Fősugárút

/London és a Scotland Yard említése valami kellemes megnyugvással töltötte el. Rögtön a régi olvasmányai jutottak az eszébe. Mindig is szeretett olvasni, a detektív regények pedig a kedvencei közé tartoztak. A fánk és kávé említése pedig mosolyt csalt az arcára. Úgy tűnik, a rendőrök a világ minden táján hasonló szokásoknak hódolnak./
-Ismerős. Én az ügyészségen dolgozom Bostonban. Vagyis, most már találóbb lenne azt mondanom, hogy dolgoztam.
/Ő is elmerengett, az ablakon túli világ most nagyon idegennek tűnt. A munkája nélkül, a kollégái és kapcsolatai nélkül nem is tudta, hogy vajon ugyanaz a személy e még. Hiszen megváltozott minden. A külseje, a az élete, az otthona, még a neve is. Többé már nem lehetett az, aki korábban volt. De ha nem ő, akkor kicsoda?/
-Nem, ez valóban nem London.
/Válaszolta halkan, majd ő is kilibbent az ajtón. Az ajtószárnyak szerencsére nem csukódtak össze korábban a kelleténél. Athalaynak nem kellett félnie. Újdonsült szárnyai szaporán csapkodtak a háta mögött, így könnyedén tudta tartani a lépést a férfival. Úgy érezte, ha kellene, ennél még sokkal gyorsabb tempóra is képes lenne. Hiába vette szemügyre alaposan odabentről, az utca, a hatalmas házak és fénylő kirakatok rengetege így is lenyűgözte őt néhány pillanatra. Csak megkésve válaszolt a férfi felvetésére./
-Ha az egész világ meg is változott, kocsmának lennie kell itt is.
/De többre nem maradt ideje, hiszen egy férfi lépett oda, hogy köszöntse őket. Vagy legalább is a társát. Azt már az első pillanatban gondolta, hogy ő lehet az a vörös, akiről az öreg hölgy beszélt odabent. Az akinek válaszai vannak. Néhány mondat után ki is derült, hogy ez tényleg így van. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy előrébb röppenjen, s magához ragadja a szót./
-Üdvözöllek. Én Akrennys vagyok, s nagyon örülök a találkozásnak. Én boldogan követlek téged, s kérdéseim is vannak szép számmal. Mondhatnám, szinte csak kérdéseim vannak. De tudok várni velük, míg valami nyugodtabb helyre érünk.
/Mondandója befejeztével még csapdosott kicsit a szárnyaival, majd visszalibbent Athalay mellé, s készen állt, hogy kövesse a vezetőjüket./

<6>

Kilépve a napfénybe, Athalay ellenzőt formálva a kezével tekintetét végighordozta az elé táruló látványon. Sok sci-fi és fantasztikus filmet látott valaha, de ez túltett mindenen. A zaj, az illatok, az elszáguldó járművek, az épületek furcsa ugyanakkor lenyűgöző futurisztikus megjelenése mint valami gyorsvonat úgy gázolt át rajta. Persze már a boltban felkészült hasonlóra, de most így szemtől szemben mégis meglepő. Közben majdnem nem hallotta meg társa válaszát, de szerencsére még elcsípte a szavait.
-Boston? Ott nem jártam még, egy ideig Charlestone-ban, majd New Yorkban éltem, mielőtt Angliába költöztem volna...valóban az ügyészségen? Akkor lényegében ugyanannak a gépezetnek voltunk a fogaskerekei. Kissé mulatságos hogy két elárvult fogaskerék itt találkozik.
/Válaszolta nyugodtan, mindenféle harsányság nélkül. Valahogy nem illett a helyzethez a túlzott vidámság, de valahol kezdte megérteni, hogy az eddig a belsőjét emésztő szomorúság sem megoldás. Kapott egy új lehetőséget, egy új életet, ez nem lehet véletlen. Így pedig élnie kell a lehetőséggel, határozta el magát. Akrennys megjegyzésére csak bólintott, ő is úgy gondolta, hogy ha más nem is de az emberek borok, sörök illetve egyéb italok utáni vágya nem változik. Már épp válaszolt volna mikor meglátta az utca túloldalán állót, aki egyértelműen feléjük integetett. Mire reagálhattak volna az illető egyszerűen átszelte az utcát és máris mellettük termett. Agni mondandója kicsit megzavarta Athalayt, így Akrennys vette át a kezdeményezést, miközben magában próbálta megemészteni a látottakat és hallottakat. Azonban egyenlőre az illető nyílt arca és barátságos fellépése, ha nem is altatta el teljesen gyanakvását, de jóval kisebb feszültséggel fordította figyelmét a beszélgetés felé./
-Örvendek Vöröslő Hold, én Athalay vagyok. /Érdekes név, hasonló beszédes neveket akkor hallottam, amikor anyám rokonait kerestem fel a rezervátumban./
-Nos köszönöm, én is elfogadnék valami szíverősítőt, nah meg lenne egy két dolog amire én is kíváncsi lennék. Akkor hát, mutasd kérlek az utat.

