot figyeltem valami listát. Már azt hittem, itt is valami futurisztikus rémséget találok majd, de nem. Itt teljesen normális dolgokkal szembesültem./
/Amikor az egyik pincér erre jött gyorsan kértem egy kávét és fel sem néztem. Nem akartam látni hogy néz ki, mert a végén kiderül, hogy valami még furcsább lény, mint amilyenekkel eddig az utcán találkoztunk./
-Nem tudom, mi ez a hely, de valami nagyon nem stimmel vele. Lehet, hogy rosszul láttam, de itt mindenki olyan, mintha valami meséből vagy sci-fi filmből lépett volna elő. Ráadásul, ok nélkül változik az időjárás! Az egész olyan bizarr... /mondtam Eddynek./

{7}

/Rayana meglepő gyorsasággal ment be a kávézóba, nem volt időm mondani, hogy várjon míg szétnézek. Így utána megyek és alaposan felmérem a helyet, miközben belépek. Fürkészem, hogy mennyi kijárat van, van e biztonsági őr, mennyien vannak bent. Megnyugodva megyek Rayanához és ülök le az asztalhoz. Miután elmegy a pincér kérdezem tőle./
- Mivel is fogsz fizetni? Pont emiatt szóltál le nem sokkal ezelőtt.
Ha visszajön a pincér kicsit elbeszélgetek vele, hátha sikerül valamit megtudni.
/Vázolom a tervemet Rayanának, aki nagyon megijedhetett, mert még mindig a listát bújja.../




{12}

*Danu gyermekei*


/A férfi csak felnéz rád Gramin, a szeme különös fénnyel csillan, és mintha halovány remegés futna végig a bőrén, de az egész csak pár pillanatig tart, nem is tudod eldönteni, hogy mit is láttál. Kissé közelebb hajol hozzád, majd ingerülten megszólal./
- Nem, baromira nem vagyok kíváncsi semmire, amit mondani akarsz. Csak meg akarom inni az italom, anélkül, hogy mindenféle beképzelt angyalok zaklatnának!
/A végén ingerülten morrant egyet, de többé nem néz rád.
A fiú visszafordul az ajtóból, amikor meghalja a szavaid. Egy pillanatra mintha kissé ingerült lenne, majd kutakodni kezd a dobozokban. Végül nagy nehezen talál egy kis szerkentyűt, amit a mellkasodra érint. Kis ideig végigvezeti az anyagon, érzed a gép berrgését, majd amikor elveszi érzed, hogy száraz a ruhád./
- Tessék, most jutott eszembe, hogy ez itt van. Most viszont muszáj mennem dolgozni. De jöjjön velem, visszaviszem a barátjához.
/Aztán ha követed elvezet egészen Graminig, akinek hallhatod milyen választ adott a férfi./

/Elfordultam a listától és Eddy kérdésére megvontam a vállamat./
-Van egy tippem, de csak tipp. /Úgy döntöttem nem fogom megmondani mi az. Semmi köze hozzá. Egyébként arra az idegen hengerre gondoltam./
-Ahogy akarod. Én a megfigyelést sokkal inkább támogatom. Úgy nem néznek az emberre úgy, mint aki a diliházból szökött meg.
/Vettem egy nagyon mély lélegzetet és folytattam./
-Így is sok mindenre rá lehet jönni. Először is: mintha különböző fajok léteznének itt. Látni lehet apró, szárnyas lényeket, amik szerintem tündérek. Meg olyanokat is, akik rám hasonlítanak és hegyes fülük, meg sávos szemük van. Vannak olyanok is, akik, hát... teljesen átlagosak, de nyakig vannak hegekkel és sebekkel. Meg akik tényleg teljesen átlagosak. Egy mobilt vagy laptopot nem láttam, viszont a legtöbben valami fura karkötőt hordanak. Nézz csak körül! /intettem egy aprót./ -És az feltűnt, hogy egy idegen szót sem hallasz? Csak azért, mert nekem igen.
/Egy enyhén büszke, enyhén gúnyos mosollyal az arcomon hátradőltem./
+Na lássuk, mennyi esett le neki magától!+

{8}

- Hmm, nő létedre egész jó a megfigyelő képességed.
/Jegyzem meg, miközben Rayana hátradől./
- Feltűnt egy ideje... Na meg az is, hogy eddig mindenki aki fizetett, különféle alakú és méretű "tárgyakat" adott a pincérnek. Továbbá az épületnek 2 be/kijárata van, nincs biztonsági őr, a személyzet 6 fő és az is biztos, hogyha fizetés nélkül távoznánk nem jutnánk 2 lépésnél messzebb!
/Mondom, miközben a pincért keresem a szememmel. Aztán Rayanára téved a szemem és a szemébe nézek. Kicsit időzöm így, majd folytatom./
- A karkötő "funkciójára" még nem jöttem rá, de feltűnt. Ez más világ mint amibe eddig voltunk, de már most tetszik, pedig alig tudunk róla valamit!
/Fejezem be a mondandómat. Nézek Rayanára várom, mit reagál erre./
+Hiányérzetem van, na mit hagytam el, vagy kit, vagy mivan.... megvan a sörnyitóm, másról meg nem tudok...+



