Csarnok

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 6:48 am

Ezer és ezer tükörből pillant vissza rád a tükörképed. Bejutottál a Tündérdombokba, bár azok közül is a veszélyesebbe, jobb lesz ha vigyázol, mert ezen a helyen nincsenek törvények itt a mágia és a királynő az úr, a sidhek értékrendje pedig finoman szólva is furcsa.

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 24, 2010 11:03 pm

/ A Tündérdomb alig néhány percig makacskodott, aztán a selymes fűvel borított oldalon megjelent egy romos deszkaajtó. Hülye sértődött domb. Nem törődtem a célozgatással, kinyitottam az ajtót és betessékeltem a kissé sokkolt lányt. Amikor megálltunk középen és a millió tükör mind minket tükrözött vissza, nem tudtam, milyen érzelem az, amit a 21. századi lány arcáról leolvashatok. /
- Köszöntelek a Holdfényes udvarban. Az én nevem Lynarin, de régen Heathernek hívtak és jómagam is a 21. század gyermeke vagyok. Ellenben most a 29.-et írjuk. Lehet, hogy ez így kicsit furcsa, de ez az igazság. /zúdítottam mindent a lány nyakába hirtelen felindulásból. /

(18)

by **Shelby Rowlers** Szomb. Szept. 25, 2010 1:33 am

/Követtem a lányt. Elértünk egy dombhoz, és valami történhetett a lány és a domb között, akármennyire is furcsálltam, de történt, aztán megjelent egy ajtó, és bementünk. Sok, rengeteg tükör volt ott, és mindben ott voltunk, a lány, akit Lynarinnak hívnak, és én sokkos állapotban. Mondott valamit, ami eljutott az agyamig, de nem igazán fogtam fel az első egy percben. Aztán kibukott belőlem./
- Tehát azt mondod, hogy ez itt a 29. század (??) és én átkerültem ide, a 21. századból, és megváltozott a nevem, a fajom, és az egész életem, és most itt állok egy tükrökkel teli teremben, és egy lánnyal beszélgetek, aki az előbb egy DOMBBAL társalgott... ha jól vettem le...??? Oké, most megcsípem magam, lehet, hogy ez csak egy álom!
/Behunytam a szemem, megcsíptem magam, hozzá kell tenni, hogy eléggé erősen, mert nagyon fájt, és kinyitottam a szemem. Még mindig ott álltam a teremben, és még mindig valami más voltam... Érthetetlen./

(6)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 25, 2010 2:31 am

/ Tökéletesen megértettem a zavarát, még jól emlékeztem a sajátomra, bár már inkább az tűnt álomnak, egy furcsa és lehetetlen dolognak. A Tündérdomb ellenben kíváncsian figyelt, éreztem a tudatát, amint megszemlél minket, vájkál az emlékeimben, amit amúgy nem szoktam neki hagyni és a lány felé is kinyúl, mintha végigsimítaná. Ez láthatatlan és megfoghatatlan dolog, hiszen csak az elme, a mágikus tudat nyújtózkodik. De láttam, hogy a lány szeme elkerekedik, a domb pedig megváltoztatta a külsejét. Üdvözöllek Shelby Rowlers. Szikrázott fel minden tükörben és ezüt föggönyök jelentek meg, keretezve a tükröket. Javíthatatlan domb, valószínűleg halálra rémisztette szegény lányt, vagyis Shelbyt, mert akkor úgy tűnik ez a neve.!

(19)

by **Shelby Rowlers** Szomb. Szept. 25, 2010 2:49 am

- S-S-Shelby Rowlers??? - Kiáltottam fel, kikelve magamból. - Ez most komoly? Így hívnak? Engem? De hát engem Beppének hívnak? És...
/És ekkor mintha az agyam összerakta volna magától a puzzle részecskéket a tudtom nélkül, felfogtam. Megértettem mindent. Eljutott a tudatomig, átjárta az egész testemet, ami már teljesen új volt, hogy én már nem az a Beppe vagyok, aki 24 órával ezelőtt Rómában sétálgatott. Felfogtam, hogy már nem mehetek vissza, nem láthatom az öcsémet, nem leszek sohasem híres séf, és nem fogok az erkélyemen üldögélni a férjemmel és nézegetni az unokáinkat./
- Ez igaz ugye? Ez itt tényleg a 29. század. Hát legyen.
/Valami nyugodtság ült az arcomra. Érzetem. De már lenyugodtam, és ez jó volt. Kinyújtottam a kezem, megnéztem magam, és úgy gondoltam, hogy ehhez hozzá fogok tudni szokni./

