5. Kerület - Kávéház

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 04, 2010 1:33 am

Egy kávéház a jövőből. Sokan betérnek ide, de a törzsvendégek zöme vadász, tehát jobb lesz ha a hátad mögé pillantasz. Ellenben ez van a legközelebb Annantina nagyi boltjához, tehát gyakran betérnek ide furcsa, értetlenkedő idegenek...

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 04, 2010 1:50 am

/ Nem szép lassan tértem, magamhoz, hanem egyik pillanatról a másikra. Furcsa volt a váltás, de mintha lett volna rajtam egy ÉBER/ALVÓ gomb, amit most éber állapotba csavartak. A szagok, hangok örvénye azonnal magával ragadt, de a szemem nem nyitottam ki, tettem az alvást. Akkor tűnt fel, hogy csak akkor lélegzem, amikor apró levegőkkel tanulmányozom a szagokat. Ez a felismerés annyira megijesztett, hogy véletlenül mégis kinyitottam a szemem. Egy leválasztott boxban ültünk, mi Ginával egy oldalon, a fiú a másikon, lazán hátradőlve, az arcán gunyoros mosollyal. A húgom éppen ekkor kezdte el nyitogatni a szemeit, így mielőtt letámadhatta volna a fit, én tettem meg.
- Mi a fenét csináltál velünk? Tudsz róla, hogy az emberrablás illegális? Beperellek, de úgy, hogy egy gatyád sem marad, miután kijössz a sittről! /sziszegtem ingerülten, de ő csak elmosolyodott. /
- Talán a 21. században születtél vámpír? Vagy honnan veszel ilyen kifejezéseket, hogy beperelni? Mellesleg mit jelent az a sitt?
- Már mondtuk neked, hogy nem vagyok vámpír! Mellesleg igen, a 21. században születtem, miért, te talán nem?
- Hát nem, akkor már rég a föld alatt rohadnék, de ahhoz még nincs kedvem. Nem tudom mi közöd hozzá, de 2873-ban születtem, és most leszek 26 éves.
/Felnevettem, de láttam a fiú komoly arcán, hogy nem viccel. Halott sápadtan, még az eddiginél is fehérebben fordultam a húgomhoz. Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani, reméltem Gina képes lesz valami értelmes dolgot kisütni, de a szememmel igyekeztem azt sugallni, hogy ne mondja el az igazat, mert abból nagy baj lehet. Mivel ikrek vagyunk, még akkor is, ha most a normálisnál is kevésbé hasonlítunk, azért azt hiszem megértett.

(10)

by **Alyara Nirois** Szomb. Szept. 04, 2010 3:52 am

/Csak pislogtam döbbenten. Ha a srác 2873-as születésű, és ha ehhez hozzáadunk 26-ot.../
- 2899-et írunk? /kérdeztem döbbenten. Nagyon meglepett a dolog, bár ez valamennyire megmagyarázta a furcsaságokat. Azt kívántam, bárcsak felébredhetnék./
- Nem is vagy olyan buta, mint amennyire hittelek /mondta a fiatalember gúnyos hangon.
Válaszként felsziszegtem./
- Magyarázz meg mindent, különben nagyon megjárod! /fenyegettem./
- Mégis hogyan? Békát varázsolsz belőlem? /nevetett, majd elővett egy tollnak látszó valamit./
- Ezzel, drágaságaim /kezdett bele a mondókájába/, akkor kábítlak el titeket, amikor csak akarlak. Azután meg odaviszlek titeket, ahová csak akarlak vinni titeket.
/Felhúztam a szemöldököm, és próbáltam valami megoldást találni.../
+ Miért nem értek semmit?!

(9)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 04, 2010 4:53 am

- És mégis mi a fenét akarsz tőlünk? /vettem át a szót, amikor úgy láttam Gina kiesett a ritmusból. /
- Sajnos nem vagytok rajta a listán, vagyis a képeteket még soha nem láttam, tehát nagyon jól viselkedhettek. Ha már illegális vadászni rátok, az ember legalább azokat vadássza le, akik a legveszélyesebbek. /Lazán megvonta a vállát, a tollszerű cuccot pörgetve a kezei között./
- Remek, mivel mi ilyen jók vagyunk, megyünk is...
- Ne olyan hevesen vámpírlány, had nézzelek csak! /Közelebb hajolt és láthatóan tűnődve figyelte a fülem. A vámpírozást már egészen megszoktam és az volt a baj, hogy kezdtem elhinni is.
- Sidhe fül? Hogyan lehet neked sidhe füled? /Tétován felém nyúlt, de már az asztal közepén visszarántotta a kezéét és az ölébe ejtette./
- Honnan szeded, hogy vámpír vagyok? Honnan tudod mi a testvérem? Honnan tudsz te ilyeneket?
- Onnan, hogy vadász vagyok kicsim és ismerem a fajtátokat, bár ti valahogy furcsának tűntök, nem is igazán tudom eldönteni...
/Segélykérően néztem Ginára, amikor a fiú tekintete elkalandozott. /
+ Most mégis mit csináljak?

