Re: Angyali Bájak "Szaküzlet"

by **Tessa T'Ziczmesa** Pént. Feb. 17, 2012 4:10 am

*DGY*

/Már éppen nekiálltam volna az udvariaskodó kör után, hogy úgy szépen alaposan cafatokra szedjem azt a pofátlan angyalt, igen a most érkezőt, de mivel megelőzött, csak ácsorogtam és feszülten figyeltem./
- Nos, még egy emberért el kell mennem, de mivel szerintem ha megint itt hagylak titeket darabokra szeditek egymást, így előbb elmondok néhány részletet, amit tudnotok kell a jelenlegi helyzetről.
/Könnyedén leült egy székre, szemben mindnyájunkkal lehajtott egy pohár zöld gwart aztán szép lassan kezdett el beszélni, afféle értsétek meg elsőre kölykök kioktató hangnemben./
- Nos, Arion befelé azt kérdezted miért lennél veszélyben? Nos igazából mind veszélyben vagytok, sőt, én is veszélyben vagyok. Már régóta számítottunk arra, hogy a dolgok rosszra fordulnak, de eddig reménykedtünk, hogy a legrosszabb nem történik meg. Annyit tudnotok kell az igazságról, hogy ti sidhe-k /itt rám meg az újfiúra bök/ és mi angyalok távoli ágon, de rokonok vagyunk. Az összes faj közül mi vagyunk az egyetlenek, akik nem betolakodók vagyunk, hanem jogos itt élők. Danu nem más, mint a Föld mágiája, az ősi öreg mágia. Mi abból élünk, azzal varázsolunk. Az összes többi fajt, idegen bolygóról jött lényektől származtatjuk. Amikor a Földre jöttek a mágiájuk elkezdett rárakódni Danuéra, majd az évezredek alatt szinte teljesen betakarta. A helyzet annyit súlyosbodott, hogyha nem teszünk valamit, Danu lehet, hogy végleg elenyészik.
/Itt fanyar mosoly költözött az arcára./
- Habár gondolom ez titeket baromira nem érdekel... Hogy jobban tényszerűsítsem. Ha Danu-t megfojtják az idegenek, az a Föld végét jelenti. Kihűlés, árvizek, földrengések, tornádók... nem tudom mi lesz pontosan, de vehetitek úgy, az a világvége. Gondolom nem vágytok erre, hiszen mind újak vagytok még ebben a világban.
/Pár perces csöndet tartott, ami alatt emésztettem a dolgokat. Valahogy felelősséget éreztem eziránt a Danu iránt, már a gondolatra is elszomorodtam, hogy baja lehet, ami valljuk be teljesen irreális volt, mégis igaz./
- Tehát a feladat a következő lesz. Arion és Tessa, nektek meg kell keresnetek a Vének Tanácsát, a legidősebb sidhe-k gyülekezetét és rávenni őket egy varázslatra. Ezt csak akkor nyissátok ki, ha megérkeztetek Uclysse területére, addig figyelnek titeket.
/Ezzel a kezembe nyomott egy borítékot, Arionéba egy másikat. Szép fehér borítékok voltak, a nevünkkel megcímezve.
Aztán Tereushoz fordult./
- Neked is lesz egy társad, de érte még el kell mennem, a ti feladatotokat akkor mondom el, ha már ő is itt lesz. Addig is van még valami kérdésetek? Gyorsan, mert nem érek rá... már máshol kéne lennem... /mondta ingerülten, de sötét szemeivel azért minket figyelt. Én megmukkanni sem tudtam, még emésztettem a dolgokat, sok volt ez így egyszerre. Csak szorongattam a levelet és vártam, hogy a fiúk kérdezzenek valamit./

(82)

*Engedelmetekkel így mesélek, ez így sokkal egyszerűbb nekem.*

by **Tereus** Pént. Feb. 17, 2012 5:18 am

/Biccentetek az új-fiú felé, mikor bemutatkozik, de mivel kezet nem nyújtott, így nem erőltetem meg magam én sem. Kényelmesen vissza ülök a bárszékre, egyik kezemmel rákönyökölök a pultra, így hallgatom végig Ramiel mondandóját./
+ Nem különösebben hat meg ez a dolog. +
/Fut végig az agyamon a gondolat, de erre egyből, kapom a megfelelő inspirációt, Ramieltől, hogy miért is kellene megmozgatnom feszült izmaim. Nem lenne ínyemre, ha ilyen apokaliptikus világba kellene élnie Hilarynek. Kelletlenül elhúzom a szám./
+ Nekem sem itt kellene ücsörögnöm! El kell mennem segítenem, megóvnom öt! +
/Megiszom a maradék italt ami a poharamban még megtalálható. Nincs kérdésem, mert rám még várnak instrukciók, amiket később úgyis megtudok. Csak győzzem kivárni, míg végre eljutok addig, hogy találkozom Vele.
Tekintetem Tessára és Arionra vetem. Nem szívesen engedném el a kölyökkel a nőt. Megfogom Tessa vállát./
- Megleszel?
/Kérdem./
- Ha gond van, küld a kis Úriembered!
/Pillantok le a homokebre, majd vissza rá./

{114}

by **Arion Scelter** Pént. Feb. 17, 2012 6:30 am

Ramiel szavai rettenetesen megnyugtatóak voltak... ha itt hagy az ismeretlenekkel, akkor vitatkozás és perpatvar lesz, megint szorongatás, vértócsa, adok-kapok. A furcsa az egészben az, hogy a hallottak alapján a már előttünk is ittlévőkre gondolt. Remek, nem elegendő, hogy egy tökéletesen ismeretlen világban próbálok érvényesülni, még a „társaimtól” is tartanom kell majd. Persze, ahogyan a XXI.-ik században, itt sem fogom nagylelkűen osztogatni a bizalmamat. Azt majd ki kell érdemelnie a kompánia tagjainak. Az nem bizonyos, hogy mindenkinek sikerülni fog, de látott már csodát a Föld régen is, most, itt, a jövőben miért is ne láthatna. Azaz most.

