Szemirámisz függőkertje

/Végigmérem az új jövevényt. Tipikus rosszfiú akikért odáig vannak a lányok.
Szemfrogatok, majd barátságos mosolyt küldök felé./
- Kit tisztelhetünk Önben?
/Kérdezem a kissé eltévelyedett vámpírkát./
+ Nem mintha bármelyikünk is tisztelne téged. Sem Graefit, sem én nem vagyunk az a típus, aki első látásra ilyent tenne! +
/Miközben kifejtettem magamban a véleményem, elkezdték a levelet felolvasni, hogy mind a hárman megtudjuk a tartalmát. Végighallgatom a levelet, majd Graefitre nézek./
+ Neked van húgicád Grafi?! +
/Villan a szemem./
+ Mindenkinek van gyenge pontja! +
/Nehézkes sóhajt hallatok./
+ Nem, a család az fontos és sértettelen! A problémám nem a húgával van, hanem Graefittel magával! +
/Ránézek az új jövevényre és egy igazi kedves mosolyt villantok felé./
- Most érkeztél a múltból? Az én nevem Hirig.
/Nyújtom a kezem felé./
+ Vajon ki lehet az a felfuvalkodott hólyag?! Hiszen Graefit itt van! +


{162}

/Már éppen válaszolnék, azazhogy bemutatkoznék a lánynak, mikor a férfi párbeszédünktől a legkevésbé sem zavartatva magát +Nem mellesleg igencsak alpári módon!+ kikapja a kezemből a levelet és felolvassa. A tartalmán, de leginkább a stílusán egy pillanatra ledöbbenek, így nem elhanyagolható módon értetlenül pislogok hol a levélre, hol az ismeretlen párosra. Azazhogy.../
- Ezek szerint te vagy Graefit. /Pillantok kissé bambán Hirig kezéről a férfira, majd észbekapva bocsánatkérő mosollyal el is fogadom a lány kezét./ Bocsáss meg, annyira új itt minden, jóformán azt sem tudom, hova pottyantam. /Szemeibe pillantva igyekszem felmérni, milyen benyomást tettem rá, majd meghajtom magamat, s miután bemutatkozok:/
- Erich... Azaz Arich del Contiago vagyok...
/hacsak el nem húzza azt, üdvözlő csókot lehelek kezére. Akárhogy is, felegyenesedve s ismét szemeit kutatva fejezem be:/
...mint azt hallhattad. És igen, mint arra helyesen rájöttél, valóban a múltból érkeztem. Legalábbis ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak mindenre. /Mosolyodom el újra, saját tudatlanságomon jót szégyenkezve./

(20)

/Megint jólesik, hogy nőként kezelnek, amit most éppen egy kézcsókkal mutatják ki./
- Ugyan, nincs semmi baj! Grafi néha olyan...
/Elgondolkodóvá válik a tekintetem./
- Olyan gyerekes. Nézd el neki, hogy csak így kikapta a kezedből a levelet.
/Mondom mosolyogva a legfinomabb megjegyzést ami eszembe jutott róla./
- Arich. Tegeződhetünk?
/Kérdezem gyengéden. Közben lassan vissza húzom a kezem./
- Jelen pillanatban, 2900-as évek H'Sekirat városában vagy. Ez az itteni gyűjtőváros. Minden szemetet magában hordoz.
/Nézek rá Graefire a szemét szó alatt, majd újra Arichra nézek./


{163}

/Szemöldökömet felvonva pillantok Graefitre, ahogy Hirig leszemetezi. +Ezek szerint nem éppen annyira rózsás a kapcsolatuk... Vagy éppen csak mosolyszünetet tartanak?+/
- Öhm... Ismételten elnézést kérek, amiért megzavartam a beszélgetéseteket, ha jól látom, alkalmatlan időpontban érkeztem. /Lépek hátra kezeimet felemelve, miközben kutatón vizslatom, mennyire ítélem meg helyesen a szituációt./ Ha zavarok, szólj /pillantok a lányra, a férfiról mintegy véletlenül elfeledkezve/ és magatokra hagylak. Ha jól értelmezem a levél mondanivalóját, még úgyis várnunk kell két... Balfékre?
/Veszem kérdőre mondandóm végét, nem tudván kikre is vonatkozik./
(21)

