Annantina nagyi boltja

/ Az ürge nem volt egy szívbajos majomfalvi jelölt, eléggé komótosan mozgolódott... viszont jelen helyzetben ez sem izgatott, ugyanis sikerült kiölnöm magamból a kezdeti dühömet. A bolt földbedöngölése abszolúte tökéletes stressz elvezető volt a számomra, így csendesen hallgattam a szavakat. Jó, teljesen nem igaz, hogy nem voltam ideges, hiszen egy tök ismeretlen helyen ébredtem, semmi sem az volt, amit megszoktam. Egyetlen dolog élt bennem, de az elég keményen... az utóbbi percekben kezdett el dübörögni a gyomrom környékén. A túlélési ösztön, amely eleddig is mutatta az utat. Az a burok, amit évek alatt magam köré emeltem, pontosan önnön védelmem érdekében.
A dollár.
Az igazat megvallva, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megkapom a lóvét, de aztán, amikor közölte, gyűjtők szemében mennyit is érhet, letettem róla. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy elégette a kezével. Egyrészt, sokkoló volt, mert több havi fizetésemnek vetett véget a másodperc töredéke alatt... nemes egyszerűséggel. Másrészt pedig ahogyan tette. Semmiféle gyújtót nem használt, a bankó egyszerűen meggyulladt a kezében. Tudom, nekem most sokkot kellett volna kapnom, de ezen már túlvoltam. A para nem old meg semmit, nem visz előre. Ellenben a hidegvér és a logikus gondolkodás.

Időm sem volt arra, hogy túlzottan sokat elmélkedjek a történteken, hirtelen minden információ rám zúdult, amire kíváncsi voltam. Meg persze az is, ami nem. Újra egy tonnányi kérdés gyülemlett fel bennem, és egyszerűen nem tudtam, mivel is kezdjem... ha már felajánlotta az ipse, akkor bizony meg akartam tudni a részleteket. Memorizáltam, minden egyes szavát. Persze nem mindent értettem, de szükségszerű volt, hogy tudjam, mi az, amit még meg akarok tudni, mi az, amiről még kérdezni szeretnék. Pár pillanatig elmélkedtem, amikor elcsendesedett, aztán belekezdtem. A bolt látványa furcsa volt, de most lepődjek meg, és akadjak fenn ilyenen ezek után? Intettem a kezemmel, hogy haladjunk, vezessen, merre kell menni. Ahogyan sétáltam mellette, szépen sorban buggyantak ki a kérdések. /
- A dátum rendben van, bár hihetetlen és meglepő. Akkor az elején fogom kezdeni, remélem mindenre választ fogok kapni. Ne nézz hülyének, de ez fontos, nem mindennap történik ilyen az emberrel.
/ Olykor az oldalprofilját méregettem, olykor pedig az utat. /
- Mi az a sidhe? Miféle képességekről beszélsz? Az időutazással miért változott meg a külsőm? Mivel várnak ránk, tudtad, hogy érkezni fogok! Mások is tudtak róla! Hogyan? Te Ramiel vagy, ha tudtál rólam, akkor mondd a nevem!
/ Egyelőre ennyi, ezek voltak a soron következő kérdések. /


{3}

- Nem nézlek hülyének, csak mg nem ismered a világunk, ez két különböző dolog. Azért vagyok itt, hogy válaszoljak a kérdéseidre, szóval kérdezz bátran.
/Majd amíg kérdezel rágyújt még egy cigire és csak figyel. Láthatóan megjegyzi minden szavad, aztán amikor végzel könnyedén kifújja a füstöt, mintha csak azzal jönnének a válaszok./
- A sidhe egy faj. Olyasmi, mint talán a tündérek a legismertebb, csak éppen emberszerűek, a többségük egészen istenien gyönyörű, és nagy mágikus hatalommal rendelkeznek. A képességed én nem tudom mi, ezt a sidhekirálynővel kéne lejátszanod, ő valószínűleg ki tudja deríteni, de stresszhelyzetben szerintem elő fog jönni. Hogy miért változik a külső nem tudom biztosan, de valószínűleg azért mert a régi tested nem volt alkalmas ilyen mértékű mágia befogadására, ez a test életképesebb itt. Igen tudok róla, ahogy mások is, de ezek olyan dolgok, amik még túl bonyolultak hozzá, hogy megértsd. Nem azért mert hülyének tartalak öcsi, ne érts félre, egyszerűen nem állsz azon a spirituális szinten.
/Amikor a neved kérded tőle csak elmosolyodik./
- Trükkös gyerek vagy öcsi, kezdelek máris bírni. Üdv a 2900-as években Arion Scelter!
/Ezzel megfogja a kezed és hirtelen úgy érzed a világ egy pillanatra kifordul a sarkaiból, majd egy pillanat múlva máshol találod magad. Ugyan úgy az utcán álltok, de a bolt helyett egy ismeretlen ajtó előtt./