{13}

-Rendben. Én csak általánosan figyeltem meg mindent. Viszont valami alapvetőt elfelejtettél említeni... Mintha valamilyen módon alkalmazkodtunk volna ehhez a világhoz, nem? Ha azt mondod, hogy te nem vetted észre, hogy megváltoztál, legalább egy keveset, hogy be tudj illeszkedni ebbe a világba, akkor nagyon ostoba vagy. Figyeltem a tömeget. Vannak hozzám hasonlók, de nem sokat láttam. Vannak, akik tele vannak sebekkel, de egyébként normális embernek tűnnek, meg... Hát olyanok, akik leginkább tündérekre hasonlítanak. Mintha a fajok közt rangok is lennének. A tündérek és a goblin szerű lények mintha szolgálnák vagy tisztelnék azokat, akik látszólag ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint én. Azokat a tetőtől talpig sebbel borítottakat meg mintha félnék a többi fajhoz tartozók./Más körülmények között én is őrültnek tartanám azt aki ilyet mond, de most nem vagyunk normális körülmények közt./
-Egy részük talán úgy kerülhetett ide, mint mi. Mármint egy másik világból vagy talán egy másik időből.
+Szerintem nincs más, ennyi amennyit egyelőre tudok.+

{9}

- Igen én is így látom... Nekem is feltűntek, a különböző emberek. Én azon gondolkoztam, hogy valószínűleg nem csak mi vagyunk az egyetlenek, akik válaszokat keresnek. Így jobb ha keresünk valakit, aki eligazít...
/Válaszolom, majd megvonom a vállam./
-Valahogy az egészet nem értem... Furcsa dolgokat látunk, viszont egyáltalán nem érzem idegennek, mintha ide születtem volna.
+A későbbiekben gondolkozom majd ezen még, de lehet el is fogom felejteni...+



{14}

-Nem rossz ötlet. Sőt, ami azt illeti lehet egy ötletem a megvalósítására is. Ha tényleg vannak itt olyanok, akik hasonlóképp kerültek ide, akkor +legalább is sejtéseim szerint+ a boltban kell kikötniük. Ez a hely, majdnem a bolt szomszédjában van, így a személyzet tudhat valamit. Ők talán nem néznének minket bolondnak. /bólintok rá az ötletre./
-Lehet benne valami. Bár nekem a város mintha kicsit... Hát, mintha én nem igazán tartoznék ide.
+Pedig én dublini vagyok, Dublin pedig nem falu.+
/Közben a pincér kihozta a kávémat én pedig odanyújtottam a henger szerű tárgyat./
-Elnézést, volna egy perce és elárulná, mi a város neve? Sajnos nem rég kerültünk ide és kicsit eltévedtünk. Nem tudna esetleg segíteni? /vettem elő a legjobb modoromat és mosolyogtam kedvesen./

{10}

/A pincér kihozta Rayanának a kávéját. Elkezdenek csevegni, engem hirtelen elöntenek a gondolataim, így nem is hallom mit beszélnek. Egyre több gondolat, egyre több kérdés jár a fejemben, amikkel nem tudok mit kezdeni. Próbálom őket megválaszolni, de még nem tudom semmire a választ.../
+Szedd össze magad, figyelj arra amit a pincér mond!+
/A pincér már tovább ment. Értetlenül nézek Rayanára, de nem kérdezek semmit. Kis idő múlva azért csak rá veszem magam és megkérdezem./
- Mit tudtál meg a pincértől?




{15}

/A pincér először csodálkozott azon, hogy ilyen furcsa kérdést teszek fel, de gyorsan visszakérdezett./ -Maguk azok közül valók, akik Annantina boltján keresztül érkeztek ide?
/Elkezdett magyarázni, hogy egy H'Sekirath nevű városban vagyunk, a harmincadik században. Több város is van, mindegyik valamelyik faj tulajdonában. Ilyen fajok vannak a feyek, az alakváltók, a varázslók, a vadászok, a vámpírok, a vérfarkasok, a lidércek, az angyalok és a különböző vízi lények. Ezeknek a fajoknak megvannak a különböző vezetőik. Majd a történelemről a saját vezetőinktől érdemes kérdezősködnünk.
Eddy kérdésére elmagyaráztam neki, amit a pincér mondott./ -Így egy kicsit egyszerűbb. Csak azt kell kitaláljuk, melyik fajhoz tartozunk.

