Re: Szemirámisz függőkertje

by **Rabraquat** Vas. Jún. 12, 2011 7:45 am

*MET - A Jádekő - Előcsarnok, az első csapás után*

/Klári a csarnokban felolvas valami levelet, de gőzöm sincs mit mondd, őt nézem és még a hülye kutyáson fintorgok. Majd elteszi a papírost, amit Arich szóvá is tesz, kissé nyersen. Na jó, elég durván. Aztán persze jön a Magyar virtus.../
+Hú mi van itt, Klári hozza formát. Kár, hogy ezt még nem engedhetjük meg magunknak!+

/Csak nézem, ahogy kiosztja Arichot és felveszi a kesztyűt.. majd a kebleit nézem, ahogy eldobja a lapot. Még szétnézni sem volt időm itt. Ha valaki megpróbálná elkapni, egy szél odébb libbenti, majd idehozza a kezembe. Aztán átnyújtom Hirignek./

- Kicsim, hagyjuk most ezt. Bár igazad van, van elég bajunk így is... később elégtételt vehetsz ha szeretnéd, jó?
/Megpróbálom használni a beszélő képességem, hogy legalább egy picit lecsillapodjon, különben gyorsan vége lesz az idilli kis vakációnknak.../

- Hirig jó barát, majd ő vigyáz a térképünkre... Inkább gyere, nézzük mi van az angyalszobor mögött... Hátha találunk ott... valami kincset:) /Kacsintok rá ravasz mosollyal és elindulok a szobor mögé./

[183]

by **Hirig** Vas. Jún. 12, 2011 8:01 am

*MET - A Jádekő - Előcsarnok - Avagy kellene Merlinnek egy házvezetőnő!*

/Arich oldalán bemegyek a kapun. Kedves mosolyt küldök felé, udvariassága miatt./
+ Nini?! Mégsem haltak ki az udvarias férfiak! +
/Körbenézek a teljesen kihalt teremben. A közepén lévő angyalszobrot aközben nézem meg, mikor Laila felolvasó délutánt tart nekünk.
Fél füllel hallgatom Arichot, és bólintok egyet, helyeselve észrevétele miatt. Már nincs időm szóban is válaszolni a bókokra és a bensőséges helyzetre, mert megint megdermedek. Most nem a félelemtől, hanem a döbbenettől! Persze közben elengedem Arich kezét, aki elhagy./
+ Hogy lehet valaki ennyire vulgáris?! Rab, hol szetted össze ezt a spinét?! +
/Nézek rá hitetlenkedő tekintettel./
- Ez tényleg a csajod?!
/Kérdezem tőle hang nélkül./
+ Nehéz elhinni! +
/Továbbra is meglepetten hallgatom, végig, ahogy oda vissza kiosztják egymást.
Félig felvonom a szemöldököm és lapos pillantásom alól szemlélem a papiros útvonalát./
+ Mi az, hogy Kincsem?! Nem emlékszem, hogy egy tányérból cseresznyéztünk volna! +
/Fut végig az agyamon, de inkább szótlanul veszem el Rabtól a térképet. Nem akarok inkább nyilatkozni ennek a nőnek. Rab valószínűleg megharagudna. Amit nem szeretnék, mert jó barát./
+ Nini?! Mit hallok? Én is az vagyok neki! +

{171}

by **Arich** Vas. Jún. 12, 2011 10:47 am

/Előbb hitetlenkedve, majd aztán csendes rezignáltsággal fogadom Klára kitörését, vagdalkozásával, megvillanó bájaival a legkevésbé sem törődve. A produkciót - mert másnak ezt a hisztit nem nevezném - mindössze egy Rabraquatnak szóló, kérdően felhúzott szemöldökívvel jutalmazom, némán firtatva, ő vajon mit szól a hölgy... nek legkevésbé sem nevezhető kísérője megnyilvánulásához.
+A jelek szerint ez az indulatosság mindennapos nála.+ Nyugtázom a stílust, amivel lekezeli a problémát, tüntetőleg Hirignek nyújtva a kérdéses papírt.
+Rendben, értem én, hogy csak a kiborult lányt nyugtatja ezzel, de azért egy együttérző fintor, vagy szabadkozó mosoly járt volna nekem is!+ Zúgolódok egy kicsit magamban, majd a szobor felé induló párost figyelmen kívül hagyva - nemes egyszerűséggel hátat fordítva nekik - megigazítom a nyakkendőmet s Hirigre mosolygok./
- Attól tartok, hiányzik a hölggyel közös kommunikációs közeg... vagy az eszköztár. /Zárom le az incidenst, majd miután egy láthatatlan, gesztusértékű porszemet lesöprök a vállamról, érdeklődve közelebb lépek tündéremhez./
- Te engedélyezed, hogy vessek végre egy pillantást arra a térképre? /Kérdem tőle évődő kacsintással./