(11)

by **Alyara Nirois** Szomb. Szept. 04, 2010 5:06 am

- Lista? Milyen lista? /kérdeztem ijedten./
- És mire vadászol? A nővéremre?
/Csak pislogni tudtam, igyekeztem úgy beállítani magam, mintha teljesen agyalágyult lennék, hátha így meggyőzhetem arról, hogy semmi rosszat sem tehetünk, tehát elengedhet minket.
Nem tudtam mit mondani, egyszerűen csak idegesített ez az egész helyzet, el akartam menni innen, találkozni a Nagyival Londonban, ahogy ezt a mai napra terveztük./
- Na jó, nem érdekel, mit mondasz, vissza kell mennünk Londonba!
/A srác elképedt. Aztán elkezdett hahotázni./
- London, ez jó!

(10)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 04, 2010 5:51 am

/ Csak hallgattam őket és lapultam, mint nyuszi a főben, aztán amikor a fiú elkezdett nevetni valami feldühödött bennem, nem tudom miért, de hirtelen el akartam kapni a torkát és... Jesszus! Láttam, hogy a fiú arcáról szép lassan leolvad a mosoly és engem néz. /
- Éhes vagy mi vámpír? Jó régen ehettél, ha ilyen hamar elveszted a kontrollod, vagy fióka vagy még csak? Te pedig a nővérednek tekinted a vámpírt mi? Szép kis páros vagytok, mondhatom! Na de én nem is akarom tartóztatni a hölgyeket. / Az utolsó szót olyan gúnyosan hangsúlyozta és közben olyan lesajnálóan nézett ránk, hogy a dühöm nem csillapodott, sőt! Az itala hirtelen kiröppent a pohárból és a nyakára tekeredett. Átnyúltam az asztal fölött és közelről bámultam az arcába. A szememben izzó ezernyi vörös pikkely apró vörösen izzó fényfoltokat festett az arcára./
- Kinek képzeled te magad? Mit akarsz tőlünk? /Egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, már csak pár centire voltam tőle, amikor Gina megérintette a vállam. Visszazökkentem a valóságba, bár még mindig nem tudtam teljesen összeszedni magam. Visszaültem Gina mellé és lehunyt szemmel összehúztam magam, amilyen picire csak tudtam. /

(12)

by **Alyara Nirois** Szomb. Szept. 04, 2010 6:38 pm

- Ti... ti bolondok vagytok! /hebegte a fiú, és, miután lerángatta a vizet a nyakából (amint hozzáért azonnal alaktalanná vált, és ráömlött a pólójára) felpattant, és majdnem sírva menekült el előlünk.
Én csak néztem őt elképedve. Aztán észrevettem, hogy egy fiatalasszony bámul minket. Elindult felénk. Felhúztam a szemöldököm.
+ Neee, még egy flúgos, aki érthetetlen dolgokról fog nekünk magyarázni!
A nő leült velünk szembe az asztalhoz. Meg se kérdezte, hogy szabad-e ez a hely./
- Mi történt veletek? Hol voltatok ilyen sokáig? /kérdezte barátságos, aggódó hangon./
- Mi... mi nem tudjuk, mi történik körülöttünk... Balesetet szenvedtünk és...
- ... amnéziát kaptatok?
/Micsoda ötlet! Persze! Így talán végre magyarázatot kaphatunk mindenre!
Lelkesen bólogattam, és kihörpintettem a maradék italomat./

(11)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 04, 2010 8:44 pm

/ Csak hallgattam a testvéremet, de a szavai értelme alig jutott el hozzám, az éhség fehéren izzó fájdalommá változott bennem és nem tudtam mit tehetnék ellene. Egyre jobban és jobban összegörnyedtem, de a fájdalom nem múlt el, lassan nem csak a gyomrom ugrott csomóba, de az ereim is lángolni kezdtek, mintha ezer és ezer tű mocorogna bennük vér helyett. Lehunytam a szemem és az idegen nő hangjára koncentráltam, vártam, hogy Gina megoldja a helyzetet, mert én képtelen voltam megmukkanni. Azt hittem, ha kinyitom a szám, akkor fájdalmas sikoly tör elő belőle, nem értelmes szavak./

(13)

by **Alyara Nirois** Vas. Szept. 05, 2010 7:00 am

- Menjetek el a vezetőitekhez, majd ők mindent elmagyaráznak! /monda barátságosan a nő.
Én zavarba jöttem, nem tudtam, hogyan mondjam el azt, hogy azt se tudom, hogy mi vagyok. Az a pasas állandóan boszorkánynak nevezett, a testvéremet pedig vámpírnak.
A nő, látva, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, idegesen nevetgélni kezdett.
És ekkor történt meg a lehető legrosszabb dolog: Heater ráugrott a nőre, és elkezdte marcangolni.../

