Régies sikátor

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Okt. 11, 2010 6:37 am

Áll egy kicsiny sikátor a fényhidak között, ami még a múltszázadból maradt hátra, letűnt idők hirdetőjeként. A múlt lehelete lengi be a helyet.

by **Helim Aziphim** Hétf. Okt. 11, 2010 7:05 am

/Kiszemeltje egy olyan alak volt, akin semmi természetfeletti dolog nem látszódott. Lassan mellé ért, majd megvárta míg a sikátor elé ért a fickó, aztán belökte a sikátorba. A férfi puffanva ért földet, beverte a fejét és egy kicsit kábának is tűnt. Mielőtt elkezdte volna a kihallgatást a bérgyilkos körbe nézett, hogy nem keltett-e feltűnést, illetve, hogy a sikátor ürességéről is meggyőződjön. Látszólag minden rendben volt. Felkapta a földről a fickót és nekinyomta a falnak, furcsamód a pasasnak hosszú szemfogai voltak és meglehetősen sápadtnak tűnt./
- Hol vagyok és hogyan kerültem ide? /kezdte el a vallatást/
- Eszednél legyél fekete sidhe! Mi a fenét akarsz te tőlem? Nem látod, hogy vámpír vagyok? A saját fajoddal nem mersz kötekedni, mi? /csípős válasza "jutalma" egy hatalmas ütés volt a bal pofájára/
- Mit hadoválsz itt össze? Fekete sidhe lennék? Honnan veszed ezt és mit tudnak ők??? Kérdeztem valamit!
- Te tényleg bolond vagy! Fekete sidhe vagy, nem néztél tükörbe még életedben? Három színe van a szemednek és ráadásul, mindegyik hideg szín, szóval fekete sidhe vagy! A tündérdombokon a helyed, az udvarodnál, te elmebeteg! H'Sekirat-ban vagy, a teleportkapukon át jutsz el Uclysse-be. Ott többet is elmondanak majd neked! Most kérlek hagyj engem! / ismét egy ütés, ezúttal vér is került a földre/
- Elmehetsz, te pancser! Senkinek ne merj beszélni a találkánkról, vagy elintézlek!
/ Kilökte a vámpírt (legalábbis ennek gondolta) a sikátorból, és nekidőlt a falnak. Időre volt szüksége, hogy átgondolja az eseményeket./

(2)

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Okt. 11, 2010 7:18 am

/Éreztem a fényhidak vibrálását a talpam alatt, szinte egyszerre vert a szívem a várossal, ugyanis H'Sekirat élt, legalábbis ez volt az érzésem, akárhányszor ezt a feledhetetlen látványt átéltem. Mostanában nem túl gyakran jöttem a fővárosba, tartottam tőle, hogy összefutok Ginával, arra pedig még nem voltam fölkészülve. Fél éve már, hogy nem láttam a testvérem és az idő alatt sok minden változott meg. Átvettem a Tündérdomb vezetését és hercegnő lettem a vámpírok kegyetlen népében. Tudtam hogyan vélekedik a húgom a rosszról, így féltem tőle, mi lenne a véleménye az új Heatherről. De hamar elűztem ezeket a buta gondolatokat, hiszen már Lynarin voltam, egy másik személy. Amikor megéreztem a vér fémes illatát, megszólaltak a fejemben a vészharangok. Magam köré gyűjtöttem az árnyakat és magam is árnyékká bomlottam szét. Pillanatok alatt elsuhantam a vér forrásáig, ami egy vámpírból jött! Visszaváltoztam, de még meg sem szólalhattam, a fiatal vámpír megismert és leborult előttem./
- Hercegnő segítsen! Egy megveszett fekete sidhe garázdálkodik odabent!
/ A félelem sütött a hangjából, tehát beléptem a régies sikátorba. Miután vetettem egy pillantást a közelben álló Annantina nagyi boltjára. Sejtettem mi történt már megint, de az utazót még nem láttam./

(24)

by **Helim Aziphim** Hétf. Okt. 11, 2010 7:39 am

/Végiggondolta a hajszát, a kis boltot, várost, a vámpírt, mindent. Nem sokra jutott, még így is kevés információ állt rendelkezésére. Jobb dolga nem lévén, elindult hogy megkeresse ezeket a "teleportkapukat". Mikor elindult, valamilyen nyomás nehezedett a lelkére, megérezte, hogy egy nála sokszor nagyobb erő közeledik felé. Előhúzta a kardját és feszülten figyelt az árulkodó jelekre, elméjét teljesen ráhangolta a harcra egy erős férfi ellen. Elindult kifele a sikátorból, mikor megpillantott egy nőt, egy törékeny nőt, aki olyan energiákat árasztott magából, hogy egy képzett Yakuza is meghunyászkodik előtte. Ez az erő olyan... más volt. Tekintélyt, hatalmat, erőt sugárzott, mindent amit el akart érni valaha is. A bérgyilkos lelkébe szinte teljes káosz uralkodott. Boruljon térdre a nő előtt? Vagy harcoljon vele? Valószínűleg, akkor elhullana. Térdre sem borulhat előtte, mivel a becsülete nem engedi. Fejében csakúgy cikáztak a gondolatok, egyik pillanatban megakarta ölni a nőt, a másikban elakart futni, a harmadikban meghunyászkodni. Egy pillanatra, a világ forogni kezdett, ezt az érzést sikerült leküzdeni a gyilkosnak, ám a szorítás mégsem lett gyengébb. Kardját a földre dobta végül, és hátra tántorodott, tekintetében bizonytalanság tükröződött./
- Ki... vagy? Mi... vagy? Én mi vagyok??? /fakadt ki a férfi/