(29)

by **Laila Finisse** Vas. Jún. 12, 2011 7:56 pm

*MET - A jádekő \\ Előcsarnok*

/Nem foglalkozok a többiekkel, hanem inkább szemügyre veszem én is az angyalszobrot. Mikor már ott vagyok, kinyitom tökéletes számat./
- Ha azt mondod, kedvesem, hogy Hirig jó barát, akkor az is. Mostantól kedvesnek kell lennem vele, igaz? /bociszemekkel bámulok szerelmem hármas pupillájába. Ezt az egy dolgot még nem tudtam megszokni benne. Annyira furcsa.../
- Andor, szerintem le kell alacsonyodnunk ehhez az Arich nevű pasashoz is... Ha már túlzottan nyájas vagyok, kérlek, vágj fejbe! /mondom, majd egy gyengéd puszit nyomok az orra hegyére./

(45)

by **Rabraquat** Vas. Jún. 12, 2011 9:23 pm

*MET - A Jádekő - Előcsarnok*

- Nem kell, de kérlek, hogy fogadd el őt picim. /Mondom neki miközben kellemesen andalogva lépkedünk a szobor körül. Semmi különöset nem veszek észre rajta, főleg, mivel Lailat nézegetem./
+Francba, megőrjít ez a csaj. Pont ezért vagyok vele mondjuk...+
- Ugyan, tudhatnád, hogy ezek nem érnek fel hozzánk. Ne szívd a csodás melleidre az ilyet, hiszen neked kell példát mutatnod édes, hogy tudják hol a helyük. /Susogok felé és miközben puszit kapok az orromra, viszonozom ezt az édes kis állára. Közben óhatatlanul is megfogom a popsiját, nagyon csúszós a ruhája... Kisöpröm a haját és szemeit bámulom./
- Ez a Cassandra kap majd az arcocskájára, ha már kijutottunk, és amúgy is hova tűnt a kutyás hülye gyerek? Szerinted is megváltoztam? Olyan furákat beszélek... Még jó, hogy itt vagy nekem! /Közben a haját simogatom, és a vállaira döntve a fejem mondom ezeket el neki./
+Tényleg megváltoztatott ez a siedhe élet, össze kell szednem magam. Hol tombolok, hol meg elfolyok a drágám miatt. Valami nem jó...+

- Remélem egyszer megmutathatom neked a Tündérdombokat, tetszene. Hirig! /Kiálltok a hátul álló Tündéróriásnak./
- Most mi a francot csináljuk? Valaki? Bármi ötlet? Csak haladjunk okoska terve után? Aztán majd lesz valami? Unom már, hogy marinénib
ábúnak néznek... /Felreppenek ragyogás közepette és fentről megnézem, hogy mi van, de semmi, így visszaszállok Klári mellé./

- Most ígérd meg, hogy nem hagysz el soha... nélküled megőrülnék a sok nemnormális miatt. /Tekintetem szinte könyörgő, ilyet sem nagyon láthatott a kicsikém. Most jöttem rá, hogy félek ebben az új világban és csak egy olyan ember van, akibe végtelenül megbízom. Az a nagyszájú és cserfes Magyar Klára! Remegni kezdek egy picit, és átölelem őt, hogy megnyugodjak. Össze kell kapni magam, különben lenéznek a többiek. Laila talán megért, de ő magasabb szinten áll./

