5. Kerület - Kávéház

Amint becsukódik az ajtó mögötted, a lány fontoskodó képpel belekezd a mondandójába.
- Froeira Lullaby, a levem Anqia Orbelton, és azt a feladatot kaptam a mesteremtől, hogy elkísérjelek a nekromanták búvóhelyére. - a szavakat nem mondja ki, egyenesen az elmédbe sugározza őket, gondolod, a biztonság miatt. - Aquapolitantba fogunk menni, minél hamarabb. Ám előtte találkoznunk kell Nal-ghaeh-lel, aki megfelelő álcát kölcsönöz majd nekünk. Ha nem akarsz jönni, akkor erőszakkal rángatlak el. Tudom, hogy új vagy, én viszont tizenöt éve a mágiával élek! És halok is, ha kell!

- Hogy győzzelek meg? - kérdi szórakozottan. - Elég meggyőző lenne ez?
Anqia felhúzza halványkék blúzát, így hasán, a köldöke mellett kivehető egy vámpír harapásnyoma. Most hogy jobban megnézed, felfedezhetsz egy nyomot a kezén is, és mintha a vállánál is lenne valami. Döbbented veszed észre, hogy a gyermek egész testét vámpírnyomok borítják.
- Nem vagyok velük, elhiheted. A szüleimet és engem Káin templomában áldoztak volna föl, ám egy vérszolgának tetettet mágus felfedte magát, és kimentett engem. Csak engem.
A szavak még mindig elmédben zengnek.
- Mennünk kéne. Látom, nem tudod használni az asztrális síkot, de nem baj. Csak ne beszélj túl világosan, ennyit kérek. Bárhol kifülelhetnek minket...

Fro, a következő posztot itt találod.

/A kávéházba lépve körülnézek. A berendezés nem olyan sokkoló mint azok a dolgok, amiket eddig láttam. Olyan mint bármelyik kávéház az én időmben, csak persze sokkal modernebb. Keresek egy üres asztalt és leülök. Elkezdem a vendégeket pásztázni a tekintetemmel. Vámpírokat keresek, de egyet sem látok. Furcsa ruhás, harcra késznek tűnő alakokat annál inkább. Többségük engem méreget szúrós szemmel./
+Erre gondolnom kellett volna. Lehet, hogy itt nem látják szívesen a vámpírokat. De a néni azt mondta, hogy itt találom őket.
/Szememet kicsit jobban megerőltetve tovább keresem a fajtársaimat és ekkor észreveszem, hogy valami megváltozott. Minden ember körül színes aurát látok. A harcosoké alig látszik, ám az egyik sarokasztalnál csókolózó hegyes fülű páré ragyogó arany, míg egy éppen berepülő tündéré élénk zöld színű./
+Ez is egy vámpírképesség lenne? Úgy tűnik, hogy faj szerint változik az aura színe. Milyen lehet a vámpíroké? Azok közül amit látok egyik sem, az biztos.
/Néhány harcos egyre vészjóslóbban néz rám./
+Valami baj készül itt. Lehet, hogy vámpírvadászok? Nem kéne itt maradnom. De talán a néni nem ok nélkül küldött ide. Talán hamarosan jön valaki akivel találkoznom kell. Még várok pár percet, de utána eltűnök innen.
/Nyugtalanul ülök tovább, a harcosokat a szemem sarkából figyelve./

(8 )