/Legyintek./
- Oh, nem tesz semmit! Nem zavarsz.
/Kicsit félrebillentett fejjel nézek rá./
- Odahaza, hova valósi voltál? Persze, ha szabad ilyent kérdeznem!
/Bátorító mosolyt küldök felé. Igyekszem olyan témára terelni a beszélgetést amibe Grafi nem igazán szólhat bele./
- Én Phillyből való vagyok.
/Körbenézek a kerten./
- Nem tudom pontosan kikre utalhatott a levél, viszont nem is látok errefelé mást aki ide akarna menni a bálra.
/Ránézek Graefitre, majd meglepetten veszem észre, hogy a nyakkendője még mindig nagyon szorosan van a nyaka körül és gyűrött is. Kedves mosollyal az arcomon, megigazítom, és az öltönye alá rendezem szépen. Szemeben viszont az emlékre, hogy kicsit megtudtam szorongatni kicsit, elégedett fény csillan./


{164}

- Ha arra vagy kíváncsi, Hartfordból kerültem ide. Nincs is olyan messze Phillytől. /Kacsintok rá bizalmasan, s már éppen kezdeném egyenesben érezni magam, mikor a lány visszafordul a pasijához és rendbehozza a ruházatát, egészen egyértelműen kifejezve ragaszkodását. Szemeim egy pillanat alatt komorulnak el, ahogy nyugtázom a gesztust, s a turbékoló pár helyett inkább az épületet kezdem el fürkészni./
- Azt mondod, bál? /Fordulok vissza feléjük, Hirignek címezve szavaimat./ Attól tartok, nem vagyok épp megfelelően öltözve hozzá... /Pillantok végig ruházatomon: ing, nyakkendő, nadrág. +Eddig rendben, de a zakóm Cymbeline-nél maradt... És gyanítom, egyhamar nem kapom vissza.+ A mustrával végezve megvonom vállaimat, s ismét felöltöm szégyenlős mosolyomat./ Sajnos, a szmokingomat otthon hagytam.

(22)

/Elmerengő tekintettel nézek Arichra./
- Valóban nem messze volt. Hmmm...
/Kis ideig csak merengek az emlékeken, majd észbe kapok, hogy a hiányos öltözetéről tesz említést./
- Oh, valóban.
/Graefitre nézek./
- Nincs véletlenül nálad egy fölöslegessé vált zakó? Esetleg a menedékbe nem ugornál vissza, akkor már a blökit is hozhatnád.
/Mondom neki. Közben a mosolyom alábbhagy./
- Vagy mondjuk azzal az iqfájter szolgáddal ide hozathatnád. Mi is volt a neve?! Bryd?
/Kérdezem, majd a válasszal mit sem törődve vissza fordulok Arich felé./
- Ne aggódj, valahogy majd megoldjuk a problémát, ha gondot okozna eme hiányosságod.
/Biztató mosollyal nézek rá./
- De szerintem minden rendben van Veled! Nem hiszem, hogy mernének szólni.


{165}

- Annyira ijesztően nézek ki? /Mosolygok hitetlenkedve Hirigre, nyugtázva a kutya-macska kapcsolatot idéző viszonyát Graefittel./ +Talán nem reménytelen dolog leválasztani róla...+ /Sejlik fel a gondolat, majd gyors asszociáció után bevillan valami. Pontosabb bevillan valakiknek a képe, ahogyan meglepetten pislognak a pirosruhás látnok szavaira./
- Ha nem tévedek, tudom, kikre várunk. /Fordulok a dombon átvezető lépcsősor felé./ Bár azt hiszem, megzavartam valamit... /Gyors ellenőrző pillantást vetek Hirigre, majd folytatom./...ott is, de remélem, hogy nem sokáig maradnak. Titokzatos levélírónk legalábbis mindenféle rosszal fenyegette meg őket, ha netalán túl sokáig maradnának. /Elgondolkodásomból felrezzenek, majd mosolyogva Hirig felé fordulok./ Nem mintha túlzottan mások társaságát igényelném, jelen helyzetemmel nagyjából, ha nem is tökéletesen, de elégedett vagyok.

