Szemirámisz függőkertje

*MET - A Jádekő*

/Belépünk az átjárón. Cseberből vederbe. Egy bizarr szobába, bizarr fogadóbizottság és Piroska. Gúnyos mosolyra húzom a szám, ahogy meglátom, hogy fél a másik vámpír közelségétől./
"Ennyi az összes?"
/Visszafordítom a fejem - ugyanis éppen elkezdtem szétnézni - majd csúnyán kezdek nézni./
- Nem, kedvesem. Besz*rok! Hallod Klári! Vámpírromantika! Mint egy elcsépelt rossz filmben.

/Fintorgok feléjük és nézem a babázásukat./
- Adjátok át Nostrefatnak az üdvözletem, a múltkor jól elcseverésztünk. /Mondom vigyorogva, bár azért "kissé" elferdítettem a valóságot. Lynnarin királynővel találkoztam vele, kb. 2 percig. Bár tény, hogy megnézett magának. Aztán a reszkető Piroskára - illetve most éppen fehérkére - nézek./

- Piroska szívem, meghoztam a farkasokat /mutatok a hátam mögé/. Arról nem volt szó, hogy siedhe gyermekeket adsz oda vámpíroknak. Ráadásul ez a két példány nem éppen a legbarátságosabb, ha jól vettem észre. Még a sajátjai is elhúzták a csíkot, mikor Sápadtszem rájuk mordult.

/Már épp folytatnám, mikor megérint egy borzongató mágia. Hasonló, mint az enyém, de undorító. Pont akkor, mikor felfénylik az újszülött./
+Hát ez meg mi a franc? Biztosan nem arany siedhe! Az a másik... fekete siedhe! Azaz! Akkor mehet a levesbe.+ /Közben bemutatkozik a férfivámpír./

- Megtarthatjátok. Gondolom Nekem nem kell bemutatkoznom. Andor vagyok. A többiek majd nyilatkoznak, ha akarnak./

[196]

/Meglepetten veszem tudomásul, hogy hibáztam! Nem sikerült megölnöm Graefitet, mert figyelmetlen voltam.
Megakadályozott benne Archi, ami ránézve most rossz pontnak minősült.
Hideg tekintettel, érzelemmentes arccal tekintek fel rá./
- Kit érdekel, hogy az adósom? A halálát akarom. Nem kellett volna bele szólnod abba amihez semmi közöd!
/Mondom nyersen. Majd felkelek és otthagyom, had babusgassa Voldemortot.
Megfogom Graefit húgának egyik kezét és elkezdem áthúzni a másik helyre, mikor átérünk, már nem kell foglalkoznom vele. Eledelé válik./
+ Remélem ez legalább észhez térit majd Graefit! +
/Ránézek egy pillanatra a két férfira, akik nem messze tőlem vannak.
A vámpír testvérpár hidegen hagy, ellenben Piroska jobban érdekel./
- Remélem elégedett vagy Cicám, hogy itt vagyunk utasításaidnak megfelelően! Most viszont jobban tennéd ha elkezdenél csicseregni, mi a fene folyik itt! A véren kívül!
/Mondom színtelen hangon./

{182}

/Hirig fagyos visszavágása hideg tűként bök a mellkasomba, mikor dacára minden gesztusomnak, amivel lágyítani akarom a tényt, hogy felülbíráltam a döntését +Meglátásom szerint jogosan!+ rámpirít, hogy semmi közöm hozzá, megöli-e vagy sem az ájult barátját.
Szóra nyitnám számat, hogy elmagyarázzam neki, mennyire nincsen igaza, amikor ezt a végzetesen egyszerű és végletes megoldást választja, de csendes belenyugvással veszem tudomásul, hogy amit addig gondosan építettem... építettünk, romokban hever. Sehol a bensőséges hangnem, a gyengéd vibrálás... Helyette valami rideg, felfakadni kész tombolás sugárzik szét minden porcikámban, hát gyorsan elterelem figyelmemet s az ájultan heverő Graefithez fordulok./
- Barátom, nem semmi szenvedéllyel bír a barátnőd... /Mormogom magam elé, miközben a Hirig kezéből zsákmányolt tőrt övembe tűzöm. Következő mozdulatommal +meglepően könnyedén!+ felkapom az alélt testet, s indulok a földön heverve agonizáló anya felé. Ahogy lehajolnék érte, egy pillanat alatt beolvad a talajba, mintha csak egy napon felejtett jégkocka lenne. +Nocsak, a Földanya szó új értelmet nyert!+ Nyugtázom rezignáltan a jelenséget, majd jobb híján követem a Graefit húgával távozott Hiriget.
Odabent aztán leblokkolok s tehetetlenül figyelem, ahogy az újonnan született kölyök kiszívja az életet az alélt lányból. Mire moccannék, hogy megakadályozzam a jelenetet, házigazdánk elénk áll s végre bemutatkozik. A többiek meginduló szóáradata belém fojtja a szót, hát számat becsukva megvárom, amíg Cassandra nyilatkozik./

