Előcsarnok

*Éadrom és Shirilla Canderion
Előzmény Fősugárút *

/Az épületben kevesen tébláboltak, néhány kilincs nélküli faajtó körül csoportosultak, iratokat vagy digitális képernyőt olvasgatva. Néhány hivatalnok kinézetű alak fontoskodó arccal sietett dolgára. Shanice határozottan egy oldalsó rész felé tartott, ahol kényelmes székek és asztalok kínáltak pihenést a várakozásban elfáradóknak. Kiválasztott egy eldugottabb asztalt és leült az egyik székre. Kézmozdulatával jelezte a többieknek, hogy foglaljanak helyet. /
– Ami a többi ideérkezettet illeti… A legtöbben a huszonegyedik századból érkeznek, az akkori világ számos nagyvárosából. Eddig több vérfarkasról, tündérről, alakváltóról, shide-ről van tudomásunk. És két nagyon különleges személyről, akik állítólag az első átlépők voltak. Amit fontos leszögezni. Ez itt a föld, ugyanaz, ahol éltetek, csupán a harmincadik évszázadban. Ha szeretnétek, tartok történelemleckét is. Itt nyugodtan beszélgethetünk, addig Yash elintézi, hogy beengedjék önöket a regisztrálójukhoz. Ez is segíti az adatgyűjtést. És a vadászok sem elégedetlenkednek. / Mondandója közben hátradőlt székében, újfent keresztbe fonta teste előtt karjait, a minire való tekintet nélkül rakta bal bokáját a térdére. Yash mindeközben eltűnt, mintha ott sem lett volna, hiába keresték figyelő szemek. /

*Előzmény a Fősugárúton*

/Midőn a Tanácsháza felé tartottunk újfent érdekes látványban lehetett részem Shirilla jóvoltából. Mosolyogva rám pillantott így szemügyre vehettem egy újabb változást rajta. A barna loboncából apró macskafülek meredtek elő. Elfojtottam egy kuncogást és kedvesen visszamosolyogtam a lányra. Közben figyelmesen hallgattam Shanice magyarázatát./
- Szóval vérfarkasok? Ez megmagyaráz néhány dolgot. És abból ítélve, mennyire erőteljesen próbálja éreztetni velünk, hogy mennyire lenéz minket és mennyire gyűlöli ezt a feladatot, az „arra érdemes” úgy tűnik leginkább büntetésszámba megy. De nyugodtan javítson ki ha tévednék. Hm…. Szóval, az angyaloknál, ahova ha jól sejtem én is tartozom, Michael a vezér. Ez ugyanaz a Michael lenne akiről a szentírásokban annyit szólnak?
/A Tanácsháza díszes épület volt, nagyjából erre is számítottam, ám a város többi részéhez képest igen ódonnak tűnt, szinte antiknak. Kongó folyosókon sétáltunk végig, a hivatalnokok számára szinte láthatatlanul. Idő közben Yash köddé vált, állítólag a regisztrációnkat fogja intézni. Miután találtunk egy asztalt néhány kényelmes székkel, Shanice elhelyezkedett és minket is hellyel kínált. Leültem hát vele szemben Shirilla oldalán. /
- Szóval, ez még mindig a föld, de eltelt majd egy millennium? Ejha… Nem semmi ez így egyszerre. Tehát akkor vegyesen érkeztek mások, és két különleges személy? Ezt megmagyarázná kérem? A történelem leckét pedig megköszönöm, de elég lesz dióhéjban. És utána örülnék ha mesélne magáról is, feszélyez egy cseppet, hogy ön szemmel láthatóan többet tud rólunk mint mi önről. Mellesleg milyen vadászokat említett?
/A vadászok említése aggodalmat ébresztett bennem. Egy ilyen világban, hol angyalok, vérfarkasok, s alakváltók élnek a nyilvánosság előtt, ha valakit vadásznak neveznek az igencsak baljóslatú. Próbáltam Shanice kihívó viselkedését legjobb képességeim szerint figyelmen kívül hagyni és még egy pillantás nem sok, annyit se vetni a miniszoknya alól kivillanó lábaira. Ezért hát, tekintetem az arcára szegeztem, s próbáltam kiismerni ezt a nőt, ki oly mérhetetlen ellenszenvet sugárzott felénk, mint ha legalábbis a világát tennénk tönkre./

{6}

– Egy sámánnak egész életében tanulnia kell… / Jegyezte meg halkan, a távolba tekintve a nő. / – Igen, lényegében arról a Michaelről van szó, ha jól tudom. Mágikus lények már nagyon régóta léteznek, csupán rejtve éltünk az emberek között. / Válaszolta meg az angyal kérdéseit nyugodtan. /

