Az öreg tölgy

by **Lynarin Seeragic** Pént. Feb. 17, 2012 3:42 am

A két dombot egy sűrű erdőség választja el egymástól. Ennek az erdőségnek a közepén bújik meg ez a különös kis építmény. a mágia "fellegvára" ez, annak ellenére, ahogy kinéz.
Nem a varázslók, vagy boszorkányok mágiája él itt, hanem az öreg mágia, Danu szívének lüktetése.

by **Lyendryana Daimon** Pént. Feb. 17, 2012 7:50 am

+Szerettem a világtól messze, csendben csak úgy tengni-lenni, kicsiny otthonom falai között, olvasni, sakkozni. Ezt a számomra jó érzést nemrégiben megbolygatta egy különös álom. Egy álom Tőle! Kezdetben nem értettem miért engem választott, de az nyilvánvaló volt számomra, hogy meg kell tennem, amire kér. Még akkor is, ha egy kellemetlen alaknak kell segítenem, eközben. Lynarin Seeragic. Ő lett, nemrégiben otthonom új uralkodója, bár ezt senki nem fogadta el. Ha meg is tették volna, nekem sem állt szándékomban. Most mégis az ő kis hóbortjának hála, a szánalmas vadászok városba kellett mennem, hogy elvigyek egy csomagot. Mint ha én lennék a postaszolgálat? Bosszantott! Nem kicsit nagyon! +
/Ezen gondolatok cikáztak elmémben, mikor végre vissza értem Uclyssebe. Lassú, komótos léptekkel haladtam előre a kaputól, hogy elérkezzek végre a megbeszélt helyre, a Dombok közé./
+ Végre itt vagyok. De hol van ez a nőszemély?! +
/Néztem körbe az erdő szélén. Halk sóhajjal nyugtáztam, hogy nincs itt./
+ Korábban értem vissza Vhinudratból, mint ő a kis kényelmes kiruccanásából. Jellemző. Az uralkodok maguk kényük kedvük szerint cselekednek, de egyből ugráltatják a másikat, ha nekik kell valami. Ők nem tesznek semmit az ügyben, nehogy letörjön a körmük! +
/Gúnyos mosolyra húztam a szám./
+ Vajon, még mindig ez a helyzet van a Napfényes udvarban? +
/Haragos szemekkel pillantottam régi otthonom felé. Vágytam vissza, de felfordult a gyomrom, ha eszembe jutott, mi mindent csináltak a fajtám elit krémjei./
+ Nem mintha az új szomszédaim nem lenének különbek. +
/Karba fonom kezeim, és nekidőlök egy fának. Nincs más dolgom, mint várni. Várni, hogy végre ide érjen őkegyelme./

{1}

by **Lynarin Seeragic** Pént. Feb. 17, 2012 11:59 am

+ Éreztétek már úgy, hogy meg akartok halni? Én már számtalan alkalommal... Hogy milyen egyszerű lenne elaludni, aztán soha többé nem ébredni fel. Megszabadulni a világ minden kínjától és fájdalmától. A lelkiismerettől, a bűntudattól, a fájdalomtól, a szeretettől...
Én meghaltam, és megváltódtam általa.
/Ott álltam a teleportkapu mellett és azon gondolkoztam, vajon melyik cselekedet volt az, amivel kivágtam a szívem.
+ Természetesen a halálom volt az első mérföldkő, amikor a szívem megszűnt dobogni, de az még nem jelentett sokat... Attól még lehettem volna megváltó is, aki az örökös szenvedést választja másokért... Talán amikor Nostrefat rávett, hogy embervért igyak? Talán amikor a szerelem a vesztemet akarta? Vagy amikor először megéreztem a hatalom hívását? Talán mind együtt. Minden esetre vége volt.
/Az angyalra, akinek a vérét vettem, már csak a testemben kavargó mágia emlékeztetett. A szavai szépek voltak, de számomra üresek. Én az uralkodó voltam, az Igaz Királynő mostmár. Egy apró pocsolya tükrében láttam az arcom. Az ezerszínű fekete hajam, a háromgyűrűs szemem, ami immár ismét ezüst-zafír-színesfekete volt. Már sidhe voltam, nem csak a lelkemben, de a testemben is. A vámpír ott élt bennem, de nem zavarta a kapcsolatom Danuval. A talpam alatt éreztem a Földanya szívének ritmusát. A vadmágia megcsókolt és rajtam hagyta a nyomát, a szívembe égetett egy üzenetet.
Már csak az volt a dolgom, hogy véghez vigyem Danu akaratát.
A tölgy felé tartottam, a vének fészkéhez. Olyan sidhe-k gyülekezete volt, akik már alig voltak sidhe-k, valami sokkal hatalmasabbak voltak annál. Azonban nem miattuk jöttem, a hideg Daimonnal volt dolgom. Soha nem gondoltam volna, hogy Danu éppen őt választja segítőtársammá, a Vég Váróját. De az Istennő akarata egyértelmű volt, én pedig tudtam valami célja volt ezzel, habár a cél még ismeretlen volt előttem.
Könnyed léptekkel sétáltam, hiszen nem siettem sehová. A hajam kibomlott a fonatból és most úgy repült utánam, akár fekete fátyolt, aminek sötétségét feltöltötték a létező összes színnel.
Már messziről láttam a sápadt alakot, de nem gyorsítottam. Szép lassan közeledtem, hogy ő is szép lassan észrevegye a változásokat rajtam. Mióta elment minden megváltozott. Az Udvar az enyém volt, és igazi sidhe lettem, valódi jogos uralkodó, kinek hűséget esküdött a népe.
Megálltam tőle egy lépésre./
- Üdvözöllek Bevégzés Bárónője. /szóltam könnyedén a hivatalos rangját használva az udvarban.
Az etikett úgy diktálta, mindig azon a rangon szólítsuk a másikat, amit az is használt velünk szemben. Én kezdtem, így neki is használni kellett a rangomat, ha nem akart megsérteni. /
+ Kegyetlen és apró öröm lett volna? Nem hinném... Uralkodnom kellett, és ahhoz olyan nép kellett, aki elismer.