(3)

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Okt. 11, 2010 9:02 am

/Belépve azonnal fölfigyeltem az idegen illatra, megszoktam, hogy a vámpírszimatra támaszkodjak, így megéreztem hamar az idegen fémes, aromás illatát, amikor közelebb értem, az is teljesen világossá vált, hogy egy másik fekete sidhe az. Sajnáltam szegényt, rajtam is átfutott újra az a zavarodottság, amit akkor éreztem, amikor átléptem a fátylon és egy merőben már világban, egy teljesen új életben találtam magam. A férfi furcsának tűnt, valami hidegség sütött belőle, de ezt most elnyomta a zavar. Láttam rajta, hogyha nem mondok valamit gyorsan, beleőrül a bizonytalanságba, amikor a szavai eljutottak hozzám, egészen lassan és nyugodtan kezdtem beszélni, remélve, hogy a nyugalom ragályos./
- A nevem Lynarin Seeragic, és a fekete sidhek királynője vagyok, meg vámpír hercegnő. Az egyik első, aki átjött a fátylon. Te is fekete sidhe vagy, varászlatos lény. Lehet, hogy ez most megdöbbentően fog hangzani, de jó nyolcszáz évet utaztál előre az időben, ez itt a 29. század, a város pedig H'Sekirat.
/Lehet, hogy nem egyszerre kellett volna a nyakába öntenem a dolgokat, de úgy éreztem, jobb ha mindent megtud, úgy éreztem kibírja. Tartottam egy rövid szünetet, hogy emészthesse az újdonságokat./

(25)

by **Helim Aziphim** Kedd Okt. 12, 2010 12:12 am

/A nő hangja megnyugtatólag hatott a férfire. A nyomás még mindig jelen volt, de elkezdett enyhülni. A férfi elkezdett gondolkodni. Arcára egy üres kifejezés ült ki./
+ Most ez is a fekete sidhékkel jön! 800 évvel előre utaztam a jövőbe? Akkor nem űrhajóknak kéne cikázni az utcán, meg ilyesmik? Viszont ő is fekete sidhe! Tőle már kaphatok magyarázatot, arra, hogy mi is vagyok valójában! /Szemében felcsillant a remény szikrája/
/Mire végiggondolta a dolgait, már teljesen lehiggadt. Eszébe jutott, hogyha ő a királynő, akkor akár a szolgálatába is állhat. Sajnos máshoz nem ért, csak a gyilkoláshoz, de ha az ember valamiben profi, akkor.../
+ Ha másra nem, legalább egy kis védelmet kapok tőle ebben a világban, addig míg elég erős nem leszek, ahhoz, hogy a saját lábamra álljak. Ki kell derítenem, hogy érek-e valamit ebben a világban, vagy itt talán már gyilkolnak? /Töprengett a gyilkos/
- Bocsásd meg előbbi viselkedésemet, Királynő, még egy hozzám hasonló embert...ööö... sidhét is megzavar egy ilyen, furcsa utazás! Először is hadd mutatkozzam be! Nevem Helim Aziphim, New Yorkban élek... éltem eddig, a Yakuzáknak voltam a bérgyilkosa, klánom elismert, nevemet rettegték az alvilágban. Most viszont egyedül vagyok itt ebben a világban, ha tényleg te vagy a királynőm fogadd el szolgálataimat, kérlek! /A név kimondásakor egy kicsit elbizonytalanodott, mintha eddig más nevet használt volna./
+ Mért ezt a nevet mondtam? Én még álneveket sem használtam sohase!

(4)

by **Lynarin Seeragic** Kedd Okt. 12, 2010 2:46 am

/Kissé megzavart a királynő dolog. Persze, az itteniek mind így hívtak, a vámpírok is hercegnőnek neveztek, de azért mégis más ezt hallani egy olyan szájából, aki a múltból jött. Abból a múltból, amikor fantasztikus lények csak a könyvek lapjaim és a vázlatfüzetemben éltek. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, annyira elfogott a vágyódás, bár mindig azt hittem, hogy jobban érzem itt magam, de az otthon mégiscsak otthon marad.A Yakuzák? Na itt már végképp megdöbbentem, bár igyekeztem nem kimutatni. Természetesen tudtam kik azok, elég sok könyvet felfaltam már otthon ehhez, de mégis megdöbbentett a dolog. Gyorsan átgondoltam a dolgokat és arra jutottam, hogy ennek a férfinek jobb lesz, ha a körmére nézek néha. Nem mintha én olyan angyali lettem volna, de az itteni világnak is megvolt a rendje./
- Rendben, természetesen mivel sidhe vagy, így a Holdfényes udvarhoz tartozol, hacsak nem válsz renegáttá, de ezt nem szeretném. Ez a világ furcsa lehet eleinte a kívülállóknak. Azonban meg kell ígérned, hogy pontosan teljesíted a parancsaim! /Tettem hozzá keményen. Nem volt szükségem egy engedetlen alattvalóra, akivel csak a gond van./

