Erdő

/ Zound arcán fura dolog jelent meg, miközben a szerencsétlenkedő Fionát figyelte. Egy mosoly. Nem fogvillantó vicsor, nem gúnyos vigyor, hanem egy egyszerű mosoly. De a pillanat hamar elszállt, a nő kérésére nyújtózkodott egyet, és felkelt. /
– Használd az orrod! / Hangzott el a nem túl sok támpontot nyújtó mondat a megszokott kioktató hangsúllyal. / – Csak hunyd le a szemed és használd az orrod. Ne aggódj, még van annyi időd, hogy megtaláld a ruháidat. / A hím négy mancsra váltott, egy kicsit hozzádörgölődzött a nőstényhez. Fejét felemelve néhányat szippantott a levegőből, majd várakozóan leült. /

- Kösz a tippet... /Fintorogtam kedvenc hímemre egy sort, aztán inkább csináltam amit mondott. Nekiálltam jó kutya... izé farkas módjára körbeszaglászni. Kissé nehézséget jelentett, hogy az elmúlt pár órában tisztes körben otthagytuk a szagunkat minden elképzelhető és kényelmes helyen, de aztán feltaláltam magam és nagy nehezen ráakadtam Zound nyomára, ami elindult a tisztásunktól. +Namármost, ő biztosan nem ment el sehova...+ Pár lépés után aztán bosszúsan elfintorodtam az egyik fa tövénél, ahogy a nyom végén teóriámat gyorsan megcáfolta egy igazi, Zoundos szagfelhő, majd sötét pillantást a hátam mögé vetve megszólaltam./
- Nem röhögni! /Úgy döntöttem, a felhangzó szusszantás valami levélnek vagy szemtelen szúnyognak szólhatott, esetleg hímem így próbálta kivenni a részét a munkából, hát inkább újra visszavonultam a tisztásra nyomot keresni./
+Na jól van tesó, kapd össze magad, mert a későbbiekben szükségünk lenne arra a tatyóra!+ /Adtam át a gyeplővel együtt egész testemet Lomposkának, majd négylábazva nekiugrottunk az újabb Zound-nyomnak, amin a sajátunkat is kiérezhettem./

(189)

/ A hím gondosan figyelte a szimatoló Fionát, amikor az jobban megindult, megfigyelései szerint végre a helyes szagnyomon, felkelt és követte. Bár a nő a kergetőzés közben nem figyelhette meg útvonalukat, a szagnyomok követése végül nem bizonyult olyan nehéznek. A hajnali erdő szagkavalkádja, hangjai, mind ismeretlenül hathattak a városhoz szokott érzékeknek. Zound néha előzékenyen kiigazította a nőstény útját, egyszer sem hagyva ki, hogy mellette elsétálva hozzádörgölőzzön, mintegy véletlenül. Zound azonban egyszer megtorpant. Füleit hegyezte egy, az erdő zajaitól elütő hang felé. Egy ember léptei zavarták meg a hajnal szokásos zajait. /

/ Fejét lehajtva sétált az erdőben. Érzékei nem tudatosan vezették a páros halványuló ösvényén. /
+ Csendes vagy. +
+ Te is. +
+ Gondolkozom. +
+ Én is. +
+ Azon, amit Fekete Hold mondott? +
+ Sok mindent mondott. De igen, azon. +
+ Én is. +
+ Félek. +
+ Én is. +
/ Megigazította hátán a lazára hagyott táskát. Amikor tekintete végre elszakadt a földtől, megállt. Halvány mosolyt eresztett meg az előtte álló két farkas felé. /
– Jó reggelt. Gondoltam hiányolnád a táskádat Fiona… Ezért elindultam, hogy megkeresselek. Utána indulhatunk a kapuhoz. Úgy tudom a verőlegények már ott vannak.

{47}

- Milyen kedves tőled. /Vigyorogtam Philora ismét kétlábra emelkedve. Hé, bárki, aki azt mondja, hogy a tépőfogak határozottan vicsorszerűvé tennének egy ilyen gesztust.. Nos, azoknak igazuk van. Tény, hogy nem örültem neki túlzottan, mikor megláttam, hogy ő hurcibálja féltett kis tatyókámat és bizony az is tény, hogy kiszökött némi morgás is, de megemberesedve már torokköszörülésnek igyekeztem feltüntetni az egészet./
- Khm, nos tehát... /Mosolyogtam rá (ezúttal már fogak nélkül) miközben nemes egyszerűséggel előrelöktem a praclimat./ Most hogy már elémhoztad, úgy gondolom, ideadhatod.

