Re: Előcsarnok

by **Nemesis** Vas. Jan. 02, 2011 11:09 am

Január 3-át írunk, késő este van. A Háború Terméből egy szerzetesi ruhát viselő férfi lép ki, majd fáradt, nehéz léptekkel lassan haladva indul el a hosszú folyosón. Szinte hangtalanul jár, csak ritkán hallani csosszanni szandálját. Még ebben a nehéz, viharos időben is ilyen könnyű lábbelit visel, hogy másoknak belefagyna a lába még épületen belül is.
Egyenes tartással halad előre, kezeit maga előtt összetéve, csuklóin átvetett rózsafűzére olykor-olykor ruházatának csapódik, miközben lépdel. Már jó tíz méternyire járhat a hadi teremtől, mikor az egyik oldalsó folyosóról egy oldalán fegyvert viselő katonai küldönc siet oda hozzá, félhangosan, olyan formán mondogat egy nevet, mintha egyszerre akarna suttogni és kiabálni:
- Julius Walla, Julius Walla – harsogja, majd mikor a szerzetes lassan felé fordul, rá emelve tekintetét, akkor lassít léptein. – Rendőrminiszterúr! – öklét a tenyerébe csapja azon forma üdvözlés képen, ahogy a katonák szokták egymást üdvözölni. Azt jelenti: barátsággal érkeztem. Ezt még fiatalabb korában vezette be Julius Walla, mikor még a kölykök lendületével járta ezeket a folyosókat.
- Igen, fiam? – néz a suhanc korú katonára, és beszéd közben hangját meghitt melegség önti el. Mintha minden szava ünnepély lenne.
- Rendőrminiszterúr… - kezdi a fiú, közben lehalkítja a hangját, hogy szinte már tényleg suttog. Látszik rajta, mekkora örömmel van az iránt, hogy találkozhat ezzel a neves államférfival. – a tanácstól érkeztem, üzenetet hozok.
- Nosza, kezdjen bele – visszafordul menetirányba, miközben egy lágy, szinte már lomha kézmozdulattal jelzi az ifjúnak, hogy csatlakozzon sétájához.
- A fekete üstökös megjelent az égen – idézi pontosan a szavakat, melyeket már órák óta ismételget, nehogy feledésbe merüljenek elméjében, mikor egy ilyen fontos személlyel találkozik.
- Ó – hangzik a válasz, mintha csak elcsodálkozna valamin, ám a végén ott érződik a gondolat, hogy ő ezt már tudta előre. – Szóval elkezdődött – mormogja az orra alatt az éret férfiak elcsöndesedő hangján. – Adja át Thomasnak, hogy felfedtem magamat a h’sekirati tanács előtt.
- Valóban, rendőrminiszterúr? – kérdez vissza meglepetten a katona, hiszen maga is tudja, hogy habár a maguk berkeiben köztudott volt, hogy Julius Walla a Vadászok közé tartozik. Sőt, most, hogy belegondolt, még sose látta ilyen ruhában H’Sekirat környékén a rendőrminisztert. Általában a katonai uniformisát hordta. – És mit szólt ehhez a tanács?
- Elfogadták. Húsz év munkája, az húsz év munkája, fiam. Ezt sose feledje el. Önt se a faja határozza meg, hanem a tettei.
- Igenis uram! Megjegyzem – tisztelgett ismételten a lelkes fiatal.
- Most pedig induljon az üzenettel… - intette el a futárt. – Még rengeteg dolgom van – haladt tovább ugyan abban a kényelmes tempóban, melyben útnak indult.

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Jan. 08, 2011 10:56 pm

+ Hmm... vajon mikor lettem én ilyen jól nevelt? Valószínűleg így születtem...
/Csak egy apró sóhajtok és megcsóválom a fejem, ahogy a nagyon hirtelen elforduló emberek között haladunk./
+ Hihetetlen mennyire képmutatóak az emberek. Ha a vadászok lettek volna olyan ügyesek és megölnek engem, őket ünnepelték volna, amiért elpusztítottak egy szörnyeteget. Pedig mennyivel jobb az egyik gyilkosság a másiknál? Nos szívesen megadom a választ, egy nagy büdös semmivel.
/Ellenben én az édes ennivalón aranyos éjszakai lány nem rendeztem vérengzést, nem álltam neki letépkedni a fejüket, de még csak rá sem morogtam arra a nagyon nem szimpatikus tinilányra. Az olyan gyerekes lett volna./
+ Komolyan, az már szánalmas, amikor minden áron rémisztgeti valaki az embereket, én egyszerűen csak szeretem, ha tudják mi a pálya. A nő is szánalmas volt, szinte úgy tűnt, mintha rájátszana a félelemre. Na persze, mert a vámpírok szeretik, ha félnek tőlük mi? Jó oké, egy parányi mocskos részem elégedetten dorombolt a lelkem legmélyén, aztán durcába vágta magát, amikor nem álltunk neki vérengzeni, de hé, meg kell mutatni neki, ki az úr a háznál!
/A gondolataim még össze vissza csapongtak, amikor hála az égnek elhagytuk a zsúfolt Fősugárutat és beértünk a Tanácsház előcsarnokába. Amikor az ajtó becsukódott mögöttünk felvont szemöldökkel fordultam szegény megszeppent tündérbogárka vezetőm felé./
- Nos itt vagyunk, és a vámpírok gonosz fejedelme merre leledzik?