(26)

by **Helim Aziphim** Kedd Okt. 12, 2010 5:52 am

/Lynarin nyilvánvalóvá tette, hogy ő a főnök, vagyis az uralkodó, ezért Helim jobbnak látott elmagyarázni egy-két dolgot a Yakuzákról és önmagáról./
- Yakuzák között nőttem fel! Közöttük a becsület és a tisztelet a klán feje iránt mindennél előbbre való! Habár igaz, hogy kegyetlenek, nekik is megvannak a saját szabályaik! Családom generációk óta szolgálta az egyik Yakuza klánt New Yorkban. Nem éltünk volna túl, ha nem tartjuk be vagy vesszük át pár szokásukat! Hűségem megkérdőjelezhetetlen!
/Kardját közben felszedte a földről és a hülyébe lökte. Megigazította ballonkabátját, így nem már nem látszódott, hogy az oldalán egy katana lóg. Tekintette ismét körbejárt a sikátoron. Senki nem volt ott rajtuk kívül. Alkalmas helynek tűnt egy kis beszélgetésre./
- Királynőm, hogyan kerültem ide? És mitől lettem sidhe? Milyen képességei vannak egy fekete sidhének? Látom, hogy emberszerű vagyok, de mégis máshogy érzem magamat. Mintha erősebb lennék, tisztább lenne a gondolkodásom és az itt élők is mintha tartanának tőlem. Eltudnád nekem ezeket magyarázni?
/Miután megkapta a válaszokat, útra késszé teszi magát, és várja, hogy hova fogja vezetni Lynarin./

(5)

by **Lynarin Seeragic** Kedd Okt. 12, 2010 7:18 am

/Helim kimondottan nyilvánvalóvá tette, hogy hűséges lesz. Igazából nem volt még sok tapasztalatom ilyen téren, hiszen a sidhek kissé öntörvényűek voltak, elfogadtak uralkodónak, hiszen a Tündérdomb engem választott, de soha nem tekintettek rám igazi uralkodóként. Félték a hatalmam, de soha nem várták el tőlem, hogy kormányozzam őket, vagy hogy én hozzam a döntéseket. Most kissé furcsa volt, hogy itt volt egy férfi, ráadásul egy remek harcos, aki nyíltan kijelentette, hogy hűséges lesz hozzám és teljesíti a parancsaim. Az ezen való elmélkedést inkább elhalasztottam és visszatértem a válaszokhoz./
- Abban még mi sem vagyunk biztosak, hogy hogyan, vagy inkább miért jutunk át ide. De aki egyszer belép a fátyolba a 21. században, az itt találja magát, megváltozva. Fogalmam sincs, hogy a jellemünk, vagy csak a véletlen határozza meg a fajt, de mások leszünk. Nekünk sidheknek vannak isteni hatalmaink, jobban nem tudom leírni, de hatalmas képességek, amiknek nincs párja. Tudunk apróbb trükköket, mint például álcázni magunk, és erősebbek vagyunk egy embernél, ráadásul halhatatlanok, vagyis inkább örökké élünk, ugyanis meg lehet ölni minket, de nem egyszerű. Van még valami kérdésed? /Kérdeztem félre biccentett fejjel, mert nem akartam, hogy zavar maradjon benne./

(27)

by **Helim Aziphim** Kedd Okt. 12, 2010 7:41 am

/A királynő válasza kielégítette Helim kíváncsiságát, egyenlőre. Izgatott lett, várta az első megbízatását, amivel még várnia kell majd egy darabig. Viszont, végre elérte vágyát, erősebb és hatalmasabb lett, mint bárki a régi klánjából! A királynő isteni hatalmakról beszélt, amivel minden sidhe rendelkezik, így most már ő is. Csak arra kell rájönnie, hogy miképpen lehet azt működésbe hozni. Más képességek is említve lettek, az álcázás egész pontosan. A bérgyilkos a szeme elé emelte a kezét és megpróbált elfedni egy régi vágást a kézfején. Erősen koncentrálni kezdett a kezére és arra gondolt, hogy tűnjön el a vágás. Sikerült neki! Azután megpróbálta, a bőre színét megváltoztatni, akárhogy koncentrált nem sikerült neki./
+ Tehát kisebb sebeket eltudok tüntetni, de nagyobb dolgokkal még próbálkoznom kell. Kíváncsi vagyok vajon milyen isteni hatalmam lehet? /morfondírozott a férfi/
- Útra készen állok, királynőm!
/Várakozóan Lynarinra pillantott. Látszott rajta, hogy várja az utasításokat./

(6)

by **Lynarin Seeragic** Szer. Okt. 13, 2010 4:12 am

/Láttam a férfin, hogy elégedett magával, amivel nem is volt baj, amíg önteltté nem válik. A mágia áramlása is végigsimított a bőrömön és láttam, amint eltűnik a heg a kézfejéről. Megjegyeztem jól a mágiája színét, máshogy ugyanis nem tudom megfogalmazni. Jól megjegyeztem, hogyha máskor találkoznék vele, felismerjem. Lehet, hogy most a barátom, de ki tudja mi lesz később? Az első, amit megtanultam ebben a világban, az az volt, hogy farkas törvények uralkodnak errefelé és jobb mindenkivel vigyázni./
- Rendben, ha gondolod mehetünk. Nekem lesz egy kis elintéznivalóm a vámpírok városában, a király hivatott, azért is jöttem ide. Ha gondolod elkísérhetsz.

