Re: Annantina nagyi boltja

by Vendég Kedd Május 17, 2011 6:41 am

/Kezével odébb tolja a fátyolt majd belép a boltba. A szeme egy pillanatig nem közvetít képet köszönhetően a hirtelen változásnak, de ez az állapot hamar elmúlik. Tesz pár lépést, majd megáll és körülnéz. Nem igazán érti még, hogy hol van, de remélhetőleg ez nemsokára megváltozik. Elindul az ajtó felé, remélve, hogy ha kiér erről a helyről akkor rájön, hogy igazából csak egy másik városba került, vagy valami bűvésztrükk áldozata lett../
+Vajon hol vagyok? Csak arra emlékszem, hogy közelebb mentem ahhoz a maketthez és utána itt találtam magam. Bizonyára mindjárt kiderül. + /Gondolja végig a dolgot miközben a kijárat fele lépdel./

(1)

by **Mira** Kedd Május 17, 2011 7:03 am

Jaakob Lehtonen

Nem jutsz ki a boltból, mert egy belépő hölgy megragadja a kezed. Hamarosan megérkezik a társa is. Mindkettőjüknek hollófekete, hosszú, egyenesszálú haja félelmetesen elüt halovány bőrétől.
- Nézd, Jof, találtam még egyet! - vigyorog Rád a nő. Érzékien mély hangja van, de valahogy mégis feláll a hátadon a szőr tőle.
- Látom, Nym, a Nap még nem vakított el teljesen! - mondja gúnyosan a férfi, majd élesen a szemedbe néz. Nym még mindig szorosan tart a kezében, nem is fog elengedni egyhamar.
- Te! - szól a nő. - Szerintem inkább tartsuk meg magunknak!

by Vendég Kedd Május 17, 2011 7:13 am

/Még ki se ér a boltból amikor két alak beront, az egyik férfi, a másik nő és a nő elkapja a kezét. Rögtön úgy kezdenek el beszélni Jaakobról mintha az ő tulajdonuk lenne. Persze ezt nem hagyhatja annyiban a férfi, úgyhogy akár ismeri a helyet, akár nem ideje a sarkára állnia. Eközben a két ember arról vitatkozik mit csináljanak vele. Egy darabig csak hallgatja a dolgot, mivel egyik meglepetésből a másikba esik. Most viszont itt az ideje megráznia magát és beleszólnia a dologba, elvégre ő egy érző, gondolkodó lény. De csak ekkor veszi észre, hogy külseje is megváltozott, miután kicsit hozzászokik az új testhez rájön nem is olyan rossz, de azért hagy még maga után megmagyarázni valót. Most már viszont tényleg itt az ideje a cselekvésnek, mert még a végén baj lesz./
- Hékás! Na álljon csak meg a menet! -szól rá mély, dörmögő hangon a két emberre.- Rólam ne döntsék el kinek a mije leszek. Inkább mondják meg hol a fenébe vagyok. Maga meg engedjen el. -szól rá a nőre és megpróbálja kihúzni a kezét a nő kezéből.

(2)

by **Mira** Szer. Május 18, 2011 5:01 am

Nym nem hogy elengedne, de csak még jobban megmarkol. Arcán perverz mosoly terül szét.
- Játszani is akar a drága! - vigyorog, majd felkacag. Ezernyi csengettyű szólal meg, de ezek inkább halált hirdetnek, mint örömöt.
- Ostoba egy halandó vagy Te, fiú! - morog Rád a férfi. - Inkább hallgass, mielőtt komoly bajod esne! - gúnyolódik Jof. - Illetve... - felhorkant, - ki mit tart komoly bajnak, ugyebár?
- Mit fárasztod az agyát, szerelmem?! Csöndet! Ez itt még új. Most érkezett meg!
- Még jobb! - csillan fel a férfi szeme igencsak mohón. - Testvéreink örömmel fogják fogadni!
Aztán s szó, se beszéd, nő felkap a hátára, és nekiindul az ismeretlennek.

