Re: Annantina nagyi boltja

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 5:08 am

/Úgy néz rám, mint aki rémet lát. Aztán előránt egy tőrt is... vagy egy bicskát? Ért hozzá a fene./
-Öhm, nem vagyok benne biztos, hogy abból nem lesz baj. /Hátrálok egy lépést, mindent leverve ami mögöttem van./ -Nem lehetne kicsit kevésbé fájdalmas módon eltávolítani? Mármint olyan, mintha hozzám lenne nőve, ha érted mire gondolok. /Magyarázom vadul gesztikulálva, hátha mégsem süt meg vacsorára, vagy legalábbis nem belez ki./ -Asszonyom! Vérontás készül a boltjában! Nem én fogok takarítani! /Próbálok segítséget kérni a nénitől, hátha megszán. Aztán leengedem a kezeimet, és megpróbálom magamat összeszedni./ -De tényleg. Kinek használsz azzal, ha megölsz? Ne vetítsd ki rám a saját belső viharodat. Én csak egy normális londoni srác vagyok, aki egy üveggömböt akart itt megvenni, senkit nem akarok bántani.

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 5:20 am

/Megölni? Még, hogy én ölöm meg őt. Kettőnk közül én vagyok rosszabb helyzetben.
Neki vannak szárnyai, és még ki tudja mire képes.
Azonban mondott valami furcsát. Azt mondta, hogy ő is egy normális londoni ember./
+ Hát azt kötve hiszem. Mégis azok után ami velem történt lehet, hogy igazat mond. És ha ez igaz, akkor talán az is igaz, hogy nem akar senkit sem bántani. De mégis bízzak meg vakon benne? Áhhhh... Philip túl jól neveltél. +
/ Hátrálok pár lépést, és elteszem a tőrömet.
+ Most vagy életem legnagyobb, és egyben utolsó hibáját követem el, vagy az egyik legokosabb lépést teszem. +
- Nem tudom, hogy ki, vagy inkább mi vagy, de valamiért hiszek neked. -
+ Jellemző. Ilyet is csak én tudok modani. +
- Szóval, ha tényleg nem akarsz bántani, és tényleg csak egy átlagos londoni ember vagy, akkor megmagyaráznádd, hogy miért vannak azok az... szóval azok a valamik hátadon. Ez valami rossz vicc? -
+ Kockázatos volt ilyet kérdezni, de a jelenlegi helyzetemben, nemigazán tudtam mit mondani. Talán ő választ adhat néhány kérdésemre. Főleg arra, hogy miért nézek ki így. Persze csak akkor, ha nem öl meg. +

(3)

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 5:26 am

/Szinte látom magam előtt hogyan forognak a fogaskerekek az agyában. Megremeg a tőr a kezében, majd el is tűnik onnan. Megkönnyebbülten ülök le a földre, és nagy levegőket veszek. Kezdek kicsit megnyugodni és már a kezeim sem remegnek annyira. Végigsimítok a homlokomon fehér kezeimmel, amik nem kicsit nőiesek, majd elmosolyodom./
-Látod? Nem is volt olyan nehéz. Hát nem sokkal jobb így? /Igyekszek szimpatikus arcot vágni. Talán sikerül./ -Hogy érted, hogy mi vagyok? /Ráncolja össze a szemöldökét./ -Én egy normális londoni ember vagyok, de ezt már mondtam korábban. Nem emlékszel? /Most már én is furcsán nézek a másikra. Mintha nem lenne egészen százas. Gondolatban megcsóválom a fejemet, majd feltápászkodom./ -Nem tudom, hogy mik ezek. /Fordulok ismét hátra. A nyakam meg persze majdnem kitörik./ -Ezek az izék meg valamikor most ragadhattak hozzám, mert eddig nem voltak ott. Ezért mondtam az előbb, hogy szedd le. /Ahogy körbenézek a pultos után megakad a tekintetem a Roger melletti tükrön. Egy pillanatra hökkent arcot vágok, majd megvakarom az orromat. A következő pillanatban az egyetlen normális dolgot teszem, amit egy normális londoni srác tehet ilyen esetben: vad sikoltozásba kezdek./