(23)

*MET - A jádekő*

- Jól van Piroska, megyünk már! Hogy rágna meg az a bizonyos farkas! /Mondom kissé ingerülten, de hamar lecsillapodok. Megigazítom Laila ruháját itt-ott - mindig is kényes volt az ilyesmikre -, majd végignézek magamon és elégedetten konstatálom, hogy ez a ruha mindenhová jó./

- Repülve megyünk, úgy lesz igazán hiteles a belépőnk királyném! /Mondom neki és megcsókolom, szorosan magamhoz húzom - vigyázva a ruhájára - majd szépen lassan elrepülök arra, amerre Piroska vitte a lezuhanó emberkét. Már messziről meglátom a nagyra nőtt Hiriget még két fickóval. Ekkor kihúzom magam, Laila pedig igazán királynőien kapaszkodik és lassan odalebegünk hozzájuk, finoman letéve a drágámat./

- Helló Hirig! Jó újra látni! Üdvözlet nektek is, a nevem Rabraquat, a hölgy pedig Laila Finisse. Félreállnátok arról? Van ott valami nekem, Piroska szerint. /Mutatok le a lábtörlőre, amin tapicskolnak. Remélem megteszik és akkor kihúzom a levelet és elolvasom./

[180]

*MET - A jádekő*

/Még mielőtt Rab és Laila megérkezne Graefit valami egészen megdöbbentőt tesz. Eddig láthatóan nem reagált sem Hirig csipkelődésére, se a vámpír megjelenésére, ennek egyszerű oka volt...
Most hirtelen kinyitja a szemét, amiben mintha a pokol tüze izzana. Ahogy rátok néz, látszik hogy nem lát titeket. Valami vérfagyasztó, krákogó hangon beszél, olyanon, amitől undorító rothadó dolgok, kiszáradt fák, és egyéb sötét dolgok jutnak az ember eszébe.. Nem értitek a szavakat, de hamarosan izzó vörös pentagramma vesz körbe titeket. Aztán a föld mintha megnyílna... A tátongó mélység vörös torkából hatalmas fekete kutya jön elő. Mély hangon morog, mintha a föld dörögne.. aztán a nyílás bezárul a hatalmas, lóméretű fekete eb pedig leül Graefit mellé. A mágus beletúr a sötét bundába, mire a kutya rá emeli pokoli tűzzel izzó szemeit. Aztána vérfi rátok néz, a pupillája körül neki is halovány vékony vörös gyűrű húzódik, ami középen egybe mosolydik a szeme jeges kékjével, mintha a tűz és a jég küzdene egymással.
Így álltok, amikor újabb két társatok megjelenik. Rab egyenesen Graefithez hogy, hogy letessékelje a lábtörlőről, mire az ott ücsörgő fekete kutya a karja felé kap. A sidhe láthatja a torkábana tompa vörös izzást./
- Te meg mit akarsz fey féreg? /kérdi a mágus ingerülten. Aztán amikor fölfogja a szavak értelmét, előveszi a levelet./

Micsoda öröm drágáim ismét!
Tudjátok, ha kicsit megbízhatóbbak lennétek, nem törne le a kezem azért, mert folyamatiosan ezeket a hülye leveleket küldözgetem nektek.. nah mind1. Szóval. hol is tartottam...? Jah igen, mentsétek meg nekem a világot! A dolog egyszerű, egy gyermeket kell megtalálnotok, egy olyan gyermeket, akiről még én sem tudom hol van.. a gyermekhez a leggyorsabban egy másik gyermeken keresztül juthattok el. Egy olyan gyermeken keresztül, aki idősebb, mint a ti kultúrátok. Készüljetek fel arra, hogy odabent nem fog szép látvány fogadni titeket.
Odabent, ha feldolgoztátok a dolgot, az angyal lábánál találjátok a következő lépcsőt...

