Előcsarnok

/Nézem az egymásra találó szerelmeseket és mondhatnám, hogy meghatódom a túláradó és árként kicsapó szerelem izzó tüzétől, de az nem lenne teljesen igaz, világ életemben ugyanis soha nem voltam romantikus alkat, így inkább, szépen megvárom amíg befejezik, közben csak azon elmélkedek bőszen, hogy vajon hogy tudnék olyan homályt idézni, amin a kifinomult vámpírlátásom sem lát át? Mivel végül arra jutok, hogy sehogy, így félre is teszem a dolgot ideiglenesen. Most azt hiszem bárhol szívesebben lennék, mint itt. Na nem, mégse, Nostreafathoz még kevésbé van hangulatom menni.... Minden esetre, amikor úgy tűnik a sidhe is túlélte vadász szerelme első rohamát, az árnyakat szépen a helyükre küldöm, hogy mindenki lásson mindenkit, ne csak én őket./

- Nos üdv, de ne lőj rám lehetőleg, mert esélyes hogy túlélem, de nem igazán fogom díjazni a dolgot. Mellesleg benned kit tisztelhetek? /kérdezem nyugodtan. Tényleg nem esne jól, ha rám lőnének, lelőnének, vagy ilyesmi. Megesett már párszor, és nagyon gyűlöltem a dolgot..../

- Ha pedig jól értettem, ismered őt, tehát a 21. századból származol, ajánlom, hogy majd keress meg valakit a saját fajtádból, csak miheztartás végett... mondanám, hogy segítenék, de a vadászok nem nagyon bírnak....

(44)

+...te hülye, beképzelt, sznob, bunkó stb. Azt hiszem ezeket kifelejtette, pedig nem szokása. Biztosan beleesett a "jómodor-kádba", vagy tényleg nagyon megijedt. Na ezért szeretem! Mindig megbánja utólag a hülyeségeit.+

/Úgy tűnt, hogy végre minden rendben van, a karomon kívül. Na mindegy, majd valahogy begyógyul, jó kis emlékeztető lesz, hogy most már jobban oda kell figyelni erre a fekete hajú nőszemélyre. Hirtelen tudatosult bennem, amit Lyn mondott./

- Mármint ugye nem arra gondolsz, hogy megint szakadjak el tőle? /Szorosan átöleltem, igazán biztosságot adott, hiszen ő az egyetlen dolog - na meg az órám, de az nem számít annyira - aki a múltamból van és nem szeretném elveszíteni. Na jó, természetesen az óra is számít./

- Még így is tetszem? Ku*** jól nézek ki drágám! Te sem panaszkodhatsz azért.../Közben végigmértem és elidőztem a domborulatain, szemeim pedig sosem hazudtak...és ezt Ő is tudta./ - Amúgy kerestelek abban a boltba' Laila /hülyén hangzott, hülyén mondtam ki az új nevét/, de nem találtalak sehol. Egyébként ma te vagy a második, aki meg akar ölni. Nekem is új nevem van: Rabraquat. Tetszik, úgy hiszem, a tiedet is meg fogom szokni, amennyiben nem lehet visszamenni innen a mi jelenünkbe, vagy mi van. Sosem értettem ezt az időutazásosdit. Nem vagyok én Marty McFly. /A királynő felé fordítottam fenséges arcomat./ Szóval, magammal vihetem őt a domboldalba, vagy nekem kell mennem a katonai haditámaszpontra?

/Lynre olyan kérdő szemekkel néztem, hogy szerintem bármilyen csajt kihúzott volna a bugyijából. Hiába, a sárm, az sárm és én tökéletes vagyok!/

[28]