Amikor az angyal leheveredett egy székre, a pult mellől jómagam is elhúztam egyet, és megvetettem magam rajta. Ahogyan Ramiel beszélt, hol őt, hol pedig a többieket mustráltam, miképpen reagálnak a hallottakra. Olykor meg a furcsa valamit, ami nem volt annyira látható, de egyértelműen látni lehetett, hogy ott van. Valami öleb, vagy ki tudja, mi lehet. A nekem címzett mondatnál felkaptam a fejem, és a megtalálómra tekintettem, úgy hallgattam végig, miért is vagyok én veszélyben. Jobban mondva mindenki ebben a tetves világban. Amikor szóba került az angyal-sidhe rokonsági kapcsolat, magam sem értettem, miért, de elfintorodtam. A meglepődöttség a mimikaroham után látható volt a pofámon. Danu elenyészése említésekor egy cseppnyi idegroham sem tört rám, valahogyan nem igazán tudott meghatni a dolog... pár pillanatig... aztán valami motoszkálni kezdett bennem. Rohadtul gyűlöltem, hogy nem kontrolláltam teljesen önmagam, és alkalomadtán ösztönös rohamok kaptak el. Az első pillanatban még azt gondoltam, vesszen oda, és akkor mi leledzhetünk tovább a kis életünkben, meg persze burokban. Mire rákérdeztem volna, hova ne rakjak bélsarat, már érkezett is a kontra a világvégével egyetemben. De már ekkor is ott motoszkált bennem valami nyűg, hogy nekem mégsem annyira nyerő, ha az ismeretlen Danu elpusztul.
Sóhaj.
De az igazán mélyfajta sóhaj. Annakidején, jobban mondva, abban a korban amikor éltem is megjósoltak már vagy hatvan világvégét. Aztán persze egyik sem következett be. Az újabbat 2012-re mondták, de mivel a büdös vén banya átvágott ide, hát nem várhattam ki. Ott persze még lett volna egy csomó időm, főleg, hogy volt jövő. Itt vagyok példának. A maják tévedtek. Itt meg természetesen kiszámíthatatlan volt az egész történet. Bár nem igazán hitte el az egyik énem... a másik üvöltött, hogy baj van. Utáltam ezt az új világot.

Újra Ramiel kezdett szónokolni, mégpedig a feladatokkal kapcsolatban. Valami vének tanácsát kellett felkutatni, meg varázsolgatni. Ideges nem voltam, de teljesen lekészültem. Odahaza egy kis senki voltam, és nagyon is jól éreztem magam abban a szerepben. Ide alig érkeztem meg, az egyikké avanzsáltam, akitől függött a világ sorsa... remek. A borítékot elvettem, majd jól megnéztem magamnak, különös tekintettel, hogyan van lezárva. Mivel nem szabadott kinyitni, tapogatni kezdtem magam, van-e a ruhámon zseb. Találtam a mellkasomon, így oda csúsztattam. A mi körünknél, amikor kérdezhettünk, csendben végigmértem mindenkit. Tessa meg sem kukkant, láthatóan sokkolta a hír. A szorongatós kölyök az előbbi akciója után puncsolt a csajnak. Halovány mosollyal nyugtáztam, aztán Ramielre tekintettem.
- Nincs kérdés!
Nem is tudtam volna mit kérdezni, annyira új voltam még itt. A lányra, és a srácra tekintettem.
- Ti is a múltból?
Nem folytattam tovább, elegendő volt ennyi. Tudták, mi fán terem a földimogyoró.

{6}

by **Tessa T'Ziczmesa** Pént. Feb. 17, 2012 7:48 am

/Ahogy egy kis idő eltelt máris összeszedtem magam. Erőt merítettem abból, hogy a másik kettő is elég jól kezelte a dolgot. Nem akartam én lenni a "hisztis csaj" végülis csak meg kell mentenünk a világot...
Vettem egy apró levegőt és először Tereusnak válaszoltam./
- Semmi gond nem lesz Tereus, de köszönöm, hogy aggódsz.
/Hogy teljes mértékben bizonyítsam az állításom leültem az újfiú, vagyis Arion mellé az egyik bárszékre. Különös módon már nem féltek tőle, sőt pont ellenkezőleg... volt benne valami megnyugtató, bármilyen furcsán hangozzon is ez... mármint... olyan... otthonos érzés, vagy nem is tudom jobban megfogalmazni. Olyan volt, mint én. Különös, soha nem hittem volna, hogy ennyire békés lesz egy légtérben tartózkodni egy ilyen ijesztő figurával, pedig ez volt a helyzet, megnyugodtam, hogy itt volt, legyen bármilyen irreális is ez az érzés.
Végül az ő kérdésére is válaszoltam./
- Nos igen, szerintem még egy napja sem vagyok ebben az őrült világban, de máris kezdek belezavarodni a dolgokba, ráadásul a nyakamba varrják a világ megmentését..
/Itt jelentőségteljes pillantást vetettem, a most éppen csendben cigiző Ramiel felé. Még mindig nem voltam kibékülve vele, nagyon nem szerettem, ha csak úgy elrabolnak, legyen jó akár a világ megmentéséről, akár egyszerű őrültségről.../
- Nekem lenne egy kérdésem. Hogyan vegyük rá ezt a Vének Tanácsát, hogy csinálják, amit akarunk?
- Ahogy akarjátok.
/Nah jó, itt azért felhúztam magam. Hogyan lehet ennyire lehetetlen valaki?? Igazán segíthetne, ha már idáig elhozott minket.../
- Remek még segítséget sem kapunk...
- Éppenséggel később lehet, hogy egy erős sidhe még csatlakozik hozzátok. Ő már régóta itt van, talán a segítségetekre lesz, de majd meglátjuk...
/Ezzel láthatóan befejezte mert újra az itala felé fordult. Nekem meg elegem volt belőle. Kicsit úgy gondoltam beszélek Arionnal, ha már együtt fogunk "világmegmenteni"./
- És te? Te mióta vagy itt?

