2. Kerület - Feyek és varázslók

/Andalogva téved a negyedbe. Nem számít rá, hogy az eddigi kihalt utcák után itt kisebb élettel találkozik... de találkozik. Egy-két furcsának mondható alak mellett sietve lépked el. Nem néz vissza, tudja nagyon jól milyen alakok ezek - már megtanulta "régi otthonában" is. Ám apró lépteit mégis félbeszakítja egy elé táruló ember... vagyis valami szerzet. Bár emberszerű. Egy középmagas férfi, enyhén borostás, a szeme és rövid haja egyaránt barna színű./
- Úgy látom kis útbaigazításra lenne szükséged.
/Vigyorog, vagy inkább vicsorog rá Lisimre. Kis goblinunk nem szívesen áll szóba vele, de tény, ami tény, nem tudja hol van (még csak azt sem, hogy milyen világban), merre menjen, nincs ennivalója, nincs hol aludnia, és nem utolsósorban, egy-két veszélyes figura is szegélyezi útját. Úgyhogy összeszedi bátorságát, a férfi szemébe néz, és tisztelettudóan válaszol./
- Igen, köszönöm uram!
/Morzsolja el a szavakat. A férfi int fejével, hogy Lisim kövesse. Pár pillanatot habozik, de utána megereszti lábát./

- Merre az utad kicsi goblin? Egyáltalán mit keresel ezen a szinten? Állandóan ólálkodnak a rend vigyázói. No meg a mocskos sidhe-k bérencei, hogy levadásszák a szerencsétleneket. Vigyázz!

/Fejét felkapja és ahogy elfordul kivillan hegyes füle, amit gyorsan visszarejt a haja alá a kalauzod. Behúz egy mocskos fémkuka mögé, közben egy ide nem illő, bőrruhás majdnem földig érő fekete hajú férfi megy az úton ahol ti haladtatok még az előbb. A férfinek az egyik keze rövidebb, szeme előtt valami hologramszerű vörös kör alakú fény villog, láthatóan nem zavarva őt. Körbenéz, majd tovább halad. Kalauzod nagyot sóhajt, mikor az utca újra élni kezd. Mindenfelől emberek és egyéb lények másznak elő és sietősen indulnak a dolgukra.

- Na ezt megúsztuk. Miben segíthetek, egyáltalán hogy kerültél ide? /Kérdezi a férfi./

- Mi az, hogy ebbe a világba? Csak ez a világ van. Épp most volt a századforduló. Nagy felhajtás volt... jobban is kellett bujkálni. /Mondja és végigvezet valami régi gyártelepen. Bár számodra réginek tűnik, ám az eszközök maradványaiból szinte alig-alig ismersz fel valamit. Egy-két fogaskerék, nyomógomb, de semmi többi. Vannak ismeretlen anyagok is és ahogy belegondolsz, eddig is láttál már ilyeneket. Látsz még néhány ismeretlen járművet, amiben még kormány sincs, persze lehet, hogy már kiszedték belőle./

- Engem Morehannek hívnak. Kitagadtak, mert a képességem nem megfelelő az ó nagy arafejű siedheknek. Pedig elég muris, nézd! /Mondja, majd elkezd ragyogni. Mindene ragyog, még a haja is a szemei is és közben pedig felfújódik az arca és elkezd elemelkedni a földről, mint egy lufi. Pár másodperc múlva visszaereszkedik a földre és elhalványul a ragyogása./
- Még csak kezdetleges, nem tudom mire lesz jó... /Vállat von és továbbmentek az ismeretlenbe./

/Morehan rád néz, ahogy nekihátrálsz a járműnek, picit értetlenkedve figyel./
- Ne félj, nem halálos.
/Majd mikor a sidhekre kérdezel, megkopogtatja a fejét./
- Mi van veled Goblinka, elvesztetted az emlékezeted? Mi az, hogy kik azok? Vannak a gőgösök, meg a többi. Legalábbis a gőgösek így hívják a feketéket. Az arany rohadjuk rájuk! /szorítja ökölbe a kezét hirtelen. Megint ingerültebb lesz, de aztán néhány kő odébb rugdosása után lenyugszik. Néz rád és nem hisz a szemének, látja, hogy nem érted./

- Tudod, nagyfülű, mágikus lények, akik fénylenek, ha varázsolnak, mint én... bár én csak félvér vagyok. Most ugratsz igaz? Igaz? Látom abban a huncut szemedben! /Mondja vidáman, majd továbbindultok, majd hirtelen eszébe jut, amit korábban kérdeztél./

- Azok? azok már olyan régiek, hogy arra sem emlékszünk kik használták őket. Búvóhelynek viszont kitűnő. Rohadék vadászok!

