Re: Annantina nagyi boltja

by **Froeira Lullaby** Csüt. Okt. 07, 2010 7:03 am

Bettina: +Az utolsó emlékem, hogy átléptem a baldachinon, és… elájultam. Komolyan? Már megint? Folyton ez történik… de most, nem is éreztem a szédülést, a fejfájást, abszolút tökéletesen láttam. Semmi sem utalt rá, hogy össze fogok esni…
/Így tanakodtam magamban, aztán lassan kezdtem észlelni a körülöttem elterülő világot. Vagyis inkább az alattam fekvő, karcsú, szőke lányt. Amint megláttam, ijedtemben felpattantam róla. Persze azonnal elkezdett forogni velem a világ. Tudtam, hogy a régiségboltban is egy szőke lány után mentem, mert… elájult talán? Az biztos, hogy egyszer csak eltűnt. Viszont, az a szerencsétlen, akire rázuhantam, a legkevésbé sem volt ismerős. Ahogyan a bolt sem. Akarom mondani, olyan volt, (mint ahol ajándékot kerestem a drága Alexandre-nak, mielőtt még Angers-ba mennék bemutatkozni a családjának…) de valahogy mégsem az, talán porosabbnak és régibbnek festettek a dolgok./
+Hm… Ez elég furcsa. Talán csak álmodom? Jellemző lenne rám… Bealudni egy bolt padlóján…
/Erősen koncentráltam a felébredésre, de nem ment. Persze, miért is működött volna? Csak puffogtam magamban, és beletelt egy kis időbe, míg észrevettem, hogy szegény lány nyögdécselve próbál épp felállni. Abban a pillanatban visszaugrottam mellé, és megragadtam a karját, hogy tudjon rám támaszkodni./
- Ó, jézusom! Nagyon sajnálom! Bocsánat! Ugye nem esett bajod? Nagyon fáj? Beütötted valamidet? Istenem… tényleg sajnálom! Bocsáss meg! Elképesztően béna vagyok, jobban is figyelhettem volna! Vagyis… mindegy, nem fontos… bocsánat!
/Igen, ez tipikus, amint valamit is elrontok, sajnálkozási áradat folyik belőlem. Amióta az eszemet tudom, mindig ez van, és mindenkit az őrületbe kergetek vele. De ha egyszer tényleg sajnálom?/

(1)

by **Bettina Twerpsnoogy** Csüt. Okt. 07, 2010 7:23 am

Froeira:
-Semmi baj, ne hülyéskedj. /feleltem, mikor végre valahára sikerült szóhoz jutnom. Mintha halálos bűnt követett volna el ellenem.. Belenéztem az arcába, hogy lássa biztató mosolyomat. Mint nekem, neki is szőke haja volt, olyan fehér arcot, mint az övé, még sosem láttam. Meglepődve tapasztaltam, hogy már ő is engem néz, pontosabban, bámul valamit rajtam. - Mi az? /kérdeztem kissé sértődötten, embert nem illik így bámulni. Majd amikor megkérdezte, hogy a szemem színe természetes-e, kicsit megrökönyödtem. +Tudom, hogy szép smaragd zöld, de azért nem akkora különlegesség...+

{2}

by **Froeira Lullaby** Csüt. Okt. 07, 2010 7:42 am

Bettina:
/Mikor felegyenesedett, sokkal magasabb volt nálam, pedig ez elég ritkán fordul elő. Legalább tíz centi különbség volt köztünk; bár ez közel sem kötött le annyira, mint amikor rendesen megnézhettem az arcát. Nagyon feltűnően bámulhattam, de egyszerűen képtelen voltam nem odafigyelni. Morcosnak tűnt, nem értette mi olyan furcsa rajta, azt hiszem./
-Természetes a színe a szemednek, vagy csak kontaktlencse? /kérdeztem még mindig az aranysárga íriszébe bámulva. (Ilyenről eddig csak a Shiverben olvastam.) A szőke lány meglepettnek tűnt./
-Talán csak belement valami. Allergiás reakciótól lehet sárga az ember szeme? Mármint a tiéd ugyebár. /folytattam, erre még jobban elkerekedett a szeme./
+Biztos nem történt még vele ilyen. Szegény lány. Vajon van itt valahol orvosi rendelő, ahol megnézethetjük?
/Mert ugye elkísértem volna, persze csak akkor, ha nem veszi tolakodásnak. Látva, hogy még mindig furán néz rám, a mögötte lévő majdhogynem teljesalakos tükörrel szembe fordítottam. Nézze csak meg nyugodtan./

(2)

by **Bettina Twerpsnoogy** Csüt. Okt. 07, 2010 7:59 am

Froeira:
/Mikor a tükörből visszanézett rám egy sárga szemű, hozzám képest jóval teltebb, langaléta valami, eluralkodott rajtam a pánik./- Ez meg mi?! Nem csak az, hogy úgy nézek ki mint akit elfuseráltak, hanem az egész!. Hol vagyunk? Hogyan kerültünk ide? /Ebben a pillanatban már tudtam, hogy a lány és én ugyanabban a helyzetben vagyunk, ugyanis az ő bőre meg már majdnem falfehér volt. +Valami történt. De micsoda? - Nem hinném, hogy allergia, nézd a bőröd! / Mikor megmutattam neki, ő nem kezdett el kiabálni, vagy sikoltozni, mimózaként állt a tükör előtt, bőréhez nem mert még csak hozzáérni sem. Nem bírtam tovább nézni, hogy szinte szenved attól, hogy nem tudja mi történik, ugyanakkor próbál nyugodt maradni./-Menjünk és kérjünk segítséget valakitől..vagy legalább magyarázatot/mondtam végül.