(137)

by **Lyendryana Daimon** Szomb. Feb. 18, 2012 2:16 am

/Már már kezdeném magam nagyon elunni, mikor érzem, hogy a Domb életre kell, mert megjött az Úrnője. Valami furcsa, eleddig nem érzett mégis ismerős érzés kerít hatalmába./
+ Vagy talán éreztem már, csak nagyon régen?
/Merengek el a jelenségen, míg figyelem a felém közeledő nő lassú lépteit. Ahogy egyre közeledik, az érzés egyre jobban eluralkodik a testemben./
+ Valami nagyon megváltozott ebben a lányban! +
/A Domb szinte kiugrott helyéről, csak azért, hogy idejöjjön és magába zárja a királynőjét. Mint egy kiskutya./
+ Danura! Mi történt míg távol voltam? Ennyire felfordult minden? Sidh a vadászok városában? Félvér a tejhatalmú úrnő? +
/Unott tekintettel figyeltem őt. Mikor már előttem állt, azzal a magabiztos fensőbbséggel, tudtam, hogy már nem az a lány áll itt velem szemben, akit hátrahagytam. Mégsem borultam földre, megvártam míg ő szólít meg elsőnek. Hiszen ő volt a fiatalabb. Ennyi kiváltságom még nekem is volt, vele szemben./
+ Úgy tűnik, legalább ezt megtanultad. +
/Ellököm magam a fától, miközben üdvözöl. Nagyon nem akadoztam letérdelni és padlót mosni. Sem annak idején, sem most./
- Üdvözöllek Árnyak és Vizek Királynője!
/Tudtam le ezzel részemről a minimális mégis elfogadott tiszteletadási kör rám eső részét. Nem érdekelt soha, hogy ő lett e az új uralkodó, vagy az, hogy ez nem tetszik a többi fivéremnek. Régen volt már, hogy a magamfajta uralkodott. Meglehet, hogy ez az anbició nem veszett ki, de Danu akaratát nem vehettem semmibe. A Domb, pedig feltétlenül Danu gyermekét szolgálta. Más senkit! Így az acsarkodás, amit testvéreim űztek, számomra értelmetlen és érdektelen volt./
- Elvittem a csomagot és most itt vagyok, ahogy kérted.
/Folytatóm unott hangszínnel./
- Fel vagy készülve ifjú húgom, hogy a legöregebb és legbölcsebb sidhekhez térj?

{2}

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Feb. 18, 2012 4:47 am

/A köszönését csak biccentéssel fogadtam. Tudtam, hogy nagyon nem akaródzik neki a rangomat használni, amit bizonyítottak a későbbi szavai is, amikor már "húga" lettem. Nem sértődtem meg rajta. Valóban fiatalabb voltam nála, méghozzá sokkal, és ez egy olyan dolog volt, amin soha nem fogok tudni változtatni. Habár ha úgy vesszük én születtem előbb, hiszen még a 2000-es évek előtt láttam meg a napvilágot...
+ Hmmm ezen egyszer el kell elmélkednem mélyebben is, talán nem is én vagyok a legfiatalabb sidhe... Elvégre mit számít az a 800 év kihagyás? Mégis csak öreg vagyok én...
Ettől a humoros gondolattól halovány mosoly költözött az ajkamra, aztán hamar letöröltem, illetve részben hagytam, és szívélyesen ismét bólintottam a másiknak./
- Természetesen. Már régóta találkozni akarok velük.
/A másik küldetésének sikerének örültem. Dr. Panthera kutatásait figyelemmel kísértem egy darabig, és igen érdekes dolgokra bukkantunk rá... olyan dolgokra, amik... nem erre egyenlőre gondolni sem szabadott, mert olyan veszélyes gondolat volt, ami ha rossz kezekbe jut, szörnyű dolgokat vihet véghez... Ellenben jó kezekben... illetve az én kezemben....
Éreztem, hogy a mosolyom tovább szélesedik, és állandósul. A több hatalom gondolata olyan elégedettséggel töltött el, amit lehetetlen volt legyűrni. Így inkább hagytam, hogy kéjes elégedettségével átmosson.
Viszont még mielőtt beléptünk volna, volt néhány dolog, amit el kellett mondanom Lyendryana-nak./
- Amíg távol voltál, történt néhány fontos esemény. Az első, ami a legaggasztóbb, Harag megszökött. Még nem tudjuk, hogy valaki elengedte, vagy magától tűnt el, de annyi bizonyos, hogy kiszabadult. A második, az udvar hűséget esküdött nekem, és jelenleg is a nevemben keresik Haragot. Harmadszor a vad mágia újra életben van, Danu nekem adta a kegyet, hogy a csatorna legyek. Még nem olyan sok vadmágia tért vissza, de a lények, akik belőle születtek a Megnevezhetetlen részeivé lettek.
/Kis ideig hagytam, hogy eméssze amiket mondtam, majd megkérdeztem, mert nem bírtam ki./
- Dr. Panthera esetleg nem küldött nekem valamit? Vagy nem üzent valamit?

(138)

by **Lyendryana Daimon** Vas. Feb. 19, 2012 4:47 am

/Mikor látom, hogy mosolyog, elfintorodom. Kicsit több reakciót vártam, egy kis borzongást, vagy valami gyermeki félszt, nem tudom pontosan, de azt igen, hogy többet ennél. Félig megfordulok, úgy tekintek vissza a vállam felet rá, mikor beszámolót tart az elmúlt eseményekről./
+ Harag kiszabadult. Na és, ez engem hol érint? Egyikünk sem bírja a bezártságot. +
/Végigmérem. Nem mondom ki a gondolatomat, de talán érezheti, hogy nem igazán hat meg az esemény. Sem az, hogy már mindenki ugrál neki./
- Ha kíváncsi vagy a véleményemre, elengedték. Pontosabban, Ő engedte el.
/Mondom lassan. Már-már ásíthatnékom támad./
- Egyedül képtelen lett volna kijutni, onnan. Ha eltűnődsz, magad is rájössz, hogy kire gondoltam.
/Magyarázom. Kis szünetet tartok, megvárom, hogy megeméssze a hallottakat, majd folytatom, kis segítséged adva neki./
- Akárcsak Harag, Te is Danu kegyét élvezed, mióta ide tévedtél ebbe a világba. Ezért élsz még. Most, hogy újra megmutatta ezt, nem kell félned a fivéreinktől. Dr. Panthera nem küldött semmit, mint láthatod.
+ Csak egy üzenetet. De azt hiszem, ez még ráér, mert annyira kíváncsi vagy! +
/Csípőre teszem egyik kezem, pont átellenbe, mint amelyik lábamra helyezem a testsúlyom. Másik kezem magam mellé engedem, enyhén lógatva. Várom, hogy valami érdemleges történjen./