{4}

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 5:34 am

/Szóval ő sem tudja, hogy mit keresnek azok a szárnyak a hátán. Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy tényleg ember. De legalább nem én vagyok az egyetlen aki nem tudja, hogy mi folyik itt.
Ekkor azonban hangosan elkezd síkítozni./
+ Na már csak ez hiányzott + /Gondoltam miközben a fülemre teszem a kezem./
+ Oké ezzel nem érek semmit. Valahogy le kell nyugtatnom. +
/ Odamegyek hozzá, és megfogom a vállát./
- Nyugalom, nyugalom! - /próbálom nyugtatni. /
- Megértem, hogy kicsit fura neked ez az... ööö... szóval a szárnyaid, de semmi baj nincsen velük. Végülis nem olyan rosszak. -
+ Jézusom. Oké, ha ezen túl vagyok komolyan meg kell kérnem Philipp-t, hogy tanítson meg beszélni az emberekkel. Valahogy nagyon nem megy ez nekem. +

(4)

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 5:59 am

-Hhhhhh! /Szívom be a levegőt, aztán sikítok tovább. Ez életem legmegdöbbentőbb, legrosszabb, de egyben legjobb napja is. Mikor odalépnek hozzám, ismét levegőt veszek, aztán amint sikerül, kinyögöm:/
-Melleim vannak!!! /Kicsit furán hangozhat amit mondok, de az istenekre! Nő vagyok! /Félig sírok, félig nevetek. Úgy meg vagyok lepve, hogy már gondolkozni sem tudok. Fogdosom az arcomat, a mellemet, a hasamat, és valamivel lentébb is kutatkodok, bár az utóbbi helyen semmi nincs úgy, ahogy annak lennie kéne. Egy pillanatra lemerevedem, összeráncolom a szemöldökömet és Rogerre nézek./ -Basszus wc-re kell mennem... De hogyan? /Teljesen bepánikolok. Minden új, a testem, a lelkem, ráadásul valami rohadt nagy szárnyak is rám nőttek, amitől még egy normális wc fülkébe sem férek el./ -Basszus. /Foglalom össze a helyzetet, majd hisztérikus nevetésbe kezdek. Már az sem izgat, hogy látom a srác arcán, hogy legszívesebben kimenekülne még a világban is tőlem. Hát, ha így haladok, tényleg a diliházban végzem./ -Jó a séród. /Jegyzem meg, majd folytatom cseppet sem visszafogott kacagásomat./

{5}

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 6:12 am

+ Öhhhm... Oooooké. Itt valami nagyon nem stimmel. Még soha nem találkozztam furcsább lánnyal annál, mint aki előttem áll. ( Nem mintha olyan sokkal találkoztam volna.) +

-Jó a séród.

- Ööö..., köszönöm. Igazából nem teljesen olyan, mint lennie kellene. -
+ Nem teljesen olyan, mint lennie kellene????? És pont most nincs itt egy fal amibe be verhetném a fejemet +
- A tiéd is szép. - / Próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Sikertelenül.
Majd mielőtt még bármi mást is mondhatott volna kinyújtottam a kezemet felé./
- Jut eszembe, még be sem mutatkoztam. A nevem Roger. Roger Dalber. -
+ Na most fog kiderülni, hogy mennyire van helyén az eszem. +

(5)

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 6:24 am

/Időbe telik (sok időbe), de lassan összeszedem magamat./ +Jó, először is mosdó.+ /Döntöm el magamban./ -Bocsánat! /Motyogom, majd a pultot megkerülve, a szárnyaimmal körülölelve magamat berontok a pult mögötti kis helységbe. A nő ott áll, és teli szájjal vigyorog. Mondom vigyorog! Tessék méltatlankodni! Mindenki! Félrehúzódik az útból, és mutatja az irányt./ -Ülj rá aranyom! /Mondja, és folytatja a szűk folyosón való motozást. Ilyet! Berontok a mosdóhelyiségbe, és megteszem, amit meg tudok. Furcsa érzés. Kicsit remegve nyúlok oda, majd röpke húsz perc múlva ismét megjelenek a bolt helyiségben./ -Bocsáss meg! Elkalandoztak a gondolataim. /vakarom meg a tarkómat. A bemutatkozásra kezet rázok vele./ -Örülök Roger. Én azt hiszem, most már nyugodtan állíthatom, hogy Jilline vagyok. Bocs az előbbiért, nem én voltam. /Nevetek kényszeredetten./ -A némber végérvényesen eltűnt? /Kérdezem és végignézek a helységben./ -Nem megyünk ki? Nincs levegő. Az meg úgy látom rád is férne. /Szomorkásan rámosolygok, majd férfiasan hátba csapom, és kilépek az utcára. Ugyan ki nem mondnom, de remélem, hogy velem jön. Kicsit elveszettnek érzem magamat ezen a vadidegen helyen, vadidegen külsővel./

