Teleportkapu

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 11:07 pm

Ha el akarod hagyni H'Sekiratot és nem vagy híve a gyaloglásnak, lépj be a vibráló fehér fénybe és gondolj arra a városba, ahová menni akarsz, ide is írd be, hogy követhető legyen, így valahogy.

H'Sekirat - Vhinudrat

Aztán ha megérkeztél a kívánt városba oda is írd be, hogy honnan jöttél:

Vhinudrat - H'Sekirat.

Szerintem nem bonyolult. Persze aki akar, sétálhat is. Razz

by **Shelby Rowlers** Csüt. Szept. 23, 2010 7:52 am

+ Oké. Tehát az az ember, aki minden bizonnyal ember volt, ezt biztosra veszem azt mondta, hogy fekete sidhe vagyok. Ez rendben van. Legalábbis nem olyan vészes. Na de az a város?? Valami Uclysse... És, hogy ez az én városom? Én nem Uclysseben születtem, vagy hol... de ha ő mondja...
/Sétáltam az utcán, mikor megláttam valami fehér fényt. Gondoltam megnézem közelebbről, bajom nem lehet belőle... Az a férfi valami teleportkapuról beszélt, gondoltam lehet, hogy ez az. A filmekben, ilyenekbe lépnek be az emberek, gondoltam kipróbálom. Nagyon erősen gondoltam arra a hülye városra, elvileg így kell teleportálni./

H'Sekirat - Uclysse

(3)

by **Eariel Lyasina** Vas. Szept. 26, 2010 3:54 am

/Sétálva érkeztem, mert a szárnyaim már nem bírták. Útközben majdnem leesett rólam a kabát ujj, az emberek majdnem rám léptek, beleléptem valami kutyakaki állagú dologba./
-Oké, most pedig teleportálok...
/Nem tudtam végig mondani, mert miközben beszélt járkáltam és beléptem a fehér fénybe. Végig a városra gondoltam emiatt nemvolt nehéz kitalálnom, hogy hova jutottam.

H'Sekirat-Uclysse

(3)

by Vendég Kedd Szept. 28, 2010 7:01 am

/Amikor ki jöttem a boltből, egy fehér fényt láttam meg és mondtam magamnak hogy meg nézem, odda értem és meg láttam a teleportkaput, és bele álltam. Tudtam hogyan kell használni, az ember valami városra gondol ahóva szeretne menni, igy is tettem behunytam a szemem és rá gondoltam.

H'Sekirat - Polmetron.

(3)

by **Shelby Rowlers** Szer. Okt. 13, 2010 8:38 am

H'Sekirat - Uclysse

/Ó, ez az! Sikerült! Megint eljutottam. Tehát ebből következik, hogy már nem fogok kételkedni. Oké, akkor most megkeresem a kávéházat, útbaigazítást kérek, és kicsit körbenézek a városban. Uclyssében már mindent láttam, ami érdekelt, úgyhogy idejöttem inkább, itt biztonságosabb. Remélem nem fogok találkozni egy vadásszal sem. Még mindig nem jöttem rá miért kell velük vigyázni, de ha kell, hát kell./

(16)

by **Shelby Rowlers** Csüt. Okt. 14, 2010 8:02 am

/Szaladtam, ahogyan csak bírtam. Már fáradt voltam, sok volt ez mára, és magam sem tudtam miért, de kicsit depis lettem. Ez nem volt így jó. De legalább láttam szép házakat, undok embereket, a várst, és valamennyire tudom, mi hol van. Valamennyire... Most visszamegyek a szobámba, és rajzolok valamit, ami színes lesz, vidám, mintás, szép és barátságos./

H'Sekirat - Uclysse

(20)

by **Bettina Twerpsnoogy** Kedd Nov. 02, 2010 9:50 am

/Annak ellenére, hogy Alyara alakváltó, játszi könnyedséggel talált oda a teleportkapuhoz. A helyszín ahol a kapu állt nem volt vízközelben, mondjuk miért is lett volna? Ahol majd ki fogok jönni...na az lesz vízközelben olyannyira, hogy a vízben lesz. Útunk, amit a kávéháztól a kapuig tettünk meg, nem volt épp zökkenőmentes, úgyanis, volt egy fulladásos rohamom. Froeira (bár igyekezte nem mutatni) szerintem nagyon megijedt, Alyara pedig próbált nyugodt maradni, azt mondta, mivel egy ideje már a szárazöldön vagyok, ez várható volt. Akár várható volt akár nem aznap már nem bírtam tovább haladni, így egy teljes napot az erdőben kellett töltenünk. Rettenetes volt. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, Alyara hiába nyugtatgatott. Legszívesebben Fro mellé bújtam volna, de az ismét egy adag érzelgősség, amit nem engedhetek meg magamnak. Fro minden egyes árnyéktól megijedt, felsikított, ezzel felkeltette alakváltónkat, aki ettől nem volt túl boldog, én pedig csak ültem próbáltam nem mutatni, hogy mindjárt idegösszeroppanást kapok. Azt hiszem mégis sikerült elaludnom, mert a földön fekve ébredtem. Reggel már csak fél órát gyalogoltunk.
+És most itt állunk a kapu előtt, szerintem mind a kettő azt várja tőlem, hogy mondajk valamit, ha csak annyit, hogy "Készen állok!". Illetve Alyara vár erre. Fro csöpögős búcsút szeretne,és, hogy megnyugtassam: Látjuk még egymást. De ebben én sem vagyok olyan biztos. Csak abban, hogy még egyszer nem bántom meg.+
- Azt hiszem készen állok. /próbáltam valami mosolyfélét kipráselni magamból. Szerintem vicsorgás lett belőle. Alyarán úgy láttam kezd izgatott lenni. Nagy levegőt vettem..és kimondtam.
-Alyara lehet, hogy jobb lenne, ha Froeirával tartanál. Lehet, hogy neki..szóval jobban kellenél. Én majd boldogulok. A legfontosabbakat már úgyis tudom, és amint tudok felmegyek a felszínre. Nagyon remélem, hogy összetudunk még ülni egy-két beszélgetésre a kávéházba.
/Lesütöttem a szemem.Most én vártam arra, hogy mondjanak valamit./