/Belépek a kávéház ajtaján, és körülnézek. Úgy van, ahogy gondoltam, a hely tele van érdekes alakokkal. Számtalan furcsa varázslény is van itt, de olyan alakokból látok a legtöbbet, akiket én vadásznak gondolnék. Egyből a célpontomat kezdem keresni a tömegben, de nem sikerül megtalálnom. Már éppen indulnék kifelé, amikor egy ezüst foltot pillantok meg a távolban. Valóban, egy nekem háttal ülő fickó haján akadt meg a szemem. Először is rá kell jönnöm, hogy valóban őt keresem-e. Keresek egy olyan helyet, ami elég közel van, hogy szemmel tarthassam, de nem elég közel ahhoz, hogy feltűnjön neki, és helyet foglalok./
+ Valahogy a bizalmába kell férkőznöm, hogy el tudjam vinni a többiekhez. Az alapján, amit a csaj mondott, nyilvánvalóan élve kell nekik a vámpír, tehát nem keveredhetek harcba vele. De hogy tud összebarátkozni egy ember egy vámpírral úgy, hogy közben ne kockáztassa az életét. Egyáltalán, azt sem tudom, hogy mi igaz a vámpírokkal kapcsolatos hiedelmekből, és mi nem. Meg vannak rá az eszközeim, hogy megvédjem magam ellene? Mindenesetre semmiképp sem kéne verekednem ezzel a torzszülöttel. Nem tehetek mást, figyelek, és várok az alkalomra, hogy beszélgetni kezdhessek vele. Talán a gyengéit is sikerül majd kihúznom belőle.
(5)

*Cassius*

/Hirtelen belép két alak. Az egyiket fakóvörös derengés veszi körbe, de sápadt bőre és vörösen izzó szeme vonja magára a figyelmed. Egy fiút követ, akinek elkapja a karját. A fiút egészen különös fény lengi körbe, hasonló kopottas vörös, mint az üldözőjét, de ebbe a színbe néhol arany pászmák keverednek.

A fiú kiszakítja magát a szorításból és rohanni kezd. Egyenesen feléd, de nem lát, mert az üldözőjére figyel. Egyenesen neked szalad és leborí a székedről. Ijedten landol a mellkasodon. Mélybarna szemében rémület csillan, amikor meglát./
- Kérem ne bántson! /suttogja neked a közeledő másik felé pillantva./

/Nem túl durván lelököm magamról a fiút és gyorsan feltápászkodom./
+A fickó minden bizonnyal vámpír. A szeme és a bőre alapján egyértelműnek tűnik. Tehát a vámpírok aurája vörös. Akkor viszont a fiú valószínűleg épp vámpírrá válik. Nem tudom, hogy ez pontosan hogy működik, de biztos nem szerencsés ebbe a szituációba belekeveredni. Az is biztosnak tűnik, hogy a srác nem önszántából van a vámpírral. Nem tudom mit tegyek. Nem szívesen hagynék egy ártatlan fiút meghalni, de az sem megoldás, hogy az első fajtársamat akivel találkozom magamra haragítom.
/Mély lélegzetet veszek és döntök./
+Hozzá kell szoknom a dologhoz. Vámpír vagyok, én is leszek ilyen helyzetben.
/Nem bántom a fiút ha nem muszáj, de nem hagyom szökni, ha megpróbálja. Megvárom amíg a vámpírnak tűnő férfi odaér hozzánk./

(9)

+A rohadt életbe! Eddig azt hittem, hogy egy vámpír és a leendő ivadéka közti harcba keveredtem bele, de még ennél is lehet rosszabb. Vagy nagyon jó színész a kölyök vagy igazat mond. Egyébként is jó lenne találkozni ezzel a királynővel. Ha valaki tud válaszolni a kérdéseimre akkor ő az. De a fickó nem fogja hagyni, hogy elvigyem az áldozatát. Harcba sem bocsátkozhatok vele, mert nálam csak idősebb lehet, márpedig amennyire tudom az idősebb vámpírok erősebbek. Cselhez kell folyamodnom. A legjobb az lenne, ha mindkettejüket a tanácsházára vinném. De hogyan?
-Cassius vagyok.
/Körbepillantok valami után ami ihletet adhat a helyzet megoldásához és a minket néző harcosokról eszembe is jut valami./
-El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök neked. Vadászok vannak a nyomomban és nem vagyok elég erős, hogy minddel elbánjak. Kérlek segíts eljutni a tanácsházára. Ígérem, hogy meghálálom.