/Bátorító mosolyt küldök Arich felé./
- Egyáltalán nem vagy ijesztő! Pont erről beszéltem az előbb!
/A domb irányába nézek, ahonnan a másik két jómadarat sejti./
- Elégedett?!
/Ízlelem a szót. Már nem tudok mit válaszolni, mert Graefit megint előadja nagy figyelemelhívó számát./
+ Jellemző! Én itt éppen pasit akarnék fogni, te meg keresztbe teszel! Brrrr, kiráz tőled a hideg! +
/Már majdnem arrébb mennék, de földbe gyökerezik a lábam, mikor meglátom a vérvörös tűzben lobogó szemeit./
+ A nénikédet! Honnan szedted ezt a dögöt?! +
/Akadok ki a lónagyságú kutya láttán. Gleccser hideg víz csorog végig pillanatok leforgása alatt a hátamon, mikor az eb megérkezik. Végképp nem merek megmozdulni Graefit másik oldaláról./
+ Nah jó, talán kicsit mégiscsak nehéz lesz téged kinyírnom, de akkor is! EZ MÁR TÚLZÁS!!! +
/Gondolataim végszavára Rabot látom meg közeledni, oldalán egy nőcivel./
+ Megmentőm! +
/Barátságos mosolyt küldök felé./
- Én is örülök neked Rab!
/Mondom őszintén. De örömöm nem marad meg sokáig, mert egy levél és a kutya közbeszól./
+ Anyádat! Még harapsz is?! +
/Megszorítom Graefit csuklóját./
- Igazán rá szólhatnál a vérebedre!
/Suttogom fagyosan a fülébe, majd csendben végig hallgatom a következő levél tartalmát./
- Valaki megmondaná ki ez a nőszemély aki csak így ugráltat minket?!
/Nagyon nem örülök annak, hogy Graefittel közösen kelljen "megmentenem a világot"!/

{166}

*MET - A jádekő*

"Te meg mit akarsz fey féreg?"
- He? Azt, hogy húzzál le a levélről, amin taposol gazdi!
+Még ekkora seggfejt! Kinek képzeli ez magát?+
/Mérgelődöm és már látom, hogy nem leszünk valami jó barátok. Közben nagy kegyesen meg is teszi, amit kértem és felolvassa a levelet. Én a fejem fogom, ez a Piroska jól el van magával, egy idióta./
- Nem, nem, nem, nem. Tündérem, ez egy piros ruhás kislány, aki a leveleket írogatja... valami nem normális, már egyszer meg is zavart... valamiben. Mindegy, most már menjünk, hozzuk el a gyerek gyerekének a gyerekét, különben nem leszek király... ugye te sem érted?
/Vállat vonok, majd a többi felé fordulok és megpróbálok beszélni a kutyással. Bevetem szédületes beszéd készségem./
- Kedves... Hirig mellett álló férfi. Kérem, amíg meg nem találjuk a gyermeket, hagyjunk fel az ellenségeskedéssel - főleg az ön részéről -, aztán felőlem rám küldheti ezt a pokolfajzatot, vagy mit. Áll az alku?
/Adom elő magam. Mivel már a nagy hatalmú főnixbigyó is hallgatott erre, talán ezzel a mocsoklakóval sem lesz gond./

[181]

/Szabályosan érzem, ahogy kifut a vér az arcomból, amikor Hirig barátja előhív +Ez azért már mégis lehetetlen!+ a poklok mélyéről egy igazi démonkutyát. Még a lány elé lépni sincsen erőm, szégyenszemre hátrálok két-három lépést, majd mikor már kezemet emelném fel, hogy megadjam magam, észbekapok, s igyekszem összeszedni lelkierőmet. Aminek természetesen kisebb pofont ad, hogy a korábban látott +Ezek szerint csak jól tippeltem!+ páros érkezik, egyenesen a szél szárnyán(!) köreinkbe. Háttérbe szorulva csak kapkodom a fejemet jobbra-balra +Hát itt már minden megtörténhet?!+ a gyorsan lejátszódó közjáték alatt, aminek a termése több tapasztalat +Hirignek azért nem kispályás barátja van, ezzel a (meglepően könnyed és jófej) Rabbal régebbről ismerik egymást+ és egy igencsak közvetlen hangvételű levél. Még jóformán a tartalmát sem dolgoztam fel, a többiek heves szóváltásba - Rab egyenesen szónoklatba - kezdenek, nekem pedig a nagy kavarodásban csak egy mondat cseng a fülembe: "Mentsétek meg a világot... Nekem."/
- Khm, ha nem tévedek, ez a lány egy látnok. /Fordulok Hirig felé, cseppet sem igyekezve, hogy hangerővel bármelyikőjüket is túlszárnyaljam. +Méltóságon aluli ordítozni, igazi úriember sosem teszi!+/ Oké, /emelem fel kezeimet szabadkozóan/ úgy sejtem, ezzel sok újdonságot nem mondtam, csak gondoltam én is hozzászólok egy kicsit a társalgáshoz. /Mondom, kifejezetten Hirignek. Igyekszem kizárni tudatomból a leknyerező kedvességgel szónokló Rabot és a fenyegetően méregető tüzes kutyát gazdájával egyetemben./ Odabent /intek fejemmel a sötét üvegű ablakok felé/ nem tudom ugyan, mivel járulhatok hozzá a világ megmentéséhez, de igyekszem majd neked... /Megköszörülöm torkomat, s egy gyors kitekintő pillantás után helyesbítem elszólásomat./ ...nektek nem útban lenni. Még jóformán azt sem tudom hol vagyok, hova kerültem, és az elmúlt tíz percben több olyan dolog is történt velem, ami után legalább egy évig a pszichológusomhoz járnék...