(11)

by **Alyara Nirois** Kedd Nov. 02, 2010 8:52 pm

/Végül egy kisebb kaland során eljutottunk H'Sekirat teleportjához. Kicsit ideges és zaklatott voltam, majd amikor megérkeztünk a kapuhoz, már kifejezetten izgultam, hiszen nem tudtam, mi fog kisülni ebből az egészből./
- Rendben /mondtam végül nagy nehezen. Istenem, de utálom én ezeket a helyzeteket!/
- Megbeszélhetjük, hogy minden vasárnap találkozunk a kávézóban? /kérdeztem bizonytalanul, hiszen nem akartam nem látni többé a kis selkie barátnémat. Mégis. Igaza volt. Fro olyan elesettnek tűnt, így kétségem sem volt afelől, hogy vele kell maradjak. Egy jó ideig./

(35)

by Vendég Szer. Nov. 03, 2010 10:44 pm

/Egy fura fényes helyen tértem magamhoz. Körülnéztem de senkit nem láttam sehol. Végig tapogattam a testem, hogy mindenem meg van e. Mindenem meg volt csak a fejem fájt, de az nagyon. Meg éreztem egy papírlapot a combomon. Felemeltem és meg néztem, Két furcsa név állt rajta, amiket már hallottam mióta itt vagyok és egy üzenet miszerint gondoljak Necradit-ra miközben ki mondom a két város nevét. Az írás szálkás volt, dőlt és szépen ívelt. Valószínűleg attól a fazontól akivel a kávézóban találkoztam. Fel álltam a földről, kicsit leporolgattam magam és ki mondtam a két város nevét./

H'Sekirat-Necradit

(4)