< 6 >

*Akrennys és Athalay Nekare*

– Van itt egy kávézó, direkt lefoglaltunk egy asztalt, hogy legyen hol beszélgetni. A kérdéseiteket nyugodtan elkezdhetitek feltenni út közben is. / Indult meg az utcán egy pár házzal távolabb lévő vendéglátóhely felé. / – Oh, egy pillanat, hívom a váltást. / Bal kezét a fülén lévő ezüstös fülgyűrűhöz érintette. /
– Shanice, kapás van, jöhetsz strázsálni! / Fejét újra a páros felé fordítva folytatta./
– Akrennys, ha gondolod, használhatod a vállamat, úgy kevésbé fárasztó. Persze, nem csak nektek vannak kérdéseitek. Engem érdekel például, hogy honnan jöttetek? Pontosan melyik évből? Milyen városból? Hogy keveredtetek át? Szóval bármi, amit el szeretnétek mondani! Meg amit nem… De nyugi, nyugi… elsődlegesek a kérdéseitek… / Nyugtatta magát a férfi. Mindeközben, az irányadó kávézóból egy nő lépett ki, és határozottan megindult a bolt irányába. Mellettetek elhaladva intett Vöröslő Holdnak, aki felemelt kézzel viszonozta az üdvözlést. /
– Szóval, néhány alap dolog. Ez itt H'Sekirat, a harmincadik században. Elég sok változás történt a világban, nem csak a technológiai fejlődést tekintve. Azt hiszem, már mind a ketten rájöttetek, hogy nem csak emberek léteznek. / Sandított Akrennys felé. / – Úgyhogy az első nagy sokkon mindenképpen túl vagytok. / Mire mondandója végére ért, amit szinte egy szuszra hadart el, már a kávéház elé is érkezett. Előzékenyen nyitotta az ajtót. /

* Folytatás a Kávéházban.*

/Figyelte a két lábon járó, farkassá alakult nőt és kilelte a hideg, amikor az újra elkezdett beszélni, ebben a formában./
+ Scarlet Freeman, mi van akkor, ha ez a lány valóban igazat mond? Akkor mit csinálsz nagylány? +
/Kicsit bizonytalan léptekkel halad az ajtóhoz, és mikor kitekint megáll./
- H'Sekirat? Mintha ezt olvastam volna a tükrön.
/Visszanéz a lányra, bár nem szívesen teszi. A látvány túl élethű, ezért viszolygást kelt benne. Szavai ellenére, hogy elkíséri és nem örülne, ha baja esne Caecusnak, nem hitte el, nem bízott meg benne. Mégis ő volt az egyetlen aki itt volt, leszámítva a bolttal szemben ülő négylábút./
+ Ha álmodom fel akarok ébredni! +
/Fut át a gondolat az agyán, miközben kilép az ajtón. Tekintetét a feléjük nagy figyelmet szentelő szürke szőrgombóc felé emeli./
+ Még egy farkas? Ha ez is elkezd beszélni, akkor meghibbantam! +


{6}

/ Shanice egyáltalán nem próbálkozott biztató vigyorgással, ami egyébként sem mutatott volna jól a farkaspofán. Nyugodtan kilépett Caecus után az ajtón, és becsukta maga mögött. /
– Hé Yash, nem lesz meleged, így bundában? / Emelte fel a hangját, hogy az utca másik oldalán ücsörgő farkas is hallja. Az állat nemlegesen megrázta a fejét. /
– És még ő a sarkvidéki. / A nő nyújtózott egyet, majd elkezdett visszaalakulni. Nem telt bele sok idő, és anyaszült meztelenül álldogált az utcán. /
– Szóval gyaur, hogy tetszik a város látképe? / Fordította újra figyelmét az alakváltó felé, miközben visszavette a szoknyáját. /
– Gondoltam kevesebb vadász figyelmét keltem fel, és szemmel láthatóan neked is szimpatikusabb az emberi alakom. Egyébként merre szándékozol elindulni?