{3}
*Szerintem folytassuk a kávéházban, oda írd te az elsőt*

by **Froeira Lullaby** Csüt. Okt. 07, 2010 8:28 am

Bettina:
/Eddig egészen eltakart a lány, és nem is értettem miről beszél, de amikor elhúzódott a tükör elől, világossá vált. Olyan… alacsony voltam, és szőke, és fehér. Döbbenten meredtem a tükörképemre, merthogy az enyém volt, annak kellett lennie. Annyira nem olyan volt, mint én, bár az tény, hogy jobban tükrözte a belsőmet, mint az eredeti kinézetem. Majdhogynem babaarcú lettem, betegesen sápadt, a szemem fűzöld, a szám piros volt és ez merőben eltért a megszokott, olaszos langalétától, akivel eddig mindig találkoztam a tükör előtt állva. Közben a másik lány már rángatott volna el, de hirtelen, mintha bepárásodott volna az üveg, jégvirágokkal díszített, gyönyörű, régies dőlt betűkkel azt láttam kiírva: "Üdvözlégy H’Sekirat városában, Froeira Lullaby, halottak boszorkája!" Elképesztően hátborzongató volt!/
+A Froeira nyilván egy név… az enyém lenne? Legalább hasonlít a Fiore-ra. Viszont, mi az, hogy halottak boszorkája?! Hiszek én a boszorkányokban… de a halottaktól a hideg futkos a hátamon. Bár az mókás lenne, ha tudnék halottakat éleszteni, mint Anita Blake, vagy mint Ned a Halottnak a csókban. Na jó, elég a butaságokból, ez nem lehet! Az a másik név meg? H’Sekirat? Így hívnák a helyet, ahol vagyunk?
-Ez már nem Párizs. /állapítottam meg én is a nyilvánvaló tényt, és a halványodó feliratra mutattam a tükrön./ - Nézd!
/Sokféle érzést láttam az arcán. Mély meglepettség, félelem, riadtság, de valamiféle tettvágy és bátorság is feltűnt rajta./
*Bocs, utána mehetünk a kávéházba, csak ezt még szerettem volna leírni. Nem volt semmi jó ötletem azzal kapcsolatban, hogy milyen más módon tudhatná meg Fiore/Froeira, hogy mi az új neve, és hogy necromanta boszorkány.*

(3)

by **Bettina Twerpsnoogy** Csüt. Okt. 07, 2010 7:01 pm

Froeira:
-Most már menjünk innen. /Szólaltam meg végül./ +Akkor ezek szerint új neveink is vannak.+ A dolog egyáltalán nem volt ellenemre, viszont az annál inkább, hogy én még nem tudom a sajátom. Én érkeztem előbb. Abban is egyetértettem, hogy ez már nem Párizs, hanem valami egészen új és más. Ez ellen sem volt kifogásom. Egy ideig távol leszünk, aztán majd visszamegyünk, úgy ahogy jöttünk. A filmekben is mindig visszajutnak a főhősök a fantáziavilágból a valódiba. /Töprengésemet Froeira szakította félbe várakozó pillantásával./ + Jaj tényleg az előbb mondtam neki, hogy induljunk útnak, most meg állok és merengek.. Bár bevallom nem érzem magam száz százalékig biztonságban egy boszorkány mellett, viszont most, hogy belegondolok, szerintem nincs is tisztában a képességeivel. Apropó..nekem vajon van varázserőm? Én is boszorkány lennék? Jó lenne, mert akkor együtt maradhatnék vele, olyan kis elesettnek tűnik. Meg persze tudnánk is segíteni egymásnak..ha nekem egyáltalán van szuper erőm, de mi van ha nincs? Nem akarok megint háttérbe szorulni. Pont mikor elköltöztünk, akkor sem figyelt rám senki sem. Most lehet, hogy eljött az én időm!+ /Mivel újdonsült boszorkány barátnémon a türelmetlenség egyre több jelét véltem felfedezni végül kiadtam a parancsot/- Menjünk egy olyan helyre ahol sok ember van... vagy hozzájuk hasonló lények, ők biztos tudnak segíteni./ És elindultunk H’Sekirat szűk kis utcáin./
*Most menjünk a kávéházba, jó? Oda írd te az elsőt.*

{4}

by **Helim Aziphim** Hétf. Okt. 11, 2010 6:32 am

/Szédülten érkezett meg a boltba, arcán zavar és némi ingerültség látszott. Nem gondolta volna, hogy egy rutin munka ennyi bajjal járhat. Tekintete körbe járt a bolton, ami most mintha megváltozott volna. Új tárgyak jelentek meg, és az ismerős tárgyak is mintha porosabbak lettek volna. Lassan körbejárta a boltot, mivel nem talált senkit ezért kilépett az utcára. Kilépve teljesen megdöbbent, New York szürke utcáit várta, de ehelyett egy teljesen más világ jelent meg előtte, az utcát fényből készült hidak szőtték át, itt-ott alagutak bukkantak fel és az emberek is mintha mások lettek volna. A bérgyilkos egy pillanatra teljesen kővé dermedt../
- Hogy az a...! /szaladt ki a száján, majd elméje ismét visszaállt szokott állapotába/
+ Információt kell gyűjtenem erről az új világról. Később majd levadászom azt a renegátot. /gondolta a Yakuzák bérgyilkosa./
/Óvatosan sétált végig az "utcán" szeme a gyengébb egyedek kereste, de amit itt látott, az felülmúlta minden fantáziáját. Apró lények repdestek a szárnyaikon, emberek akik egyik pillanatról a másikra alakultak állattá és vissza. Ebben a tömegben szinte lehetetlen volt gyenge embert találnia, ám szeme mégis megakadt egy személyen. Szinte rögtön talált is egy helyet, ahol kitudja majd hallgatni, szépen, csöndesen, lehetőleg vér nélkül. Rögtön el is kezdte becserkészni az áldozatát./

(1)

by Vendég Szer. Okt. 27, 2010 5:26 am

/A boltban egy idős asszony fogadott és rám mosolygott. Én vissza mosolyogtam rá és elindultam körülnézni a boltban, hátha találok valami ételt, de itt csak mindenféle kütyük és mütyürök voltak. El indultam hát a bolt hátsó része felé. Az asszony nem foglalkozott velem csak ügyködött tovább. Láttam, hogy van egy ajtó és beléptem rajta, úgy éreztem elfogok ájulni és összeestem a túl oldalon. Párpillanat múlva fel is ébredtem. A szemem fájt, az ínyem lüktetett és az egész testem bizsergett. Lassan fel álltam, egy kicsit megszédültem, de néhány másodperc elteltével már biztosan álltam a lábamon. Láttam, hogy a szemben lévő falon van egy tükör, oda támolyogtam és bele néztem./
-Úr Isten!!!!!
/Kiáltottam meg döbbenten. Kinyitottam a szám és láttam, hogy a szemfogam megnőtt. Láttam, hogy a hajam vörös lett és talán nőttem is egy kicsit. Döbbenten hátráltam a tükörtől és forgattam a fejem merre is lehetne kijutni innen. Meg is találtam az ajtót, ami mellett volt egy ablak. Az ablak egy forgalmas utcára nézett és kint este volt. Fel téptem az ajtót és ki mentem rajta./

(1)

by Vendég Kedd Nov. 02, 2010 7:43 am

/Csak annyira emlékszem, hogy a földön feküdtem. Bizsergett minden testrészem. Nem tudtam hol vagyok, bizonytalan voltam. Sötét volt és hideg. Körülnéztem, Nap fénye beszűrötött a bedeszkázott ablakok között. Ahogy a fény rávetült a sok kacatra a bolt túlsó felében valami csillogót véltem felfedezni. Közelebb mentem csalódottan láttam, hogy csak egy tükör. Ahogy jobban szemügyre vettem mintha egy írás lenne belevésve. Hangosan felolvastam. : Üdvözlégy H'Sekirat városában Shia Worpola Nicrodit vámpírja. Reméltem, hogy nem nekem szól az üzenet de mivel én voltam egyedül a boltban feltehetően rólam volt szó./
+ Ezt vajon ki üzente nekem? Lehet, hogy apukám szelleme? Én vámpír hogyan?+
/Mégegyszer elolvastam ez üzenetet hátha csak a szemem káprázott a csillogó fénytől. De valami furcsát láttam magamon. A rövid fekete hajam a derekamig ért. Tudtam, hogy nem maradhatok itt örökre ezért elhatároztam,hogy felfedező útra indulok./