(7)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 25, 2010 3:10 am

/ Láttam ahogy szép lassan tudatosulnak benne a dolgok, ahogy a vihar elcsitult és a lelke megnyugodott, még hagytam neki pár percet, hogy összeszedje a gondolatait és csak utána szólaltam meg. /
- Igen, valóban itt vagy, bár hogy hogyan, arra még nem jöttünk rá. Ez itt a Holdfényes udvar, a fekete sidhek lakhelye. Jobb lesz, ha vigyázol, mert elég barátságtalan a környék, de majd vigyázok rád, amíg megszokod. Jaj, be sem mutatkoztam rendesen! Lynarin Seeragic vagyok, az Árnyak és Vizek királynője, a helyi guru, ha így jobban tetszik. Ha bármire kíváncsi vagy, kérdezz nyugodtan, én már egy ideje itt élek, megszoktam és elég jól ismerek mindent.

(20)

by **Shelby Rowlers** Szomb. Szept. 25, 2010 4:39 am

/Jólesett végre nyugodtnak lenni, bár sok mindent nem értettem, és ez aggasztott.NAGYON sok mindent nem értettem, de úgy gondoltam, nem lenne fair mindent rázúdítani Lynarinra... Végül is én sem örülnék neki. De egy dolgot muszály volt megkérdeznem/
- De ha te vagy itt a királynő, akkor vannak olyanok, akik felett uralkodsz. - Kezdtem bele a hangos eszmefuttatásomba. - És azt mondtad, hogy ez egy barátságtalan környék. De ha ugyanabból a fajból származunk, akkor nem kéne, egymással jóban lennünk és összetartanunk? - Értetlenkedtem hozzám szokatlanul.

(8 )

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 25, 2010 4:49 am

- Ez nem ilyen egyszerű. A fekete sidhek annyiban rokonok, hogy mindenkiben van sidhe vér. Sokan a Napfényes udvarból lettek száműzve valamilyen testi hiba miatt, tudod, nos a sidhek gyakran nem válogatósak, ha partnerekről van szó... A lényeg, hogy láthatsz valakit normálisnak, sőt ámítóan szépnek, lehet, hogy több karja, vagy lába van, mert valamelyik szülője goblin volt és gyakran ez nem csak a külsőben, de a természetükben is megmutatkozik. Engem elfogadtak, mert jelenleg én vagyok a királynő, hozzám kötődik a Tündérdomb, amiből mindannyian az erőnket nyerjük, de nem biztos, hogy az ismeretleneket is megtűrik. Ezért mondtam, de ne aggódj, te a személyes védelmem alatt állsz, szóval ígérem nem lesz gond. De próbálj meg azért nem összeakaszkodni a többiekkel.
/ Jó hosszú és nem éppen szívderítő beszéd volt, de úgy döntöttem, jobb, ha tudja, mire számíthat. /

(21)

by **Shelby Rowlers** Szomb. Szept. 25, 2010 5:41 am

/Ledöbbentem. Ez tökre nem emberséges. Vagyis hogy lenne emberséges, ha nem is vagyunk emberek?! Na mindegy. Ezen nem igazán lehet változtatni./
- Köszönöm, hogy elmondtad, és azt is, hogy megvédsz. De, akkor most hogyan tovább? Mit csináljak? Mit kell tennem?
/Reméltem, hogy valami olyan választ kapok, amit érteni is fogok, és meg is tudom tenni. Álltam, és vártam a válaszra, az előbb mondottakon merengve./

(9)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Szept. 25, 2010 5:48 am

- Hmm, nem is tudom. Először is, szerintem szerezzünk neked egy szobát, ahol pihenhetsz, aztán nézz körül nyugodtan, vagy pihenj le, ha gondolod, nekem még van egy kis dolgom.
/ Intettem neki, hogy kövessen és megindultam az alakjuk és irányuk folyton változtató folyosókon. Látszólag mozdulatlannak tűntek, de mindig máshová vezettek. A tenyerem a vendégünk tiszteletére most ezüstbe öltözött falra támasztottam és megkértem a Tündérdombot, hogy csináljon egy szobát a lánynak. A falon elegáns fehér ajtó jelent meg, én pedig intettem a lánynak, hogy menjen be bátran. /