/Tetettet felháborodással figyeli a lány, nem éppen szemérmes viselkedését. Tanár lévén az ilyen dolgokat el kell, hogy ítélje. Még ha ő maga sem prűd!/
- Latom téged cseppet sem zavar, hogy ki látja meg meztelen tested! De engem igen!
/Mondja enyhe szidalmazó hangsúllyal, hangjában./
- Ami a vallásomat illeti, ne firtasd és ne tegyél rá megjegyzést, mert ha megtörténik...
/Mélyen a nő szemébe néz, egy pillanat erejéig el is halkul, majd folytatja./
- nem leszek illedelmes, iskolázott és nőies!
/Majd mintha az előző téma nem is létezne, mosolyogva felel a kérdésre, melyet Shanice tett fel neki./
- A város látképe? Borzalmasan fest! Olyan, mintha egy Star Wars és egy másodosztályú Underworld film keveredésébe csöppentem volna.
/Enyhe vállrándítással, le is tudja a mentegetőzést őszinteségért. A mosoly elszáll arcáról, helyét felváltja a komoly és határozott mimika. Alaposabban körbenéz./
+ Rémes! Mi mindent ki nem találnak!? +
- Hogy hova szeretnék menni, már mondtam bent az üzletben is! Ki innen, hogy a diákjaimat megtaláljam!
+ És én még azt hittem, hogy egy nyári kiránduláson nem történhet semmi rossz velem! +


{7}

– Ha érdekelne ki lát meg meztelenül, sok ruhát veszítettem volna el az átváltozásaim miatt. Ezen felül, inkább vonom magamra a vadászok figyelmét nőként, mint vérfarkasként. / Fejezte be felöltözését a nő. / – Vallás? A kifejezés nem a vallásodra vonatkozott. Egy régi szó, amit az őseim használtak a hitetlenekre. Márpedig, te még mindig nem hiszel. /Meg sem próbálta leplezni fáradt sóhajtását. /
– Tudod, a kint ez a város. Nem értem pontosan mit hiszel, hol vagy, de kezdek kifogyni az ötletekből, hogyan nyithatnám fel a szemed. És nem szeretnék durvább eszközökhöz nyúlni. / Rázta fejét elgondolkozva Shanice. /
– Yash, kérlek, valamit inni! / Szólt át a farkasnak. A hím felemelte szürke fejét, és megrázta magát. Komótosan felkelt, majd a hirdetőtábla mögül előhalászott egy hátizsákot. A járda szélénél megállt, gondosan körülnézett, bár nem számított forgalomra, végül négy mancsán átdöcögött. A nő elvette a hátizsákot és kihalászott belőle két üveg átlátszó folyadékot. Az egyiket Caecus felé nyújtotta. /
– Tessék, jót tesz némi hideg víz ebben a hőségben. / Megvárta, amíg a nő elfogadja az italt, ha az mégis visszautasította, akkor vállrándítással visszatette a zsákba a második üveget. / - Ami a folytatást illeti... Mint mondtam, elkísérhetlek a teleportkapukig, ahonnan felkeresheted az alakváltók városát. / Kortyolt egyet az italából. Mindeközben a farkas megkerülte a beszélgetőket és a bolt küszöbére heveredett. / – De akár felkereshetjük a kávéházat, vagy a huszonegyedik századi múzeumot. Ezen a szinten sok a bolt, mehetünk vásárolgatni. Egyszer csak elhiszed, ami körülötted folyik.

/Végighallgatja a lány szavait, de közben a feléjük cammogó, elővigyázatos farkast figyeli./
+ Mint egy jól idomított kutya! +
/Fut végig a gondolat elméjében. A felé nyújtott üveget elveszi, de nem iszik belőle, inkább szemlélődik tovább./
- Szóval egy CSK csapat is érkezik hamarosan.
/Elfordul kicsit tőlük, mintha csak tekintetével keresne valamit. Arcán a szomorúság jelei uralkodnak el és ezt akarja leplezni. Pár percig figyeli az áttetsző utat amin áll, majd rendezett vonásokkal vissza fordul a páros felé./
- Először menjünk a Múzeumba.
/Mondja csendesen./


{8}

– CSK mi? Hagyjuk inkább. / Rázta a fejét lemondóan Shanice. Nyugodtan várt, amíg a másik döntésre jutott. / – Akkor hát, irány a múzeum. / Bólintott, majd elindult a fénylő járdán. A farkas megeresztett egy rövid kaffantást. / – Tudom, tudom, legyek kedves! / Integetett háttal az állatnak a nő. / – Neked pedig jó várakozást! / Néhány lépés után megtorpant, visszafordult Caecus felé. Átható pillantása hideg jégként hatott. / – Közben elárulhatod, mit vársz, hogyan segít neked a múzeum feldolgozni a helyzeted. / Valójában nem úgy tűnt, hogy érdekli a válasz. Nyugodtan folytatta az utat, könnyed léptekkel./

* A múzeumhoz írtam nyitót, mindkét helyre írhatsz. Folytatás: itt *

/Szótlanul figyeli Shanice-t ragadozó mozgását, ahogy halad előtte. Kérdésére nem felel semmit. A hideg tekintetre ugyan úgy reagál. Saját gondolataiba temetkezik el./
+ Tényleg! Mit várok a múzeumtól? +
/Nem tudott választ adni saját magának sem erre. Hogyan is várhatja el tőle egy idegen?
Az küszöbön maradt farkasnak, csak egy válla felett visszatekintett halk búcsúval köszönt el./
- Viszlát blöki!