Reagolj még ide, aztán majd meglátod, merre megyünk! ^^

by **Lisim** Csüt. Május 19, 2011 7:36 am

/Szeme kipattan. Nem érti, miért fekszik a földön, mintha aludt volna, ezért gyorsan felül, és szemét körbejáratja a helyiségben. Első ránézésre ugyan abban a boltban van, ám valamit mégis hiányol. Feláll, majd leporolja nadrágját, hisz a padló elég koszos volt, amin eddig feküdt./
+De jó, anyám ki fog nyírni ezért.+
/Kapkodja kezeit nadrágja körül, majd hirtelen abbahagyja./
- Mi a... ?!
/Akad meg, és sápad el hirtelen, majd elkezd hátrálni saját kezei elől - ami persze nem megy neki. Hátával egy a falnak ütközik, és zsebéből kiesik egy kisebb törött tükördarab. Odakapja tekintetét./
- Úristen!
/Ordít fel, mikor meglátja saját képét a tárgyban, majd kezével az arcát kezdi tapogatni. Most tűnik csak fel számára, hogy a zsebében lévő üvegdarabkák már nem szúrják a lábát, nem érez semmit. Arcán a bőr tapintása rugalmas, de kemény, és mintha kissé alacsonyabb is lenne./
- Mi a fene történt velem?!
/Kétségbeesetten kuporodik le a földre, ahogy szeme előtt saját zöld bőre, és sárga szeme lebeg. Pár pillanat telik el, miközben agya teljesen felpörögve szövi a gondolatokat, de csak nem bír rájönni, hogy mi a fene történt vele - nem is csoda. Elfordítja arcát a tükördarabtól, becsukja szemét, és arra gondol, ez csak egy rossz álom. Fel akar ébredni, de nem tud./
- A makett...
/Kapja fel a fejét, majd gyorsan újra körbenéz. Sehol nem találja azt a makettet, amit azelőtt látott... mi előtt is? Semmi emléke nincs róla. Magatehetetlen. Lehajtja fejét, és elkezd zokogni./

<1>

by **Jóindulat** Pént. Május 20, 2011 3:46 am

*Lisim*

- Pszt, hé, te! Picsogó! /Az alig hallható suttogás szinte beleveszik a bolt csendjébe, mégis elér Lisim füléig. Körbepillantva ugyanaz a kissé kaotikus, régi kacatokkal - csupa érdekes dolog mind - telezsúfolt üzlet, ahova az előbb betért, azonban a megszólalónak nyoma sincs. Vagy mégis? Talán ott, a mellett a tükör mellett, aminél az a nagy, plüssel borított karosszék magasodik... Mintha onnan jött volna./

by **Lisim** Pént. Május 20, 2011 5:34 am

/A fura hang hallatán felemeli sárga tekintetét, és gyorsan körbeles azon a helyen, ahonnan a hangokat hallotta. Nem lát senkit, de nincs vesztenivalója. Feláll hát, és félve, egyet-egyet szipogva lépked egy érdekes szék felé. Egy tükör is helyet kapott a régiségboltban, pont a kiszemelt cél mellett, amiben akarata ellenére újra megpillantja új testét - de most már annak teljes egészét. Megtorpan egy pillanatra, és elkezdi nézegetni saját alakját./
+Ez nem lehet... nem lehetek ez én. Ez csak álom. Egy mese. Ilyen nem létezik.+
/Győzködi magát, amiből némi erőt és bátorságot is merít, hisz ha ez csak egy álom, akkor előbb-utóbb úgyis véget ér, és mindegy, mi történik vele. Ha pedig nem... nos, erre inkább nem is gondol.
Tovább lépked hát, még egyszer-egyszer oldalra pillantva a tükörre, ahogy egyre közelebb ér. A poros földön néhol megmarad lábnyoma is. Furcsa mód, szinte nem is érzi, ahogy lába érintkezik a talajjal. Így ér el a karosszékhez. Megáll előtte, majd nézi egy rövid ideig. Plüssborítása van. Biztos kényelmes lehet. Neki mindig csak egy rozoga faszék jutott otthon, illetve később csupán az utca kemény betonja. Ujjait végighúzza a régies, durva, ám mégis kellemes tapintású tárgyon. Valami különös mégis van ebben a tapintásban. Nem tudja, hogy mi, de ezt nem most érzi először. Eddig bármi, amihez csak hozzáért, számára furcsa érzést keltett...
Hirtelen feleszmél. Eszébe jut, hogy miért is indult ide. Hátrébb lép egy kicsinyt, és oldalazni kezd, hogy megkerülje a bútort, és belessen mögé. Pár lépés után már be is lát oda./