by **Froeira Lullaby** Szomb. Nov. 06, 2010 7:17 am

/Mire végre a Teleportkapuhoz értünk, az idegeim már pattanásig feszültek. Iszonyatosan féltettem Bettinát, hisz egész úton úgy fulladozott, mintha bármelyik pillanatban holtan eshetne össze, és ez engem nagyon megrémisztett. Tudtam persze, hogy el kell válnunk, de az, hogy soha többé ne lássam, mert halott, túlságosan is sok lett volna nekem! Ugyan Alyara többször is elmondta, hogy ez teljesen természetes egy selkienél, hisz már jó ideje a szárazföldön van, de az isten szerelmére..! Én akkor is nagyon aggódtam érte! Számomra ez a legkevésbé sem volt normálisnak nevezhető. Nem, egy fuldokló ember nem természetes; még a nyavalyás XXIX. században sem!
Egy szó mint száz, nagyon ideges voltam, és az erdőben alvás, akarom mondani, számomra: "nem alvás", sem segített abban, hogy nyugodtabb legyek. Minden olyan furcsa volt, sötét és rémisztő; ettől pedig úgy sikítoztam, akár egy kisgyerek. Nem szégyellem, hogy félős vagyok, de sokkal jobban éreztem volna magam, ha valaki szorosan átölel, és azt mondja: "ne aggódj Fiore, nem lesz semmi baj", mint régen a Mami. Annyira hiányzott abban a pillanatban az anyukám, hogy azt elmondani nem lehet.
A Giovanini család ugyan csak örökbefogadott, de ezerszer többet tettek értem, mint a vérszerinti szüleim, akik csecsemőként hagytak magamra. Sokkal több szeretetet kaptam tőlük annál, mintsem, hogy azt valaha is képes legyek viszonozni, s úgy tűnt, már soha nem is fogom tudni meghálálni nekik mindazt a jót, amit nekik köszönhetek. Közben észre sem vettem, de a Rossellaval közös "tesó-karkötőnket" szorongattam, forgattam és birizgáltam a jobb csuklómon. Nagyon örültem, hogy az megmaradt nekem; nem tudom, mihez kezdtem volna, ha csak az egyik karkötőmet is elveszítem, hiszen úgy fest, már csak azok kötnek a saját világomhoz.
Közben valahogy elszundíhattam, mert másnap reggel iszonyatos nyak- és hátfájással ébredtem, s úgy tűnt, a többiek sem aludtak jól. Persze, szegény Alyara nagyon mérges volt rám az állandó nyivákolás miatt... Bettina viszont csak szimplán nyúzottnak tűnt.
Fogalmam sincs mennyit gyalogoltunk még, amíg elértünk egy absztrakt, formátlan fényességhez./
+Tehát így néz ki egy teleport... Mondjuk nem meglepő, tényleg valami ilyesmire számítottam. /gondoltam, majd hirtelen tudatosult bennem, hogy itt el kell váljak frissen szerzett barátnőimtől. Ismét a rettegés fogott el, ahogy belegondoltam: ezentúl nem lesz kire számítanom. Legszívesebben sosem engedtem volna el Bettinat és Alyarat, soha. Pedig tudtam, hogy muszáj lesz; ettől összeszorult a szívem, és kellemetlen érzés költözött a gyomromba is. Utáltam az egyedüllét, a magány gondolatát, s megint könnyek gyűltek a szemembe, de most gyorsan letöröltem őket, és igyekeztem uralkodni magamon./
+Bettinek mennie kell, különben megfullad. Alyara pedig vele kell, hogy tartson. Segítenie kell neki! Nem békélnék meg a lelkiismeretemmel, ha hagynám, hogy Bettinek bármi baja essen, és azt hiszem, Alyara is így érez, bár ő sokkal erősebbnek tartja őt. Nem mintha én nem tartanám erősnek, persze, talpraesett lány, de... Valahol mélyen, azokban az aranyszemekben látni lehet a kétségbeesését és a félelmet, ami az ismeretlen újvilágba való belépése miatt gyötri. Hiába próbálja keménynek és közömbösnek mutatni magát, engem nem tud átverni! Ugyanolyan érzékeny, mint én, de a világért nem engedné, hogy ezt bárki is tudja róla... Rettentő nehéz természet! /zsörtölődtem magamban. Ekkor közölte ő maga, hogy készen áll. Na igen, Alyara már egy ideje csak erre várt. Aztán Betti valami olyat mondott, ami egyszerre volt meglepő, örömteli és felettébb aggasztó is.
Azt kérte Alyaratól, hogy inkább maradjon velem, ahelyett, hogy őt kísérné el. Mind tudtuk, hogy én vagyok a gyenge láncszem, ők ketten elboldogulnak bármilyen helyzetben. Hogyne, örültem, hogy Alyara velem jöhet, hisz ő maga is beleegyezett a dologba, de még mindig féltettem Bettinat. Elég erős lesz? Meg tud majd egyedül birkózni Aquapolitanttal? Őt, mint fókát (Alyara azt mondta, hogy a selkie valami félig ember, félig fókaszerű lény) (bármibe lefogadtam volna, hogy Betti valami pelyhes, puha kis kölyökfóka lesz, hatalmas aranyszínű szemekkel) nem fogják majd bántani a nagyobb "halak"? Jó, meg tudja védeni magát, ez nem is kérdés, csak... Valamiért mégis nyugtalanított, hogy magára kellene hagynunk őt.
Miközben én szorgosan jártattam az agyam kis fogaskerekeit, Alyara előállt azzal az ötlettel, ami mindnyájunk számára megoldást jelentene. Ha minden egyes vasárnap találkozhatnánk a Kávéházban, bizonyára megkönnyítené a dolgunkat. Nem kellene lemondanunk egymásról, de emellett élhetné mindenki a saját kis életét, lenne lehetőségünk felfedezni ezt az elképesztő, új kort, és megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat.
Mikor a gondolatmenetem közepén jártam, történt valami. Korábban észre sem vettem, hogy van ott másvalaki is, sőt biztos voltam benne, hogy magunk vagyunk. Láthatóan Alyara és Bettina is meglepődött, amikor a fényesség közepében hirtelen valami ember formájú lény jelent meg vörös hajzuhataggal, s ránk sem nézve azt mondta: "H'Sekirat, Necradit". Majd olyan gyorsan, ahogy jött, úgy tűnt is el. Olyasmi volt, mint a sci-fikben, ahogy a teleportba belép az egyik szereplő, hologramszerűen köddé válik. S mivel a lány, mert nyilvánvalóan nőnemű lényről volt szó, éppen elment innen, az a "hologramköd" mintha felfelé szállt volna. Persze tudom, ez kissé már túl meseszerűnek hat, de tényleg így volt! A lélegzetem is elakadt, ahogy feltűnt, majd el is illant. Tágra nyílt szemekkel meredtem Alyarara./
-Mi volt ez? /kérdeztem enyhén reszkető, halk, vékonyka hangon. Úgy hallatszott, mintha egy kislány volnék, akit halálra ijesztett az ágy alól előbújó csúnya, nyálkás, koszos szörny (pedig a Szörny Rt. óta tudjuk, hogy nem kell tőlük félni, csak a munkájukat végzik; meg mostanra már nem is akarnak félelmet kelteni bennünk). Kínosnak találtam a reakciómat, és inkább arra koncentráltam, hogy Alyara vajon mit fog felelni./