(28)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Okt. 14, 2010 6:46 am

/Sétálgattam, sétálgattam, és valahogyan idetévedtem. Kicsit már idegesített, hogy mindig mindenhova "odatévedek". Idegesítő volt, hogy nem tudtam eligazodni. Nem tudtam semmi biztosat. Na mindegy, ez a második vagy első napom, mert még nem találtam egy órát, ami megmutatná menni az idő, és még az ég is sima kék. Bár kicsit szürke...Beértem a sikátorba, és elkezdtem gyorsabban szedni a lábaimat. Tényleg félelmetes volt. Kirázott a hideg. Néhol vérfoltokat látta, biztos valami verekedés nyomai lehettek. Kezdtem meggondolni magam. Talán nem volt jó, hogy idejöttem. És azt sem értem, hogy miért ilyen goromba mindenki mindenkivel. A fekete sidhek is gorombák egymással az arany sidhek túl önteltek, a gazdagok is. Van itt valahol egyáltalán valami normális helyszín, ahol kedvesek velem a szobámon, a kávézón, és a dombokon kívül?
Végre kiértem. Hosszú volt ez a sikátort, nagyon fáztam, úgyhogy az utolsó néhány métert már futva tettem meg. Mikor kiértem, akkor is csak futottam valamerre. Valahova oda, ahova megint csak odatévedek majd./

(18)

by **Lynarin Seeragic** Szer. Nov. 24, 2010 2:24 am

*Helim*

/Pár pillanatig gondolkoztam, de végül arra jutottam, hogy a legjobb kiképzés lesz az új sidhemnek, hogyha azonnal bedobom a mély vízbe, és különben sem tűnt ijedős fajtának./
+Nos, akkor irány Necradit!
- Rendben, velem jöhetnél, de akkor ideje is indulnunk. A teleportkapuval tudunk utazni a városok között, jobb is ha arra indulunk!
+Biztos, hogy jó ötlet ez? Persze, mióta kétkedem magamban?!
/Kifordultam a sikátorból, hátra sem pillantva, hogy Helim követ-e, úgy gondoltam, úgyis jön, hogyha akar. A lépteimet a jól ismert Teleportkapu felé irányítottam..../

(46)

* Folytatás Teleportkapu.*

by **Laila Finisse** Vas. Nov. 28, 2010 7:39 am

*Rab*

/Miközben rohantunk, egyszer-kétszer hátrafordultam, de csak Andor loholt mögöttem. Kalandos napom volt, nem mondom!
Végül megálltunk egy eldugott, régies sikátorban. Kezemben tartottam a két lopott ruhadarabot, és valamilyen csoda folytán leszedtem róluk az árcédulát meg a riasztót./
- Andor, segíts! /utasítottam szerelmem, mire nekiálltam lerángatni magamról a katonaszerkót. Örömmel tapasztaltam, hogy van rajtam fehérnemű, de ha jól láttam Rab arckifejezéséből, már nem sokáig lesz. Mérgesen eltoltam magamtól a férfit, amikor hozzám merészelte érinteni a kezét, majd felkaptam magamra a bőrszerkót. Ha lett volna tükör, meg tudtam volna állapítani, hogy mennyire baromi jól nézek ki. Csak a csípőm ne lenne ilyen oltári széles!
Felaggattam magamra a a fegyvereimet, majd felhúztam a hacukámra a lenge vászonruhát. Érdekes, de tökéletesen eltakarta a "vértemet" meg a lézert./

(11)

by **Rabraquat** Vas. Nov. 28, 2010 8:07 am

/Nem sokáig várt az átöltözéssel, azonnal elkezdi rángatni le magáról a katonai gyakorlót. Úgy csinálja, mintha égetné a testét, mintha undorító nyálkás dolog lenne rajta. Látszik, hogy legszívesebben leégetné magáról, hogy még ennyi ideig se kelljen viselnie. Persze mikor felkér, én nagyon szívesen segítek neki, már a fehérneműjét is éppen levenném, amikor hirtelen ellöki a kezemet és úgy néz rám, mintha valami rosszat csináltam volna. Meglepődök, majd vállat vonok...addig is nézhetem azt a kecses formálódó testét. Hoppá, a csípője már nem a régi./
- Hmm, kissé széles ott, vagy rosszul látom? /Kérdezem ártatlan szemekkel. Közben elkezd hullani a hó, mit hullani...szakadni kezd. Szép, mondhatom, már csak ez hiányozott nekünk. Érdekes ruhám van, fűteni kezd./ +Durva!+
/Közben felöltözik és a fegyvereit is gyakorlottan +ezt vajon honnan tanulta?+ felaggatja magára. Közben eszembe jut, hogy csak nem kéne megsérteni, amíg lelőhet újra.../

- Ö, izé...nem úgy gondoltam...mehetünk? Szerintem leráztunk mindenkit, Mi legyen? Jössz velem a domboldalba, vagy megyünk a kiképzőtáborba? /Közben odamegyek hozzá és megpuszilom az arcát, majd megpróbálom megcsókolni...talán elfelejti azt a kis őszinteséget, amit a csípőjére mondtam.