(190)

– Persze, persze… / Adta át Fiona kezébe a táskát a megszeppent lány. /
+ Mi a fene… +
+ Ellenségnek tekint. Riválisnak. Ne mutasd gyengének magad! Egyens gerinc! Villogtasd meg a fogaid! +
+ Hagyd abba! Fiona biztos nem... ő nem lehet ellenem... +
+ Mindenki ellened van, aki gyengébb nálad. Félnek! El akarnak kapni! +
+ Paranoid vagy... +
+ Csak farkas! A józanabbig éned, jelenleg! +
+ Emlékezz mit mondott Fekete Hold! +
+ Nem kell emlékeztetned. +
/ Philomela pár pillanatig maga elé meredt, a szembogara kicsit ide-oda ugrált. Enyhén megrázva magát kilépett révületéből, majd kedves mosollyal nézett Fiona szemébe. /
– Jobb ha sietünk, a többiek már a kapunál várnak. /Ismételte meg határozottan./ – Zound, téged az Ulfric vár. / Nézett az ácsorgó farkasra, majd sarkon fordult. /

{48}

/Miután ellenőriztem a távsokkoló meglétét, könnyeden mosolyogva, rutinos mozdulattal kerítettem a hátamra tatyókámat. Hirtelen jött, engedékeny hangulatban lelkesen helyeseltem Philo felvetésére, majd miután sarkon fordult, némajátékkal, vállamat felvonva, kezemet széttárva, tátogtam Zound felé az engem perpill leginkább foglalkoztató kérdést:/

- Merre is van az a kapu?

/Meglehet, csak röhögését nyelte le, de mintha fejével mutatott volna egy irányt. Én mindenesetre felvidultam és határozott mozdulattal hozzálibbentem, majd még egyszer megöleltem. Miután kiélveztem izmainak közelségét, kicsit eltávolodtam tőle és ujjammal beleböktem a kockái közé./

- Na, nyomás, nagyfiú, már várnak. Mi, csajok majdcsak boldogulunk valahogy.

/Végül nemes egyszerűséggel Philo után libbentem. Persze, csak alig riszáltam magam, mindaz, amit járás címén levágtam, mindig is a mozgáskultúrám része volt... Aztán mikor már a második gallyban botlottam meg, feladtam a parádézást és már éppen kezdtem volna megnőni, mikor az előttem csámpázó Philora pislogtam.
+Kell az nekem, hogy most ebből az aranyos kiscsajból megint az a... dög legyen?+
Ötlött fel a gondolat, aztán gyorsan vissza is hajtottam előszimatoló Lomposkámat és pucér virgácsaimat sietősen kapkodva felzárkóztam./

- És neked milyen volt az első farkasbulid?

(191)

/ Csodálkozó tekintettel pillantott Fionára. /
– Buli? / Majd leesett a tantusz, és nagyot koppant. / – Oh igen, az ünnepség. Nos… Sokat beszélgettem Fekete Holddal. Nagyon sokat. Furcsa dolgokat mondott.
+ Meg ne merd… +
– Mondd csak, Fiona, furcsán viselkedtem az… átváltozás után? / Hangjában némi félelem bujkált, szembogara ide-oda járt. / – Mármint, furcsábban, mint mások? Más az átváltozásom? Valami gond lehet velem? / Hangja egyre halkabban csengett. Lábai azonban határozottan vitték előre. / – Mármint, van egy hang, amit hallok a fejemben. Ő azt mondja én vagyok, de annyira különbözünk. Talán megőrültem? Hiszen őrület ez az egész… vérfarkasok, harmincadik század… annyira hihetetlen… Fekete Hold aggódik, tudom, éreztem rajta. Ahogy nyugtatni próbált… Nem is nyugtatni, meggyőzni, hogy fogadjam el magam, hogy legyek az, aki vagyok… Nem értem. Nem értem ezt az egészet. / Motyogta maga elé, mintha csak egymaga sétálna az erdőben. / – Zavarosak a gondolataim. És nem tudom mit tehetnék. Ugye nem őrültem meg? Természetes, hogy van bennem valaki más? Minden farkas így érzi magát?