(24)

/Kicsit toporgok Graefit mellet. Őrölök, hogy Rab engem nem utált meg és nem értette félre látszólag a helyzetet./
+ Nem lenne, jó ha Rab megharagudna rám, hiszen ha úgy vesszük Ő az egyik barátom. A három közül. Na jó, négy közül. +
/Vállat vonok arra, hogy nem értem piroskát és a gyerekeket összefüggésben azzal, hogy király lesz e vagy sem. Miután Graefitnek előadja magát, megjegyzem, neki./
- Egyáltalán nem kedves, nyugodtan hívhatod Ketteskének! Amúgy Voldemort a neve! Bár saját bevallás aszerint Graefit.
/Rab szemébe nézek egy pillanatig, majd Arichra fordítom tekintetem, miközben figyelem mit mond./
- Ha látnok akkor tudnia kellene, hogy ez így nem fog működni! Ami odabent vár ránk... lehet, hogy az lesz az igazán sokkoló számodra. Legalábbis ha a levél tartalmának igazat lehet adni. Én erre tippelek, mert itt van Ez is!
/Bökök a mellettem állóra, mikor az "ez" jelzőt mondom. Kedves mosollyal mondom./
- Köszönöm a segítséged! Még akkor is, ha csak pusztán a jelenléteddel teszed gazdagabbá a napom!
/Megszorítom, megint Greafit csuklóját, hogy véletlenül se tegyen ehhez megjegyzést./


{167}

*MET - A jádekő - Kinn az utcán, Lailával, mert olyan édes.*

- Graefit, Graefit... nem hallotam róla. /Vállat vonok és adok egy kedves puszit Lailának, nehogy agyonlő... agyonrúgja közben a Grafitmacit./
- Örvendek vámpír úr! /Fordulok a férfi felé, aki eléggé zavarodottan áll, bár okosan gondolkodik. Tehát talpraesett és zavart. Múltbéli./
- Én is XX. századi vagyok, ahogy ön, csak korábban érkeztem, Hiriggel és Lailaval együtt. Mármint ők is korábban érkeztek. A többit később kutyás urunk, elindult, ne hagyjuk veszni. No, és kéne a jutalom a világ megmentéséért is... Pénzszűkébe vagyok...
/Mondom vidáman és a kezemet nyújtom a vámpírnak./

[182]