(9)

by **Bettina Twerpsnoogy** Szer. Nov. 10, 2010 8:14 pm

-Ja találkozhatunk a kávéházban./válaszoltam. Próbáltam leplezni, boldogságom bár azt hiszem, ha a mondat nem is, de a hangsúlyozásom elárult./
+Viszont az örömmel tölt el, hogy Alyara mégis csak Froeirával megy. Hála Istennek! Amennyire nem volt szimpatikus az elején, most úgy érzem, hogy ez a két ember..illetve öö..lény a legjobb barátom.+/Csak vártunk, hogy Fro is reagáljon, reméltem, hogy nem sértődött meg, bár szerintem teljesen tisztában van érzékeny személyiségével. Ő is tudja, hogy nyer azzal, ha hagyja, hogy Alyara segítsen neki. +Remélem nem fog fájni ez a teleport dolog. olyan mintha lézerfényecskékből állna össze..az csíp, nem? Mindegy nem fogom feltenni ezt a nevetséges kérdést.+ /Vártam, hogy esetleg elkezdődik a búcsú: Fro elkezd sírni, Alyara pedig bölcs tanácsokkal lát el. De mikor akar ez a jelenet elkezdődni? Mikor ránéztem Frora, tudtam mit fogok látni. A földet fogja nézni, lábfejével kavicsokat gördít egymás mellé, homlokán ráncok lesznek. Kattog az agya az életen, vagy rajtunk? Ekkor jelent meg a vörös hölgy. Felkaptam a fejem, de túl lassú voltam, nem láttam, ahogy teleportál, de mintha egy fájdalmas ordítást hallottam volna. Ettől aztán már tényleg úrrá lett rajtam a félelem. Ha valamit nem tudok elviselni az a fájdalom. Az olyan fájdalom, amit előre tudok, hogy be fog következni, viszont nem tudok elkerülni.
- Nem mentek végre?! +Nem kiabáltam csak felemeltem a hangom. Ez lesz a legszánalmasabb kifogás a világon, de momentán nem tudok jobbat, valamit muszáj lesz mondanom Ugyanis már abban a pillanatban megbántam ezt a mondatot, amint elhagyta a szám.+

{12}

by **Alyara Nirois** Csüt. Nov. 11, 2010 8:11 am

/Először is Fro felé fordultam:/
- Nyugodj meg, csak elteleportált valaki.
/Végül megegyeztünk abban, hogy minden vasárnap összefutunk a kávéházban. Kétség sem fér hozzá, zseni vagyok!
Kissé már kellemetlennek éreztem ezt az egész helyzetet - mind a hárman bambán álltunk egymás előtt, és néma csendben vártuk, míg egyikünk megszólal. Hál' Istennek, Betti feloldotta kérdésével a hallgatás csendjét. Végül is igaza volt. Ideje volt elindulnunk./
- Betti, ne feledd, óvatosan bánj a vízi lényekkel, valószínűleg teljesen más az életfelfogásuk! És - bár nem tudom, hogy hogyan kell,- próbálj meg erősen koncentrálni arra, hogy valahogy felöltsd a fókabőrödet, nehogy megfulladj itt nekem! /Láttam a szemében, hogy ilyesmi reakciót várt tőlem - kétség sem fér hozzá, egyre jobban hasonlítok anyámra!
Ezek után barátságosan rámosolyogtam. Majd odaléptem a kapuhoz./
- Okés, Fro, most nagyon figyelj rám! Ez itt /mutattam a teleportra,/ olyan, mint a Weasley család hopp-poros kandallója. Fontos, hogy jól, tisztán mondjuk ki a szavakat!
/Beléptem a kapuba, majd érthetően szóltam:/
- H'Sekirat-Altmyrca
/Elnyelt a kéklő fény, magával ragadva testem minden porcikáját./

(36)