{3}

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Feb. 20, 2012 8:51 am

/Csak csöndes kíváncsisággal nézek a nőre. Soha nem tudtam megérteni teljesen, annak ellenére, hogy voltak közös tulajdonságaink, habár nem olyan nagyon rengeteg sok. Azonban soha nem tudtam igazán az ő szemével nézni a dolgokat.
Most is, ahogy előadta a véleményét ésszerű volt, és elgondolkodtató, de mégsem akartam, hogy így legyen. Haragban valami olyan szörnyűség szabadult rá a világra, aminek nem szabadott volna. Valóban hatalmas varázsokkal volt bebörtönözve, amiknek megtöréséhez egy kisebb isten is kevés lett volna, mégis...
Arra a gondolatban magamban elfintorodtam, hogy haraghoz hasonlított engem, de az arcom nyugodt és hűvös maradt, semmilyen érzelem nem látszódott rajta, csak a tipikus sidhe közöny./
+ Belőlem aztán nem csinálsz bolondot drága idősebb nővérem...
/Elnéztem a másik nőt, az évszázados gőgjét a hideg haragból épített törékeny üvegtornyát. Ha képes lettem volna rá, talán sajnálom, amiért nincs helye ebben a világban... Azonban már rég nem éreztem semmit./
+ Most csak a Seehena számít, semmi más...
/Könnyedén odaléptem mellé az ajtóba, majd mivel eddig rám várt, úgy döntöttem átveszem a kezdeményezést, elvégre mégis csak én lennék az uralkodó... belöktem az ajtót és beléptem a különös illatú sötétségbe...
Odabent lidércfények izzottak, régi bőrkötéses fóliánsok hevertek szerte-szét, azonban egy lélek sem volt sehol. Áporodott pergamenszagot kellett volna talán árasztania a helynek, de friss tenger, lángoló tűz, tavasz és hegyi levegő illatú volt a hely./
+ Köszöntelek a csodák birodalmában...
- Királynőnk.
/A fejemben felcsendülő hangra felkaptam a fejem, a háromszín tekintetem összeakadt Oegus arany-narancs-bíbor pillantásával./
- Köszöntelek Látója annak, ami láthatatlan, Az anyag Lordja. /mondtam udvariasan.
A vöröshajú sidhe biccentett, majd viszonozta az üdvözlést./
- Én is köszöntelek Árnyak és Vizek Királynője, és téged is Bevégzés Bárónője. /biccentett illedelmesen a másik belépő sidhenek is, majd csöndben várt. Én is vártam./

(139)

by **Lyendryana Daimon** Kedd Feb. 21, 2012 2:59 am

/Soha nem tudtam milyen a Toronyként csúfolt ősi mágiával felvértezett fa belseje. Voltak elképzeléseim, de a valóság nem fedte azokat. Kellemesen csalódtam. Az illat saját lakrészemre emlékeztet, mélyet szívtam be belőle. Mikor fivérem üdvözöl minket egy fejbiccentéssel nyugtázom./
- Üdvözöllek Oegus, az Anyag Lordja!
/Adtam meg neki is szavakkal a tiszteltet, ha már számításba vett. Az eluralkodó csendben, úgy vélem ennyit megtehetek. Mögöttem az ajtó önkényesen bezárult, így nem kellett ezzel foglalkoznom. Csendes szemlélődésnek vetettem alá a termet, ahova betértünk.
Nem tudom mennyi idő telt el, de már kezdtem unni, az egy helyben ácsorgást, így úgy döntöttem, hogy egy kis mozgást viszek a csendbe./
- Ahogy elnézem, látszik, hogy agglegények otthona.
/Nézek a földön hevert könyvekre, majd vissza fivéremre./

{4}

by **Lynarin Seeragic** Kedd Feb. 21, 2012 4:57 am

- Agglegények? Mily különös meghatározás Lyendryana. /mosolygott a férfi könnyedén barátságosabbá téve a légkört, hogy elhagyta a rangot.
Aztán amíg a csend tartott és a másik két sidhe beszélt megpróbáltam felmérni a helye, kutatni valami érdemlegeset, de szerintem, ha a vöröshajúra koncentráltam volna, akkor is megdöbbenek az elkövetkezőkön./
- Gondolom Harag miatt jöttetek. /itt még nem lepődtem meg, csak biccentettem, vetve egy pillantást Lyendryanara, amikor szembe jutott, amit mondott. Most jött az, amiért megfordult velem a világ./
- Harag miatt ne legyen gondod. A terveidben nagy szerepet játszik, mégha nem is tudsz róla. Szükséged van rá ahhoz, hogy megteremtsd az álmod.
/Úgy bámultam a szerzetesnek nevezett sidhe-re, hogy egy pillanatra elvesztettem az uralmat az arcom fölött./
+ Mégis honnan tudja? Hiszem rajtam és Crystalon kívül senki nem tud róla... lehetetlen hogy...
/Azonban úgy döntöttem, ha így jött ki a lépés, cselekszem./
- Valóban? És te mit gondolsz róla? Nem félnél segíteni?
- Erőm kevés hozzá, de bízom benne, hogy sikerrel jársz. Danu áldását fogom kérni rád. /Aztán hirtelen Lyendryanahoz fordult./
- Te pedig kedves Lyendryana, talán segítenéd ügyünk, ha átadnád Lynarinnek az üzenetet, amit az embernő küldött.
/Most Lyendryana felé fordultam én is. Belül füstölögtem kissé, de most nem látszott az arcomon semmi. Azok után, hogy Oegus tud a Seehena-ról, semmi nem tudott meglepni. Még az sem, hogy Lyendryana elhallgat előlem valamit. Ez amúgy sem volt idegen a sidhe-től.

(140)

by **Lyendryana Daimon** Kedd Feb. 21, 2012 5:13 am

/Vállvonással nyugtáztam válaszát./
- Olvastam már ilyen meghatározásról.
/Felelem neki. Nem volt titok, hogy imádom a könyveket. A régi könyveket, amik itt is heverésztek, nem azokat amiket üveglapon keresztül lehet olvasni. Beletúrok hajamba és az előre omló tincsetek, könnyed eleganciával tessékelem hátra. Lapos pillák alól hallgatom fivérem szavait, mikor számon kéri rajtam az üzenetet kicsit összevonom rosszallón a szemöldököm, majd enyhe vállmegvonással mondom el lassan a szavakat, miközben enyhén félrebillentem fejem./
- Az elmélet kész van, azt mondta Dr. Panthera, de a gyakorlaton még dolgoznia kell.
/Kisimulnak a vonásaim miközben beszélek. Negédes mosolyra húzom a szám./
- Ha legközelebb postás kell, válasszatok mást.
+ Nem volt ínyemre ez a szerepkör és a vadászok sem nézték valami kitörő örömmel, hogy ott voltam. +
/Pár lépést teszek a legközelebbi könyv felé, hogy bele pillanthassak./