[31]

by **Laila Finisse** Kedd Nov. 30, 2010 5:25 am

/Csak magamban fortyogtam, de hagytam, hogy megcsókoljon. Mégis mit képzel, hogy így beszél rólam?! Mégis, gondolni, is hogy merészel arra, hogy esetleg...
- Kövér lennék?! /kérdeztem, miután elengedett. A fejemről aztán leráztam a havat - persze feleslegesen, hiszen a következő pillanatban újabb hópelyhek foglalták el az előzőek helyét.
Érdekesen nem fáztam. Ez a bőr cucc elég meleg volt ahhoz, hogy melegen tartson, ellenben elég hülyén nézhettem ki egy szál szoknyában. Katonai bakancsom időközben átalakult egy csinos csizmává. +Ezt meg hogy?+ Kit érdekel, nem néz ki otrombán, ráadásul jó meleg./
- Nem azt mondta az a másik nő /itt féltékeny arckifejezésemet vettem fel, és a "másik" szócskát szinte kiköptem/, hogy nem túl jó, ha együtt mutatkozunk, mert halálos ellenségeknek kéne lennünk?
/Gonosz vigyorra húztam a szám./
- Ellenben, ha az egyikünk esetleg egy túsz lenne...!

(12)

by **Rabraquat** Kedd Nov. 30, 2010 6:47 am

/Azonnal látom, hogy a hisztis szörny előlopakodik belőle. Szinte bármivel fel lehet húzni a drágámat, ha a testéről van szó. A legnagyobb baj az, hogy ha folytatom, itt helyben lelő újra, de csak ha meghalok bánja meg. Úgyhogy, inkább nem feszegettem a témát, inkább megnyugtattam. A magam módján./

- Dehogyis édesem, nem tehetsz róla, hogy ilyen testbe kerültél. De hát majd letöltünk valami testedző programot, aztán tökéletessé formálod magad, ahogy minden másban az is vagy!

/Közben cirógatom az arcát és kedvesen mosolygom rá, szinte már magamat is megnyugtatom vele. Igaz ami igaz, tényleg picit nagy a csípője. De hát ő az én Klárim, mit tegyek?/

- Ja, hogy Lyn királynő vagy hercegnő, vagy mi a sz*r. De azt mondta. Nem tudom miért kéne annak lennünk, hülye egy világ. Eszembe jutott valami, ezt nézd! /Látom féltékeny Lynre, de majd most egy kicsit elterelem a figyelmét. Felragyogtam, mert arra gondoltam, hogy folyamatosan legyen a fejünk felett valami szél, ami a rohadt hópelyheket eltanácsolja a közelünkből. Újra sikerült, mennyei boldogság töltött el. Sajnos, pár perc múlva nem tudtam koncentrálni, mert őt figyeltem. Újabb csók és máris havasak lettünk. Újabb felvetésére felragyogott a szemem./

- Én leszek a túsz? Á, király! A tiéd vagyok elrablóm! /Felröhögök és elé trédelek, odanyújtom a kezem, hogy kötözze meg, vagy bármi. Szeretem a kreativitását!/

[32]

by **Laila Finisse** Kedd Nov. 30, 2010 7:55 am

/Hangosan felvihogtam. Ahogy itt térdelt előttem! Lehet, hogy én vagyok a hülye, de inkább tűnhetett lánykérésnek, mint emberrablásnak. Ráadásul itt a hóban. Tisztára romantikus./
- Igen! /csúszott ki a számon a boldogító válasz. Mikor szerelmem kérdőn felhúzta a szemöldökét (Istenem, de jóképű!), és zavartan motyogni kezdtem Lynről, meg a havazásról, meg arról, hogy milyen jó, hogy a levegő ura. Aztán összeszedtem kissé magam./
- Rab, Szívem, ez így nem lesz jó. Nem vezethetlek át az egész városon úgy, hogy a hely nyüzsög a feyektől meg egyéb lényektől! Nem! Meg különben sem szeretnék oda menni. Mit csináljunk?
/Idegesen vakarni kezdtem a fejem, közben undorodva kikeféltem a már csurom vizes hajamat./
- Mindenesetre menjünk innen, lehet, hogy nem fázom, de attól még megfázhatok!

(13)

by **Rabraquat** Kedd Nov. 30, 2010 8:17 am

/Kicsit elrontotta a hangulatom ezzel a "nem lehet így meg úgy meg amúgy" rinyálásával. Na mindegy, felállok és lerázom a havat...vagyis a ruha leolvasztja rólam./ +durva, imádok arany siedhe-nek lenni!+

- Hogy mit is csináljunk? Hát elmehetnénk valami melegebb helyre és.../láttam rajta, hogy nem erre számított most, de hát nem bírok magammal, ha ilyen közel van hozzám/
- Izé, nem tudom. Annyira idegen ez a hely, fogalma sincs mi legyen. Felőlem elmehetünk "hozzátok" is. Amúgy találtam valami fémkúpot a zsebemben, neked nincs? Láttam a valami filmben, hogy ez ilyen pénz helyett használták. Bedugták a lyukba és levonták a zsét. /Előveszem és forgatom a kezeim közt. Fogalma sincs mi ez, lehet, hogy valami más. Dühös leszek és belerúgok valami szemétbe, ami messzire repül./

- Mi a francnak kerültünk mi ide? Tök jó, hogy kemény meg jóképű csávó lettem, de megöl a tehetetlenség. Egyetlen vigaszom Te vagy Klári...vagyis bocsánat, Laila! /A végén már kiabálok szegénynek, de aztán gyorsan abbahagyom, mikor látom, hogy megijed egy picit./