*Folytatás az Angyali Bájak előtt.*

/A padlón fekve eszmélek fel. Hasogat a fejem, lassan felülök, próbálom összerakni, hogy hol a fenében lehetek. Eltelik vagy öt perc mire rájövök, hogy fel kellene kelni és szétnézni, hova is kerültem. Ahogy felkelek a földről egyből a fátyolt pillantom meg, morcosan kapom el a fejem róla... Egy tükörbe megpillantom magamat./
+ Hogy az a ...
/Állok és nézem magam a tükörben, két perc múlva már "tetszem magamnak"./
- Ez különös és fura, de egyben király is.
/Mondom fél hangosan, csak magam elé. Majd kis időzés után szétnézek, van e itt valaki, aki meg tudná mondani, hogy pontosan hol is vagyok./


{1}

/A kirakaton keresztül bámulva, az utca forgataga döbbent meg. Mindenféle különös lény és fura járművek közlekednek. Amint így nézem a forgatagot, egy gyermek áll meg a kirakat előtt. Ahogy találkozik a tekintetünk, érzem, mintha magához hívna. Így kimegyek a boltból és megszólítom./
- Szia. Eddy vagyok.
/Egy pillanatra elgondolkozom, hogy miért ezt a nevet mondtam neki, de végül inkább a gyerekkel foglalkozom, hátha többet tud erről a helyről./
- Te ki vagy? /Szegezem neki a kérdést./

{2}

Most, hogy jobban szemügyre veheted, felfedezheted rajta a pubertáskor kezdeti jeleit, de még így is fiatalnak saccolod be a korát. Valahogy furcsán néz rád, mintha nem értené a közeledésed. Mégis, mintha várt volna rá.

- A nevem Ironor - csipogja még egy gyerek hangján. Dühösen felvonja a szemöldökét, mintha ezzel nyugtázná: hangja ismét cserben hagyta. Túl gyerekes. - Szervusz, Eddy.

Nem igazán mond mást, helyette inkább áthelyezi a testsúlyát a másik lábára. Ezt a műveletsort megismétli még jó párszor, miközben szeme ide-oda cikáz, figyel a környezetére. Talán ideges? Vagy fél?

Egyszer csak megragadja a kezed - szorítása meglepően erős -, és beráncigál a boltba. Gondosan becsukja az ajtót mögöttetek.

- Így, itt majd nem vesznek észre minket.

/A gyereket jobban szemügyre véve, nagyon fiatalnak tűnik. Elég furcsán viselkedik, folyton fürkészi a környezetet, mintha valamitől félne/
+vagy csak ideges?
/Hirtelen megfogja a kezem, ami meglep, mert erősen szorítja, közbe berángat a boltba. És mond egy furcsa mondatot, amit sehogy se értek./
- Kik nem vesznek észre? És miért ez a nagy óvatosság, talán követnek vagy mi a baj?
/Kérdezem csodálkozva és próbálok türelemmel lenni, amíg válaszol./
/

{3}

- Csak nyugodtan és lassan. Kik vitték el anyudat és téged miért üldöznek?
+ Jó neked, hogy már tudod hol vagy...
/Kérdezem tőle, remélve, hogy megmondja konkrétan, bár nem reménykedem benne. Hirtelen eszembe jut, hogy nincs még felszerelésem, ami hátrány./
- Segítek neked, de előtte neked is segítened kell egy kicsit nekem! Először is, nem tudok semmit az itteni világról, továbbá nincs semmilyen fegyverem. Ha tudnál segíteni, az növelné az esélyünket!