(12)

by **Lynarin Seeragic** Vas. Szept. 05, 2010 7:11 am

/ Az éhség izzott és marcangolt, elevenen perzselt fel, engem, vagyis ami én voltam, mindent, amit a tudatomnak nevezhettem. Soha életemben nem hittem, hogy létezhet ilyen intenzív éhség, olyan őrületes vágyakozás, ami megfoszt a józan észtől és egészben elemészt, pedig létezett, talán nem is éhség, inkább szomjúság. Szomjaztam valamire, amit nem ismertem és nem tudtam megnevezni, csak éreztem. Egyszerűen nem voltam magamnál, felolvadtam egy fehéren izzó fájdalomban, ami a legcsodálatosabb fájdalom volt, amit ember érezhet. Igazából nehéz leírni azt, amit éreztem egy olyannak, aki nem élte át, de ha egyszer megismered a szomjúságot, ebből tudni fogod, mire gondoltam. Az első értelmes emlék, ami megfogalmazódott bennem, az éterien csodálatos íz a számban és a levegőt betöltő leírhatatlan illat. Sokkal erősebbnek és legyőzhetetlenebbnek éreztem magam, színtiszta pulzáló erővé változtam, vagyis talán nem is én változtam át, hanem valami más pulzált. A szemem valami beazonosíthatatlant látott, csak a vörös szín volt mindenfelé. Először azt hittem az én látásommal van baj, aztán rájöttem, hogy valóban vörös minden. Az arcom előtt pedig egy nyak volt, legalábbis ami abból maradt. Furcsa módon nem éreztem sem szégyent, sem megbánást, pedig nagyon akartam. Körbenéztem és a második a húgom tekintete volt, amit megláttam, az arcáról egyszerűen képtelen voltam olvasni, mialatt éreztem, hogy a friss vér végigfolyik az államon./

(14)

by **Alyara Nirois** Hétf. Szept. 06, 2010 6:45 am

/Végignéztem, ahogy a nővérem majdnem megöl egy szerencsétlen nőt. Azt hittem, rosszul látok!
Végül, amikor Heather végzett, nem bírtam belenéztem a szemébe, inkább a nőt bámultam./
- Még él! /kiáltottam fel döbbenten, és átugrottam az asztalon (mintha nyúllábaim lettek volna?) és tenyeremet a hatalmas seb felé emeltem, aztán éreztem, ahogy folyamatosan elgyengülök. A tenyerem vakítóan, de mégis kellemesen ragyogott, míg a nő végül kinyitotta a szemét, és hálásan nézett rám, de nővéremet ezek után levegőnek nézte./
- Drágám, menj el a boszorkányokhoz és az alakváltókhoz, a nagy toronyban megtalálod őket! /mondta kedvesen./
- Ha akarod, egy darabig elkísérlek. Az ajtónál megvárlak. /Felállt és elballagott az említett helyhez./
- Lehet, hogy igaza van. Vele kéne mennem.
/Én is felálltam, és megcsókoltam nővérem két orcáját. A vért letöröltem az ajkairól, és csak kipróbálásból lenyaltam az ujjamról. Szörnyű íze volt. Fintorogtam./
- Borzalmas, hogy tudod ezt szeretni?!
/Elgondolkodtam. Ha elmegyek, talán soha többé nem találkozok a nővéremmel. De most az volt a legfontosabb, hogy végre mindenre magyarázatot kaphassak.
Mi lesz akkor, ha még több embert szippant be a fátyol? Ők is ilyen értetlenek lesznek, kell valaki, aki elmagyarázza nekik a dolgokat. Nem akarom, hogy ők is átéljék mindezt, amit nekem át kellett./
- Szeretlek /suttogtam a nővéremnek, és elindultam az ajtó felé.
Átkaroltam a nőt, és azzal a tudattal léptem ki az ajtón, hogy talán soha többé nem nem látom az én szeretett ikertesóm, őt, akivel az eddigi 17 évem majdnem minden percén osztoztam.
Könnycsepp gördült le az arcomon, de a bátorság és az elhatározás szele kifújta arcomból./

(13)

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Szept. 06, 2010 7:00 am

/ A fájdalom talán még az éhségnél is szörnyűbb volt, sajnos csak majdnem. Sikerült utálnom magam, amikor Gina kilépett az ajtón. Szuper nem? Az arcom nekinyomtam az asztalnak és vettem pár reszketeg levegőt. Az orromat még mindig ingerelte a friss vér mindent belengő illata, de már elmúlt a szomjúság, én újra én voltam. A tenyerembe temettem az arcom, mire a hajam barna fátyolként takart el mindent. Hallottam a halk kattanást, ahogy az ajtó bezáródott, majd amikor már a léptek is elhaltak, nem tudtam most mihez kezdjek. Egy ideig csak ültem, aztán eszembe jutott, hogy a nő első, vagyis csak értelmes énem számára első szavai arról szóltak, hogy elkíséri Ginát valami követségre, talán nekem is kéne keresnem egyet. Ja, meg a vérről sem feledkezzünk meg. Hát nem csodás, friss vért kell szereznem egy tök ismeretlen helyen, melyik lány álmodik másról? Fölálltam, vetve még egy kósza pillantást a bíborvörös foltokkal borított terítőre, majd megindultam én is kifelé. Elég furcsa látvány lehettem, hiszen a régi farmerom nagyon bő volt rám, a pólóm ellenben melltájékon éppen csak jó, de amilyen szakadt és vérfoltos, úgy éreztem elsőre látszik mit csináltam benne. A hátamban éreztem az emberek tekintetét, miután kiléptem az ajtón. /