(1)

by Vendég Kedd Nov. 02, 2010 8:27 am

/Érkezésem után ájultan feküdtem a földön. Nem értettem mi történt. Legutolsó élményem az volt, hogy beléptem Anna nagyi boltjába és megláttam a makettet egy baldachin mögött. Viszont a bolt kinézete nem változott. Feláltam és körülnéztem. Mivel a bolt ugyanúgy nézett ki nem tűnt fel elsőre, hogy talán egy másik világban vagyok. Elindultam körülnézni a boltban. A boltban rengeteg varázslattal kapcsolatos dolog volt. Az egyik ilyen varázsgömbben láttam meg magamat. Hosszú barna hajam átváltozott vörösre. Hossza nem vátozott. A szemeim is megváltoztak. Égszínkék szemeim most gyönyörű zöldben pompáztak. Először megijedtem, de aztán már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy más lettem, átváltoztam. Az egyik pillanatban azonban váratlan dolg történt. A varázsgömbben megjelentem én és az új nevem. Először nem értettem mi ez az egész. Ezek után tovább nézelődtem, hátha találok még valami kézelfogható magyarázatot erre az egészre. A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy egy óriási füstfelhő keletkezik a boltban. Először nem tudtam, hogy mire véljem a dolgot, de amikor megjelent a füstben H'Sekirat nevű város felirata egy kicsit világosabbá vált számomra az, hogy mi is történik itt. Kezdtem összerakni a képkockákat. Valószínüleg Trudy az új nevem lehet. H'Sekirat meg a város neve ahol Anna nagyi boltja van. Elindultam, hogy felfedezzem a várost. Nem tudtam, hogy hova megyek, csak érdekelt mi történik itt./

(1)

by **Rabraquat** Szer. Nov. 03, 2010 10:34 pm

+Mi a....

/Megrázom a fejem, mintha álomból ébrednék. Tudom, hogy nem az, érzem. A makett eltűnt, de mintha megváltozott volna valami. Körülnézek, a bolt szinte ugyanaz...szinte. Klári után nézelődök, de sehol sem találom. Megrántom a vállam./

+Biztos megint bújkál, mindig ezt csinálja. Azt hiszi vicces...na jó, talán egy picit. MICSODA?

/Klári gondolata után a mosolyom már nem annyira őszinte. Véletlenül kilátok az utcára. Rohanok az ablak felé - az, ha leverek valami "értékes" dolgot, finoman szólva sem érdekel -, de mielőtt odaérnék képmásom visszatükröződik egy ősrégi, de fényesre csiszolt bronzszobron. Úgy állok, meg mint a rajzfilmekben...két lábbal fékezem, és fordulok vissza./

+Apám, de jól nézek ki! Eltűntek a fiatalkori - lássuk be, béna - arcvonásaim, és most egy igazi férfi néz vissza rám. De, hogyan?

/Marha jól nézek ki. Végigtekintek magamon és jól érzem magam tőle. Talán senki nincs jóképű a városban, vagy mi ez. Rabraquat. Ez jut eszembe valamiért...semmi Andor, vagy ilyesmi...csak egy szó. Rabraquat. Egy szellő jön be a boltba, miközben önmagam csodálom. Körbejár, átjárja minden porcikám, az ujjaim közt táncol. Megunom, és egy mozdulattal eldobom magamtól. Mintha felsírt volna, ahogy távozik. Jó hülyén nézhetek most, legalábbis tükörképem ezt mutatja./

- Klári, itt vagy valahol? Hé, te kis roha...édes! Hol bujkálsz?

[1]

by Vendég Szer. Nov. 03, 2010 11:10 pm

/Nagyot puffanok a földön. A doboz kivágódik a kezemből, és olyan szerencsétlenül esik, hogy pont kinyílik a teteje. Fölállok, megrázom a fejem, és leporolom magam. Ritka szerencsétlen eset, hogy pont itt esek el. Hiszen még haza kell vinnem Jonnyt./
- Apropó Jonny...
/Félre teszek egy két kacatot, és óvatosan vissza teszem a kígyót a dobozba, de mikor felállnék, meghallom. Vagyis pont, hogy nem hallom az esőt. Mikor beléptem, még zuhogott kint az eső. Miután körülnézek, megbizonyosodom róla, hogy ez még mindig az a hely, ahova bejöttem. Vagy is majdnem. A makett eltűnt. Ráadásul, mikor egy hanyagul a könyveknek támasztott tükörbe néz, egy idegen arc néz vissza rá. Nem csak az arc, hanem úgy minden idegen. Ráadásként, még meg is jelenik egy szöveg a tükörben: Üdvözlégy Kaeron Alerosian, arany sidhe, H'Sekirat városában./
+H'Sekirat... Az meg mi a fe.../Tekintetem egy ablakra siklik, melyen át meglátok egy furcsa helyet. Biztos, hogy nem London. Minden olyan furcsa, és... Megcsapja fülem egy hang, és rögtön meg is látom a hozzá tartozó embert is... Vagy hát... Nem teljesen. Egy pillanatig habozok, aztán úgy döntök, ha törik, ha szakad, rájövök, hogy mi van itt. Így hát, egy rakás könyv mögül előbújva megszólítom az idegent./
- Elnézést... Nem tudja, hogy most hol is vagyok? Nem rég még.../Elbizonytalanodok. Mikor jobban szemügyre veszem a kinti utcát, hihetetlennek találom. Ez szebb mint London.../
+ Tehát biztos, hogy nem az. De akkor mégis mi?!

(1)

by **Rabraquat** Szer. Nov. 03, 2010 11:23 pm

/Valami szöveg tűnik fel, de mikor elolvasnám eszembe jutnak a cuccaim. Ray Ben, Gucci, Tag Hauer. Megkönnyebbülök, mikor az óra hűvös érintését érzem a csuklómon. Gyorsan meg is nézem, működik e, de sajnálattal veszem észre, hogy nem. Át is állítom mechanikus üzemre. Járni kezd, de nem tudom mennyi az idő. Valaki hozzám szól.

Ránézek, első felindulásomban elküldeném a búsba. Egy fiatal srác, nem is érdekelne igazán, de van benne valami...valami, ami miatt nem takarítom el az első jól irányzott mondatommal./

- Nos, fogalmam sincs, de biztosan nem Los Angelesben. És egyébként is minden...