{6}

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 6:40 am

+ Hát ennél furcsább üdvözlést még nem láttam. Én a kezemet nyújtom neki mire ő elrohan ki tudja hova. Hát igen ez valahogy nem az én napom.
Magam sem tudom miért, de megvárom őt. Akármit is csináljon. +
/ Míg várakoztam kicsit körbenéztem ebben a "boltban". Kezembe vettem egy érdekes könyvet, és kinyitottam. Kicsit poros volt, így ráfújtam remélve, hogy a por eltűnik róla. /
+ Oké csak nekem furcsa, hogy itt állok egymagam egy szárnyas lánnyal, akiben úgy tűnik még csak most tudatosult, hogy lány, és én ennek ellenére egy könyvet próbálok olvasni? Hát lehetne rosszabb. +
/ Ránézek a könyvre, és látom, hogy valami idegen nyelven írták. Biztosan nem fogom tudni elolvasni. Becsuktam, és visszatettem a helyére./

/Úgy negyed órányi várakozás után végre feltűnt a lány./
+ Ideje volt +
/ Ezúttal végre kezet rázott velem, és megtudtam, hogy Jilline-nek hívják. Mondani akartam volna valamit, de először hátbacsapott, majd kilép az utcára.
Felnézek a mennyezetre, és megszorítom a keresztet a nyakamban./
- Remélem jót szórakozol - / suttogtam alig észrevehetően. Majd követtem Jilline-t.

(6)

by Vendég Csüt. Dec. 23, 2010 7:28 am

/Fájó fejjel tápászkodtam fel a padlóról. Semmit nem értettem a történtekből./ +Mi történt?+ /kérdeztem magamtól, majd belenéztem a mellettem lévő tükörbe./
- Mi a...! /kiáltottam fel, majd megtapogattam új külsőmet. A szemem most szürke volt barna helyett, még a hajam is megváltozott./ + Mi történt? Hol vagyok? Valami test csere történt? Nem, az nem lehetséges. És ha valami párhuzamos dimenzió? Az sem! Talán valami teleport lehetett a makett?+ /Töprengtem, majd egy feliratot vettem észre a tükörbe. "Raven Nixor, alakváltó! Üdvözöllek H'Sekirat városában!"/
- Mi a ménkű?! /Kiáltottam fel megint./ + Nem vagyok én Raver Nixor! És mi az hogy alakváltó? Az lehetetlen! Vagy valami új név? Na mindegy.+ /Kezdtem el megint töprengeni, majd eluntam magam és elindultam kifelé a boltból ami nagy meglepetésemre máshogy nézett ki mint amikor Londonban voltam. Mikor kiléptem a boltból nagyon meglepődtem./

(1)