– Nos, a két különlegesebb személy egy bizonyos Alyara Nirois, ő félig alakváltó, félig, ha jól emlékszem boszorkány, a másik, Lynarin Seeragic egy fekete shide, vámpír keverék. Félvérek, ezért különlegesek. Állítólag ők voltak az elsők, akik átléptek a kapun. Történelemlecke röviden. /Váltott oktató hangsúlyra Shanice hangja./ A huszonegyedik században az emberek tönkretették a világot. A huszonhatodik században a varázslények felfedték magukat, hogy új rendet teremtsenek. Mint említettem, már évezredek óta az emberek között élnek. Az új rend idővel megszilárdult, a fajok városokat alapítottak, az élet viszonylagos nyugalomban telik. Régi birodalmak, vagy városok már nem léteznek, minden ami volt, megszűnt. Nem könnyű hallani, tudom. De ez van, az ember vagy megszokja, vagy beleőrül. Van, aki könnyedén elfogadja a változást, és van, aki még a saját szemének sem hisz. Remélem ti az előbbi csoportba tartoztok. / Tartása kicsit fellazult, komoly, szilárdságot sugárzó tekintet kezdett visszaköltözni szemeibe. / – Ami engem illet, az Ösvényeken Vezetők falkájának tagjaként, a feladatom, hogy egy rövid ideig kalauzoljalak titeket. Nem tudok rólatok semmit, számomra idegenek vagytok. Az, hogy angyal vagy, elég felismerhető. Azt, hogy kis barátnőd alakváltó, megsúgja a szaga. Mindketten új erőket fogtok felfedezni magatokban. Ha a kis sajtkukac hirtelen teljesen állati formát öltene... macska, ha jól láttam, akkor sem kell meglepődni, vagy megijedni. Meg kell tanulni uralni ezeket a képességeket. / Hanghordozása egyértelművé tette, hogy vannak tanítási képességei, ám nehézségeit valószínűleg hozzáállása okozhatja. / – A vadászok… igen, nos a vadászok. / Tekintete elrévedt, hangjába egy csipet szomorúság vegyült, mintha emlékezve valamire, vagy valakire, miközben beszél. / Ők… gyakorta rendfenntartók. Kiszűrik… kiiktatják a veszélyes elemeket. Nem mindenki kedves, vagy jófiú. Ugyanúgy van nálunk bűnözés, mint régen az emberek között. A vadászok védik H'Sekirat embereit, levadásszák azokat a lényeket, akik gondot okoznak. Természetesen, mint az évszázadok alatt berögzült dolgok, gyűlöletük nem sokat változott irányunkban. De nyíltan nem ellenségeskednek. Csak gyakorta kötekednek.

+ Szóval, az a Michael, ejha.
- Hm… tisztázzuk hogy jól értem-e? Vagyis a különféle mágikus lények, mint az angyalok, alakváltók, vérfarkasok, mindig is az emberek között éltek, csak éppen rejtőzve? Ezek szerint mikor átléptünk ebbe a világba, nem volt véletlen az, hogy milyen formát öltöttünk? Vagyis mondhatjuk úgy, hogy igazából ez lenne a valós alakunk és a régi csak álca volt?
/Alaposan megrágtam a hallottakat. Még jó időbe bele fog telni, mire igazán megemésztem a hallottakat. /
- Alyara Nirois? Shirilla, azt hiszem, jobb lenne ha megkeresnéd őt, remélem, kedves Shanice, megkérhetjük arra, hogy segítsen ebben. Ő talán jobban segítségedre lehet majd az elveszett barátnőd megtalálásában is, már ha ő is átkerül ide. Én pedig, Michael és a többi angyalhoz veszem az irányt, ha itt végeztünk. Úgy vélem, illene bemutatkoznom, ha már ő a vezére a népemnek. Hm… jól sejtem, hogy a különböző fajoknak külön városaik vannak? A szavai mint ha erre utalnának.
/ Tovább rágódtam a beállt változásokon. Eleinte valahogy könnyebben el tudtam fogadni, hogy talán nincs visszaút. Ám most, hogy hallhattam mi minden történt az elmúlt kilenc évszázadban, összeszorult a szívem. Mint ha én magam is végignéztem volna az egészet. Tétlenül meredve a változásokra. Anélkül hogy bármit is tehettem volna ellenük. Anélkül hogy bárkin is segíthettem volna. Az otthonomnak vége, Waterford, Írország, a családom és mindenki akit ismertem, végük. Mélyet sóhajtottam, és megacéloztam lelkem. Ha másért nem is, de Shirilla miatt most erősnek kellett magam mutatni. Később ráérek majd szomorkodni. /
- Meddig tart vajon, míg a barátja elintézi a regisztrációnkat? Nem szeretnék türelmetlenkedni, de egy kicsit tehetetlennek érzem így magam. Másrészről, ez az egész dolog a vadászokkal, gondolom alkalmanként vannak túlkapások. És abból amit eddig láttam, ez a város, H’Sekirat, ha jól emlékszem a nevére, leginkább az egyszerű emberek városa, ebből pedig úgy sejtem, hogy itt a legvalószínűbb, hogy valaki vadászokba botoljon. És így, hogy még nem ismerem a képességeimet, nem szeretnék véletlenül sem belekeveredni semmibe. Szóval a következő lenne a felvetésem: ha elintéztük ezt a regisztrációt, akkor elkísérnek minket ehhez a Niroishoz, majd pedig engem Michaelhöz. Vagy legalább mutassák meg, hogy hogyan jutunk el hozzájuk.


{7}

– Ez nem… ilyen egyszerű. Az álca alatt nem azt értem, hogy teljesen emberként éltek. Őseink is már tisztában voltak az erejükkel, és a képességeikkel. Mivel vérfarkas vagyok, biztosan csak róluk tudok beszélni. Falkák éltek szerte a világon, kis farkasközösségek, emberi falvakban, farmokon, vagy farkasfalkának tüntetve fel magukat. Nappal emberként élve, vagy farkasként, éjjel pedig átengedve magukat természetes lényüknek. A mágusok titokban varázsoltak, az alakváltók ritkán változtak át. Az angyalok… valójában fogalmam sincs, hogyan éltek azokban az időkben. A lényeg az, hogy ha embernek születtetek, nem hiszem, hogy mások voltatok akkor. A kapunak, vagy a készítőjének minden bizonnyal célja van azzal, hogy így kerültök át. / A nő egy pillanatra elgondolkozott. / – Igen, minden bizonnyal célja van vele, bár nem tudjuk mi, vagy ki az. Természetesen segítek megkeresni Alyarát, bár ez nem könnyű feladat. / Bólintott határozottan. / - Igen, a legtöbb fajnak külön városa van. Anolgelis az angyaloké, a felhők között. Polimetron pedig az alakváltóké, közel Bloosx-hoz a mi városunkhoz. A városokat egy teleportkapu-hálózat köti össze, elkísérlek a Kapuk teréhez, de az angyalok városába nem léphetek be. Nagyot zuhannék, ugyanis. / Shanice arcán egy addig idegen, gyermeki mosoly jelent meg, nyelvének hegye játékosan kicsúszott ajkai közül. De a pillanat hamar szertefoszlott, arca visszanyerte komoly, hideg vonásait. A lány megvárta, amíg az angyal végiggondolja a hallottakat. / – A legnagyobb valószínűsége egy vadásznak Vhinudratban van. Az az ő városuk. Nem kell idegeskedni, H'Sekirat a legbékésebb, legbiztonságosabb város. Sok egyezmény védi. / Az angyal mögé pillantott. /
– Éadrom, Nnathe tud most fogadni. Shirilla kérlek gyere velem, megismerkedhetsz Drake-el. / Hangzott fel Yash kellemes mély hangja a hátuk mögött. Shanice felállt, mélyen Éadrom szemébe nézett. /
– Bekísérlek, aztán elkísérlek a kapukhoz, és megmutatom hogyan lehet használni. Ennyit tehetek. / A nő mélyet sóhajtott. / – Úgyis régen láttam Nnathe-et.
– Ne aggódj Shirilla, Drake remek srác, és nagyon kedves. / Mosolygott megnyugtatóan a férfi, majd mindkét farkas egy-egy ajtó felé indult. / – Mellékesen, Agni szólt, hogy jött még egy lány. Ma sűrű napunk van. / Vetette oda Shanice-nak a szőke herceg. /