(15)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Szept. 23, 2010 7:33 am

/Mivel ezt láttam meg először, mióta itt vagyok, ahol emberek, vagyis lények lehetnek, bementem.
Odamentem a pulthoz, és leültem egy székre. Vártam, hogy valaki odajöjjön hozzám, megakartam tudni, hogy mi vagyok, és hogy mit keresek itt. Körülbelül 2 perccel később odajött hozzám egy férfi, és megkérdezte a nevemet.
+ Most mi a szöszt mondjak neki?
- Sajnálom uram, - magáztam, ugyanis nem tudtam, hogy most hogyan válaszoljak. - de nem tudom. Most kerültem ide, és semmit nem tudok semmiről. Esetleg tudna segíteni?
/A férfi rám nézett, nagy kutató szemekkel. Nem tudtam mit gondolhat, megijedtem./
- Te most viccelsz, kislány? Te egy fekete sidhe vagy, és Uclysse a te városod.
- Hogy mi vagyok, és mi a városom? Kérem uram, ne komolytalankodjon. Nekem ez most nagyon fontos. Beszéljen értelmesen!
/Ránéztem a férfira, már szinte előre dőltem a székemen, csoda hogy le nem estem róla. Nem örültem neki, hogy ez a férfi itt, viccelődik velem, egy olyan helyen, ahol még a holló sem, jár... csak minden féle fura lény. Köztük én is...
- Mint mondtam fekete sidhe vagy, és Uclysse a városod. Teleportálj oda, ott majd mindent elmondanak neked. Vigyázz a vadászokkal! /Ezzel felállt, és elment/
- De uram!! Kérem! Ne menjen el!! Mi közöm nekem a vadászokhoz? Kéreeeem!!
/Kiabáltam utána, de hiába. Az egésszel csak annyit értem el, hogy mindenki felém fordult, és néztek rám, mint borjú az új kapura. Eszembe jutott, hogy talán mosolyognom kéne, de nem tudtam, hogy az hogyan mutatna. Inkább felálltam én is, és az ajtó felé vettem az irányt./

(2)

by Vendég Csüt. Szept. 23, 2010 9:01 am

/Ahogy kiértem az utcára érdekes érzés fogott el. Vagyis nem engem, hanem a többi embert. Mindenki engem bámult, ahogy járok, ahogy nézem őket. De mit akarnak tőlem. Körül néztem, és amikor jobban megfigyeltem őket, és mintha legyengülnének, elfáradnának. Ha jól vettem észre, akkor émelyeg is egy-kettő./
+ Mi a fene történik? /Kérdeztem magamtól. Majd nem kellett sokáig várnom, mert egy fura lény lépett oda hozzám./
-Tűnj el innen, lidérc! - csak tátogtam, hogy mit akar ezzel mondani, mert egyáltalán nem fogtam fel a mondandója lényegét./
-Lidérc, miről beszélsz?! - /csattanok fel értetlenkedve, mert fogalmam sem volt, hogy mit akar tőlem./
-Igen, lidérc. Mit nem értesz te ezen? - /nem hagyott békén, pedig nem ártottam neki semmit. Még. Elvigyorodtam, de megvártam, hogy magától lépjen valamit./Egy beképzelt alak állt itt. Hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam a nyakát./
-Most elmondod, hogy mi ez az egész, vagy itt helyben megöllek. - /megrémült, naná, hogy megijedt ettől a hirtelen letámadástól. De mindent elmondott, amit tudott./
-És mi van, ha nem akarok átmenni a teleport kapun? Mi van, ha itt akarok maradni? - /kérdeztem tőle./

(2)

by **Eariel Lyasina** Vas. Szept. 26, 2010 3:17 am

/Beléptem. Illetve berepültem. Senki nem vett észre, mert olyan pici voltam. Rá repültem a pultra. Egy aranyos külsejű pincérlány odajött hozzám.
-Szia. Hát te?
-Én, én, én...én nem tudom mi történik velem, de tetszik a rucid!
-Ó, köszi, honnan jöttél, kis tündér?
-Már mondtam, hogy nem tudom! Semmit nem tudok. Semmit az ég világon!
-Tudod mit? Menj el a teleportkapukhoz és menj el a feyek városába, Uclysse-be. Ott mindent megtudsz.
-Köszike.
/Tetszett a lány természete. Felálltam és elrepültem./

(2)