(69)

by **Nemesis** Hétf. Jan. 10, 2011 12:14 am

Vezetőd a bejáratnál udvariasan köszön a portásnak. Ilyenkor, éjnek idén kevesen tartózkodnak a Tanácsházán, és azok is csak azon személyek, akik az éj lényeinek ügyeivel foglalkoznak. Az előcsarnok végében található információs pulthoz siet, hogy megkérdezze, melyik szobát utalták ki a megbeszélésre, majd arra kéri, hogy kövesd a Tükörterem irányába, ahol kinyitja neked az ajtót, de be már nem lép rajta, csak zárja mögötted. Remegése, félelme valószínűleg még akkor se szűnik meg, mikor már bezárta mögötted az ajtót.

by **Lathspell Solannis** Pént. Május 20, 2011 11:05 pm

/Figyelem, hogyan szedi le nénikéjéről az árnyéklényt, és nézi meg a nő pulzusát. Teljesen egyet értek a lánnyal, hogy ideje menni./
- Nem mesélek rólatok. A nevedet sem tudom... /Jegyzem meg, gondolatban fejbe is vágom magam, de már mindegy, ha bemutatkoznék, vagy megkérdezném a nevét, azt hihetné, hogy mégiscsak akarok beszélni róluk Lynarinnak. A hideg árnyak újra felkúsznak karomon. Egy hosszabb séta után (mondjuk relatív, kinek mi a hosszú, az én lábamban van már jó sok kilométer) az árnyak elkezdenek lekúszni rólam. Körülnézek az óriási teremben. Bár az épület belülről gyönyörű, engem hidegen hagy.
+ Most a búcsú következik? Az biztos, hogy nem akar találkozni Lynarinnal, így a megkeresésében sem fog segíteni.
- Köszönöm, hogy ennyit segítettél! Ha nem jöttél volna, már valószínűleg halott lennék...
+...bár nem vesztettem volna sokat... /Ezt nem mondtam ki hangosan. Még egyszer körülnézek a teremben, hátha van valaki, akitől útbaigazítást tudok kérni, miután a lány elment./

(14)

by **Caridwen** Pént. Május 20, 2011 11:38 pm

/A lány kedvesen elmosolyodik, amikor a terembe értek. Végigpillant az impozáns termen, majd a szemedbe néz./

- Nem bánom, hogy segítettem neked és remélem később sem bánom meg. Remélem találkozunk még, ha már biztosabban mozogsz a mi világunkban. Ha keresnél, errefelé Esmeraldanak neveznek, biztos vagyok benne, útba tudnak igazítani. Ha bajba kerülnél, keress! De most itt az ideje indulnom. Szólj a lakájoknak, azokban a hülye ruhákban, ők biztosan útba tudnak majd igazítani.

/Az egyik az oszlopnál támaszkodó fickó felé int. Aztán vet még rád egy bucsópillantást és eltűnik a tömegben. A színes ruhái még megvillannak egyszer, aztán már nem látod./

by **Lathspell Solannis** Szomb. Május 21, 2011 12:20 am

/Figyelmesen hallgatom a lány szavait. Miután bemutatkozik, egy kis gondolkozás után én is megadom a nevemet, amit a tükörben olvastam./
- Az én nevem Lathspell. /Fura volt kimondani. Most tudatosult bennem igazán, hogy mostantól nem a régi nevemet használom. És mivel már az emberem is megvan, akitől segítséget kérhetek, elbúcsúzok tőle./
- Viszlát, remélem még találkozunk!
/Egy búcsúpillantás után a piperkőc hapsi felé veszem az irányt. Tudom is, de közben mégsem tudom, hogy mit fogok kérdezni.
+ Elnézést, meg tudná mondani, hol van Lynarin? Vagy valami hasonló..
/Nem tudom, hogy mennyire fontos személy lehet. Csak útbaigazítást akarok. Meg egy lakást. És hogy végre gitározhassak./
+ Igen, már csak az hiányzik, hogy végre a kezembe foghassam a gitáromat.
/Gondolom, de már ott is vagyok a "célszemélynél"./
- Elnézést. Tudna nekem segíteni? Lynarinnt keresem.
/Mondom, közben a szemét fürkészem. Remélem kapok pontos választ./

(15)

by **Caridwen** Szomb. Május 21, 2011 1:16 am

/A fickó arrogáns pillantással néz végig rajtad. A szeméből csak úgy sü a megvetés, és olyan öntelt arcot vág, hogy az ember legszívesebben betörné az orrát./
- Lynarint? Mármint Lynarin királynőt nem fiacskám? Mellesleg mi dolgod van neked vele? Habár nekem aztán mindegy... ő fogja leszedni a fejed, ha valami hülyeség miatt megzavarod, ugyanis éppen tárgyal, ha jól tudom... De nekem aztán nem számít... Maradj itt, mindjárt küldöm!
/Közli és elsiet./

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Május 21, 2011 1:24 am

/Követem a fickót, aki félbeszakította a beszélgetést. Igazából kissé örülök neki, kezdtem idegbajt kapni attól a hülye megbízatástól, amit a nyakamba akasztottak... habár ha egy vámpír keres, van esély rá, hogy Nostrefat küldte... /
+ Hihetetlen, hogy az a hulla képtelen leszállni rólam? Jah sorry én is hulla vagyok.. mekkora szívás a világ! Főleg a vámpíroknak...