/Elharapom a mondat végét, egyrészt azért mert nem adok ki információkat idegennek, másrészt azért, mert sejtelmem sincs mit mondhatnék neki./

- Te is Amerikai vagy? Bár nem úgy nézel ki, igaz én meg magyar volnék...de minden összezavarodott.

+Hülye vagyok én, hogy ilyeneket elmondok? Na mindegy, majd lesz valami, legalább nem leszek egyedül...legalábbis addig, amíg ki nem derítem mi folyik itt, és meg nem találom Klárit....már ha itt van egyáltalán valahol...

[2]

by Vendég Szer. Nov. 03, 2010 11:48 pm

/Látszik az idegenen, hogy nem igen akaródzik társalognia, de aztán mégiscsak kibök magából néhány mondatot, anélkül, hogy elküldene. Ez már jó jel. És úgy tűnik, hogy ő is teljesen össze van zavarodva. Az első mondata után pedig igazán meglepődöm./
+Los Angeles? Mégis miért hadovál itt az Angyalok városáról, mikor én Londonból kerültem ide? Persze... Ez nem London. És ezek szerint nem is Los Angeles. Viszont a bolt ugyanolyan... Na jó, ez nekem most egy kicsit magas. Bár... valószínűleg ez az a H'Sekirat, amit ott írt a tükör. A TÜKÖR?! Ez abszurd. Na mindegy... Ma minden nagyon abszurd. Ráadásul teljesen másként nézek ki... Istenem, hogy fogok innét hazakeveredni.../
- Nem, én angol vagyok. Bár...- lassan körbe forgatom magam előtt a szabad kezem.- Nem igazán hasonlítok magamra... Tudom, hogy kicsit abszurd, de eredetileg, elég máshogy nézek ki... Ez a nap egyre furcsább lesz... Tisztára mint Alice... Ő is másik személyként érzi magát, miután beleesik a nyúl üregébe. Persze, én csak másként nézek ki, de...- fölpillantok a kezemről.- Ohh, bocsánat, tudom, hogy nem kellene önt a saját bajommal traktálnom, elnézést.
+Istenem, mennyire bunkó vagyok! Itt sajnáltatom magam egy ismeretlen ember előtt... Várjunk csak.../Arra felé fordulok, ahol az öregasszony volt, mikor bejöttem, már kérdőre is vonnám, de nincs ott senki. Csalódottan hanyatlik le a kezem, és meglepetten pislogok./
- Ez meg hová lett...

(2)

by **Rabraquat** Csüt. Nov. 04, 2010 12:05 am

+Alice, mi? Ki a franc az az Alice? Minek vizsgálgatja magát? Tény, hogy én is megváltoztam, de csak még jobban nézek ki...nem sokat lehetett javítani, de hála a...a...szóval hála valakinek, mégiscsak így sikerült.

- Semmi gond, egyelőre +kis beszari. - Szerintem derítsük ki először is, hogy hol vagyunk, meg miért vagyunk itt. Én is másképpen nézek ki, biztos valami illuzionista sza....szórakozik velünk. De ha megtalálom biztosan bele fog fejelni az öklömbe...

/Mondom neki dühösen, bár dühöm nem rá irányul. Többféle érzés kering bennem. Nagyon erősnek, furcsán jóval nagyobbnak érzem magam. A másik, hogy örülök, hogy megszabadultam rokonaimtól, halálra untattak már. Kíváncsi is vagyok, hogy mi ez az egész és dühös, hogy eltűntek a szeretett tárgyaim. Na és persze nem utolsó sorban Klári. Hiába nem szeretnék róla tudomást venni...hiányzik./

- A nevem Rabraquat, hagyjuk mi voltam eddig. Azt sem tudom miért ez a nevem, de tudom, hogy jelent valamit. Furcsa képességem is van...de erről később. Valami fogalmad van neked, merre vagyunk, vagy...

/A kérdést nyitva hagyom, olyanok vagyunk, mint két kisközség. Tanácstalanok. Várom a ficsúr válaszát./

[3]

by Vendég Csüt. Nov. 04, 2010 12:26 am

/Miközben beszél, látom rajta, hogy dühös./
+ Persze, ki ne lenne dühös, ha pár pillanat alatt egy másik világban találja magát, másként néz ki, ráadásul egy nyavalygó kölyök is a nyakán lóg. Na ja... Tehát Rabraquat. Ő is biztos a tükörből olvasta ki, vagy valami ilyesmi. Furcsa képességek? Nah, ez kész.../Lenézek Jonnyra, a kígyómra. Ő meg visszanéz, és mintha mosolyogna. Pislogok egyet, és alig láthatóan megrázom a fejem, majd újra Rabraquat-ra nézek./
+ Biztos, hogy képzeltem. Egy kígyó nem mosolyog! Ez abszurd!/Rabraquat kérdésére koncentrálok inkább./
- Én Jo... Vagyis Kaeron vagyok.+Egész szép név...- Hát... Azt hiszem tudom a város nevét. A tükörben azt olvastam, hogy H'Sekirat-ban vagyok, és mivel ez nem London, ezért feltételezem, hogy ez az a H'Sekirat. Meg hogy valami arany sidhe vagyok. Te láttál valamit a tükörben magadon kívül? Áhh, mindegy. A lényeg, hogy körül kéne nézni, mivel a boltos szőrén szálán eltűnt, így valakiből ki kell szednünk, hogy mi a fene történt velünk. Ráadásul.../Még egyszer elgyönyörködik a kinti tájban./+Egész szép ez a hely...

(3)

by Vendég Szomb. Nov. 06, 2010 7:14 am

/Gazdag szülők gyermeke révén elég nehéz egyedül bárhová is eljutnom így az udvarból általában mindig ki kell surrannom, ének évadján. Elegem lett abból, hogy folyton őrizettel megyek, ráadásul a szüleim legszívesebben mindegyikhez férjhez adott volna már. Úgy értve, hogy nekem kellett volna választanom a már amúgy is megszűrt férfiakat. Mindegyik pomádés disznó aki csak a gyűjteményébe akart beilleszteni, hogy aztán eldicsekedhessen az ő gyönyörű arájával. Hát a nagy francokat ennél én többet érek, hogy csak úgy üvegen keresztül mutogassanak akár a porcelánbabákat. Amíg csak élek ez ellen fogok küzdeni.
Az udvar tele van titkos alagutakkal, gondolom régen támadásától rettegnek és egyfajta menekülési útvonal céljából alakíthatták ki őket. Ez volt az én szerencsém különben igen gyorsan szárnyakat kellett volna növesztenem ahhoz, hogy kijussak az aranykalitkámból.
Amilyen gyakran csak tudtam mindig megszöktem. Felhúzom hosszú szoknyámat és lábujjhegyre emelkedve végigszaladok a folyóson egészen a kútig rohanok ahol aztán megpihenek és körbenézek, hogy nem jár-e senki kint, majd amikor erről megbizonyosodtam egy szoborhoz futottam aminek le kellett nyomni a karját és tárulj szezám a titkos alagút megnyílt előttem. Szabad az út, édes élet jövök már. Az alagút egy mezőre vezetett, elég messze volt a kiszemelt mélységtől, de nem bántam. Szeretem bóklászni. Élveztem ahogyan meztelen lábamhoz ér a fű és selymes tapintása csiklandozta a bokámat.
A városba értem és egy útvonalat követve eljutottam egy olyan helyre ahol még ezelőtt sosem jártam. Különös volt, hogy vonzott a hely és még is féltem. Talán a bizonytalanságtól, de még is beléptem a csengő megszólalt a fejem felett./
-Van itt valaki?-/Kérdeztem rekedt hangon, de választ nem kaptam. Hirtelen egy fényesség magába szippantott./