(83)

by **Tereus** Pént. Feb. 17, 2012 8:15 am

/Apró fejbiccentéssel nyugtáztam Tessa magabiztosabb viselkedését és szavait. A szabadon maradt kezem zsebre tettem farmerom szűk felső zsebébe. A kialakuló beszélgetésbe nem folytam bele. Elhúzom a szám, mikor hallom, Tessa jogosan kifakad. Ramielre nézek kérdőn, de úgy tűnik nem áll szándékában helyettük megoldani a dolgokat./
+ Végül is, ha mindent megmondana, megoldhatná saját maga is. +
/Arion kérdését mellőztem tudatomból, hiszen már talált beszélgető partnert magának, Tessa személyében. Az elárvult kutyára pillantottam./
+ Mi van blöki? Téged nem zavar, hogy ejtettek? +
/Futót végig a gondolat, az egykedvű állat láttán. Figyelmemet a táncoló lányok vonták magukra újból./
+ Rég volt már, hogy ilyenen helyen jártam. Huhú... mit kapnék, ha Hilary meglátna itt?! +
/Unott arccal figyeltem egy ideig őket, majd Ramielre pillantottam./
- Nem fogsz elkésni nagyon?
/Kérdeztem tőle./
- Ha sokáig itt leszel még, akkor elugranék a vámpírok tavához.

{115}

by **Arion Scelter** Szomb. Feb. 18, 2012 12:28 am

A Tessa nevezetű nőszemély miután helyet foglaltam, megnyugtatta az erőszakos cimboráját, és leheveredett tőlem nem is olyan messze egy bárszéken. Továbbra is idegennek éreztem magam ebben az egész világban, sőt, a társaságban is... és folyamatosan ott motoszkált bennem valami furcsa érzés. Egyrészt, ez a Danus történet felkavart, még akkor is, ha nem mutattam ki egy pillanatra sem... az érzések elnyomását tökéletesen megtanultam a másik világban a tizenkilenc évem alatt. Idegesített az is, hogy egyelőre itt azért nem sikerült teljes mértékben kontrollálni az ösztönösen előtörő belső... nem is tudom minek nevezzem... késztetéseket. Azt már tudtam, hogy sidhe vagyok, azt is tudtam, hogy aki leült mellém, a démoni szépség is sidhe... mégis teljesen más volt, mint én. Ramiel, noha normálisnak tűnt – persze nem bíztam benne, elvégre alig pár órája találkoztam csak vele -, továbbra is valamiért ellenszenvet éreztem iránta. Ahogyan a nőverő srác iránt is. Fantasztikus világ, tele gyűlölettel, kérdésekkel, lehetőségekkel... meg persze egy megjósolt világvégével.

A kérdésemre csak a lány válaszolt, az angyal cimborája nem igazán törődött velem, láthatóan ellenszenvvel viseltetett irántam... én sem különösebben tiszteltem. Az olyan embereket... vagyis lényeket, akik nőket vernek, nem igazán szívlelem.
- Csodálatos. A régmúlt árnyai fogják megmenteni a jövő jövőjét! Ezek szerint az itt élők erre képtelenek!
Válaszoltam egykedvűen Tessára emelve a betegszínű szemeim, azt követően pedig Ramielt méregettem, mit is fog válaszolni. Engem nem különösebben érdekelt az, hogyan vesszük rá a véneket. Az idő mindent megold, amikor ott leszünk, sokkal többre fogunk menni, mint itt és most... csak úgy beszélgetve a dologról.
- Megoldjuk, amit jó ideje nem sikerült senkinek! Nem lesz gond!
Vetettem közbe, miután az angyal közölte, hogy érkezik még egy sidhe. Amúgy, ahogyan itt üldögéltünk, kezdett felmerülni bennem, hogy ez a sidhe faj is egy osztott történet lehet.
- Nem is olyan régen érkeztem! Összetörtem és felforgattam a boltot, aztán Ramiel idehozott.
Ez azért már megért egy mosolyt is. Kíváncsi voltam, volt-e már olyan érkező, aki rommá zúzta a helyiséget, ahol megébredt.
- Amúgy Ramiel! Ez csak egy érzés, de a sidhe faj osztott, vagy összetartó?
Egy pillanatra a mellettem ülő lányra tekintettem, majd vissza az angyalra. Mellettem ült, kedves volt, mert próbálta oldani a hangulatot. Sőt, a kezdeti tétovázása után már valamivel nyitottabbnak tűnt felém is... ennek ellenére folyamatosan ott bizsergett valami a gyomromban. Szűnni nem akaró érzés.