/Azonban mire erre a nemes következtetésre jutok, már az Előcsarnokban vagyunk. Figyelem a lakájpasi öltönyének hullámzását, amint azzal a hűdefontosalakvagyok járásával közlekedik.
Érzem magamon a farkasszagot, amitől idegbajt tudnék kapni. Egyszer még megkapja az a szörőshátú, hogy összekent a saját szagával!

A lakáj egy magányosan álló feketehajú vámpírférfi felé int, majd elmegy a valószínűleg mulaszthatatlan dolgára. Veszek egy mély levegőt majd a férfihez lépek./
- Örvedek, Lynarin Seeeragic vagyok, ön keresett?

(88)

by **Lathspell Solannis** Szomb. Május 21, 2011 1:46 am

/Nem húzza fel magát a férfi beszédstílusán. Csak az információkra "összpontosít"./
+ Szóval egy királynővel van dolgom.. Ezt azért mondhattad volna Esmeralda... Csodálatos. Éppen tárgyal, és arra is van esély, hogy leszedi a fejem. Rohadt jó.. /Mivel a férfi eléggé kiakadt azon, hogy csak simán Lynarint mondtam, lassan felfogtam, hogy kihez megyek: Lynnarin elég fontos ember (vagyis vámpír), normálisan kell beszélnem vele, valószínűleg valami őrségszerűség lesz körülötte, ha nem, akkor (mivel vámpír) meg tudja védeni magát./
+ Az sem biztos, hogy egyáltalán érdekelni fogja, hogy mi van velem.. Azután, hogy Esmeralda elfelejtette megemlíteni, hogy királynő, már abban sem vagyok biztos, hogy kisegítene engem.. Sebaj, maximum elmegyek a vámpírok fővárosába, megkérdezek majd valakit, hogy hogy jutok leggyorsabban oda.

/Mire végére értem a tervezgetésnek, a királynő már ott is volt, meg is szólított, én meg nem tudtam hirtelen, hogy hogyan is viselkedjek. Belenéztem a szemébe. Ha lenne még vérkeringésem valószínűleg el is pirultam volna./
+ Királynő.. Nem szabadna semmivel sem felhúzni, vagy illetlenül viselkedni, mert az nem lenne jó, ha kivívnám ellenszenvét.
/Ez mind egy pillanat műve volt, amíg odalépett, én ránéztem, aztán válaszoltam is, talán csak egy nagyon kicsit megkésve./
- Igen. Én.. Lathspell Solannis vagyok. /Adom a választ, a nevem előtt egy kis szünettel (mi is az új nevem?)./
- Én.. /Nem tudom hogyan is fejezzem ki magam./ ..a múltból jöttem, mint úgy tudom maga is. És... /Ismét egy másodperc szünet, de mivel nem akarom húzni az időt szavaim megválogatásával, ezért kimondom, ahogy van./ Teljesen össze vagyok zavarodva, és azt sem tudom, mi van, mi vagyok, meg.. /Megállok. Nem a szemét néztem, hanem máshová. Lassan kezdtem érezni a nő illatával keveredett vérfarkasszagot, amit persze még sohasem éreztem, de kicsit bántja az orrom. Remélem felfogta, a lényeget, és útbaigazít, amennyire tud. Ha nem, hát még mindig elmehetek Necraditba./

(16)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Május 21, 2011 1:57 am

/Elnézem a srácot, és amikor meghallom a történetet megenyhülök. Na nem mintha eddig olyan ingerült lettem volna... Nah jó de, oké, be kell vallanom az voltam, mikor nem vagyok az? ellenben elmosolyodtam, elvégre szegény srác tuti azt sem tudja hol áll a feje, nem kell neki még az is, hogy én is úgy viselkedjek mint valami frigrid liba./

- Értem, ebben az esetben örülök, hogy felkerestél.. sőt, csoda hogy idetaláltál akkora ez a város!
/Kipillantva az ablakon, egy pillanatig lélegezni is elfelejtettem, amivel nem volt gond, elvégre nem volt szükségem rá, de azért feltűnő lehetett, hogy szoborrá merevedtem.../
+ Bosszantó, egyre többször csinálom ezt a szobor-vámpír dolgot... nem kéne annyit a nyamvadt vámpírkirállyal lógnom, talán akkor kicsit "élőbbnek" hatnék... mert ha így folytatom még egy félvak sellő sem fogja elhinni, hogy nem egy járkáló halott vagyok.. Jah, de hogy min akadtam ki? Csak egy apróság... ODAKINT SÜT A NAP!!
/Gyanakvásomat jó mélyre rejtettem és tetőtől talpig végigmértem a fiút. Nem tudtam hogyan döntsem el, valóban az-e, akinek mondja magát. Az erősen gyanús volt, hogy a napfényben sétálgatott./