{5}

by **Lynarin Seeragic** Kedd Feb. 21, 2012 8:57 am

/Az üzenetre csak kimérten bólintok, habár belül majd szétvet a várakozás. Crystallal sokat gondolkoztunk rajta, hogy meg tudjuk-e csinálni, de ő sem volt biztos benne, ahogy én sem... A dolog két részből állt. Az övé volt, az "elméleti" enyém pedig a "gyakorlati" rész... Pedig pont fordítva lesz... Ő ad "testet" a lénynek, én pedig "tudatot"...
Ha azt mondta az elmélet kész, az jelentette, a test megvan. Már csak a tudatra kellett vadásznom./
- Oegus, ha tudod mi a tervem, csak egy kérdésem van hozzád. Nálad van a La Fail kő, vagy pedig Daghda üstje? /kérdeztem csöndesen. A másik sidhe kedélyes arca elkomorodott./
- A válasz egy részére igennel kell felelnem. Azonban mondok neked valamit Lynarin az egész előtt. Olyan erőkhöz nyúlsz, amit még az öregek sem tudnának kordában tartani... /látta rajtam, hogy szólni akarok, de csak leintett. Máskor talán megsértődtem volna, de nem most. Most túl sok forgott kockán./
- Te pedig fiatal vagy. Danu kegyeltje, de az ő ereje hatalmas. Szeressen téged bárhogyan is, a mi testünk és elménk törékeny az ő erejéhez képest. Olyan most, akár egy lefedett... /kereste a jó szót egy darabig./ reaktor. Ha egyszer leveszed róla a fátylat... nem tudhatod mi lesz.
/Hosszú ideig csend volt. Csöndben mérlegeltem a dolgokat, habár a dolog nem volt kérdéses. Már réges régen döntöttem. Azon az éjszakán, amikor álomba sírva magam Danu eljött értem és a kegyeltjévé tett./
- Egy élet nem számít, ha milliókról van szó. /mondtam csöndesen./
+ Éadrom milyen büszke lenne rám, habár a módszer nem tetszene neki...
/Nem is tudom miért jutott eszembe az angyal, de furcsa módon, amikor rágondoltam a mágia, valami különös mágia moccant a belsőmben. Felkapta a fejét és kíváncsian figyelt. És kinyúlt valamerre... Mintha törött lenne és keresne valamit.
Zavartan ráncoltam a szemöldököm, aztán Lyendryana felé fordultam./
- Nem leszel postás többé Lyendryana, ezt ígérem neked. Nagy céljaim vannak, és ha bízhatok benned, beavatlak. Azonban a tét túl nagy ahhoz, hogy úgy mondjak el neked bármit is, hogy nem vagyok biztos a lojalitásodban. Danuért oda fogom adni az életem, ha úgy kell, mert Istennőnk haldoklik... de nem csak haldoklik, ha minden így halad tovább, meg fog halni. Ha megesküszöl Danu nevére, hogy a Seehena akció kapcsán mindenben engedelmeskedsz nekem és jó szíved szerint Danut szolgálod, akkor részese lehetsz annak, hogy megmentsük az Istennőt.
/A végére a szemem már szinte lángolt szerintem, és tudtam, hogy a hangomból is süt a szenvedély, habár belül nem éreztem. Tudtam a nő kevély, de azt is, hogy mint mind, az Istennő javát akarja. Tudtam a legnagyobb esküt kérem tőle, amit sidhe tehet, de a dolog túl fontos volt./

(141)

by **Lyendryana Daimon** Szer. Feb. 22, 2012 2:53 am

/Míg ők beszélgettek a saját kis világukba, amibe én nem fértem bele, csendben olvasgattam a borításokon lévő feliratokat, már ha éppen volt rajta. Bosszantott, hogy kihagynak a dologból, ha egyszer postást játszottam nekik, de ez szemernyit sem látszódót vonásaimon. Majdnem négyszáz éve, hogy megtanultam uralkodni felettük./
+ Nicsak, ez érdekesnek tűnik. Még nem volt szerencsém olvasni. +
/Hajolok le egy könyvhöz, hogy felvegyem, mikor Lynarin hozzám intézi szavait. Mintha enyém lenne a világ minden ideje, lassan veszem magamhoz a kéménybőrkötéses csatos könyvet. Felegyenesedem, csak azután fordulok félig felé./
- Danu arra kért, hogy segítselek. Harag, mint mondtam az Ö akaratából van szabadon. Bármennyire is nehéz volt elfogadnod ezt a tényt, Oegus szavaira mégis megtetted. Harag már régóta suttogja a mélységbe ezeket a szavakat, de senki sem figyelt rá oda.
/A könyvre tekintek amit a kezembe tartok./
- Lehet, hogy téged is be kellene zárni?
/Végighúzom szabad kezemmel a finom bőrkötésen ujjaim. Eltűnődöm felségsértő szavaimon. Kénytelen vagyok elmosolyodni ezen. Hidegen csillogó szemekkel és lágy mosollyal arcomon fordulok vissza./
- Az esküt amit kérsz, sem Neked, sem másnak nem vagyok hajlandó megtenni! Azt viszont nem engedem meg, hogy Ö elpusztuljon! Ha szövetkeznem kell veled, vagy a vadászokkal, ám legyen. Nem azért ébresztett fel álmomban, hogy ne halljam meg szavát! Ö, úgy akarta, hogy most itt legyek és részese legyek titkodnak. Innentől a döntés a tied, húgom. Én Danu akaratát követem!
/Hangomba szemernyi érzelem sem vegyült. Lágyan formáltam a szavakat, lassan. Apró vállrándítással zártam le mondandóm. Szemem hidegen csillogót./
- Hogy ezek után megbízol e bennem vagy sem, cseppet sem érdekel.

{6}

by **Lynarin Seeragic** Pént. Feb. 24, 2012 9:35 pm

/Kedvem lett volna ezernyi goromba dolgot a fejéhez vágni ezek után, vagy kitölteni rajta a haragom, de nem tettem. Már régen okosabb voltam annál, hogy csak úgy ordibáljak a sidhekkel, ha úgy hozza kedvem.
Csak néztem ezt hideg és borzasztó kevély nőt, aki egyszerűen sidhe volt, így eme tulajdonságok nem voltak meglepőek nála.../
+ Ha belegondolok, épp olyan kevély és hideg vagyok, mint ő... hmmm érdekes...
/A kérdésére csak gúnyos mosoly ült ki az arcomra./
- Igen, talán engem is be kéne zárni.
/Aztán csak hallgattam, hogy ő bizony senkinek nem fog esküdni, de persze ha ennek ellenére elmondom neki minden titkom, Danu érdekében betartja.... /
+ Azért én sem ettem meszet!
/Az arcomra ismét semleges kifejezés ült ki, amikor megszólaltam./
- A sidhe nem hazudik Daimon, tehát halld őszinte szavaim. Nem bízom benned, ahogy nem bízom senki másban sem. /vettem egy mély levegőt, és folytattam./
- Ennek ellenére beavatlak, de azt jobb ha tudod, hogyha megpróbálod hátráltatni a tervem, vagy meghiúsítani, akkor a Szenvedés Csarnokába taszítalak, az elkövetkező évezredeidre.
/Nyugodtan beszéltem, és őszintén. A sidhe nem hazudik. Nem pitiáner fenyegetés volt, hanem valóság. Királynő voltam, a népem is támogatott már. Eddig talán nem volt erőm, hogy beváltsak egy ilyen fenyegetést, de mostmár volt, és meg is teszem, ha úgy hozza a sors. A Szenvedés Csarnoka volt a Holdfényes udvarnak az a helye, ahová a Hold fénye sem sütött be... ahol mindig vérszag terjengett, ahol halhatatlanok szenvedtek a létező legszörnyűbb kínok között. Illetve talán öröklétüeket kéne mondanom, hiszen nem voltunk halhatatlanok, de nagyon sok undorító kínzást kibírt a testük, ami miatt néhányan a Csarnokból szívesebben lettem volna halandók. Eszembe jutott az őrült Zasicva akit még az előző királynő húzott fel egy nyársra, ami a hüvelyén át ment be és a száján jött ki... Levetetthettem volna a nyársról, de nem tettem. A karóba húzás és évszázados ostorozás és ki tudja mi, ritkán hagyja meg az ember ép eszét.../