{49}

- Hát őőő... /Kezdtem volna gyorsan megnyugtatni a hugit, de ha egyszer tényleg furcsán viselkedett! Mikor láttam, hogy sikerült felhívni magamra a figyelmet, legalábbis a folytatásra kíváncsian rám nézett, megnyugtatónak szánt módon gyorsan rámosolyogtam./
- Nem, hát persze, hogy nem őrültél meg. +Szögezzük le a legfontosabbat, hogy nyugodt maradjon!+ Csak... /Kicsit elakadtam, amíg még egyszer átrágtam magamban a mondanivalómat./
- Szóval az az érzésem, hogy ezt a farkasmizériát mindenkinek magának kell lebokszolnia. Elnyomni nem tudod, megszabadulni tőle megintcsak kizárt, innentől kezdve valahogy kénytelen a hozzánk hasonló szabvány őskövület megszokni a dolgot, hogy kapott egy farokcsóválós bolhazsákot belülre... És ha úgy hozza szükség, hát kívülre is.
/Megráztam a fejemet, majd nyomatékosítva tanácstalanságomat megvontam a vállam./
- Legalábbis nekem ez az álláspontom, és az eddigiek folyamán semmi nem cáfolta még meg. /Ismét megeresztettem egy nyugtató mosolyt, aztán kis hallgatás után kiböktem:/
- Egyébként odahaza az ilyen gondolatokat egy szemüveges, szakállas pszichomókus kezelné és próbálna meggyőzni arról, hogy tévedsz. /Felkuncogtam és rákacsintottam az igencsak gyámoltalannak tűnő csajszira./ Kíváncsi vagyok, mennyire nyelné le a ceruzáját, mikor összeszőröznéd a kanapéját.

(192)

/ Philomela mosolyogni próbált, de arckifejezése elég kényszeredettre sikerült, így lemondott róla. /
– Azt hiszem… Csak megijedtem. Tudod, eddig elég nyugodt kis életem volt, és most… nagyon sok minden történt. Egyszerre. / Néhány percig csendben botorkált. /
– Nem szeretnél… felöltözni? / Kérdezte meg végül pironkodva. / – Egyébként… pontosan mi a terved? Mármint most… megkeressük Merlint? Vagy az alakváltókhoz megyünk? Tudom, hogy elvállaltam egy feladatot. Mármint nem én… De mégis én. Szóval van dolgom, de ameddig lehet, szívesen tartok veled.
+ Nem szívesen maradok egyedül. +
+ Mármint velem. Nem szívesen maradsz kettesben velem. +
/ A lány mozgása egy pillanatra megváltozott, fejét hetykén Fiona felé fordította, kezeit zsebre dugta. /
– Elnézést kérek az előbbi kifakadásért. Nem akarlak a problémáimmal terhelni. Koncentráljunk a feladatra. Vázold fel kérlek a terveidet.

{50}

/Nem tudtam nem észrevenni a Philo mozgásában beállt változást. Mintha... Mintha még a szaga is megváltozott volna. Pedig... Ehh, a francba is, még csak át se változott!/

- Ó, a rohadt... /Díjaztam egy elmormogott káromkodással hugicám személyiségváltását, majd mint aki igazából észre sem vette a dolgot, kedélyesen folytattam a csevelyt./

- Úgy értem ne aggódj. Előbb vagy utóbb majdcsak rendbejösz. Mármint hozzászoksz az itteni dolgokhoz. Vagy legalább a ritmushoz.

/Vigyorogtam tele pofával rá, majd inkább azt az útnak alig nevezhető izének szenteltem figyelmemet, amit lelkesen igyekeztem követni... És ami reményeim szerint valóban a kapuhoz vitt közelebb. Közben persze igyekeztem valami épkézláb tervet összedobni./

- Az biztos, hogy Ieast pofán kell csapkodni, mert... Szóval mert nem engedhetjük, hogy összehozza a terveit. Viszont perpill baromira keveset tudni róla, meg erről az egész helyzetről, úgyhogy legyünk akármennyire is kemény pofonládák, ész nélkül nem ugorhatunk a torkának. Egyrészt, fogalmunk sincsen, hol húzta meg magát, másrészt totál homály a dolog, hogy kinek léphetünk ezzel a tyúkszemére. Szóval azt mondanám, hogy először Merlint kellene előkerítenünk. Egyrészt neki azért csak van rálátása, hogy mi lenne a leghatékonyabb csapás, másrészt sokkal inkább otthon van a mostban, mint mi. Vagyis szerintem irány H'Sekirat, azon belül is a Tanácsház, vagy hol tűzte ki a hirdetését. Aztán ha nagyon nincs meg, még mindig átcaplathatunk a varázsvárosba, Altizébe.
/Mikor végre végeztem a hangos eszmefuttatással, oldalt pislogtam Philora./
- Ellenvetés?