{4}

/Egy hatalmas zuhanás után nagy puffanással érkezek meg... valahova. Hanyatt estem, bevertem a fejem és szédülök egy kicsit, miközben megpróbálok felülni./
+Hol vagyok?+ /gondolom egy kicsit kétségbeesve./ + Azt meg tudom mondani, hol voltam a zuhanás előtt... Pontosan hol is?+
/Nem jut eszembe hol voltam, és amikor a saját nevemre próbálok emlékezni furcsa hangzású szavak jutnak az eszembe:/ +Rayana Lestarn.+ /Hirtelen felállok, mert eszembe jut, mintha várnának rám, bár azt nem tudom, pontosan hol és ki./
/Valami fehér lengedezik a szemem előtt, amin nehéz átlátni./
+Fátyol!+ /Jut eszembe hirtelen a megfelelő szó. Elhúzom magam elől az anyagot és kilépek a... boltba? Valahogy furcsa, taszító érzésem van, és már most távozni akarok innen, de ahogy kitekintek a kirakaton.../
+Nem tudom, mi a rosszabb. Ez az érzés, vagy az ami odakint van. Az a város olyan furcsa!+
/Már éppen elfordulnék az üvegtől, amikor a szemem sarkából meglátok valamit. Egy villanás, de elég ahhoz, hogy visszaforduljak. Valakit látok, egy fekete hajú, világos bőrű, magas és karcsú lányt, zöld szemekkel, amik három különböző sávból állnak. Valamilyen külső erő - kíváncsiság - hatására megmozdítom a kezemet, hogy intsek neki. Ő ugyanabban a pillanatban ő is felemeli a kezét.../
+Ez nem egy másik ember! Ez én vagyok!+
/Továbbra is bámulok kifelé a kirakaton, de aztán döntök és kilépek az üzlet ajtaján a városba./

{1}

/Megleptek Ironor szavai. Majd hirtelen eltűnt, leesett az állam... Utána különös érzés fogott el, hideg futott át rajtam, majd a kirakat is jégkristályos lett./
+ Ez a kétségbeesettség és a szomorúság Ironoré lenne?
+ Mi a f... ene, van ezzel a hellyel???
/Feltűnik egy karcsú, fekete hajú lány az üzletben, aki biztos, hogy nem az ajtón jött be./
+ Biztos az üzletben volt! (???)



{5}

/Először kicsit furcsának tűnt minden... Aztán egyre inkább. A punk fiú csak áll és bámul ki a fejéből, mintha valami nagyon furcsa dolgot látott volna, villámgyorsan lehűlt a levegő és ott az a karkötő is. Az üzlet árnyékában állok meg. Árnyak közelednek felém.../
+Mi a...?+ /gondolom, ahogy érzem őket, mintha csak élőlények lennének, de ezzel most nem igazán törődök./
-Üdv! /köszöntöm a fiút./ -Mi történt itt?
/Pillanatnyilag nem érdekel az udvariasság, így nem kérdem a nevét és én sem mutatkozom be. A legfontosabb most az, mi volt ez a fura jég./
-Ez mi? /kérdezem, miközben lehajolok a karkötőért./

{2}

/Köszönt a lány, ám hirtelen látom rajta, mintha halálra rémült volna. Utána a jég lassan eltűnt és visszaállt a normális hőmérséklet. Nem tudom mit mondjak neki, hisz én se tudok semmit. Így hát megpróbálok udvarias lenni vele./
- Szia! Kihez van szerencsém?
+ Még mindig nem tudom hol vagyunk és mihez fogok kezdeni.
- A kérdésedre nem tudom a választ. /Vonom meg a vállam./
- Nem tudom hol vagyunk. De ki fogom deríteni.


{6}

-A nevem... /erősen kell koncentráljak, hogy a két szó az eszembe jusson./ -A nevem Rayana Lestarn. És te ki vagy?
/Forgatom a kezemben a karkötőt, ami jéghideg maradt, de semmit nem találok rajta. Semmit, még egy monogramot sem, ami árulkodna a tulajdonosáról./
+Hamvába holt próbálkozás!+ /húzom fanyar mosolyra a számat./
-Segíteni fogok neked, de előbb homályosíts fel, mi történt azelőtt. Mielőtt még a jég megjelent.
/Várok valamire. Nem csak a válaszára, de arra is, hátha az árnyak "kárpótlást" biztosítanak az előbbi sokkért. Esetleg segítenek nekünk, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk./
+Gyerünk már! Gyerünk!+ /szuggerálom az árnyékokat összeszorított fogakkal./

{3}

- Eddy vagyok, Eddy Shooter. Nem tudom mi történt. Nem tudok semmit a Neveden és a saját nevemen kívül.
/Válaszolom kedvesen./
+ Fene, hogy semmit nem tudok erről a helyről. Minél több időt töltök el itt, annál jobban idegesít...
- Keresni kellene valakit, aki jártas itt.
/Mondom határozottan és indulok az ajtó felé. Az ajtó előtt megállok és visszanézek Rayanára./