+ Csöpög, csöpög, csöpög, nem folyik.....
/Oké, tudom, cinikus vagyok, de istenem, ilyennek születtem, mit lehet tenni?! Körülbelül annyira hittem a szerelemben, mint neandervölgyi ősember az űrkutatásban, ergo semennyire... na de ez az én egyéni szocproblémám, attól ők még kiélvezhetik a nagy boldogságukat, az érzelmi nyomorékság tudtommal nem ragályos. Ellenben kezdett nagyon hülye érzésem lenni attól, hogy itt figyeltem a Rómeó és Júlia 3. 0-át, mialatt azért evett a fene, hogy hogy a fenébe fogok a vámpírkirály elé kerülni?! Azért valljuk be, volt egy kis para az egészben. A sikítófrász és a hánytál pedig nem fért meg egy szobában, valakinek mennie kellett.. Úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha én megyek.../
- Nem hiszem, hogy a Tündérdombok, bármelyik domb is értékelné egy vadász személyét, habár egy probát lehet tenni, ha nagyon nem jön be, megfojtják a rózsák, vagy egy sötét lény felfalja, kockáztatni lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e. Én azt ajánlom, egy kicsit még élvezzétek ki az egymásra találás boldogságát, aztán jöhetnek a szarabb dolgok. Neked Laila ugyanis mindenképp el kell menned majd Vhinudratba, neked pedig fel kéne keresned a dombokat Rab. Én most elmegyek egy kicsit, elintézek pár dolgot, aztán visszajövök. Addig szórakoztassátok egymást, szerintem menni fog...
/Tényleg van néhány fontos dolgom, szóval kis időre elhagyom a párocskát.../

*Bocs emberek, kicsit távozom... *

(45)

/Már úgy ismerem az utat, mint a tenyeremet. Szépen lassan sétálgatok a havas utcán, de nem fázom, hiszen már megszoktam, hogy a ruha melegít ha kell, gondolom hűt is, ha úgy hozza az időjárás. Klárin járt az eszem, meg Lynen, meg Miurán...szóval a nőkön. Mennyire változatosak, az egyik hisztis, a másik pökhendi, a harmadik...Lynarin. Ő még nem tudom milyen, de ki fog derülni biztos. Remélhetőleg ott találom őt, és segít még nekem egy két dologban. Például nagyon zavar, hogy nincs pénzem...meg motorom. Na mindegy, ha lesz, bejárom ezt a környéket, biztos élvezni fogom a felhőkarcolók közti száguldást. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek itta rendfenntartók, lehet, hogy valami különleges lények. A tanácsház már messziről látszik, úgyhogy szép lassan odairányítom magam. Belépek az előcsarnokba, de elém persze senki sem jön. Csak jönnek-mennek az emberek. Na hol is kezdjem? Kicsit várni fogok, hátha feltűnik./

[50]

/Hallgatom a fajtársam fecsegését és ha nem mondana sok információt amit valóban lényegesnek és fontosnak tartanék, akkor lelőném képzeletben, de mivel azért tudok mazsolázni a sok körítés közül, ezért nem teszem meg./
+ Voldemort?! Vadászok?! Vámpírok?! Száz szónak is egy az eleje "V", szumma-szumma annak akinek "V" van a nevében, és főleg az elején rossz! Már csak Raphaelnek kell kitalálni valami hangzatos "V" kezdőbetűs nevet! +
/Cinikus félmosoly jelenik meg a szám szegletében. Figyelem a környezettet./
- Talán van benne valami... a múltban is virágokkal foglalkoztam. Lehet ezért is lettem tündér amikor ide kerültem.
/Lassan megérkeztünk a Tanácsházhoz. Először az előcsarnokba libbentünk be. Alaposan körbenéztem az embereken, hogy ki fia-borja leledzik most is itt. Nem voltam elragadtatva a látványtól./


{73}

/Ahogy beléptem a csarnokba, megálltam egy pillanatra. Nem, korántsem félszegségből. Annyi látnivalóval kerültem szembe, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, mire figyeljek. Az épület belső elrendezése szinte felfoghatatlan volt, és akkor nem említem azt az apróságot, hogy majdnem hasonló tömeg tolongott bent, mint a teleportkapunál. Csak azzal ellentétben itt folyamatosan mozgásban volt mindenki. Rövid, nagyjából félperces nézelődésem után kapcsoltam, hogy miért is vagyok itt, s félrehúzódva kivettem a levelet tatyókámból./
+Ha meg kell ismernie annak a valakinek, meg is fog... De azért kicsit könnyítem a dolgát.+
/Szobroztam ott egy pár percet táskával a lábamnál és borítékkal a kezemben, majd elunva magamat vállamra csaptam tatyókámat, s a levelet továbbra sem elpakolva igyekeztem eljutni a terem közepét jelentő giccses, szökőkutas-szobros kompozícióhoz./

(40)

Fiona

/Amíg a különös eseményekre figyelsz, észre sem veszed a farkaskölyköt, aki a lábak között tekergőzve ügyesen siklik a tömegben. A bundája fekete, mint az éjszaka, a szemei pedig sárgán villognak. Ahogy a két különös figurát nézed előugrik, ráharap a levélre, kitépi a kezedből és a következő pillanatban már el is tűnik az emberek örvénylő forgatagában.../