by **Froeira Lullaby** Szomb. Okt. 09, 2010 10:16 pm

Bettina:
/Betérve az első közösségi helynek tűnő házba, még mindig a sokk hatása alatt voltam. Az utca úgy nézett ki, mintha egy sci-fi filmet ötvöztek volna egy jó fantasyvel. Áttetsző, hártyaszerű út, világos, kékesfehér színekben pompázó épületek. Annyira gyönyörű, mégis felfoghatatlanul ijesztő volt az egész. A szőke lány és én szinte néma csendben botorkáltunk át az utcán, hogy találjunk valami olyan helyet, ahol segíthetnek rajtunk. Nagy mázlink volt, hogy közel a régiségbolthoz, itt volt egy kávéház. Furcsamódon engem jobban emlékeztetett egy futurista kocsmára, de azért viszonylag barátságos volt. Láttam, hogy amint beléptünk, az egyik dokkban ülő férfitársaság összesúg, és kéjes tekintettel bámul minket. Összerezzentem, erre a szőke lány kérdőn nézett rám, az asztal felé intettem, és úgy tűnt neki sem tetszett, amit látott. Gyorsan körbenéztem a helyiségben, és a legtávolabbi sarokban meglátva egy üres dokkot, a lányt oldalba böktem és megragadtam a karját./
-Gyere gyorsan! /suttogtam még mindig idegesen. Egy szó nélkül velem tartott. Sietős léptekkel mentünk a sarokasztalhoz. Becsusszantam a kényelmesen párnázott ülésre./
-Ez rémes volt! Félek az ilyen alakoktól… annyira hátborzongatóak! /még mindig suttogva beszéltem, aztán rájőve, hogy semmi értelme, felerősítettem a hangomat./
-Ami a lényeg viszont, ez a város, H’Sekirat… még filmeken sem látni ilyet. Elképesztően szép, és azok az építészeti csodák… /mondtam lelkesen visszagondolva, majd megráztam a fejem és a helyzetünk kilátástalanságára próbáltam koncentrálni./
-Nem úgy néz ki, mintha egyhamar visszajuthatnánk Párizsba. /szögeztem le, s a lány ezzel láthatóan egyetértett./
-Ez az egész „álomvilág” lehet, hogy olyan, mint egy számítógépes játék. Tudod, csak akkor mehetsz haza, ha egy rakat feladatot megcsináltál, és minden fontos dolgot véghezvittél… Bár nem szívesen szoknék hozzá ehhez a helyzethez. Úgy értem, Istenem, iszonyúan örülök, hogy te is itt vagy velem… mármint nem annak örülök, hogy neked is itt kell rostokolnod, tudatlanul, elveszve… csak, hogy… nem vagyok egyedül, és ez nagyon megnyugtató. /fejeztem be, próbálva barátságosan rámosolyogni. Ha ideges vagyok, vagy meg se tudok mukkanni, vagy folyamatosan beszélek, és általában rosszul jövök ki mind a kettőből. Most viszont úgy éreztem ez a lány megért engem, ő sem akar magányos lenni. Már csak azt kellene tudnunk, hogy mihez kezdjünk magunkkal ezen a vadidegen helyen.
Meglátva a felénk közeledő tizenéves, zselézett gesztenyebarna hajú pincérfiút, az ugrott be:/ +Talán kezdhetnénk a „világmegváltást” egy jó nagy bögre forrócsokival!

(4)

by **Bettina Twerpsnoogy** Vas. Okt. 10, 2010 7:16 pm

Froeira:
+Froeira helyzetünket egy számítógépes játékhoz hasonlítja. Végül is van benne valami. Szeretem a kihívásokat, annak ellenére, hogy kissé félek per pillanat. Az út, melyet a régiségbolttól idáig megtettünk, hátborzongató volt, de gyönyörű is egyben, viszont erre a helyre azt mondani, hogy kávéház szerintem enyhe túlzás. Az én világomban, Angersban a kávéházak hangulatosak, a vendégek nem mindenféle jöttmentek, mint például itt ez a férfitársaság, de ebben a helyzetben ettől el lehet tekinteni.+/gondoltam, mikor egy helyes pincérfiú odajött hozzánk, hogy kiszolgáljon. Froeira mindkettőnknek forrócsokoládét rendelt, én meg bájosan vigyorogtam, hátha észrevesz, de bukta./ +Lehet a szemem színe miatt..+ / Italunk elég gyorsan megérkezett, biztos, hogy nem tartalmaz eredeti csokoládét. Próbáltam a csokira koncentrálni, de Froeira, folyamatosan összefüggéstelen mondatokat gagyogott a fülembe, arról, hogy vajon ki segíthetne nekünk az itt jelenlévők közül. Végül elhatároztam magam, letettem a bögrémet, és az arcába néztem. Elég volt összehúznom két nagy sárga szemem, és máris fogta az adást: Nagyon szeretném, ha befejezné! Mikor visszafordultam a bögrémhez ( ez a csoki feltételezéseim ellenére nagyon finom volt), valami roppant furcsa dolog történt. Az italomnak még legalább a fele megvolt, viszont ez most elhagyta egy nagy csepp formájában a bögrét, és a levegőben kezdett lebegni, majd pár másodperc után mintha valaki, aki eddig tartotta volna, most elengedné, hangtalanul az asztalunkon landolt./
-Fenébe! /kiáltottam. Épp újabb káromkodásokon gondolkoztam, mikor Froeira felhívta valamire a figyelmem. Az asztalra folyt csokoládé egy szöveget formált előttünk: "Üdvözlégy H’Sekirat városában,Bettina Twerpsnoogy , Selkie, Aquapolitant lakója!"
+ Tehát nekem is van másik nevem! De mi az a Selkie? Ezek szerint én nem boszorkány vagyok. Akkor nem is maradhatunk együtt végig?+ /Ránéztem újdonsült barátomra. Benne is ugyanez játszódott le./
-Most már segítséget kell kérnünk! /szólaltam meg/