*MET - A Jádekő - Bejárat*

- Szintén örvendek! /Mosolygok rá Rabra +Hát lehet mást?+ és határozottan - de természetesen nem nyers erővel +Igen, tudom mi a különbség az erőfitogtatás és a jó benyomás között!+ - megszorítom a kezét./ A nevem... itt Arich del Contiago néven ismernek. Vagy legalábbis egy tükör kiírása óta így vélem. /Húzom kényszeredett vigyorra a számat./
- Viszont attól tartok, a világ megmentéséért viszonylag ritkán osztogatnak jutalmat... +"Mentsétek meg... Nekem!"+ Vagy pedig akkor nem menekült meg. /Indulok meg utána teljesen a hatása alá kerülve, azonban szerencsére idejében eszmélek és önkéntelenül is hátat fordítva neki, szabadkozó mosollyal Hirig felé fordulok./
- Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet odabent, ami rosszabb ennél a múltból átkerülős őrületnél. Viszont eddig azt hiszem, ezt is sikerrel vettem. /Önbizalommal telve - vagy legalábbis látszatát fenntartva - mosolygok rá a lányra, majd egy gyors gondolat +Ne magadról beszélj, őt beszéltesd!+ után, miközben komótosan követem Rabot, kellemesen csevegni kezdek./
- Neked mennyi idő volt, amíg megszoktad?

(25)

*MET - A Jádekő, avagy Merlin megint hanyag *


/Megnézem magamnak a nőcikét aki Rab mellett ácsingózik./
+ Biztos régi barátok Rabbal. +
/Rájuk mosolygok. Bár belül megint megszakad a szívem./
+ Raphael! Dögölj meg! +
/Szemem matt lesz, és elveszem róluk a tekintetem, nehogy félreértsék. Ami megmaradt kicsi fényem, végleg eltűnik. Újra a sötét aura vesz körbe.
Archi kérdésére, hogy mennyi idő alatt szoktam meg az ittlétet, kicsit összeszedem magam és nem úgy haladok előre, hogy a vállaim ne legyenek leereszkedve és ne megtörten, hanem kihúzott magabiztos tartással álljak.
Szemeibe nézek, de ö már szerencsére nem figyelt rám ekképp. Így nem láthatta a tekintetem./
- Most őszinte leszek!
/Mondom nagyon komoly hangon./
- Egyáltalán nem szoktam meg.
/Mosolyogtam rá, de ez is már csak egy álca volt. Haladok befelé velük, mostanra már Arich oldalán, hagyom, hogy Graefit előre mennyen./


{168}

- Nana, eddig nem voltál őszinte? /Feddem meg játékosan Hiriget, ahogy a lépcsőn lépkedünk felfelé./ Egyébként... /Mérem végig, tekintetemmel kinyilvánítva tetszésemet./ Egyáltalán nem mondanám meg, hogy bármi gond lenne veled... Akarom mondani /Helyesbítek bocsánatkérően mosolyogva./ mi a bajod az új önmagaddal? Nem látok okot panaszra.

(26)

/Félmosolyra húzom a szám./
- Talán nem voltam teljesen!
/Kacsintok egyet, és közben bele karolok./
- A látszat néha csal!
/Bujok hozzá, ölelem át két kézzel karját. Mintha ott menedékre lehetnék./
- Sajnos ez az alakom nem sokáig marad fent.
/Elgondolkodom, egy kis időre, csak csendben haladok mellette fel a lépcsőn./
- Legutóbb talán egy fél napot, voltam ilyen. Így nagy az eshetősége annak, hogy most is csak ennyi ideig. Talán ha éjközépig kibírom.
/Vonok vállat. Jólesik a közeledése, de most valahogy nem hat rám úgy mint mikor a motoros srác csinálta. Ennek egyetlen oka volt! Graefit jelenléte./
- Régi önmagamhoz képest most, semmiben sem hasonlítok már magamra.


{169}

*MET - Jádekő - Bejárat*

- Igen, ezt valahogy sejtettem... /Pillantok fel az ajtóra, amihez vészesen közeledünk, majd vissza Hirigre./ Mindannyian gyökeresen más külsőt kaptunk. Ki jobbat /intek fejemmel bókolva felé/, ki kevéssé azt. És arról nem is beszélve, hogy egyszercsak mindenki vámpírnak, vérszívónak meg ilyesminek hív. Pedig egyáltalán nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna mindarra a negatív felhangra, ami egy-egy ilyen megjegyzést telít. /Fintorgok egyet, majd megrázom fejemet./
- De nem is én vagyok a lényeg... Hogy is mondtad? Ez az alakod? Több is van? /Csodálkozom el látványosan, majd tekintetem a vállán libegő apró szárnyakra siklik./ Csak nem... /Szabadkozva mosolygok, miközben ismét a tekintetét keresem./ Már megbocsáss, nem megbántani akarlak, ha véletlen így alakul, nézd el nekem... Szóval csak nem pillangóvá változol?

