Szemirámisz függőkertje

Egy kert a felhők fölött, olyan magasságban, ahol az ember már nem hiszi el, ha ilyen csodákat lát. Rég kihaltnak hitt növények, dalosmadarak, vízesések és minden modern és régi csoda. Aki egyszer belép, azt magával ragadja a szépség...
A kert igazi lebegő kert egy szállodával egybenőve. Egy különösen megszerkesztett repülőgép, ami növényeket, vízeséseket magát a szállodát és mindenfélét szállít a hátán, magasan H'Sekirat fölött repdesve.
A belépő borsos (100 MŁ), az ellenőrzés kemény, nehéz bejutnia annak, aki potyázni próbál. Aki pedig jegyet vesz? Nos, ha valakinek van olyan hatalmas összeg a zsebében...

- Igen, én is észrevettem és örülök neki. Tudod, én egy percre sem bántam meg, hogy bementünk abba a kacatbol... izé, régiségboltba. Főleg, mivel te is itt vagy, ha nem lennél... őrjítő egy gondolat, de mivel itt vagy /Közben felpattanok a Dashra és benyomkodom a célt./ így ebbe bele sem kell gondolnom. /Mosolygok hátra, majd elindulunk./
+Nos igen, nem tudom, hogy mi lenne. Szerencsére egyelőre nem áll az utunkba senki. Végre jól érzem magam, a két savanyú pofa nőci mellett már kezdtem lehangolódni+

/Egész gyorsan elértük a célt, alig egy fél órába tellett. Persze, normális sebességgel biztos lassabb, de abban meg mi a jó. Ha épp hibáztam volna, a motor korrigált, így pepecül megérkeztünk a címhez. Már csak fel kellett menni az ötödik szintre. Lesegítettem, a még mindig csukott szemmel ülő drágámat, majd a mocit kulcstartóvá alakíttattam. Zsebre vágtam, majd egy levegőbuborékot idéztem magunk köré. Felkaptam, a kezeim közé, ő szépen elfeküdt bennük, majd lassan emelkedni kezdtem. A szél nem zavar minket, mert megkértem rá, így szép lassan emelkedtünk./

- "Nyisd ki rózsám a szemed!" Mit szólsz? /Kérdeztem vigyorogva, erősen tartva, hogy ha megijedne ne essen le. Egy csodálatos hely felé igyekeztünk, nem túl közelről viszont néhány rendfenntartó követett, akikre rákacsintottam./
+Csak nem állítanak meg, kifizetem azt a belépőt srácok, csak nyugi!+

[173]

/Mozgást éreztem magam alatt, aztán a motor megállt. Valami történt, de mindegy is, Andorral mindvégig biztonságban voltam, ezért bármi történhetett. Kedvesem óvatosan átkarolt, aztán valami nagyon furcsa történhetett, mert ilyet még sosem tapasztaltam.
Amikor Rabraquat szólt, hogy kinyithatom a szemem, felsikoltottam megdöbbenésemben. Először is messze, H'Sekirat fölött repültünk! Másodszor is pedig egy csodálatos hely felé vettük az irányt. Káromkodtam egy párat lelkesen, majd valahogy olyan kiskutyássá váltam. Vadul csaholtam, és meresztettem a szemem előre, a kert felé, miközben Rabot ölelgettem izgatottan. Ez már majdnem olyan volt, mintha Johnny Depp-pel találkoztam volna!/
- Szerelmem, szerelmem, szerelmem! /daloltam teljesen ráizgulva a dolgokra. Aztán jó magyarosan kacagtam egyet, és vártam, hogy a buborék végre kertet érjen./

(37)

+Jó ötlet volt. Mondjuk mit is váratnánk egy Siedhe úrtól?+
/Örömöm széles mosolyra nyitotta szám, ahogy Laila örömét kinyilvánította. Óvatosan landoltunk, finoman lettem a drágámat a földre, közben pedig egy előkelő úriember lépdelt oda hozzánk./
- Üdvözlöm Rabraquat úr, bár igazán impozáns volt a belépője, sajnos nem tudunk eltekinteni a kert... díjától, ami kettőjüknek 200 MŁ-be kerül jelenleg.
+Ez tudja a nevem apám! Mondjuk miért ne tudná?+
- Ugyan, belátom, jöhettem volna a gyorslifttel is, természetesen oda tudom adni a 150 Milleumot...
- Nem szeretnék ellenkezni, de...
- Akkor ne tegye. Jól van, egy próbát megért haver! Itt a kétszáz pénz. /A markába nyomom./
- Köszönöm uram, élvezzék a kertet.
- Mutasson egy étteremre itt és élvezni fogjuk!
- Arra, az Istenek eledele megfelelő lesz önöknek!
- Kösz és viszlát!
- Viszontlátásra hölgyem és uram!
/Megfogom Laila kezét, majd inkább megcsókolom. Nem tudom mennyi idő telik el mikor szétválnak orcáink, de utána bájvigyorral az étterem felé húzom. Megpillantom kedves kis hátsóját - a csípője még mindig nem tökéletes, de neki elnézem - és belecsípek./
- Még mindig jó s*gg*d van baby!
/Mondom vidáman és begyalogolunk a roppant szép környezetbe elbújó étterem teraszára./