- Szóval a múltból kerültél ide... én is, de már egy jó ideje itt vagyok. Mikor jöttél pontosan? /kérdezem könnyeden, mintha mintsem számítana a dolog. Biztató mosolyt csatolok hozzá, amit azóta tudok az arcomra pakolni, amióta a vámpírok között is forgolódom. Fontos vámpírpolitikai dolog. Mosolyogj édesen, közben harapd át a barátod torkát... Igen tudom, cuki egy faj vagyunk.../

(89)

by **Lathspell Solannis** Szomb. Május 21, 2011 2:18 am

/Örültem, mikor a királynőt megenyhülni láttam, úgy tűnik, mégsem harap ketté, bár nem vesztenék azzal se sokat. Ahogy kipillantott az ablakon, észrevettem ezt a szobormerevséget./
+ Talán ez a vámpíroknál megszokott. Majd én is ilyen leszek?
/Kérdezem. Az is csak most tudatosult bennem, hogy nincs szükségem levegőre, és hogy talán azért nem pirultam eddig még egyszer sem el, mert vérkeringésem sincs. Eddig nem néztem meg, hogy dobog-e a szívem, valószínűleg nem, de most nem teszem oda a kezem, mert még hülyének néz. Észrevettem, hogy végig mér, addig én is átfutok rajta a szememmel, hogy ne legyen zavaró neki. Szürke szemein megállok egy kicsit. Furcsa írisze mintha pikkelyekből állna. Mikor ő is a szemembe pillant, én elkapom a tekintetem./
- Ma érkeztem. És szerencsére útba tudtak igazítani.
/Mondtam szokásosan színtelen hangon. A földre pillantottam, és sóhajtottam. Annyi kérdésem van nem is tudom hol kezdjem./
- Teljesen össze vagyok zavarodva. /Pillantok bele szemeibe ismét./ Mesélne nekem a vámpírokról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a létnek? Nagyon keveset tudok.

(17)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Május 21, 2011 2:40 am

+ Szóval ma érkezett... tehát a sötétség után... De mégis hogy a fenébe jött ide fényes nappal a boltból?
/Megtartom magamnak a kételyeimet, azzal nem érek el semmit, ha elzavarom a fiút./

- Az természetes, hogy össze vagy zavarodva.. ki ne lenne ebben a hülye helyzetben? Tudod, az egész olyan, mint valami őrült sci-fi álom, amiből az ember szeretne felébredni... legalábbis egy ideig. Én is haza akartam menni egy jó ideig, aztán megtaláltam a helyem, beilleszkedtem, és igazából be kell vallanom megbékéltem ezzel a hellyel és azzal, amivé váltam. Már a lényem egy része a fajom és az, aki vagyok. Igazából szeretek itt lenni.
Könnyeden megvonom a vállam, tényleg így van, igazából már ha fölajánlanák, hogy lehet, akkor sem mennék haza./

- A vámpírokról? Hűha... az egy elég hosszú mese lesz... Nah jó, nézzünk valami alapokat. Vért iszunk, hetente olyan hat liter körüli mennyiséget kell elfogyasztani, hogy milyen dózisban azt te választhatod. Az embervér a legtáplálóbb, de ihatsz állatokból is, csak éppen az undorító, és nem valami tartalmas... Aztán kerüld a napfényt! Pillanatok alatt szénné égsz. Aztán nézzük mi van még... jah igen, nem vagyunk halhatatlanok, halottak vagyunk. /mondom önironikus mosollyal, majd kérdőn nézek rá./
- Esetleg még valami kérdés?

(90)

by **Lathspell Solannis** Szomb. Május 21, 2011 3:04 am

/Kicsit megenyhültem a lány szóhasználatát hallva. Lehet, hogy királynő, lehet hogy annyian tisztelik, de mégis huszonegyedik századi, biztos nem azzal a tudattal nőtt fel, hogy királynő lesz. Attól függetlenül, hogy ő tegez, én természetesen magázódok. Figyelmesen végighallgatom mondandóját, majd azt is, amit a vámpírokról mond./
- Nem vagyunk halhatatlanok, halottak vagyunk... /Ismétlem halkan. Újra a földet fürkészve./
+ Eddig is halott voltam, illik hozzám ez a faj... /A furcsa gondolattól halványan elmosolyodok./
/Végiggondolom, hogy mit kérdezhetnék még a fajomról./
- Halott vérét szabad innunk? És elraktározhatjuk az embervért, nem romlik meg?
/Majd megvárom a válaszokat. Ha valami még eszembe jut, akkor majd megkérdezem, de egyenlőre ennyi elég./
- És.. Mit tudnék itt kezdeni? Milyen értelmes dolgot tudnék csinálni? /Kérdezem, bár sohasem csináltam semmi értelmest, úgyhogy talán fölösleges is a kérdés./

(18)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Május 21, 2011 3:16 am

- Halott vérét inni? /Kissé undorodva nézhetek, mert ennyire beteg dolgot még nem hallottam... aztán eszembe jut Karmilla egy "estélye" és gondolatban visszavonok mindent. Ott aztán voltak beteg dolgok! olyanok, amiket inkább soha a büdös életben nem akartam látni! Olyan dolgok, amiktől a legtöbben jó néhány átvirrasztott éjszakát és egyéb csúnya rémálmokat szereztek volna...
Még most is végigfut a hátamon a hideg, ha azokra a "partykra" gondolok.. a vámpírok aztán tudnak "élni" mi?/