by **Fiona Freefall** Kedd Nov. 16, 2010 8:31 pm

- Ó, a rohadt életbe! /A jótékony sötétségbe szabályosan belehasított fejem lüktetése. Még ki sem nyitottam a szememet, csak élveztem az ernyedt pihenést, de olyan szinten fájt a fejem, hogy majd leugrott a nyakamról./ +Persze, az a nyomorult biztosan kihasználta a lehetőséget és lelépett kis tatyókámmal. Kíváncsi vagyok...+
- Jól vagy, kedveském? /Kérdezte egy kellemes, aggódó hang. Ahogy a szemem működését heves pislogással ellenőriztem, a fejem körül keringő csillagok lassan (a kergetőzésünk alatt a pult mögé húzódott) idős eladó csuparánc arcává álttak össze./
- Soha jobban. /Válaszoltam a tőlem telhető leghatározottabb hangon. Diszkrét nyögésem persze sokat rontott az összhatáson, de nem zavartattam magam, mert ahogy imbolygó lábaimra kászálódtam, kezemet jóleső érzést keltve egy hőn áhított tárgy súlya húzta.
Nem, nem a pisztolyom. Habár rajtam volt a tokja, a fegyvert elhagyhattam valahol a nagy futkosásban./ *Na, puff neki, ezt hogy írom le elfogadható jelentésben? "Szabadságom alatt elvesztettem a fegyvert valahol a harmincnyolcadik és a negyvenhatodik sarkától terjedő nyolc háztömbnyi területen." Tuti ugrott az előléptetésem, pedig a prostis balhé után kinézett egy... Nade sebaj, tatyókám megvan, még mindig szabin vagyok, az öreglány meg szemlátomást örül, hogy egy darabban vagyok én is, ő is, meg a boltja... többé-kevésbé.
Körbepillantva meglepődve konstatálom, hogy a mamóka vagy nagyon gyorsan pakol, vagy sokáig voltam magamon kívül. Mintha csak nem is az előbb rendeztünk volna amatőr gátfutást a boltban lévő áruk között./
- Hova lett az a gyökér? Elszaladt? /Kérdeztem, a helyzetet aktualizálni szándékozóan./
- Itt nem járt semminek a gyökere. /Válaszolta értetlenül. +Na, helyben vagyunk.+ Gondoltam bosszankodva. "Nem láttam semmit, nem láttam senkit, féltem a boltom, az életem, a családomat, ebből élek, nincs máshova mennem..." Ezer ilyen monológot hallgattam végig, hogy tudjam, nem érdemes tovább faggatózni. Ehelyett keresni kezdtem az öreganyó józan eszének minimális jelét, nevezetesen a huszonnégy órában felvételeket készítő biztonsági kamerák látványát, ez utóbbi ugyanis megsúghatná, merre távozott lovagom./
- Hol vannak? /Kérdeztem, mikor végképp feladtam. Persze, a bolt dizájnját rontaná az órmótlan készülék látványa. Tuti rejtettet szereltetett. Az öreglány értetlen mosolygását látva gyorsan hozzátettem:/ - A biztonsági kamerák felvételei.
- Itt olyan izék nincsenek. /Válaszolta, továbbra is derűsen mosolyogva./
- Hát persze, én se mondanám meg akárkinek, csakhogy /előkaptam az igazolványomat, s felvillantottam/ nem akárki vagyok.
A new yorki rendőrségtől jöttem és meg szeretném nézni... /Az öregasszony arcát látva elhallgattam. Tényleg nem volt neki ilyesmi! New Yorkban, ahol percenként csak tíz bolti rablást hajtanak végre... Ehelyett a jelvényemet kezdte nézegetni. Na tessék, egy kukacoskodó vén szatyrot fogtam ki, aki meg van róla győződve, hogy minden, amit mutatnak neki, hamisítvány!/
- Ó, ez meglehetősen jó állapotú kidolgozása a... /Erre aztán felkaptam a fejemet./
. Na, ne szívózzon itt nekem, nem érek rá! Mondja meg, hova lett az a kretén, aki után beestem ide, aztán már itt sem vagyok. Hacsak nem akar kártérítési pert indítani...
- Megmutathatom, kedves Fiona, de nem hiszem, hogy valóban rá gondolsz.
- Samantha, hölgyem, Samantha Thorne hadnagy vagyok. +Amilyen alaposan átnézte az igazolványomat, igazán emlékezhetne rá.+ Mutassa, aztán... /Ő csak a fejét ingatva valami bűvészbolti üveggömbre mutatott./
- Fiona vagy, a gömb az előbb írta ki. /Persze, ahogy odanéztem, semmi érdemlegest nem láttam. Jellemző. +Sok volt a rumos tea, nyanya?+ Futott át az agyamon, aztán szerencsére időben kapcsoltam../
- Nos, akkor Fiona vagyok. Fiona a Freefallból. +Miért pont az az idióta képregény jutott az eszembe?+ /Tudtam, ha belemegyek a flúgos öreglány baromságába, hamarabb megléphetek. Mert most már a legkevésbé sem érdekelt a szépreményű táskatolvaj, minél előbb szabadulni akartam, a méltóságom megőrzése mellett. Mégsem rohanhatok hajamat tépve minden dilinyós elől...
Szolgálunk és védünk, vagy mi a szösz. Amíg nem veszélyezteti a köz biztonságát, mindenkinek joga van annyira idiótának lenni, amennyire csak akar. Nos, előbbi kijelentésemre az öreglány arca felderült./
- Igen, pontosan ez volt odaírva! Fiona Freefall, a farkasok véréből!
- Ahha. /Lapos, lesújtó pillantásomat Garfield is megirigyelhette volna./ Ha ezek után azt mondja, hogy... Tudja mit, igaza van. "Genetikailag módosított létforma" vagyok, egyrészt farkas, egyrészt ember...
/Az öreglány elégedett arcát látva ökölbe szorult a kezem és szinte éreztem, ahogy feláll a hátamon a szőr. Inkább megfordultam, és... Szembetaláltam magam egy felborzolt sörényű nővel. Gyorsan kitértem oldalra, ő meg követett, majd egyszercsak eltűnt. Azt hiszem, ennyire bambán nem néztem még tükörre...
Ahogy azt a vígjátékokban lehet látni, lassan, óvatosan próbálgattam a tükör képét. Hiába. Ahogy odatoltam valamimet, bizony az a másik (hozzá kell tennem, meglehetősen dögös) nő ugyanazt a testrészét lóbálta meg. Felderült, vidám arccal fordultam vissza az öreg hölgyhöz./
- Jópofa ez a tükör, mennyiért adja?
- Ez csak tükör, semmi különös... /Azzal az idegesítő, mindenttudó mosollyal az arcán megcsóválta a fejét./
- Na, ne blamáljon, mi a tükk? /Kezdtem elveszíteni a türelmemet, s egyre inkább ismét a távozás járt a fejemben./
- Nincsen trükk, ez egy egyszerű állótükör. Azt mutatja, amit eléraksz. /Láthatóan jól szórakozott a kioktatásom közben. Bennem viszont felszaladt a pumpa. Trükkös, nem trükkös tükör, elegem lett. Nagy lendülettel indultam neki a kijáratnak, azonban az üvegajtón átpillantva lemerevedtem./ +Ez nem az a New York, ahonnan én bejöttem...+
- Hol a büdös francban vagyok?! /Bukott ki belőlem a kérdés, ahogy megfordulva ránéztem az öreg nőre./