*Csinál magadnak egy szobát a Szobáknál, amilyet szeretnél és ott folytathatjuk. Smile

*

(22)

by **Shelby Rowlers** Szer. Okt. 13, 2010 7:34 am

/Amint kiléptem a folyosóra megtántorodtam. Nem tudtam merre menjek. Amikor idefele jöttem kicsit más volt az egész. Próbáltam visszaemlékezni, hogy jobbra, balra vagy egyenesen kéne mennem, de nem ment. Végül elindultam egyenesen, és mintha a lábai tudták volna merre kell mennem, a sok kanyar után kitaláltam a tükrökkel teli terembe. Boldog voltam. Igaz, kicsit elbizonytalanodtam megint, de hát az élet itt sem lehet tökéletes. Aztán rájöttem, hogy akármilyen hihetetlen (még mindig) a domb szerintem érez engem. És akkor megjelent egy ajtó, én pedig kirohantam rajta önfeledten a nagy zöldbe!/

(13)

by **Shelby Rowlers** Pént. Okt. 15, 2010 2:32 am

/Odaértem a bejárathoz, és leraktam a kezemet a fűre. Megjelent egy ajtó, de most teljesen máshogyan nézett ki, mint a másik nap. De bementem, mert tudtam hogy ez az. A Holdfényes Udvar most is ugyanolyan sok tükörből állt, de teljesen máshol voltak a folyosók, és nagyon nem tudtam merre menjek. Mászkáltam jobbra, balra majd balra, és jobbra, egyenesen, mindenfelé, de csak nem találtam oda a szobámhoz. Már nagyon fáradt voltam és ideges. Nagyon ideges. Kell ennek a hülye dombnak itt összekavarnia mindent. Pedig már megjegyeztem nagyjából, hogy merre van a szobám, és most eltűnt. Felszívódott.
Amilyen ideges voltam, belevágtam egy tükörbe a kezemet, de nagyon strapabíró lehetett, mert nem tört össze. Vagy én voltam gyenge. De a kezem fájt. És egy kicsit fel is karcoltam. Úgyhogy most már nagyon kerestem a szobámat, mert már kezdtem látni az első vörös cseppeket a kezemen. Elfutottam jobbra, és majdnem neki szaladtam az ajtónak. Amit nem tudtam, hogy kié. De nem érdekelt. Benyitottam... mert fájt a a kezem./

(22)

by **Shelby Rowlers** Pént. Okt. 15, 2010 7:50 am

/Megremegtem a visszhang hallatán. Még mindig fájt a kezem, de legalább már nem volt véres. Kicsit lenyugodtam, úgyhogy lassabban indultam el megkeresni a szobámat. Elmentem néhány ajtó mellett, benyitottam, de nm az enyémek voltak, és egyik sem úgy nézett ki, mint ha lenne ott valami kötszer, úgyhogy tovább kerestem. Keresés közben elgondolkoztam a kertben látottakon, és megijedtem. Olyan fura volt az a kert. De most nem akartam erre gondolni, ezért inkább dúdolgattam. Gondoltam, majd meg kérdezem Lynarint. Ő biztos tudni fogja mi történt./
- Jaj, anyuskám, de fáradt vagyok! - Sóhajtottam fel.
/Már alig bírtam menni, háromszor elestem, amikor megpillantottam egy olyan ajtót, amit még nem láttam. Benéztem, és végre megtaláltam a szobámat!/

(24)

by **Shelby Rowlers** Szomb. Nov. 27, 2010 4:54 am

/Kiléptem a szobámból és elindultam.
Már kicsit felébredtem, és most jó kedvem volt. Kedvem lett volna táncolni, de inkább csak végig ugráltam. Mint mindig, most sem tudtam, merre megyek, csak mentem, és olyan halál nyugodt voltam, mint életemben eddig soha. (Egyik életemben sem...)
Szerencsére odataláltam a csarnokba és egyenesen az ajtó felé vettem az irányt. Kicsit elbizonytalanodtam, de megpróbáltam a vidám, magabiztos Shelbyt adni.
+ Gyerünk én, csak így tovább. Mégis mi a szösz történhetne velem?