<2>

by **Jóindulat** Pént. Május 20, 2011 6:20 am

*Lisim*
/A karosszék árnyéka nem takar semmit egy ócska puffon kívül. A gyenge porban viszont különös, torz ujjú lábnyomok rajzolódnak ki, s a levegőben is érződik valami nem odaillő, kissé savanykás szag. Lisim felkapja fejét, ahogy a korábban üres karosszék háttámlája fölött egy ijesztő lény bámul le rá tompa csillogású szemeivel, majd kissé brekegésre emlékeztető hangján megszólal./
- Ez a Lisim te vagy? /Bök a tükör felé egyik karmos ujjával, amelyben pár pillanatig még olvasható a szöveg: "Üdvözlünk H'sekiratban Lisim, a goblinok népéből!"/

by **Lisim** Pént. Május 20, 2011 6:59 am

/Egy halk szusszanás hallatszódik, amit meglátja, hogy nincs semmi különös a bútordarab mögött. Azonban ez egy kérdést is felvet benne: mégis ki, vagy mi adta ki azt a hangot, amit hallott?! Gondolkodásából egy érdekes szag zökkenti ki, aminek hatására felkapja fejét. Egy érdekes lényt pillant meg. Gyorsan hátrál pár lépést. Hirtelen nem is igazén fogja fel, mit kérdez tőle a teremtmény, de fejét arra fordítja, amerre az mutat./
- A goblinok népéből.
/Olvassa fel halkan az utolsó szavakat, ami abban a pillanatban el is tűnik. Csodálkozó tekintettel fordul vissza a másik felé. Pár pillantással felméri őt. Hozzá hasonló zöldes, rusnya bőr, ám szemei fehérek. Fogai hegyesek, és termete sem túl nagy. Lassan eljut oda, hogy az imént hallott kérdés eljusson agyáig./
- Én...
/Kezd bele, majd habozik egy pillanatot. Nem is tudja, miért mondana bármit is ennek a valaminek, de több dolog miatt is kénytelen beszélni arról, hogy mi történt vele. Egyrészt, hozzá hasonló, már amennyire a tükör jó, amiben meglátta magát. Másrészről pedig, senki más nincs, aki bármiféle magyarázatot is adhatna a történtekre - legalábbis ez az első valami, amivel találkozik./
- Engem Balázsnak hívnak. Nem tudom, ki az a Lisim.
/Nyögi ki gyorsan a szavakat, ahogy kezd megint belezavarodni a dolgokba. Tulajdonképpen, nem csak azt nem tudja, hogy ki az a Lisim, de azt sem, hogy ő maga kicsoda. Rövid ideig farkasszemet néz az idegennel, az egyetlen reményével - hát, nem túl bizalomgerjesztő./
- Ki vagy Te, vagy mi vagy Te? Mit csinálsz itt? Hol vagyok? Én mit csinálok itt? Miért vagyok egyáltalán itt? Mi történt velem?
/Hadarja le a kérdéseket, a sokktól és kétségbeeséstől nem is nagyon tud mást tenni. Izgatottan várja összes kérdésére a választ. Bár a meséket soha nem így képzelte el - már amennyiben ez mese, és nem rémálom. Mindig a szőke herceg akart lenni, vagy a sárkányokat legyőző hős./

<3>

by **Mulan Huryū** Szomb. Május 21, 2011 2:56 am

/A padlóba öklözöm, amitől az egész karom elzsibbad.../
+ Hékás! Mi ez az egész? Hogy kerültem én a padlóra? Kiütött volna az a szerencsétlen dobálózó? Na ne már!
/Zavartan talpra kászálódom, és vetek egy pillantást szegény bibis kezemre... a kezemmel viszont valami nagyon nem stimmel.. és az egész világgal sem! A bolt sokkal nagyobb mint amire emlékszem, és valahogyan mintha más lenne. Lépek egyet előre, de majdnem orra esek, alig tudom kontrollálni a mozgásomat. Vajon mi lehet a probléma?