(27)

/Hálásan tekintettel nézek Arichra./
- Nem, nem vagyok pillangó. Tündér vagyok. Apró cike-picike vakarcs.
/Próbálom poénosan előadni magam, de mivel nem érzem magamban sem, hogy mulatságos lennék, és pontosan azt érzem, hogy egy vakarcs vagyok, így nem sikerül túlságosan hitelesre. Pedig még közben mutogatom is, hogy kb mekkora is lennék valójában./
- Amíg nem harapdálsz másokat akaratuk ellenére, nem hiszem, hogy probléma lenne abból, hogy vámpír vagy. Állj ki magadért és harcolj azért, aki vagy! Más nem fogja megtenni helyetted!
/Mondom biztatóan, átölelve a vállát./
- Legfeljebb csak támogatni fognak.
/Kacsintok rá./


{170}

*MET - A jádekő \\ Előcsarnok*

/Bambán tántorgok be az Előcsarnokba, magam után húzva szerelmetes életemet. Amikor meglátom azt az ocsmány angyalszobrot, valahogy vonzódni kezdek az iránt a féreg iránt, aki odakünn állt a pokolbéli kutyájával. Inkább ő, mint ezek a mennyei sirályok. Pfuj.
Amikor megpillantom a levelet a szobor aljában, odalépek, és hangosan felolvasom.

Halli!

Nos kedves Hirig, Cassandra vagyok, a jós. Csak így szimplán. Egy nem egyszerű lány egy egyszerű céllal. Én csak egyet akarok, hogy ne pusztuljon el a világ.. higgyétek el, az csúnya lenne, tudom, mert láttam. Azonban hiszem, hogy meg tudjuk változtatni a jövőt. Gondolom idegbajt kaptok a leveleimtől, de nem tudom hogy máshogy csináljam, esetleg elfecsegnék valamit, amit nem szabad, ha máshogy lenne. Mint látjátok elmenni már nem tudtok, az ajtó bezárult, elkezdtek veletek játszani. Ugyanis valamit valamit lefelejtettem mondani... a kastély tele van vámpírokkal. De ne aggódjatok, egyikőtök sem fog meghalni, persze csak ha mindent jól csináltok. A levél hátoldalán van egy térkép, abban a sorrendben haladjatok, ahogy ott van, akkor nem lesz baj. A végén... a végén pedig találkozunk...

Amikor befejezem, és felemelem csodás szemeim a papírról, valahogy akkor tűnik fel, hogy többen is vagyunk./
- Örvendek /mondom a tündérnek és a férfinak, akivel Rab az előbb váltott néhány szót./ Magyar Klára vagyok. És az a p*csa lenyúlta a lézerfegyverem!
/Mikor fejemben újra lepörgetem az üzenet tartalmát, akkor fogom csak fel, hogy csapdába kerültünk.
Köpök egyet a padlóra, és mondok egy pár "szép" dolgot erre a kis játékra. Aztán meglengetem a térképet, és a dekoltázsomba tuszkolom. Oda csak Rab juthat el, tehát biztonságban lesz./
- Nos, javaslom, hogy keressük meg a fegyverem, mert egy ilyen girhes csordát másképp nem lehet megvédeni!/

(43)

/Magabiztosságom álcája átmenetileg valódivá válik, mikor Hirig belémkarol, s cinkos mosolyban kifejeződő boldogság önt el, mikor tudatosul, mire is utal kacsintásával. +Jó vagyok nála!+/
- A tündérek nem vakarcsok, hanem roppant kedves... /Folytatnám a bókolást, miközben megtartom előtte az ajtót, hogy beengedjem az épületbe, azonban szavam elakad, ahogy belépünk a hallba, a Rabbal érkezett barna hajú lány pedig a termet uraló angyalszobor lábától felvesz egy levelet és felolvassa./