- Ne haragudj...menjünk, induljunk. /Ekkor megjelenik egy nagy fényjelenség, minden havat elolvasztva. Melegünk lesz, majd a fényből kilép egy fickó. Idősebb és süt róla a felsőbbrendűség./

- Üdv új siedhe, már régóta kereslek! /Mondja nekem, és magam mögé húzom Lailat./ +A jó édes any*d ijesztgessed barom!+
- Most ugye nem nekem beszélsz fényess*ggű? Aztán ugyan miért is keresel te engem? Ha nem tudnád, az arany siedhe-k nem szeretik az ilyen trükkös hülyegyerekeket, mint te...bár... /nézem a tökéletes alakját és a fényes ragyogását, nem rossz, de nehogymá' keményebb legyen, mint én!/
- Én vagyok a siedhek királya, hogy beszélsz te velem?! /Mondja magabiztosan, szinte már üvöltve....a hőmérséklet hangjával együtt emelkedik. De ezzel együtt sem hat meg, mert ma már annyi mindent láttam, úgyhogy akár blöff is lehet./ +Na persze, én meg az Úristen vagyok!+
- Jaj, nem tudtam...de most már visszavehetnél a hőmérsékletből, mert ha baja lesz a barátnőmnek hideg vízbe nyomom azt az okos fejed! /Nagyon magabiztos voltam kívülről, de a hangom nem erről árulkodott. Hideg széllel próbáltam hűteni magunkat, de éreztem, hogy ez egy idő urán kevés lesz. Hősiesen védelmeztem Lailat, közben pedig majd összecsináltam magam ettől a fényes királytól./
- Drabassus.../Nyögtem még halkuló vékonyodó hangomon, mikor eszembe jutott a Lyntől hallott név./

[33]

by **Laila Finisse** Szer. Dec. 01, 2010 9:09 am

/Egy igazi király? Ilyet is csak filmekben láttam. Reménykedtem benne, hogy ez a bizonyos Drabassus nem egy VIII. Henrik. Már épp válaszolni akartam Andornak, amikor ez a paraszt megjelent. Van bőr a képén, nem mondom, hogy egy rózsadombival így beszél. Mégis, tudtam, hogy nem lenne szerencsés elővennem a fegyvereimet. Túl erős a mágiája, nem tudnám megsebezni./
- Engedelmével, Felség, én távoznék /hajoltam meg előtte, majd szerelmemhez fordultam./
- Uram, reménykedem benne, hogy még találkozunk /mondtam udvariasan, de mindez átfordítva Klárira a következőt jelentette: "Andor, ha nem írsz nekem, vagy nem tartod a kapcsolatot, kicsinállak! Légy jó!".
Megfordultam, és a viharos hóesésben elindultam, el, messze ettől a két felfuvalkodott embertől. Vicces, hogy pont ők futottak össze, két ilyen egyéniség. Magamban kuncogtam, és újra a főúton találtam magamat./

(14)

by **Rabraquat** Szer. Dec. 01, 2010 9:31 am

/Másodjára lepődöm meg két percen belül. Klári - nem tudom milyen gondolatra - itt hagy mindkettőnket, ráadásul egész udvariasan búcsúzik a királytól./

- Természetesen hölgyem, én is reménykedem ebben. + Különben kicsinálsz és a nemesebbik szerveimet a számba teszed. Ismerlek már te szerelmes liba...és szerelmes hülye vagyok én is!+
/Drabassus nem érti mi van, de különösebben nem érdekli, ahogy Laila elhúzza a hátsó fertályát a sikátorból. Megnéz engem, majd királyi fensőbbséggel emígyen szól./

- Szóval a levegő...figyelemreméltó. Rég volt már, aki uralta a szelet. Keress fel minket a Tündérdomboknál! /Majd távozik ugyanúgy, ahogy jött, csak fordítva. Talán már nem is remegnek a lábaim, ahogy elmegy. Laila még itt lehet, ötlik fel bennem a gondolat és futásnak eredek. Kinézek a sarkon, de senkit sem látok./
+ Jól itt hagytál, te szemtelen liba! találkozunk még! +

/Miután Lyn elmondta, hogy merre van nagyjából a teleportkapu, arra veszem az irányt./

[34]

by **Mira** Hétf. Ápr. 25, 2011 10:17 am

Froeira Lullaby

Anqia Orbelton szóra se méltat. Nem tűnik túl cserfes lánykának, inkább olyannak, aki előtérbe a kötelezettségeit helyezi, aztán jöhet a szórakozás. Elindul mögötted ki a Kávéházból, ám a sugárúton eléd kerül.
- Már mondtam, hogy Aquapolitantban van a mágusok búvóhelye - mondja gúnyosan, türelmetlenül.
Ennyi. Ennyit kapsz csupán magyarázatra. Ásd el magad jó mélyre a földbe, mert ez a kiscsaj csak egyszer mond el mindent!
Ahogy halad előtted, időnként eltűnik a szemed elől - mintha a város csillogása magába rejtené a gyermeket. Vaksin, görcsösen követed. Elsuhan mellettetek egy, majd kettő, végül egy jó pár utca. Egy sikátorban álltok, az üvegek csillogása itt nem villan meg. Homály telepedett a kis utcácskára, megborzongsz, mikor azt méred föl, éjszaka milyen sötét lehet itt.
Az árnyak között meglibben valami, egy csontos ujjat pillantasz meg eltűnni egy fekete köpeny mélyén.
- Na végre! Azt hittem, már sosem értek ide! - hallod a halk, rekedtes, elhaló szavakat. Még mindig nem tudod pontosan, hogy néz ki a beszélő. Egyedül a végtelen sok ráncra emlékezel az asszony gyönge kezén, melyen a lógó bőrt csak az imádság tartja meg.