-Az viszont nem véletlen, hogy mielőtt ide érkeztem, szerettem az állatokat, most meg alakváltó vagyok, ugye?/Kérdeztem félénken Shanice-t, mikor az álcáról esett szó, meg az igazi valóról. Már el is felejtettem, hogy mit igértem magamnak. Aztán, mikor az egyik első átlépő lett a téma, ismét kinyitottam a számat./
-Igen, Alyara biztos tud nekem segíteni, hiszen ő is alakváltó és már régebb óta itt van. Remélem, hamar találkozunk vele./Tettem hozzá az előző mondathoz, mikor a szemben ülő megjegyezte, hogy őt nehéz lesz megtalálni. Mikor Éadrom arról beszélt, hogy ő is megkeresi Michaelt, kissé elszomorodtam, hiszen ez azt jelentette, hogy már nem leszünk sokáig együtt. Pedig a férfi volt az első, akivel itt találkoztam, s akiben a legjobban megbíztam. Mikor Shanice felsorolta a városok neveit, elmosolyodtam./
+Anolgelis és Polimetron. Hmm...Igazán sokatmondó városnevek. Már ezekből is lehet tudni, hogy kik laknak ott./Mint kiderült, vezetőnk egy bizonyos Kapuk tere nevű helyhez is el fog kísérni, de az angyalok városába nem megy be. Mikor Shanice jelzés gyanánt kinyújtotta a nyelvét, nem bírtam tovább, elnevettem magam. Most már egész kedvesnek tituláltam őt és megjegyeztem magamnak, hogy tud ő komolytalan és laza is lenni, ha akar.
Angyal ismerősöm aggályai alaptalannak bizonyultak, mikor a nő elmondta, hogy vadászok leginkább Vhinduratban vannak, ezt a várost pedig egyezmények őrzik. Ezután Éadrom mögé nézett, épp, mielőtt Yash megszólalt. A mély hang hallatán felsóhajtottam, majd felálltam. Shanice is így tett, aztán elindultunk két ajtó felé. Az angyal Shanice-szel tartott az egyikhez, én pedig Yash-sal mentem a másikhoz, miközben a férfi megnyugtatott, hogy Drake, aki fogad, kedves srác. Ezen szavak hallatán megnyugodtam, elvégre semmi kedvem nem volt egy idegbeteg fazonnal bájcsevegni. Mikor a szőke hajú még valamit odavetett társának, odakaptam a fejem./
-Egy másik lány?/Kérdeztem Yash-t, miközben elgondolkodtam, hogy mi van, ha az a másik lány Mia./
-Azt nem tudod, honnan jött? Vagy, hogy ki volt régen?/Kérdeztem újra bizakodva. Persze tudtam, hogy akár egy másik lány is jöhetett, de mégis reméltem, hogy barátnőm az és hamarabb találkozhatok vele, mint azt gondoltam./

{8}

- Szóval, valami megmagyarázhatatlan módon ez a „Kapu” dönti el, hogy kiből mi lesz ha átlép? Azt mondták, hogy már többen átjöttek, és senkinek még a leghalványabb ötlete sincs, hogy mi alapján változnak meg? Ez különös, nekem az első dolgom lenne, hogy megpróbálnék keresni valamilyen mintát az átváltozásokban. Főként, mivel említetted a két elsőnek érkezettről, hogy félvérek. Valamilyen rendszer biztosan van mögötte, nem hinném, hogy egy ilyen hatalmú mágia csak úgy véletlenszerűen dobná az eredményt. Értek egy kicsit a számítógépekhez, és még a legprofibb véletlen-generátor is statisztikailag kiszámítható mintát követ. Na de mindegy is, előbb-utóbb valaki úgyis rá talál a titok nyitjára. Hm… szóval teleportkapu, gondolom ne kérdezzem meg, hogy milyen elven működik. Na de egy város a felhők között. Mágia tartja fenn, vagy valamilyen technológiai vívmány?
/Itt elgondolkozom egy rövid időre./
- Én a mágiára tippelnék, legalábbis az alapján amit eddig láttam….
/A városok nevei hallatán kénytelen voltam mosolyogni. /
- Már ne haragudjon kedves, de az alapító atyáik igen csak híján voltak a képzelőerőnek. Elég beszédes neveket adtak a városoknak. Gondolom, ha van vámpír város,az valami Drakulás vagy Nercopolisos név lesz. Bár, azt hiszem egyenlőre jobb szeretném nem meglátogatni azt a várost. Ühm, ha már itt tartunk, mielőtt megmutatja az utat Anolgelisbe, tudna találni valakit, aki megtanít használni az új szárnyaimat? Én se szeretnék lezuhanni.
/Idő közben a Yash nevű is újra előkerült. Olyan halkan mozgott, hogy észre se vettem mikor a hátam mögé lépett./
- Nnathe? Legyen hát. Shirilla, örvendtem a találkozásnak. Vigyázz magadra és remélem sikerrel megtalálod az elveszett barátodat. Yash.
/Biccentettem mindkettejük felé és Shanicehez fordultam./
- Csak ön után.
/Intettem neki majd pedig követtem az ajtón át./