*Bocs emberek, hogy belekontárkodtam, csak gondoltam megszabadítom Fionát a levelétől. ^^
De már itt sem vagyok, jó játékot mindenkinek. *

[51]

/Figyelem az eseményeket, majd a tova repülő fajtársamat./
+ Gratulálok Nalia, Te aztán bátor vagy! Köszi a segítséget!+
/Cinikus mosoly jelenik meg megint a szám szegletében. Az OMMM, azaz Old Meg Magas Mozgalom jelenleg egy szem tagjaként oda repülök a fali táblához és elolvasom miért is van ez a nagy felhajtás. Jó magasan repülök, hogy még véletlenül se ütközzek senkibe se./
+ Mit is mondott bátor fajtársnőm?! MŁ?! Talán ez lehet a neve az itteni pénznek... 20 000 MŁ... talán megéri a kis keresgélés. +
/Először magamban elmondom, ízlelem a kis mondókát, majd hangosan kicsit megkopogtatva a fejem elmondom a szöveget./


{74}

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

Mindazok, akik végrehajtják az idióta utasítást, pár másodperc múlva valami furát éreznek a ruhájuk alatt. Levelet kaptak. A borítékon nincs se feladó, se címzett, mégis szokatlan, hogy a modern korban írott levelet küldenek valakinek. Aki kibontja az üzenetet, a következőt olvashatja:

Üdv Néktek, Kalandorok!

Először is köszönöm, hogy vállalkoztatok eme nemes célra! Hogy mi a feladatotok, nagyon egyszerű: keressétek meg elveszett tollamat! Hosszas kalandozásaim során valahol elveszthettem, de feltétlenül vissza kell szereznem.
Emlékeim között kutatva rábukkantam egy apró mondókára, ami talán segíthet Nektek, de nem ígérhetek semmit. Íme:

Köpcös vénember ül a kapunál,
Morcosan morog bele a porba.
Restelli mindazt, amit idáig tett,
S töpreng, hova is futott Ő, hova?

Szívélyes üdvözlettel, Merlin

Szemmel láthatóan alig pár ember kapta meg ezt a levelet - a többiek bizonyára nem lettek kiválasztva.

*Hirig, ezúttal is szeretnék gratulálni Neked, az első szintlépőnknek!
Mindenkinek mondom, hogy NJK karakterek nem kapták meg az üzenetet.*

[52]

/Egyszerre ez így azért egy kicsit sok volt.
Miközben ott tébláboltam a szerencsés címzettet várva a csarnok közepén, valami irritáló egérszerű fószer rátiport a lábamra. Nem igazán hatott meg, hogy milyen vitát folytatott a vele bandukoló szemüveges tudóssal, kicsúszott a torkomon egy ingerült felhördülés (ami persze sokkal inkább morranásnak hangzott). Sörényborzolva indultam utána, hogy számonkérjem a minimális személyes, privát területem megsértését rajta, mikor egy határozott rántással kitépték a borítékot a kezemből. Feledve az egérszerű emberkét megperdültem s próbáltam visszaszerezni a rám bízott küldeményt a pajkos kölyöktől, de ösztönszerűen megduzzadó izmaim kicsit lelassítottak, így pár lépésnyi iramodás után csak egy imádnivaló, szőrös kis farkat láttam eltűnni a lábak között./
+Azt hiszem megtalált a címzett...+ /Merült fel bennem a gunyoros gondolat s igyekeztem nem belegondolni, mi a helyzet akkor, ha tévedek. Tanácstalanul álldogáltam ott, s már épp elszántam magam, hogy nekiindulok és előkerítem a kölyköt, mikor valaki a nevemen szólított. Érdeklődve fordultam hátra az ismerős hang hallatán, majd meglátva annak gazdáját, felvillantottam örömteli mosolyomat./
- Helló sorstárs! /Könnyed hangon üdvözöltem a mama boltjában látott srácot, majd miután egy laza mozdulattal hátracsaptam arcomba lógó hajamat, öntudatlanul vágtam csípőre a kezem, óhatatlanul is annak ívére irányítva a figyelmet./
- Jó látni, hogy minden rendben veled odalent... /Mértem végig leplezetlenül, nem titkolva a látottak kiváltotta örömet./
- Mit keresel... /Ekkor robbant be a tudatomba egy vörös hajú csajszi jelenléte, ahogy bizalmasan átkarolja alakváltómat. Nem kevés rosszallással mértem végig, s a hangomba is a szándékosnál több bosszúság keveredett, ahogy helyesbítettem./
... azaz kerestek itt? /Kis szünetet tartottam, ahogy kihívó pillantással végigmértem vöröskét, majd nem minden neheztelés nélkül folytattam./
- Látom, már találtál is magadnak idegenvezetőt...
+Bezzeg Zoundom lelépett, ez a kis liba meg úgy ölelgeti, mintha le se akarna róla szakadni.+
/Ekkor kiáltotta el magát egy fennhéjázó tökfej, valami papírt lobogtatva. A felé küldött bosszús pillantásomat nem tudtam (tény, hogy nem is nagyon akartam) elrejteni, de visszafordulva így legalább nem okozott túlzott nehézséget vöröske felé pusztán a tekintetemmel ingerültséget sugározni./