{9}

/Végül már nem bírtam tovább, fojtogatott a magány és a múlt, az a hosszú-hosszú múlt... Még egyszer óvatosan végigsimítottam az arcomon, újra és újra megdöbbenve ifjonti üdeségén. Az ujjamra csavartam néhány világosabb tincset, majd a fejem csóválva felálltam./
+ Egyszerűen hihetetlen... én vagyok és itt vagyok, valami fura világban, egy fiatal testben... legyőztem a halált...
/Zavaros gondolatok közepette indultam meg, a finom ruha selymes simasággal hullámzott a testem körül. Azt hiszem még enyhén sokkos állapotban volta ettől az egésztől.../
+ Ez az én koromban elég veszélyes.... áh de hülye vagyok, már nem az én korom az én korom... huh, ezt még azt hiszem szoknom kell...
/Nem is néztem merre tévelygek, az emberek automatikusan kitértek előlem, és szerintem csak ezért nem ütköztem neki senkinek./
+ De vajon miért mennek el a közelemből olyan áhítatos csodálattal??

(4)

*Éadrom és Shirilla Canderion*

/ Az utcai forgatag a szokásos H'Sekirati mintát mutatta. Az emberek közé vegyült csodás lények a hozzászokott szemnek már nem jelentettek újdonságot. A bolti kirakat mellett, az ajtó takarásában strázsáló páros azonban feszültnek tűnt. A magas, hosszú ezüst-szőke hajú, lágy vonásokkal rendelkező férfi nyugodtan tűrte a mellette álldogáló, miniszoknyás, fekete hajú nő sóhajtozását. /
– Miért éppen angyal… és még egy alakváltó? Miért ne jöhetne még néhány vérfarkas? Vagy tündér? Kevesebb velük a gond, mint… / A hím felemelte kezét, mire a fiatal nő panaszáradata megrekedt. /
– Légy kedves, Shanice. Ez a feladatod. / Hangja, mint a tenger morajlása, úgy zúgott a fülekben. A mellettük elsétálók kicsit riadtan pillantottak a hímre. /
– Igen, tudom Yash. A feladatom. / Mordult egyet a nő, cseppet sem emberien. Határozott léptekkel indult meg a boltból kilépő felé. A támaszkodó „szőke herceg” kiegyenesedett, és néhány lépés távolságból követte. /
– Sziasztok. A nevem Shanice, és az én feladatom, hogy válaszoljak a kérdéseitekre, illetve elmagyarázzam, hogy mi történt veletek. Legalábbis azt, amiről mi is tudunk. / Állt meg három lépésre az angyaltól a jégkék íriszű lány. Szemeit lesütve, karjait maga köré fonva. /

/A bolt falai jótékonyan tompították az utca zajait és mindez egy pillanat alatt megszűnt, ahogy kiléptünk az ajtón. A város hangjai szinte belerobbantak világunkba. Az úton sci-fibe illő, futurisztikus járművek suhantak, a járdán embertömeg hullámzott. Különös világ volt. Mindenhol fényreklámok villogtak, az úttest pedig különös, áttetsző anyagból készült. Egy pillanatra úgy éreztem, bármely pillanatban lezuhanhatok a több emeletes mélységbe. Ösztönösen moccantak meg a szárnyaim és visszarezzentem. Mély levegőt vettem és próbáltam valami irányt találni ebben az embertengerben. Ekkor egy ifjú hölgy lépett hozzánk és szólított meg minket. Shirilla teljesen természetesen reagált az érkezőre, én csak alaposan szemügyre vettem a lányt, és azon gondolkoztam, hogy jégkék szemeit vajon miért süti le./
- Örvendek Shanice, Éadrom a nevem, ő pedig Shirilla! /Mutattam be a macskalányt./
- És hálásak vagyunk a segítségedért. Ezek a kérdések engem is érdekelnek és mindenre nyitott vagyok, amivel segíteni tudsz nekünk. Gondolom, Ő a társad? Üdv neked! /Pillantottam a szőke hajú férfi felé./
- Különös ez a ti világotok, vagyis, most már a mi világunk is, ha jól gondolom. Kérlek, menjünk valami kevésbé zajos helyre és mondjatok el mindent. /Kihúztam magam és szétterpesztettem szárnyaimat. Még kissé nehézkesen ment és erősen összpontosítanom kellett, de éreztem, hogy minden próbálkozással könnyebb lesz. A póz, mit felvettem, látványos volt, hisz egy két ember alaposan megnézett és a kirakat ablakán visszatükröződve én is megbámultam magam egy pillanatig.
- Ezek tényleg káprázatosak. /De sokáig tartanom nem lehetett, hisz legalább négy méteres fesztávot produkáltam és bármilyen gyönyörűnek is tűntek a kinti fényben izzó, csillogó szárnyaim, az emberek nem sokáig értékelték. Néhányan szitkozódva, lökdösődve próbáltak maguknak utat törni, ezért sűrű bocsánatkérések közepette újra összehúztam szárnyaim./
- Sajnálom, még nem igazán szoktam meg ezt az új testet és a környezetet. /Pillantottam bocsánatkérően a többiekre./