{8}

– Egyelőre kevesen léptek át, hogy bármilyen mintát is felfedezhessünk. Ráadásul a regisztráció is viszonylag újonnan lett kiterjesztve rátok, tehát a begyűjtött adatok elég… hiányosak. / Vallotta be hiányosságaik okát a lány. / – Lehet, hogy van köze az állatszeretetednek a dologhoz, bár nem biztos. / Válaszolt Shirilla kérdésére is. /
– A mágia, életünk természetes részévé vált. Persze a mágusok városában a leggyakoribb, és a legerősebb gócpont. Én magam is sámán vagyok, a népünk mágiájában jártas. / Helyeselt Shanice az angyal feltételezésére. /
– A városok nevei nem véletlenül beszélő nevek. Jó esetben tudhatod, mire számíts, ha odaérsz. Necradit pedig, a vámpírok városa kerülendő hely. Bár az angyalokat ők kerülik nagy ívben. A repülésben való segítséget megkérdezzük a regisztrálódtól. Nem túl sok angyal van az ismerőseim között.

* Éadrom *

/ Shanice megállt az ajtón túli szobában tornyosuló könyvespolcok egyikénél. A belépőket egy hatalmas kereszt látványa töltheti el, ami éppen az ajtóval szemközt helyezkedik el. Alatta helyezkedik el az íróasztal, melynél egy vöröses hajú, komolynak tűnő, fémes, aranysárga szárnyú angyal ül. /
– Shanice, régen láttalak. Hogyan halad a kérelmed?… / Teszi fel a nőnek egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. /
– Sehogy. Visszavontam. / Válaszolta némi keserűséggel a hangjában. /
– Nos, üdvözlöm, Éadrom, igaz? / Fordult a második belépőhöz a nő. / – A nevem Nnathe Laspal. A regisztrációhoz felteszek néhány kérdést, ezek pontos megválaszolása fontos adatokkal szolgál. Először is, a teljes nevére lennék kíváncsi. Nem a mostanira, hanem az átlépés előttire. A születési évére, helyére, átlépési helyére, idejére. Természetesen, ha kérdése van, ne tartsa magában. / Az angyal ujjai készenlétbe helyeződtek egy holografikus billentyűzeten. /

* Shirilla Canderion *

– A társunk ennél többet nem mondott, de ha gondolod a regisztráció után felkereshetjük őket. / Mosolygott továbbra is barátságosan a hím, majd betessékelte Shirillát az ajtón. A szoba, amibe jutottak egy könyvekből épített teljes várra hasonlított. Zegzugos kupacok között vezetett az út egy íróasztalig. Yash hangosan sóhajtott. /
– Drake! Tudom, hogy itt vagy, egy perccel korábban beszéltünk! / Hívására egy fekete macska ugrott le az egyik polc tetejéről, majd bőrfotelében elhelyezkedve átalakulásba kezdett. Egy markáns kinézetű, szakállas, középkorú férfi bontakozott ki a macskából. /
– Jó, jó csak kerestem valamit! / Nevetett fel Drake. / – Szóval Shirilla igaz? Mesélj magadról! Annyira érdekel honnan jöttél, mit csináltál eddig, milyen kalandokat éltél át, milyennek találod ezt az évszázadot! / Kérdezgette lelkesen a lányt. /

* Mivel innentől külön szálon vagytok, nem kell egymás reagálását megvárnotok. *

/Mikor Éadrom elköszönt, szomorúan néztem rá./
-Szia. Azért remélem, még találkozunk./Mondtam, majd ismét Yash felé fordultam, aki elmondta, hogy a társa nem mondott többet az újonnan érkezőről. Mikor felvetette az ötletet, hogy a regisztráció után elnézhetünk hozzájuk is, bólintottam egyet, aztán az ajtóhoz érve beléptem azon mögöttem a farkassal. Elképedve néztem szét a szobában, ami tele volt könyvekkel. Azonban nem polcokon voltak az olvasmányok, hanem valami várszerűség volt belőlük kirakva, mely szinte az egész szobát elfoglalta. Egy-egy kupac mellet átslisszolva nehezen csak megtaláltuk az asztalt, azonban senkit sem láttam arrafelé. Yash felsóhajtott és Drake-et hívta, mely után nem sokkal egy fekete macska jelent meg. Mikor aztán a bőrfotelban elhelyezkedett, átalakult és megláthattam Drake igazi alakját. Széles mosollyal néztem a szakállas férfira, aki tényleg nagyon szimpatikus volt nelem már így, első pillantásra is. Kérdésekkel halmozott el, hát szólásra nyitottam a számat./
-A régi nevem Sara MacMillen volt, egy ír családba születtem Dublinban, azonban nemsokkal utánam ikeröcséim születtek. Anyánk velük foglalkozott többet, én pedig a macskámmal és a kutyámmal töltöttem az időm nagy részét. Épp emiatt nem nagyon akadtak barátaim. Egyetlen igazi barátom volt, Mia. Amióta megismerkedtem vele, sülve-főve együtt voltunk. Főiskolára is együtt mentünk. Aztán volt egy tanulmányi kirándulás Londonba. A városban mászkálva eltévedtünk és bementünk egy boltba útbaigazításért, azonban senki sem volt bent. Nézelődtünk egy kicsit és egy makettet vettem észre, mely előtt egy fátyol volt. Elhúztam és elsötétült minden. Majd itt tértem magamhoz egy boltban, ami nagyon hasonlít ahhoz, ami Londonban volt. A tükörbe nézve pedig egy új arc nézett vissza rám. Az új nevem Shirilla Canderion lett, noha nem tudom miért. A tükör így szólított. Meg ekkor találkoztam Éadrommal. Kicsivel később pedig kiléptünk a boltból és Yash-ék odajöttek hozzánk./Hadartam el mindent, ami eszembe jutott. Mikor Mia került szóba, egyik kezem akaratlanul is a tőle kapott macskanyakörvre vándorolt, amit még mindig hordtam. Az angyal neve után sóhajtottam./
+Vajon látom még őt valamikor?/Gondoltam, majd eszembe jutott Drake utolsó kérdése./
-Ez az évszázad különös a számomra, bár érdekes is. Furcsa ez az egész, de azt hiszem, meg tudom majd szokni. Főleg.../Ekkor elhallgattam és megmutattam szürkés színű macskafarkam, mely most ismét feltűnt. Ezt már könnyen meg tudtam csinálni, de teljesen még nem változtam át, noha szívesen lettem volna macskává, mint a bőrfotelben ücsörgő, kedves fickó nem is olyan régen. Kíváncsi voltam, mit reagál. Persze biztos nem nagy dolog, de nekem annak tűnt, hiszen régi életemben erre nem voltam képes./