(27)

by **Helim Aziphim** Szer. Dec. 29, 2010 1:19 am

+ Érzem a domb mágiáját, megérint engem, először mintha idegen lennék, de mikor érzi, hogy én is ugyanolyan sidhe vagyok, mint a Királynő, akkor már némileg kedvesebben tapogat.
/ Belépek a hatalmas csarnokba, a mágikus ajtón keresztül, és egy furcsa csarnokba érkezek. Látom a Királynő is odabent van már, bőre ragyog, pár pillanatra leállok és csodálom őt, így ragyogva olyan szép... Elkapom a tekintetemet/
+ Remélem nem vette észre...
- Szóval ezek lenne az udvartartás helye, nekem milyen feladatot szánsz?
/Tekintetem végigfut a terem tükrein, meglátom magamat. A szemem tényleg megváltozott, és magasabb is lettem. Elnézve magamat könnyű lesz elvegyülnöm a tömegben./

(24)

by **Lynarin Seeragic** Szer. Dec. 29, 2010 3:18 am

/Nagy késztetést érzek rá hogy nevessek, hogy kikacagjam magamból a feszültséget. Ahogy a domb mágiája szinte élő húsként lüktet körülöttem legyőzhetetlennek érzem magam. A vad zabolátlan mágiát még sehol nem éreztem annyira mint a Tündérdombokban, de azt hiszem ez nem is csoda, hiszen ezek a helyek olyan öregek, mint a Hold, sőt... De leállítottam magam, abbahagytam a lubickolást a tömény mágiában, habár azt hiszem így is kicsit a fejembe szállt. Szükségem volt a lazításra a vámpírvilág után. Tudtam, hogy valószínűleg úgy világítok, mint egy megkergült izzó, a hajam barna ezer árnyalatában a szemem pedig ezüstösen, de most nem igazán érdekelt./
- Majd még kiderül, de most ne foglalkozz ezzel, mi errefelé nem dolgozunk folyamatosan. Azt csinálsz, amit csak szeretnél. /nevettem el magam és cinkosan rámosolyogtam. Tényleg bármit meg lehetett szinte tenni itt, csodás volt ez a hely./
- Érzed a mágiát? Egyszerűen lenyűgöző! Már jó ideje itt vagyok, de még mindig nem értem teljes egészében. /Leültem a földre és lehunytam a szemeim egy pillanatra./
+Mindenhol jó, de legjobb otthon. Vajon mikor vált ez a hely az otthonommá? Ki tudja? De hogy az, az biztos!

(64)

by **Helim Aziphim** Szer. Jan. 05, 2011 6:17 am

- Igen, érzem, de ez csak újabb kérdéseket vett fel! Mi történt a régi világ technológiájával? Honnan jött a mágia? ööö... Talán egyszerűbb lenne, ha elvinnél a könyvtárba, ha van ilyen. Illetve elmondanád, hogy merre találhatok szállást?
+ Kicsit kezdem unni, hogy nem kapok megfelelő válaszokat, egyedül a könyveket bújva talán több esélyem lesz, mint a Királynővel, aki elég elvarázsolt módon viselkedik itt a dombban.
/Amint a Királynő elmondja, hogy merre van a könyvtár elindulok afelé, hogy utána olvassak ennek az új világnak./

(25)

by **Lynarin Seeragic** Szer. Jan. 05, 2011 7:03 am

/Elkapok néhányat szálldosó gondolataimból, hátha kissé magamhoz térek./
- Öhmm, könyvtár nincsen, esetleg H'Sekiratban van egy múzeum a mi korunkról, ott talán megtalálsz mindent, ami érdekel. Azonban szerintem most már ne indulj el, előbb pihenj egy kicsit. A szobád szerintem már el is készült, ahogy a sithenet ismerem. Csak indulj el a folyosókon és egyszer majd feltűnik egy szimpatikus ajtó, az lesz a te szobád. Engedelmeddel a domb tud olvasni az érzelmeid lenyomatában, így valószínűleg jó szobát csinál majd neked.
/Éppen folytattam volna, amikor kicsi zavart goblinka jelent meg. Mind az öt pár karjával hevesen csápolt és amúgy sárga bőrszíne egészen zöldesnek tetszett. Hosszúkás fülei remegtek, amikor hozzám rohant./
- Óh királynő, nagy királynő, drága királynő! Nem haragudni rám, én hozni nagyon nem nem jó hír! Szörnyű rossz hír! Királynőnek jönni azonnal város, gyors most!
/Lekuporodott a lábamhoz és idegesen belemarkolt a ruhám fekete szoknyarészébe. Nem tudtam mi lehet ilyen szörnyű, de a kicsi goblin annyira megrémült, hogy muszáj lesz kiderítenem./
- Menj, keresd meg a szobád és pihenj le, én igyekszem vissza! Remélem nem húzódik el ez az ügy túlságosan. ha mégsem jönnék járd be a dombot nyugodtan, vagy keresd meg a múzeumot H'Sekiratban. Minden jót Helim!
/Intettem még neki, majd követtem az idegesen csoszogó sárga kis lényt./