{4}

/ Shanice egy pillanatig csak meredt a kérdéseit elhadaró lányra, tekintetében megjelent valami különös felsőbbrendűség, büszkeség és távolságtartás, de egy pillanat alatt el is tűnt onnan, és csak valami megtört, mogorva érzés maradt. /
– Yash. / Mutatkozott be társa, kedves mosollyal nyújtva kezét kézfogásra mindkettejük felé. /
– Csendesebb helyre? Rendben, a Tanácsházban el tudunk vonulni. Közben a regisztrációtokat is meg kell ejtenünk. / Mondta halkan a nő, és kezével irányt mutatott. / – Arra induljunk. Ami pedig a kérdéseidet illeti… A bolt valamiféle tér-, és időkapuként működik. Nem ti vagytok az elsők, akik átléptetek rajta, és egy másik testben ébredtetek. Visszatérési lehetőség nincs.
– Még nem tudunk róla. Kedvesebben kislány, próbálj pozitív lenni. / Egészítette ki sóhajtva a férfi. / – Elnézést kérek.
– Óvatosabban azokkal a mamlasz szárnyakkal! / Mordult fel Shanice Éadrom kinyújtózására, de Yash egy halk köhintésére mélyet sóhajtott. / – Nincs semmi gond, csak nem az utcán kéne gyakorlatozni. Lesz rá időd bőven, hogy megszokd az új testet. Ahogy neked is alakváltó. / Mérte végig Shirillát. /
– Szóval arra van a Regisztrációs Központ. / Indult meg a szőke srác egy gyakorlott vadász lépteivel. /
– Még valami hirtelen feltörő, gyors kérdés, vagy Jajj el sem hiszem, hogy ez a valóság, mi a fene történt, hazugság az egész felkiálltás?
– Shanice!
– Elnézést. Mesélhettek közben magatokról is. Bár gondolom a boltban már megismerkedtetek.

/ Elfogadtam a felém nyújtott kezet. Majd újdonsült vezetőink után indultam, s közben hagytam, hogy Shirilla belém karoljon. /
- Ne aggódjon Yash, nem történt semmi. Bár tényleg elszomorító, hogy nincs vissza út. De mondja csak, Shanice kisasszony, miért ilyen ellenséges? Hisz kétlem, hogy bármit tettünk volna, amivel megbánthattuk.
/ Shirilla rögtön lecsapott a lehetőségre, hogy beszélhessen. Így hát az út jelentős részén hallgathattuk élettörténetét azon az aranyos, csivitelő hangján. Én csak mosolyogtam, és próbáltam minél többet megjegyezni a városból. Lélegzetelállító látvány volt. /
- Azt hiszem, én kihagyom az élettörténetet. Különben se hiszem, hogy bármi amit mondok ismerősen hangzhatna önöknek, vagy különösebben érdekelné. Másrészről, ha igaz amit mondtak és nincs visszaút, akkor a régi életünk már amúgy is a múlté. Így hát fölösleges, lépten nyomon elmesélnünk mindenkinek. Nemde?
/Tán kissé túl erősre sikerültek szavaim, ám mégis sokkal igazabbnak éreztem így, mint ha előadnám életem történetét. Úgy véltem, mivel említettek előttünk érkezőket, talán csak formaság a kérdésük, hogy könnyítsék az átmenetet számunkra. Ám ekkor szöget ütött a fejembe: voltak előttünk érkezők!/
- Ne haragudjon, de említett előttünk érkezőket. Őróluk beszélhetne, kik ők és hányan vannak? És ha már itt tartunk, ha jól sejtem önöket valaki küldte és nem pusztán szívjóságból ácsorogtak a boltnál. És valahonnan az információikat is szerzik. Tehát felmerül a kérdés, kik is önök valójában, és kiknek dolgoznak?
/Szegeztem végül nekik a kérdést, mi már az első pillanattól kezdve foglalkoztatott. És bár a Yash nevű feltűnően kedvesebben viselkedett velünk, Shanice egyenessége és el nem rejtett ellenszenve mégis sokkal megbízhatóbbnak mutatta őt. De, ez nem jelentette, hogy feltétel nélkül megbíznék mindkettőben, így hát nyitva tartottam a szemem, miközben a Tanácsháza felé tartottunk./