{7}

by **Tessa T'Ziczmesa** Szomb. Feb. 18, 2012 2:40 am

/Kis híján ugrok egyet Ramiel hangjára. Olyan hideg, kegyetlen és parancsoló, hogy legszívesebben befognám a fülem, hogy ne halljam. Egyetlen szót ejt ki, de mintha a föld morajlana a hangja mögött... mintha valami túlvilági hideg venné be magát a bordáim közé.../
- NEM.
/A felszólítása Tereusnak szólt, de azért én is hátrébb húzódtam kicsit. A válla fölött egy pillanatra mintha fekete tollak villantak volna meg és a szeme is kavargott a haragtól. Aztán láthatóan lecsillapodott, visszaszedte a régi formáját. Ez a kilengése viszont elgondolkodtatott./
+ Jobb lesz vigyázni ezzel az alakkal! Veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnt... vagy másodikra..
- Nem mehetsz a vámpírtóhoz Tereus, tilos. Én pedig mindjárt elkések, csak gondoltam maradok még, hátha van valami kérdésetek, de ha nincs nem hallgatom tovább a nyavalyáitok. Ha még valami mondjátok gyorsan, mert egy perc és indulok.
/Nekem nem volt kedvem beszélni vele, ellenszenves volt, nem akartam szóba állni vele, de még egy légtérbe se lenni... Hogy féltem volna tőle? Nem valami sokkal különösebb érzés uralta a tudatom... féltékeny voltam rá... Erősebb volt nálam és ezért végtelenül gyűlöltem.
Ezt az érzést még meg kellett emésztenem, de hamarosan Ramiel válaszolt Arion kérdésére is, ami a fajunkról szólt, szóval legyűrve a viszolygásom az angyalra figyeltem./
- A sidhe faj sok minden, de összetartó nem. Egymást hátha szúró intrikázó félisteni lények, a legkevésbé sem összetartóak. De amúgy szerintem arra gondoltál, hogy két alfaja van a sidhe-knek. Vannak a fekete sidhe-k, mint te. A királynőtök Lynarin, aki mellesleg az egyik azok közül, akik a múltból átjöttek ide. A ti udvarotok a sötétség és a rémségek udvara, a vér és erőszak helye, ahová jobb ha idegen nem lép be. A másik udvarba a Napfényes udvarba élnek az arany sidhe-k. Ők sem jobban semmivel, mint a fekete sidhe-k, de az emberek lenyűgözőbbnek, istenien gyönyörűnek látják őket, ezért hajlamosabbak elfelejteni, hogy egyik sidhe sem ember, mások, mint az emberek, máshogy gondolkoznak és éreznek. Tessa te arany sidhe vagy. /teszi még hozzá, mintha magamtól nem jöttem volna rá.
Igen, gyönyörű voltam, ehhez kétség sem fért, a lényem egy része méla undorral tekintett mindenki másra, önön gyönyörűségét pedig imádta. Tehát mielőtt mondta volna, már akkor tudtam mi vagyok./
- Nos valóban szép... és nekünk kell megmenteni a világot. /motyogtam félig magamnak, félig a mellettem ülő Arionnak./

(84)

by **Tereus** Szomb. Feb. 18, 2012 3:19 am

/Ramiel kitörésére, szárnyaim megrebbentek, mint amikor a repülésre készülnék fel. Legszívesebben neki ugrottam volna, hogy mit képzel magáról. Nem az apám aki megmondja mit tehetek, vagy mit nem. Soha nem volt senki, aki dirigált volna. De ahogy hirtelen megváltozott, olyan hirtelen vissza is tért a hétköznapi álarca mögé, úgy fogtam magam vissza én is. A csalódottságot nem tudtam a szememből kitörölni ilyen hirtelen mint, hogy a testem felet bírtam uralkodni. Állkapcsomon is nagyon halványan megrándult egy izom./
- Miért nem mehetek oda?
/Tettem fel a kérdést, hiszen mindennél jobban vágytam most oda, bárhol is legyen az a hely. Hiszen ott volt Hilary./
- Mondj egy jó okot.
/Kérdéseimet akkor tettem el, mikor elmesélte a kettősséget a jelenlévő sidhekről. Muszáj volt tudom. Mert ha nem felel, akkor miután eltűnik én is lelépek!/

{116}

by **Arion Scelter** Szomb. Feb. 18, 2012 9:04 pm

A Ramielről kialakult kép eleddig megállta a helyét, de a fajtársának adott válaszkor minden megdőlt. Rá kellett ébrednem, hogy az eleddig viszonylagosan kedvesnek mondható angyal furcsa, és meglepő viselkedésű. Nem ítélkeztem, egyrészt, nem voltam abban a helyzetben az ismertség hiánya nélkül... másrészt meg, fene sem tudta, mással is így viselkedne-e az angyalfi. Az én baromságaimat tolerálta, persze kérdés volt, hogy meddig. Pontosan az ehhez hasonló és ilyen jellegű kirohanások foganatosították bennem, ne higgyek senkiben. Nem ismerek senkit, túlzottan rövid ideje tengetem az életem a fenekestül felfordult, és amúgy tökéletesen rettenetes jövőben. A felszólalásakor unott pofával tekintettem rá, én ültem hozzá a legközelebb, de nem húzódtam el. Nem volt időm rá, meg, annyira nem is igazán hatott meg a dolog. Ideges, legyen ideges, attól én bizony nem fogom elsírni magam. A látványeffekt, amit viszont produkált az ott volt a szeren. A fel-felvillanó tollak... akár egy fekete kiscsibe... a változó szemek. Vállon veregettem volna, ha régi ismerősök vagyunk, egy „ez igen” kíséretében, de ezt inkább hanyagoltam.