[174]

/Miközben Rab néhány szót vált egy úrral, én elfordítom tekintetem. Bámulom a környezetet. Ha nem tévedek, kicsit távolabb pávák ékesítik a kertet, mögöttük pedig egy nagy ketrecben arany oroszlánmajmok szaladgálnak. Nincs időm tovább meresztgetni a szemem, mert szerelmem ebben a pillanatban befejezte a dolgát a kis sznobbal.
Ajkaink összeérnek. Kész, ennyi. Olyan régen voltunk együtt, hogy nem tudunk betelni egymással. Vigyorogva nekiindulunk az étteremnek, amikor belecsíp a popómba./
- Köszönöm, édesem! /felelem kajánul, aztán kiöltöm rá a nyelvem.
Amikor belépünk a romantikus luxus kajáldába, előveszem legjobb modorom. Nem szabad, hogy rossz hírünk legyen egy ilyen előkelő helyen. Aztán rábízom a dolgokat, elvégre ő a férfi./

(38)

/Jó hangulatban ülünk le az egyik asztalhoz, nem kérdezve, hogy foglalt-e./
+Nehogy már megmondják nekünk, hogy foglalt... és egyébként sem ült itt senki, tehát nem foglalt. Az asztalon sem látszik, nincs foglalt jelzés.+
/Kihúzom Laila elől a széket, majd az ülőkéje alá csúsztatom. Ilyet is rég, vagy sosem csináltam, de úgy gondolom megérdemeljük, főleg ez a mosolygós gyönyörűség. Majd ledobom magam a szembe székre és várom, hogy jöjjön valaki. Itt minden régimódi, pincér jön és a mi századunkat idézi a bútorzat is. A férfi tökéletesen fekete pincérruhában, élre vasalt fekete ingben érkezik, kedves mosolyától mindenkibe bizalom költözik. Rajtam kívül./
- Mit parancsolnak?
- A konyhafőnök... izé, ami most az, na annak az ajánlatát. A hölgynek valami gyengébb frissítőt, nekem jó a fehérbor is... ha van Tokajijuk pont megfelelne... Persze, ha Finisse kisasszony mást parancsol... /Nézek rá mosolyogva, persze máshol járnak gondolataim./

[175]

/Falfehérré váltam, egy pillanat alatt kifutott a vér a fejemből, majdnem el is ájultam. Pillanatra még a szívverésem is megállt! Nem csoda hát, hogy gúnyos tekintettel nézett rám az a rohadék! A falfehérből rákvörös lettem!/
+ Nem menekülsz el! +
/Rohantam utána, szem elől ne tévesszem azt a szemetet! Egy pillanatra kint megálltam és már majdnem elkáromkodtam volna magam, hogy mégis sikerült neki meglógnia megint. Mikor erősen megszorította a kezem és egy kézcsavar után, minden udvariaskodást mellőzve belökött egy taxiba./
- Hogyaza!
/Szaladt ki a számból mikor lehuppantam. Alig volt időm átgondolni a helyzetet, hogy most elrabolt, vagy csak rosszul érzékeltem, mikor már meg is álltunk./
+ "Jöjjön kedvesem. Ideje lenne elbeszélgetnünk." Mi a sz.r?! +
/Mély levegőt vettem, nehogy a tokának ugorjak egyből. Mikor megláttam a gyönyörű kertet egy pillanatra meg is feledkeztem a rohadékról. De a látószögembe betolakvó keze ezt is eltörölte./
- Rendben, beszélgessünk!
/Mondtam hidegen, miközben rámosolyogtam negédesen. A kezét nem fogadtam el, egymagam szálltam ki a kocsiból.
Rendezett vonásokkal és magabiztos, határozott tartással álltam meg mellette./


{158}

/Mosolyogva foglalok helyet szerelmemmel szemben. Rab vált néhány szót a pincérrel - aki mellesleg a maga módján egészen csinos és sármos, de az én Andoromhoz fel sem ér -, majd intek a kezemmel, hogy jó, amit mondott. Nem tudom, valahogy nincs kedvem nekem most itt ücsörögni, sem csevegni. Én valami másra vágyom.
A konyhafőnök ajánlata végül megérkezik. Tejszínes hús, valami igazán egzotikus körettel. Viszont a csirkemellbe őszibarack és fetasajt van töltve, ami pár pillanatra elfeledteti a velem szemben ülő sidhe-ét, amikor bekapom az első falatot.
Egy szót sem szólok, csak bámulom szerelmemet vágyakozóan két falat között hosszasan./
- Ha gyorsan megeszem, elkalandozunk más utakra? /kérdezem végül pajkosan, és ujjaimmal egy hosszú, fekete tincset kezdek csavargatni./
+ Akarlak, édes! +

(39)

/Magyar Klári. Nem változott, és ez jó. Legalább egy valami állandó a rohanó életünkben. Nem is tudom mióta vagyok ilyen szentimentális, vagy hogy hívják ezt. Minden esetre kihozzák az ételt és rá is harapok. Drágám szemeiben nem azt látom, hogy majd most jól megbeszélünk mindent. Eleget láttam már ezt a nézését, és valljuk be, nagyon hiányzik már. Mivel szép tavaszi idő van eszembe jut valami. Leteszek 2 MŁ-t és megfogom a kezét és szó nélkül magam után húzom pajkos mosollyal./

- Elviszlek valahova, jó?

/Nem várom meg a választ, hanem erősen magamhoz húzom, hozzábújok és felrepülök. Keresek egy dombocskát, amit egyébként nem lehet megközelíteni gyalog és odarepülünk nagyon gyorsan. Finoman leszállok vele és kérdés nélkül megcsókolom, majd elkezdem megszabadítani a ruháitól./

- Ha lehet, most ne fogd vissza magad. Elegem van már mindenből itt, csak te maradtál nekemmm. / A mondat vége már csókba fullad és gyengéden leteszem őt a puha pázsitra./

[176]

*Hirig*

/Graefit csak elmosolyodik és beléd karol./
- Ebben az esetben remélem elkísér engem a bálba. Tudja van ott valami fontos elintéznivalóm... Csodálatos közös múltunkra visszatekintve úgy hiszem, egy táncra elhívhatom, az én csodás tündérkém...
/A mosolya gunyoros, a tekintete hideg és furcsamód csábító...
elindul veled egy aranyfényt árasztó terem felé.../

*Rab és Laila*

/Rab, kedvesed ajkának édes ize már szétárad az ajkadon, amikor halk és szolid krehácsolást hallasz meg, majd magas kislányhangocska töri meg a nász édes balzsamos csöndjét./
- Ne haragudjatok, de ennek nem most van itt az ideje... ha sokáig időztök itt elmaradtok, és akkor bebukunk mindent. Nah ne bámuljatok már rám, mint szürke zamár a göbre... Szedjétek össze magatok és irány a bál!
/A kislány vörös ruhába van öltözve, néhány szőke tincs lóg csak ki a csuklyája alól.../

/Lépkedtem vele pár lépést, majd elé vágtam. Megfogtam a nyakkendőjét és meghúztam, csak, hogy érezze a törődést!/
- Ha már megemlítetted csodálatos közös múltunk, mielőtt bárhová is mennék veled, válaszolnod kell pár kérdésre!
/Szegeztem neki a mondandóm. Egyenesen a szemébe néztem. Mosolygott, még akkor is mikor jobban meghúztam a nyakkendőjét./
+ Rohadék! +
/Kihívón néztem a szemébe. Semmi mást nem lehetett látni. Fényem igaz eltűnt, ahogy a környezetemben megjelent Graefit, és újra a sötét aura lengett körül. De ez sem számított most! Csak az, hogy mit akar tőlem!/
- Miért raboltál el? Mit akarsz tőlem? Honnan van cigid?
/Kérdeztem hidegen./
- Ha már belemegyek abba, hogy beszélgessünk, ez a minimum, hogy válaszolsz!


{159}

/Még szinte le se ülök, a sofőr már indít is, hogy dicsőnek vagy elegánsnak cseppet sem nevezhető módon az ülésbe hanyatlok./
- Hé!
/Méltatlankodok röviden, majd elhallgatok, ahogy konstatálom, az autót vezető alak különösképp idegen. A legcsekélyebb mértékben sem reagál visszafogott kitörésemre; miközben veszett sebességgel suhanunk a levegőben, szilárdan maga elé mered; s az autó - a Knight Rider szuperautóját, KITTet idéző - kormánya anélkül forog a kezei között, hogy karjai a legcsekélyebb mértékben is követnék mozgását. Mindezek felett, ha ez még nem lenne elegendő, lassan eszmélek, mitől is annyira más, mint ennek a futurisztikus jövőnek az összes lakója: egyáltalán nem ragyogja körbe semmilyen fényudvar. Mihelyst stabilizálom helyzetemet és gondolataimat, egyetlen magyarázat marad a rengeteg furcsaságra, nevezetesen az, hogy sofőröm egyáltalán nem is létezik!
Azonnali, empirikus ellenőrzésképp óvatosan megérintem a vállát, s ahogy ujjaim keresztülsuhannak testén, a központi konzolon feltűnő üzenetet az utastérben felcsendülő, ismerős hang ismétli:/
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy beülök egy vérszívó mellé? Többet tudok a fajtádról, mintsem hogy ilyen botor legyek, vámpír! Helyezkedj el kényelmesen, és elmélkedj sorsodon, mert nincsen sok hátra! Az, hogy engem is megtámadtál, végzetes hiba volt!
- De hát nem is támadtam senkire!
/Kiáltom magatehetetlenül - jobb híján - a konzolra meredve, majd dühödten az előttem magasodó üléstámlába öklözök. Az erre felcsendülő gépi hang és villódzó vörös fény aztán ledöbbent./
- Ismételt támadás, vészhelyzeti protokoll az Egyezmény 28. paragrafusának b pontja értelmében életbe lép. Elkülönítési manőver indul!
/Ha a pszichés sokk nem is lenne elég +De hát nem csináltam semmit! Nem csináltam semmit! Ez egy oltári nagy félreértés!+, a hirtelen felfelé lóduló karosszéria és a tehetetlenségi erő együttesen az ülésbe szegez. Rövid ücsörgés után aztán számomra is meglepően könnyedén visszanyerem az uralmat testem felett, s csapdába esett vadállatként igyekszem megoldást találni szorult helyzetemre. Ügyködésemben azonban egy, az ablakon kivetett, kósza pillantás zavar meg. Az emeletek, az utak, az ablakok elmosódott foltként suhannak el mellettem, s miközben irtózatos sebességgel száguldunk felfelé, váratlanul arra eszmélek, hogy messze elmaradtak alattunk./
- A vád: jogerősen eljáró hatósági személy elleni erőszak, az Egyezmény 28. paragrafusának b pontja értelmében az ítélet semleges területen végrehajtandó likvidálás, rendőrbírói hatáskörben azonnal végrehajtandó.
- Miafranc?! /Bukik ki belőlem a cseppet sem kultúrált vélemény, azonban kifakadásommal egyáltalán nem törődve a gépi hang szenvtelenül folytatja:/
- Termoaktív izometrizálás, visszaszámlálás indul! Öt...
+Termo... Hő... Izometrikus... Egyenlő méretű... Te jó ég! Felrobbantanaaak?!+ /Kétségbeesetten igyekszem kinyitni a fogva tartó ajtót, de természetesen hiába próbálgatom egy pillanat alatt az összes rendelkezésemre álló/
- Négy...
/gombot és kallantyút, mindössze annyit sikerül elérnem, hogy az ablak felső két harmada leereszkedik. +Na tessék, levegőzéshez bőven elég, de kimászni...+ Zuttyanok vissza az ülésbe, de a hang/
- Három...
/észhez térít. Vagy pánikba. Egyre megy, veszett módon igyekszem kijutni az autóból, ütöm, rúgom az üveget, de csak annyit érek el, /
- Kettő...
/hogy bepókhálósodik. Végső elkeseredésemben igyekszem hát kifurakodni a résen, a kezem már ki is dugom, de a fejem sehogysem akar kiférni,/
- Egy...
/aztán egy pillanat alatt megváltozik a világ, egyszerre szűkül be és szélesedik ki minden, így az addig alig bosszantónál nagyobb nyílás szélesre tágul én pedig keresztülszököm rajta, s a végzetes hangot már az autótól méterekre/
- Zéró!
/hallom, a következő pillanatban pedig zuhanok, kezdetben lassan, de aztán egyre gyorsabban. Az autó már magasan a fejem felett robban, én pedig, mint egy álomban, mielőtt földet érnék egy varázslatos, fákkal és üvegkupolákkal telített helyen, éles rándulással ébredek fel... Azazhogy érek földet talpammal./

(17)

/Ujjongva és mámorosan tépem le új ruháimat magamról (eléggé óvatosan ahhoz, hogy semmi bajuk ne legyen), amikor valaki közbeszól. Abban a pillanatban mintha elvágták volna az időt. Megint ott találtam magam a parkban hidegen, mocskosan és véresen./
- A k*b*sz**t k**va anyád, Te ribanc!!! /ordítom, majd előkapom a lézerfegyverem. Meg se várom a kis p*na reakcióját, egyből lövök./ Hogy mersz minket megzavarni, te kis szarkavaró p*csf*j?! Erre vágytam már mióta átléptem az a k*ib*sz**t fátylat!!
/Miközben ordibálok, a kis szarházi felé irányítom a fegyvert - arra most figyelek, hogy szerelmemnek semmi baja ne essen./
- És a bálra csak azután megyek, miután itt végeztem ezzel a ficsúrral mögöttem! Nehogy már egy ilyen kis csajszi mondja meg nekem, hogy mikor menjek!
/Teljesen elfüstölt az agyam, tekintetem már szinte vörösen izzik a dühtől. De most tudom, hogy ha baja esett valakinek, az csakis ez a fruska lesz./

(40)

-He? /Kérdezem meg értelmesen./
- Te meg ki a franc vagy? /Folytatom a kérdezősködést, de addigra Laila már nem rest rálőni, én meg meglepődni a heves reakciótól. Aztán kifejti a véleményét és igazat adok neki./
+Mi a f*szt keres itt ez a hülyejány? Húzzál haza anyádhoz! Ez nem lehet igaz, hogy nem jön össze nekünk egy kis romantika.+
- Figyeljél kislány, azzal a malacszemeiddel. Húzzál el a rákba, a bálkirálynő késhet egy negyed... egy egész órát is, vagy többet! Most mondom utoljára! /Remélem eltalálta, ha nem akkor megreptetem piroskát. De nem kímélem, amim csak van idegességemben kicsúszik a kezeim közül... /

[177]

*Hirig*

/Amikor megfogod a nyakkendőjét, csak még közelebb hajol és amikor megszólal érzed, hogy összekeveredik a leheletetek, az övé kissé füstszagú, még cigaretta illata van, egy régi ismerős illat../
- A kis türelmetlen tündibündi... hogy te milyen kíváncsi és szemtelen vagy... Ott a ti századotokban nem neveltek a nőkbe engedelmességet. /Még közelebb hajol, aztán hirtelen hátra lép./
- Nos legyen, aranyom. Hogy elraboltalak volna? Szó sincs róla... meghívlak egy bálra... Nem bírok ellenállni a gyönyörű szárnyadnak... /érinti meg az egyiket könnyeden, lepkeszárny finoman./
- A cigi? Az meg minek érdekel, tubicám? Káros az egészségre, nem tudtad?
/Közben a fények kialszanak a közeli teremben és az egész helyre sötétség borul. Graefit arra kapja a fejét és a tekintete elkomorodik./

*Többiek*

/Arich gyönyörű ívű zuhanását az szakítja meg, hogy valaminek nekiütközik... egyenesen Laila lézerfegyverén landol, ami kirepül a lány kezéből és messzebb csúszik. A lány is elborul, de ha Rab elég gyors elkaphatja, mielőtt a fűvel csokolózna össze helyette. A kislány odalép és felkapja a fegyvert./
- Kedves Laila, ha kérdeztél volna, megóvlak ettől, de olyan csúnyán viselkedsz... /durcásan lebiggyeszti az ajkát,
aztán Rabra emeli a pillantását./
- Te meg olyan értetlen vagy mint minden férfi... láttam a dombok ikerkoronáját a fejedre fonódni... de ez soha nem fog megtörténni, ha hagyjátok vérbe fulladni a világot... de legyen, felőlem késsetek! Habár lehet, akkor már mindennel elkéstek.
/nem is figyel rátok, a fekvő Arichoz sétál./
- Ne aggódj, már nem üldöznek, de azért jobb, ha velem jössz...
/Felsegíti a vámpírt és belekarol, akár valami vörös cserkészlány./
- Nah további szép estét, az ellehetetlenült királynak, meg a csúnya, gonosz néninek!
/Arichot rángatva megindul a domb pereme felé.../

/Az a kis fruska lenyúlta a lézerfegyverem! Szerencsére viszont Rab elkapott, és így nem zuhantam le.
Most meg már megint az ölében csücsülök, és nézem a távolodó vámpírt és a kis csajt. A fegyvert visszaszerzem később, az igényimet úgysem elégítené ki jelen pillanatban. Nemtörődően megvonom a vállam és szerelmemre emelem csodás tekintetem./
- Szóval hol is tartottunk? /kérdezem pajkosan, majd elkezdem lebontani róla a ruháit./ Felség, felség /mondom két csók között.
Nem érdekel, hogy van-e itt valaki, hogy látnak-e minket, amikor már nincs rajtam semmi.
Ő és én. Ennyi számít csak./
- Beszélgessünk! /kacagom izgatottan, majd belekezdek abba, amire már az átlépés óta vágytam./

(41)

/Már majdnem megcsókolnám, hogy érezzem a dohány izét, de pont abban a pillanatban húzódik ő is hátra amikor vissza nyerem épelméjűségem./
+ Mi a f.szt művelek?! Majdnem lesmároltam?! Ennyit nem ér meg az a rohadt cigi! Most már tuti leszokom! +
/Bosszankodom magamban, közben Graefit is jártatja feleslegesen a száját./
- Először is, kaptam már ennél sokkal kellemesebb meghívást is! Másodszor ne nevez tündibündinek!
/Mondom nyersen, de nem figyel rám, mert valami elvonta rólam a tekintetét. Nekem is feltűnik, hogy nem minden kehe ott a teremben, de elsődlegesen most ez a Szemétláda volt érdeklődésem tárgya./
+ Rám figyelj ha hozzád beszélek! +
/Megharapom a fülét. Jó erősen, hogy tényleg érezze!/
- Haló, itt vagyok! Rám figyelj ha kérhetném!
/Mondtam gúnyosan. Közben lenyaltam a szám szélét, hogy lenyaljam a kicsit kiserkent vérét./
- Harmadszor, semmilyen engedelmességgel nem tartozom sem neked, sem másnak! Szabad vagyok és azt teszek amit akarok!
/Ízlelem a vérének izét, különös érzés fog el.
Állom a pillantását. Közben az imádata tárgyát meglengetem kicsit. Majd kissé megenyhülök, de a szememben a vészjósló csillanás még megmarad./
- Mennyünk be a bálra Kedves... Kíváncsi vagyok itt milyen az arisztokrácia!
/Macskamód bújok az oldalához.
Nem tudom az érzést eltemetni magamban. Valami odabent nem tetszik neki sem, és ez kifejezetten érdekel, mi lehet az./
+ Később is megtudhatom a kérdéseimre a választ! De mi ez a másik érzés?! Mintha érezném, hogy itt áll mellettem! +
/Játékos mosollyal néztek rá./
- Nem megyünk?!


{160}

/A szilárd talaj egy pillanat alatt eltűnik alólam, ahogy konstatálom, egy fegyver csövét néztem leszállópályának s - ahogy az egy álomban lenni szokott - kisebb kavarodás után a földön találom magam.
Az élménytől +Most akkor álmodom, vagy mégsem? Tényleg most ugrottam ki irdatlan magasban egy felrobbanó autóból? És hogyhogy nem esett bajom?+ kábán hagyom, hogy egy vörös ruhás fiatal lány magával vonjon.
Ahogy hátrahagyjuk a párost, akiket éppen az előbb alázott verbálisan szanaszét, egy visszapillantáson kívül másra nem futja tőlem. Még látom, hogy a lány nekiesik a fiúnak, aztán már inkább a saját helyzetemmel foglalkozom s lelkiállapotomat tökéletesen jellemző higgadtsággal udvariasan igyekszem valami bemutatkozásfélét megejteni./
- Mi tör... Hol va... Ki...? /Aztán mielőtt teljesen hülyét csinálnék magamból, egy mélyről jövő sóhajtást követően összeszedem magam./
- Megtisztelő a figyelmed, de elmondanád, mi történt? Az előbb még... Odafent zuhantam, most pedig itt sétálok veled és akkor még az előbbi bonyodalmat nem is említettem... /Észbekapok, s szabadkozó mosollyal az arcomon pótlom elmaradásomat:/ Egyébként Erich Fuen... Azazhogy Arich vagyok. Arich del Contiago, szolgálatodra.

(18)

/Piroska elkezdette handabandázni, de mikor Laila lelőné, egy férfi rázuhan az égből és kiveri a fegyvert a kezéből, ami messzire elszáll./
+Na jól van, most lett elegem!+
/Mire szóhoz jutnék, előbb megmentem Lailát - aki éppen repülni tanulna, helyes oktatója nélkül - már el is oldalog a kislány a fickóval./
- Hát ott tartottunk, hogy... /Ekkor újra megcsókolom az én drágámat - furcsa az egész az új külsőnk miatt, bár a mozdulatok eléggé ismerősek - aki úgy látszik orvososat szeretne játszani, és mindenhol megvizsgálna. Akkor csatlakozom hozzá én is és elmerülünk az
élvezetek tengerében./

...

/Jóleső fáradsággal fekszem a fűben, a napfény csak azért nem simogat, mert Laila ébenfekete haja betakarja arcomat, az arca pedig a fel-le járó mellkasomon fekszik. A köpenyemmel lágyan betakarom és élvezem, hogy végre újra az enyém. Kedvesen mosolygok rá, majd mikor már kiélveztem a perceket, mégiscsak megkérdezek tőle, egy kedves puszi után./
- Szerinted elmenjünk abba a bálba? Állítólag nekünk kell megmenteni ezt a világot is... Régen is nekünk kellett. Kíváncsi vagy milyen itt egy bál? Biztos nagyon puccos... /Próbálok hatni a nőies dolgaira, vagy mikre. Simogatom, miközben a válaszára várok./

[178]

*Hirig*

/Graefit ingerülten néz rád, és dühösen nyl a füléhez./
- Mi az tündikém, annyira imádsz, hogy örökké a nyomomban akarsz lenni? /Azonban figyelme ismét az elsötétedett épület felé fordul./
- De most nem érek rá, a kis varázstrükkjeidre, ideje mennünk...
/Azzal megindul az úton egyenesen az épület felé. Nem rángat téged, de vaalmiért úgy érzed követned kéne...

*Arich*

/A kislány a karodba csimpaszkodva rángat téged. A dombról egy egészen vékonyka nyaktörő lépcső vezet le, ami olyan pici hogy fel sem tűnik. Amíg le nem sétáltok róla meg sem szólal, de amikor leértek feléd fordul./
- Árnyékká változtál, úgy szöktél ki a kocsiból, de nem sokon múlott, azonban így kellett történnie. Szükségem van a segítségedre. Lárod azt az épületet?
/Egy sötét ablakú kintről kivilágított szálloda felé int./
- Menj oda. A kapuban találkozni fogsz egy nővel és egy férfival, a nőnek szárnyai lesznek. Ha együtt vagytok nyissátok ki ezt a levelet.
/Egy vastag borítékot nyom a kezedbe, majd egy puszit az arcodra és elsétál./

*Laila és Rab*

/Ahogy Laila haja már nem takarja a világot, Rab fölpillanthat a sötét éjszakai égboltra, ami hasonló színű mint kedvese hajzuhataga. Ha körbenéznek megpillanthatnak egy vastag drágának tűnő borítékot, ami Rabraquatnak és Lailának van címezve vastag aranybetűkkel./

MET - A jádekő

/Csak az előzmények nem voltak tökéletesek. Ha piroska nem jött volna, akkor még az is az lett volna.
Hagyom, had simogasson, jól esik. Ameddig ez nem történt meg, úgy éreztem magam, mint egy vérfarkas, vagy egy vámpír, aki a Bestiát próbálja kordában tartani. Nos, én megbékéltem az én Fenevadammal.
Mikor kérdez valamit, felemelem a fejem hibátlan mellkasáról. Tincseimet kisöpröm az arcomból, majd kedvesen rámosolyodok./
- Ha már azt mondták, hogy ha nem mentjük meg a világot, nem leszel a Tündérdombot királya. Szerintem megér egy próbát, kedvesem.
/Kibújok a köpönyege alól, és elkezdtek felöltözni. Az öltözékem egy bálra is megállná a helyét, de remélhetőleg adnak valamit.
Pucérnak érzem magam a fegyverem nélkül - még egy ok, amiért meg kell találnom azt a p*csát.
Mikor a blézeremet is felvettem, akkor veszem észre azt a bizonyos borítékot. Odalépek, és megfogom. Nem tudom megállapítani a súlyát./
- Rab, ez nekünk szól! /mondom élesen, és nekilátok kibontani a vastag papírt./

(42)

*MET - A jádekő*

/Besötétedett. Szeretem a sötétséget és már csak halványan pislákolok én is. Lailaval való egybefonódásom közepette, akár világítótorony is lehettem volna, úgy ragyogtam. Furcsa volt, de mégis, mintha "lényem" egésze tört volna fel. Laila meghallja a kérdésemet és ő is elkezdi mondani azt, amit a Piroska mondott./
+Hogy én király? Már az vagyok én is... bár a Siedhek királyának biztos sokkal jobb lenni.+

/Bámulva nézem - a csípőjét kihagyván - ahogy magára olvassza ruháit, kedvem lenne újra a popsijába csípni, de inkább a pillanatot élvezem. Ki tudja lesz-e erre még alkalom mostanában. A tudatomig most jut csak el, hogy lebeg a levegőben egy pergamen. Bár eddig is láttam, de eddig nem érdekelt. A jövőben minden megtörténhet. Laila felkapja a pergament és már bontja is ki. Figyelmesen hallgatom mi van benne, közben én is magamra veszem királyi(?) ruhámat./
- Szeretném ha te lennél a királyné a királyságomban... /Mondom miközben fényem végre kialszik./
+Azt hiszem túl sok stressz van bennem, hogy már ilyeneket mondok...+

[179]

/Elgondolkodom az "örökké a nyomomban akarsz lenni" kijelentésén. De mivel nem lettem okosabb a "kis varázstrükkjeim" mibenlétéről ezért inkább csendben maradtam, nem kérdeztem meg miről beszél./
+ Még a végén hevet-havat összehordana, vagy kiröhögne, hogy nem tudom mi ez az egész! +
/Útközben arcélét nézem. Feszült! Valami odabent nagyon érdekelheti. Tud valamiről, vagy legalábbis sejti mi történik. Kissé bosszant, hogy én meg nem és megint belerángatott valami rosszba!/
- Ez a bál, pontosan milyen bál? Goth vagy Emó? Csak mert sötét odabent minden.
/Érdeklődöm./
- Kaptál egyáltalán meghívót?


{161}

- Árnyékká? Hogyan... /Közbevetésemmel nem is törődve kéri óvatlanul felajánlott szolgálatomat a sugárzó aurájú lány, hát bólintok kérdésére./
- Persze, hogy látom.. /Válaszommal nem is törődve +Mintha csak előre tudná!+ folytatja, s kezembe nyom egy borítékot és magamra hagy./
- Várj, kérlek! /Szólok utána, azonban mintha meg sem hallaná, magamra hagy, így aztán magamban fejezem be a mondandómat:/
- Honnan tudsz te ilyeneket... ? /Választ a kezemben nyugvó boríték sem árul el, felbontani pedig mégsem fogom +A levél titok, meg egyébként is... Annyira nyugtalanító ez az egész helyzet!+, így hát megindulok a szálloda felé. Messziről meglátom a keresett párost, azonban a várt aranyos glória helyett zöld fény ragyogja körbe a szárnyas hölgyet. +Ráadásul a szárnyai is kisebbek... és lepkeszerűek!+ Még éppen időben érkezem, hogy a bejáratnál meghalljam kísérője, a kislányéhoz hasonlóan sugárzó fénnyel körülölelt férfivel folytatott párbeszéd végszavát, így csendes köhintéssel felhívva magamra a figyelmet, odalépek hozzájuk./

- Bocsássanak meg a zavarásért, de ha biztosra nem is vehetem, mindazonáltal valószínűnek tartom, hogy ez a levél önöknek s nekem szól. /Mutatom fel a borítékot legmegnyerőbb mosolyommal együtt, majd magyarázkodva hozzáteszem:/ A fiatal hölgy, aki küldte, egy urat és egy szárnyas hölgyet említett.

(19)

*Hirig és Arich*
/Mielőtt Graefit bármit is mondhatna Arich odalép hozzátok és elébetekbe nyomja a borítékot. A férfi át is veszi és hangosan olvasni kezdi./

Hello emberek!
Nos, az igazság az, hogy tudom, kissé fura ez az egész banzáj, amit én összedobtam itt... meg tudom, hogy valószínűleg nem fog sikerülni, de akkor is meg kell próbálnom. Higgyék el láttam, láttam a végét, és maguk sem akarják, hogy az történjen. Hirig azt hiszed rossz cigi nélkül? Az lesz a rossz amikor az ember rabláncra fűzve menetel az atomsivatagokban... Arich te még nem érted mi vagy, vagy hogy hogy kerülsz ide, de hidd el, lehet rosszabb is ennél. Graefit.. tudom, te nem akarod, hogy elmondjam a titkot, hát maradjon csak a tied, de ha békében akarsz élni a hugoddal segíts nekem.
Kérem menjenek be a bálba, de csak ha az a két balfék csatlakozott magukhoz, addig ne! Szükségük lesz a felfuvalkodott hólyag segítségére. Addig beszélgessetek, a többek hamarosan itt lesznek...
ui,: Graf jobb ha hívod a blökit...

* Rab Laila*

/A másik levél, amit Laila fölolvas:/

Hello!
Nah örülök, hogy végre befejeztétek a dolgotokat... esküszöm, ha miattatok bukik el a világ megoldom, hogy kasztrálják a szelek királyát, még akkor is, hogyha emiatt kinyír a Tündérdomb... jah de tuti megint nem értitek miről hablatyolok... nem is gáz, még meg sem történt...
Nah a lényeg, emeljétek fel a roseblidombi hátsótokat és irány a bálterem! Az ajtóban találkoztok egy csapat fura fazonnal. Ha odaértetek, a lábtörlő alatt amin állnak lesz egy levél.
Hajrá!