- Bocs, szóval ihatod halott vérét, ha ahhoz van gusztusod, meg ha szeretsz mondjuk olyan trágyalé szerű valamit inni. Állítólag borzalmas az íze. Az embervért meg persze hogy eltárolhatod, de úgy nem az igazi, olyan a különbség, mint a friss forrásvíz és a poshadt, több napja állott csapvíz között, körülbelül.
/Nah igen, én is hamar leszoktam erről a humánus cselekedetről./
- Hogy mihez tudnál kezdeni? Bármihez amihez régen is... ha gondolod segítek, csak mond el mit szeretsz csinálni, aztán valamit majd csak találunk neked.
/Mosolygok rá biztatóan./

(91)

by **Lathspell Solannis** Szomb. Május 21, 2011 5:10 am

/Nem tudom, mi akaszthatta ki annyira azon, hogy halott vérét inni, de inkább meg sem kérdezem. Talán nem minden vér ugyan olyan finom. De ha szomjas az "ember" akkor megissza a pár napos vizet is... Gondolataimat ő mondja ki, a trágyalé szóval fejezve ki magát. Miután nagyjából elmagyarázza a lényeget, meg is értem. A királynő felajánlja a segítséget, hogy talál valami elfoglaltságot./
+ Régen mit csináltam? Mennyire régen? Amikor még éltem? Amikor még a lelkem is élt? Akkor szerettem.. De ezt lehetetlen újra elérni. Most már csak tűrök...
/Komor gondolkodásomból a hátamon lévő gitár ráz ki. Azt az egyet szeretem még./
- Gitározok. /Mondom nemes egyszerűséggel, a komoly-komor gondolatoktól oly távol./ És most is szívesen gitároznék. Csak nincs hol.. Egy lakás kéne, ha már úgy sem tudok visszamenni. Bár nekem eleve nincs miért visszamennem. /Mondom, volt barátnőmre gondolva./
+ Amíg ő létezett, meghaltam volna érte. Most hogy meghalt, újrakezdeném az egészet. Az egész életemet. Most van rá lehetőség, de ő nélküle.. Így semmi sem lesz az igazi...

(19)

by **Lynarin Seeragic** Vas. Május 22, 2011 5:25 am

- Gitározol?
/A zenéről a mai napig az ikertestvérem jutott eszembe,. Egy pillanatra magával ragadott a múlt. Talán a múltból jött fiú tehetett róla, vagy az, amit magával hozott onnan, de az emlékek egy pillanatra magukkal ragadtak. Nem visszavágytam, szó sem volt róla, egyszerűen csak emlékeztem, úgy ahogy az ember egy szép filmre, egy kellemes emlékre emlékszik, ami elmúlt, és nem tér vissza soha. Igazából megkereshettem volna a húgom, de annyira más lettem, hogy nem akartam a valósággal megölni az emlékeket.
Nah jó, valljuk be, megsajnáltam a srácot... annyira elveszett volt ebben a világban, amennyire én az voltam./
+ Héka, de nehogy már kiderüljön, hogy cukorból van az a halott szívem! Inkább mondjuk azért segítek neki, hogy kiderítsem, hogy a fenébe járkál a napon! Igen, ez tökéletes lesz... nah nem mentegetőzök ám magam előtt! Még véletlenül sem!
- Gitározol... Nos lakást majd találunk neked, habár ahhoz el kell mennünk Necraditba. Mindenki kap saját tüskét, de előbb beszélnünk kell Nostrefattal. Ő a vámpírkirály. /tettem hozzá, elvégre, ő nem ismerhette a vén vérszopót./
- Addig amíg azok a lusta éjszakai démonok kiutalnak neked egyet lakhatsz nálam, az én lakásom nagy, és nem túl gyakran vagyok ott. Így megfelel?

(92)

by **Lathspell Solannis** Pént. Május 27, 2011 3:22 am

/A kérdésre bólintok egyet, bár aligha látja, látszik rajta, hogy gondolatai elkalandoztak egy kicsit, ha arcán nem is, a szemén igen. Kíváncsivá tett, vajon min gondolkozhat most, de nem kérdezek rá, nem akarom megzavarni. Ez az egész nem volt sok idő, talán egy-két másodperc, a lány újra megjegyzi: "gitározol"/
+ Necradit.. A következő állomásom úgy is az lett volna. Szóval kapok egy saját.. tüskét? biztos valami lakás... /Kicsit furcsállom, hogy a vámpírkirállyal is beszélnem kell./ Errefelé mindenféle jött-ment beszélhet bármilyen királlyal és királynővel? /Hangosan nem kérdezem meg a kérdést. A következő mondatán azonban elmosolyodok (majdnem elnevettem magam, de úgy érzem ez elég udvariatlan lett volna)./
- Még hogy az ön lakásában? /Kérdezem meg, de mivel a királynőn nem látszik, hogy viccnek szánta volna hozzáteszem./ Azt hiszem, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy királynőnél szálljak meg. /Mondom, de még most is nevetnék. Még ha nagyon ragaszkodik hozzá akkor se biztos, hogy elfogadhatok egy ilyen ajánlatot. Mit gondolnának rólam? Mondjuk amúgy sem ismernek, de ha már életem hátralévő részét itt kell leélnem, nem kéne rossz hírnevet szereznem./