{9}

- Áh, értem. Gondolom eleinte nem is nagyon tűnt fel, hogy egyesek átkerülnek. Viszont, akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetek biztosak, az elsők kilétében? Járt valamilyen feltűnő jelenséggel az érkezésük, vagy csak ők voltak az elsők akiknél a nyilvánosságra került a származásuk? / Elmém teljes kapacitással dolgozott, hogy értelmezzen és rendszerezzen minden információt amit megkapok. Minden tudásra szükségem lehet, ha be akarok illeszkedni ebbe a világba./
- Sámán? Hm… és milyen alapokon nyugszik a mágia, ha szabad kérdeznem?
/Beléptünk az irodába. Körbepillantottam. Itt is küllem furcsa egyvelege volt jellemző,mint ami az épületbe lépéskor is fogadott. Kísérőm és minket fogadó angyal régi ismerősökként köszöntötték egymást. Egy visszavont kérelmet is szóba hoztak, ám úgy véltem, ha engem is érintene megosztanák velem, így néhány pillanatig csak hallgattam míg meg nem szólítottak./
- Üdvözlöm hölgyem. Igen, átlépésemkor az Éadrom nevet kaptam. Születési nevem Dominic Ahearne. Az úr 1986. évében, szeptember hónap tizenhatodik napján születtem az írországi Waterfordban. Átlépésemre pedig 2011 december huszonegyedikén került sor, és alig néhány órával ezelőtt érkeztem meg. Lássuk csak, minden érdekelne, amit szükségesnek gondolna tudnom az angyalokról, a városunkról. Illetve, ha jól tudom az a város a felhők között van, így talán, ha tudna valakit, aki kitanítana, többek között a repülésre, azt megköszönném.


{9}

* Éadrom *

– Hogy honnan tudjuk, hogy ők az elsők? Ezt sajnos én sem tudom. Néhány lényeges információt osztottak csak meg velünk, de azt hiszem, jelentkeztek volna már azok, akik előttük léptek át. Mindenesetre, már igyekszünk senkit sem elveszíteni. / Sóhajtott a nő. / – Ne haragudj, de nem kezdek a mágiák alapjainak, illetve a mágiaformák különbözőségének elmagyarázásába. Évekig tart ilyesmit megtanulni. / Válaszolt még a belépés előtt a nő. /
/ A csilingelő szárnyú angyal ujjai sebesen mozogtak a billentyűzeten, ahogy vitte fel az adatokat. /
– Nos… Anolgelisről természetesen mutathatok önnek… itt is van. / Érintett meg valamit az asztal üveglapján, mire kiemelkedett egy háromdimenziós városhologram. A város alapját gomolygó felhők képezték, ám valami csodás módon szilárd házak, tornyos épületek sorakoztak rajtuk. /
– Ez itt Anolgelis. A kapu itt van, itt fog belépni. / Mutatott a tornyoktól kicsit távolabbi pontra a nő./ – Miután átlépett keresse meg ezt a helyet. / Ajánlotta Éadrom figyelmébe az egyik jelentéktelenebbnek tűnő házat. / – Ott bővebb felvilágosítást, és szállást is kaphat. Ha megbocsájt, mivel sok dolgom van, ezzel nem rabolnám az időt. A repüléssel nem lesz gondja. / Küldött egy biztató mosolyt a fiú felé./ – Ösztönösen menni fog, még ha most nem is biztos benne. Van még valami, amit esetleg megosztana velem?

* Shirilla Canderion *

/ A férfi sűrűn bólogatott a beszéd alatt. /
– Szintén macska! Remek választás, ha engem kérdezel. Nos… tehát nem egyedül léptél át? Érdekes, nagyon érdekes… / Gondolkozott el a szakállát simogatva. / – És merre tovább? Mik a terveid a jövőre nézve? Gondolom szeretnéd megismerni, milyen is valójában alakváltónak lenni! Sajnos nem mindenki élvezi annyira, mint én szoktam, de a lényeg az, hogy remekül lehet szórakozni! Csak mindig alkalmazkodni kell a környezethez! Meg kell tanulni koncentrálni! Szerencsénkre nem kötelező átváltoznunk bizonyos holdszakaszokban, mint drága barátunknak, / mutatott Yashra / de a teliholdat szeretem, hiszen sokkal könnyebb váltogatni a testünk között.
– Nem szeretnéd rögzíteni is, amit mondott? /kérdezte meg a szőke farkas./
– Ja, nem. Én hangrögzítést használok, sokkal kevesebb munka! / Legyintett Drake. / – Tudod, Shirilla, érdekelne hogyan tanulsz meg alakot váltani! Kipróbálnád a kedvemért? A macskát már tudjuk, szerintem ha eléggé koncentrálsz képes leszel teljesen átalakulni! / A férfi szemében őszinte kíváncsiság csillogott, lelkesedésében fészkelődni kezdett foteljében. /