by **Froeira Lullaby** Csüt. Nov. 11, 2010 11:06 pm

/Be kell, valljam, már eddig is a sírógörcs kerülgetett, annyira ideges voltam. Legszívesebben sikítozva rohantam volna hazáig, hogy Alexandre a karjába kapjon, szorosan megöleljen, és sose engedjen el többé. Persze, teljes mértékig tisztában voltam vele, hogy ennek az esélye igencsak kevés, de reménykedni szabad, nem?
Mondanom sem kell, hogy mikor Bettina élesen közölte: igazán eltűnhetnénk végre, bennem elszakadt a cérna. Megint sírni kezdtem, s tudom, tényleg valahogy meg kellene tanulnom uralkodni magamon, de ez közel sem olyan könnyű ebben a vadidegen környezetben, mint amilyennek tűnik. Mindenesetre próbáltam nem nagyon felhívni magamra a figyelmüket, nekik is megvan a maguk baja, a maguk problémái. Ugyan a szemem még mindig nedves volt, igyekeztem fókuszálni, és odafigyelni arra, amit Alyara magyarázott nekem.
Tehát az a vörös hajú nő csak épp teleportált. Szuper, ez azért megnyugtató, nem tűnt annyira félelmetesnek... Na jó, de. Reméltem, hogy azért hányás és ájulás nélkül kibírom a dolgot, sajnos erre mindig is hajlamos voltam, nem valami erős a szervezetem.
Ahogy Alyara figyelmeztette Bettit, hogy legyen óvatos, egyik félelmem beigazolódni látszott. Ha még ő sem tudja, miként fogadhatják újdonsült barátnőnket a vízi lények, s ő hogyan érheti el, hogy ne fulladjon meg, akkor nincs remény, elvesztünk. Jó, jó, ez talán drámai túlzás, de valóban aggódtam Bettina további hogyléte miatt. Már azon idegeskedtem, hogy vajon a legközelebbi vasárnapon ott lesz-e a Kávéházban, s hogy ha nem, honnan tudhatjuk majd, hogy nincs semmi baja? Ám mielőtt még teljes kétségbeesésemben ájulásig hergeltem volna magam, Alyara ismét felém fordulva kezdte magyarázni a teleportkapu működési elvét.
A gyomrom görcsbe rándult, ahogy ott állt a fényesség közepe mellett, s csak egy lépés választotta el attól, hogy eltűnjön. Igyekeztem az energiáimat arra összpontosítani, hogy Alya minden szavát felfogjam, megértsem, és közben ne boruljak ki teljesen attól, hogy az elkövetkezendő pár percen belül, életemben először, nekem is teleportálnom kell majd, - bár arra azért felettébb kíváncsi lennék, hogy a XXIX. századba való időutazásunk vajon mennyiben számít teleportálásnak.
A Harry Potteres, akarom mondani, inkább Weasley kandallós, hopp-poros hasonlat segített; valahogy kicsit felengedtem tőle, hogy olyan egyszerű lesz, mint a könyvekben. Ez a nyugalom is csak addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy biztosan émelyegni fogok tőle... azt viszont nagyon utáltam.
A második sokkot pedig Alya eltűnése okozta.
Egy pillanat alatt ő is olyan hologram-köddé vált, mint a vörös hölgy, és bumm, már ott se volt. A földbe gyökerezett lábakkal, tágra nyílt szemmel álltam egy darabig, aztán mint amikor egy marionett-bábu zsinórját elvágják, úgy hullottam darabjaimban a földre. Szürke körvonalakat láttam és színes, apró pöttyöket, mint mindig. Álmosnak és elveszettnek éreztem magam, de amint Bettina letérdelt mellém, s tőle meglehetősen szokatlan módon, megsimogatta a fejem búbját és megpróbált legalább ülő helyzetbe feltornázni.
Fogalmam sincs mennyi ideig ültem ott mereven, kapkodva szedve a levegőt. Talán csak percekig, azt reméltem, nem túl sokáig, nem akartam nagyon megváratni Alyarat, de Bettinatól sem akartam még búcsút venni.
Amint felocsúdtam, idegesen fordultam Betti felé, s ismét könnybe lábadt a szemem. Tudom, egy évre elegendő sírást kellett szegénynek végignéznie, hála nekem, de nem tudtam mit tenni. Rémült voltam és nagyon féltettem őt. Hirtelen ötlettől vezérelve, megöleltem, olyan gyorsan és erősen, hogy ne tudjon kiszabadulni. Egy ideig mozdulatlanul tűrte, majd rávette magát, hogy megveregesse a hátam, végül sokkal gyengébben, mint én, de ő is megölelt. Úgy szorítottam, hogy szerencsétlen Betti alig kapott levegőt, s mikor köhögni kezdett, ijedtemben azonnal elengedtem. Rövid roham volt, gyorsan lefolyt.
Kissé homályosan láttam még, ezért kipislogva a (remélhetőleg utolsó) könnycseppeket, Betti szemébe néztem és azt suttogtam enyhén rekedt hangon:/
-Nagyon, de nagyon vigyázz magadra, jó?
/Bólintott, s ez lett a végszavam. Feltápászkodtam, lassan, óvatosan, nehogy visszazuhanjak. Mikor már biztosan álltam a lábamon, oda sétáltam, ahol Alyara az utolsó szavait mondta. Próbáltam felidézni a város nevét, amit mondott. Azt még sose hallottam, de kicsit mintha hasonlított volna Bettina városának nevére. Homlokráncolva kattogtattam az agyam, ami a sok sírás-rívástól és idegbajtól nehezebben forgott a szokásosnál./
+Aquapolitant... Ha erről jegyeztem meg, akkor nyilván A-val kezdődik... vagy nem? De, biztosan! /Anélkül, hogy kérnem kellett volna, Bettina azonnal a segítségemre sietett, és halkan azt mondta: Altmyrca./
+Tényleg! Most, hogy így mondja... Olyan ismerős ez a név... Mégis hallottam már ezelőtt. Hm... /hirtelen felcsillanó szikraként ért a megvilágosodás, hogy Seath is ezt a helyet említette, innen származik a világ legfinomabb forrócsokijának receptje. Nyamm!
Fülig érő szájjal mosolyogtam Bettire, s immár búcsúszavaimat intéztem hozzá:/
-Köszönöm! Remélem Aquapolitantban találsz majd egy helyes sellőfiút, vagy valami ilyesmit. /mondtam viccelődve, de ráncolni kezdte a szemöldökét, ezért inkább így folytattam:/
-De, mivel vasárnap úgyis találkozunk Seath barátunkkal... /folytattam volna, de erre még csúnyábban nézett rám.../
-Mindegy. Akkor hát, au revoir! Majd hozok kakaót! /fejeztem be búcsúbeszédemet. Integettem még egy sort, aztán beléptem a teleportkapuba és hangosan, érthetően - ahogy Alyara kérte - kimondtam:/