(10)

/A férfi zavartan összevonja a szemöldökét, majd felméri a terepet. A vörös fény nem huny ki a szemében, amikor biccent./
- Nah jó, igazad van... ez valóban nem a megfelelő hely a táplálkozásra... De azt remélem tudod, hogy hiába jópofizol, a kölyök az enyém! /a torkából halk morgás tör elő és a szemfogai is megnyúlnak hirtelen. Aztán észbe kap./
- Nah de addig hozhatod, ha ennyire szeretnéd... Akkor legyen, menjünk a tanácsházára. Én megtisztítom az utat, te pedig hozd a kölyköt.
/Azzal meg is indul kifelé, és az ajtóban megáll, várva hogy kövesd. Ha jöttök beleveti magát a sugárutak forgatagába és az alkonyat szürkéjében pompázó égbolt alatt a város szívébe vezet téged. A fiú egy szót sem szól./

*folytatás a tanácsházán.*

/Utána indulok./
+El se hiszem, hogy ilyen könnyen ment. Az egyértelmű, hogy gyanítja, hogy nem tiszták a szándékaim, de szerencsére a valódi célt úgy tűnik nem sejti. Remélem tényleg igazat mond a srác vagy nagyon kínos helyzetbe kerülök. Nem lenne jó a fajtám vezetői előtt leégetni magam. És még Tragyrtól sem biztos, hogy biztonságban vagyok.
/Nem csekély aggodalommal követem fajtársamat és közben fohászkodom, hogy minden rendben legyen./

(11)
*folytatás a tanácsházán*

+ Azt mondja Washingtonból jött. Kezd egyre különösebbé válni a dolog. Viszont legalább, már biztos, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
/ Ahogy belép a két régebben látott alak észreveszi, hogy több szem is a bejövőket figyeli. A legtöbb olyan magányos nyomozó érzését kelti ebben a pillanatban, bár egyeseknek egyenest gyűlöletet vél felfedezni a szemében. Ahogy visszafordul a beszélgetőpartneréhez észreveszi, hogy az ép ráncolja az orrát, s a bejövőket figyeli./
+ Kissé különös reakció. Mennyi köze lehet ahhoz, akik bejöttek? + / Közben felfogja a másik kérdését. /
- Nos igen. Valóban furcsa látvány volt, de már mióta itt vagyok annyi meglepetés ért, hogy szinte nem is tűnt furcsának. Példának okáért: tudom őrülten hangzik, de ez a test nem az amiben Londonban éltem. / Ahogy befejezte a mondatott feljebb tolta orrán a szemüvegét és folytatta:/
- Na és, hogy kerültél ide Washingtonból?


<7>

-Igazán érdekes. Én is egy régiségekkel foglalkozó boltba mentem. S fura mód szintén találtam egy makettet... Azután itt egy nagyon hasonló boltban tértem magamhoz... Ja és nem nehéz elhinnem, hogy más voltál ugyanis én is elégé megváltoztam. Egy... egy baleset során elvesztettem az egyik lábamat és szememet. Viszont mikor magamhoz tértem már ebben a testben voltam. Nem igazán értem a részleteket, de akárhonnan nézzük különös...
+ Vajon mi célt akar ezzel elérni Uram? Egy új test valóban nagy ajándék számomra, de mivel és miért érdemelném ki? Kérlek mond meg, hogy mit vársz tőlem...+
- Úgy érzem leszűrhető két tény: az első, hogy mindketten egy-egy régiségboltba mentünk be és találtunk egy makettet. Ez csak egy feltevés, de lehetséges, hogy a makettnek köze van az idekerülésünkhöz. A második, hogy ez a bizonyos város messze a mi technológiánk felett áll és számos "furcsa lény" van itt mellyel a helyi emberek nem foglalkoznak.
/ Vezeti le a gondolatokat az eddigi modorához hűen, higgadtan és tény közlően. /
- Mond csak, mit tudsz a varázslényekről? Igen, tudom, hogy fura kérdés, de jelen helyzetben sok érdekes dologgal találkozhatunk még... / Közben az arcodat fürkészi és látszik rajta, hogy komolyan gondol mindent amit eddig mondott.../
<8>