(40)

*MET - A jádekő*

+Nagyon magabiztos vagy vérszívó patkány lány!+
/Hallgatom, ahogy járatja azt a több száz éves száját. Vagy több ezer. Ki tudja? Laila mindenestre mögém bújik és megfogja a kezemet. remeg. Fél. Én nem félhetek, így tiovábbra is ugyanúgy állok, ahogy egy igazi Arany Siedhéhez illik. Megvetően nézem őket, a csecsemőre egy pillantsát sem vesztegetek. Nem érdekel mostantól. Viszont a habogó lányra annál inkább nézek és figyelem a rezdüléseit. Piroska is fél./
+Nagyon nem tetszik ez nekem!+
/Bevetem hát a meggyőző képességem./

- Tudja hölgyem, én szeretném ha beteljesedne egy jóslata izékének /kacsintok a piros ruhás lánykára/... Cassandrának. Ha ehhez az kell, hogy őt támogassam, hát legyen. Tény az is, hogy szeretném elkerülni a konfliktust bárkivel is. Egyrészt mivel ide hívott a lány minket, szeretném, ha elmondaná nekünk, mit vár el tőlünk. /Felragyogok és az ujjaim intésére a lány mellett egy kis szellő kerekedik./ Ezt teheted titkosan is Cassie, ha a szélbe suttogod. Megbeszélem a többiekkel, ha már belerángattál... Ezt jól mondja. Ha megengedi, majd mi választunk, hogy meg szeretnénk-e halni, vagy sem. /fejezem be és meghajolok felé. Kíváncsian várom, hogy Cassandra mit lép... Vagy esetleg más./

[197]

*MET - Jadekő*


/Csendben hallgatom végig Rab kisebb előadását, bármennyire is jó a beszélőkéje, valahogy nem nyugtat meg és nem tereli el a figyelmem a vámpírcsaj mondandójáról./
+ Szépen vagyunk! Hullák próbálnak dirigálni! Nekem ez nagyon nem tetszik! +
/Egyik szemöldököm magasan a homlokom közepére szökik fel, mikor Rab, kijelenti, hogy szeretné, ha egy jóslat beteljesülne./
+ Háh! Minden ember saját sorsának kovácsa! Ha van amit el akarsz érni, akkor azért tenned kell! +
/Szemem a kis gyereket kutatja. Nem törődve az előttem álló vérszívóval, oda sétálok az ágyhoz. Egyszerűen kikerülöm a férfit./
+ Érdekes kis bestia vagy csöppöm! Vajon mennyire vagy okos? Feltudod mérni a helyzetet, hogy akár meg is hallhatsz? +
/Mikor már az ágynál vagyok, leülök Piroska mellé. Szemem belefúródik az övébe./
- Utoljára kérdem! Miért kellett ide jönnünk?
/Hangom nyers./


{183}

/A párbeszédet - mely érzésem szerint kissé olyan hatású, mintha a résztvevők elbeszélnének egymás mellett - csendesen végighallgatva kisebb zavar lesz rajtam úrrá. Torkomat megköszörülöm hát, s ha már mindenki rám figyel, szóvá teszem a megfogalmazódó gondolatokat./
- Már megbocsásson kedves mindenki, de személy szerint irtózatos tudatlanságban leledzem. Önök itt mindannyian sorsról, jóslatról beszélnek, s nagyon úgy fest, pontosan tudják, miről is van szó.
Nézzék el nekem /fordulok a különös csecsemőt simogató nő felé megnyerőnek szánt mosollyal/ még nagyon új vagyok, de attól tartok, fogalmam sincsen arról, miféle sors az, ami ellen önök szerint az ifjú hölgy /intek Cassandra felé/ tenni próbál. Van ugyan egy elképzelésem egy közel két... azaz háromezer éves jóslatról, de kissé bizarrnak tűnik a feltételezés, így hát nem is adom újabb tanújelét félreinformáltságomnak.
/Ismét ráragyogok a nőre./
Szóval, ha felvilágosítana, hölgyem, boldoggá tenne, s aztán a továbbiakban már bölcsen, s nem az első, ösztön sugallta módon dönthetnénk.

(41)

*MET - A Jádekő*

- Nos, nem erre gondoltam, de ha ön szerint össze-vissza beszél, nyilván nem érdekli. Úgy látom a játékból nem lehet kimaradni...