H'Sekirat - Altmyrca

/Valamiféle szorítást és húzást éreztem, aztán már csak a fényt láttam. Bettina köddé vált. Akarom mondani, én váltam köddé, de a lényeg ugyanaz. Elváltunk, és én még mindig aggódtam azért a rettentő makacs lányért./

(10)

by **Bettina Twerpsnoogy** Pént. Nov. 12, 2010 3:58 am

-Au revoir! /köszöntem el. Mire kimondtam, már vége is volt. Fro köddé vált a teleportkapuban, Alyara előtte úgyszintén, magyarul tök egyedül maradtam a kapu előtt. Ekkor jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hogy milyen nap van./ +Gratulálok Betti, most még ezt is ki kell derítened valahogy.+ /Annyira magányosnak éreztem magam már most és annyira féltem, hogy egyre hülyébb ötletek jutottak eszembe, mint például elmenni utánuk Altymicrába, és elnyafogni a bánatom, hogy félek egyedül, de ezt az ötletet inkább elvetettem./+ Vagy itt maradhatnék addig, amíg megfulladok...ezt az ötletet inkább kivertem a fejemből. Ezer más dolog miatt szenvedtem már, de a halálnak még csak gondolata sem merült fel. Jobban kétségbe vagyok esve, mint gondoltam. Fro azt mondta, hogy lesznek sellők. Nagyon örülök mondhatom. A sellők tulajdonképpen elfuserált emberek akik egy szál melltartóban, mindenféle tengerből szedett cuccal a hajukban (amiről azt hiszik, hogy díszek ) és különböző színű uszonnyal úszkálnak a tengerben, iszonyatosan örülnek magunknak, és azt hiszik, hogy szépek. na erről ennyit. Én meg egy pelyhes zsírtömeg leszek, lábak nélkül. Nem szánalmas egy kicsit sem. De szerintem Fro, és Alyara is azt akará, sőt maxime is, hogy legyek bátor. Mind annak ismertek meg. Nem akarom, hogy csalódjanak.+ /Odaléptem a kapuhoz, illetve bele/
-H'Sekirat - Aquapolitant
/Becsuktam a szemem, próbáltam kellemes dolgokra gondolni. Nem sok jutott az eszembe./

{13}

by **Naryky Charygyen** Pént. Nov. 26, 2010 8:36 am

/ Ámuldozva néztem a nagy fehér izére . Persze, láttam már játékokban teleport kapukat. Voltak kékek, zöldek, fehérek, pirosak... Na, de élőben?! Éreztem, hogy a lábaimból a remegés átterjed a testem többi részére. Ijesztőbb volt a kapu, mint az, hogy egy ifjú vámpírhölgyre támaszkodok, aki talán vacsora gyanánt visz haza. /
- Ez... ez egy teleportkapu... ugye? / Pillantottam szemem sarkából az amúgy csinos lánykára, választ remélve. /
- Hogyan kell használni? / kérdeztem idegesen, miután válaszolt. /
+ Vajon a másik oldalon azonnal hányni fogok, vagy csak pár lépés után? / vetődött fel bennem a kérdés, melynek hatására hátra hőköltem./
- Nem mehetnénk inkább gyalog? Kavarog a gyomrom... / magyarázkodtam./
+ Na, szép... egy rinyáló csávó lett belőlem. Mennyire kellemetlen... / kelletlenül sóhajtottam./

( 11 )

by Vendég Pént. Nov. 26, 2010 9:29 am

+Vérfarkas? /Kérdeztem magamtól döbbenten. Beleborzongtam a gondolatba, hogy egy vérfarkassal találkozzak. Brrrrrrrrr.../
-Arra a helyre kell gondolni ahova menni szeretnél, aztán átlépsz rajta. Gyalog? /Ezen nevetnem kellett. Egészen addig nevettem,míg meg nem láttam az arcát. Tényleg nem akart a teleportkapun keresztül menni./
-Nem. Teleportkapuval megyünk. Mi vagy te egy kis lány? /Néztem rá úgy mit amikor egyik ember a másikra néz mikor az valami hülyeséget mondott. Megrántottam a karját és oda vonszoltam a teleportkapuhoz./

H'Sekirat-Necradit

(19)

by **Naryky Charygyen** Pént. Nov. 26, 2010 9:40 am

- Nem, nem vagyok kislány / morogtam. - Csak rossz a gyomrom. / Aztán más lehetőség nem lévén, én is a kapuhoz léptem, vagyis inkább tántorogtam. Izzadt a tenyerem és borsódzott a hátam az ötlettől, hogy kipróbáljam. Alig egy órája utaztam legutóbb időn és téren át. És most ez a hirtelen helyváltoztatás annyira nem ígérkezett okos ötletnek. De hát mit lehet tenni, ha rántanak? /

H'Sekirat - Necradit

csatlakoztam Kirához a túloldalon.