A kis folklór műsort követően aztán megkaptam a kérdésemre is a választ. Amióta a helyiségbe léptünk... sőt, már az utcán is éreztem valami furcsát, kellettek a válaszok. Ismeretlen volt maga a világ, a szokások, az etikett, minden. Amennyiben be akartam illeszkedni, tudnom kellett az apró részleteket is. Voltak olyan dolgok, amik várhattak, mert az ember nem kíváncsi arra, itt milyen vécé van, létezik-e még a Big Ben. Sokkal fontosabb az, kik az ellenségek, mivel lehet fizetni, milyen ételek vannak, és persze milyen italok. Utóbbi kettő lényeges, nehogy mérget tegyenek elém, ami úgy fest, mint valami ízletes étel. A fizetőeszköz ismerete kelő, nehogy megvezessenek... a fajok közötti viszonyok ismeretén pedig az élet is múlhat. A válasza alapján fekete sidhe voltam, így talán már érthető a külső. Az udvarunk nevének hallatán elmosolyodtam, ez afféle gúnyos villanás volt. Ennél azért ésszerűbbet is kitalálhattak volna neki. A mellettem ülőre tekintettem a Ramiel által adott válaszadáskor. A lány valóban szép volt, ehhez kétség sem fért... a jellemrajz azonban nem ütötte meg a mércét. Elviekben utálnunk kellett volna egymást, aminek az írmagját éreztem is odabent, mélyen. Viszont az, ahogyan viselkedett percekkel ezelőtt, nem, most nem tudtam gyűlölni, bármennyire is volt íratlan. Talán nem voltunk itt elég régóta, sem ő, sem pedig én, hogy teljesen átvegye a tudatunk ezeket a dolgokat? Lehetséges, hogy csak idő kérdése, és halálos ellenfelek leszünk?
Nem!
Az ember, jelen esetben sidhe is a saját maga irányítója. Soha nem érdekeltek a szabályok, erről voltam híres. Tökéletesen lesz@rtam odaát, de ott az írottakat... az itteni íratlanok sem érdekeltek. Úgy alakítok mindent, ahogyan én akarom. Akinek pedig nem tetszik, az elmehet a vérbe!
- Meg is fogjuk Tessa!
Válaszoltam a lánynak, majd lehuppantam a székről, és kérdőn tekintettem az egybegyűltekre.
- Indulhatunk, vagy itt szerencsétlenkedünk addig, amíg porig ég a világ?
Megkocogtattam a zsebemben lévő borítékot, majd kérdőn tártam szét a karjaim. Itt volt az ideje az indulásnak, utáltam a várakozást. Mindig utáltam.

{8}

by **Tessa T'Ziczmesa** Szomb. Feb. 18, 2012 11:42 pm

/A másik sidhe magabiztos válaszára csak haloványan elmosolyodom.
+ Mert olyan könnyű megmenteni a világot, igaz?
Azonban mielőtt még bármit reagálhattam volna, Ramiel beszélni kezdett. Először Tereusra nézett, az immár visszatért gunyoros cinikus pillanásával, de mostmár nem felejtettem el, hogy nem csak egy egyszerű angyalka./
- Egy jó okot akarsz Tereus? Nos talán az elég, hogy ott tért vissza a vámpírok istennője, vagy szülőanyja, ahogy jobban tetszik... Minden esetre bárhogy próbáltuk megakadályozni feltámadt. Ez pedig csak gyorsítja a világvégét. Ha odamész, valószínűleg nem éled túl...
/Ekkor oldalra biccentette a fejét, mint aki hall valamit.
Tereus te is hallod a hangot,mintha mennyei harsonák szólnának, békés és tiszta a hangjuk.
Majd folytatta/
- Ráadásul éppen egy testvérünk születik meg ott újra. Ebbe biztos hogy belehalnál... sőt ha nincs szerencséjük, mindenki meghal, aki ott volt... Meg kell keresnem ifjú nővérünket, ő talán tud neked segíteni... De előbb idehozom a társad.
/Kissé érthetetlen volt számomra a párbeszéd, de megjegyeztem mindent, mert az információ hatalom, legyen bármilyen érthetetlen is...
Aztán fölálltam és odasétáltam Arion mellé. Igaza volt. Ha valamit tenni akarunk tegyünk gyorsan. Azzal biztos nem leszünk közelebb Danu megmentéséhez, hogy azt hallgatjuk Tereus hogyan akarja megmenteni a testvérét... Én nem ítéltem el érte, a család volt az első, ellenben az a másik én... Ő lenézte az angyalt és szánalmas lénynek találta... ráadásul haragudott rá, amiért egy szánalmas tündért előbbre helyez, mint Danut.
Gyorsan megráztam a fejem. Rémisztő volt, de egyre erősebben éreztem annak a másik tudatnak a jelenlétét. Mintha minden egyes itt eltöltött percemmel egyre inkább valaki mássá válnék... és furcsamód ez természetesnek tűnt./
- Igen, itt az ideje menni. /mondtam Ramielre nézve. Szépen megálltam a másik sidhe mellett. Ahogy elnéztem magunk láttam a különbséget, de a rokonságot is. Egy részem taszította... és mégsem féltem tőle. Nem tudom beképzeltségből, vagy mert egyenlőre bíztam benne, rossz szokásom szerint, minden esetre nyugodtan ácsorogtam mellette.
Ramiel csak ránk nézett, biccentett./
- Rendben, menjetek. Tereus te pedig velem jössz. /nézett az angyalra, majd vissza ránk./
- Menjetek és keressétek meg a vének tanácsát. Uclysse-be menjetek.
/Ezzel megfogta a másik angyal karját és elhalványul vele. Én felvont szemöldökkel Arionra pillantottam./
- Te tudod merre van az az Uclysse? Vagy mifene?