(1)

by **Mira** Szer. Nov. 17, 2010 9:08 am

- H'Sekirat-ban - szólt egy öblös hang a nő háta mögül.
A magas, izmos férfi az előbb lépett be az üzletbe. Kifejezetten azért ólálkodott a bolt körül, mert az ő feladata volt bevezetni az újoncokat az itteni világba. Igen, tudott a fátyolról. Annantinával sokat beszélgettek minderről.
Az öreg hölgy elfordult, majd elvonult a bolt hátsó részébe, a tátogó lánnyal és a komor pasassal mit sem törődve.
- Az én nevem Zound - morogta, és mélykék szemét belefúrta a lányéba. Most meg tudta tenni, hiszen hosszú, fekete haját kontyba fogta, így nem lógtak bele tincsei az arcába. Utálta, hogy itt kell rostokolnia, de muszáj volt itt lennie, ez volt az Alfa parancsa.
- Nos, mit álldogálsz még ott?! Egy-kettő, indulás!

by **Fiona Freefall** Szer. Nov. 17, 2010 9:09 pm

+Wow... Micsoda díszpéldány!+ /Futott végig az agyamon, ahogy megpördülve végigmértem a pasast. Közben igyekeztem nem tudomást venni arról a tényről, hogy a fickó értékelésére előbukó szavacska nagyban hasonlít a legbelül felvonyító hm... farkashanghoz.
No, de akármennyire is bizseregtető látvány, csak nem hagyhattam, hogy abba az üres bödönfejébe tartósan befészkelje magát a tévképzet, hogy szabadon ugráltathat engem. Eddig sem hagytam az ilyesmit, ezután se fogom...
Önkéntelenül mozduló kezem emlékeztetett, hogy pisztolyomat bizony korábban elhagytam, így aztán második legveszélyesebb fegyveremhez folyamodtam./
- Héhé, mi ez a hangnem, kispofám? És pláne, mi ez a Sherat, vagy mi a fene? És mi lett New Yorkkal, hogy kerültem ide? /A pasas árnyékba boruló arcáról lerítt, hogy a legkevésbé sem örül akadékoskodásomnak, de nem hagytam szóhoz jutni. Hogyisne, akkor esetleg kioktathat bármiféle ésszerű viselkedésről! Erre viszont egyelőre nem voltam kíváncsi, ehelyett inkább folytattam verbális sorozását./
- Sok választ akarok hallani, mielőtt bárhova is kilépek innen! +Az egyetlen helyről, ami még ismerős, ezáltal biztonságot ad ebben az őrületben...+ Ellenkező esetben... /Csak pillanatra vettem levegőt, de neki ez is elég volt./
- Ellenkező esetben...? /Kérdezte baljóslatúan, miközben... jobb szó nincs rá, ragadozómosolyt villantott rám. Ismerem az ilyesfajta vigyort, azok az öntelt kocsmaarcok sugározzák, akik meg vannak győződve arról, hogy a rendőrcsajok kifejezetten szexis, ám jobbára ártalmatlan hölgyikék. Nos, az ilyeneknek örömmel rugdaltam szét a seggét és egyéb, nemesebb szervét, hát nem nagyon hatott meg gerincborzoló kisugárzású újkeletű ismerősöm ki nem mondott fenyegetése./
- Jobbik esetben csak itt fogunk tipródni, rosszabb esetben viszont megtapasztalhatod, milyen kemény ez a padló... +Hogy a földre kerülsz, az tuti. Azt meg majd még eldöntöm, milyen célból.+ /Meghökkentem, ahogy ez a gondolat befészkelte magát a fejembe. Annyira azért nem volt jó az a pasi! Az értetlenkedő önanalízist félresöpörve álltam harckészültségbe, ahogy előrelépett.../

(2)

by Vendég Csüt. Nov. 18, 2010 12:06 am

/Fehér felsőm cipzárját húzogatva bámulom az ablakban álló hógömböt./ +Ó, csak egy kicsit! Ha csak egy kisit megrázhatnám, gyönyörű lenne!+ /Nagy nehezen lefejtem orromat az üvegről. Megigazítom a hajamat, majd körbenézek London utcáján./
+Sehol senki? Hát jó!+ /Mosoly fut végig az arcomon, és odalibegek az ajtóhoz./
-Gyönyörűségesen szép jó napot, drága hölgyem! /Trillázom hatalmas mosollyal az arcomon. A néni, aki a pult mögött áll, kicsit furcsán néz rám. Nem értem miért, de valahogy mindig meg szoktak bámulni a hosszú hajam, és a halvány-rózsaszín nadrágom miatt. Pedig szerintem szép./
-Azt a hógömböt kérné... /Mutatok abba az irányba, amelyikben a hógömbnek kéne lennie, de valahogy nem sikerül befejezni a mondatot. Rábámulok a kezemre. Az amúgy kecsesen tartott végtagom most valahogy még kecsesebb, mint az szokott lenni./ -Mi a... /Megrázom a fejemet, és nagy szemeket meresztek az ujjaimra, amik valahogy vékonyabbak, és finomabbak, mint lenni szoktak. Ahogy a nő arcára nézek látom, hogy az nagyon jól mutat valamin./
-Elnézést kérek, de mi olyan vicces? Elaludtam a hajamat? Nem az nem lehet, egy órája még tökéletesen állt. Foltos a ruhám? A szám szélére ragadt valami morzsa? Beleléptem valamibe? /Kezdek teljesen pánikba esni, mert a nő csak a fejét rázza, és nevet. Két kézzel beletúrok a hajamba, majd zavartan megköszörülöm a torkomat. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen a boltban, akinek rossz napja van, de én vagyok az egyetlen, akit tökéletesen hülyének néznek./
-Szóval a hógömb. *Rázom meg a fejemet visszafordulva a nénihez, és a pénztárcámért nyúlok, az viszont a világ minden kincséért sincsen nálam./
-Ezt nem hiszem el! Kiraboltak? /Kerekedik el a szemem, és szégyen-nem szégyen, el is homályosodik a látásom./ -Akkor mégsem kérem. /Fordítok hátat a pultnak, és a könnyeimet törölgetve az ajtóhoz lépek, és kinyitom azt, de csak azért hogy megbizonyosodjak arról, hogy álmodom. Olyan nincs, hogy az előbb még Londonban járok, aztán most... Hol is? Földbe gyökerezett lábakkal állok az ajtóban, és valahogy semerre sem tudok elmozdulni./