Zúg a fejem és minden lépésnél csúszkálok.. úgy nézhetek ki, mint egy kiskacsa, aki most kelt ki a tojásból. Majdnem nekiesek egy tükörnek. Az utolsó pillanatban támasztom meg magam és bámulom a... asszem festményt... mert valami fura nő van rápingálva.../
+ B*ssza meg! Ez a festmény él! Esküszöm az előbb pislogott!
/Rémülten lépek hátra, mire a kis vörös is hátrál.../
- Na ne b*ssz....

/Az elhaló hang szintén nem az enyém, se a fura tükörkép, ami olyan kitartóan majmol. És bármilyen hihetetlen, mégis úgy tűnik az egy tükörkép. Beletúrok a hosszú vörös tincsekbe, és közelebbről megnézem a világító sárgás szemeimet. Egyszerűen hihetetlen az egész. Lehunyom azokat a fura szemeket, és vissza akarok változni./
+ Ez nem én vagyok! Had legyek a régi, kérlek istenem! Ne ez a nyamvadt vörös kis liba! Olyan ványadt vagyok, hogy az első szél elfúj!
/És akkor érzem, hogy változni kezdek... a fájdalom éles, de nem tart sokáig. Amikor kinyitom a szemeim, az illatok egészen intenzívek, és a hangok is élénkebbek. Aztán felordítok... A tükörből egy tigris néz vissza rám, körülöttem ruhák foszlányai hevernek szanaszét.
Na ezt már nem bírom cérnával, hosszú szökellésekkel eliramodom, a fejemmel kitaszítva a bolt ajtaját../

(1)

by **Jóindulat** Szomb. Május 21, 2011 8:39 am

*Lisim*
/Fejét ingatva csúfondárosan vigyorog a lény, majd miután esetlennek tűnő, mégis biztos mozdulattal leugrik a székből Lisim elé, megböködi karmos ujjával./
- Nemnem, Picsogó, te vagy Lisim! Én Grisdam vagyok, más pedig nem jött be. /Ravasz vigyorra húzza keskeny ajkait, aztán nyelvével megnyalja hegyes fogait./ Namármost a tükör valakit üdvözölt, az pedig csak te lehetsz! Szóval ne akarj átverni, nálam csak a nagy Bilrash okosabb!

by **Lisim** Szomb. Május 21, 2011 11:17 pm

/Érdekes mód, a bökést szinte meg sem érzi, ám ezzel nem foglalkozik soká, mert a másik elkezd beszélni. Meghallgatja az érdekes lény bemutatkozását, majd sóhajt egy nagyot. Tehát nem csak teste más, még más nevet is kell viselnie. Legalábbis így tűnik./
- Jó, leszek Lisim.
/Nyögi oda. Maga sem tudja, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak egyszerűen ráhagyja a másikra, de ez nem is fontos egyelőre./
- És nem vagyok Picsogó!
/Förmed rá Grisdamra, aki időközben még a saját okosságáról is áradozik egy keveset, amit persze Lisim teljesen figyelmen kívül hagy, nem érdekli, hogy ki milyen értelmesnek gondolja magát./
- Elmondod végre, hogy mi történt velem? Mi az, hogy a tükör üdvözölt? Hol vagyok? Mi ez a bolt? És hova tűnt az a szép városmakett?
/Türelmetlenkedik, de kénytelen várni, hisz csak a másik tudja a válaszokat./

