Teleportkapu

/Amint megérintem az elementált a testem darabokra hullik… Vagyis beleolvad egy nagyobb hatalommal teli mágikus közegbe, magába a levegőbe. Fantasztikusan érzem magam, a pillanat, amely eltelik, számomra perceknek, óráknak tűnik, mikor mindent érzek, látok másokat, kicsit bele is őrülök. De mivel nem tart túl sokáig a valóságban, már a dombokhoz vezető teleportkapunál jelenek meg, épen és egészségesen. +Hát ez ***** jó volt! Jihá! Még egyszer! Hol van ez a…+ körbenézek, de nem látom az a elementált, arcomra csalódottság ül, ahogy a tekintetem visszafordítom az eredeti irányba. Egy homokból készült kutya – ez lehet a csatlós – és egy csodaszép sidhe állt előttem, igaz háttal. A kutya ideiglenes gazdáját figyelmezteti azonnal, engem viszont nem érdekel a tűzből jött követ, csak a vörös hajú úrnő. Végigmértem szemérmetlenül, szinte minden idomát feltérképeztem, ahogy felém fordul. +Arany Sidhe, ő lesz az.+ A nő nem várakozott és nem pazarolta az idejét a bemutatkozással, azonnal kérdezett./
- Üdvözöllek Tessa T'Ziczmesa, az én nevem Rabraquat, a Levegő Lordja vagyok. /Finoman fejet hajtok, majd egy intésemre lágy szellő kap a hajába, fellebbentve, majd lágyan visszaengedve azt./
- Danu engem küldött az elveszett sidhe helyett, hogy a vének elé kísérjelek. /Tökéletes etikettel próbálom meggyőzni a szemrevaló sidhét, hogy bízhat bennem. Persze nem fog, de megtettem, amit meg kellett./
- Akár indulhatunk is, ha nincs kérdésed. /Mondom kellemes hangon és a dombok felé mutatok a kezemmel, felfelé nyitott tenyérrel. +Végre egy szépség, már nagyon régen nem találkoztam ilyennel.+ Felvidulok magamban, majd mellé zárkózom. A „kutyával” továbbra sem foglalkozom./

/A sidhe hölgy most már biztosan a Napfényes udvar egyik lakója. Kifinomult ízlése van… Persze engem inkább a tökéletes külseje győzött meg. Bemutatkozásom után, ő is megteszi ugyanezt és ezzel végérvényesen bebizonyítva azt, hogy jó helyen járok. Ő is kap egy címet a szalamanderek királyától +Az meg a ki a franc?+, szóval mondhatni, hogy egyenlők vagyunk ilyen téren./
- A Homok Hölgye? Egész jó név. /Morfondírozom hangosan, majd az újabb kérdése jogosan merül fel benne. Pillantása elárulja, hogy még mindig várja a másik sidhét. Viszont, ha a légúr azt mondta, hogy elveszett, nemigen fog megérkezni./
- Egyébiránt nyugodtan szólíthatsz Rabraquatnak, ha megengeded, hogy tegezzelek. /Régi mosolyom már –már a feledés homályából ébred újra az arcomon, Klári halála óta nem volt látható. Ez a nő viszont megnyerő és udvarias. Persze tudom, hogy a shidhekkel vigyáznom kell, de egy próbát megér. nem úgy közelített felém, mint az átlagos arany társaink. Ez egy jó jel, talán még az is lehet, hogy ő is XXI. századi. Ezt a lehetőséget azonban viszonylag gyorsan elvetem, nem hiszem, hogy sok ilyen szerencsés lenne, mint én./
- A neved pedig onnan tudod, hogy egy Danut és engem szolgáló elementál elárulta. Én sem fejteném el a Homok Hölgyéhez tartozó arcot, ebben biztos lehetsz, ha már találkoztunk volna. /Kacsintok rá egy pillanatra, majd visszaveszek a tempóból. Maradjunk csak meg Sidhéknek, gőgös és egymás furkálóknak. A flörtölésből épp elég volt ennyi. Eszembe jut a várakozó tekintete, el kell, hogy keserítsem./
- A másik sidhe elveszett, nem fog megérkezni. Nem tudom, hogy mi történt vele, de akkor mindjárt utánajárok. /Mondom neki mosolyogva és egy kisebb küldöncöt szólítok magamhoz. Amint megérkezik a kavargó elementál, máris kérdést intézek felé./
- Üdvözöllek! Egy sidheét keresünk, akinek a neve… /Jelentőségteljesen nézek a hölgy felé, hogy kisegítsen az elveszett nevét illetően/
- Tudd meg mi történt vele és tájékoztass. A szél legyen veled! /Bocsájtom útjára a kis küldöncöt./

/Túljutunk a magázódáson, nekem kicsit furcsa, de rögtön belemegy. Persze nem, mintha nem örülnék neki, sőt, inkább díjazom./
- Rendben, akkor Tessa. /Villantok felé egy mosolyt, ezzel lezárva a kommunikációs kapcsolatunkat egymás között. Mivel nem tudni mi történt a másik Sidhével, megszólítok egy kisebb futárt, aki majd megkeresi nekünk az elkallódottat. Tessa kisegít a fey nevével, a kis elementál pedig gyorsan elszelel. Nincs más hátra, mint elindulni a vénekhez. De kik is ők? És hol is laknak? Az elsőre van tippem, de a másodikra… Bárhol lehetnek. Ezt azért még elárulhatta volna nekem a légúr./
- Nos, persze, hogy tudom. Remélem, hogy épp ott vannak. /Hazudok simán, majd a dombra koncentrálok. +Danu! Merre vannak a vének? Küldj valami jelet!+ Üzenem a dombnak, és reménykedek egy kis ideig. Látszólag is koncentrálok mintha a hatalmammal keresném őket./

/Danu természetesen – vagy éppen szerencsémre – meghallgatta a kérésemet, és egy másik Shidhet küldött. Csak remélhettem, hogy amiatt jött, hogy elvezessen a vénekhez. A neve nekem semmit sem mondott, de elég magabiztosnak tűnt, akárcsak én. Olyan trükkel érkezik, ahogy én, szóval valami hatalmasabb lehet. Hullafehér bőre visszataszítóan hat rám, de nem mutatom. Szerintem a szemeim csillanásából úgy is látszik, hogy felismertem. Nem Arany Sidhe. De ha már ő visz minket, legyünk vele kedvesebbek, mint amit érdemel. Tessa kérdezősködik, nekem pedig szerencsém van, azért jött, mert kértem./
- Üdvözöllek Oegus. Akkor vezess minket. /Apró főhajtás, amivel köszöntöm, de a nevem elhallatom előle. Ha a Vének küldték – bárkik is legyenek – biztosan bemutattak már neki. Összenézek Tessával és bólintok felé. +Indulhatunk!+ Követni kezdem a férfit, kicsit nyugtalanul töltött el a fickó jelenléte. A homokkutyával együtt indulunk Oegus után, a dombok felé./