(20)

by **Lynarin Seeragic** Pént. Május 27, 2011 9:27 am

/Erre muszáj felnevetnem./
- Jaj ne viccelj már! Ugye nem gondolod komolyan, hogy lakbért szednék? Pont azért ajánlottam föl, hogy ne a sötét éjszakában bolyong amíg nincs tüskéd.. ugyanis a necraditi éjszakákban sok furcsa dolog mászkál... szóval éppen ezért mondtam, hogy addig lakhatsz az én házamban. Persze természetesen nem kényszer, megoldhatod ha sikerül máshogy, csak az a ház úgyis mindig üresen áll, mert én szívesebben vagyok a Tündrédombba, az udvart úgyis ott kell felügyelnem. A vámpíroknál főleg csak estélyeken kell megjelennem.
/Egy kissé megrándul az arcom, ahogy azok az estélyek eszembe jutnak./
- Nah de akkor legyen ahogy akarod. elmegyünk Necraditba, aztán meglátjuk mit sikerül intézni neked.
/Elnézek az ablak felé, de látom, hogy a Nap még süt odakint./
- Én túlélem a fényt, de te nem hiszem.. jobb lesz ha várunk még egy kicsit.
/Pár bőrfotel felé intek./
- Addig igyunk egyet.
/Gonoszkásan elmosolyodok és odasétálva leülök egy fotelba, várom, hogy a fiú kövessen./

(93)

by **Lathspell Solannis** Pént. Május 27, 2011 10:01 am

- Nem úgy értettem. /Mondom a királynő után./ Csak mégis.. Egy királynő házában... /Gondolok bele egy kicsit, bár nem tudhatom, hogy vámpíréknál hogy is néz ki egy lakás. Észrevettem, ahogy a nő arca megrándul, ahogy az estélyeket említi./
+ Biztos nem szereti a nagy felhajtást.
/Gondolom, biztosan nem tudom az okát. De nem kérdezek rá. Arra nem gondoltam, hogy Lynarin tényleg el akar kísérni Necraditba. Felpillantok szemébe, majd kezére pillantok, amivel a fotelek felé int. Szavai után el is indul, én meg indulok utána. Kicsit zavartan ülök le a fotelbe, közben a gitártokot leveszem hátamról, és nekitámasztom a széknek./
- Hogyhogy ön túléli a napfényt?
/Kérdezem kíváncsian. Az a kijelentés is furcsa volt, hogy ő több időt tölt a "Tündérdombban." Ahogy ránézek veszem észre, hogy a füle másmilyen mint egy normális emberé, vámpíré. Mikor szemünk találkozik, lekapom róla pillantásomat. Nem akarom, hogy azt higgye bámulom. Ahogy ülök karjaimat lazán összefűzöm. Nem tudom hova tenni azt, hogy éppen egy királynővel iszogatok../
+ Fura... /Gondolom, de nem csak ez a helyzet, hanem ez az egész hely. Kinézek az ablakon, de mivel a nap fénye eléggé irritálja a szememet, hamar leveszem szememet az utcáról./

(21)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Május 28, 2011 3:15 am

- Egy királynő háza... nem olyan nagy szám az. /mondom mosolyogva. Habár igazából szeretem azt a lakást is. Van valami a sötét komor színekben, a hideg eleganciában, ami ott is vonzó.. csak éppen mindig a legsötétebb részem juttatja eszembe, az olyan sötét részét a lelkemnek, amitől még én is félek.. Necradit levegője mindig vértől terhes, és téged is vérontásra csábít...
Amikor rákérdez én hogy élem túl a napfényt, kedvem lenne visszakérdezni hogy: És te hogy éled túl fiam?? De ennek még nem jött el az ideje, ráérünk mi arra még.../
- Nos, egyszerű az egész. Én nem vagyok teljes egészében vámpír... félig fekete sidhe vagyok, hogy pontosak legyünk a Holdfényes udvar királynője. A Tündérdomb furcsa módon engem választott miután átjöttem... /aztán észbe kapok, hogy szerencsétlen ebből nagy valószínűséggel semmit sem ért így egy bocsánatkérő mosoly kíséretében témát váltok./
- Ne haragudj, ez valószínűleg kínai még neked... de annyira nem bonyolult ez a világ sem, hamar beletanul az ember... illetve a vámpír. De ott tartottam, hogy én sem igazán szeretem a napfényt, egyszerűen csak nem válok porrá tőle.
/Közben intek az egyik lakájnak, aki éppen pincérként tevékenykedik. Nagyzolóan visszaint, hogy mindjárt hozza a szokásosat./