*Csinálj magadnak egy szobát a megfelelő résznél, ha gondolod. Smile

Én most egy kicsit megyek akkor. *

(65)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Jan. 14, 2012 4:51 am

/A domb pulzáló kavargó energiaörvényként nyílt fel nekem, hatalmas kaput tárva az oldalán. Már majdnem alkonyodott, jó sok időbe telt, mire árnyként suhanva ideértem. De nem bánom, hogy nem használtam a kapukat, most valahogy taszított a többi ember közelsége, csak magam akartam lenni, egyedül a múlt fájó emlékeivel.
A domb szokás szerint reagált a hangulatomra, aminek örültem, mert ez azt jelentette, hogy hosszú távolléteim ellenére még mindig engem tart kegyeltjének. Ahogy a bőröm alatt felszikrázott a mágia holdszín fénye, a tükrök magukba fordultak fekete selyemdrapériaként borultak hamarosan a falra. Ez hatalmas ellentétet alkotott az Előcsarnokban fel-alá rohangáló tömeggel. Egy pillanatig döbbenten néztem mi ez a nagy felbolydulás, de furcsa mód, amikor beléptem, mindenki mozdulatlanná dermedt. Ha kicsit jobb a kedvem, talán még viccesnek is találom a dolgot./
- Hívtalak... végre, hogy itt vagy... /suttogta a fülembe a domb hangja, ami egyszerre volt női és férfi, kellemes és durva./
- Mi történik itt? /A mágia felerősítette a hangom, amely úgy zúgott végig a termen, akár egy bosszúálló istennő felelősségre vonása. Tetszett./
- Úrnőm... könyörgök kegyelmezzen árva fejemnek! /kúszott a lábamhoz egy kicsi zöld goblin és csókolgatni kezdte a csizmám. Kezdtem dühös lenni, és közel álltam, hozzá, hogy belerúgjak.../
- Ne tereld a szót! Mi történik itt!?!
- Nagyságos felséges királynő... isteni nagyságos felséged....
/Nah itt rúgtam bele. A kicsi a falhoz repült, én pedig szemügyre vettem a többit. Mind alacsonyabb rangú fey-ek voltak, egy sidhe-t sem láttam a tömegben. Éreztem, ahogy a harag örvényleni kezd bennem, valami céltalan parttalan düh. Az árnyak megelevenedtek a sarkokban és körém gyűltek élő hullámzó palásként./
- Hol van az udvartartásom?!? /A hangon immár kibírhatatlan hangerővel szólt, a falak is megremegtek belé, ahogy a Tündérdomb elégedetten rázta meg a bőrét./
- Óh úrnőm kegyelmezzen... A Tanácsteremben gyűltek össze... /borult a padlóra szipogva egy másik goblinka.
Egy pillanatig csak álltam, mire felfogtam a szavak értelmét. Aztán megindultam a fal felé. Nem törődtem vele mi lesz, tudtam a domb velem van. Abban a pillanatban, hogy elértem a falat, azon fátyolszerű átjáró nyílt, amin keresztül beléptem a zsúfolásig telt tanácsterembe..../