*Tereus, te a ködös parkba fogsz jutni.*

(85)

by **Arion Scelter** Szer. Feb. 22, 2012 8:19 am

A világot soha nem egyszerű megmenteni, de úgy voltam vele, most mi a fészkes fenének esnék pánikba? Attól semmi sem oldódik meg, csak nevetségesen fogok festeni… egy Arion alakú lyukkal az ajtón, magam mögött hagyva mindent a hitelességemet és büszkeségemet pályáztam volna el. Büszke embernek tartottam magam, illetve most, hogy sidhe lettem, sidhe-nek. Abból is a sötétebbnek. Az élet furcsa fintora. A túloldalon én képviseltem a jót, rossz eszközökkel, és tessék, meglett a böjtje. Nem zavart különösebben, sőt, most, hogy már itt voltam egy rövidke ideje, érdekelni is kezdett az új önmagam. A képességeim. Valahogyan magabiztosabbnak éreztem magam… tudtam, hogy nem szabad túlzásba esni, mert az már a lónak a másik oldala… de… így legalább van alapja annak, amit mondtam. Gondolkodni fogunk, alkalmazkodunk ehhez a környezethez, kiaknázzuk a forrásainkat és képességeinket. Tanulunk, túlélünk. Erről szól minden egyes világ, és azok minden egyes pillanata. Erről fog szólni ez az egész itt is, legalábbis a számomra. Az már másodlagos történet, hogy mindezt az életünkért, sőt, több millió, milliárd, vagy ki tudja mennyi életért fogjuk véghezvinni. Érdekes lesz, és meglátjuk, mire megyünk majd… most, jelenleg csak az járt a fejemben, hogy meg fogjuk csinálni. Az első lépés a vének tanácsa… ha kell, akkor addig fogom tépni a fülüket, amíg nem csinálják azt, amit kell. Ennyi. Az eszközöket meg majd meglátjuk.

A két angyal veszekedése, vagyis, lassan nevetségessé váló marakodása nem hatott meg. Már nem izgatott fel. Kicsit túlspilázottnak éreztem a dolgot… születések, halálok. Lassan ott tartottak, mint a legrosszabb sorozatok a múltban. Szerelmi tízszögek, valaki megvakul, vagy kómába esik, ez hatalmas tragédia, mindenki összeveszik, vér fröcsög, békülés, mindenki boldog. Egek, inkább lépjenek a saját dolgukra, még a végén összebarmolják a krimót. Bár, azt azért megnéztem volna. Annak ellenére, hogy röhejes volt a dolog, azért hallgattam, mit is makognak. Új hely, minden apróságot meg kellett jegyezni, mert mindennek jelentősége lehetett. Amíg nem ismerem ki magam, egy élő adattárolóhoz fogok hasonlítani, ezt eldöntöttem.

Tessa szerencsére mellém állt ebben a dologban, oldalra pillantottam, de csak pár másodpercre… egy erőltetett mosollyal a pofámon fúrtam a feketéket az ő kocsonyáiba. Ebből kiérezhette, mennyire mehetnékem van már, kezdett unalmassá válni az adok-kapok műsor. Ramiel kiadta az utászt, Uclysse-be kell menni. Ez mind rendben volt, viszont mellé semmiféle információt nem adott, amin elindulhattunk volna. Helyette inkább eltűnt, mint a kámfor… kedves fickó, és bőbeszédű. A lány kérdésére újra elmosolyodtam.
- Még nem tudom, de csak percek kérdése az egész.
A bárpulthoz lépdeltem, majd a kiszolgálónak intettem, hogy legyen szíves elém fáradni, mert dolog lenne. Amennyiben odatéblábolt, akkor szólaltam csak meg.
- Uclysse-be szeretnék eljutni! Mi a leggyorsabb módja ennek?
A kérdésem közben előkapartam a Ramieltől kapott bigyót, amin a pénzem volt. Leheveredtem egy magasabb székre, és a pultra helyeztem az apró fémpöcköt. Természetesen a kezem rajtamaradt. Nehogy túlbuzgó legyen a csőcselék.