{5}

/ A nő olyan könnyedén figyelmen kívül hagyta az ellenségességére irányuló kérdést, mintha nem is hallotta volna. Megszaporázta lépteit, hogy Yash elé kerüljön. A szőke férfi néha a mesélő Shirillára pillantott, és egy bólintással jelezte, hogy figyeli a történetet. Az angyal kérdésére a kísérő páros összepillantott. /
– Mivel Yash nem éppen egy beszédes típus… / Sóhajtott egyet Shanice, és kicsit lassított tempóján, hogy ne távolodjon el túlságosan a többiektől. / – Valóban, nem véletlenül ácsorogtunk a bolt előtt. A falkavezérünk döntött úgy, hogy az átlépők biztonsága érdekében néhány arra érdemes farkasnak kiadja feladatként a fogadóbizottság szerepét. Ezek vagyunk mi. Információkat szolgáltat az orrunk. / Érintette egyik ujját orra hegyéhez a nő. / Egyébként pedig felváltva vigyázzuk a boltot, nehogy elszalasszunk valakit.
– És próbálunk nem elveszíteni senkit. / Jegyezte meg csendesen a férfi, amit Shanice gyilkos pillantással honorált, majd torkát megköszörülve folytatta. /
– Nos, a falkánk nem nevezhető szervezetnek. Nem dolgozunk senkinek, csupán az Ulfric parancsait követjük. Az Ulfric a vérfarkasok vezére. Ahogy az angyaloké Michael, az alakváltóké pedig… Persze, az alakváltókat a Céhek Tanácsa irányítja, nincs kiemelt vezető. Egyébként mindhárman vérfarkasok vagyunk. A diplomáciai csatornák elég lassúak, így még nem sikerült több fajt beszervezni.
/ Beszéde közben az út végén feltűnt egy impozáns, díszes épület, melyen felirat hirdette célját: Tanácsház. Shanice lépett be elsőnek, Yash megvárta, amíg a két kísért átlép a bejáraton, így utolsónak ment be. /
*Folytatás az Előcsarnokban*

/Mikor Éadrom kinyilvánította véleményét az élettörténet elmondásáról, lehajtottam a fejem és elpirultam./
+Ez eszembe se jutott./Szégyelltem magam, hogy csak így elkotyogtam
mindent, nyilván feleslegesen. Elhatároztam, hogy ezután csak akkor
fogok megszólalni, ha muszáj. Ekkor az angyal az előttünk érkezőkről és
két vezetőnkről érdeklődött. Mivel ezek engem is érdekeltek, felkaptam a
fejem és füleltem. Ekkor valami furcsát éreztem. Minden zaj
felerősödött. Élesebben hallottam a mellettünk elhaladók lépteit és már
messzebbről is értettem azt, hogy miről beszélgetnek. A fejemhez kaptam
szabad kezem és kitapogattam új füleimet. Hegyes, szőrös fülek voltak
ezek és nem is ott, ahol eddig voltak a füleim, hanem fentebb. Egy
repülő autó ablakában aztán szemügyre is vehettem őket egy pillanatra.
Igazán érdekesen néztem ki, macskafülekkel. Elmosolyodtam és Éadronra
néztem, majd nézelődtem és hallgatóztam. Shanice kezdett el magyarázni
arról, hogy ők farkasok és a vezérük osztotta be őket a bolt elé, hogy
minden újonnan érkezőt kísérjenek el. Aztán valamit magyarázott a
vezetőkről, de nem figyeltem oda annyira, mert a hangok, melyeket hallottam, jobban lekötötték a figyelmemet. Bár, mikor szinte mellettünk suhant el egy autó, vagy mi, az nagyon hangos volt. Mikor megérkeztünk a Tanácsházára, úgy döntöttem, hogy megpróbálom visszaalakítani a füleimet emberiekre. Behunytam a szemem, összeráncoltam a szemöldököm és koncentráltam. Aztán körbefüleltem. Még mindig hallottam, ahogy odabent beszélgetnek néhányan. Ismét megpróbáltam, de csak félsikert értem el. A bal fülem már emberi volt, a jobb azonban még mindig egy macskáéhoz hasonlított. Felsóhajtottam és harmadik próbálkozásomra szerencsésen eltűnt a macskafül. Sikerélményem mosolyra fakasztott, úgy léptem be Shanice után az ajtón./
*Folytatás az Előcsarnokban*