(142)

by **Lyendryana Daimon** Csüt. Márc. 08, 2012 4:07 am

/Apró fejbiccentéssel nyugtáztam szavait az ifjú királynőnek. Nem tudtam palástolni mennyire nem hat meg a fenyegetőzése. Hideg tekintettel, távolságtartó fensőbbséggel és rezzenéstelen arccal nézetem rá./
+ Meglehet kedveském, hogy betudod váltani szavaid, mert már fejet hajtottak előtted fivéreim. De ne hidd, hogy vagyok annyira bolond, hogy hagyjam is magam! Danu akarta, hogy segítselek, nincs okom rá, hogy mást cselekedjek! +
/Gondolataimba merülve fordultam vissza a kezembe tartott könyvhöz. Óvatosan mintha csak a legtörékenyebb égkövet tartanám kezemben, nyitom ki fedelét. Elmosolyodom magamban, mikor csak üres lapokat látok magam előtt./
+ Jól van, jól van Oegus! Megértettem! Majd legközelebb elolvasom, most figyelni fogok a Királynődre! +
/Néztek rá szemem sarkából fivéremre. Halk sóhajt engedek ki magamból, majd vissza fordulok Lynarin felé./
- Hallgatlak.

{7}

by **Lynarin Seeragic** Kedd Márc. 13, 2012 6:53 am

/Nos vannak bizonyos határok, amiket áthágva az én birkatürelmem is levedli prémes bundáját és agyarait csattogtatva farkassá válik... Most jött el az a pont.
Az arcom hidegre vált, olyan hidegre, akár halott szívem jeges mélye. /
+ Én megpróbáltam Danu, de ezzel a nőszeméllyel nem lehet kijönni!
/Miután elrebegtem a szavaim az Istennőhöz megkeményedett arccal nézek a könyvet könnyeden lapozgató nőre.
Hányavetin könnyeden néz, láthatóan, hogy régi énem szavaival éljek, magasról le sem szarja azt, amit el akarok neki mondani.../
+ Pedig ha tudnád! Ha tudnád te hányaveti flegma nőszemély, hogy kit akarok áthozni erre a világra! Ha beférkőzne gőgös elmédbe annak a csodásan beteges lénynek a képe, akit Cystallal álmodtunk meg... De nem fog, mert nem fogom elmondani neked.
/Az anya sem ecseteli gyermeke érdemeit és nem mutogatja a képeit olyannak, akit egyszerűen egyáltalán nem érdekel a dolog. Nekem soha nem volt és nem is lehetne gyermekem. A testem halott volt, halott pedig legjobb tudomásom szerint nem ad életet... Ez a lény mégis a gyermekem lesz, a szellem diadala, a mágia csodája.
Az arcomra hideg mosoly ült ki, talán őrületként lehetne meghatározni azt, ami a szememben csillant./
- Nos hallgass akkor. Úgy látom fontos neked a könyved, hát magadra is hagylak vele... Kérem mély elnézésedet nővérem, amiért futárkodással raboltam el a drága időd... /a végét gunyorosan-cinikusan mondtam, irónia köntösébe öltöztetve a megvetést, amit a dühöm ébresztett bennem./
- Nem is rabolom tovább az időd, ha ennyire nem érdekel a dolog... menj utadra... /mondtam elbocsátó legyintéssel. Aztán el is fordultam az ajtó felé...
Ekkor azonban mintha a gyomrom és a szívem között félúton valahol belém rúgtak volna. A mágiám csavarodott egyet, dühösen felmorrant és összerándult, egy része sikítva hívott a segítségem akarta...
+ Éadrom?
/Nem értettem a dolgot, nem értettem a mágia kötelékét, eddig észre sem vettem, nem tudatosult bennem ennyire, hogy az angyalnál van a mágiám.
+ Lehetséges ez? És mégis mi történt, amiért sikolt az ÉN hatalmam?
/Válaszokra volt szükségem, és ezt csak a dombtól kaphattam meg... Pedig még Cystalhoz is el kellett volna mennem... ráadásul az előkészületeket is felügyelnem... és most még ez az angyal is! Ráadásul ez a hányaveti nemes sem segít nekem...
Az arcomra kiült a düh, ahogy óvatosan megérintettem az oldalam. Persze nem fájt, csak a mágia lüktetett tompán, mintha hívná haza fájó részét.../

(143)