( 12 )

by **Helim Aziphim** Vas. Nov. 28, 2010 9:53 am

/A Királynővel együtt megérkeztünk a Teleportkapukhoz. Arcomon szokásos semleges arckifejezésem volt./
+Ez nem semmi! Ilyent se lát minden nap az ember!+
- Királynőm! Mesélhetnél nekem a vámpírokról, és hogy mire készüljek fel. Mennyi igaz a múltbéli legendákból?-
+Múltbéli? Kezdek hozzászokni ehhez az idősíkhoz!+
/Miközben a Királynő magyaráz odaérünk a kapuhoz. Én megtorpanok ugyanis, nem tudom, hogyan kell használni azt./
-Elnézést, hogy is működnek ezek?-
+Idióta! Korábban kellett volna ezt megkérdezned!+

(7)

by **Fiona Freefall** Vas. Nov. 28, 2010 2:25 pm

- Aztadurva...
/Hüledeztem tátott szájjal, ahogy a nagy fehér fényességet bámultam./
- Azt hittem, valami épített ketyere lesz, erre meg... Hát ez olyan, mint... Mint nem is tudom, valami gagyi, másodosztálybeli filmes trükk... Apropó, /fordultam Zoundhoz, csak hogy ne kelljen azt a hátborzongató, vinnyogásra késztető izét látnom/ tudtad, hogy már nálunk is kísérleteztek teleportálással? Igaz, hogy csak talán nano-kvantumelektronizéket sikerült /valahogy mindig is csak a hírek - főleg a tudományos hírek - leglényege maradt meg a fejemben/ teleportálni, de azt mondták, már nincs messze az ember tényleges szállítása. Mikorra sikerült ezt... Khm... megépíteni? /Kérdeztem félve, de valami ott belül azt súgta, hogy egy ilyen világban, ahol alakváltók, vérfarkasok - apropó, még mindig nem tudtam, mi a különbség a kettő között - rohangálnak szabadon, a sok szemüveges, csajmentes lúzer gyökér által játszott fantasy játékokban megszokott, nagybetűs Mágia lesz a felelős az IZÉ létrejöttéért./

(11)

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Nov. 29, 2010 6:48 am

*Helim*

- A múltbéli legendákból? /kérdezem csak úgy mindenkitől. Igazából én sem mindig tudok mindent arról, amivé félig lettem. Gyakran ha magával ragad a vérszomj, a karmazsin tombolás, akkor túlságosan megrémülök ahhoz, hogy igazán tanulmányozzam a dolog részleteit. A többi vámpírral pedig messze nem szoktam ilyenekről beszélgetni. De azért elég szánalmas lenne, ha azt válaszolnám fogalmam sincs. Így csak lazán megvontam a vállam, mint akit nem is érdekel az egész./
- A legenda úgy az igazi ha látod. /mosolyodom el hűvösen. A vámpírokat tényleg látni kell. Van olyan rémálom, amit addig nem hiszel el, amíg te nem álmodod, na ilyenek a vámpírok is. Amikor arra eszmélsz, hogy az éhségtől elvakultan feltépted valaki torkát, na akkor már te magad vagy egy rémálom, amit mások álmodnak./
+Mikor lettem én ilyen depis? Jobb lesz menni...

H'Sekirat - Necradit

/Mondom fenhangon és érzem, ahogy a testem elemészti a hófehér ragyogás./

(47)

by **Mira** Hétf. Nov. 29, 2010 7:05 am

Amikor Fiona a technika haladásáról hablatyol, kedves farkasunk olyat tesz, amit csak ritkán látni tőle: őszintén elmosolyodik. De ez csak egy pillanat, az arca megint a megszokott kifejezést veszi föl.
- A kapuk a mágiával működnek. Amint kiderült, hogy vannak mágusok és feyek, a kapuk el is készültek. De ne fecsegjünk itt, irány a városunk!
Zound belép a kapuba, és jól érthetően kimondja a szavakat:
- H'Sekirat - Bloosx

by **Helim Aziphim** Hétf. Nov. 29, 2010 7:13 am

/A nő hirtelen eltűnik mellőlem, miután kimond valami nevet. Hál' Istennek odafigyeltem is megjegyeztem ezt a két furcsa nevet./
- H'Sekirat - Necradit -/mondom magabiztosan/
/Hirtelen egy örvény szív magába. Olyan érzés ez az egész mintha a testem minden egyes részecskéjét szétszednék, de mégsem... mintha egyben lennék, de... Bonyolult ez az érzés, és közel sem kellemes.../
+Remélem nem lesz ennyire a jövőben! Mert ha igen... Esküszöm, hogy saját járművet fogok keríteni!
/Végül megérkezünk az új városba, valószínűleg a vámpírok fővárosába. Elég sötét hely... de mit várunk a vámpíroktól? A Királynőre tekintek, és várom, hogy vezessen engem vagy hogy utasítást adjon./

( 8 )

by **Rabraquat** Szer. Dec. 01, 2010 9:49 am

/Már egy órája gyalogolok. Még sincs olyan nagyon közel ez az izé. De mikor odaérek, mindent elképzelésemet felülmúlja./