- Legalább már tudjuk a nevét... És ha jól értelmezem, nem tévedtem, tényleg látnok. /Súgom Hirig füléhez közel hajolva, míg a lány olvas. Közben óhatatlanul is észreveszem, neki is gyönyörű nyaka van, még tán Cymbeline-énél is. +Főképp, hogy itt van, elérhető közelségben...+ Már épp mozdulnék, hogy ajkammal illessem csodálatos ívét, mikor rám pillant, hát visszakozok. Mindössze csak szememmel üzenem neki, kifejezetten jól esik ez a bizalmas közelség. Mielőtt bármit is léphetne, vagy mondhatna, elhal a felolvasás utolsó hangfoszlánya is, s Rab csinos kísérője ránk pillantva gyorsan be is mutatkozik, figyelmen kívül hagyva, hogy partnere már eleget tett az illem követelményeinek./

- Örvendek! /Húzom mosolyra számat, - amennyiben Hirig enged kibontakozni - megindulván felé, azonban bosszús fintor fut át arcomon, sőt még szemöldököm is összeszalad közönségessége hallatán... és láttán. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a térképet minden nyilvánossá tétel nélkül nemes egyszerűséggel magához veszi, utána pedig még a társaságot is ledegradálja. Érzem, ahogy bőröm lehűl, szemeim pedig égni kezdenek, hát megtorpanva +Nehogy valami ostobaságra ragadtassam magam a közelében!+ merőn a szemébe nézek, s bosszúságomat lenyelve, halvány mosolyt kényszerítek a szám sarkába, úgy teszem szóvá a problémát./

- Már megbocsásson kisasszony, de attól tartok, ezzel a vulgáris hangnemmel mindössze magát minősíti, nem pedig a csordát, aminek - attól tartok, ezt kifelejtette a számításából - jelen körülmények között Ön is tagja. /Szinte érzem, hogy a magamra erőltetett nyugalom lassan lényemmé válik, s hirtelen felhorgadt haragom szépen kihűl, miközben változatlanul mosolyogva folytatom a szinte bocsánatkérő hangsúlyokkal telített kioktatást./ Ráadásul ugyanolyan tagja, mint mi, szerény többiek, akik - azt hiszem bátran nyilatkozhatok mindannyiunk nevében - szintén szeretnénk legalább egy pillantást vetni a kastély alaprajzára, amit Kegyed volt olyan kedves és privát szférájába rejtett.
/Mosolyom már őszintén megnyerő, miközben kérő, de igazából ellentmondást nem tűrő mozdulattal kinyújtom felé tenyeremet./ Tehát lenne olyan szíves és előadná azt a rajzot?

(28)

+ Jé, Mr. Vámpírka rám emelte a tekintetét. Mekkora egy pökhendi alak ez is!
/Nem foglalkozok a hülyeségeivel, miszerint lejáratom magam előttük. Előttük? Könyörgök ezek itt azt se tudják, hogy mi az a kábeltévé, vagy az internet! Nyavalyás falusi banda!/
- Kedves repülő barátocskám! /kezdek bele mondókámba, miközben a levelet is elrejtem a térkép mellé./ Maga és én nem vagyunk egy csordába, ugyanis nem vagyok hajlandó vidékiekkel tárgyalni. Itt nincs MI, csak ÖN és ÉN, meg persze az én szerelmetes Rabraquatom! /Itt Andorra pillantok nagy kacéran, és igyekszem legyűrni a saját Fenevadamat./ Csukja be a földtúró kezecskéjét, és andalogjon vissza ahhoz a kis aranybogárhoz, vagy előkapom egyéb fegyvereim egyikét.
/Mondandóm vége kissé kacérra és félreérthetőre sikerült, és azon veszem észre magam, hogy a melleim között kutatok, majd elővillantom a... a... khm... térképet.
Miután - megjegyzem, csöppet sem kipirult, vagy szégyenlős tekintettel - összegombolom a felsőm, hogy a fontosabb részeim takarásban legyenek, végül magam mögé hajítom a lapot. Nincsen már nálam./
- Előadtam a rajzot, édesem! /vicsorgok a pasasra, majd meglibbentem gyönyörű hajam, és a tündérkére bámulok lenézően./
- Vigyázz vele, kincsem, igencsak erőszakos lélekkel van dolgunk! /intézem szavaim Hirignek.
Aztán a térkép felé pillantok, és titokban abban reménykedek, hogy Rabhoz kerül./

(44)