{11}

-Hmm. Majd útközbe kiderül... /Mondom félhangosan./
- Merre menjünk tovább Rayana? /Nézek rá érdeklődve./
- Ahhoz, hogy többet megtudjunk részletesebb útmutatás kell(ene). Mit szólnál, ha elmennénk "vásárolni"? Az üzletekben úgyis sokan megfordulnak...
/Miközben a válaszára várok, valami nem hagy nyugodni./
+Biztos jó ötlet ennyit kérdezősködni? Na ezt észben tartom...+



{16}

-Azt hiszem van egy ötletem, merre mehetnénk. Láttam erre egy múzeumot. Tekintettel arra, hogy kilenc századot ugrottunk, és a pincér tudta, hogy nem innen származunk, pontosabban nem ebből a korból, talán ott tudnának segíteni. /mondtam.
Meg sem várva Eddy válaszát felálltam és elindultam, ki a kávézóból./
+Remélem jól láttam. Nem akarom megalázni magamat.+

{12}

Folytatás: Fősugárút

/A vörös hajú először csak rám mordult, majd elmagyarázta, hogy egy mágus vitte el a barátnőmet s az asztalon lévő virágok felé intett. Csak ekkor vettem észre, hogy azok jégbe fagytak./
- Te jó ég!/Mondtam és még jobban szemügyre vettem a virágokat. Közben macskafarkam jobbra-balra lengedezett. Kissé össze is rezzentem, mikor Yash hangját meghallottam. Végül csak bejött utánam. Aztán a másik farkas is bemutatkozott./
- Örvendek, az én nevem Shirilla, alakváltó. Semmi gond, megértelek./Válaszoltam Agni szavaira kedvesen mosolyogva, aztán meg csak hallgattam, ahogy a két férfi beszélget egymással. Miután kinevették magukat, Yash feltette a kérdést, hogy tényleg a barátnőm volt-e, akit elvitt az a Lunar nevezetű fickó./
- Ő volt az, biztos, hogy ő volt. Rajta volt a karkötő, amit még régebben adtam neki./Válaszoltam./Máshogy nézett ki, de rajta volt a karkötő és éreztem, hogy ő Mia. Mia volt az, bár gondolom, a neve is megváltozott, hiszen az enyém is eredetileg Sara volt. Fogalmam sincs, miért akarhatják őt ennyire, hogy csak úgy elvitték, de meg akarom találni. Ő a legjobb barátnőm./Hadartam elszánt arccal. Igen, meg akartam találni Miát, bármi áron.../

{15}

*Shirilla Canderion*

/Agni kérdő tekintetet villant Yashra, mire a másik vállát megvonva széttárja kezeit./
- Segíthetünk, ha... /A vörös hajú mondandója megszakad, ahogy tekintete eltéved, mintha valami, a macskalány által észrevehetetlen dologra figyelne. Gyors pillantás elárulja, Yash fülét is eléri ugyanaz a valami./
- Rendben, sok sikert. Agni átveszi a helyedet. /Válaszol Yash a fülbevalóját megérintve, mire a vörös hajú srác egy nagyot sóhajtva feláll./
- Oké, oké, már indulok is. Bocsi a rohanásért, de hát a kötelesség az kötelesség. /Mosolyog Shirillára és egy biccentést követően elsiet. A lány még hallja, ahogy távoztában valakinek tréfásan odaszól:/
- És Shanice, egyben kell leszállítanod a srácot, ne feledd. /Alig visszafogott kuncogása elhal, ahogy végül eltávolodik az asztaltól. Yash különös, elfojtott nevetésnek is értelmezhető mordulással kíséri a más számára érzékelhetetlen párbeszédet miközben leül, aztán végül figyelmét a vele szemben helyet foglalónak szenteli./
- Szóval egy mágus vitte magával, Merlin utasítására. Nagyon különleges valaki lehet a barátnőd, ha ez tényleg így zajlott. /Arca elkomolyodik, ahogy elgondolkodik, végül bosszús fintorra húzza a száját./
- Figyelj, szívesen segítenénk a megtalálásában, viszont nekünk az a feladatunk, hogy az ide kerülőket egyenesbe állítsuk, sajnos nem mehetek veled, hogy a végére járjunk a barátnőd történetének. /Bűntudatos pillantását a lányra függeszti, s halványan elmosolyodik./
- Viszont abban segíthetek, hogy nagyjából merre kellene keresned. De /emeli fel figyelmeztetően az ujját/ ha rám hallgatsz, előbb elmész Polimetronba és megpróbálod megkeresni Alyara Niorist. Tudod, ha hinni lehet a pletykáknak, ő az elsők között került át a múltból, és ha jól tudom, már külön céhet is alapított a... nos, a hozzátok hasonlóknak. Szóval aki a múltból érkezik és alakváltó, bátran keresheti őt, vagy Roch Sylvaint. Hogy hol, azt sajnos nem tudom, de gondolom nem lesz annyira nehéz megtalálni. /Kis szünetet tart, amíg a lány megemészti az információt, aztán megnyugtatónak szánt hangon folytatja./
Aztán, ha már tudod, kitől kérhetsz érdemi segítséget, átlátogathatsz Altmycrába. Tudomásom szerint Merlin ott székel... Legalábbis az általa alapított egyetem központja ott van. Ha tényleg az ő utasítására keresték meg a barátnődet, nagy eséllyel ott megtalálod... Vagy legalábbis a nyomára akadhatsz.
/Biztató mosollyal zárja mondandóját, s kíváncsian figyeli a vele szemben ülő reakcióját./