{5}

* Izzy Mirbacle *

/Az utca forgataga lenyűgöző volt, sokféle lény keveredett az emberek közé. Két kölyökmacska kergetőzött az egyik sikátor közelében, majd átalakulva két kiskutya folytatta ugyanazt a játékot. A bolt előtt egy magas, szikár, vörös hajú és vörös kecskeszakállú, barátságos mosolyú fickó nézett végig Izzyn. Csak pár lépésre állt az ajtótól, a falnak támaszkodva, de a lány feltűnésekor kiegyenesedett, és egy lépést a kilépő felé tett./
– Szia, nem gondoltam, hogy ilyen hamar köszönthetünk még valakit H'Sekirat-ban! A nevem Agni, én leszek a kísérőd egy rövid ideig. Gondolom sok kérdésed van, mivel most érkeztél, új testben. Szívesen válaszolok minden kérdésedre. / Nyújtotta kezét üdvözlően. / – Szeretném, ha tudnád, hogy biztonságban vagy, és nem kell semmitől félned. Sokkoló lehet új testben és egy ismeretlen világban ébredni, ezért kérlek mondd, el ha tehetek valamit, hogy jobban érezd magad. Tudod, mint újonnan érkezőnek be kell regisztrálnunk, de nem szeretnélek addig ezzel terhelni, amíg minden kérdésedre választ nem kaptál. Ha gondolod beülhetünk az utca végén lévő kávéházba, vagy sétálhatunk egyet.

/Amint az ajtó túloldalára értem, egyből egy magas, vörös hajú férfit pillantottam meg, aki kedvesen mosolygott. Körbenéztem, és nagyon úgy tűnt, hogy mosolyát nekem szánta, majd tett felém egy lépést, és elkezdett beszélni hozzám. Próbáltam rá figyelni. A sok furcsa dolog közül, ő normálisnak tűnt, azonban rengeteg különös dologról beszélt nekem. Valami H'Sekirat nevű helyről, új testről, meg valami idegen világról beszélt. Elég nehezen bírtam követni mondanivalóját. Ekkor akaratlanul is újabb pillantást vetettem, kezemen lévő karkötőmre. most azonban, feltűnt, valami, ami előbb elkerülte figyelmemet, a kéz melyet néztem, nem az enyém volt. Furcsállóan néztem rá, majd -mint ilyen furcsa helyzetekben szoktam-, hosszú szőke hajamat, próbáltam összefogni vele, de a hajam eltűnt, vagyis csak megrövidült. Ettől az új felfedezéstől, kezdtem zaklatott lenni. Most már tényleg nem értettem semmit sem...A kérdések egyre csak sokasodtak bennem, míg egyetlen egyre sem tudtam választ találni.
+Várjunk, azt mondta, hogy válaszol minden kérdésemre? De mégis hogyan tudna?...Ez biztosan, csak egy álom, ugye? Ugye ez csak egy álom? Nem lehet más. Ilyen dolgok nem léteznek./Gondoltam, s végül úgy véltem, megbízom benne. Valamilyen oknál fogva, hittem, hogy a velem szemben álló az igazat, mondja, vagy legalábbis azt amit igaznak hisz.
-Lehet, hogy jobb lenne ha leülhetnénk valahol, nem vagyok benne biztos, hogy állva végig tudom, hallgatni a válaszokat/ mondtam. Különös módon, azt mondtam, neki ami éppen a fejemben, volt...valamiért bíztam benne./

{2}

/ A férfi egy pillanatra meglepettnek tűnt, aztán bocsánatkérő arckifejezést öltött. /
– Sajnálom, nem akartalak leterhelni ezzel a sok dologgal egyszerre. Azt mondják túl sokat beszélek, talán igazuk van. A kávéház erre van. / Indult meg az utcán Agni. / – Szóval az én nevem Agni, más néven Vöröslő Hold. Téged hogy hívnak? Várj egy percet! / Kezével a fülén lévő gyűrűhöz nyúlt. / – Hé srácok, jött még egy lány. Beülünk kávézni, majd később regisztrálunk. Ha gondoljátok ugorjatok be visszafelé. / Mondta, mintha csak telefonba beszélne. / – Szóval, akkor hogy hívnak? És honnan jöttél? / Fordult vissza a lány felé. / – Aztán persze én is mesélek. Tudom, sok lesz ez egyszerre, de remélem nem ráz meg nagyon…

