Lynarin Seeragic tüskéje

A hercegek és hercegnők tüskéi között áll egy, ami az idő legnagyobb részében elhagyatott, a benne lakó hercegnő ugyanis a Tündérdombokban tölti ideje nagy részét. Úgy mesélik a lakója nem is vámpír, hanem egy az idegenek közül, ellenben a vámpírkirály kegyeibe fogadta és állítólag jó barátságban van vele, már ha lehet ilyet mondani a vén zsugoriról...
A többihez hasonlóan fekete vulkáni kövezetből kialakult tüske, belül elegáns, bár nem annyira barátságos. Fekete és ezüst szőnyegek váltják egymást, néhol megtűzdelve ébenfa bútorokkal. Az üreg közepén hatalmas fekete ágy terül el, amit körben el lehet takarni függönnyel. Három apróbb üreg nyílik a nagyból, az egyikben a varázslattal idevezetett apró patak folyik, zuhanyzóként funkcionálva, a másik éléskamrának van berendezve, a harmadikban pedig egy idős öregasszony lakik, az itt élő hercegnő komornája. Ha a tüske úrnője éppen házon kívül van, vele beszélhetnek az idetévedők, mert álmaiban képes kapcsolatot létesíteni gazdájával.
( Be lehet hozzám nyugodtan kopogtatni a fiataloknak, vagy akik játszani szeretnének, a komornámtól nem kell félni, nem harap, már foga sincs nagyon. )

/Az út a tüskébe eseménytelenül telt el, csak néhány vámpírral találkoztunk össze, de a többségük még ránézni sem mert a Királynőre. Nem úgy mint rám... Tekintetük megvetést és fenyegetést, néhol undort tükrözött./
+ Vajon a sidhék is ilyenek? Vagy talán az én új népem még rosszabb? Teljesen kifacsarodott ez a világ önmagából...+
/ Végül megérkeztünk a tüskébe, elég otthonos egy hely, de túl sötét. Az egyik mellék szobából egy öregasszony lépett, száját egy kicsit kitátotta mikor rám nézett./,
- Vannak fogatlan vámpírok is?/bukott ki belőlem a kérdés/
- Királynőm, most talán válaszolhatnál a kérdéseimre. Remélem itt senki sem zavar minket.



(14)

/Amikor beértünk a tüskémbe kissé megnyugodtam. A tüskébe vízliftet üzemeltem be, a komornám is ezzel járt föl. Idebenn már biztonságban éreztem magam, ez a hely az én birodalmam volt. Lerúgtam a cipőm, és élveztem, ahogy a fekete szőrme csiklandozza a talpam. Amikor megjelent a komornám és Helim vámpírnak nézte elnevettem magam./
- Ő nem vámpír, egyszerűen csak ő figyel a házamra, ha nem vagyok itthon. Kérlek hozz valami frissítőt a vendégnek és nekem! /Azzal könnyedén letelepedtem a puha sötét szőnyegre és intettem Helimnek is, hogy foglaljon helyet./
- Persze, itt már biztonságos, kérdezz nyugodtan. /mondtam könnyedén, mialatt a levegőbe szimatoltam, hogy vajon a komorna vette-e, hogy vért szeretnék./

(54)

/ Elfoglalok egy kényelmesnek tűnő fotelt. Mikor leülök, akkor érzem, hogy nem csak, hogy kényelmesnek tűnik, de az is. Próbálom magamat kényelembe helyezni, de elég nehezen megy, pláne a Valentin incidens után./
+ Vajon belesétált volna egy olyan pengébe, ami meg is ölhetné őt? Mi lehet az a mi hatásos ellenük, mert az acél nem.+
- Melyik kérdéssel kezdjem? Szeretnék tudni az itt élő új fajokról, főleg a gyengéikről. Valamint érdekelnek a kialakult politikai viszonyok. Valamint mire számítsak a most a palotában és a bálon?
+ Nem tettem fel neki elégszer a kérdéseimet?+



(15)