[184]

by **Hirig** Hétf. Jún. 13, 2011 1:14 am

*MET - A Jádekő - Csarnok*

/Félrehúzott szájjal, felvont szemöldökkel nézek Arichar, közben megvonom a vállam./
- Vannak még érdekes emberek a világban! Hiszen tudod! Nagy az isten állatkertje, csak a kerítés kicsi!
/Próbálom menteni a leányzót.
Kibontom a térképet és magam is elkezdem áttanulmányozni. Úgy állok, hogy Arich is kényelmesen mellém férjen és jól láthassa akár a térképet, akár engem./
- Mi most itt vagyunk.
/Bökök a fekete-pacás előtérre./
- Legalábbis feltételezem, hogy ez itt az angyalszobrocskát akarja szimbolizálni.
/Nézek fel a térképből Arichra. Lassan végigkövetem arcélét, ajkának, majd orrának ívét, szemei metszését. Próbálom visszahozni magamba azt az érzést, hangulatot amit Graefit megjelenése előtt éreztem.
Bármennyire is impozáns látványt nyújt a vámpír, nem megy. Jól esik közeledése, de olyan játék ez számomra, amit nem élvezek igazán.
Mielőtt évődésbe kezdenék megint Arichal, Rab megzavar. Elkapom a fejem és tekintetemmel barátomat keresem./
- Nekem sincs ingemre, hogy játékszernek használnak, tudod jól! Amondó vagyok, hogy nézzünk körbe, hátha ráakadunk valamire. Viszont ha itt tényleg vérszívók rohangálnak fel s alá akkor inkább maradjunk együtt. Nem hiszem hogy olyanok lennének itt mint Kira, vagy Arich. Főleg, hogy itt van Graefit is.
/Az említett felé nézek, megvetően./

{172}

by **Arich** Hétf. Jún. 13, 2011 8:28 am

- Alacsony a kerítés... Ez jó... Megjegyzem!
/Kuncogok egy sort Hirig megjegyzésén, majd figyelmemet a térkép köti le. Túlzottan azért nem sokáig, egy pillantás után inkább csendes élvezettel figyelem, ahogy magyaráz és ujjával mutogatja az amúgy is egyértelmű rajzon a helyzetünket. És akkor... pillantásunk találkozik. +Talán megérezte, hogy nézem?+ Szemeimből süt a csendes öröm, amit látványa okoz, s már éppen mondanék valami, a helyzethez illően szívhez szólót, mikor Rabraquat megzavarja a pillanatot./
+Hogy ennek is most kellett...!+ /Kapom felé bosszús pillantásomat, majd határozott hangon - bár korántsem olyan hangerővel, mint az előttem szólók - kimondom első gondolatomat./
- Egy biztos, feleslegesen nem lehet jó felhívni magunkra a figyelmet. /Rosszallóan nézem, ahogy magasba röppen, végül csendesen szólok Tündéremhez, miközben tekintetemmel Graefitot, vetélytársamat keresem, akiről szinte már meg is feledkeztem. +Szentséges szűz! Már szinte az volt az érzésem, hogy eltűnt...+/
- Köszönöm az elismerést, amit a megjegyzésed sugall, /Mosolygok végül Hirig szemeibe./ igyekszem majd megszolgálni. Felajánlhatom karomat /emelem meg hívó mozdulattal behajlítva a kérdéses testrészt/, bármily csekély védelmet is nyújthat jelen körülmények között. Persze, csak ha nem érzed tolakodásnak...

(30)

by **Rabraquat** Kedd Jún. 14, 2011 6:56 am

*MET - A Jádekő - A torony tetején*

+Hát ez meg hova megy? Nana, barátocskám, azt írták maradjunk együtt!+
- Helló! Úgy tűnik Graefit megunta a várakozást! Gyertek ti is!

/Mondom elég hangosan, hogy mindenki megértse. Klári felé fordulok és kacsintok azokba a gyönyörűséges szemeibe, majd elindulok a lépcsőhöz, ahol Morcoska eltűnt. De mire már utolérem, éppen feláll ültéből, majd dúlva-fúlva elsiet felfelé./
+Mi van Dulifuli? Csak nem "beszótak" végre?+ /Látom, hogy valami nyíl vezet felfelé, amit a falra rajzoltak, így tovább követem, a közben a kanyarokban el-eltűnő alakot./

- Drágám, ne haragudj, hogy ide jöttünk, ha tudtam volna... /Kérek bocsánatot út közben Lailatól hátranézve. Kissé megunom, a több perces sétálást a lépcsőkön és felrepülök a lépcső tetejére miután magamhoz ölelem./
- A mindenit! Egész jól néz ki a város innen. Lehet megveszem ezt neked édes!