/A férfi arcára bocsánatkérő arckifejezés ült ki. Bizonyára észrevette, hogy nem igazán tudom, követni azt a sok információt, melyet szinte egyszerre zúdított rám. Végül elindultunk egy kávéház felé. Menet közben a vörös hajú bemutatkozott, s nevem után érdeklődött. Ezután a férfi elkezdett beszélni, ne hallhatóan nem nekem, hanem valaki másnak/
+biztosan telefonál/gondoltam. Agni újból felém fordult, s ismét nevemet kérdezte, valamint azt, hogy honnan jöttem, s én feleltem neki/
-A nevem Izzy...vagyis Mia. Mia-nak hívnak/nem értettem, hogy miért mondtam azt a nevet amelyet a tükörben láttam./
-Dublinból érkeztem ide Londonba a barátnőmmel. Mióta abban a boltban elhúztuk a fátyolt, nem találom őt. Nagyon aggódom érte/ feleltem, majd nagyon halkan még megjegyeztem/
-Most pedig itt vagyok egy teljesen idegen helyen, egyedül.
/Majd én is feltettem a férfinak egy kérdést/
-Egyébként te ki vagy?


{3}

* Izzy Mirbacle *

– Én leszek az, aki segít neked eligazodni ebben az új időben. Tudod az a bolt, ahol kijöttél, egy kapu. Sok változást kell megszoknod. Nem tudom, a barátnőd mikor fog kilépni, vagy kilépett-e már, egyáltalán ő is átkerült-e… bár Yash-ék azt mondták ma már ketten jöttek át, és az egyikük egy lány… / Gondolkozott el a vörös hím. / – Szóval ott tartottam, hogy akaratlanul átléptél egy kapun, ami… a harmincadik századba teleportált. És egy új testet is kaptál. Méghozzá nem egyszerű emberét. Furcsán fog hangzani, de egy mágus vagy. Ez azt jelenti, hogy megfelelő tanulás után képes leszel bizonyos dolgokra. Talán ösztönösen képes vagy már pár trükkre. Bocsi, megint sokat beszélek, még mielőtt leülhetnél… / Vakarta meg feje búbját a férfi. / – Kérdezz csak nyugodtan. Nem te vagy az első, akit így fogadhatunk, szóval kezdünk hozzászokni.

*Éadrom*

/Tűnődve figyeltem a srác hátát. Hosszú ideig gondolkoztam rajta, hogy ez megint valami hülye átverés lesz-e, meg azon is filóztam, hogy tényleg akkora kretén vagyok, hogy ennek a srácnak a felmenőit próbálom menteni, amikor jobb dolgom is van? A válasz tömör volt és velős: ja.
Sóhajtva megsimogattam az oldalamon függő fegyvereket, majd sétáltam tovább. Már majdnem a tanácsháza elé értünk, amikor a srác megtorpant. Rémült tekintettel nézett rám./
- Nincs több időnk felség. Kérem értsen meg....
/Ennyit mondott, aztán mintha valami teleportáló örvény rántotta volna magába./
+ Oh, hogy menne a francba az összes szerencsétlen, akinek nincs jobb dolga, mint ellenem merényleteket tervezni!
/Dühösen kezdtem rohanni az egyetlen biztonságosnak tűnő hely, a tanácsháza felé. Éppen arra gondoltam, hogy árnyékká változok, de elég volt egy pillantást vetnem a még mindig magasan fent az égen járó napra, hogy elvessem ezt az ötletet. Járhattam a napon a kevert vérem miatt, de a tisztán vérszívó képességem ettől még nem békült meg vele.
Megpróbáltam átvágni a tömegen, ami nagyrészt szét is nyílt, hiába jöttek ki vagy ezren a Tanácsházából folyamatosan. Azonban nem mindenki volt elég figyelmes. Nem tudom, hogy a srác más világban járt, vagy pusztán a felhők között +amit mellesleg nem is csodáltam volna!+ de nem trt ki az utamból, ahogy arra számítottam. A dolognak az lett a vége, hogy nem túl elegáns csomóba zuhantam rá, mint valami szerencsétlen fogyatékos.
Sűrűn szitkozódva próbáltam lemászni róla, de közben a környező tömeget is figyeltem, hátha valaki megint az irhámra pályázik./
- Bocs haver, nem volt szándékos.... /Néztem végül a szemébe a sötét napszemüveg üvegén át, miután egyenlőre nem láttam senki gyanúsat./

(113)