/A szemben ülő férfi végighallgatott, majd a macskafarok láttán kijelentette, hogy a macska szerinte remek választás. Erre elmosolyodtam. Újabb kérdéseket is feltett, de mielőtt válaszolhattam volna, még magyarázott néhány dolgot arról, hogy milyen is alakváltónak lenni. Mikor a teliholdas részhez ért, én is Yashra pillantottam. Eszembe jutott, amit még anno otthon hallottam a vérfarkasokról. Teliholdkor szoktak átváltozni. Szóval ez a dolog is igaznak bizonyult, azonban volt egy olyan sejtésem, hogy máskor is át tudnak alakulni, de akkor muszáj nekik./
+Hangrögzítés? Hmm...Egyszerű és praktikus./Gondoltam mosolyogva, mikor Drake felelt a farkas által feltett kérdésre. Ezután felém fordult ismét és megkért, hogy próbáljak meg teljesen átalakulni./
-Először is, még a kérdéseire válaszolva: Szeretném megkeresni a barátnőmet, Miát, azután találkoznék Alyarával is. Ő is alakváltó és úgy hallottam ő volt az egyik első átlépő. Hogy utána mi lesz azt még nem tudom. Talán később megtanulom egy madár alakját felvenni és meglátogatom Éadromot./Mondtam az utolsó mondatot vállrándítva. A távoli jövőre még nem voltak terveim. A legfontosabb Mia volt./
-Hát megpróbálhatok átalakulni, de eddig még csak farkam nőtt, meg egyszer a füleimet változtattam át, azt is véletlenül./Tértem rá a másik témára. Behunytam a szemem és megpróbáltam arra koncentrálni, hogy átalakuljak. Pár pillanat múlva már éreztem az ismét előbukkanó farkincát, de más változást nem érzékeltem. Erősebben kezdtem koncentrálni, mire kicsit élesebben kezdtem hallani. Ebből tudtam, hogy a füleim is átváltoztak, azonban mást még mindig nem tapasztaltam. Ekkor eszembe jutott valami, ami talán segíthet. Elképzeltem magam egy szürke macskaként, miközben arra koncentráltam, hogy átalakuljak. Talán fél percbe is beletelt, mire ismét változni kezdtem. Hirtelen azt vettem észre, hogy mintha minden más lenne. Ekkor félénken kinyitottam a szemem és csodálkozva néztem a megnőtt világot. Minden nagyobbnak tűnt, de tudtam, hogy én mentem össze, vagyis sikerült átváltoznom./
+Sikerült!/Akartam elkiáltani magam, de csak nyávogásra tellett. Nagyon boldog voltam. Körbeugráltam a szőke hajú lábát, majd megszaglásztam az egyik közelebbi könyvkupacot./
+Most egészen más szaga van./Jutottam erre a felfedezésre. Yasht is megszagoltam és fújtatva szaladtam el a közeléből. Nem volt túl kellemes szaga. Biztos azért éreztem így, mert ebben a pillanatban macska voltam és éreztem rajta a vérfarkas szagot. Ahogy Drake-hez mentem, észrevettem, hogy csilingel valami. Kis idő után eszembe jutott a Miától kapott macskanyakörv. Tudtam, hogy csak az adhat ki ilyen hangot. A szakállas férfi ölébe ugrottam és leültem./
+Ez nagyon jópofa!/Mondtam volna neki, de ismét csak nyávogás hagyta el cicaszámat. Mivel meg akartam neki mondani ezt, ezért leugrottam a földre és megálltam valahol a farkas és közötte. Becsuktam a szemem és elképzeltem, ahogy ismét önmagam vagyok...Vagyis az új önmagam és erősen koncentráltam erre. Nem telt bele sok időbe és ismét emberként pillantottam körbe a szobában. Széles mosolyra húzódott a szám./
-Ez csúcs volt!/Hangom izgatottsággal volt teli, ahogy ezt a néhány szót mondtam. Az is voltam, hiszen életemben először váltam macskává. A szívem majd kiugrott a helyéről, úgy örültem, hogy meg tudtam csinálni./

{10}

+ Senkit nem elveszíteni? Ez valahogy nem hangzik túl biztatóan. /Baljós gondolatok keringtek bennem, egyenlőre jobbnak láttam, ha minél hamarabb itt hagyom ezt a helyet. Így hát, próbáltam minél kevésbé ámuldozni ezen világ technológiáján és az előttem álló feladatra koncentrálni. Próbáltam minél jobban a tudatomba vésni az Anolgelisről elém tárt képet és hogy mit is kellene keresnem./
- Azt hiszem boldogulni fogok, köszönöm. Még egy apróság. El tudnának irányítani, ezen város kapujához? Onnan már úgy vélem, nem lehet különösebb probléma. Anolgelisben, pedig bizonyára sok segítőkész angyalt találok majd.
/ Még kivártam, hogy a szükséges információkat megkapjam, majd felálltam az asztaltól./
- Még egyszer köszönök mindent. Ég önökkel. / Biccentettem kettejük felé, majd sietségemet palástolva kiléptem az irodából és egyenesen kisétáltam az épületből. Az ajtóban egy kicsit megmozgattam szárnyaimat és vettem néhány mély levegőt. /
+ Igen, azt hiszem menni fog, de még a kapu előtt meg kéne próbálnom.
/Aprókat mozdítva szárnyaimon sétáltam a korábbi széles sugárút felé, és menet közben igyekeztem kitapasztalni szárnyaim mozgatásának titkát./

*Folytatás a Fősugárúton*

{10}

* Éadrom *

– A Kapuk Tere a Fősugárút másik végén van, nem lehet eltéveszteni. A kapuk használata rendkívül egyszerű, a fehér fényben állva kimondja az indulási, majd az érkezési város nevét. Jelen esetben H'Sekirat, Anolgelis. / Magyarázott tárgyilagosan Nnathe. / – Köszönöm a segítségét. Ezt még, tegye el. Ez az azonosítója. / Kihúzta íróasztalának egyik rekeszét, és átnyújtott egy vékony aranyláncot az angyalnak. / – Sok szerencsét kívánok a továbbiakban. / Búcsúzott a nő. Shanice némán nézte végig az angyal távozását. Tekintete egy pillanatra összeakadt a hivatalnokéval, majd megadóan sóhajtott egyet. /

