Re: Mezők

by **Éadrom** Kedd Márc. 27, 2012 3:15 am

/Elgondolkodtam Renaviel javaslatán és alaposan számba vettem a lehetőségeinket./
- Rendben. Akkor menjünk H’Sekiraton át és menet közben majd ott eszünk. A pihenést megejthetjük most is, legalábbis egy részét. Mindenképpen kell gyűjtenünk erőt, hogy egyáltalán Anolgelisig elrepüljünk. Ha pedig már H’sekiratban leszünk, akkor rá tudunk készülni a következő szakaszra. De túl sok időt azért ne pazaroljunk el erre.
/Azzal eldőltem a fövényen és az eget kezdtem el bámulni. A szentélyből pulzáló mágia egy kissé megzavarta ugyan érzékeimet és bár csak elhanyagolhatóan de egyszerre érzékeltem a valós világot és a mágia áramlatait is. Minden esetre, érdekes látványnak bizonyult./
- Tudod, furcsa nekem ez az egész még mindig. Úgy értem, Lucifer rám pillantott és azonnal látta, hogy ki is voltam régen? Nekem pedig kész szerencse, hogy egyáltalán rémlik valami az előző életeimből. Minden esetre, valamit csúnyán benézhettem, hogy ha ő itt van teljes valójában én pedig ki tudja hanyadik porhüvelye vagyok csak az igazi lelkemnek. Mondd csak, jól sejtem, hogy te már visszakaptad az angyallelked? Mesélné róla, hogy milyen volt? Csak hogy tudjam mire számíthatok.
/Csöndben feküdtem ezután a fövényen és csak a nyakamban lógó medált babráltam. Az agyam viszont gőzerővel dolgozott. Rendszereztem minden apró információmorzsát amit az utóbbi napokban sikerült összeszednem és ahol volt kapcsolat ott duplán átgondoltam a dolgokat. Próbáltam minél jobban megérteni ezt a világot és a benne élőket./

{73}

by **Raven Raymore** Kedd Márc. 27, 2012 5:06 am

- Nos oké, nekem jó így is.
/Amikor eldőlt a fövenyen, lefeküdtem én is, amennyire vizes és csapzott voltam, egy kis homok már meg sem ártott, van amikor már nem lehet rontani az ember kinézetén...
Elrendeztem a gondolataim és amikor már kényelmesen feküdtem a puha homokágyon, akkor kezdtem bele a válaszba./
- Lucifer hatalma felfoghatatlan, talán még angyalésszel is. Ő Danu egyik első gyermeke, és mint ilyen, hatalma mértékét, szinte lehetetlen körbeírni, így hát ne csodálkozz rajta, hogy felismert. A porhüvely dolgon pedig ne rágódj, Lucifernek is volt néhány, habár azt hiszem összesen kettő, vagy három... de én sem tudom, én is csak mezei gyalog vagyok. /vontam meg könnyedén a vállam fektemben és apró köröcskéket és négyzeteket rajzoltam a homokba.
Tartottam egy kis csöndet, amíg a vakítóan kék eget néztem, mintha onnan leolvashatnám az angyallá visszaváltozásom meséjét. Halkan kezdtem mondani, mintha nem is velem történt volna meg, csak elmesélném./
- Igen, visszakaptam. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik kisisten, akiket mindenképp meg akartál menteni valahogy beleköltözött a testembe... úgy gondolta angyali testben könnyeden magához tud térni... /még mindig megborzongtam az emlék hatására, ahogy vergődtem a megszálló tudat alatt./
- Akkor máshogy telt az idő, egy jó darabig ő uralta a testem. A neve Ezüst Sárkány. Aztán Danu hiába volt gyenge kihasította a testéből a lelkem és a minket összekötő ezüstszál nyomán visszataláltam a testemhez... Aztán küzdenem kellett Ezüst Sárkánnyal, de a test az enyém volt, az én lelkem befogadására tervezték, és őt legyengítette a hosszú kóborlás, habár még így is majdnem kirekesztett... Ne haragudj, de ennél jobban nem tudom megfogalmazni, a mágiáról és hasonlókról mindig olyan nehéz beszélni. /mentegetőztem csendesen végül.
Elkomolyodtam, ahogy visszagondoltam arra az időre, rémítő emlék volt, még most is rettegéssel töltött el, hogy nem voltam a magam ura./

(103)

by **Éadrom** Kedd Márc. 27, 2012 10:10 am

- Hm, érdekes. Nem lehet, hogy pont ez lehetett volna a „másik megoldás”? Talán egy ide kötődő testben lakozva kompromisszumra juthatnának az istenek. Jó jó, tudom, elég vad ötlet és én se venném szerintem szívesen, ha egy idegen elbitorolná a testem. És bár irigyellek azért, mert visszakaptad az angyallelked, én egy kicsit még tartok tőle. Vajon mennyi maradna meg belőlem? Egyáltalán felfognám-e a veszteséget? Más részről, láthattad, hogy mennyire nem tudom uralni az erőmet. Mondhatni túl nagy még hozzám képest, és ha mindaz a hatalom mi egykoron az enyém volt újra rám zúdulna…. Eh, bele se merek gondolni. De azért bíztató, hogy Lucifer mellettünk áll, őt azért csak nem olyan könnyű becsapni. Na jó, azt hiszem ideje visszaindulnunk.
/Fejeztem végül be, amikor már lassan egy órája pihegtünk a tengerparton. Habár éreztem, hogy még nem nyertem vissza minden erőmet, bíztam benne, hogy a repülés már nem fog gondot okozni./
- Na mit szólsz? Készen állsz, hogy eljátsszuk a szerepünket?
/Már csak az a kérdés, hogy vajon ki s milyen szerepet osztott ránk. /
+ Vajon ki mozgatja a szállakat? Kinek van oly hatalma, hogy Lucifert is maga mellé állítsa?