{7}

-Jó ötlet. Valaki biztos van itt... Hát, aki tudna nekünk segíteni. De még mindig nem mondtad, mi történt itt, mielőtt a jég megjelent.
/Követem Eddy-t hátha van valami ötlete, az árnyékokról meg is feledkezve./
+Na, mi történt? Még a végén elkezdesz szimpatizálni egy másik emberrel.+ /szólalt meg egy gúnyos kis hang a fejében. Emlékeket hozott magával. Olyanokat, amikről nem szívesen beszéltem, például azt, hogy milyen kevés barátom is volt régebben./

*NJK-t találjunk segítségnek, vagy keressünk egy játékost, aki ráér?*

{4}

-Ne kérdezd, hogy mi történt a jég előtt, mert erről nem tudok mit mondani.
- Gyere, nézzünk szét. Hátha megtudunk többet erről a helyről.
/Kinyitom az ajtót és Rayana felé fordulok./
- Ne várjuk meg, míg itt ránk esteledik.
/Azzal a lendülettel ki is lépek az utcára és elindulok Rayanával, hogy felderítsük a környéket.


*A folytatást áthelyeztem ide: Fősugárút
Jóindulat*
{8}

/Ahogy visszatérnek a fények és újra érzékelni kezdi környezetét, a legelső dolog, amivel találkozik a fájdalom. De nem az a mértékű fájdalom, amit éreznie kellene. /

- Auu...

/Szakad fel mellkasából a hang. Ami hunyorgásra, szemének kinyitására ösztönzi. S az érzékelés eme megszokott módja némi reménnyel tölti el. Bár látása még meglehetősen szakaszos, és csak foltokat meg a körülötte lévő tárgyak körvonalainak meghatározhatatlan árnyait látja. Mégis elönti az örömre emlékeztető érzés, hogy képes használni szemeit. Hisz emlékezete szerint a legutóbbi fülestől kifolyt az egyik szeme és leszakadt a fél koponyája, ami bosszantó időveszteséget jelentett fontos teendőinek intézésében. Persze idősebb vérrokonai mindig is óvták a szőrmókokkal való konfrontációtól. No meg, a kontaktustól is. De ugye.../

- Valaki felírta a nevét annak szőrizének aki lecsapott?

/A hang ami ismét megszólal nem az amin eddig beszélt, de ezt egyenlőre zavaros elméje betudja annak valószínűleg megsérültek a hangszálai a karmos manccsal való találkozáskor. Újabb apró bosszúság, amit ki kell majd küszöbölnie, ha végre eljut addig összeszedi magát.
Ezektől eltekintve ismételten arra kell rájönnie, szerethetik az égiek – avagy csak piszok nagy mázlija van – amiért a különösen rettegett vérfarkasok általi második... nem is inkább talán nyolcadik találkozása is azzal végződött, hogy még szuszog.../

+ Mia... +

/Erre gondolatra már erősen megrázza a fejét és még meg is ütögeti kicsit, hogy elméje végre összerendeződjön. S pár perc pislogás és mocorgás után ülő helyzetbe tornázza magát. Közben türelmesen várva, hogy teste visszaregenerálja magát, aminek következtében enyhe éhséget kezd érezni gyomrában./

- Remek.

/Ahogy eltelik pár perc végre élesen tudja érzékelni környezetét, hallja a környezete apróbb-nagyobb neszeit a környező világ hangját. S bár a keletkező zajok némelyike is kérdéseket vethetne fel agyában, az mégis azzal a látvánnyal van elfoglalva, amit egy teljes alakos tükör vetít szemei elé.
Egy földön ücsörgő apró zöldes-bőrű szőrmeruhás, halkan lihegő izé tekint rá vissza./

+ Nem is tudtam, hogy a szőrmókok közt is van erdélyi. Nohát. Ez igazán érdekes. Vajon Anton miféle következtetéseket vonna le eme fejleményből? Feltéve ha nem én szórakoztam, míg nem voltam magamnál. Bosszantó lenne eme önnállóskodás a részemről.+

/Lassan feltápászkodik, pár lépést tesz a tükör felé, majd megáll előtte s elbűvölve szemléli magát, itt-ott végighúzván karmos ujjacskáit teste, és szőrmeinge – ami tapintásra és kinézetre talán medve lehet – részein./