* Innentől Lyn-né vagy. *

* Shirilla Canderion *

/ Mind Yash, mind Drake mosolyogva figyelte a sikeres átalakulást. /
– Azt hiszem ezzel sem lesz probléma. / Nevetett a szakállas. / – Ami Alyarát illeti… Nos, elég nehéz kitalálni éppen hol van, mivel nem szokta bejelenteni melyik rezidenciáján tartózkodik. Már ha otthon van egyáltalán.
– Ameddig lehet, elkísérem. / Szólt közbe Yash. Drake bólintott egyet. /
– Nos, választhatsz, mit szeretnél, nyakláncot, karkötőt, vagy gyűrűt? Mert az adataidat magadnál kell hordanod. Oh, még fülbevalóra is akad lehetőség. Ebben az ékszerben minden le lesz tárolva rólad. Másoknak bőr alá szokták ültetni a chipet, de ez nálunk, érthető okok miatt nehézkes. / A férfi megvárta, amíg Shirilla kiválasztja az ékszertípust, majd asztalának egyik rekeszét kihúzva elővette, és átnyújtotta azt. /
– Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Bár valószínűleg Polimetronban is el fogják magyarázni, de a mi közösségünk a céhek körül forog. Olyanok mint egy hatalmas család. Nemsokára választanod kell, hova szeretnél tartozni, szerintem ne siesd el a döntést. Ha még van kérdésed, szívesen válaszolok, de nyugodtan mehetsz megkeresni a barátnődet. Jó kezekben vagy.

/Mindkét férfi mosolyogva nézett engem. Mikor Drake Alyarát említette, feltűnt egy dolog./
-Melyik rezidenciáján? Miért hány van neki?/Kérdeztem csodálkozva. Yash megjegyzésére én is újra mosolyogtam. Örültem, hogy nem kell egyedül bóklásznom, ami valószínűleg ahhoz vezetett volna, hogy eltévedek. Ezután a szakállas szólalt meg ismét./
-Azt hiszem a nyaklánc lesz a legjobb választás. Az akkor sem esik le, ha átváltozom./Mondtam némi gondolkozás után. A nyakörvem sem esett le, mikor macskává váltam, ezért is gondoltam, hogy egy másik nyaklánccal sem lehet gond. Mikor a bőrfotelben ülő átnyújtotta az említett tárgyat, rögtön a nyakamba raktam, nehogy véletlen elvesszen. A kedves alakváltó még elmondta, hogy a polimetroni céhek közül majd választanom kell egyet. Már nagyon szerettem volna találkozni Miával, azonban még egy kérdést mindenáron fel akartam tenni Drake-nek./
-Melyik céhet ajánlaná, ha szabad kérdeznem?/Kíváncsian néztem a férfit, majd, mikor válaszolt, elbúcsúztam tőle./
-Viszlát! Örülök, hogy egy ilyen kedves egyén regisztrált be./Kifelé menet még intettem neki, majd a farkassal együtt elhagytam a szobát./

{11}

- Természetesen az Arany Hajnal céh a legmegfelelőbb számodra. Alyara alapította, így biztosan megértésre találsz a tagok között. - Válaszolt a lány kérdésére Drake. A férfi lelkesen integetett a távozóknak, majd könnyeden macskává alakult, és eltűnt a könyvhalmazok között.
- Nagyon ügyes voltál. - Dicsérte meg Yash a sikeres alakváltást. - Szólok Agninak, hogy találkozunk. - mondta, majd fülgyűrűjéhez érintette kezét.
- A Kávézóban? Rendben. - hangzott el kurtán. - Shanice? Nem, elváltunk. Rendben. Ott találkozunk. Sietünk.
- Van kedved egy kicsit lovagolni? - fordult újra a lány felé a farkas. - Gyorsabb vagyok négy mancson, hamarabb találkozhatunk a másik lánnyal, és olyannak tűnsz, aki élvezné a mókát.

+Arany Hajnal céh...Jól hangzik./Gondolkoztam el Drake ajánlásán kifelé menet. Yash megdicsért az átalakulásért, amire egy szerény mosollyal válaszoltam csupán. Aztán a füléhez nyúlt, amin egy furcsa gyűrű volt és beszélt valakivel. Ez a kütyü valami telekommunikátor lehetett és a vonal túloldalán nyilván az a bizonyos Agni volt, akit már korábban is említett. A farkas szavaiból azt szűrtem le, hogy egy kávézóba megyünk. Ennek örültem, mivel kíváncsi voltam arra, hogy itt is van-e...Pontosabban még mindig van-e vaníliás cappuccino tejszínhabbal. Az volt a kedvenc kávéházi itókám. Főleg, ha még fahéjat is szórtak a tetejére. Miával is gyakran jártunk olyan helyen, ahol lehetett ilyet fogyasztani. Ezekből a gondolatokból Yash kérdése zökkentett ki. Mikor felfogtam, mire is gondol a férfi, felcsillant a szemem a szám pedig széles mosolyra húzódott./
-Naná!/Válaszoltam izgatottan./Mikor kicsi voltam, a kutyám Roxy hátán is szerettem utazni./Tettem még hozzá, majd ugrándozva közeledtem a bejárati ajtóhoz. Ahogy odaértem hozzá, megálltam, kinyitottam és kiléptem a szikrázó napsütésbe. Vidáman szívtam magamba a friss levegőt, aztán feltűnt, hogy meleg van, így feltűrtem a blúzom ujját. Ezután visszafordultam kísérőmhöz./
-Az az izé a füledben valami adó-vevő féleség?/Kérdeztem még Yasht, mielőtt felvette volna a farkas alakját./Elég érdekes./Hajoltam közelebb, hogy jobban szemügyre vegyem. A fülgyűrű valóban érdekes volt számomra, hiszen ahonnan én jöttem, ott még csak headset-ek voltak. Ahhoz is kellett, hogy legyen egy telefon a közelben. Ez viszont magától működött, csupán hozzá kellett érni. Valószínűleg még farkas alakban se jött le. Erről a gondolatról eszembe jutott valami./
-A ruháddal mi lesz, ha átalakulsz? Veled változik, vagy cipelned kell magaddal?/Kérdeztem. Mikor erre is válaszolt, már tényleg csak arra vártam, hogy átváltozzon és ráülhessek a hátára./