by **Naryky Charygyen** Csüt. Nov. 18, 2010 3:31 am

*Csatlakozok Fionához*

/ Levegő után kapkodva tér magához. Hiszen legjobb tudása szerint az imént még kesztyűs ujjak kulcsolódtak nyakára. Keskeny bal kezével a nyakát masszírozza nyelőcsöve fölött. /
- Élek... / Lihegi ziláltan, észre se véve a változást, melyen végbement. Jobb kezének ujjait megnyújtóztatja, melyből emiatt kicsusszanó fegyvere hangosan koppan a földön. Fejéhez kapja kezeit, mivel belehasít a fájdalom. Határozottan rövidebb fekete hajába túrnak hosszú ujjai, lefutnak a homloklebenye mentén, fülei mögé igazítva pár tincset. Végre erőt vesz magán ahhoz, hogy kinyissa a szemét. Pislogva mered a plafonon függő ismeretlen kristályokra, melyek lassan egy csillárrá alakulnak, mihelyt képessé válik elméje befogadni az elé táruló látványt. /
- Élek... / Hallja a kemény, ugyanakkor pimasz élű hangot. Tanulmányai alapján a férfi olyan húsz év körüli lehet. Közben saját ajkai is mozogtak, ám még ez sem tűnik fel neki. Elméje rögvest magyarázattal szolgál számára.
+ Én is ezt akartam mondani. Talán ki se mondtam...? + gondolkodik, míg nem kattan a fejében a lemez és eszébe ötlik ismét, hogy pár perce még megpróbálták megölni. + Ez a támadóm lesz + villan a gondolat. A pisztolyra markol + ...de hát beleeresztettem vagy hármat...+ Kapja fegyverével együtt körbe tekintetét, már amennyire fekvő helyzete engedi. Ekkor veszi csak észre azt két alakot, akik tőle körülbelül öt méternyire állhatnak, egymással szemközt, szinte ugrásra készen. A vicsorgó férfi látványát még könnyen betudja túlzott agressziónak, viszont a szőrös nőalakon már megrökönyödik. Valamiért nem akarja elfogadni a látványt, melyet az információk hordoztak. Kapkodva kezdi szedni a levegőt.
+ Ne pánikolj... Ne pánikolj... + mondogatja magában, ám ez mit sem segít. Még egy mély levegő és aztán még egy, mielőtt nyögve szólna /
- Meghaltam... / szökik ki ajkai között gondolata. - ...és a pokolra kerültem / szájához kap. Végre megérti, hogy az a hang, melyet hall, tőle származik. /
- Ezt én..? Ezt én... mondtam...? / hitetlenkedik, még a fegyvert is leereszti. Ekkor érzi meg, hogy mellkasát nem fedi ruha. Ösztönösen takarja el azt a területet, ahol kebleinek kellene lennie, melynek eredményeként végig simít szikáran kidolgozott izomzatán./
- Ez... ez... / Két kézzel a földre támaszkodva küzdi ülő helyzetbe testét, végig pillant saját magán. /
- ez... nem az én testem. / Böki ki hitetlenkedve, kisfiúsan rémültté váló hanggal, majd szinte magyarázatot várva pillant fel a többiekre. /
- A pokolba kerültem? / Kérdezi tőlük ledöbbenten. Valahogy most nem képes azzal foglalkozni, hogy éppen kiknek is teszi fel a kérdést, hogy azok között milyen feszült helyzet uralkodik. Megint... mintha a felismerés fájdalma nyilallna fejébe, ám ezúttal gyomra is megrázkódik, mintha mégis képtelen lenne megemészteni amit lát. Szája először kiszárad, majd hirtelen megindul nyáltermelése. Már tudja mi fog történni. Az oldalára fordul, kesztyűs kezeivel a csillogó márványpadlóra támaszkodik. Testén végig rázkódik az inger, ahogy gyomra hevesen, lüktetve mozdul, átküzdve reggelijét a gyomorszájon. A nyelőcsövön végigfutó perisztaltikus mozgás hatására megmerevedik. Kesernyés íz vetül a nyelvpadjára, majd betölti szájüregét. És átbukva fogai között menzatejbegríz állagú anyag csöpög a padlóra. Nem is volt olyan sok, mint azt elsőre gondolta: csak pár evőkanálnyinak megfelelő adag mocskolta be fekete alapon vörös berakásos kövezetet. Ahogy feltekint szemöldöke alatt, egy világos, vászonra emlékeztető anyagot pillant meg. Berendezés ide vagy oda, megmarkolja és magához húzva törli bele szájt. Szikra villan szemébe, ahogy az utcáról bevetülő fényt arcába veri a tükör.
Süketen mered hitetlenkedve az üveg alatt megbúvó alakra, saját idegen képére. Először a kemény felületet érinti, majd saját arcát. Ujjai siklanak a hegyes állon, majd a keskeny, széles ajkakon. Rémülten pillant a rémült szemekbe, miközben teljesen lerántja leplét a barokk állótükörről. Fémesen csilingelve hullik a földre egy dögcédula szerű nyakláncot. Maga elé emeli és szemügyre veszi az alig két szer három centis, egy-két milliméter vastag tárgyat. /

"Tartózkodási hely: H'Sekirat : 3. szint : Annantina nagyi boltja.
Név: Naryky Charygyen. Faj: Alakváltó.
Vércsoport: 0, Rh+. Szervi rendellenesség: Nincs.
Kórházi kezelés: Állandó véradó."