[185]

by **Hirig** Kedd Jún. 14, 2011 11:50 pm

*MET - A Jádekő - A Torony, avagy Aranyhaj is elveszett?!*

/Megsimogatom Arich arcát amikor bosszankodik Rab feltűnési viszketegsége miatt./
- Ne neheztelj rá nagyon! Már biztosan tudják, hogy itt vagyunk. Nem kell ehhez Rab személye.
/Szememben az anyai törődés fénye csillan, egy megmagyarázhatatlan mély sötétséggel keveredve./
- Attól, hogy nem látod az árnyékban megbúvó ellenéget, még ott lapulhat!
/Mondom halkan. Belekarolok a felajánlott karba. Gyengéden simulok hozzá, majd határozottan elindulok a toronyba fel. Nem húzom és nem rángatom magammal Aricht, de ellentmondást nem tűrő léptekkel haladok fel./
- Azt a medált, jobb lenne ha nekem adnád Szívem-csücske!
/Mondom Graefitnek mikor észreveszem, hogy elsüllyeszt egyet. Nem törődik velem, szó nélkül tovább lohol./

{173}

by **Arich** Szer. Jún. 15, 2011 10:28 pm

/Csendes ujjongással fogadom Hirig simulását, azonban mire kiélvezném a csendes egymáshoz intimitást, már szolidan magával is ragad./
- Akkor ezek szerint követjük a térképet... +És Cassandra terveit.+ /Súgom a fülébe csendesen somolyogva, miközben felfelé lépkedünk, kart karba öltve. Hogy biztosan lépkedhessen - s kifejezzem bizalmasnak tekintett viszonyunkat - szabad kezemet karomba öltött kezére teszem, úgy kísérem fel. Az erkélyre lépve aztán ismét megtörik a varázs, ahogy Hirig Graefitre förmed. Szerencsére a férfi nem reagál, csak ismét a lépcsőnek indul, így alkalmam nyílik leszakadó tündéremnek felkínálni az elsüllyesztett rubin ékszer párját, egy szolid gyémántos nyakéket./

- Remélem, nincsen ellene kifogása senkinek, hogy Hirig hozza... /Pillantok beleegyezést várva Rabraquaték párosára, különösen a hisztijéről híres Klárára./ Máson úgysem mutatna ilyen jól. /Súgom már Hirig szemeibe pillantva, mikor beleegyezésüket meg sem várva a nyakába kapcsolom az ékszer láncát. Pillanatig tétovázom, aztán arcát kétoldalról finoman végigsimítva veszem el kezemet, önmegtartóztatóan legyűrve a késztetést, hogy nemes egyszerűséggel megcsókoljam./
- Próbáljunk meg együtt maradni... Vagyis követni kutyás barátunkat. /Intek ezután Rabraquaték párosának előreengedő mozdulattal a lépcső felé, ahol az említett eltűnt. Tündéremnek ismételten felajánlom karomat, majd megindulok a páros után./

(31)

by **OldMan** Csüt. Jún. 16, 2011 7:30 am

*MET - A Jádekő - 06.16.-i mesélői post*

A toronyból a földalatti parkolóba érkeztek. Több gyönyörű kocsit is találtok itt, sőt Rab pár helyes az övéhez hasonló motorra is felfigyelhet. Azonban van valami ami elvonja a figyelmet a csoád gépekről. A falra különös jelek vannak felfestve, embervérrel... a fémes szag még érződik a levegőben. Hamarosan a testeket is meglátjátok. A parkolóban a parkolós fiúk szanaszét szórt darabkái hevernek. Graefit csak belerúg egybe, aztán megrázza a fejét.
- Nyamvadt vérszívók... - a kutya körbefut, majd megáll egy jel előtt és meredten bámulja. Ez a jel más, mint a többi, szintén rózsaszín filccel íródott. Egy kislány ábrázol, aki egy ajtóra mutat.
Észrevehetitek, hogy Graefit kissé hátra marad és a rubinfüggőt nézegeti. Ha valamelyikőtök ránéz gyorsan elrakja. Majd megindul azon az ajtón át, amerre a kislány mutat. A kutya felfal egy lábat, majd követi a mágust, aki egyikőtökre sem figyel igazán.

by **Rabraquat** Csüt. