Re: Szemirámisz függőkertje

by **Laila Finisse** Kedd Jún. 21, 2011 4:25 am

*MET - A jádekő \\ Bálterem*

/Ismét hátborzongató látvány tártul a szemeim elé. Graefit azonban beviharzik közénk, és szerelmemnek mágikus láncot ad át. A következő pillanatban egy angyali lény fonódik mellettem levegőből, kedvesem eleméből.
Nem bírok rámosolyogni a félelemtől, pedig szívesen megtenném. Egy pillanatra megnyugszom, de valaki egy levágott fejet hajít felénk. Felsikoltok a rémülettől, és a tömegen átvágva odafutok a lányhoz, aki Graefnek kell. Idegesen elkezdem rángatni, hogy felébredjen aztán, amikor látom, hogy semmi haszna, elkezdem húzni a földön.
Erőlködésem közben úrrá lesz rajtam a pánik, és lassan elkezdenek kipotyogni a könnyek a szememből./

(47)

by **Arich** Kedd Jún. 21, 2011 9:40 am

- Természetesen, én sem mostanra kérnék egy... Szent Szűz! /Szakad fel belőlem, ahogy egyszerre minden érzékszervemet megrohamozza a szentségtelen bálteremben folyó Danse Macabre. Jóformán oda sem figyelek a többiekre, ahogy birokra kelek ösztöneimmel, amik azért sikítanak, hogy csatlakozzak az ünneplő tömeghez, vegyek részt ebben a fergeteges mulatságban. Az őrület közepette mindössze annyit érzékelek, hogy Hirig ott van, az ő érintése elég ahhoz, hogy eszemnél maradjak, ne társuljak a démoni ünnepélyhez.
Aztán ahogy Graefit hozzánk lép, kezében a pokolian vöröslő +Te jó ég, hogy éget!+ fénnyel, Hirig is leveszi rólam a kezét s aztán már csak az lüktet a fejemben, hogy attól a forrón izzó fénytől elég távol kerüljek. Érzem, ahogy az addig csendesen meghúzódó förtelem felszínre tör bennem s lángra gyúló szemmel távolodok kedvesemtől, akivel pedig már hajszál híján... Valaki +Valami?+ felsziszeg mögöttem, hát megperdülve védem a prédámat a betolakodótól. Baljósan rámeredek, tekintetünk egy kis időre összekapcsolódik s igyekszem az összes fenyegetést belesűríteni egyetlen pillantásba. Sokat ugyan nem használ, s már éppen belekezdenék a belső ritmus diktálta alaptáncba, mikor érzem, ahogy a felkelő nap fényével felragyog valami mögöttem. Hátrapillantok, s kiderül, hogy a Rabraquat nevű ficsúr megszerezte prédám láncát és azt ragyogtatja. Rá is rásziszegek hát, +Hogy jön ő ahhoz, hogy elvegye a neki adott ajándékomat?!+ de érzem, mögöttem a pofátlan tömeg egyre közelebb nyomul, s pillanatnyilag ők a veszélyesebbek. Előrébb lépek, el az izzó fénytől, bele a legbátrabbak arcába./
- Vissza, csürhe! Keressetek más prédát!
/Kiáltok parancsolóan, ám valamelyik korcs hátulról felénk hajít valamit. Dühödten vicsorogva félreütöm röptében a tárgyat, s érzem, hogy miközben óvatlanul megharapom a számat, beterít valami. Nem éget, nem mar, hát nem sokat foglalkozok vele. Ehelyett egy megnyugtató mosolyt villantok kiszemeltemre,/
- Ne aggódj, amíg itt vagyok, nem eshet bántódásod!
/aztán ismét a közelemben lévőkkel foglalkozom, akik kimeresztett agyarral, izzó szemekkel fújnak és sziszegnek, alig karnyújtásnyira, de támadni egyelőre nem mernek./

(35)

by **Rabraquat** Csüt. Jún. 23, 2011 1:00 am

*MET - A Jádekő - "várszívók" és menekülés*

/Mindenki valamilyen módon reagál a sokkhatásra. Laila elkezdi kicipelni egyedül a lányt. Én pedig utasítom az elementált, hogy emelje meg egy picit, hogy könnyebb legyen vonszolni./
+Nem akarok neki segíteni jobban, mert akkor leblokkolhat és itt marad. Így maximum mérges lesz rám, de csak azért is kivonszolja majd a lányt. Persze Graefit már megint kifelé igyekszik.+

/Aztán hátrálni kezdek és tartom a távolságot, ahogy kifelé megyünk. Megvárom, míg a lány és Klári eltűnik, aztán elindulok kifelé én is./
- Lovasrendőr! /Mutatok nekünk ellenkező irányba, és minden beszédtehetségem beleadom ebbe az egy szóba. Félmosolyt eresztek feléjük a hatás miatt és eltűnök a kompániámmal az ajtóba, természetesen végig koncentrálva a nyakékre./

[191]

by **Hirig** Csüt. Jún. 23, 2011 6:24 am

*MET - A Jádekő - Bálterem, avagy a társam egy agyaras vérszívó*

/Hűvös vonásaimon nem változtatok. Büszke fensőbbséggel nézek végig az ellenséges vérszívókon./
+ Ennyit rólatok! Szánalmas senkik! +
/Meglepődöm nemtörődömségemen egy kicsit, de nem mutatom ki. Nem kell az egész világnak -és főleg nem az ellenségeimnek-, tudni azt, hogy mit gondolok, vagy mit érzek!
Arich kijelentésére, hogy megvéd, jóleső kaján mosolyt engedek meg magamnak.
Mikor látom, hogy a többiek már tovább mennek, megfogom a kezét és magam után húzom./

{177}

by **OldMan** Csüt. Jún. 23, 2011 8:31 pm

6. Étkező
Ahogy átléptek az ajtón és bereteszelitek azt, kihunynak a függők. Illetve Graefit int Rabnak, hogy abbahagyhatja ő is a dolgot. A mágus nem bírja tovább, ahogy a vaspántot, ami ott volt fölteszitek az ajtóra lerogy a falhoz és a kezébe temeti az arcát.
- Ilyen gyönge vagy bátyuskám?
Ha elnéztek, észrevehetitek, hogy egy étkezőbe érkeztetek. Egy hatalmas hosszúkás asztal van középen, amin egy nő ücsörög teljes nyugalommal.

Graefit döbbenten néz fel rá, mire az csak leugrik, majd a másikhoz sétál. A kutya elé áll, de a nő csak végigsimít a fején, mire az meghunyászkodik. Mire odaér már a mágus is áll. Szorosan megölelik egymást, és nem is törődnek veletek. De nektek is van jobb dolgotok, mert a földön heverő nő felnyög, majd felül. A szeme háromszínű, belül rézvörös, középen rubin, kívül pedig narancssárga. Azonnal Rabra néz.
- Hogy kerülök ide? - aztán észreveszi a függőt a sidhenél.
- Az meg hogy kerül hozzád? Danu szent nevére!
Ekkor azonban a testvérek is odasétálnak hozzátok. Még félig össze vannak ölelkezve, de már rátok figyelnek. Graefit vet egy megszokott gunyoros pillantást Hirigre, majd megszólal.
- Ő itt a húgom. Tudja merre kell tovább mennünk. Azonban a galériában van egy kép, amin valami fontos információ van, ezt majd fel kell keresnünk. Kérlek gyertek, nem tudom az ajtó meddig tart.
Azzal meg is indul a testvérével együtt, a kutya mögöttük baktat. A nő Rab karjába kapaszkodik, amikor észreveszi Lailát.
- Egy vadász! Kérlek ne bántsatok... én esküszöm nem akartam idejönni! Kérlek vigyetek ki innen! - zokogja. A hajában bágyatagon táncol a fény. Amikor Arichot is észre veszi még jobban megrémül. Rab is kissé derengeni kezd, ahogy áttapad rá a másik sidhe mágiája. Közben nem ártana elindulnotok, mert Graefiték már az ajtónál állnak.

by **Rabraquat** Csüt. Jún. 23, 2011 9:48 pm

*MET - A Jádekő - Az étkezőben, ahol Grafitka betojik*

/Megérkezünk egy újabb szobába, ahol gyorsan bezárják a többiek az ajtót. A nagy mágusunk reszketve omlik össze, de mire erre felhívnám a figyelmét már egy újabb vendégünk van./
- Remélem a húgodnak jobba a modora Óz! /Összeölelkeznek közben./

- Nem sokkal, de megteszi. /Közben abbahagyom a nyakék feltöltését, a fiúk is elszelelnek és Hirig felé fordulok./
- Visszaadom ha kijutunk innen. /De az ájult nő ebben a pillanatban kérdőre von és pont a nyakékkel kapcsolatban./

- Úgy, hogy Hirig ideadta... nem tudtuk, hogy ilyen erős izé ez, ne haragudj már. /Mondom neki ironikusan. Majd újra a varázslónké a szerep.../
- Szasz kisanyám, neved is van? Majd el mondod, addig szólíthatsz cserébe te is őfelségének. /Végre visszajött egy picit a magabiztosságom, így, hogy ellenségeink el vannak rekesztve tőlünk. Lailát megpuszilom - nehogy már ne tudják ezek, hogy ki kivel van! -, folyamatosan cirógatom a haját, meg az arcát, közben pedig segítek a nőnek feltápászkodni. Ő is sidhe, a szemén látszik. Arichoz fordulok./

- Vigyázzon Hirigre kérem, a későbbiekben is. Maga normálisnak látszik a sok csürhe között, akikkel én találkoztam itt. /Mondom neki és kacsintok, csak azért, hogy megnyerjem egy kicsit. Próbálom bevetni a képességem is, hogy biztosan érzékelje a jóindulatot, amely belőlem áramlik, amit kivételesen tényleg így gondolok./

- Jöjjön drágám és nyugodjon meg, Klári nem bántja... ha nem kötekedik /A nő már belém karolt, és szeretném tisztázni a szabályokat, mielőtt Klári tenné meg sajátos stílusában. Halványan világítani kezdek, hogy hozzám ér. Tényleg siedhe./

[192]

by **Laila Finisse** Pént. Jún. 24, 2011 9:44 pm

/Teljes sokkhatás. A vámpíroktól egyelőre megmenekültünk, ámde lesz itt még bonyodalom bőven, ha az érzékeim nem csalnak. A rohadt életbe, hogy a kis piroska lenyúlta a lézerfegyverem!
A történések után különösképpen megmoderálom magam, és biztatóan - sőt, szinte már barátian - rámosolygok a kis sidhe hölgyre./
- Ne aggódjon kedvesem, én másmilyen vagyok, mint a többi vadász /mondom, majd, hogy szavaimat bizonyítsam, egy gyöngéd csókot lehelek szerelmem orcájára.
Bizonyára kicsit meglepődött a viselkedésemen, de tudnia kell: képes vagyok fejlődni. Ezek itt mind söpredékek, de nekik nem feltétlen kell tudniuk.
Haladok arra, amerre Graefit meg a kis tesókája vonul./

(48)

by **Arich** Szomb. Jún. 25, 2011 5:37 pm

/Látom, végre elszánta magát a csürhe, hogy erővel szerezze meg prédámat, így már éppen mozgásba lendülnék, hogy visszaverjem a pofátlanok rohamát - vagy legalábbis felvegyem a harcot - mikor Hirig érintésével és ellentmondást nem tűrő vonszolásával visszaránt a józanságba.
Első reakcióm természetesen az, hogy felépördülök, hogy a hátam mögötti támadót gyorsan ártalmatlanítsam, de akkor meglátom, hogy a két, izzó ékkővel távolodnak társaim. Egy röpke pillanatig eljátszom a gondolattal, hogy kihasználom a lehetőséget és ölelésembe vonom a tündért, de a mögöttem felszisszenő hangok hatására úgy döntök, későbbre halasztom. Hagyom hát, hadd vonjon magával a lány, s mire a démonkutyás Graefit kimerülten az ajtónak dől, már önuralmamat s modoromat visszanyerve, az újabb szobában történteket egyelőre figyelmen kívül hagyva keresem tekintetét./
- Ez közel volt... /Mosolygok rá félénken +Ki tudja, mi most a véleménye rólam?+, jóformán magam sem tudva, mire vonatkozik kijelentésem, miközben igyekszem felmérni reakcióit. A közbeszóló Rabraquatra mosolyogva magabiztosan bólintok./
- Rajtam nem múlik. Ha hajlandó a közelemben maradni... /Pislogok Tündéremre, s leeresztett karjaimat óvatos ölelésre tárom. Ha akarja, észreveszi, ha nem akarja, hát úgy is tűnhet, mindössze szabadkozom./

(36)

by **Hirig** Vas. Jún. 26, 2011 12:54 am

*MET - A Jádekő - Étkező, avagy csömörből vödörbe...*

/Fancsali képet vágok, mikor látom a két testvér összeborulását. De szívem szerint inkább üvöltenék egy hatalmasat fájdalmamban. Mégsem teszem, sőt, még halvány látszatát sem engedem meg, hogy látszódjon rajtam. A feltápászkodó sidheről eleinte tudomást sem veszek, de mikor Graefit gunyos megjegyzését felém intézi, megvető tekintettel és fagyos tekintettel végigmérem őket, majd a figyelmemet a Rabot kérdőre vonó nőre szegezem./
- Gondolkodj el a helyzeteden és utána vond kérdőre megmentőid! Inkább hálásnak kellene lenned, hogy Laila kihozott onnan!
/Hangom kemény és hideg. Remélem ért belőle.
Fél füllel hallom csak Rab és Arich szóváltását, majd feléjük fordulok./
- Rab, jobban tennéd ha oda figyelnél a nőre, nehogy valami meggondolatlan hokusz-pokusszal rukkolna elő itt. Mert ha megteszi itt marad vacsorának a vámpíroknak!
/Bökök a bezárt ajtó felé, majd Archihoz lépek./
- Vagy esetleg te szeretnél enni?!
/Kérdezem lágyan, de mind tartásom, mind a hangomban megbúvó zöngés és a tekintetem rideg./

{178}

by **OldMan** Vas. Jún. 26, 2011 2:10 am

7. Galéria

Ha követitek Graefitéket egy kiállításra csöppentek. Hatalmas fehér kartonfalakra különös képek vannak felerősítve.
Belülről az ajtóra tűzve rövidke levél...

Ne haragudjatok, de mégsem tudok itt lenni, a dolgok gyorsabban indultak be, mint gondoltam. Reménykedtem benne, hogy nem így lesz, nem akartalak titeket kitenni annak, ami következik, de a sors gyakran a maga ura... Haladjatok tovább, hogy elérjétek a célt. A festmények alá betűket festettem, abból összerakhatjátok a jelszót, amivel tovább juttok. Hogy az ajtón túl mi van? Nos a küldetésetek még csak most kezdődik el...
Sok sikert!
Cas

A képek közül sok le van szedve a helyéről, félre dobva, vagy félig leszakítva hever. Néhol a fehér paravánon véres kéznyomokat is láttok. Azonban minden képnek a jobb alsó sarkába rózsaszín filccel egy elmosódott betű van kanyarítva.

*A képeket mindenki nézze meg az alábbi linken.*

-c

-a

-p

-y

-o

-s

-l

-e

-a

Graefit és a testvére egyesével nézik a képeket. Az arcuk gondterhelt, a kutya halkan baktat a nyomukban. A lány végigsimít a nőt ábrázoló képen, majd megcsóválja a fejét.
Ekkor azonban hatalmas reccsenés és töréshang hallatszik, majd a vámpírok diadalmas ordítása. Az étkező ajtaja egyértelműen föladta. Graefit huga rátok kiállt.
- Menjetek előre! Valahová be tudjátok írni majd a jelszót! A képek alján a...
Azonban ekkor elvonja a figyelmét a megjelenő horda. A rab kezébe kapaszkodó sidhe felsikolt és elkezdi húzni fajtársát végig egy folyosón..
Ha végigmentek a folyosón egy acélpántos kapuhoz érkeztek a közepén apró szerkentyű van, rajta apró billentyűzet. Zölden villogva várja a kódot, mialatt hátulról a csata zajai egyre intenzívebbek.
- Mindjárt ideérnek! - mondta a sidhe kétségbeesetten, mire a földön halk moraj fut végig.

by **Rabraquat** Vas. Jún. 26, 2011 6:09 am

*MET - A Jádekő - "olimpia, vagy mi, galéria"*

/Belépve egy egész ízléses terembe érnénk, ha nem lennének szétdobálva a kiállított képek. Érdekes módon, még egy-kettő nekem is tetszik, és újra-meg-újra elcsodálkozom, hogy a siedhe lét mennyire megváltoztatja az eddigi jellemem. Az ajtón lévő üzenetet letépem, majd gyorsan átfutva hátranyújtom, amíg elveszi valaki. Megnézem fajtársam, hogy van, de a vámpírok áttörik csekélyke védelmünket, ami az ajtó volt az előző szobában. Több képre betűk vannak felírva./
- Bocsi, sok sikert, addig én visszatartom ezeket, amíg meglesz a jelszó... mutatok a zölden villogó kódváróra.

/Elengedem a nőt, aki valamit mondd, de már nem figyelek rá. Előveszem az ékszert és koncentrálni kezdek, úgy, ahogy két szobával ezelőtt. Várom, hogy újra feltöltődjön az ékszer és megvédjen egy darabig minket. Mert, hogy nem állandó hatás, az biztos./

[193]

by **Laila Finisse** Vas. Jún. 26, 2011 7:48 am

*MET - A jádekő \\ Galéria*

/Miután kikapom a levelet szerelmem kezéből, és átfutom, gyorsan összeállnak a fejemben a dolgok. Ideje, hogy észrevegyék, ki vagyok valójában. Tovább adom Hirignek a levelet, majd megszaporázom lépteim. A festményekre ügyet sem vetek, csakis a folyosó végén lévő villogó gép érdekel.
A föld megremeg, mellettem pedig az a liba kornyikál idegesen. Legszívesebben leütném, emlékeztetve arra, hogy vadász vagyok. Ellenben csak egy lenéző pillantásra méltatom, majd a géphez lépek./
- Diktáljátok a betűket! /kiáltok hátra. Mivelhogy csak a sidhe hölgy van itt mellettem, bárki lehet az, akitől a jelszót megkaphatom.
Kezemet a billentyűzet fölé készítem, és igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy vérszomjas vámpírok lesnek a szerelmemre./

(49)

by **Arich** Vas. Jún. 26, 2011 11:21 pm

/Csalódottan ejtem csípőm mellé kezeimet, mikor látom, hogy Hirig figyelmét más foglalja le, hogy az ilyen óvatos jelzéseket észrevegye. Tűrtőztetem magam, így nem vágok bosszús fintort, sőt mikor provokálóan felteszi a bizonyos, étkezésre vonatkozó kérdést, meg is rázom fejemet, s könnyed hangon, mosolyogva válaszolom:/
- Nem, köszönöm, most igazán nem vagyok éhes. /És valóban, egyáltalán nem érzem, hogy kilukadna a gyomrom az ürességtől, egyszerűen csak egy bizalmas ölelésre vágyom. Viszont erre nem mutat hajlandóságot, így csalódottan vonulok át a következő terembe.

A képtárba érve kivételesen nem ragadnak meg a képek mondanivalói, figyelmemet rögtön a betűkre koncentrálom.
+Capyoslea... avagy apocalyse+ formálom át magamban rögtön az anagrammát./
- Hiányzik egy P.
/Mondom ki a felmerülő gondolatot, majd magyarázóan megvonom a vállamat, s Klárára nézek./
- Apocalypse, mint apokalipszis. Ha megnézitek, mindegyik kép témája valami világégés-jelenet. Viszont a második P hiányzik.
/Körbepillantok, keresve a hiányzó betűt, átmenetileg hanyagolva Tündéremet, aki valahogy annyira rideg velem... +Nem csoda+ Dorgálom meg magamat. +Én mit reagálnék, ha kiderülne, hogy valaki a közelemben képes lehet ennyi bestiális szörnyűségre? Ráadásul pont az, akivel már...+ Lemondóan sóhajtok egyet s inkább azt a hiányzó betűt keresem./

(37)

by **Hirig** Hétf. Jún. 27, 2011 12:59 am

*MET - A Jádekő - Galéria, avagy sok lúd disznót győz?!*

/Utolsóként átbattyogva a paravánokkal teli helységbe kissé rosszul érintett, tudatomba berobbanó hangok, a hátam mögül. Ellenben annyira nem érdekelt ez ez egész világmegmentősdi -az, hogy Graefittel kelljen tovább egy légtérbe lennem, sem az, hogy itt boldog boldogtalan képes valami hokusz-pokuszra, vagy éppen vérszívók rohangálnak a sarkunkban, akik megakarnak hívni vacsora vendégnek, csak éppen főételnek nem lakoma társnak-, hogy azt egyszerű szavakkal nem tudtam volna kifejezni, így csendben maradtam.
Megszaporáztam kicsit lépteim és a ketyere felé vettem az irányt./
+ Pont egy ilyen hülye helyzetbe kell ennek a piroskának is rejtvényeket feladnia?! +
/Dohogok magamban./
- Megölöm a Grimm testvéreket! Hiszek neked Archi, világvége lesz a megfejtés!
/Fagyosan nézek a mellettem álló sidhre, majd nyersen mondom neki./
- Ha már oda keveredtél Édesem, igazán beüthetnéd a betűket!

{179}

by **Caridwen** Hétf. Jún. 27, 2011 4:34 am

*MET - Jádekő - avagy éljen a sok kreatív cím.*

/Laila jól hallja, ahogy a társai beszélnek és az ujjai szinte automatikusan ütik be a betűket a képernyőn. APOCALYPSE. Az ajtó kitárul, azonban Laila ahogy hátrébb lép megcsúszik valamin, lenézve meglátja az utolsó festményt...
Szemirámisz függőkertje - Page 4 2s

A képre vérrel egy hatalmas vörös P betű van festve. Ekkor a sidhe nő felsikolt és elesik. A kezét a hasára tapasztja.
Rab csatlakozik a testvérekhez, akik hirtelen megdermednek és szinte egyszerre fordítják a fejüket a kinyíló ajtó felé. Erre a vámpírok is megdermednek, kisérteties csönd üli meg a termet. Csak a sidhe nő sikolyai és összefüggéstelen szavai hallatszódnak, majd egy erélyes hang./
- Köszöntelek benneteket barátaim, örülök, hogy beugrottatok. /Az ajtón egy szőke férfi lép elő, szeme vörösen csillan. Lehajol a sidhe-hez, akinek az arcán végigfut az undor, majd a gyülölet. A vámpírok csak állnak. Rab kezében a medál betegesen barnásan izzik és nem hogy felerősíti, hanem mintha elnyelné a mágiáját. Arich és Hirig az ajtó és Rabék között állnak a képeknél, nagyjából egyenlő távolságra a kettőtől. Laila alig karnyújtásnyira áll a szőke férfitól és a zokogó sidhe-től./

by **Rabraquat** Hétf. Jún. 27, 2011 7:08 am

*MET - A Jádekő - végre nem kell írni ezeket*

/Klári bepötyögi az Arich által javasolt kódot és ezzel az ajtónk fel is tárul./
+Biztos vagyok benne, hogy egy kicsivel hamarabb találta, ki, mint ahogy azt a drága vérszívónk elmondta. Hiszen nagyon okos lány, én sem vagyok akárkivel!+
/Összegzem a dolgokat, amikor valami fura dolog történik. A cucc elkezdi szívni a mágiámat - ami elvileg végtelen volt eddig - ekkor inkább abba is hagyom a dolgot. Úgyis megváltozott a színe, így már nem is tetszik. Azért zsebre vágom, biztos, ami biztos. Közben valaki köszönt minket... csak a nő siedhe sikoly nem illik a képbe./

- Üdv! Hát... majd a többiek elmondják úgyis a véleményem, azt hiszem. Vámpírkák menjetek, apunak más dolga van... /Mondom a vámpírok felé és lassan egy kisebb vihart kezdek támasztani magam köré... amit majd alkalmas pillanatban el fogok ereszteni, hogy vámpír-eregessek./
+ Remélem a mágiaelszívás csak a cuccra működött, különben baj lesz./

[194]

by **Arich** Kedd Jún. 28, 2011 7:57 am

- Részünkről a megtiszteltetés. /Biccentek az újonnan érkező vámpír felé. +Szentséges Szűz!+ Csak ekkor tudatosul, hogy bizony ugyanolyan fakó fényudvar övezi, mint a Bálterem óta a nyomunkban loholó csürhét. Barátságosnak ható, udvarias mosollyal pillantok körbe, pillanatnyilag figyelmen kívül hagyva a földön agonizáló nőt.
+Amíg fenntartjuk a kultúrált viselkedés látszatát, nem szabadul el a pokol... ugye?+ Biztatom magamat reménykedve, s igyekszem kedélyes csevegésbe elegyedni házigazdánkkal./
- Fogadja gratulációmat, csodás hajlékot mondhat magáénak! Bár a ház többi vendégével /intek hátra a megtorpant csordára/ közös téma híján nem állt módunkban túlzottan elmélyült csevejt folytatni, de őszintén remélem, házigazdánk tud időt szakítani pár kérdésre.
/Mosolyom sajnos nem igazán jön szívből, ahogy tekintetem a hasát óvó nőre téved./
+Apokalipszis, magzat, szentségtelen apa és csodás anya... pazar párosítás. Csak nem valami Antikrisztus idézésén fáradozik a nő segítségével... Azaz inkább felhasználásával?+
- Esetleg még válaszai is lennének...? /Kérdem tőle végül fejemet félredöntve, magamban azon mantrázva, hogy társaim - különösképpen a heves természetű Klára - megmaradjanak a kultúrált csevej keretein belül. +Máskülönben egy pillanat alatt darabokra szaggattat a csürhéjével...+/

(38)

by **Hirig** Csüt. Jún. 30, 2011 2:37 am

*MET- A Jádekő*

/Lassú kimért léptekkel Archi mellé megyek, óvatosan belé karolok. Onnan nézek körbe újra.
Tudom, hogy nem védhet meg, de ezzel a tettemmel, megpróbálom elhitetni vele, hogy igen.
A földön sipítozó nőről igyekszem nem tudomást venni, mivel egyre jobban irritál! Nem érzek iránta sem szánalmat sem együttérzést.
Az ajtón kilépő férfit alaposan megnézem, de nem nyerte el bizalmam!/
- Egyre több a vérszívó! De legalább ő is kulturáltan viselkedik, mint Te.
/Suttogom Archi fülébe. Vállára hajtom a fejem./

{180}

by **Laila Finisse** Pént. Júl. 01, 2011 8:13 pm

*MET - A jádekő*

/Undorodva fordulok el a vajúdó asszonytól, miközben még mindig próbálok nem elájulni./
+ Ha az a pokolfajzat nem lett volna abban a parkban...! /merengek el keserűen, de már nem marad időm másra. Belép egy alak. Hát, mit ne mondjak, ha Andorkám nem lenne ebben a világban, csont nélkül ráhajtanék erre a fazonra./
- Uram, elnézését kérem /szólok bele a társalgásba./ Nem látott egy aranyos, kis piros köpenyeges lánykát? Van nála valami, ami az enyém. /Némi bamba hallgatás után hozzáteszem:/ Ja, amúgy gratulálok a kicsihez!
/Idiótán elvigyorodok, de a mosoly hamar lehervad az arcomról. Rab közelébe lopakodok, és megpróbálok közel maradni hozzá. Ha eljutok odáig, ahol ő áll, akkor anélkül, hogy akadályoznám a varázslásban, megpróbálok belé karolni./

(50)

by **Caridwen** Vas. Júl. 03, 2011 7:40 am

*MET - A jádekő*

/A nő testéből mintha önálló nap készülne kitörni. A ragyogása egyre intenzívebb lesz, majd egy pillanatra vakító fény tölti be a folyosót, elvakít titeket. A vámpírok fájdalmasan fölordítanak és a csőcselék menekülni is kezd.
Mire a fény kihuny körülöttetek mindenhonnan növények bújtak elő, a falból, a szőnyegekből és a képekre is borostyán fut fel. A sidhe mozdulatlanul fekszik a szoknyáját fekete vér itatta át. A hasa brutális modon föl van tépve és a lábánál egy kisbaba ücsörög csendesen. A haja mintha olvadt arany lenne, a szemének három gyűrűje vörös-kék-borostyán színű. A vámpír még pislogva hozzá lép és fölrakpa. Ekkor a nő mocorogni kezd, szinte látjátok, ahogy a sebe gyógyul, lassan, de biztosan. A vámpír a gyermekkel felétek néz./
- Cassandrát keresitek? Nos ha igen, csak erre nyugodtan, a szobában megtaláljátok a mi kis médiumunkat. Úgy hiszem örülni fog nektek...
/Vigyorogva a kitárt kapu sötét torka felé int. Graefit és a huga ebben a pillanatban hirtelen elájul a kutya pedig hatalmas füst kíséretében eltűnik./
- Hozzák a társaikat is, mert nem tudom mit szól a csőcselék az ájult nekromantákhoz...

by **Rabraquat** Vas. Júl. 03, 2011 8:42 am

*MET - A Jádekő*

/Érzem, ahogy valaki közelít - nem tudom hogyan, talán a szél amit kavarok segít -, és az én Klárim az, így beengedem az örvénybe. Mielőtt még elengedném a mágiámat, mögöttem hatalmas fény támad. Ez a fény átitat, feltölt és szinte a mennyekbe érzem magam. Látom, ahogy a vámpírhullák menekülni kezdenek, én is világítok, azt vettem észre, hogy ha varázsolok mindig fénylek. Persze akkor is fénylettem, mikor Klárival... Eltöltöttük az időnket. Egy idő után a fény kihuny, Rabraquat pedig hátrafordul./
- Ez meg mi volt? Bár nagyon élve...

+Azt a rohadt életbe! Ez megszült! Ha ez itt a természetes mód elég durva!+
- Á-á! Hova-hova azzal a csecsemővel jó uram? Csak azért kérdezem, mert a hölgy nem annyira bízott meg magában, mint mi. Persze nyilván nem értek az egészből semmit, de talán megvárhatnánk, míg az anyja a rendelkezésére bocsájtja. Nem mintha engem nagyon érdekelne, de mégis csak fajtársamról van szó, ön pedig nem az. /Bökök rá az ujjammal. Ebben a pillanatban a mágusunk és barátnője elfekszik, a kutya pedig távozik./

- Na mi van nagymenők? Nem bírjuk a fényt? /Mondom és várakozom a válaszra. Főleg arra, hogy kissé magához térjen a másik siedhe. Aztán Kláriba karolok - hisz úgy sincs más választásunk egyelőre - és a felkínált kapu felé megyek, majd be is lépek rajta. Remélem, Piroska bent lesz.../

[195]

by **Hirig** Vas. Júl. 03, 2011 9:42 pm

*MET - Jádekő*

/Ahogy az egész termet beragyogja a fény ami a nőből tőr elő, megvakulók.
Hosszúnak tűnő pillanatokig nem látok semmit, majd mikor már nem vakít el a fényesség és látok végre, észreveszem a kis csecsemőt. A magából kifordult nőt.
Utóbbira csak elhúzza a száját./
- Remélem nem fog sírni a kölök! Ez meg igazán összeszedhetné magát!
/Mormogom az orrom alatt. Talán szavaimat csak Archi hallja meg, más még azt sem, hogy motyogok valamit.
Körbenézek, milyen hatással volt a többiekre a fény. Látom Archi rosszul van. Rab meg élvezi a helyzetet és máris kereket oldana Piroska után, társnőjével az ajtón keresztül.
Megvető pillantással mérem végig Greafitet, a húgát és a dirigáló "újdonsült apukát"./
+ Csak nem gondolod, hogy pont neked fogok engedelmeskedni?! Szch! +
/Ellépek Archi mellől és az ájultan fekvők felé lépek./
+ Itt a kínálkozó alkalom, hogy az ígéretemet bevégezzem! +
/Széles mosolyra húzzon szám. Szemeim felragyognak az ígéretesnek tűnő tervem miatt. Pár pillanatig még nézem az ájult férfit, majd rendezem a vonásaim és vissza fordulok a többiekhez. Közönyös hangon szólalok meg./
- Mennyetek nyugodtan előre! Mindjárt megyünk mi is!
/Majd vissza fordulok és féltérdre ereszkedek a férfi mellett.

Ha már mindenki átment a kapun elkezdem keresgélni Graefit tőrét. Ha megtalálom szíven szúrom és elmetszem a torkát.
Majd felkelek és megpróbálom Graefit húgát felemelni és átvinni, esetleg húzni a kapun./
+ Hiszen veled nincs problémám! +

{181}

by **Arich** Kedd Júl. 05, 2011 7:12 pm

/Ahogy Hirig hozzám bújik, újra elönt az az édes érzés, amit a közelsége kelt. Feldörömbölő szívvel éled újra a tudat +Hát mégis...!+, így gyengéden végigsimítom vállamra fektetett arcát szabad kezemmel, s már mondanék valami szívhez szólót, mikor a hirtelen felsugárzó fény +Égető fájdalom!+ hátrébb kényszerít. Lépek is vagy kettőt, mire sikerül visszanyernem az önuralmamat +Mégse rángathatok magammal egy hölgyet!+ aztán már csak fogcsikorgatva tűröm a szenvedést. Mire ismét észbekapok +Ismét az az erős, gyümölcsös illat, amely mint valami könnyed és mégis varázslatosan kábító bor zamata terjeng a levegőben!+, házigazdánk felkapja brutálisan született gyermekét +Mégiscsak összejött neki!+ s az anyával vagy velünk a legkevésbé sem törődve megindul vissza, ahonnan jött.
Rabraquat és Klára természetesen rögtön megindulnak utána, a földön maradókra egy cseppet sem gondolva, hát Hirigre és rám marad a gondoskodás öntudatlan segítőinkről. Elsőként természetesen a császármetszésen átesett ifjú anyához lépek, s szinte orrba vág az a tömény, ám korántsem kellemetlen illat, ami körbelengi. Önkéntelenül is megnyalom ajkaimat, s ahogy nyelvem felfedezi, valami változott a fogsorom környékén, megrökönyödve pillantok segítségért Hirigre.
A következő pillanatban a féltékenység zöldszemű szörnyetege nevetve mar belém, ahogy konstatálom, elsőként Graefittel foglalkozik: mellette térdel, s végigtapogatja, esett-e valami baja. Már épp elfordulnék a bensőséges pillanattól, mikor meglátom az elővont tőrt kezében. A következő pillanatban, ahogy szúrásra emeli a gyilokszerszámot, már ott állok mellette +Hogy lehetek ilyen gyors?!+ s gyengéden, de mozdíthatatlan vasmarokkal fogom vissza a végzetes mozdulatot./
- Hagyd, ez nem megoldás. /Suttogom csendesen a fülébe./ Ha megmented, még hálára is kötelezed s ez - ha tényleg annyira rossz a viszonyotok, hogy szerinted ez a megoldás - rosszabb, mintha meghalt volnta.
/Szemeibe pillantva gyengéden, de ellenállhatatlanul kifejtem kezéből a pengét, majd biztatóan rámosolygok./ Jól van, látod, nem is annyira nehéz.
/A tőr hiányát pótolandó üres tenyerébe próbálok csókolni, majd a győztes hadvezér mosolyával, aki épp az előbb nyert meg egy ütközetet, biztatóan mondom neki./
- Hozd és örök hálára kötelezed! Addig én a két hölgynek segítek.

(39)

by **Laila Finisse** Kedd Júl. 05, 2011 7:36 pm

*MET - A jédekő*

/Nincs más lehetőségem, mint Andor oldalán tovább ballagni. Nem tudom, talán segítettem volna valamelyikőjüknek, de így esélyem se volt rá. Meg azt hiszem, kell még legalább fél év ebben a világban, míg rózsadombi szívem megenyhül./
- Rabraquat, édesem, ez a pasas beteg /suttogom szerelmem fülébe, és a csecsemőt cipelő ifjú apuka felé bökök./ Remélem, azért tényleg Piroska felé vezet bennünket. Meg akarom leckéztetni azt az idegesítő fruskát!
/Miközben ballagunk, szórakozottan elkezdek játszani az egyik fürtömmel. Tudom, hogy életveszélyben vagyunk, stb., de legalább halálom óráján jól nézhetnék ki!/

(51)

by **Caridwen** Szer. Júl. 06, 2011 2:39 am

*MET - A jádekő*

/Rab és Laila közvetlenül a férfi után belépnek egy félhomályos terembe. Mindent vörös drapériák borítanak, a szőnyeg süppedős fekete anyaga szinte elnyeli az ember lábát. Rengeteg különböző nagyságú és formájú tükör függ a falakon, így mintha ezer ezüstszemből tekintene rátok a belső kép. A nagyjából ötszemélyes ágyon két sápatag alak ücsörög. Az egyikük olyan, mint az éppen belépő férfi, csak éppen nőben. Mellette idegesen Cassandra kuporog. A nő könnyeden átöleli, de valamiért az az érzésetek akkor sem menekülhetne, ha akarna.
- Ennyi az összes? /kérdi a nő, mire a férfi a kezébe adja a csecsemőt, majd megrázza a fejét./
- Nem kedvesem, a többiek mindjárt jönnek.
/És éppen ebben a pillanatban érkezik meg a társaság többi tagja is. Hirig, a nőt támogatva, Arich pedig Graefitet. A sidhe asszony ugyanis, amikor a vámpír lehajolt, hogy segítsen neki, a szeme láttára olvadt bele a talajba, mintha maga is földből lenne.
A férfi könnyedén Hirighez lépett és egy szívdöglesztő mosoly kíséretében étvette tőle a nőt, majd olyan könnyedén, mintha csak játékbaba lenne, az ágyra fektette. A csecsemő azonnal arra fordította a fejét és odamászott a nőhöz. Láttátok ahogy hozzábújik, akár egy igazi baba az anyjához, majd az ütőérnél belemártotta pengeéles kis fgait a fehér húsba. A necromanta megrázkodott, de nem tért magához. Láttátok, mint kezd el fényleni a baba bőre, akár nemrég a nőé. A haja jó pár centit nőtt és valahogy sokkal élettelibbnek tűnt. Rab érezte a mágia érintését, de ez más volt, mint a sidheé a folyosón. Ez a mágia valahogy hideg volt, és nyúlós-nyálkás, szinte úgy érezhette, hogy soha többé nem rázhatja le magáról ezt az undok érzést.
Ha bármelyikőtök az ágy felé mozdulna a férfi elállja az útját, majd beszélni kezd./
- A nevem Valentin, örvendek, hogy beugrottatok.

by Ajánlott tartalom