(94)

by **Lathspell Solannis** Vas. Május 29, 2011 1:35 am

+ Még hogy nem nagy szám.. Az előbb még az a piperkőc hapsi majd' leharapta a fejemet, mert nem mondtam, hogy királynő. Hát akkor még az, hogy a királynő házában lakjak..
/Gondolom, de hangosan nem érvelek. Figyelmesen hallgatom a szavait. Esmeralda mondta, hogy nem teljesen vámpír, ez hamarabb is eszembe juthatott volna. Amit mond, abból tényleg nem értek sokat. Elmosolyodok a "kínai" szó hallatán./
+ Ilyen "távol" arról a kortól, amikor még éltek kínaiak, de még mindig használja így is a kifejetést. Lehet, nem sokan értik, mit is akarna ez jelenteni.
/A helyesbítésen is elmosolyodok. Nehéz lesz megszokni, hogy többé nem vagyok ember... Én "előző életemben" sem nagyon szerettem a napot. A meleg annyira nem zavart, csak ha süt a nap, és a szemembe világít, meg lebarnulok tőle... Bólintok egyet, jelezve: így már értem./
- A lakáj azt mondta, hogy önnek megbeszélése van, és hogy valószínűleg meg fog engem ölni, ha megzavarom.
/Jegyzem meg egyszer csak. Nem nézek rá, nem tudom, hogy milyen reakciót váltok ki ezzel./

(22)

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Május 30, 2011 7:34 am

/Csak könnyeden felvonom az egyik szemöldököm. Éppen válaszolnék, amikor egy fiatal fiú lép oda hozzánk. A tekintete ködös, kissé bágyatag bársonyosan barna, de a tudat mintha elmenekült volna belőle. Felém nyújtja a csuklóját, és akkor megismerem. Illetve csak olyan, mintha megismerném... annyira ismerős és mégis ismeretlen... meg mernék esküdni, hogy láttam már a fiút, aki készségesen nyújtja felém a csuklóját egy ivásra./
- Ismerlek valahonnan? /kérdezem zavartan. Annyira ismerős, hogy belebolondulok, mintha egy kirakósnak csak egyetlen darabja hiányozna, pont az a darab, ami miatt nem tudom megfejteni az egészet....
A fiú bársonyos tekintete hirtelen kitisztul és csontfehér ajka megrándul, amikor jobban fülelni kezdek, hallom hogyan gyorsul a szívverése./
- Nem felség, biztos vagyok benne, hogy még nem találkoztunk... /vágja rá zavartan, majd földig hajol aztán elrohan. Felcsóválva fordulok a társam felé, ingerül, dühös és éhe is vagyok már, az illatok egyre inkább irritálnak.
Próbálok visszatérni a mi témánkhoz, de a fiú nem hagy nyugodni./
- Ne haragudj, hol is tartottunk? Jah igen... nem, arról a megbeszélésről nagyon is le akartam lépni... egy kimondottan szemtelen vérfarkassal kellett tárgyalnom.. jól esik szusszanni egyet.

(95)

by **Hirig** Csüt. Jún. 02, 2011 2:49 am

/Szépfiúm egy felejthetetlen élménnyel gazdagított, a majd fertályórás utazás alatt./
+ Kell nekem is egy ilyen! Igen, Hirig a motor! A srácról tegyél le! +
/Vitatkoztam magammal egy sort. A végeredmény azt lett, hogy nyelvet öltöttem magamnak képzeletben.
Miközben a gondolataimmal voltam elfoglalva Szépfiúm kibontakozott az ölelésemből és egy furcsa kis szerkezetet nyújtott felém./
- Ha kérhetném, tündérem ide helyezze a kicsiny kacsóját. Az útiköltség 400 kMŁ lesz.
/Mutatta, hol jelzi az összeget. Közben a szemembe nézett csintalan mosollyal./
+ Hát nem édes?! +
/Elmosolyodtam, közben a ruci szépen lassan -úgy ahogy jött- eltűnt rólam./
- Egyezzünk meg abban, hogy ha fuvarra lenne szükségem te jössz értem!
/Kacsintottam egyet, közben a szokásos helyről elővettem neki 1 Milleumot, és a kezébe adtam./
- Köszönöm az utazást! Kár, hogy ilyen rövid ideig tartott!
/Mondtam kicsit szomorúan, közben próbáltam leszállni, közben ő letette a kütyüt meg a pénzt és segített leszállni./
+ Milyen udvarias! +
/Nem foglalkoztam vele, hogy a csípőmet szorítja, még egy kis ideig. Nőből voltam és ő meg Férfiból! Ennyit megérdemlek!/
- Bármikor szolgálatára állok tündérem!
/Mondta mosolyogva, majd pillanatok múlva kicsit elkomorodott és a füléhez tette az egyik kezét egy kis metálfekete valamihez./
- Itt Briareos! Értem! Rögtön ott leszek!
/Feltételezem éppen "telefonon" beszélhetett valakivel, így hát jobbak láttam továbbállni. Intettem neki egy pát./
- Viszlát Szépfiú!
/Mondtam neki, majd ellejtettem a Tanácsházirányába.
Mikor beértem ugyan az a tömeg fogadott, mikor legutóbb itt voltunk Náliával./
+ Itt kezdődött minden Merlines marhaság! +
/Elfintorodtam az emlékekre.
Körbenéztem és egy biztonságőrféleséghez mentem oda, hátha tud segíteni./
- Jó napot Uram! A segítségét szeretném kérni. Pénzügyi tranzakciót szeretnék intézni. Nem tudom, hogy itt most hogyan nevezik pontosan. Pénzt szeretnék a számlámra betenni.
/Mondtam neki kertelés nélkül.
Segítőkész volt, már ha a néma fejbiccentését és néma elcsoszogását egy ablak felé, annak lehet mondani./
- Itt ki kell várni a sort. Majd a kolléganő intézi az ügyét.
/Mondta, majd elment!/
+ Nini! Mégiscsak tud beszélni! +
/A köszönöm már meg sem hallotta, vissza állt a helyére.
Előttem két ember és egy valami állt és várt a sorára. Legalábbis embernek nem tudnám nevezni azt akinek ekkora orra van mint egy krumplinak.
Jó félórás ácsorgás után végre én is sorra kerültem. Egy szőke, kék szemű, rózsaszín szemüveges, százkarátos mosolyú hölgyike fogadott./
+ A látszat néha csalhat! +
/Figyelmeztettem magam./
- Jó napot! Miben segíthetek?
/Kérdezte csicsergős hangon.
Vetem egy nagy levegőt majd elmondtam mit is szeretnék. A lány bólintott és kilétem felől érdeklődött, kis habozás után az új nevemet mondtam meg neki, nem a régi anyakönyvezettet.
Pár pillanat múlva rám nézett az ablak mögül./
- Készpénz vagy átutalás?
- KP.
/Bólintott./
- Mennyi összeget szeretne a tranzakció során befizetni?
/Érdeklődött kedvesen és amikor elkezdtem kiszedni a "dugi" helyről az összeget, szem sem rebbent.
Mikor odaadtam neki amit Merlin fizetségképp adott a munkáért, elkezdte leszámolni, megmondta a végösszeget és a továbbiakban minden a megszokott módon zajlott le, mint egy otthoni ügyintézés alkalmával.
Pár helyen alá kellett írnom egy átlátszó üveglapot, meg kértek minden hol egy egy tenyér lenyomatott. De semmi különösebb nem történt./
- Köszönöm a türelmét Hirig Tündér! Itt egy pénze olvasó, melyet az olyan helyeken tud felhasználni, ahol nincsen tenyérleolvasó. Aláírásával tudja hitelesíteni. A regisztrációja is megtörtént. Kíván még valamilyen ügyintézést?
/Fejrázásomra reagálva elköszönt./
- További szép napot!
- Önnek is!
/Feleltem. Elléptem az ablaktól és feltettem a kis apró csonka gúla alakú kb 2 cm-es fémtestet a karkötőmre./