by **Froeira Lullaby** Szer. Ápr. 27, 2011 7:37 am

/Ahogy arra számítottam, Anquia néma csöndben jött utánam, ám amint kiértünk a főutcára, elém perdült és gúnyosan felvonva szemöldökét csak annyit mondott, amit már korábban is tudtam. Kivételesen nem hunyászkodtam meg, és nem szégyelltem el magam, hiszen én nem a nyilvánvalóra voltam kíváncsi… hanem arra, hogy hová is megyünk álcát szerezni.
Először azt hittem, hogy csak a bosszússágom miatt tűnt úgy, mintha útközben el-eltünedezett volna. Nem úgy értve, hogy felszívódott, hanem mintha láthatatlanná vált volna a város csillogásában, mert ő is vele együtt tündökölt. Újabb furcsaság – könyveltem el magamban, de az igazán aggasztott, hogy gyenge szemeimmel alig tudtam így követni. Márpedig, ha leszakadtam volna tőle, biztos voltam benne, hogy otthagyott volna az idegenek tengerének közepén.
Igyekeztem lépést tartani vele, s egyre könnyebben ment, ahogy idővel hozzászoktam a „közlekedési-stílusához”.
Már jó pár utcát elhagytunk magunk mögött, s nekem fogalmam sem volt, merre tartunk. Zavaró volt, de a hosszú évek alatt valamelyest hozzászoktam, hogy bizonyos dolgokból gyakran kihagynak engem az emberek.
Végül egy kissé félelmetes részen állt meg a lány. Ott már nem csillogtak az ablak- és kirakatüvegek, a népek nagy ívben elkerülték a helyet. Egy sötét sikátor húzódott meg a magas falak között. Egyből az jutott eszembe, hogy semmiképpen sem maradnék ott hosszú ideig, pláne nem sötétedés után, mikor ki tudja milyen kis szörnyetegek mászhatnak elő az árnyékból.
Már láttam is a fejemben a képet, s az azon nyomban megelevenedett a valóságban is. Valaki volt ott, fekete köpenyben, rémisztően sovány, csontos kézzel. Majdnem felsikoltottam, de sikerült annyira visszafognom magam, hogy csak egy vékony, nyivákoló kis hangot hallassak; utána azonnal a szám elé kaptam a kezem. Legszívesebben rögtön elfutottam volna, Alyaráért kiabálva, bár tudtam, hogy úgysem hallana meg, vagy legalábbis nem venne tudomást rólam – az utasítás miatt.
Aggodalmamon, idegességemen, riadtságomon, valamint a karomon és a hátamon felálló szőrszálakon egy cseppet sem segített az, amikor az öreg hölgy megszólalt. Gyenge, reszelős, sokat élt hangja volt. Az pedig, hogy ehhez nem tudtam arcot társítani, csak még jobb csemegével szolgált kiéhezett fantáziámnak. Az agyam szörnyűbbnél szörnyűbb rémképeket gyártott arról, hogy a csont és bőr kézhez milyen ember társulhat. Nem tudtam mi a jobb, ha végre nem gondolkozom azon, milyen is lehet, mert megmutatja magát, vagy hagyni a képzeletemet, had játsszon, hiszen az csak kellemesebb látványt adhat, mint a valóság.
Egyszerűen képtelen voltam rá, hogy megszólaljak, bár nem is mondhattam volna semmi értelmeset. Csak álltam ott, sóbálvánnyá válva, s még csak egy lépést sem voltam hajlandó megtenni a sikátor felé, amíg külön utasítást nem kapok rá Anquiatól./

(31)

by **Mira** Szer. Ápr. 27, 2011 8:30 am

Nal-ghaeh végül kilép a fényre. Fekete köpönyege magába szív minden fény, olyan, mintha egy fekete lyuk tátongana közvetlen előtted. A lelked is mintha a ruha redői közé veszne, ezért gyorsan elfordítod a fejed a súlyos anyagról.
- Gyere ide, gyermekem! - Utasítása bármelyikőtöknek szólhat. Mint varjú, úgy károg bele a mocskos levegőbe. Anquia végül a vénség elé lép, szemét behunyva hagyja, hogy az öregasszony kezei rátapadjanak a szíve helyére, és mint a vipera foga, úgy vájjanak bele a karmok a húsába.
- Bramosir miestgar soemshy, chupereld morumos, athawund chachkin aldsamough; kinkimwor kuethin wewer meagerod jeerild! Thacheryn loeldvor! Llinves coozage, athverad untburrod blyshia!
A lány teste megremeg, ahogy a fények és színek beborítják törékeny lélekcsapdáját. Minden kavarog körülötte, míg végül a tér és az idő egy pontba sűrűsödik: a szívbe. Végül minden lecsendesedik, és a lányka helyén más valaki áll...
- Froeira Lullaby, Te következel! - nyújtja feléd csontos kezét a boszorkány, majd köhint egyet. Vér buggyan az ajkain, de nyelvével hamar eltünteti a cseppeket.