by **Tessa T'Ziczmesa** Szer. Feb. 22, 2012 9:36 am

+ Végre eltűnt az a nagyképű hányaveti szárnyas...
/A dölyfös gondolat már meg sem lepett, az enyém volt, hozzám tartozott. Csak egy volt a világ sok furcsasága közül.
Amikor Arion a pulthoz sétált követtem és csak magamban adtam neki még egy jó pontot a remek gondolatért. Persze én sem vagyok teljesen elveszett, megtaláltam volna az utat erre a fura helyre, de annyira nem reagáltam gyorsan, mint a másik sidhe. Így inkább, hagytam, hogy tegye, amit gondol, ha azzal nem jutunk sikerre, akkor ráérünk akkor kitalálni valami mást.
A pultosnő azonnal odajött hozzánk, az arcán negédes mosollyal. Vetett egy pillantást arra a kis fura masinára, ami Arionnál volt, a szemében pedig mintha kapzsiságot láttam volna megcsillanni. Aztán gyorsan megrázta a fejét, mintha a rossz gondolatokat próbálná kitörölni belőle./
- Meglepő' gáláns vagy, de nem köll a pénz. Rami leszedné a fejünk, ha pénz fogadnánk el a barátitól... Perkál ő eleget nálunk. /vigyorodott el a nő./
- Amúgy a dolog nem nagy cucc. Menjetek ki a fősugárútra, haladjatok arra amerre a tömeg és már ott is vagytok a Teleportkapunál. Ott szépen behuppantok a fénybe, majd azt mondjátok H'Sekirat - Uclysse és zsuppi, ott is vagytok.
/Próbáltam mindent megjegyezni, és reménykedtem benne, hogy ennyi alapján odatalálunk. Az a teleportkapus dolog nem igazán tetszett nekem, de mit lehet tenni?
Amúgy igazából egészen kezdtem megnyugodni ezzel a világmegváltással kapcsolatban. Valahogy jó érzés volt, hogy ennek az ismeretlen Danu nevű istennőnek a kedvére tehetek.
Csak álltam Arion mellett és ezen elmélkedtem. Eldöntöttem, hogyha már nincs körülöttünk ennyi ember, megkérdezem tőle, neki mi a véleménye erről./
+ Vajon ő is érzi ezt a különös vonzódást Danuhoz? Talán tőle megtudhatom, hogy mi az, ami ennek az új sidheségnek a hozománya, hiszen talán ő is ugyan azt éli át...
/Csak várok hát mellette Khar füle tövét simogatva./

(86)

by **Arion Scelter** Vas. Feb. 26, 2012 2:29 am

A két angyal eltűnését követően kissé csitultak bennem a háborúként dúló érzéskavalkádok... megmondom őszintén, igencsak nehezemre esett türtőztetni magam, de szükségesnek véltem. Egyrészt, ezekkel az alakokkal kell majd együttműködnöm... másrészről pedig, Ramiel bármennyire is volt negatív az itteni énem számára, a régi önmagam erősebb volt. A másikkal, a szorongatós fajtával nem voltam kibékülve, vele csak és kizárólag azért nem elegyedtem vitába, nehogy a szintjére süllyedjek, és ott megverjen. Persze, pár szót váltottunk csak, nehéz így ítélkezni. Mindenesetre eldöntöttem, legyen az lehetetlen, vagy nagyon nehéz, nem fogom hagyni magam befolyásolni a jelenlegi énem számára. Tartani fogom magam a régi szokásokhoz, véleményt csak akkor fogok véglegesen alkotni, ha más ismerek valakit. Éreztem, hogy ez nagy kihívás lesz... de a kihívások tartottak életben. Továbbá, a jelenlegi énem sugallataira is figyelek majd, elvégre evilági a történet, de nem fogom készpénznek venni.

A pultos asszonyka első mondatára meglepődtem, persze nem mutattam ki. Egyszerűen csak meredtem ki a fejemből azokon a ronda és beteges fekete szemeimen keresztül. Ramiel nem lehet kispályás, ha az asszony nem merte elfogadni a felkínált pénzt. Visszahúztam a pénztárolómat, és a felső, belső zsebembe helyeztem. Közben természetesen figyeltem a részletekre, elvégre fontos volt tudni, hogyan és miképpen fogunk utazni. Ebben a világban nem ismertem a tömegközlekedési szokásokat, így nem ártott. Az útbaigazítást követően bólintottam a pultosnak, majd lelöktem magam a székről, és pár lépést távolodtam. Tessa felé pillantva kezdtem csak bele a monologizálásba.
- Nincs szívemre ez a fénydolgos megoldás, főleg annak tudatában, hogy sejtem, miképpen működik!
Megráztam a fejem, soha nem gondoltam volna, hogy egy tévében látott sorozat alapján fogok majd utazni... legalábbis nagyon hasonló módon.
- Nem biztos, hogy az alapelv azonos, de a következő lehetséges. Belépünk abba a ramatyba, atomjainkra hullunk, a másik oldalon pedig újramaterializálódunk.
Még kimondani is nehéz volt a szót, nemhogy valójában feldolgozni, ténylegesen ez fog történni velem. A sorozatban tök jól festett, de most, hogy nekem kellett belelépnem a cuccosba, már nem volt hívogató. Persze, ha mindenki így utazik ebben a világban, csak nem történhet olyan baj, hogy máshol lyukadok ki... esetleg más végtagjaival... már persze akkor, ha meglesznek a végtagjaim az érkezéskor.

Megvontam a vállam, ezen is túl kellett esni egyszer, miért ne éppen most legyen majd az a majd. Kissé megdöntöttem a törzsem, majd a szépségre mosolyogva az ajtó felé mutattam.
- Kizárólag Kegyelmed után!
Azzal a lendülettel vissza is egyenesedtem, és vártam a lányka reakcióját erre az egész helyzetre. Meg minden másra is. Úgy voltam vele, ha már együtt kell utaznunk, akkor beszélgessünk. Nem árt valamilyen szinten ismerni a másikat, ha már a világ megmentésén munkálkodunk, kar-kart öltve.