/Az utolsó mondatot már kiálltja. Hirtelen sok ember és egyéb lény jön mindenhonnan elő. A raktárakból, szinte a föld alól és körbevesznek benneteket. Morehan karba tett kézzel áll és vár valamire. Aztán szétnyílik a tömeg és a távolban látsz egy feketeruhás alakot, de még nem tudod kivenni, hogy miféle, vagy kiféle./

/A fekete ruhás alak elég furán fest a szedett-vedett társaságban. Fekete bőrmellényben, bőrnadrágban és bakancsban van, de inkább a csuklyás fekete furcsa köpenye a feltűnő, mintha egy régi meséknek a vándora lenne. Léptei felverik a port az udvaron, a tömeg Vörös tengerként nyílik előtte, mint Mózes előtt. Mikor már közelebb ér, látod, hogy hosszú fekete haja félig kilóg a csuklya alól, sőt észreveszed, hogy a bőre is fekete. Tartása egyenes, magabiztosságot sugároz. Lassan odalép elétek, a tömeg ajtóként záródik mögötte.
-Morehan, kit hoztál nekünk? /Kérdezi erőt sugárzó hangján. Semmilyen fegyvert nem látni nála, persze lehet, hogy csak el van rejtve. Kísérőd azonnal válaszol, tisztelettel a hangjában./
- Csak egy goblint, bár elég érdekes. Olyan, mintha amnéziás lenne... elveszettnek tűnik. /Fejezi be, a férfi pedig megnéz magának./
- Egy goblin semmit sem ér nálunk /megvonja a vállát/, mondd csak, te honnan jöttél? Tán elszöktél a királyodtól? /Kérdezi, arcára komolyság ül ki. A körülötte lévők kissé feszengenek, ám megszólalni, vagy bármit cselekedni nem mer egyik sem. A férfi közben gondolataiba mélyed, lezárja szemhéját és várakozik a válaszaidra./

/Nem csak Lisim fogadja értetlenkedve a hallottakat, hanem meglepetésére a másik kettő is./

- De igen, itt születtünk. És mindent értünk, hiszen egy nyelv van. Lássuk csak... A Földön vagyunk. Ez itt H'Sekirat városa. Eddig egyetértünk, igaz? /Néz rád őszinte érdeklődéssel a szemében. Közben két szedett-vedett ruhás férfi a kezetekbe ad valami csomagolt dolgot. A két férfi kis is bontja és valami zöld ostyaféleség van benne, amit azonnal enni kezdenek. A férfi int, a kabátján felizzik egy jel pár pillanatra, és mindenkinek lesz széke. Az ismeretlen nevű férfi ül le először, majd Morahen./

- H'Sekirat. Az emberek városa. Bár, inkább a központi város, de a nagy többség ember itt. /Segít ki Morehan, mikor küzdesz a város nevével./
- Budapest? Nem, dehogy. Soha nem hallottam még Budapestről, ez vagy valami kis falu lehet a goblinoknál... Vagy már egy nem létező. /Mintha rájönne valamire a férfi, miközben tornáztatja az agyát./
- Mondd csak goblinka, Budapesten hol jártál utoljára? /Már látszik rajta, hogy sínen lehet a gondolataival, mint egy ragadozó úgy néz rád és várja a választ, miközben elfogyasztja, az egyébként neked is ízlő furcsa ételt./

- Már értem. Legalábbis, ha igaz, amit pletykálnak... /Mondja a fekete férfi. Morehanból már buknának ki a szavak, de ezt megelőzően már folytatja is./

- Nem tudom, hogy mikor a boltba léptél melyik év volt, de most 2900 van. Budapest valószínűleg már régóta nem létezik. Abból gondolom ezt, hogy mostanában olyan hírek terjengenek a felsőbb szinteken, hogy a múltból idegenek érkeznek, akik... Nos megváltozva lépnek ki egy bizonyos boltból. Sidhek, goblinok, angyalok és még megannyi lény. Szerintem te is a múltból jöttél, vagy ha a te szemszögedből nézzük, a jövőben vagy.

/Fejezi be elégedetten és hátradől, gondolataiba mélyedbe./

- Érdekes. Nos, akkor ez sem pletyka többé. Nem hagyunk magadra, bár lehet, hogy jobb lenne, ha a te fajtádnál keresnél menedéket. Ez egyébként a menekülők szintje. A goblinok egy másik városban, Uclyssében élnek. Mivel a múltból jöttél, úgy gondolom az egyik törzsfő biztosan befogadna. Egyébként a nevem Blackman, ironikus, igaz? / Mondja félmosollyal a szája szélén, de máris folytatja./
- Szóval maradhatsz itt is, ha gondolod és ne leszel veszélyes ránk nézve... /Von vállat, majd feláll. Aztán pedig magatokra hagy titeket./

/Morehan vállat von a kérdésedre és tanácstalan arcot vág./
- Nem tudom Lisim, jó kérdés. Valószínűleg több lehetőséged van a tündérdomboknál, mint itt. Egyik napról a másikra élni, nem olyan jó, ráadásul üldözik a legtöbbünket. Dönts, ahogy jónak látod. /Fejezi be, közben pedig egy motoros érkezik hozzátok. Teljes bőrfelszerelésben, sisakba. Majd a sisakját lekanyarítja, és hosszú barna hajú szépséges fiatal nő néz vissza rád, kis fintorral az arcán./
- Eztet meg hun tanátátok? Jáj má, örülök, hogy itt vagy kis rondaság! /Mondja vidáman és megsimogatja a fejed. Majd azonnal Morehan ruhájába törli a nyálkás bőröd leradírozott részét. Csak bámul és lehuppan a megüresedett székre./