/Mondom és feljebb emelkedek, hiszen repülve gyorsabb vagyok. Megidézek egy elementált, aki Laila testőre lesz és várok, hogy mi ez a "játék". Mondjuk nyilvánvaló az, hogy semmi pozitív. Legalábbis sosem láttam még B kategóriás vámpír moziban izgalmas játékot... maximum a prédának volt izgalmas. Közelebb húzódok a többiekhez, sok lúd disznót győz alapon. Úgy látom, nem igazán lehet egyezkedni ezekkel./

+Ha bármi baja lesz Lailanak, nektek végetek vérszopók!+

[198]

- Nos, ez esetben bármennyire is rokonszenvezek az ifjú Cassandrával, attól tartok, a szándéka kevésnek bizonyult s bármit is szeretett volna tenni, bizony megkésett vele. A gyermek megszületett... /Tehetetlenül széttárom karomat, s egy bocsánatkérő mosolyt engedek meg az ifjú lány felé. Közben Rabraquat fel is emelkedik, s érzem a körülötte kavargó levegő áramlását, ahogy Klárát is a védelmébe vonja. Megadóan biccentek hát a vörösbe forduló pillantású nő felé, s miközben lépek egyet az ajtó felé, Hirig fülébe súgom:/
- Én a helyedben összehúznám magam... Nagyon picire.
/Fennhangon aztán már a nőhöz szólok./
- Kegyed nem sok választást hagy. /Mosolygok rá, majd vállat vonok./ Ha játszani akar, hát tegye, de figyelmeztetem, én nem szoktam játszani a hölgyekkel. /Villantok rá egy utolsó, szívdöglesztőnek szánt mosolyt, majd ugrásra készen várom, mi történik./

(42)

*MET - Jádekő*


/Lendületemet egy roppant kellemetlen esemény zökkentette ki céljából.
Megvető és rideg tekintettel mértem végig a férfit. Legvégül a szeménél állapodtam meg./
- Azonnal engedj el, te senkiházi! Mit képzelsz magadról?
/Sziszegtem a fogaim közül, pár akkorddal mélyebben mint az a rendes hangszínen lenne. Nézetem vörös szemeit, de valahogy nem igazán rémített meg. Graefitat veszélyesebbnek véltem, még akkor is ha alszik. Próbáltam vissza tartani a felsziszegést, melyet a fájdalom, az erős szorítása miatt éreztem./
- Ha nem akarod, hogy kiverjem a szemfogaidat Édesem, most engedsz el!
/Archi szavaira nem igazán figyeltem./


{184}

*MET - Jádekő*

/A nő aprót bólint. Majd emelné a kezét, amikor Cassandra Arich felé kiállt, teljesen kétségbe esve./
- Nem ez az a gyermek! Vér úrnőjé... /Ekkor azonban Valentina olyan erővel vágja fejbe, hogy elájult.
Majd egy különös csuklyás férfi lép elő és hirtelen mintha minden nyúlós és sűrű lenne... a fáradtság egyre súlyosabb teherként nehezedik a vállatokra. Még látjátok Valentina önelégült mosolyát majd minden elsötétül, mintha egy sötét kút nyelne el titeket.../

Folytatás a lidérces álmok ligetében.

*Még ide írjatok egyet, aztán majd egy olyat, hogy felébredtek a ligetben, csak ti 4-en lesztek ott. Remélem ez elég lesz egy hétre. *

*MET - A Jádekő*

- Hé, én sem szeretem piroskát, de azért ésszel, ha nincs is! /Mondom a nőnek aki leüti (!) a kis csajt. Már épp megtorolnám ezt, mikor egy különös férfi lép elő. Érzem, ahogy a mágiája beterít, körbefog, majd szinte magába szippant. Megpróbálok védekezni ellene, de semmi sem használ. Még Laila után kapok és érzem a kezét, mikor minden elsötétedik./
+Laila, itt ne hagyj!+

*Folytatás*

[199]

/Cassandra még be sem fejezheti, amit elkezdett, a ragadozómosolyú nő egy csöppet sem kecsesnek nevezhető mozdulattal leüti./
+Ó, tehát nem ez az a...!+
/Nagyjából csak eddig tudok eljutni gondolatban, mikor +A semmiből?+ előlép egy addig rejtve maradt csuklyás alak, tagjaimon pedig ólmos fáradtság lesz úrrá. Jóformán csak arra marad erőm, hogy megtámasszam magam, s ne mint egy kidőlt fa zuhanjak el, mikor szinte érzem, hogy körbefolynak a nyúlós és ragadós erő +A mágia?+ hullámai.

Utolsó látványként házigazdánénk lehangolóan bicskanyitogató mosolyát viszem magammal, aztán csak a sötétség.../

(43)

*MET - Jádekő*


/Már majdnem újabb fenyegetésekkel és nem éppen kellemes kilátások elé helyzetem volna fogva tartómat, mikor Pirosak felüvölt, hogy rosszul következtettünk a gyermeket illetően, majd mikor befejezné figyelmeztetését, az unszimpatikus vérszívó leüti./
+ Mit képzel ez a nő?! +
/Már majdnem megmondanám keresetlen véleményemet ennek a Valentina nőszemélynek is, mikor egy sötét küllemű alak lép be szűk kis társaságunk légkörébe. Legnagyobb bánatomra nem felmentő fellépéssel./
+ Vajon még hány teremtményt fogok megutálni? Oh, Raven?! Veled mi lehet? +
/Aggodalom fut végig rajtam, ahogy sorstársnőmre gondolok, de közben akaratlanul is Valentin karjaiba omlok, mert teljesen elvesztem a testem felett a kontrollt. Elájulok!/


{185}