by Vendég Kedd Dec. 28, 2010 7:53 am

+Hideg van... /Ez volt az első érzésem, és az első gondolatom is egyben. Ösztönösen magam köré fontam kezeimet, aztán szép lassan kinyitottam a szemeimet. Félénken körbepillantottam, majd felültem miközben tekintetemmel az idegen helyet pásztáztam./ +Én ide jöttem volna be? Valahogy másra emlékszem. /Ekkor még semmiről nem tudtam. Azt feltételeztem, hogy csupán elájultam a boltban, de miután a kezemmel beletúrtam az immár hosszú és ébenfekete fürtökbe rögtön rájöttem, hogy itt valami nincs rendjén./ +Ez nem az enyém. Ez... ez nem én vagyok. /Csupán ebben a pillanatban néztem végig magamon. A felismerés, hogy bár a jó irányba változtam, de mégis teljesen átformálódtam, villámcsapásként ért./ +Ez nem lehet! Ezt biztosan csak álmodom, az egészet. /Hiába néztem segítségkérően az idős nőre, az csak mosolyogott. Szemem elhomályosult... már zokogni készültem, mikor a nő odalépett hozzám, karon fogott, és egy tükörhöz vezetett. A látványtól szinte lélegzetem is elállt. Egy teljesen más, kecses, rideg, de ugyanakkor előkelő hölgy nézett vissza rám. Közelebb léptem a tükörképemhez, egyik kezemet felemeltem és a tükörhöz érintettem.
Legjobban azok a jeges szemek döbbentettek meg. Azok a gyönyörű, ámde szomorú szemek, amikből ugyan most meglepődés áradt, mégis lehetett látni bennük, hogy csak nagy ritkán mosolyognak.
Így álltam még egy jó ideig, és csak néztem az új önmagamat. Egyszerűen képtelen voltam felfogni az új külsőmet. Egyedül akkor zökkentem ki az elmélkedésemből, amikor egy könnycsepp kezdte csiklandozni az arcom. Kezemmel gyorsan letöröltem. Nem akartam ríni. Ezt az egyet biztosan tudtam.
Időközben az idős néni elment, és hozott nekem egy fekete vállkendőt, ami pontosan illett a mostani ruhámhoz. Szinte meg is feledkeztem arról, hogy nem sokkal ezelőtt majdhogynem vacogtam. Illedelmesen megköszöntem neki az ajándékot és a segítséget, majd a kendőt magamra terítve kiléptem a boltból, az új életembe, az új otthonomba./

(1)

by **Garien Seardur** Szer. Dec. 29, 2010 2:57 am

/Az ájulásomból fura illat ébresztett... egész pontosan éreztem illatokat. A fejem kitisztult és mindennek tudatában voltam, amit eddig elvettek tőlem. Körbenéztem és egy tükör előtt ültem, amin épp egy szivárványszínben váltakozó felirat lüktetett./

"Üdvözöllek Garien Seardur a mágus, H'Sekiratban"

+Hol? Ez bizonyosan egy madridi kerület. Ez meg mi a franc?+

/Közben a felirat elenyészett és megláttam magamat. Egy fehér ruhás fiatal fiú, rakoncátlan tincsekkel, de kedves kisugárzással az arcán. Mondjuk most elég bambán nézett vissza rám, de azonnal felálltam és körbenéztem. Senki sem volt a boltban a közelben...de mintha a boltot idő közben átrendezték volna./
+Na most mi legyen? Merlin, ha tényleg létezel segíts!+

/Rájöttem, hogy már valószínűleg segített, hiszen nem valami kényszerzubbonyban vagyok, hanem egy aranyszálakkal átszőtt köntösszerűségben... és valamivel bennem. Igen, határozottan éreztem valamit, ami belőlem áradt. Nyomban felálltam és kisiettem a havas tájra, ahol elállt a lélegzetem./
+Mégiscsak idehozott volna? Hogy is volt...jön majd valami segítő!+

/Várakoztam a bolt előtt, kezdtem átfázni és gyönyörködtem a jövőbéli tájban./

[1]

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 7:26 am

/Tompa puffanással értem földet. Pedig azt vártam, hogy tele lesz az alfelem a makett darabkáival./
+ Mellé estem volna?
/ De nem, nem volt semmilyen makett, mindössze egy függöny és pár lom a szobában. Feltápászkodtam és közben vettem észre, hogy a kedvenc és egyetlen bőrdzsekim mellénnyé redukálta magát. Az ujjai a csuklómról fityegtek. /
- Na ne!
/ Morgolódtam miközben előre mentem a függönyön túlra. Elsőre nem is volt feltűnő, hogy a sok kis apróság, mint ha máshogy lenne elrendezve, a kedves anyóka most épp sepregetett./
- Csókolom! Hol a leányzó akivel jöttem?
/ Furcsán idegen volt a hangom. Krákogtam egy rövidet, hátha kitisztul./
+ Berekedtem volna?
/ A hölgy csak mosolygott kedvesen, megrázta a fejét és félreérthetetlenül jelezte, hogy útban vagyok. Nem volt mit tenni, elindultam kifele, bár messzire nem jutottam. Az ajtó üvegénél megtorpantam. Egy idegen arc nézett vissza rám, de senki nem állt az ajtó túl oldalán. A vonások ismerősek voltak, mégis idegenek, de a mozdulatok egyértelműen az enyémek. És csak ezután jött a következő sokk. A lepukkant pesti utca helyett egy teljesen más város volt odakinn. Mások voltak az épületek, a járművek, és az emberek is valahogy furák voltak. Legnagyobbra akkor nyílt a szemem, mikor valami irdatlan nagy lepke repült el az ablak előtt, és integetett. Visszafordultam a hölgyhöz./
- Elnézést! De mi a fene folyik itt?!