<4>

by **Jóindulat** Vas. Május 22, 2011 7:49 am

*Lisim*

/Grisdam fehér szemeiben szikra csillan, ahogy Lisim beismeri, ő tényleg Lisim. Vigyorogva nyugtázza a tényt, hogy bebizonyosodott, ő az okosabb, majd a kérdészáporra nemes egyszerűséggel nemtörődöm módon megrántja vállát./
- Hogy a tükör miért üdvözölt? Mindenkit üdvözöl, aki odaátról ideátra utazik. Többet nekem sem mondott Bilrash, csak annyit, hogy jöjjek ide és bújjak el, amíg magunkféle nem érkezik. /Büszkén kidülleszti kissé girhesnek tűnő mellkasát./ És senki nem vett még észre! De mindegy is, /legyint, majd sietősen megfordul és elindul a bolt egyik sarka felé/ gyere, ne várakoztassuk meg Bilrasht!

by **Lisim** Hétf. Május 23, 2011 11:07 pm

/Kezd érdekes lenni a dolog számára, bár még mindig ebben a nyomorult külsőben kell végigélnie az egészet. Újabb sóhaj hagyja el a száját, ahogy felveszi a tempót Grisdam mögött, és követi őt./
+Odaát? Ideát? Remélem ez a Bilrash majd meg tudja válaszolni a kérdéseimet, ha már ennek a valaminek itt nem sikerül.+
/Morgolódik egy picit magában, majd beéri "társát"./
- Merre megyünk? Én nem ismerem a környéket.
/Formálja meg a szavakat, remélve, hogy az út nem lesz túl hosszú./

<5>

by **Jóindulat** Szer. Május 25, 2011 3:52 am

*Lisim*

Grisdam szinte nyílegyenesen az egyik sötétebb sarokban álló, már a huszonegyedik században is ódivatúnak ható szemeteshez sétál. Odaérve aztán visszafordul, s csupafogas vigyorral felnyitja a tetejét.
- Hogy hova megyünk? Hát Bilrashoz! /Kuncogva megpaskolja a szemetes oldalát./ Nyomás, befelé! Csak aztán szaporán a túloldalon!
Érkezés: Turkáló

by **Lisim** Szomb. Május 28, 2011 12:33 am

/Követi Grisdamot, aki egy elég régi szemeteshez viszi. Végre egyik kérdésére választ is kap tőle, miszerint ahhoz a valakihez mennek, akitől megkaphatja a többi kérdésére a választ. Nem épp bizalomgerjesztő az a szemetes, de most már kíváncsisága is hajtja, és nem ártana tényleg mindent megtudnia. Így aztán beleveti magát a szemetesbe, és el is tűnik.../

<6>

by **Cassius Argentus** Szomb. Jún. 04, 2011 7:14 am

/Arccal a földön fekszem./
+Mi történt? Meghaltam? Ez a túlvilág? Hogyan? Szívrohamot kaptam? Talán alkoholmérgezés? Vicces, hogy meg akarom ölni magam, de a sors gyorsabban elintézi nekem. De valami nem stimmel. Minden nagyon valóságosnak tűnik. Érzem a padlót magam alatt és hogy összetört szemüvegem darabjai nyomják az arcom. Érzem, hogy élek , de valahogy minden más. Mintha nem én lennék. És teljesen józan vagyok. Mi a fene történik?!
/Elkezdek feltápászkodni. Meglepve tapasztalom, hogy nincs rajtam a szemüvegem, de nemhogy nem zavar, még jobban is látok, mintha rajtam lenne. Először a kezemet pillantom meg./
+Mitől ilyen fehér a kezem? Az egyetemen anatómia órán láttam ilyet utoljára. És a karom… hosszabbnak és izmosabbnak tűnik. És ez a bőrkabát sem ismerős…
/Ekkor veszem észre a látóterembe omló ezüstszínű hajzuhatagot./
+Mi a…?!
/Rémülten pattanok fel és belenézek a tükörbe. Az alak aki visszanéz rám sokkal magasabb és izmosabb mint én. Bokáig érő fekete bőrkabátot, hozzá illő nadrágot és bakancsot visel. Hosszú, ezüstfehér haj omlik a vállára és holtsápadt arcából félelmetesen világít ki vörösen izzó szeme. Ijedtemben felkiáltok és ekkor meglátom a szájából kivillanó tűhegyes szemfogakat./
+Ez nem lehetek én!
/A tükörben felirat rajzolódik ki: „Légy üdvözölve H'Sekirat városában, Cassius Argentus, egy a hatalmas vámpírok közül!”/
+Micsoda!? H’Sekirat? Cassius Argentus? Vámpír? Mi ez az egész?
/Kezdek pánikba esni. Elkeseredve nézek körül, keresve valakit, akitől válaszokat kaphatok. Megpillantok a pult mögött egy kedvesen mosolygó öregasszonyt./
-MI A F*SZ EZ?!-/üvöltök rá a pánik miatt a kelleténél jóval durvábban./
(1)