- Azt a ku...mindenit! Ez aztán nem semmi! Hogy működik? /Kérdezem egy mellettem álló nőtől. Az megijed egy kissé, mondjuk ezzel a hegyes orral én sem lépnék ki az utcára, csak titokban. Szégyenlősen megigazítja a ruháját, majd láthatólag bátorságot gyűjt. Nem értem, hogy miért kell.../ +Ja igen, én vagyok a nagyfőnök faj! Jeee!+
- Nagyuram, természetesen mágiával és technológiával. Bár ezt ön biztosan tudja, csak tesztnek szánja. De ha már így belekezdtem /rám kacsint közben/ folytatom. Rá kell gondolni a helyre a tíz nagyváros közül és odaviszi az utast. Az ön városa nyilvánvalóan Uclysse. Még valami kérdés? /Láthatólag felbátorodott és nyeregbe érzi magát./

- Pedig majdnem megkedveltelek szemtelen liba! Hogy mersz velem így beszélni? +Mégiscsak tanultam valamit az öreg királytól, hehe+ - Felnégyeltetlek és az anyáddal nyeletem le! Távozz, a sor végégre!

/A nő rémülten meredt rám, majd hajlongva húzott el. Én pedig fogtam magam és a sor mellett királyi tartásban +egész jól megy!+ elindultam. Érdekes módon senki sem állított meg, csak sugdolózást hallottam a hátam mögül. Jót röhögtem a mocsoklakókon, ezek azt sem tudják ki vagyok és egy sima blöffel átverem őket. Majd az első lényt - aki történetesen egy fiatalabb fiúcska volt - félrerántottam a kapuból és beléptem a villódzó fénybe./
- H'Sekirat - Uclysse /Hangom mély és erős volt, mikor elnyelt a vakító kapu./

[35]

by **Fiona Freefall** Szer. Dec. 01, 2010 7:37 pm

+Azannya+ /Gondolatomat szavakká formázni már nem volt energiám, ahogy egyszercsak valahová átolvadt kedvenc Zoundom. A nagy ámuldozásból aztán egy kis híján az arcomba manifesztálódó alak riasztott fel, aki valahonnan a túloldalról érkezett. Fejemet vállaim közé kapva húzódtam félre, hogy elkerüljem a kellemetlen találkozást, de ekkor meg a mögöttem érkező lábára léptem./
- Bocsánat... /Mormogtam ösztönös udvariassággal, s igyekeztem nem meghallani az inkább morgással színezett felhangokat. +Hogy is működik? Heskirat vagy mi a város neve, ahonnan érkezek, ez a Bloomsex vagy mi, ahova megyek.+ A mögöttem nyomuló valaki érezhető rosszallása aztán ösztönzőleg hatott, s nagy levegő véve, odaálltam az IZÉbe./
- Heskirat, Bloomsex. /Mondtam ki hangosan, de csak csendes zúgást hallottam a fülemben... Illetve a mögöttem felhangzó kuncogást./
- H'Sekirat az te! /Éreztem magamban a felgyűlő haragot, ahogy megfordulva ráfintorogtam a rajtam kuncogón - amit ő valószínűleg vicsorgásnak értelmezhetett, mert kissé elsápadva hebegett a továbbiakban./
- És ha jól látom... Bloosx-be tartasz...
/Méltóságteljesen, kimért mozdulattal bólintottam - nem mellesleg igyekeztem legyűrni a késztetést, hogy ott helyben ráugorjak és szanaszét szaggassam a közbeszóló torkát - majd hangszálaimat megerőltetve - valahogy egyre inkább nehezemre esett normális hangokat kiadni - kimondtam végre a kaput nyitó jelszót./
- H'Sekirat - Bloosx.

(12)

by **Rabraquat** Pént. Dec. 10, 2010 7:43 pm

*Uclysse - H'Sekirat*

/A már ismerős környezetbe jövök ki a kapuból. Az a fránya hó, még mindig esik, jó lenne ha most már abbahagyná. Azt gondolná az ember, vagyis a Siedhe, hogy a jövőben + mármint a múlthoz képest, vagy ez most a jelen, vagy...mindegy + figyelnek arra, hogy a városokba ne essen be a hó, vagy az időjárást szabályozzák. Lehet így szabályozzák, hogy most tél van baz****, akkor essen a hó. Csak gratulálni tudok hozzá magamban, és kifordulok az egyik utcán./

+Hogy is volt? Arrafelé van a tanácsháza, amarra a bolt - amit most elkerülök -, a régiségbolt meg ezen a széles út mentén. Menjünk arra, aztán majd meglátjuk. Onnan már a "hőn szeretett" kávéházba is eltalálok.+

/Sétálni kezdek. Ennyit sétálni pár nap alatt, nem mintha megerőltető lenne, hiszen a kondi edzésektől "Fittipaldi" vagyok, de ez az új test erre nincs felkészítve...tényleg, van itt konditerem vajon? A szemeim ide-oda cikáznak, ahogy keresek valami edzőtermet a sugárúton haladva./

[45]

by Ajánlott tartalom

Teleportkapu

Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu

Re: Teleportkapu