(1)

by **Alyara Nirois** Hétf. Jan. 03, 2011 7:43 am

/Nem voltam se élő, se holt, de még lidérc sem. Nem valami kellemes kilépni a testünkből, főleg azért, mert ilyenkor a porhüvely védtelen. Ha nem vigyázok, megölnek és akkor ténylegesen lidérccé válok.
Nem tudom, hogy miért ide gondoltam magam. A boltba. Valószínűleg csak a mérhetetlen vágy hajtott. Meg akartam találni a testvérem. Meg. Akartam. Találni. Bármi áron. Ha meghalok, akkor is.
Ekkor vettem észre a srácot. Persze, gondolhattam volna, hogy itt találni fogok valaki olyat, mint én, hiszen én is a fátylon keresztül érkeztem ebbe az idegen világba.
A fiú nem volt jól. Össze volt zavarodva. Nem tudom, hogy hogyan sikerült megszólalnom, de végül az alábbi szavak hagyták el a szám:/
- Szervusz. Alyara vagyok. Én tudok segíteni. Kérdezz, és válaszolok. Nincs túl sok időm, mert a testem a mágusok városában fekszik őrizetlenül. Fél óra múlva vissza kell térnem, különben lidérc leszek. Tudom, hogy nem értesz ebből semmit se, én is így voltam ezzel. De most már minden rendben van velem.
/Hangom megnyugtató volt, mégsem hallottam a szobában. Úgy éreztem, hogy a srác fejébe beszéltem. De én ezen már meg se lepődtem./

(44)

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 7:56 am

/Egy hang szólalt meg, bájos, fiatal, és száz százalék hogy nem az anyókáé. Ide oda kapkodtam a fejem. Kerestem, hogy ki szólhatott./
- Mi a fene? Most meg már hangokat is hallok?
+ Lidérc? Mágus?
- Hahó! /kérdeztem halkan/ Van itt valaki, vagy csak én hibbantam meg? Figyelj csak, ha tényleg nem csak képzelődöm, elmagyaráznád, hogy mi folyik itt?
/ Ez már egy kicsit sok volt, muszáj volt leülnöm. Jobb híján egy régi puffra ültem le. Az arcomat a kezeimbe temette majd a hajamba túrtam. De az hosszabb volt, dúsabb és a tapintása se stimmelt. Egy tincset az arcom elé húztam. Megint csak elkerekedtek a szemeim./
- Szóval Alyra vagy hogy hívnak, mi ez a hely?

(2)

by **Alyara Nirois** Hétf. Jan. 03, 2011 8:13 am

/Elmosolyodtam, mert én is pontosan így viselkedtem, amikor átlibbentünk Heatherrel a fátylon./
- A nevem Alyara, nem Alyra. De ha szeretnél, szólíthatsz Ginának. Az volt a régi nevem.
/Vettem egy nagy levegőt - érdekes módon nem volt rá szükségem, egyszerű megszokás volt csak -, és igyekeztem mindent összefoglalni./
- Nem képzelődsz, ha majd személyesen is találkozunk, majd megbizonyosodsz efelől. Én is a XXI. századból jöttem, yolki gyerek voltam. A nővérem és én voltunk az elsők, ezért mi két fajhoz is tartozunk. Ő, akit itt csak Lynarinként ismernek, sidhe és vámpír. Én boszorkány és alakváltó vagyok. Elhagytam a testem. és most asztrálisan tudok kommunikálni Veled. Mit is mondtál, hogy hívnak?