by **Lyendryana Daimon** Pént. Márc. 16, 2012 5:58 am

/Figyeltem, hogyan változik meg az ifjú királynő egyik pillanatról a másikra. A szenvedély és a düh, amivel fellobbant, érthetetlen volt számomra, pedig pillanatról pillanatra figyeltem. Olyan szenvedély volt benne, amit egy halottról igazán nem hinné el az ember. De ő csak félig volt az, és én sem voltam ember. Ennek folytán ez lett az eredmény, hogy még ő lenézően és lekezelően viselkedett én csak álltam és egykedvűen szemléltem./
+ Az érzelmek feleslegesek! +
/Oegus összevonta szemöldökét, és ráncolta homlokát. Láttam a szemem sarkából a fényt megcsillanni, amiből tudtam, ennek nem lesz jó vége. Figyeltem Lynarint és próbáltam rájönni mit akar tőlem ez az ifjú, és mit akar Anyám./
+ Ha gondolatolvasó lennék, az sem segítene, igaz Úrnőm?! +
/Felnéztem a végtelen feketeségbe, mi felettünk kavargót, majd egy halk sóhajt engedtem ki./
+ Rendben! Ha ennek a kölyöknek kell a kedvében járnom, hogy Téged szolgáljalak, ám legyen! +
/Mondtam megadóan Danunak. Vállam leheletnyit megereszkedett. Oegus megköszörülte torkát, mikor a királynője abbahagyta a szónoklást. Figyeltem, mit akar az öreg fivérem. Bár sejtettem, de azért csendben maradtam és vártam./
- Úrnőnk! Ha szabadna megjegyeznem. Nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy elküld őt. Előbb ad ki neki parancsaid, hogy azokat követve cselekedjen.
/Vélhetőleg folytatná, de a furcsa változás vagy talán a villanó szemeimnek köszönhetően, de elhallgatott.
Éreztem és furcsállottam ezt a külső behatást, ami érte Lynarint, de nem érdekelt az ő sorsa jobban, mint az amit Danu rám bízott./
- Nem szeretem magam ismételni Lynarin. Most mégis megteszem. Azért vagyok itt, hogy segítselek téged! Ha nem mondod el, mik a terveid, nem tudok eleget tenni Danu akaratának.
/Kis szünetet tartok, majd folytatom. Tudom, nyersen hangzik minden szavam, sosem tudtam elsajátítani testvéreim nyájasságát és varázsát, mivel magamra vonzottam mások figyelmét. Talán jobban kellett volna törekednem rá, akkor most másképp alakulnának a dolgok./
+ Simulékonyabban. +
- Hallgatlak Árnyak és Vizek Királynője!

{8}

by **Lynarin Seeragic** Pént. Márc. 16, 2012 8:13 am

/Csak egy hűvös és megvető pillantást vetettem Oegusra, aztán a sidhe nőre. Legszívesebben itt hagytam volna őket, de Oegusnak igaza volt. Danu útjai kifürkészhetetlenek, ő pedig valami őrült oknál fogva azt akarta, hogy ezzel a nővel együtt járjam az utamat./
+ Bárcsak tudnám miért lesz rá szükségem! Öntelt és gőgös, és mégis segítene?
/Mind Danu bábjai voltunk, habár én szerettem azt hinni, hogy Danu szabad akaratuk meghagyja, csak finoman terelget minket bizonyos irányokba. Ez csak akkor nem érződött, mármint a szavad akarat, amikor ilyen konkrét természetünkkel ellenkező parancsokat adott ki nekünk...
Végül sóhajtottam egy csöndeset, majd Lyenre vetettem a pillantásom./
- Nos rendben, legyen meg Danu akarata.
/Vetettem egy pillantást Oegusra./
- Bocsásd meg nekem szerzetes, de vannak olyan dolgok, amibe téged sem akarlak beavatni. Van itt valami olyan hely, ahol négyszemközt tudnék beszélni a Bevégzés Bárónőjével?
/A férfi csak bólintott egyet, majd az egyik ajtóra mutatott./
- Az ott egy fürdőbe vezet, mágikus hely, ott nem tud titeket kihallgatni senki.
- Köszönöm, akkor kérlek gondoskodj róla, hogy senki ne zavarjon meg minket... Nos Danu által kijelölt társam, kövess engem. /néztem enyhén cinikus mosollyal a sidhe nőre, majd megindultam az Oegus által mutatott ajtó felé. Amikor kinyitottam egy megdöbbentően gyönyörű fürdő tárult elém.

Az öreg tölgy Roman_pool_by_california_dreamer2-d3a9afa

Azonnal éreztem, ahogy a víz megérzi a jelenlétem, ahogy az elemem köszönt. Az arcomon halovány mosollyal odaléptem a hullámokhoz és végigsimítottam a hátukon. Az adhéziós és kohéziós erőknek fittyet hányva a hullámok a kezemhez tapadtak, körbehízelegték a kezem, akár az elégedett kismacskák.
Megnyugtatott a víz jelenléte, úgy éreztem ismét tudok gondolkozni. Vettem egy mély levegőt és az ajtó felé fordul, reményeim szerint az ajtóban álló Lyen felé.
Ha valóban ott állt és már becsukta az ajtót maga után, akkor szólalok meg./
- Nos tudom, hogy te is a hátad közepére kívánsz, amit megértek. És tudom gyerekes fenyegetőzésnek tartod a szavaim, a terveim pedig egy gyermek buta szeszélyeinek. De egyvalamit jobb ha tudsz testvérem. Attól még, hogy valaki fiatal, nem gyermek. A domb engem választott és Danu mellettem áll, ezek nem azért vannak, mert szeretik a buta kisgyermeket.... Te se tekints hát gyereknek, kezelj úgy, amiért keményen megdolgoztam, keményebben, mint a legtöbb sidhe. Tudom nem érdekel az egész, de nyisd meg neki a szíved, hátha téged is annyira magával ragad, mint engem....

(144)

by **Lyendryana Daimon** Szomb. Márc. 17, 2012 3:26 am

/Követem a királynőt, de szemem sarkából még kap egy rosszalló tekintetet Oagus. Elégtételképpen a könyvet viszont honom alá csapom és azzal távozom./
+ Ajánlom fivérem, hogy megjelenjenek benne az írások is! +
/Mikor átérek, már meg is csap a mágia kavarodása. Látom, hogyan kényezteti a víz Úrnőjét. Halványan elfintorodom ezen, de nem teszek semmilyen megjegyzést. Csendben csukom be magam mögött az ajtót, még a halvány résen keresztül látom, hogy fivérem eltűnt a teremből ahol ezelőtt voltunk./
+ Vajon valóban igaz, hogy itt nem hallja senki amit mondunk?! +
/Tűnődöm el kicsit, miközben hátamat neki vetem a falnak, egyik lábam felhúzom, mintha ráülnék a sarkamra, a könyvet ráteszem combomra, majd karba fonom a kezem. Lapos pillák alól figyelem a mondandóját./
- Részben van igazad. De ne mennyünk bele az ilyen apróságokba. Nem személyes, így nem kell vele foglalkozni!
/Mondom mikor befejezte, egy halvány félmosoly keretében./