+ Igazán impozáns. Nem is képzeltem volna ilyesmire is képes vagyok. De ez a fura érzés a mellkasomban vajon mi lehet?
Az éhséget a gyomromban még meg tudom érteni, a regeneráció sok vér felhasználásával jár, és időbe is telik. Tehát nem pár percet voltam a Semmiben, hanem... lássuk csak mennyit is?
A legutóbbi alkalmat alapul véve hm... úgy egy hétre saccolom, már megfelelő ellátottság mellett.
Pazar. +


<1>

*Hegrax*

- Pazar.
/Mintha csak a gondolatot mondaná ki, szökik ki a cseppet sem ujjongó megjegyzés a boltba lépő fiatal nő száján.
Fanyar fintorral az arcán méri végig a tükör előtt tébláboló teremtményt, majd csípőre vágva kezét dünnyögi:/
- Nekem bezzeg egy nyavalyás goblin jutott.
/Rövid sóhajt követően újabb, ezúttal utálkozó fintor suhan át arcán, majd fejével az ajtón túli világ felé intve, a kedvesség halvány nyomaival hangjában szól a goblinnak:/
- Na, gyere büdi, megyünk regisztrálni, aztán majd ápolgatom a lelkedet.

/A hang forrása felé fordítja fejét, igaz pár pillanatig még gyönyörködik a tükör által mutatott képben. Majd teljes figyelmét a hang gazdájának szenteli. Talán kissé kritikusnak is értelmezhető mód végigméri a fiatalnak tűnő hölgyet, ahogy az csípőjére teszi kezeit./

+Nohát... Egy helyi lakos. Igazán szerencsésnek kell mondjam magam, hogy miután elgázolt egy szörmók, ilyen csinos vacsorával szolgál nekem a Néma.+

/Reflex-szerűen megnyalja száját, ahogy érdeklődő tekintettel vizslatja a nőt. Majd megrázva fejét udvaroncokhoz hasonló mód mélyen meghajolva köszönti a hölgyet./

- Mélységes hódolatom ifjú hölgyem. Örömömre szolgál hogy ily kedvességet mutat irányomba...

/Meghajlás közben veszi észre a földön heverő kedvenc sétapálcáját, s apró mosoly kíséretében kezébe is veszi, bár jelenleg az kicsivel tán magasabb is mint jelenlegi teste, így botként rátámaszkodva fogja bal kezébe./

- Pardon. Elnézését kell kérnem amiért elfogadhatatlan mód megszakítottam köszöntését, de eme járást elősegítő alkalmatosság igen kedves nekem, mélységesen sajnáltam volna ha nem találom.

/Villant egy kedvesnek szánt mosolyt a nő felé - kérdés persze mennyire tűnik annak jelenlegi arcszerkezete miatt. Eme mosolyféle inkább vicsorgásnak hathat első látásra./

- Kedvesem, nevem Hegrax és nem büdöske...

/Kissé felvonja szemöldökét, miközben bemutatkozik, majd egy apró vállrándítással nyugtázza, hogy nem ezt akarta mondani, de nem akad fen túl sokáig eme apróságon, hisz a név csak egy ruha, amit úgy cserél az ember, ahogy neki tetszik./

- Igen kényes vagyok a megjelenésemre s köszönöm, rendszeresen tisztálkodom.

+Remek, ismét egy műveletlen taknyoshoz van szerencsém.+

- Köszönöm a felajánlást, de miattam igazán nem kell fáradnia kedvesem...

/Elgondolkodik egy pillanatra, hisz Amszterdamban ugyan volt pár fajtársa akivel felvette a kapcsolatot, de a város vezetőjével, avagy annak csatlósaival eleddig kerülte a megismerkedést./

- Hacsaknem a város vezetése küldte, hogy a szokásoknak megfelelően tiszteletemet tegyem a város uránál?

/Érdeklődő tekintettel néz a nő arcába, miután feltette kérdését. S láthatóan nem mutat hajlandóságot a csatlakozásra, míg választ nem kap kérdésére./