(45)

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 8:22 am

/Kissé idegesen, sőt, egyre idegesebben hallgattam végig a test nélküli hang meséjét. Eléggé hihetetlen volt a dolog, de valahogy mégis igaznak tűnt./
- Öhm, oké. Tehát most azt akarod bemagyarázni nekem, hogy ez nem valami kamerás átverős show, hanem átkerültem valami nyakatekert világba? Tisztára Sliders, csak a kék örvény hiányzott.
/ Próbáltam egy gyenge poénnal valahogy elterelni a figyelmemet arról, hogy minden bizonnyal megőrültem./
- Rendben Gina, tegyük fel hogy hiszek neked. Belemegyek, hogy elhiggyem, te alakváltó boszorkány vagy, és most szellemként beszélgetsz velem. Valahogy ez nem tud megnyugtatni. Eh... Na jó, izé, Tamás vagyok. Szóval hol is vagyok, és hogy jutok haza?

(3)

by **Alyara Nirois** Hétf. Jan. 03, 2011 8:30 am

/Felnevettem. Hangom az elméjében visszhangzott, mint ezer csengettyű./
- Nem, ez nem valami idióta show, különben a régi testedben lennél. /Kis idő múlva hozzátettem:/ Tamás. Fura neved volt. Honnan jöttél?
/Felsóhajtottam. Ami most következett, azzal még én sem barátkoztam meg. Hangom végtelenül elkeseredett volt./
- Nem lehet visszamenni. Ez itt a XXIX. század, 2899-et írunk. December van. Hamarosan telihold. Ha farkas vagy, akkor ezt jegyezd meg! A város neve H'Sekirat, ugyanaz, amit a makettként láttál. Az emberek elnyomás alatt élnek, mert valamikor 2500 körül a varázslények felfedték kilétüket. Akik átlépnek a fátylon, maguk is átalakulnak. Fajokba tartoznak. A szellemük és az emlékeik megmaradnak, de minden más elveszik.

(46)

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 8:48 am

- Mi az, hogy a régi testemben?
/ Néhány pillanat múlva, szinte nyikorogva fordultak a kerekek a fejemben. Felpattantam és kerestem egy tükröt./
- Ba'....
/ Úgy tűnt, mégse képzelődtem. Egy teljesen más ember nézett vissza rám. Szinte hallani lehetett, ahogy az állam leesett és földet ért./
- Na jó, ez egy kicsit sok így egyszerre. Szóval itt ragadtam 2899ben, és nincs visszaút? Ráadásul mindenféle mitikus lények szaladgálnak a világban? Biztos, hogy nem csak az eszemet vesztettem el? Azt valahogy könnyebben bevenné a gyomrom. Öhm.... a Tamás, izé, magyar név. Magyar vagyok. De várj csak, hogy értetted azt, hogy "ha farkas vagyok"? Ha azt mondod nekem, hogy vérfarkasok meg vámpírok meg ilyesmi tényleg létezik, akkor biztos hogy megáll bennem az ütő.
/Ekkor vettem csak észre a formálódó szöveget a tükörben./
- Ugye ez nem nekem szól?
+ Fenrir? Vérfarkas? Na ne!
- Na jó, ez már azért tényleg kezd kicsit sok lenni. Figyelj, nem tudnánk ezt szemtől szembe megbeszélni, talán könnyebben el tudnám ezt a sok hülyeséget fogadni. Így kicsit nehéz, hogy a "belső hangom" egy ismeretlen nő. Már kezdtem megszokni, hogy csak én vagyok idebenn, meg a pókhálók.

(4)