{9}

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Márc. 17, 2012 8:46 am

/Figyeltem, ahogy belép, ahogy bezárja maga után az ajtót, majd ahogy könnyeden nekitámaszkodik a falnak. Nem tudtam milyen könyvet hozott be, de nem voltam benne biztos, Oegus mennyire fog örülni neki, hogy magával ragadta... Minden esetre ez már nem az én problémám lesz.
Óvatosan megpaskoltam a víz felszínét, mire egy elementál emelkedett ki a vízből. Hamarosan kivehetőek voltam már a vonásai, már amennyire egy vízlénynél ez lehetséges... Nem kellett fennhangon kiadnom, tudta, mit akarok.
A medencéből ezernyi vízcsáp kígyózott elő és megérintették a falat, majd vékony vízréteg borította be, akár áttetsző hártya. Az egész pár másodpercig tartott csupán, aztán ismét csak az elementál lebegett előttem a víz felszínén./
- Biztonságos felség... /mondta majd egy biccentés kíséretében semmivé foszlott. Épp visszafordultam volna a másik sidhe felé, amikor a víz megremegett és egy ismerős alakot láttam meg benne...
+ Éadrom! Te meg mit keresel a tenger fölött?
Nem értettem a dolgot és zavartan ráncoltam a szemöldököm. Hivatalosan elbúcsúztam az angyaltól, de a mágiám vele volt, és valamiért mégis érdekelt, mi van vele...
Óvatosan rezzent a mágiám, tudtam, kire van szükségem... Csöndes mentális üzenetet küldtem a saját paripámnak. A neve Squal volt. Igen magasrendű értelmes elementál volt, emellett a barátom. Az elménk egy pillanatra összekapcsolódott és tudta mit akarok... A tengerben öltött testet, hogy figyeljen valakit...
Ekkor nyugodtan felegyenesedtem és a tudatom, minden mást kikapcsolva Lyen felé fordultam. Pár pillanatig várattam csupán, az elementálokkal pillanatok alatt végeztem, ez volt az előnye a mentális kommunikációnak.
Amikor letelt a hatásszünet az arcomra hideg mosolyt ültettem és végre kimondtam azt, amit ki kellett./
- Teremteni fogok, mint Danu... az ő dicsőségére. /Hagytam, hogy a szavaim belehulljanak a csendbe, akár vízcseppek a tengerbe.../

(145)

by **Lyendryana Daimon** Kedd Márc. 20, 2012 9:38 am

/Csendben szemléltem végig az óvintézkedéseket. Nem voltak ellenemre ezek a dolgok, pusztán nem értettem, miért itt teszi. Hiszen egy sidh nem hazudik és Oagus meg főleg nem. Ha azt mondja biztonságos, akkor az. Nem itt fogja kihallgatni a beszélgetést, hanem már eleve tud a dologról./
+ Amiről én még mindig nem. Pedig engem választottál Anyám! Nem az öreg szerzetest! +
/Mikor Lynarin végre hozzám is óhajtott szólni, nem csak az elemeivel játszadozni először nem akartam a fülemnek hinni. Majd kis idő elteltével, ahogy megemésztettem a dolgot. Rezzenéstelen arccal feleltem./
- Misem természetesebb!
/Mondtam színtelen hangon./
+ Mintha ez olyan egyszerű lenne! De ha még, meg is tudnád oldani, Nekem mi közöm ehhez? +
- Talán Danu mégis tévedett, a segítő társad személyében? Ugyanis én nem életet adok, hanem elveszek. Bizonyára összekevert a fivéremmel, Lyendrynnel.
/Mondtam ki hangosan, a gondolataimat. Bátyám létezésének említése is legbelül mélyen, nagyon felkavart. Az évszázadok alatt viszont minden érzelmet, mely tőle eredt, eltudtam rejteni, és nem látszott meg rajtam./

{10}

by **Lynarin Seeragic** Szer. Márc. 21, 2012 7:35 am

/Csak nyugodtan álltam és hallgattam a szavait. Többnyire igaza volt, és ennek hangot is adtam./
- Nos első sorban nem én választottalak segítőmnek, hanem Danu... Nem tudom mi volt az Istennő szándéka azzal, hogy mellém rendelt, de abban biztos vagyok, hogy neked is meg lesz a feladatod ebben a dologban.
/Itt tartottam egy kis hatásszünetet, éreztem, ahogy a víz gyermeki csápocskáival kinyúl a medencéből és lágyan megsimítja a bokámat...
Igazából gyakran nem is tudtam elképzelni mi lenne velem a hatalmam nélkül. Én azért éltem, mert ők éltettek, nélkülük egyszerűen semmi lettem volna. Az arcomra halovány mosoly ült ki a víz érintésére.
Aztán ismét Lyenre fordítottam a figyelmem és immár komoly hangon hozzá intéztem a szavaimat./
- És ne aggódj ezen, nem neked kell majd életet adnod a kreatúrának, ezt bízd csak rám és Dr. Pantherára. Hosszasan beszélgettem már erről a kutatóasszonnyal... Nos maradjunk annyiban, hogy igen közel állunk a megoldáshoz. Nem akarlak a tudományos háttérrel untatni, a nagy részét én sem igazán értem, a modern tudományok olyanok, mintha egy idegen nyelv lenne... Minden esetre az én részem mágikus lesz, és a kettőből, a tudományból és mágiából fog megszületni az a teremtmény, aki megszabadítja Danut az elnyomóktól... Ő lesz, aki visszaadja nekünk a tiszta mágiát.
/Azt hiszem a szemem szenvedélyesen csillogott. Valóban ezt akartam, létrehozni a Seehenat, minden időm legbetegesebb őrült elme szülte kreatúráját. A mágia és a technológia a diadalát, az emberi elme és az ősi sidhe varázs beteges adoptált gyermekét... A részletek még nem voltak tiszták a terv egy része még homályba burkolózott, ez a homály azonban egyre ritkult és egyre többet láttam abból, mi is a feladatom, mit is kell megtennem./
+ Meg fog születni... Esküszöm a Mindent Elnyelő Sötétségre...

(146)

by **Lyendryana Daimon** Kedd Márc. 27, 2012 3:40 am

/Gondolkodom miközben beszél. Nem ritka, hiszen mindig is ez irányozott. Így eléggé nehéz volt átéreznem az ő helyzetét. Szenvedélyessége és vágya, mely a közös feladat említésére, a céljához, egy elképzelt illúzióhoz, egy álom felé vezetett annyira idegen volt számomra, hogy csak na. Danu akarta, így segítek neki. De arra nem tudtam választ találni, miért engem választott. Hiába mondja el, nekem nem lesz közöm a "feltámasztási" részhez. Nem tudom bele illeszteni magam a kirakós közé egyenlőre./
- Ah.
/Felelem mikor a kreálmányáról tartott kis előadást befejezi. Érzem, hogy a körülöttem lévő mágia, csak úgy simul hozzá, és bármelyik pillanatban ellenem törhet. A levegő, itt pusztán csak annyira van jelen, hogy egy gyengébb támadást kivédhessek, de ha igazán ártalmamra lenne, nem lenne esélyem. Hiába vagyok idősebb mint ő, hiába vagyok én az elmúlás eszenciájának egyik képviselője. Sajnos be kell vallanom magamnak, hogy Anyám, ezt a múltbélit jobban szereti nálam. Nagyobb kegyet és ajándékot adott meg neki, mint nekünk, kik csak érte élünk./
- Mik az elképzeléseid? Hova szánsz, a sakktáblán, ebben a játékban?
/Kérdezem halk hangon. Szemernyi érzelem nélkül./