/Nézem, ahogy fészkelődik és azon gondolkozom, hogy vajon az a vén banya ennyi idő alatt sem képes megszerezni egy nyamvadt zsacskó szottyadt újracimkézett vért?!?/
+A francba, nem tesz jót nekem ez a hely!!!! Úgy utálom ezt a várost! Hol a hülye vérem?!
- Öh, hát, nézzük csak... /próbálok valami értelmes gondolatot tuszkolni a fejembe, ami nehezen megy, mivel jelenleg két gondolatom van a VÉR, meg a nos, a VÉR./ Rengeteg új faj van, nagyjából minden, amit a régi világban mesének tekintettek, itt él. A tulajdonságaikról egy órát lehetne mesélni. A politikáról annyit, hogy az sem érti, aki itt született, tehát ne is próbálkozz nagyon... a bálon meg ott lesznek a vámpírok, akiktől jóra ne számíts....
/Zavartan fészkelődöm és a banya után bámulok./
+Hol van a hülye vér????

(55)

+ Kicsit mintha feszült lenne... Lehet, hogy ilyenek a vámpírok, ha nem kapnak elég vért?+
- A komornád késik a véreddel, hagy ajánljam fel az enyémet. Gondolom nem akarsz megölni engem./Egy barátságos mosolyt erőltettek az arcomra/- Tessék, igyál!
/Leveszem a ballonkabátom, ami alatt csak a pólóm van. Kicsit közelebb megyek a Királynőhöz, hogy elérje a csuklómat, ha akarja letérdelek és a nyakamat kínálom neki/
+ Hogy a francba nem fáztam én odakint? Biztos az új képességeimnek köszönhetően. Másrészről, most komolyan hogyan történik ez a vérszívás... nem számít! Erősnek kell lennem, nem érezhettek fájdalmat! Ezt csakis a Királynőért teszem!+
- Kezdhetjük?




(16)

/Egy pillanatig döbbenten ülök. Kis ideig fel sem fogom, hogy komolyan azt mondta, amit hallottam. Éppen nyugodtan el akarnám utasítani az ajánlatát, persze ezt csak akkor tenném, hogyha az eszemre hallgatnék... A gyomrom azonban apró csomóba ugrott össze és érzem, hogy a szemfogaim megnyúlnak. Tudom, hogy a szemem ezüst helyett vörösen izzik./
- Nos rendben, ha jól meggondoltad. /Várhatnék még, hogy visszaléphessen, de egyszerűen nincs erőm uralkodni magamon. Odahajolok a nyakához és egy percig még tétovázok. Hallom ahogy lélegzik, a fülemben dobol a szíve. Egy pillanat az egész és átharapom a bőrt. Ahogy a vér fémes édes íze szétárad bennem, elönt az eufória. Nem tudom meddig iszom, de még éppen időben veszem észre magam. Gyorsan elhajolok és megtámasztom Helimet. Tudom, hogy szédülni fog, kissé talán elragadtattam magam./
- Rendben vagy? /kérdezem óvatosan a tekintetét keresve. Az én szemem még vörösen izzik, és érzem, ahogy a számon végigfolyik a vére.../
+ Ilyen baromságot is csak én tudok kérdezni!!!

(56)

/ Maga a vérszívás nem jelentet túl nagy fájdalmat, viszont a vérhiány miatt fellépő rosszullét... már más tészta. A látásom elhomályosul, érzem a szívem is mintha lassabban verne és szédülök. Lassan a fotelhez tántorgok, majd ledobom magamat. Már a homlokom is verejtékezni kezd./
- Kéne valami édes dolog, kicsit lent van a vérnyomásom. Ha nem bánod most egy kicsit pihennék./A Királynő kérdését figyelmen kívül hagyom./
+ Hát ez nem volt egy orgazmus... Ha ő vigyázott rám, akkor egy olyan vámpír, aki ki akar engem nyírni milyen lehet?+
/ Időközben egy kicsit jobban leszek, ha az édes dolog megjön akkor megiszom/megeszem azt, majd öt perc pihenő után megszólalok/
- Szóval, azt mondod, hogy úgysem fogom megérteni a politikát. Akkor egy kicsit szűkítem a kört. Az Udvarnak kivel milyen kapcsolata van? Ami meg a a lényeket illeti... Mi tud megölni egy vámpírt?
/ Beszéd közben egyre jobban leszek, bár még mindig kóválygok egy kicsit./



(17)