by **Alyara Nirois** Hétf. Jan. 03, 2011 9:04 am

/Örömmel figyelem, ahogy felfedezi új testét, és tudomást szerez nevéről és fajtájáról./
- Tudom, hogy mindezt nehéz megemészteni, de hidd, el, így van. És hogy tényleg elhidd, hogy itt vagyok, és nem zakkantál meg, megpróbálok alakot ölteni. Nem tudom, hogy fog sikerülni, mert még sosem próbáltam.
/Behunytam a szemem, majd koncentrálni kezdtem. Éreztem, ahogy a levegő kavarog előttem, és köröttem, de ez nem volt elég. A testemre, a külalakomra koncentráltam. Valami történt.
A levegő megtelt arany színű, csillogó köddel, és ott elkezdett sűrűsödni, ahol a lelkemet tartózkodni véltem. A körvonalam lassan összeállt, még ha csak hiányosan is. A felsőrészem a lábam felé elhalványult, ezért a combom nem volt látható. Az arcom tisztán kivehető volt, a hajam lebegett a láthatatlan űrben. Igen, itt voltam, de mégsem. Szellemi testem úgy csillogott, mint valami gyémánt. Szemem szikrázott, ahogy a fiúra, Tamásra néztem. Valójában ez az egy volt teljesen látható, többi testrészem fokozatosan átlátszó volt./
- Érdekes /mondtam, de a számat nem hagyta el hang. Még mindig az elménkben társalogtam./
- Hát akkor üdv még egyszer! /nyújtottam átlátszó kezem a magyar srác felé. Tudtam, hogy nem tudja megfogni, de azért egy jó gesztusnak szántam./

(47)

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 9:20 am

+ Na jó, ha tényleg nem hibbantam meg, akkor ez egy marha furcsa világ.
/Néztem miközben a semmiből lassan egy fénylő, csillogó szellemalak ölt formát. Az előbbiek után ezt már valahogy könnyebb volt megemészteni. Meg kellett hagyni, felettébb csinos volt, de akkor is furcsa volt a helyzet. Megpróbáltam megfogni a kezét, majd a vállánál próbálkoztam./
- Oké, ez azt hiszem nem működik. Szóval, öhm... szia. Szóval, akkor te alakváltó boszorkány vagy, és furcsa fénylő szellemként is meg tudsz jelenni? Szép.... Viszont, ha ebből indulok ki, akkor amit kiírt a tükör, az rám vonatkozik? Vagyis, hogy vérfarkas vagyok? És ez a név, Fenrir, oké kelta mitológia, de az most nem lényeg, szóval az lennék most én?
/Egyik pillanatban legszívesebben összetörtem volna valamit, a következőben is./
- Szuper, és most mihez kezdjek? Gondolom ha én eltűntem onnan és nem lehet visszamenni, akkor ne is számítsak arra, hogy a családommal valaha találkozom. De hol fogok élni, és miből? Azt hiszem, húzós időszaknak nézek elébe igaz? De legalább a jövőben is szépek a nők.
/ A gyenge poénokról sose fogok leszokni, de valahogy kezelni kell az ennyire kiborító helyzeteket. Odasétáltam az ablakhoz és megint a külvilágot kezdtem bámulni. /
- Milyen furcsa minden. Te amúgy hol vagy? Mármint a tested?
+ Nehéz lesz megszokni ezt az új világot. Főleg ha igaz mindaz amit hiszek, és tényleg vérfarkas lettem. Hát még mindig jobb, mint ezek a túlméretezett lepkék.

(5)

by **Alyara Nirois** Kedd Jan. 04, 2011 4:50 am

- Igen, mostantól Fenrir vagy, és ha a tükör azt írta ki, akkor vérfarkas /mondtam bizonytalanul./ Ne haragudj, de nem igazán tudok sok dolgot a farkasokról, ha tehetem, mindig elkerülöm őket. Nem minta rossz nép lennének. Csak olyan kiszámíthatatlanok...
- Nem tudom, mit kezdhetnél magammal, az én helyzetem különleges volt, hiszen az elsők között érkeztem, tehát el kellett fogadtatnom magam az itteniekkel. Aztán meg ismertem a népem, a főnökökkel együtt. Talán Neked is a Hold városába kéne menned, hogy felvilágosítsanak. Ismerek egy farkast, Zoundnak hívják. Biztosan segít majd felkészülni az első teliholdadra. December közepén lesz valamikor...
/Elpirultam, amikor megjegyzést tett a nőkre. Bár nem feltétlenül nekem mondta, mégis jól esett./
- Hol is tartottam? /kérdeztem zavartan./ Áh, igen. Szóval a testem a mágusok és boszorkányok városában, Altmyrcában van. Álmodik.