{5}

by **Froeira Lullaby** Hétf. Okt. 11, 2010 7:37 am

Bettina:
{/Amikor a pincérfiú kihozta a forrócsokinkat, láttam a lányon, hogy tetszik neki…/ +Hm… Nekem kicsit manószerű, de nem bírálom én senki ízlését.
/Magamban mosolyogva nézve őket eszembe jutott, hogy én is ugyanilyen voltam, amikor először találkoztam Alexandre-ral az egyetem folyosóján. Véletlenül összeütköztünk és a mind a kettőnk könyvei a földre repültek. Egy szempillantás alatt összekapdosta a sok mappát, a füzeteinket és a karjában tartva hevesen szabadkozott az ügyetlensége miatt. Én meg csak bután vigyorogtam rá, olyannyira elbűvölt.
A visszaemlékezéstől csak rosszabbul éreztem magam. A gyomrom fájdalmasan összerándult és a hiánya miatt érzett szomorúságom is felerősödött, hisz ki tudja mikor mehetünk haza. Hogy eltereljem nyomasztó gondolataimat, arról kezdtem hablatyolni, hogy vajon kire számíthatnánk a „kávéház” vendégei közül. Láthatóan idegesítettem a szőke lányt, a végén már annyira csúnyán nézett rám, hogy elszégyellve magam, elhallgattam.
Nagy kortyokban nyelve ittam a még gőzölgő nedűt. Imádtam! Sosem ittam még ilyen finomat azelőtt./ +Meg kell tudnom, miből készítik! /gondoltam, aztán észrevettem valami felettébb furcsát: egy öklömnyi (ugyanis igencsak picike kezem lett…) kakaóbuborék röppent a levegőbe a lány bögréjéből, majd hirtelen a tejüveg asztallapra csapódott. A lány káromkodni kezdett és igencsak bosszús lett, de mikor a feliratra mutattam, amit a cseppek rajzoltak, elállt a lélegzete, ahogyan az enyém is.
Bettina, a lány, akit az köszöntőszöveg szerint így hívnak, úgy fest, hogy egy selkie, akit vár Aquapolitant városa. Még sosem hallottam selkie-kről, de bizonyára valami vízben élő lény lehet, már csak a hely nevéből kifolyólag is.
Most már ő is megértette, segítségre van szükségünk.}
Hirtelen támadt egy ötletem, és magunkhoz intettem a fiatal pincérfiút./
-Hogy ízlett a forrócsokoládé? Ez a hely specialitása, különleges altmyrca-i kakaóból készült. Kérnek még egy kört? /informált és informálódott kedvesen. Rendes fiúnak tűnt, kicsit túlbuzgó, és a fülei is meglepően hegyesek, de alapvetően szimpatikus volt. Sőt, úgy tűnt, ha Bettina nem is veszi észre, de az, hogy a srác már szinte feltűnően „nem vesz róla tudomást”, azt sejtette, hogy a vonzalom kölcsönös./ +Persze, szegény fiú, annyira nincs tisztában a saját jóképűségével, hogy biztos azt gondolja: „egy olyan szép lány, mint Bettina, nem akarhat tőle semmit, és csak szánalomból mosolyog rá”…
/Gyorsan félbeszakítva saját kerítőnői gondolatmenetemet, mosolyogva a fiú felé emeltem a fejem./ -Hogy is hívnak? /kérdeztem, mint a nagymamák, mikor az unokájukra emlékezteti őket egy tinédzser./ +Néha komolyan vénnek érzem magam, és úgy is viselkedem… /közben Bettina felhúzott szemöldökkel nézett rám./
-Seath. A nevem Seath. /mondta megrökönyödötten, kissé pirulva. Teljesen úgy nézett ki, mint egy megilletődött óvodás, s így még nekem is tetszett…/
-Köszönöm. /mondtam továbbra is szélesen mosolyogva, majd folytattam:/ -Tehát Seath, a forrócsoki nagyon finom volt, és remek, hogy felvilágosítottál minket kicsit az eredetéről is, de nem ezért hívtalak ide. /kezdtem nevetségesen „ördögiesnek” kinézni, és úgy véltem, ennél idiótábbnak már nem is nézhet, úgyhogy végül ezt mondtam neki:/ -Hoznál nekünk egy napilapot?
-Öö, hogyne, persze kisasszony. /válaszolta kicsit dadogva./ +Kétség sem fér hozzá, teljesen lököttnek néz… Ezért még kapni fogok Bettinától…
/Egy perccel később már vissza is tért valami fémrúddal. Felém nyújtotta, de látva, hogy értetlenül meredek rá, megnyomott rajta egy apró, négyzet alakú gombot, és hirtelen valami hologramszerű tűnt elő belőle. Most már elfogadtam az „újságot”. A főbb hírek gazdasági jelentések és tanácshatározatok voltak, nem is értettem belőle egy szót sem. Vagyis… így belegondolva, valami olyan nyelven volt, ami nem is olasz, francia, vagy angol, de mégis megértettem, sőt úgy is beszéltem… fura. Ami viszont engem érdekelt, a lap tetején lévő dátum volt. Elméletem szerint vagy egy párhuzamos világban, vagy valamiféle alternatív jövőben lehettünk. S úgy festett a második igazolódik be, ugyanis a kezemben tartott „izé” szerint épp 2899-et írunk./
-Ezt látnod kell! /mondtam elfúló hangon, és a még mindig értetlenül bámuló Bettina orra alá nyomtam az újságot, ujjammal jelölve az érdekesség helyét. Amint tudatosult benne, hogy mit is jelenet ez pontosan, ő is ugyanolyan ijedten elképedtnek tűnt, mint ahogy én éreztem magam./ +Lehetetlen… Akkor már mindenki halott… de velünk mi lett? /gondoltam kétségbeesetten./
*Tudom, hogy fölösleges leírni ugyanazt a jelenetet újra, de be szerettem volna mutatni Froeira szemszögéből is a dolgot. Ez található a { } jelek között.*