/ Olvassa le a két gomb szerű résszel is rendelkező fényes felületen felvillanó digitális betűket. Nem kell hozzá túl sok agyalás, hogy rájöjjön, egy nagyon vékony érintőképernyős technikával ellátott szerkezetet tart kezében. + Vajon ez mi lehet? + Végre megint eszébe jut, hogy nincs egyedül. A többiekre pillant. /
- Szóval... álmodok? / kérdezi elkomolyodó tekintettel, mivel jobb magyarázatot nem talál a dologra./

(1)

by **Mira** Csüt. Nov. 18, 2010 5:42 am

Zound keserűen felkacag.
- Egy kölyök nekem nem parancsolgat! - morogja mély hangján. - Velem kell jönnöd. Ez az Ő parancsa. Reménykedj benne, hogy nem találkozol vele személyesen!
A férfi arca megrándul, ahogy leperegnek szemei előtt az emlékek. Az Ulfric egyébként nem rossz ember... csak a farkasösztön kissé túlteng benne.
Végül, amikor egy fiú is megérkezik Zound felhorkan.
- Már csak te kellettél, nyamvadt alakváltó! Már így is épp elég bajt okoztatok nekünk! És hidd el, jobban jártál volna, ha a pokolba kerülsz! De ez még annál is rosszabb!
A férfi arcát elfordítva kibámul a kirakaton.
- Tudjátok, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehetett akkor élni, ahonnan ti jöttetek. Talán jobb lett volna, ha én is akkor élek. Mert akkor senki sem tudta rólam, hogy mi vagyok.
- Ez itt a XXIX. század. És a Tíz Város Szövetségének központjában, H'Sekirat-ban vagyunk. De nem maradhattok itt örökre. Bele kell tanulnotok az itteni életbe!
A farkas visszafordul a jövevényekhez. Szemében tűz lobban, kezét ökölbe szorítja.
- Ez sokkal keményebb lesz, mint amire számítotok! Nehogy azt higgyétek, hogy egyik napról a másikra már minden úgy fog menni, mint a karikacsapás! Oh, nem! Nem bizony! Neked, hölgyem még át kell esned az első átváltozáson - én mondom, nem lesz valami kellemes -, neked pedig, ifjú barátom, végig kell szenvedned azt az időszakot, amikor azt sem tudod, hogy élsz-e egyáltalán. A sok bőrtől, amit felvehetsz, teljesen össze fogsz zavarodni, és talán megesik, hogy nem találod majd emberi énedet egy jó darabig.

by **Laila Finisse** Csüt. Nov. 18, 2010 6:45 am

- Mi a...?! /csúszott ki a számon, amikor a padlón landoltam. Hosszú fekete hajam belecsúszott az arcomba, nem láttam tőle sem... Egy pillanat! Hosszú, fekete?! Azt a rohadt!
Azért szőkítettem ki a hajam, mert utáltam, hogy sötét hajszínem van, erre persze rögtön itt, az Isten háta mögött csak azért is fekete hajat kaptam. És honnan tudtam, hogy nem vagyok az Angyalok V árosában? Értelemszerűen azért, mert miután kisöpörtem a hajamat a szememből, egyenes rálátásom volt a kirakatra. Odakint fura alakok mászkáltak valami még furább útszerűségen. Jó látom, hogy az egy fehér hártya akar lenni?
Feltápászkodtam, de nem kellett volna, ugyanis azonnal bevertem a fejem valami lecsüngő izébe. Most, hogy jobban megnézem, ez egy diszkógömb. Azta!
Elmosolyogtam, mert eszembe jutott egy-két szép emlék. Színes fények között táncoltunk, Andor a seggemet markolászta, és minél jobban fogta, én annál inkább dobáltam magam. Tényleg, hol az én drágám?
Ebben a percben kicsapódott a bolt ajtaja, és egy talpig felfegyverkezett ember rontott be rajta./
- Újonc! /üvöltött felém./ Azonnal jöjjön velem!
/Ha nem néz olyan nagyon szigorúan, azt hiszem, elröhögtem volna magam. Így viszont igyekeztem vigyoromat eltüntetni arcomról./
- Igenis! /válaszoltam, és követvén "parancsnokomat" kimasíroztam az üzletből, miközben igyekeztem köhögésnek álcázni olykor-olykor felbuggyanó hahotázásom./

(1)

by **Raven Raymore** Pént. Nov. 19, 2010 3:56 am

/Brrrrrrrrrrrr-brrrrrrrrrrrr..../
+Hol a francban van az a nyamvadt óra? Nem igaz, csak két percet had aludjak még...
/Felemeltem a fejem, beverve egy tükörbe, ami így pókhálósra repedt./
+ Mióta van tükör az ágyam fölött?
/Ahogy jobban körbenéztem, rá kellett döbbennem, hogy nem az ágyamban vagyok. +De akkor mégis hol?+ Szépen végigpörgettem magamban az eseményeket visszafelé és rá kellett döbbennem, hogy a stréberek megint csicskáztattak, én meg bejöttem ebbe a szurágta boltba, aztán... nos, aztán kiesett minden. Megpróbáltam a padlónál jobb kilátóhelyet találni, de amibe belekapaszkodtam, arról kiderült, hogy a porréteg alatt nem is polc, hanem egy halom könyv. Miután szerintem öt púppal a fejemen porosan föltápászkodtam, majdnem vissza is estem, az egyensúlyommal nagyon nem volt rendben valami. Amikor megpróbáltam kissé leporolni magam, végigsimítottam sötét, majdnem fekete hajamon... +Mi? Fekete? Ennyire csak nem lettem koszos?
Akárhogy is vizslattam, a fekete, az fekete volt. Immáron nem kis zavarral indultam meg a szerencsétlen találkozásunk nyomait viselő tükör felé, de amikor belenéztem, arra jutottam, talán nem csak betörtem, hanem varázsos módon valami más bajt is tettem, az alak ugyanis, aki bambán visszabámult rám, nem én voltam. Az alak még egy dolog, hogy átfestették a hajam, legyen... még az is, hogy valami zsugorítóval lenyúltak tőlem pár centit, de a batár szárnyak piszkosul nem stimmeltek! Teljes pánikban fordultam meg, de a szárnyak valósnak bizonyultak, amit mi sem támasztott jobban alá, mint az a köteg karácsonyfaizzó, ami a mozdulat közben rájuk tekeredett. Végül nem küzdöttem tovább a sorssal, karácsonyfaizzóbéklyóban, a portól eltemetve visszahanyatlottam a padlóra./
- Minden rendben kedvesem?
- Úgy nézek ki? /Kérdeztem fanyarul. A nénike csak mellém csoszogott én nekiállt leszedegetni az izzókat a szárnyaimról, mert igen, szárnyaim voltak. Tudtam mozgatni őket, ha akartam, és ez hátborzongató érzés volt./
- Maradj itt egy kicsit, mindjárt hozok valamit a sebeidre! /Ezzel elslattyogott...
+ Mégis hová mennék? Egyáltalán mi a fene folyik itt?

(1)

by Ajánlott tartalom