/A komornára vetek egy gyilkos pillantást, amikor bejön egy tál aprósüteménnyel, a tekintetem azt üzeni neki, hogy még számolok vele. Ellenben megvárom, ahogy lerakja Helim elé az édességeket, aki vesz is belőlük rendesen. Amikor a nő nekiáll takarítani egy nagyon ingerült mozdulattal kiküldöm a szobából./
- Az Udvarnak? Nos, részlegesen mindenkivel, habár a legtöbb kapcsolat csak felületes. Általam a vámpírok erős szövetségeseink, illetve az én szövetségeseim. /mosolyodom el fanyarul./
+ Soha rosszabb szövetségest, mint Nostrefat! A legjobb az olyan barát, aki mosolyogva kitépi a szíved, nem?
- Egy vámpírt, megölni? /halkan felnevetek. Úgy sejtem nem csak úgy véletlenül jutott eszébe a dolog./ Nos, hogyha a napra mennek, az porrá égeti őket, habár az idősebbek egész jól bírják. aztán ha valódi hittel megszentelt tárgyat szerzel, az is használható ellenük, másról én nem tudok...
+Vajon miért érdekli ez ennyire? Valentin engem is idegesít, de soha nem próbálnám megölni azt a szemetet...

(57)

+ Nem hiszem, hogy képes leszek Valentint kicsalni a napra, tehát marad a szentelt tárgy. Hol lehet ilyen szentelt tárgyat szerezni ebben a világban? Biztos vannak emberek, és ha vannak, akkor ők tudják, hogyan védjék meg magukat a természetfeletti ellen.+
- Mi történt az emberekkel? Eddig még eggyel sem találkoztam. Pedig jártunk H'Sekirat-ban és ott sem láttam egyet sem. Érdekelne, hogy mi lett régi fajtámmal.
/Türelmesen végighallgatom amit mond a Királynő, majd tovább bombázom kérdéseimmel./
+ Csak ez a hülye szédülés elmúlna...+
- Milyen új fajok jelentek, még meg a vámpírok és a sidhéken kívül?
/ Habár kényelmes a fotel nekem már mehetnékem van. Túl sok időt töltöttünk itt, már lábra tudok állni, bár harcra nem hiszem, hogy képes vagyok még egy kis ideig. Ha a Királynő befejezte a mondandóját megkérdezem tőle./
- Mikor indulunk a palotába?




(18)

/Amíg kérdez elropogtatok én is néhány sütemény../
+Hmmm, imádom ezeket a kis csokis csodákat... ez az egyetlen amiért az a banya maradhat, a csoki a gyengém... meg persze a vér...
- Az emberekkel? Nincs velük semmi. Természetesen vannak emberek is, mindössze mi olyan városokban jártunk, ahol több a természetfeletti. H'Sekiratban is rengeteg ember él, csak néhány termivel összekeverhetők. Nem mindenkin látszik, hogy milyen fajba tartozik.
- Új fajok? Vagy kismillió.... angyalok, alakváltók, vérfarkasok, tündérek, selkiek, goblinok... nagyjából ennyi, talán. Ezernyi nép ezernyi szokással. De az emberek így is jelentős többségben vannak, csak többnyire a városokon kívül élnek.
/Eszek még pár sütit, az utolsóra aztán válaszolok./
- Milyen palotába? Ja a Tündérdombba? Nekem mindegy, amikor szeretnél. Azt hiszem most nincs kedvem megkeresni Nostrefatot.

( 58 )

/Kicsit el kell gondolkodnom a most elhangzott dolgokon, ezért a helyemen maradok egy kicsit. Szemeimet becsukom, próbálom kiszűrni a fölösleges ingereket./
+Szóval még léteznek emberek! Ők talán többet tudnak majd mondani a fajok gyengéiről. Viszont első dolgom, hogy megerősödjek, így nem szállhatok szembe Valentinnel. Talán a Királynőnek van valami ötlete, hogy hogyan tehetném ezt meg.+
/Kinyitom a szememet, tekintetem a szobát fürkészi egy ideig +Elegáns, de egy kicsit egyhangú+ majd a Királynőre nézek./
-Még egy utolsó kérdés. Mi sidhék miben vagyunk eltérőek egy normál embertől, nekünk mik a gyengéink?
/A Királynő válasza után felállok jelezve, hogy készen vagyok az indulásra és már csak rá várok. Kicsit még szédelgek, de azért már stabilan állok a lábamon./
+ Ezekből az információkból már lehet építkezni. Már van állásom, tudok is valamit erről a világról, viszont kaptam ellenséget is. Mindent végiggondolva ez a világ talán nem is olyan rossz. Úgylátszik itt is szükség van egy profi gyilkosra és ezt a személyemben meg is kapja a világ!+