(41)

/Meglepődve veszem tudomásul, hogy valami a ruhámba került. Kiváltságomnak nem tudok gátat szabni, ezért egyből kiveszem és megnézem a levelet, elolvasom a versikét és elborzadok./
+ Hogy lehet valaki ennyire rossz a költészetben és mégis parira veti?! +
/Gondolataimat egy igen arrogáns férfi szakítja félbe. Alaposan végig mérem az illetőt. Ahogy ezt megteszem még jobban unszimpatikussá válik. De hatásos, sokan távoznak így kisebb az esélye annak, hogy más kaszál nagyot./
+ Az ilyenek miért élnek itt is?! +
/Miniatürizált levelemmel oda repülök olyan fej magasságba, de jó kartávolságba tőle./


{75}

[53]

/Végig hallgatom a kis monológot, közben azon kattog az agyam, hogy ezt a modort valahol már mintha láttam volna. Majd én is kissé meghajlok a Rabraquat néven bemutatkozott férfinak. Udvarias, hideg hangon felelek a kérdésre./
- Hirigként ismernek itt ebben a világban és ha minden igaz, akkor a Holdudvar az én szekcióm. Remélem hamar végére tudunk majd járni ennek a tollvajlásnak.
/Kis szóviccet is beletéve a közlendőm végébe, kis cinizmussal a számszegletében./
- Ön szerint van még olyan szerzet, aki kapott esetleg ilyen levelet, vagy csak mi ketten?
/Majd észre veszem a célirányosan felénk közeledő nőt. Ebből ara következtet, hogy nem csak ketten vagyunk. Rabraquat is észreveheti, hogy alaposan felmérem a nőt, de mintha üres, tetettet érdeklődéssel szemlélné a semmi./


{76}

/Mikor a srác biztosított az odalenti problémák megoldásáról, óhatatlanul is csalódott kifejezés futott át az arcomon. Utánapillantottam az elrobogó vöröskének, s a megjelenő bosszús kifejezést gyorsan letöröltem képemről, ahogy kaján mosollyal visszafordultam poénkodását hallva./
- Ahogy elnézem, ehhez a csajhoz tényleg elkel a szapora láb, annyit rohangál... /Mosolyom éppen csak átmenetinek bizonyult, a srác következő mondatára ugyanis már baljós láng lobbanhatott szemeimben./
- Vámpír??? /Szisszentem fel, s eszembe jutottak Karamella meg a csicskásai. Hogy most ki volt a megszállt, ki volt ott, lényegtelen. A stílus akkor is magáért beszél... És vért kíván, pláne az után a zsigeri gyötrelmet okozó karmolás után./ Szóval ő meg te... /Hitetlenkedve megcsóváltam a fejemet, s ökölbe szorult tenyeremet inkább a nadrágomba töröltem./ És segített...? /Kényszeredetten elvigyorodtam, igyekezvén palástolni a belül fortyogó haragot. Szerencsére Lomposka most nem nagyon akart ugrálni, de azért éreztem, hogy aktívan figyel, mikor kell közbeavatkoznia.
+Erről lecsúsztam... De sebaj, majd találok magamnak egy kevésbé idióta pasit, akit nem tud egy beszáradt spiné elcsábítani... Mint mondjuk Zound.+
Mosolyom egy árnyalattal természetesebb lett, ahogy csibészesen megböktem a könyökömmel - csak mint odahaza a kollégákat egy baráti sörözés során - és cinkos kacsintást követően feltettem a nagy kérdést:/
- És? Milyen volt?

(42)