by **Froeira Lullaby** Csüt. Ápr. 28, 2011 7:33 am

/Nagy kő esett le a szívemről, amikor az öreg hölgy kilépett a világosságra. Korántsem volt olyan rémisztő, mint ahogy elképzeltem, s ezért jól el is szégyelltem magam./
+Mégis mi okom lenne félni tőle? Talán kissé szigorú az arca, de nem tűnik annyira gonosznak… Bár azt meg kell hagyni, van benne valami természetfelettien idegborzoló… /gondoltam magamban. Nal-ghaeh tényleg csak egy régi vágású nagymamának tűnt, de azért még én is éreztem a belőle sugárzó erőt. Mintha ő túlélhetné ezt az egész világot, mintha keményebb lenne bárkinél.
Ám ahogy az arcáról levettem a tekintetem, szemeim belevesztek köpenyének sűrű ráncaiba. Mindent elnyelt körülöttem, a biztonságot nyújtó fényt, s teljes figyelmemet magára vonta. Mély, kavargó ürességgé vált, mint egy fekete lyuk. Képtelen voltam konkrétan rá fókuszálni. Amint tudtam, elnéztem róla.
Abban a pillanatban, amikor ismét megszólalt, s valamelyikőnket magához hívta, a szívem kihagyott egy ütemet a dobogásban. Megijedtem, pedig már közel sem tartottam olyan félelmetesnek az öreg hölgyet, mint pár perccel korábban. Visszatartottam a lélegzetem, s földbe gyökerezett lábakkal álltam ott, a sikátor bejáratánál.
Újra fellélegezhettem, mikor Anquia odalépett hozzá, csak hogy újabb sokkot okozzon nekem. A lány szemei csukva voltak, látszott, hogy teljes mértékben bízik a hölgyben, s ezzel az én bensőmben is enyhült a szorítás. Hiszen nem úgy tűnt, mintha ez a kislány felelőtlenül osztogatná a bizalmát.
Azok a rémisztően csontos ujjak most Anquia szíve fölött nyugodtak. S egy szempillantással később, hosszú, hegyes körmei a kislány húsába vájtak. Olyan gyorsasággal „csapott le”, ahogy a ragadozó megszerzi védtelen zsákmányát. Az öregasszony szemei csak úgy villogtak, s már határozottan a mesék gonosz boszorkáira emlékeztetett. Számomra idegen szöveget kezdett kántálni, ezzel ismét felállítva a szőrt a tarkómon.
Anquia remegett, s csillámló színes fények ezrei keringtek körülötte. Mint a mesékben, csak épp élőben százszor félelmetesebb volt. Egy idő után a csóvák a szívébe szöktek, mintha mindig is oda tartoztak volna. Lassan a helyére került a világ, s nem forgott az egész sikátor, ám ahogy újra a kislányra tudtam nézni, egy vadidegennel találtam szemben magam.
Új testet kapott! Úgy éreztem nekem bőven elég volt egy testcsere az elmúlt napokban, nem hiányzott még egy. Ám azt el kellett ismernem, hogy az öreg hölgy majdnem olyan jó munkát végzett, mint az időutazás. A lány bőre sápadtabb lett, a haja majdhogynem méterekkel nőtt meg, s bizarr, de szép zöldeskék árnyalatot kapott. Szemei élénk kékké változtak, s most talán még ártatlanabbnak festett, mint korábban, bár végre meglátszott rajta a benne rejlő kitartás is.
Egyenesen rám szegezte metsző tekintetét, s mintha valami kárörömfélét véltem volna felfedezni benne, mikor az idős boszorkány közölte, hogy én következem.
A szívem ismét kihagyott, s a légzésem is akadozóvá vált. S arra az egy percre, amíg én magammal küzdöttem, a hölgy levetette sérthetetlen álarcát. Jól láttam, hogy amikor köhintett egyet, vér csöpögött az ajkai közül. Hamar eltüntette gyengesége nyomát, de elég időt hagyott, hogy megsajnáljam. Végtére is, csak egy idősödő asszony volt, mágikus képességekkel. Talán gyermekei is voltak, sőt, unokái, akikkel százszorta kedvesebben viselkedett, mint az egyszeri emberekkel. Arra a percre azt kívántam, semmiképp se essék baja ennek a hölgynek.
Ám ahogy magamhoz tértem, konstatálnom kellett, hogy eljött az én időm. Már csak rá kellett szánnom magam, hogy én is bízzak a tudásában, akárcsak Anquia. Igyekeztem erőt venni magamon, s a térdem csak alig reszketett, mikor megtettem az első lépést. A légzésem felgyorsult, ahogy lassan közeledtem a boszorkához. Nem siettetett, hagyta, had legyek biztos a dolgomban. Igazándiból, pont ezzel érte el, hogy megkeményítsem magam.
Egy – viszonylag – határozott mozdulattal már ott álltam előtte, s - talán túl gyenge és elhaló hangon - azt suttogtam:/
-Rendben, készen állok.
/Vettem egy utolsó mély lélegzetet és behunytam a szemem, a legrosszabbra számítva./

(32)

by Ajánlott tartalom

Régies sikátor

Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor

Re: Régies sikátor