+ "...volt már számos olyan hír, hogy valaki rejtélyesen eltűnt..." Ahogy mondod. A vámpírok lebukástól félő tagjai, vagyis az okosabbak is csak úgy "eltűnnek". Az embernek álcázott szörnyek melyeket levadászok, azok is "eltűnnek"..." / Leengedi a fejét és elkezdi mondani: /
- Viszont az tény, hogyha ide kerültünk, akkor a londoni Ramiel és a washingtoni Adam sincs többé. Ahogy körülnéztem egyértelművé vált, hogy ez nem a mi világunkhoz tartozó város. Ebben a kávézóban is(!) legalább 12 varázslény van, melyek az emberekkel együtt élnek. Bár először azt hittem, hogy ez egy elzárt környezetű védett zóna, de nem. Ez sokkal fejlettebb világ...
/ Mondja ki félhangosan is a gondolatait, oda se figyelve, hogy a másik mit fog hozzá szólni. Ezután felemeli a fejét és Adam szemébe néz (már, ha hagyja). /
- Igen, elég sokat tudok róluk. Legalábbis a mi világunkból valókról... Ja és persze lehetséges, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik ide kerültek, de ebben a témában még túl sok a válaszra váró kérdés. Vajon, hogy kerülhetünk át egy makett miatt egy másik világba? Kicsit túlságosan is mesébe illő helyzetnek tűnik. + ! Lehetséges, hogy egy vámpír turkált volna az agyamba? Akkor ez mégsem valóság? Egyféle képen lehet megbizonyosodni.
- Mond csak tudod, hogy hol nevelkedtem? / Kérdezi hirtelen. /
+ Ha ez az elmémben játszódik le, akkor Adam is csak kitaláció ezáltal az én memóriámat használja fel a válaszadásra is. Vagyis, ha olyat kérdezek, amit biztos, hogy nem tudhat, akkor kiderül az igazság...+

<9>

+ Hát igen ő tényleg egy hétköznapi ember. Hmm.. "Éltek, vagy élnek" talán pont ez a lehetőség áll itt is fent...
- Bocsásd meg az előző kérdésem csupán egy elméletet akartam tesztelni. Amúgy Londonban nevelkedtem és éltem is. Gondolom te meg Washingtonban, de most találkoztam veled először, így bármi lehet. A varázslényekkel kapcsolatban pedig...,/ kezdené el, de hirtelen abbahagyja utána sóhajtva folytatja/ ha már úgyis itt vagyunk mindegy, hogy mit titkolok és mit nem. / Fejezi, be mosolyogva és kis szünet után tovább mondja: /
-A misztikus lények többsége csupán ámítás, vagy pedig az idő múltával kihaltak. Például én sosem találkoztam még egyetlen kentaurral sem. Pedig a görög kultúrában számtalanszor megjelent és érdekes módon, amikor a perzsák háborúztak velük, náluk is maradtak fent mítoszok a félig ember-félig ló lényről...
/ Merülne bele a témába, de felfogja a helyzetet, megigazítja a szemüvegét és újrakezdi:/
- Visszatérve a kérdéshez. Igen, élnek a mi világunkban is, / érezhető a hangjában a rosszallás / de csak kevesen és korlátozott körülmények között. Szerencsére az egyház, valamint a hadsereg / kicsit szarkasztikus hangon teszi hozzá/ kordában tartja a vámpírok és a vérfarkasok elfajzott többségét. A pixik illetve tündérek többsége ártalmatlan, így csupán elkülönítettük őket.. A sötét és gonosz teremtményekre természetesen azonnali likvidálás vár. + Amit persze többnyire én és a többi "Ördögűző" végez el. A katonaságban nem lehet bízni a könnyű hatalmi befolyásolások miatt. Ha egy vámpír elég nagy erővel rendelkezik, akkor mi veszélyforrásként tekintünk rá, míg ők felhasználható "új erőnek" vélik...+/ Miután elmagyarázta a dolgokat egy "hamis" mosollyal kérdezi: /
-Egyéb kérdés?

<10>