{12}

*DGY
Tereus*

/Még a kellemes fehér fénybe fekszel egy darabig, aztán egy acélbetétes bakancs kúszik be a látóteredbe és szolidan oldalba rugdos. Alya illata elröppen, mert elnyomja egy másik ismerős szag.
Ha fölnézel, láthatod a pasit, amint éppen rágyújt egy cigire./
- Helloka öcsi, mondták, hogy itt leszel, de soha nem hittem volna, hogy két csaj úgy levesz a lábadról, mint egy áttivornyázott este.
/Egy laza mozdulattal az enyhén szakadt öltönye egyik belső zsebébe süllyeszti az öngyújtót és szolidan pöfékelve bámul téged. A cigijének egy kicsit fűszeres távol keleties illata van./
- Nah mi az öreg, bámulsz még egy darabig, mint szűzlány az első éjszakán, vagy fölvakarod magad a padlóról végre?

*D.GY.*

/Elfintorodom mikor a kellemes álmot kirúgják belőlem, és leginkább az nem tetszik, hogy ezt nem egy nő teszi, hanem egy férfi.
Félig lebiggyesztett ajakkal és összevont szemöldökkel hallgatom mondandóját, majd felkelek./
+ Vajon honnan szerzett cigit? Meg kell tudnom, hogy vegyek Hilarynek. +
/Fut át agyamon a gondolat, majd az éppen következő merengésem az álmommal kapcsolatos./
+ Vajon tényleg álmodtam vagy, csak a képzeletem játszott velem? Ha az nem volt a valóság, akkor mégsem találom meg így Hilaryt? +
/Leporolom magam, miközben körbenézek. A "faliújságról" az üzenet már eltűnt, ha volt is valaha ilyen, most már nem villogót ott. Kicsit csalódottan fordulok vissza ébresztőmhöz. Bár csak annyi látszik az arcomon, hogy mérgelődöm./
- Helló öcsi?
/Mormogom, majd egy pillanatra becsukom a szemem, hogy ne verjek ne neki egyet./
- A nevem Tereus.
/Nézek a szemébe./
- Téged hogy szólíthatlak, ébresztőóra?
/Kérdezem némi cinizmussal a hangomban./
- És mit akarsz tőlem?
/Furcsállom, hogy nem a védencem -már ha valóban találkoztam vele- konyhájában vagyok, de az, kicsit megnyugtat, hogy legalább egy olyan helyen, amit már ismerek./


{90}

*DGY*

- Jah öcsi. Tudod, ha az első jó bulijaidat Szodomában és Gomorrában tartottad, akkor a hozzád hasonló tejfölösszájúakat úgy hívom, ahogy akarom... főleg amíg nem is önmaguk.
/Laza csuklómozdulattal lepöccinti a hamut a cigiről, majd kisimít az arcából egy tincset. Amikor fölállsz kicsit hátrébb lép, hogy ne kavarjon bele a személyes teredbe.
A nevedről láthatóan nem vesz tudomást, azonban amikor az övét kérded könnyeden vállat von./
- A nevem Ramiel, illetve a többség így nevez, meg egyéb neveken, de azokat nem kell egy ilyen kis minden lében kanálnak ismernie.
/Aztán sarkon fordul, mint aki menni készül, majd a homlokára csapva visszafordul./
- Jah igen, te nem tudnál követni... nem szoktam meg hogy ilyen törpéket hurcolásszak magammal. Nah gyere öcsi.
/Azzal mielőtt bármit is tehetnél megfogja a karod, mire az egész világ ismét meglódul....
Egy pultnál ücsörögve térsz magadhoz, egy különös helyen. Ramiel melletted ücsörög majd lehúz egy korsó ijesztő színű löttyöt./
- Nah most jöhetnek a sirámok öcsi, habár gyóntatni nem én szoktam. /Dől hátra vállat vonva./

*Shirilla Canderion*
- Igen, ez egy telefon. - bólintott a férfi. - Alapvetően a ruháim nem alakulnak velem. De szerencsémre a nagyapámtól megörököltem ezt. - húzott ki felsője alól egy láncon lógó hold alakú medált. - Ez a mágikus ékszer lehetővé teszi, hogy mindenem velem alakuljon. Varázslók készítik, és igencsak megkérik az árát. Neked ilyen problémád, szerencsére nincs. - mosolygott a hím, majd valóban alakulni kezdett. Egyébként sem alacsony teste több, mint három méteres magasságúra nyúlt. Bőrét beborította a szürkés-fehér, tömött, hihetetlenül sűrű, selymes bunda. Ruhái beleolvadtak testébe. Az átalakulás nem volt egy különösebben szép látvány, a csarnokban ülök némelyike rosszalló pillantást is vetett a farkasra. Mintegy fél percen belül a fiatal, szőke férfi helyét egy majd négyméteres, izomhegy vette át, tűhegyes fogakkal. Nem alakult teljesen farkassá, mivel úgy nehezebben bírta volna el leendő lovasát. Helyette a félalak kicsit esetlenebb, ám teherbíróbb mozgását választotta. Kézszerű mellső mancsaira ereszkedett, és egy kedvesnek szánt vicsort küldött Shirilla felé.
- Na pattanj fel. - miután ez megtörtént néhány lépéssel már kint is találhatta magát a kapukon. A vastag bundában remekül meg lehetett kapaszkodni, és Yash biztatta is a lányt, hogy tegye meg, majd nekiiramodott végig a Fősugárúton, egyenesen a kávéház irányába