(19)

- Nos, mondjuk, abban eltérünk, hogy halhatatlanok vagyunk, illetve örökéletűek, hiszen megölni mindenkit lehet. A gyengénk például, hogy a vas gyakran megzavarja a mágiánk, legalábbis a tisztavérű sidhekét nagyon.
/Elnézem ahogy föláll, és kissé lelkiismeret furdalásom lesz, amiért ittam belőle./
+ Hülye, ő ajánlotta föl! Ne szenvedj már itt!!
/Én is fölállok, megeszek még egy sütit, majd intek a komornának, hogy pakoljon el./
- És mégis hová szeretnél akkor menni? A Tündérdombba, vagy ki Necradit főterére, hogy kamatoztasd a vámpírirtó képességeid?
/Halványan elmosolyodok, de egyszerűen nem hagyhattam ki, hogy ne csapjak le egy ilyen magas labdát./
+Vagyok, aki vagyok, erről én nem tehetek, esetleg a fátyol.... na de ő is hozzám igazította magama, szóval....
- Nos, akkor irány a Tündérdombok?

(59)

/A viccet figyelmen kívül hagyom, de azért egy halvány mosolyt eleresztek. Felveszem a kabátomat és az ajtóhoz sétálok./
- Ahová csak akarsz vinni. De most a Tündérdombok tűnnek a legjobb választásnak, érdemes lenne megismernem fajtám pár tagját.
+ Most komolyan, szerinte hova akarnék menni? Disneylandbe? Az már biztos bezárt...+
/ A Királynőt figyelem egészen addig amíg el nem készül./
+ Minden nőnek sokáig tart míg elkészül?



(20)

- Rendben, akkor legyenek a Tündérdombok. /mondom hanyagul. Igazából felmerül bennem egy emlék, egy réginek tűnő, mégis mostani emlékfoszlány, egy olyan, amit mélyen a szívembe zártam és eldobtam a kulcsát... azonban ez az emlék most zörgeti a rácsait és kitörni készül, hogy tomboljon és leromboljon mindent, hogy porba sújtson....
Gyorsan odalépek a szekrényhez és előveszek egy ezüsttel átfuttatott fekete köpenyt, aminek elég nagy a csuklyája, hogy teljesen eltakarja az arcom./
+ Nem akarom, hogy felismerjenek az emberek, most nem...
- Akkor akár mehetünk is, irány a Teleportkapu.
/Nem használom a vízliftet, árnyakra bomlok szét és úgy siklok le a ház fala mentén, csak amikor Helim is leért, akkor változom vissza és gyalog folytatjuk az utat.

(60)

/Semleges arccal figyelem, ahogyan a Királynő előveszi egy fekete-ezüst köpenyt a szekrényből, majd magára teríti és a csuklyát is az arcába húzza, bár szerintem a köpeny egy kicsit feltűnő. Elindulok a vízlifthez, mikor az "ajtajához érek udvariasan félre lépek és előre engedem a Királynőt, vagyis csak engedném, ugyanis eltűnt. A szemem sarkából látom, hogy pár árnyék nem mozog megfelelően, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. Kicsit várok majd belépek a liftbe./
+ Vajon hova tűnhetett? Egyedül nem biztos, hogy kitalálok a városból. A helyiek nem tűnnek túl barátságosnak
/ Mikor leérek az utca szintjére, a Királynő előtűnik a semmiből. Kicsit meglepődve nézek rá, de nem várakozok sokáig, hagyom, hogy ő vessen a Teleportkapukhoz/
+ Ha el akarja kerülni a feltűnést, nem kéne annyira használni az erejét...+

Folytatás a Teleportkauknál



(21)