{157}

by **Caridwen** Csüt. Jún. 02, 2011 3:45 am

*Hirig*

/Alighogy elköszönsz a nőtől, meglátsz egy férfit, aki téged figyel. Elég egy pillantást vetni rá, fel is ismered. Graefit az. Az arcán gunyor mosoly ül és amikor a tekintetetek találkozik kifujja a füstöt, amit a cigarettájából szívott be. Elmosolyodik, majd elindul kifelé az épületből.
Amikor követed és kiérsz a fősugárútra, nem látod egy pillanatig sehol. Aztán megfogják a karod, és valaki maga elé perdít./
- Hello tündérkém, rég nem láttuk egymást...
/A cigarettát hanyagul elhajítja, de nem enged a szorításból. Egy légtaxi áll be mellétek és arra eszmélsz, hogy belelökött, ő pedig beszállt előre.
Rövid ideig egyedül vagy hátul, majd megálltok és kinyílik az ajtó. Grafit már öltönyben van, kimondottan elegánsan fest és hideg mosollyal nyújtja feléd a kezét./
- Jöjjön kedvesem. Ideje lenne elbeszélgetnünk...
Az autó ablakain át gyönyörű helyet látsz.

by **Lathspell Solannis** Vas. Jún. 12, 2011 11:19 pm

/Várom a választ, mikor egy srác zavarja meg a beszélgetést. A királynő felé nyújtja csuklóját. Egyből leesik, hogy ő lenne az üdítő. Furcsa érzések kavarodnak bennem. Az ivás gondolatára mintha újra szomjas lennék, de kicsit undorítónak találom, hogy egy fiatal fiút áldoznak fel. Mint valami okkult/sátánista szertartáson. Bár az ilyesmi témáktól sosem iszonyodtam, vagy valami, de azért mégis egy szegény fiút... Ahogy a királynő megszólítja, egy gyors válasz és egy meghajolás után már el is siet. Kérdőn nézek Lynarinra./
+Egy vérfarkassal tárgyalt? Milyen érdekes...
/Nem kérdezem meg, mi volt a tárgyalás tárgya, nem is tartozik rám. Érdekes, hogy királynő létére milyen laza a stílusa. A "bogaras" jelzőre gondolok, amit még Esmeralda tett rá. Magamba elmosolyodok, de ez arcomon nem látszik meg, marad a szokásos pókerarc. A kíváncsiság nem hagy, úgyhogy mégis rákérdezek:/
- Hogyhogy vérfarkassal kell tárgyalnia? Bár ez nem tartozik rám...
/Mondom azért, hogy meglegyen a választási lehetősége, és ne tűnjek bunkónak./

*Bocs a késésért, nem jött ihlet. Very Happy

:D*
(23)

by Ajánlott tartalom