(48)

by Vendég Kedd Jan. 04, 2011 5:00 am

- Hát érdekes álmaid vannak, meg kell hagyni. Szóval akkor valami Zoundot meg Hold várost keressek? Térképet is tudsz adni vagy menjek az orrom után? Na várj, december közepén? Mennyi van most?
+ Na még csak az kéne, hogy addig itt lebzseljek a város közepén. Kíváncsi lennék mennyire őrülök meg akkor. Már most is elég idegesnek érzem magam.
- Jut eszembe, hol tudok itt valami taxit fogni vagy valami más módját a közlekedésnek. Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor nem ebben a városban kellene keresgélnem a többi farkast.
/Hirtelenjében furcsa ötlet villant az agyamba, bár ötletnek csak erős jóindulattal lehetne nevezni./
- Szóval kiszámíthatatlanok a farkasok? Akkor talán ez az oka annak, hogy nem teljes testi valódban érkeztél?
/ Újra átfuttattam az ujjaimat a szellemképen./
- Azért annyit még árulj el, Drága, hogy van-e akit jobb ha jelen állapotomban kerülök?

(6)

by **Alyara Nirois** Kedd Jan. 04, 2011 5:24 am

/Idegesen felkacagtam./
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs a dátumról. Amikor elaludtam, már akkor sem tudtam. Ne haragudj, de ebben nem tudok segíteni. És nem, nem lehet taxit fogni. Legalábbis olyan taxi, mint amire Te gondolsz, nem létezik. Teleportkapuk teszik lehetővé a közlekedést egyik városból a másikba. H'Sekiratban valamelyik alsóbb szinten van. Nem emlékeszem, itt ugyanis nagyon rég jártam. Már majdnem fél éve.
/Haragosan megvillant a szemem, amikor a kiszámíthatatlanságáról hadart valamit./
- Ide figyelj, fiacskám! /szóltam emelkedett hangon./ Nekem nincs mitől tartanom! Megvannak a módszereim arra, hogy féken tudjak tartani egy elszabadult őrültet! /Agyamon átvillant egy hatalmas griff. Rég voltam már abban a bőrömben./ Hogy tudd, látogatásom célja egyedül az, hogy végre találkozhassak rég látott nővéremmel. /Hangom fagyos volt, de hamar lecsillapodtam./ Egyedül a vadászoktól és a vámpíroktól kell tartanod. Uracskám.
/Hirtelen éles fájdalmat éreztem a szívem környékén./
+ Hogy lehetséges ez?
/Azonnal tudtam, hogy látogatásom ideje hamarosan lejár./
- Au! /kiáltottam, majd csillogó, halvány kezem a szívemre nyomtam./

(49)

by Vendég Kedd Jan. 04, 2011 5:32 am

- Jó jó! Nyugi Drága! Nem kell rögtön felkapni a vizet! De miért itt keresed a nővéredet? Ebben a században nincs telefon? Oké, szóval teleportkapu valahol, szuper.
+ Miért is számítottam egyszerű, jól bevált dolgokra!
/Hirtelen a lány felsikoltott, úgy tűnt mint ha fájdalmai lennének. Valamit magyarázott is korábban arról, hogy így védtelen a teste./
- Hé, minden rendben? /Odahajoltam hozzá, de kezeim csak átsiklottak rajta./
- Talán ideje lenne visszamenned. Nem festesz túl jól, én elboldogulok.
+ Basszus, jól jönne a segítsége, de nem hagyhatom elpatkolni.
- Na gyerünk! Marha gyorsan repülj vissza a testedbe. Majd legközelebb beszélgetünk tovább. Én meg megyek és megkeresem a farkasokat. Menj!

(7)

by **Alyara Nirois** Kedd Jan. 04, 2011 5:48 am

- Még találkozunk! /nyögtem, majd behunytam a szemem. Olyan volt, mintha ezer tűt szúrtak volna belém egyszerre, mindenhova. Éreztem, ahogy a lelkem feloszlik, és újra láthatatlan vagyok./
- Menj Bloosx-ba, keresd meg Zoundot! /suttogtam elhalóan. Aztán hagytam, hogy a testem a lelkemért nyúljon. Azon nyomban elhagytam a boltot, a várost, és az ágyamban találtam magam. A fájdalom megszűnt, és én újra békésen aludtam./

(50)

by Ajánlott tartalom