(107)

by **Lynarin Seeragic** Vas. Jan. 15, 2012 5:12 am

/Végignéztem a híveket, akik ott álltak mögöttem, az immár ismét tükrös pompába burkolózó előcsarnokban. Igazából azt mondtam azonnal indulunk, de persze, amint kicsit lehiggadtam, én is elismertem, hogy előbb fel kell készülnünk a harcra. Én is visszavonultam a szobámba, letusoltam, mert a vért igen nehéz lemosni már, amikor rászáradt az emberre, így gondoltam megelőzöm a dolgot. Hosszú fonatba fontam össze a megdöbbentően hosszú hajam, amihez sajnos néhány kicsi goblin segítségét kellett kérnem, különben soha nem végeztem volna.
Aztán fölvettem egy olyan cuccot is, ami az eddig viselt fekete estélyimnél jobban illik a vadászathoz. A fekete bőrruha kellemesen tapadt hozzám, akár valami második bőr. A hosszú bőrkabátom majdnem addig ért, mint a hajam, de pár centivel talán rövidebb volt. A fekete bakancsokban pedig bármennyit tudtam futni, ami a magassarkú csizmámról nem volt elmondható.
Két pisztolyt is az övembe csatoltam, habár a sidhe-k többsége berzenkedett tőlük, engem nem zavartak a technikai újítások. Habár a kedvenc karomszerű pengém is felcsatoltam a biztonság kedvéért.
Így álltam, és elégedetten néztem a népem. Amikor valakinek a pillantása találkozott az enyémmel, tisztelettel bólintottak. Végül elindultunk, mind feketében, akár valami gyilkos gyászmenet. Legszívesebben ismét árnyként utaztam volna, de ennél jobban kellet sietnünk, így a teleportkapuk felé vettük az irányt.

(110)

by **Rabraquat** Hétf. Ápr. 02, 2012 10:44 pm

*Előzmény ITT
Hirig - Caridwen*

- Arra én is, de mindjárt megtudjuk. /Mondom Hirignek, majd belépünk az előcsarnokba. Hasonlít a Napfényes udvar előcsarnokához... csak nem olyan szép. legalábbis nekem nem tetszik annyira, de nem is baj. Egy darabig fixírozom a tükörképeimet, egy merő csoda lehetek valóban más szemében. Nagyon helyes, majd feltámad a szél./
- Valami, vagy valaki közeleg. /Szólok Hirignek, bár gondolom ő is észrevette. Tovább várakozom, majd egy Siedhe jelenik meg előttünk. Hiriggel elbájcseveg, de aztán rám kerül a szó. nem szólok bele a beszélgetésükbe, nem azért jöttem./
- Nos, én a királynőhöz jöttem Taranis. Maga Danu küldött ezzel, hogy adjam át neki. Vihar közeleg, amit egyedül nem tudunk megállítani, úgyhogy egy félre kell tennünk a viszálykodásainkat, blablabla. /Előveszem a maszkot és megmutatom neki, de nem adom át. Határozott vagyok, biztos lehet benne, hogy nemigen fogok most alkudozásokba bocsátkozni. Vigyen Lynarin elé, aztán ennyi. A többi nem az ő dolga. Próbából belenézek a maszkon át, hogy milyen a domb, aztán várom, hogy mit szól hozzám Taranis, a Mennydörgő, vagy ki./

[270]

by **Hirig** Kedd Ápr. 03, 2012 2:03 am

/A rengeteg tükör, amin keresztül saját magamat látom az új külsőmben, mely már-már természetellenesen gyönyörűen hat, megdöbbent kicsit. Nem láttam még ilyen szépséget, és valahogy még furcsább az, hogy ez én vagyok.
Bele karolok az egyik tükörképem instrukcióira Rabba, mikor idegen szelet érzek közeledni. Félszeg viselkedésem hamar eltűnik, mikor azok a gyönyörű szempár rám tekint. Hidegsége ellenére, magával ragad.
Viszonzom a mosolyt, bár egyenlőre puszta udvariasságból./
- Üdvözöllek Taranis. Az én nevem Hirig.
/Mondom mikor Rab is bemutatkozott, nem túl illedelmesen. A blabla szó hallatán mosolyom őszintébb lesz és Rabra pillantok./
- Ejnye.
/Suttogom halkan./
- Nem ilyen szavakat kellene használnod, ha már diplomata vagy.
/Egy pillanatra vállára hajtom a fejem, majd felegyenesedve érdeklődő tekintettel nézek a fakó bőrű, zord tekintetű, férfira./
- Ami engem illet, csak kísérő volnék. Ellenben, nem tudom figyelmen kívül hagyni szavaid, miszerint ide tartozom. Netalán vártál is rám?