(5)

by **Alyara Nirois** Hétf. Okt. 11, 2010 8:20 am

Bettina és Froeira:

/Madárként repültem el a főváros fölött, tekintetemmel egy olyas valakit keresve, akire nem igazán emlékeztem. A nővérem minden bizonnyal nincs itt, de a lelkem mélyén valami mégis azt sugallta, hogy itt van a helyem. Amikor éles látásom egy ismerős épületre szegeződött, úgy döntöttem, hogy itt az ideje utána járni a dolgoknak. Kíváncsi vagyok, vajon sikerül-e újra összefutnom az én kedvenc vadászfiúmmal, akivel már a fátyolba történő közvetlen belépésen napján már megismerkedhettem. Azóta láttam még egyszer, elképedve bámulta, amint Merlinnel küzdök (gyakorlásként persze) nem messze Altmyrcától.
Amint biztonságosan leszálltam, felöltöttem magamra emberi testemet. A ruháim valamilyen megmagyarázhatatlan csoda folytán rajtam voltak, úgy látszik, emberi alakomhoz tartoztak. Kicsit felmértem testi mivoltom, és krémszín köpenyemet büszkén lobogtatva beléptem a kávéházba.
Bent a szokásos látvány fogadott, és bár még csak egyszer voltam itt, a hely varázsára a mai napig emlékeztem. Fél év után is pont ugyanúgy nézett ki a kedves kis kávézó, és a maga félelmetes modernitásával is barátságos hangulatot árasztott.
Elhaladtam két lány előtt, és véletlenül meghallottam egy-két szót. Az újságot bámulták, és reszketve mutogattak a mai dátumra.
Megállt bennem a pumpa. Azonnal megtorpantam, egész testemmel feléjük fordultam. Aztán feltettem egy életbevágóan fontos kérdést:/
- 2010?

(29)

*Nem kell mindig kiírnotok, hogy kinek írtok, csak az elején jó tudni. Smile

Azt már az elején akartam mondani, csak valahogy lemaradt. Remélem, nem bánjátok, hogy idepofátlankodtam. Very Happy

*

by **Bettina Twerpsnoogy** Szer. Okt. 13, 2010 5:49 am

/Felnéztem az újságból, az ismeretlen lány kérdése egyértelműen nekünk szólt. Mikor ránéztem úgy éreztem segítségünkre lehet, nem tudom, csak egy megérzés volt. Fogalmam se volt, hogyan kezdjek hozzá: Meséljem el az egész sztorit szép nyugodtan, vagy térjek a lényegre, hogy segítsen nekünk, mert kétségbe vagyunk esve. Inkább a másodikat választottam, jobb előbb túl lenni rajta./
-Igen, a 21.századból jöttünk. Nem tudjuk hogyan, feltehetőleg egy kis bolton keresztül jutottunk ide, új nevünk van, talán már nem is vagyunk emberek, nem is tudom... Tudnál nekünk segíteni, ha jól látom te idevalósi vagy, de mi semmit nem tudunk erről a helyről, csak haza szeretnénk jutni, ha ez egyáltalán lehetséges.-/ Ránéztem Fro-ra, bólogatott. Szerintem végig ezt csinálta a mondókám alatt. Majd ránéztem a lányra, ő pedig a homlokát ráncolta, nem hinném, hogy jó hírekkel tud szolgálni.../

{6}

by **Froeira Lullaby** Szer. Okt. 13, 2010 6:40 am

/Majd’ a szívbajt hozta rám, amikor egy vadidegen, vörös hajú lány az asztalunk mellé állva feltette a számunkra legbiztatóbb kérdést. Vagyis csak egy szám volt: „2010?”. Nem tudtam mit is gondoljak: ez rendszeres, hogy hét évszázaddal ez előttről idecsiribázódnak emberek, vagy talán ismer valakit, aki segíthetne nekünk, netalántán esetleg ő maga. Mindenesetre az arcom leplezetlen meglepettséget és vágyakozó reményt tükrözött.
Bettinát is váratlanul érte a dolog. Először csak nézte ő is, majd határozott hangján megszólalva öntötte kerek mondatokba az én kusza gondolataimat. Végig hevesen bólogattam, miközben ő megtartotta rövidke, de velős szónoklatát.
Bíztam benne, hogy a vörös lány segítségünkre lehet. Láthatóan jól mozgott ebben a világban, de valahogy mégsem tűnt egészen idevalónak./
+Talán ő is úgy jött ide, mint mi? /csillant fel a remény szikrája bennem/ +Nem… az nem lehet. Mármint… nem képzelem azt, hogy csakis mi lehetünk ilyen szerencsétlenek (vagy talán szerencsések?), hogy ilyen helyzetbe kerülünk, de… Az azért elég bizarr lenne. /zártam le magamban az egyre zavarosabb gondolatmenetet, majd újra figyelmesen a „megmentőnk” felé fordultam.
Tudni akartam mindent ezzel a különös jövővel és az új lényünkkel kapcsolatban, de csak egy kislányosan vékony hangon elsuttogott:/
-Kérlek, segíts nekünk! /-re futotta. Aztán már csak nagy, kétségbeesett bociszemekkel néztem rá./