*Előzmény.*

/Amikor végre az otthonomban vagyok elégedetten huppanok le a hatalmas fekete ágy szélére. A kisfiú a lábamhoz kuporodik és kíváncsi szemekkel pillant körbe. Amikor a fátyolos vámpírok is beérnek, intek nekik a kényelmes fekete bőrfotelok felé./
- Foglaljatok helyet és utána végre nyugodtan beszélgethetünk is.
/Közben közelebb intem magamhoz a komornám./
- Hozz nekünk egy kis frissítőt! /mondom neki zordan, ő pedig csak meghajol, majd elsiet. Hamarosan visszatér, a kezében 4 zacskó vért hozva. Többnyire utálom ezt a zsacskós szart, de mivel korog a gyomrom, jobb híján megteszi. Könnyeden leharapom a zsacskó szélét és egy ügyes mozdulattal kiittam az egészet. Kezdetben mindig sikerült széttépnem a zsacskót, vagy egyszerűen lefolyatnom magam, de mostmár ezt a művészetet is megtanultam.
Mikor félre tettem a műanyag tokot, akkor vettem észre, hogy a fiú alig leplezett sóvárgással néz felém, de amikor meglátta, hogy nézem, villámgyorsan elfordult.
+ Még gond lesz ezzel a sráccal...
Azonban inkább a vendégek felé fordultam./
- Nos uram, halljam a kérdéseket. /mondom nekik, persze csak miután ők is végeztek a maguk véradagjával. Ekkor jövök rá, hogy 4 zsacskó vér volt. Amikor meglátok egy üres zsacskót a fiúcska ölében is, megállna a szívem, ha még dobogna./

(102)

/Érdeklődve, kicsit félve nézek körül a vámpírlakásban. Nem túl barátságos, de szép és elegáns. A berendezés komor természetű, de jó ízlésű lakóról árulkodik. Megnyugtat, hogy sehol sincsenek vérfoltok és a szoba nem kelti kínzókamra benyomását. Helyet foglalok az egyik bőrfotelben. A komorna viselkedése láttán elgondolkozom azon, hogy vajon önszántából szolgálja a lányt vagy valamilyen befolyás alatt áll?/
+Vajon tényleg képesek erre a vámpírok? Talán én is?
/Furcsa érzés kerít hatalmába amikor megkapom a zacskó vért./
+Hát ez is eljött. Itt az ideje, hogy életemben először vért igyak. Valahogy nem így képzeltem el ezt a pillanatot, de talán jobb így. Nem vagyok kész arra, hogy megharapjak valakit.
/Egy pár másodpercig nézem a zacskót, majd rászánom magam és kiharapom az egyik csúcsát. Érzem, hogy szemfogaim megnyúlnak, amint megcsap a vér szaga. Érdekes, hogy sokkal erősebben érzem ezt az illatot, mint emberként. Az éhség magával ragad és mohón öntöm magamba az éltető folyadékot. Nem nyújt igazán kellemes élményt (ezt a zacskós vér gyenge minőségének tulajdonítom), de elfogyasztása után eddig sosem tapasztalt kielégültséget érzek. Néhány másodperc elteltével újra tisztán gondolkodom. Mohóságom miatt kissé szégyenkezve törlöm meg a számat. Hagyok magamnak egy kis időt az élmény feldolgozására, majd gondolataimat a következő problémára irányítom. A kérdések csak úgy kavarognak a fejemben. Legszívesebben egyszerre kérdeznék rá minden információra az időutazással, a politikával és a vámpírokkal kapcsolatban. Végül összeszedem magam és felteszem az első kérdést:/
-Mit tud az időutazásról?

(19)

/A fiúval még ráérek foglalkozni és különben is, most egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy bármit is kezdjek ezzel a különös gyerekkel. A figyelmem a fátyolos vámpírok felé fordítom. Valahogy elveszettnek tűnnek ebben a korban. Persze nem úgy értem, hogy cuki kiscicák, akiket papírdobozban kiraktak a sarokra. Mindkét fél fajtársam úgy néz ki, mint aki meg tudja védeni magát, a sebezhetőségük inkább a tudatlanságukból adódik. Ez egy kemény világ, ahol kemény szabályokkal játszunk./
- Az időutazásról? Nos nem sokat... szánom-bánom de nem sokat értek a fizikához, vagy olyan tudományokhoz, amikkel lehetséges lenne, talán beszélhetnének Dr. Pantherával, ő többet tud nálam az időutazás valódi hátteréről. /Itt egy pillanatra megálltam és elmosolyodtam./
- Tudom, tudom, valószínűleg nem erre gondolt, vagy ha igen ennyit mondhattam. Semmit nem tudok az időutazásról, mindössze annyit, hogy valami furcsa ok miatt a bolt afféle időkapu, ami már jó néhány embert átrepített ebbe a korba a 21. századból.
/Engem is meglepett, hogy majdnem az "én koromba"-ként utaltam a 29. századra. Nem csoda, már ide kötődtem, ide húzott a szívem./
- Én szinte elsőként kerültem ide, de amíg a világot megismertem, az időutazás számomra is rejtély maradt. Ez olyan titok, amihez nem értem el.