{263}

by **Caridwen** Szer. Ápr. 04, 2012 1:17 am

/A sármos sidhe csak biccent nektek. Ettől a mozdulattól látjátok, hogy a haja majdnem a bokájáig ér, a végét már fonaba kényszeríti, hogy ne zavarja annyira a járásban.
Először Rabhoz fordul./
- Értem. Nem akarlak elkeseríteni, de az Árnyak és Vizek Királynője jelenleg nem tartózkodik a dombban...
/Aztán amikor meglátja a maszkot látványosan megdöbben, ami elég ritka a sidheknél, így sejtheted, hogy nem semmi az ereklye, habár ezt eddig is tudtad. Végül rendezi az arcvonásait. /
- Megpróbálok üzenni a Királynőnek, hogy siessen vissza mihamarabb. Addig remélem élvezitek a vendégszeretetünket. /mosolyog.
Rab belenézve a maszkba, szinte megvakulsz. A mágiát fénynek látod általa, és itt minden úgy ragyog, mintha a Napba néznél... ez a hely maga a MÁGIA csupa nagy betűvel.. mintha Danu szívének egy darabjára pillantanál. A sidhe nemesből ragyogó királykék fény árad, olyan erős, amilyet eddig még nem nagyon láttál.
Közben a férfi kedvesen mosolyogva Hirighez fordul a kezéért nyúl és ha a hölgy hagyja lágy csókot lehel a kezére./
- Nem kimondottan mára, de vártuk az érkezésed. A sithine tud minden gyermekéről, és már amikor átkerültél, akkor is felfigyeltünk rád drága Hirig. Már szobád is vár rád, hozzánk tartozol. /mosolyog továbbra is, minden ártó szándék és gúny nélkül. Teljesen őszintének tűnik./

by **Rabraquat** Szer. Ápr. 04, 2012 6:57 pm

/Egy fintor ül ki az arcomra, mikor elmondja, hogy a királynő nincs a dombban. +Gondolom nemsokára itt lesz, hiszen Danu kért arra, hogy idejöjjek.+morfondírozom, majd éppen visszaszólnék sármikának, de aztán meggondolom magam és a maszkkal erősítem meg a jöttömet. A várt hatás nem marad el, ledöbben, én pedig csak a fensőbbséges mosolyommal ajándékozom meg./
- Elfogadom az ajánlatod, természetesen megvárjuk a királynőt. /hajtok csak annyira fejet, amennyire minimálisan szükséges. Mégiscsak ezt diktálja az illendőség, még akkor is ha ez a másik domb. No, meg nem vagyok még akkor nagy király, hogy túlságosan pattogjak. De majd leszek, hamarosan. Közben kipróbálom a maszkot./
- Hmm. /Nézem a kis kékséget a vakító mágiában, de aztán leveszem a szemem elől az ereklyét. remélem ezzel a kis akciómmal Lynarin is meggyorsítja az útját, ha Taranis nem jó következtetést von le a "hümmesntésemből". Kis félrevezetés senkinek sem árt. Aztán kissé szkeptikusan nézem, ahogy körbenyalja Hiriget a mézesmázos szavaival, meg kézcsókjával. Kíváncsi vagyok, mennyire fog meglepődni, mikor a tündér nem annyira fog elájulni ezektől a dolgoktól. Az a vicc, hogy jobban bízik bennem, mint az itteni bagázsban. Aztán már csak fensőbbségesen várakozom, hogy a pihenőbe, vagy várakozó helyre kísérjen a Mennydörgés Ura, vagy bárki más rangomhoz méltó./

[271]

by **Hirig** Csüt. Ápr. 05, 2012 8:33 am

/Csendben hallgatom a két fél beszélgetését, és hagyom magam a szép szeműnek, hogy kezet csókoljon. Jót tesz hiúságomnak, de ettől még nem ájulok el, még ha jól esik is./
- Oh! Van saját szobám?
/Lepődöm meg kicsit./
+ Tényleg vártak? +
/Viszonozom mosolyát, hiszen jóban kell lennem vele is egyenlőre. Rab felé nézek./
- Mennyünk, nézzük meg.
/Lépek egyet előre, gyengéden húzva magammal öt is. Közben halkan súgom oda neki./
- Szerinted mit szól volna, és milyen arcot vágna, ha a kővel a mellkasomban érkezek?
/Enyhén gúnyos mosollyal nézek Rabra./

{264}

by Ajánlott tartalom

Csarnok

Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok

Re: Csarnok