(6)

by **Alyara Nirois** Szer. Okt. 13, 2010 6:57 am

/Bánatosan megráztam a fejem./
- Én fél éve vagyok itt, és még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy hogyan mehetnék haza... Sajnos nem hinném, hogy ez lehetséges.
/Intettem az egyik lánynak (furcsa aranyszemei voltak), hogy csússzon arrébb. Aztán leültem mellé. Idegesen tördeltem a kezem./
- A nevem Alyara. Alakváltó és boszorkány lettem. Valamilyen csoda folytán két fajhoz is tartozom... A testvéremmel jöttünk át a fátylon. Aztán elváltak útjaink. Régóta nem láttam. Esetleg ti nem találkoztatok egy fekete hajú és kék szemű lánnyal?
/Hirtelen rádöbbentem, hogy arról a Heatherről beszélek, aki már nem létezik./
- Nem is... a nővéremnek most csodaszép barna haja és jégszeme van. Nem láttátok?

(31)

by **Bettina Twerpsnoogy** Szer. Okt. 13, 2010 7:07 am

/Sok volt ez így egyszerre: több fajhoz való tartozás, boszorkányok alakváltók, én pedig selkie vagyok.. Na sebaj, összeszedtem magam, majd közöltem vele (miután kissé undok módon jelezte, hogy le óhajt ülni), hogy nem régen tudtam meg a fajom és a városom, és hűséges társam Froeira szintén boszorkány. Miközben beszéltem rám se nézett, csak meredt előre, felváltva bólogatott, és hümmögött.
- Tudsz valamit a selkiekről???/kérdeztem kissé ingerülten. Neki kéne beszélni, és ellátni minket tanáccsal, nem harapófogóval kéne nekünk kihúzni belőle../

{7}

by **Alyara Nirois** Szer. Okt. 13, 2010 7:24 am

/Amikor megtudtam, hogy a velem szemben ülő lány, bizonyos Froeira szintén boszorkány, barátságosan rámosolyogtam.
Aztán amikor a selkiekre került sor, mélyen a lány szemébe néztem./
- A selkiek tengeri népek. Ha jól tudom, a nők fókaként úsznak a vízben.
/Ha mindez igaz, akkor ennek a lánynak hamarosan a vízben kéne lennie. Tudtam, hogy köztünk járnak (mint sok másik faj), de azt is tudtam, hogy nem tudnak túl sok ideig a parton maradni.
Hangom sürgető volt, kissé ijedt. Féltettem a lányt, nem tudtam, mi fog történni, ha végül felölti a fókabőrét./
-Minél hamarabb víz közelébe kell kerülnöd!!

(32)

by **Bettina Twerpsnoogy** Csüt. Okt. 14, 2010 2:24 am

/Annak ellenére, hogy az előbb olyan barátságtalanul arrébb parancsolt, úgy tűnt, mintha Alyara aggódna értem./+Lehet, hogy nekem kéne a legjobban aggódnom? Vajon mi lesz ha nem kerülök vízközelbe időben? Megfulladok? Ráadásul Froeira-tól is el kell, hogy váljak, mert neki köze sincs a vízhez.. Kár, pedig, nagyon jólelkű és kedves...hogy fogom végigcsinálni ezt társak nélkül?? Ekkor eszembe jutott a fókabőr. Utálom a fókákat. Kövérek, lusták, és furán mozognak, pláne nem tudom elképzelni az életemet a vízben, pedig nem úszom rosszul, sőt, nagyon is jól úszom, de nem fókaként!! Hogy úszik egyáltalán egy fóka? Honnan fogom én azt tudni? Ez most mindegy. Vízre van szükségem. És ha ez kell, akkor odamegyek.+ /határoztam el./
-Hol találok vizet?/kérdeztem. Akármennyire is próbáltam, kétségbeesésemet nem nagyon sikerült lepleznem, de már mindegy is. Alyara majd útba igazít itt hagyom mind a kettejüket, és amikor egyedül leszek, úgy akadhatok ki, ahogy akarok.Talán nincs is szükségem társakra, eddig is csak az öcsém volt nekem..de most már ő sincs, nem is fogom látni többé. Kár pedig Fro-t nagyon megszerettem, szinte már a lelki társammá vált...

{8}

by Ajánlott tartalom

5. Kerület - Kávéház

5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház

Re: 5. Kerület - Kávéház