(193)

– Merlint nem a varázslók városában kéne keresni? Egyébként milyen hirdetésre gondolsz? Erről még nem beszéltél. Viszont örülök, hogy van annyi eszed, hogy ne ugorj rögtön fejest a harcba. Ami pedig engem illet, nos… Néhány dolgot el kell rendeznem, de a végén minden helyreáll. / Az ösvényt határozottan követte, a szagok egyre erősebbek voltak. Hamarosan a fák közül már látni lehetett a kapu fehéres, derengő fényét. A három hím orrfacsaróan erős szaga jelezte, hogy már várnak rájuk. /
– Mellékesen, semmi szükség arra, hogy leplezd a dolgot. Ha nem kedveled ezt az oldalam, ám legyen. De mindkettőnkkel együtt kell működnöd, mert egyelőre, mindketten itt vagyunk.
+ Jó lenne, ha így is maradhatna. +
+ Nincs kedvem begolyózni tőled, és szerintem te sem vágysz rám. +
+ De melyikünk?… +
+ Majd kiderül, ki az igazi. +
– A véleményem az, hogy ne H'Sekiratban kezdjük a keresést, hanem a mágusoknál. Ha más nem, tudnak abban segíteni, hogy megtaláljuk Merlint. Minél gyorasabban.

{51}

/Ahogy Philo kioktatott, elfutott a pulykaméreg./
- Na ácsi, tisztázzunk valamit!
/Morrantam egyet, majd megtorpanva ráböktem./
- Az a te dolgod, hogy a szolid vagy a nagyképű Philomela pofázik, de azt a jogot hagy tartsam már fent magamnak, hogy eldöntsem, mi a véleményem arról, ha valaki nem tud alkalmazkodni, csak úgy, ha darabokra szaggatja az agyát!
/Füstölögtem az arcába, közben viszont nem tudtam nem figyelmen kívül hagyni, hogy már Lomposka karmai díszelegnek az ujjam végén./
- Szóval ha már annyira tisztában vagy a ténnyel, hogy ketten lógtok odabent, ne várd senkitől, hogy elnézően viselkedjen veled, ugyanis felhívnám a figyelmedet, ez baromira nem normális!
/Miután kiadtam magamból az első haragot, egy szusszantás kíséretében igyekeztem lehiggadni, majd visszafogott hangon folytattam./
- Egyébként nem hülyeség a mágusváros sem, csak úgy tippeltem, Merlin inkább H'Sekiratban próbál külsős szövetségeseket keresni, ezért lehet érdemesebb ott utánaérdeklődni. Nem tűnt annak az otthonülős fajtának.

(194)

– Egyetlen szóval sem mondtam, hogy normális. / Vicsorodott el a nőstény. Fogai korántsem emberi állapotukban meredtek elő. /
– Elhiheted, hogy én sem örülök ennek a kettős állapotnak, és egyik oldalam sem kívánja ezt hosszú ideig folytatni. De a másik részem úgy tűnik kevésbé tud most a feladatára koncentrálni, tehát az én dolgom, hogy valahogy túléljük. / Philo kifújta magát, arcára visszarendeződtek eredeti vonásai. /
– Ami pedig a nagyképűségemet illeti, nem vagyok az. Pusztán tisztában vagyok a képességeimmel, és azzal, hogy hova juthatok velük. Nem pazarolhatom az energiáimat azokra, akik nem segíthetnek megszerezni a nekem járó helyet. / A nő hideg tekintettel meredt Fiona szemébe. /
– Keressük hát Merlint H'Sekiratban. Nem szeretem bevallani, de többet tudsz a helyzetről, mint én.

{52}

/A felsőbbrendű monológra csak egy ingerült fintor meg egy beszélgetést lezáró morranás volt a válaszom, s már ott sem voltam, újfent a fák és bokrok között csörtettem előbbre./
- A neked járó helyet? /Kérdeztem végül, mikor hallótávolságba zárkózott Sötét Philo./ El kell keserítselek, olyan, hogy valami jár vagy sem, itt errefelé nagyon nem létezik. Az a tiéd, amit kiharcolsz vagy kiérdemelsz magadnak. /Kis ideig csendben filóztam, végül komolyan végigmértem a Philo bőrébe bújt dögöt./
- Úgy néz ki, neked is van mit tanulnod az annyira lenézett Kis Philotól. Nem gáz, ha beismered, hogy nem tudsz valamit. Megkímél a rossz döntések következményeitől. Hidd el, tudom mit beszélek, még ha ritkán tűnik is úgy.

(195)