by **Caridwen** Szomb. Jún. 04, 2011 7:21 am

*Cassius*

/A néni felnéz az irataiból, az üvöltésedre összevonja a szemöldökét./
- No de fiatalember! Mégis milyen hangnem ez? Illik így beszélni egy idős hölggyel? Ha szeretne valamit kérdezze rendesen fiacskám! Vagy fel is út, le is út, aztán eléghet a napon, mint az a másik szemtelen vámpírfióka!
/Nem is mond többet, teljes nyugalommal olvassa tovább a papírjait, mintha nem egy hatalmas vámpír tanyázna a boltjában./

by **Cassius Argentus** Szomb. Jún. 04, 2011 10:59 pm

/A néni lekezelő hangvétele még jobban felidegesít. Már szinte nem is tudom, hol vagyok, mindent elborít a vörös köd. Aztán eljut a tudatomig amit mondott./
+Elégek a napon?!
/A döbbenettől kitisztul a fejem. Elszégyellem magam a kirohanásom miatt./
-Sajnálom. Csak...nem értek semmit. Mi történt velem? Mi ez az egész?
(2)

by **Caridwen** Szomb. Jún. 04, 2011 11:11 pm

/Fölnéz a papírokból, majd kisétál a pult mögül. Melléd sétál, így láthatod, hogy egészen kicsi, majd fél méterrel kisebb nálad. Az arcát ráncok barázdálják, de ahogy felnéz rád a kedves mosoly mintha megfiatalítaná.

Könnyeden megböködi a mellkasod, mint valami rossz gyereknek, aztán beszélni kezd./
- Semmi baj fiacskám, remélem okulsz belőle. Nos hogy mi történt? Szegény gyermekem... nos a jövőbe kerültél és vámpír vagy. Valami egyéb kérdés?
/Az arca teljesen komoly, úgy néz ki, mint aki nem viccel./

by **Cassius Argentus** Vas. Jún. 05, 2011 12:36 am

+ A jövőbe? Ha nem látnám, hogy mi történt a testemmel azt hinném, hogy egy rossz tréfa áldozata vagyok. De ez valóságos. Tiszta a tudatom és érzem minden porcikámat: az is egyértelmű, hogy nem álmodom. Hogy lehet ez? Az időutazás fizika, azt nem várhatom magamtól, hogy megértsem. De hogy valaki hirtelen fajt váltson... Ha erre lenne magyarázat arról csak tudnék! És ráadásul egy olyan lénnyé változtam amit eddig a képzelet szüleményének hittem. Vámpír... tényleg úgy nézek ki. Ez megmagyarázza a sápadt bőrt, a vörös szemet és a hegyes fogakat. Viszont ha ez igaz, akkor -ahogy a néni is mondta- nem mehetek ki a napra. Templomba sem mehetek, bár az nem is hiányzik. De ha vámpír vagyok... Nem! Az nem lehet!
/Kardként hasít lelkembe a gondolat./
-Nekem... embereket kell ölnöm?
(3)

by **Caridwen** Vas. Jún. 05, 2011 12:48 am

/A néni egy nagy nyaklevest ad neked, de hogy hogyan ért el a nyakadig, az az időutazás mellett a nap másik hatalmas rejtélye marad. Aztán csípőre tett kézzel bámul rád./
- No de fiacskám! Mégis mi ez a negatív hozzáállás? Ez egy új világ, egy új élet! Más mint a régi, de telve van lehetőségekkel és csodákkal! Most azonnal fejezd be nekem a sopánkodást, mert még egyszer meghallom ezeket az önsanyargató szavakat és kiteszlek a boltból!