(103)

/A lány válasza enyhe csalódást okoz, de be kell látnom, hogy ennek volt a legnagyobb esélye. Az viszont meglep, hogy ő is a bolton keresztül jött ide./
+Ez a lány egyre rejtélyesebb. Nem teljesen vámpír és még csak nem is ebben a korban született. Hogy lehet mégis ekkora hatalma? Nagyon érdekelne, de nem lenne túl udvarias dolog rákérdezni. Viszont ez azt bizonyítja, hogy nem csak vámpírként lehet átlépni ebbe a századba. Lehet, hogy a kávéháznál látott sok fura alak közül valaki szintén így került ide?
/Mielőtt föltenném a következő kérdést, hagyom, hogy a másik vámpír is sorra kerüljön. Most jut először eszembe rendesen megnézni sorstársamat. Ő sokkal inkább hasonlít arra, ami annak idején eszembe jutott a vámpír szó hallatán. Szeméből valami furcsa rosszindulat sugárzik, de mégsem kelti gonosz "ember" benyomását. Inkább mintha valami mélységes fájdalmat próbálna vele elfedni./
+Talán az ilyen szenvedés miatt válik valaki vámpírrá az átlépéskor.


(20)

/A két férfi nem az az össze-vissza dumálós fajta, de már megszoktam az ilyesmit is, a vámpírok amúgy nem beszélnek sokat, persze a többségük azért, mert pár évszázad alatt a dumálhatnék eléggé kifogy az halottból.
Kissé elmosolyodom, ahogy a képességekről kérdeznek./
- Nos nézzük csak. Napfényre ne menjetek, mert rövid idő alatt ropogósra sültök. A képességek mindenkinél különbözőek. Vannak, akik aurákat látnak, vannak, akik köddé, árnnyá, esetleg denevérré tudtak változni..
/Itt, csak hogy kissé kiéljem magam, árnyékká változtam és tintaszín felhőként a szoba közepére úsztam, majd ott ismét fölvettem a saját alakomat./
- Vannak, akik embereket hipnotizálnak, vagy néhányan képesek vagyunk belépni mások álmaiba.
/Könnyeden megvontam a vállam és visszasétáltam az ágyamhoz leültem a szélére és tudtam, hogy a szemem vörösen villan meg./
- A legfontosabb pedig, hogy emberi vért kell innunk, hat litert hetente, legalábbis nagyjából ennyit. Állatok vérén is lehet tengődni, de hosszú távon abba belebetegedik az vámpír lánya.
/Szünetet tartottam és vártam a kérdéseiket./

(104)

/Lathspell pont azt kérdezte, ami engem is leginkább érdekelt. A válasz is sokkal kielégítőbb, mint az előző./
+Az auralátást már felfedeztem magamban. Vajon köddé válni is képes vagyok?
/Ha verne még a szívem, biztosan megállna egy pillanatra, amikor a királynő árnnyá válik. Leplezetlen csodálattal nézem, ahogy egy másodperc töredéke alatt alakot vált. A következő mondatot csak félig fogom fel, ám amikor a vérivás témájához ér, már sikerül kivonnom magam a jelenség hatása alól. Rögtön felmérem, hogy ha nem akarom megölni az áldozataimat akkor, mivel egy liternél nagyobb vérveszteség már végzetes lehet, hetente legalább hat támadást kell végrehajtanom./
+Ez nem lesz egyszerű.
-A hivatalos szervek hogy viszonyulnak a vérszíváshoz? Számíthatunk vámpírvadászokra? És ha már itt tartunk, valóban csak karóval vagy lefejezéssel lehet minket megölni?

(21)