{10}

by **Tessa T'Ziczmesa** Vas. Feb. 26, 2012 3:42 am

/A kedves megszólítás hatására csak elmosolyodok./
+ Nézzenek csak oda.. talán mégsem haltak ki a lovagok..
/Persze a viccelődő gondolatokkal csak magam szórakoztatom, próbálom elterelni a figyelmem arról, hogy nem is olyan régen varrták a nyakamba a világ megmentését, ami azért valljuk be, nem éppen a legegyszerűbb feladat...
Biccentek egy picit, aztán próbálok valami meghajlással válaszolni, hogyha már ilyet játszunk. Azt hiszem én lepődök meg a legjobban, hogy mennyire könnyen megy és milyen kecsesre sikeredik a mozdulat./
+ A véremben van...
/Kissé zavartan mosolyogva szólalok meg./
- Nos igen, szerintem is valahogy így működik, habár minimum valami szuperfizikusnak kéne lennem gondolom, hogy teljes mértékben megérthessem a dolgot...
/Kissé ráncolva a szemöldököm még egyszer átgondoltam, aztán folytattam./
- Nekem sem szimpatikus a dolog, de sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem ússzuk meg egy sétával... /sóhajtottam fel.
Aztán, ha már ragaszkodott hozzá elindultam az ajtó felé./
- Itt az ideje, hogy megmentsük a világot... /sóhajtoztam tovább.
Az ajtó felé nekimentem egy hatalmas rusnya alaknak. Azt hiszem, túlságosan belemerültem a gondolataimba.../
- Elnézést. /motyogtam kicsavarva a nyakam. Magassarkúban majd 190 cm voltam, így sejthetik mekkora benga állat volt, akire így is ennyire fel kellett néznek. A benga nem válaszolt, csak nagyon nagyon csúnyán bámult rám... Inkább a nyakamba szedtem a lábam és átvágva a tömegen az ajtó felé siettem.
Felsóhajtottam ismét, azonban immár a megkönnyebbüléstől, amikor kijutottam erről a szörnyű helyről. Ott álltam az ajtó előtt a talpam alatt azzal a gyönyörű áttetsző úttal, és vártam, hogy Arion is megérkezzen. Egyszerűen elvesztettem abban a nagy tömegben, de biztos voltam, hogy jön utánam, így most kint vártam. Nagyon nem akaródzott visszamenni, szóval reméltem jön./

(87)

by **Arion Scelter** Hétf. Feb. 27, 2012 7:14 am

Mosoly.
Kedves félének tűnt, mint akit igazán meglepett a megszólítás és annak formája is. Attól függetlenül, hogy megérkeztem a három „X” századba, én bizony én maradtam. Persze küzdenem kellett a történetért, de egyelőre a győztes oldalon álltam. Belegondolva, nevetségesnek tűnt az eszmefuttatásom, hiszen mindenféle szín alatt nyertesen kerültem volna ki a csatából... elvégre önmagammal vívtam a háborút. El kellett hessegetni a fejemből ezeket a hülye gondolatokat, meg persze minden mást is, ami hátravetett a jelenlegi feladatok megoldásában, vagy a megoldások kiötlésében. Nem rosszabb egy olyan ember, esetemben non-humán, aki képtelen koncentrálni és hűvös fejjel gondolkodni. Amennyiben több gondolat marcangolja az agyat, az blokkol a fontos helyzetekben... vagy hibázik. Ez pedig megengedhetetlen, éppen úgy, ahogyan a múltamban is az volt. Nehéz életem volt, és csak azért voltam képes fennmaradni, mert mindig csak és kizárólag arra összpontosítottam, amit előttem állt. Feleslegesnek véltem a találgatásokat, vagy éppen a múlton való rágódást... mindig a jelennek kellett élni, mert abban voltunk, az határozta meg, mi történik velünk.
Kecsesség.
Ezzel jellemeztem volna a válasz-meghajlást. A válaszai egyértelműsítették bennem, hogy noha valamivel hamarabb érkezett ebbe a világba, a kaput még ő sem használta. Nem gondoltam azt, hogy probléma lesz az utazás, mindenesetre biztosan megvizsgálom majd kicsit, mielőtt a fénybe ugrok, ahogyan a nő mondta.

Ahogyan megindult az ajtó irányába, lassú és komótos léptekkel haladtam utána... gyorsan és kecsesen szelte a tömeget, velem ellentétben. Olybá festett, minél hamarabb ki akar jutni a putriból... út közben még valami hatalmas alaknak is nekiment, aki azonnal szikrákat szóró szemmel viszonozta a lány botlását. Ahogyan odaértem az alak mellé, egy pillanatra megtorpantam, majd feltekintettem rá... nem nagyon zavart a magasságkülönbség, sőt egyéb dolgok sem. Bíztam a több, mint tíz évnyi edzésekben, és önmagamban. Tessa elnézést kért, nem kell itt feleslegesen keménykedni... főleg nem egy nővel. Problémája van a meláknak? Rendezze magával azonos súlycsoporttal. Az efféle pöcsöktől mindig is kirázott a hideg, amióta pedig... szóval, amióta a haláleset történt, azóta ezek a dolgok még érzékenyebben érintettek. Miután megelégeltem a szemkontaktust, üres és kifejezéstelen tekintettel lépdeltem tovább, átszelve a tömeget.

Odakint már várva várt a hölgyemény, azonban most az utca és a tömeg fürkészése kötötte le a figyelmem. Ismeretlen volt ez az egész hely, mégis valahogyan ismerősnek hatott. Megráztam a fejem, már megint hülyeségeken kezdtem gondolkodni, ami a végén a halálomhoz vezet majd. Egy mély szusszantást követően oldalra pillantottam, majd megindultam a pultos által mutatott irányba.
- Kit hagytál hátra?
A kérdés ösztönösen érkezett. Nem tekintettem oldalra, csak az előttem lévő útszakaszt és tömeget méregettem.

{11}

by **Tessa T'Ziczmesa** Kedd Feb. 28, 2012 8:56 am

*Folytatás a Fősugárúton.*

by Ajánlott tartalom