<2>

/Sötétség és a folyamatos zuhanás érzése kezdi kikészíteni.Teljesen rosszul van, érzi lassan kidobja a taccsot, a hányinger érzése hol intenzívebb hol enyhébb. Az időt nem érzékeli normálisan abban a hitben van, hogy már órákán át itt van sínylődve. Nagy tévedés, még egy perce sincs itt. Minden téves érzés megszűnik hirtelen, szilárdat érez maga alatt hideg és kemény.
+Padló lenne?+Forog vele még a környezete,nem bírja feldolgozni a sok ingert. Könnyít magán, egészen maga előtt a padlót végig. Amit az este folyamán evett az visszaköszön neki.A percek múlásával kezd hozzászokni az ittléthez, az érzékei az utazás után kezdenek rendbe jönni./
-Mia! Jon! / Kiáltja hangosan a boltban, kell egy idő a ráeszmélésre, a hang teljesen idegen és barátjai nevét kiáltotta.
+Ki ismeri még a barátaimat?+Merül fel benne a kérdés közben sikeresen felállva körülnéz a boltban. Először nem szúrja ki a szemét a változás csak akkor mikor nem találja a makettet. Nem találja a barátait sem. Elindul nehézkesen közben szemei a bolti ócskaságokat figyeli. Megáll egy tükörnél ahol nem az a látvány fogadja amire számítana. Rövid barna haja helyett aranyszínű lapockájáig érő finom haja van, a barna szemek helyett pedig kékek. Kis idő múlva arra is rájön magasabb lett, és a fülei hegyesek.
-Ez nem én vagyok! /Kiált fel megint a hangján, hallva megint a hűvösséget belőle. Meg kell kapaszkodnia a közeli asztalban, hogy össze ne essen a kétségbeeséstől. Rossz viccnek érzi az egészet. Belenéz a tükörbe a finom barnult hosszú ujjait figyeli, egész testét ellenőrzi, hogy nem-e nő lett véletlenül? Sóhajtással veszi tudomásul a nemét, szerencséjére férfi.
+Ez csak egy álom, ez egy rossz álom. Csak behunyom a szemem és felébredek biztosan.+Ez a terve sem válik be. Feladja végül, átadva magát vonzó külsejének. Hirtelen megjelenik egy írás: „Üdvözlünk H'Sekirat városában, Dholian Arorlon.”Itt valami elpattan benne, kirohan a boltból./

|Folytatás a Fősugárúton|

|1|

*Hegrax*


/A goblin szabatos kijelentésének szóló hitetlenkedést felváltó bosszankodással az arcán, kissé ingerülten válaszolja meg a nő a feltett kérdést:/
- Nem, nem ennek a városnak a Tanácsa küldött. Az Ulfric utasítására figyeljük a boltot, hogy az érkezőket pesztráljuk, nehogy valami galibát kavarjanak. Viszont tény, hogy érdemes lenne beregisztrálnod a Tanácsházban a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett.
/Válaszadási kötelezettségét ezzel és egy vállvonással letudva könnyed csípőmozgással indul meg az ajtó felé, s közben a másiknak címezve csevegni kezd./
- Egyébként meg tökmag, tényleg erős a szagod, teljesen mindegy, hogy korábban mennyire figyeltél magadra. Tudod, új test, új élet, én a helyedben gyorsan alkalmazkodnék, különben meggárgyulsz.
/Pillanatnyi zavart szünet után megtorpan, s visszafordulva kevésbé magabiztosan kérdezi:/
- Vagy te nem a XXI. századból érkeztél?

/A nő válaszát hallva felvonja szemöldökét, az ég – vagyis jelenleg a plafon – irányába tekint egy röpke pillanatra, majd egy apró vállrándítás kíséretében csatlakozik lassú léptekkel a nőhöz./

- Értem kedvesem. Tehát ez az Ulfric nevű uraság tisztelt Atyjaura intendánsa lenne? Vagy netán nagytiszteletű Atyjaura személyesen?

/Néz fel érdeklődve a nőre/

- Vagy netán kegyed oly kevéssé becsülte taníttatása során nemes felmenőit, hogy nem figyelte nevelője szavait, midőn az azt fejtegette miért is nem illendő dolog idegenek előtt személyes nevükön emlegetni érdemben megdicsőült rokonait?

/Joviálisnak szánt mosolyt küld a kissé elbizonytalanodni látszó nő felé, hogy elvegye szavainak kioktató élét, majd hangosan szimatolni kezd. S mivel mindenféle szagot érez, de a jól megszokott sajátját nem, gondolatban gratulál magának, amiért ilyen ügyesen megoldotta ezt az apróságot is, míg pihent. Ezen halkan kacag is picit. - Így legalább az az idegesítő szőrmók nem fogja tudni megtalálni./

- Úgy érti kegyed, a ricsajgó muzsika, az egyre fényesebb éjszakák, a szabad szerelem, a hidegháború, a béketüntetések korából?


<3>