{74}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 28, 2012 2:43 am

- HOGY MICSODA????
/Úgy pattantam fel a lágy fövenyről, mint egy kiengedett rugó. Villámló szemekkel néztem rá, szerintem a fekete tincseim is úgy tekergőztek az arcom körül, mintha én lennék az életre kelt Medusa. Ha pillantással ölni lehetett volna, hát nem szavazok meg sok esélyt a parton pihenő őrült angyalnak./
- Te egyáltalán magadnál vagy??? Felfogod azokat, amiket mondasz, vagy szánt szándékkal öntöd ki a hülyeséget magadból???? Mi az, hogy megszállva embereket kéne élniük??? Te elképzelni nem tudod a véges kis elméddel, de még a sértetlen angyallelkeddel sem, hogy milyen az, amikor látod mit cselekszik a tested, de mindössze tétlen szemlélője vagy ennek az undorító megntális megerőszakolásnak! Mert ha jól értem szerinted ez a nagy "jobb megoldás", mert te persze okosabb vagy, mint azok akik évezredek óta próbálják ezt megfejteni... szóval te erények dicső lovagja azt állítod, hogy engedjük, hogy ezek az undorító mutánsok megerőszakoljanak minket! Hát nagyon szép, fogadd a buksisimit!
/És részemről ennyi volt. Az apró kagylókat rugdosva, tombolva rombolva sétálgattam fel és alá a parton. Lehet, hogy nem teljesen erre gondolt, de már az is megtépázta az idegeim, hogy ötletszinten felmerült benne. Utáltam az olyanokat, akik ítélkeznek és a nagyobb jót hirdetik, úgy hogy nem látták annak a szemszögéből, akit a jó irányba akarnak kényszeríteni.
Jó egy óráig tartott, mire lehiggadtam és visszamentem Éadromhoz. Még mindig haragudtam rá, a sok hülyesége miatt, de ez most másról szólt.
Láthatóan indulásra készült. Őszintén megértettem az aggodalmait, meg minden, de azért néha kikészített a srác, de úgy őszintén./
- Persze, imádok szerepjátékozni... /motyogtam enyhe gúnnyal. Készen álltam a repülésre, a harag még a tengeren túlra is áthajtott volna, ha lett volna tengeren túl./

(104)

by **Éadrom** Csüt. Márc. 29, 2012 12:09 am

- Nem, úgy tűnik ném érted, hogy mire gondoltam. De most szólok, hogy kezd egy kicsit elegem lenni ebből a hangnemből.
/Bár még mindig nem emeltem fel a hangom, most már kezdett érződni rajtam az utóbbi idők állandó feszültsége, de szerencsére Renaviel kis kitérője, hogy lehiggadjon nekem is elég időt adott ahoz, hogy visszafogjam magam./
- Azt mondtam, hogy talán! Nem tartom magam okosabbnak a nagy bölcseknél. Sőt. De személy szerint bennem sem fordult meg az ötlet, mielőtt nem említetted Ezüst Sárkányt, és hogy megszált téged. De gondolj bele, egy pillanatra lehiggadva. Ha annyira idegen istenek, talán meg se képesek érteni egymást a mi istenünkkel. A halandó világban is vannak mediátorok, olyan emberek, akik pártatlan közvetítőként vesznek részt tágyalásokon, vagy ha már itt tartunk ott vannak az egyszerű tolmácsok is. Csak azt vetettem fel, hogy talán pont azért nem talált senki békés megoldást, mert nem értjük meg az idgeneket. Talán pont arra lenne szükségük, hogy akár csak ideiglenesen is, de egyesüljenek valakivel aki ide tartozik. De hagyjuk, úgy tűnik itt tényleg senki nem hajlandó nyitott lenni mások elképzeléseire. Induljunk! Vihar lesz....
/Pillantottam el a horizonton gyülekező felhők felé majd egy erőteljes mozdulattal szárnyra kaptam. Lassan emelkedve indultam meg vissza a város felé majd mikor megfelelő magasságba értem szétterpesztettem szárnyaimat és felkészültem a hosszadalmas visszaútra. Még menet közben visszapillantottam hogy Renaviel is elindult-e, utána pedig a gondolataimba merülve repültem tova. Lassan kezdett betelni nálam is a pohár, előbb Tereus, majd Renaviel nyomán. Még ha alapvetően hibás is egy elképzelés, sokkal többre megy az ember ha megvitatja és kimondja. Nekem mindig ez volt a módszerem és eddig jól is működött. De mindegy volt, most még lenyeltem a gombócot és jobbára higgadtan tűrtem, hogy megint ostoba kölyöknek néztek és magyarázat helyett csak gúnyt és panaszkodást tudott a lány felhozni. Repülés közben továbbra is próbálgattam kibogozni a szálakat és keresgéltem a "magam megoldását"./

* Folytatás a Térkapunál. *

* És szintet léptem! *

{75}

by Ajánlott tartalom