{11}

by **Lynarin Seeragic** Kedd Márc. 27, 2012 5:18 am

/Pár pillanatig elgondolkozom. A mágiája hatalmas, azonban valóban nem teremtő mágia... és akkor elöntött a felismerés, akár imádott tengerem a lágy parti fövenyt. Az áldozat! Oh igen, ez lesz a megoldás, ennek így kell történnie...
Az ajkaimra hideg számító mosoly ül ki. Olyan elégtételt jelent a hatalom ígérete, amilyet nem adhat se mámor, se szerelem, se barátság, talán csak a vér mennyei tobzódásához tudnám hasonlítani...
+ Oh igen a vér, édes nemesfémaroma...
Az ajkamon még ott érzem az angyal vérének lágy ízét, és ekkor tudatosul bennem, hogy angyalvért ittam. A felismerés egy pillanatra kizökkent, hiszen láttam már vámpírt belehalni ilyenbe. Végignéztem magamon, de nem éreztem halálomon magam.
+ Vajon mi történhetett?
Úgy tűnik a mostani a felismerések pillanata, mert még egy apró darabka helyre áll a rendben, rájövök, kinek van még feladata, és kezdem egyre jobban imádni őrült, kötözni való bolondoknak való tervem.
+ És mindenki milyen édesen készségesen játssza a szerepét! A buta kiégett Ramiel... és mindenki más is.
Szépen nyugodtan és hűvösen válaszolok a másik hasonló stílusú szavaira, éppen csak a mosolyom jelképezi a lelkesedésem./
- Azt hiszem rájöttem, mi volt Danu célja számodra. Élet nem születhet magától, teremteni csak ő képes, nekem kell egy kis csalás... áldozatra van szükség. Az áldozatot már lassan talán össze is gyűjtik. A te feladatod az lesz, hogy a megfelelő időben és helyen elvágd az áldozati bárányok torkát... vagy tedd ahogy akarod, mágiát halotti esszenciája egybe forr majd vele, és ebből az áramlatból a halál erejéből lesz a mesteri mű....

(147)

by **Lyendryana Daimon** Pént. Márc. 30, 2012 4:18 am

/Várok, hiszen nem tehetek mást. Kellemes meglepetést okoz a válasza. A mosoly, mi arcára kerűl, átragad az enyémre is. Kevés olyan dolog van a világba ami őszinte mosolyt tud csalni arcomra, de ez az egy ilyen volt./
- Értem!
/Hangomban a lágyan kiejtett hideg szó, másokban talán borzongást keltett volna. Valami megmozdult bennem. A cél és a módszer, mely egybekötött minket, megindított bennem egy olyan dolgot amit, eddig igen keveseknek sikerült. Kezdtem megkedvelni a királynőt./
+ Talán megfogunk tudni egyezni a jövőt illetőleg is! +
/Hosszú ideig csak néztem a szemébe. Tudtam, hogy ezzel az egyetlen szóval letudtam feladatomat illetőleg az egyetértésemet. Viszont még mindig volt egy apró mozzanat, amit kénytelen kelletlen meg kell, hogy ejtsek. Mivel én voltam az egyetlen, aki az udvarban még nem tette meg. Néha előtör belőlem a lustaság, így most is legszívesebben elodáztam volna eme kötelességemet. Viszont jobb előbb túlesni rajta, mint utóbb.
Laza mozdulattal eltolom magam a faltól, a könyvet egyik kezembe veszem, hogy le ne essen. Arcomról eltűnt az emberekben félelemet keltő mosoly. Rendezem vonásaim miközben féltérdre ereszkedem./
- Életem a tied királynőm, rendelkezz mindenemmel, vedd el, amit akarsz a tied.
/Mondtam ki a formális szavakat./

{12}

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Márc. 31, 2012 8:48 am

/Éreztem, ahogy a sötét láng megmoccan bennem. Nem a vámpír volt kivételesen, hanem a legsötétebb sidhe hatalmam. A fekete semmi, az árnyak hűvöse...
A sötétség megnőtt a szobában az árnyam palástként borult rám. Ő a halált vágyta a fekete semmit, az obszidiánszín homályt, amikor meghal a szeretet, a boldogság és a melegség. És én is azt akartam. Ha nem lett volna Danu, egy vágyam lett volna, hogy elpusztítsam a világot... Hogy beteges ölelésbe fonódjak mindörökké a halállal, ki szelíd lágy csókjával tán örökre lezárja fáradt szemeim.
Abban a pillanatban, amikor a holtakat üdvözlő sötét mosollyal néztünk egymásra, egy pillanatra úgy éreztem valóban nővérem vagyunk Lyennel. Mások voltunk, de mindkettőnkben ott volt az a sötét fény, aminek tüzénél meghal a világ és csak a végső hidegség marad. Én halott voltam és halál okozója, ő pedig a halál bárónője. Más módon, de mindketten a Nagy Kaszást szolgáltuk.
+ Ne félj atyám, szolgálóleányaid neked is szereznek majd meglepetést...
Az árnyak sötét fátyolában sétáltam oda a féltérdre ereszkedett Lyenhez. Halottsápadt hófehér fénnyel derengő jeges kezem a vállára tettem, majd az ősi holt nyelven tisztán csengő mély és hideg hangon elmondtam a választ./
- Cserébe, ha veszély fenyeget én vagyok a menedék, akihez vissza vonulhatsz, csatában elsőként vonulok előtted fáklyaként vezetve a cél felé.
/Amikor az utolsó szó is leszökkent az ajkamról, az ujjamon megrezzent a királynői gyűrű. Mostmár valóban én voltam a királynő, mind hozzánk tartoztak, ahogy mi a dombhoz, és ahogy mind-mind kapcsolatban voltunk egymással, akár egy óriás tudat ezernyi önálló karocskája.
Amikor végeztem hátra léptem és talpra segítettem. Persze fel tudott volna állni, de ez még a szertartás része volt. A kezem nyomán az ő bőrén is felderengett a fényt. Belenéztem a szemeibe, az enyémek előtt még mindig megrezzentek a hajamba fonódó és köröttem táncoló árnyak./
- Azt hiszem meg fogjuk érteni egymást. /csak ennyit mondtam, de ez minden elárult. Nem esz itt gond, ha más nem megölünk mindenkit... A szívem mélyén erre is vágytam, belefulladni a halálba, hogy elfelejtsem ezt a nyomorúságos földi poklot, az életet./

(148)

by Ajánlott tartalom

Az öreg tölgy

Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy

Re: Az öreg tölgy