/Aztán visszasétál a pult mögé, kutatni kezd egy nagy szekrényben majd diadalittas arccal elő lép. a kezében egy rózsaszín lufit tart. A kezedbe nyomja, teljes fensőbbséggel./
- Nah ez majd emlékeztet rá, hogy az élet szép! És különben sem kell embereket ölnöd, semmi sem kötelező.

by **Cassius Argentus** Vas. Jún. 05, 2011 3:08 am

/Megdöbbenve veszem át a lufit. Többször végiggondolom az öregasszony szavait./
+Valóban. Ez egy új élet. Nem számít milyen hátrányai vannak új körülményeimnek, hiszen csak jobb lehet mint az ahonnan jöttem.
/Elmosolyodom./
+Ha ennek az az ára, hogy nem vagyok többé ember, azt is vállalom. A vámpírlét úgy is felfogható, hogy egy szinttel feljebb kerültem a táplálékláncban. Bár… nem tudom képes leszek-e valakit megharapni. Most azonban ráérek még ezzel foglalkozni. Meg kell várnom, hogy leszálljon az éj, aztán meg kell keresnem a hozzám hasonlókat.
-Nem gond, ha itt megvárom a napnyugtát? - /kérdezem/
(4)

by **Caridwen** Vas. Jún. 05, 2011 3:53 am

/A néni csak rád mosolyog, majd visszasiet a pult mögé és komoly arccal ott válaszol./
- Természetesen nem fiacskám. Még akkor sem engednéle ki a napra, ha menni akarnál!
/Aztán elmegy hátra a raktárba, de pár perc múlva vissza is jön./
- Nem akarsz addig egy kis pénzt keresni? öreg vagyok én már, és sok kacatot kéne elrendezni. Neked még amíg van pár órád, segíthetnél nekem.
/Ha követed hátra vezet egy hatalmas raktárba, ami egészen óriási a piciny bolthoz képest. Egy hatalmas rakat különböző színű dobozra mutat. Amíg a méretes kupacot bámulod átveszi a kezedből a lufit és az ajtóra köti./
- Ezzel nem fogsz tudni pakolni. Nah a sárgákat a régiségekhez, a zöldeket a egyiptomi ereklyékhez, a lilákat az óidei részleghez...
/Sorolja, hogy a nagy dobozokon a különböző színű matricák mit jelentenek. Ha látja hogymegértetted búcsút int és magadra hagy a hegynyi ládával./

by **Cassius Argentus** Hétf. Jún. 06, 2011 3:41 am

/A néni megkér, hogy segítsek neki az árukészletet elrendezni. Mivel –mint megtudtam- alkonyatig még órákat kell várnom és egyébként is tartozom ennyivel neki, igent mondok. Rögtön a raktárba vezet és elmagyarázza, hogy mit hova tegyek. Hosszan sorolja a dobozokon látható matricák jelentését, de nekem sosem okozott gondot nagy mennyiségű információ feldolgozása. Amikor látja, hogy nem kell kétszer elmagyaráznia búcsút int, majd kimegy. Kicsit körülnézek a hatalmas raktárban. Rengeteg különböző méretű és formájú dobozt látok magam körül, mindegyiken színes matricák. A falon egy naptáron akad meg a tekintetem, ami 2900-at mutat. Hozzáfogok a munkához./
+Szóval majdnem kilencszáz évet ugrottam előre. Mi történhetett azóta? Mivel a várost, ahol vagyok többé nem Londonnak hívják, könnyen lehet, hogy egy idegen hatalom elfoglalta Angliát. Bár az sem kizárt, hogy térben is máshova kerültem. De akkor hogy kerül ide a bolt? Ennek is utána kell járnom amint leszáll az éj.
/Ehhez hasonló gondolatokba merülve pakolászom órákon át./
(5)

by Ajánlott tartalom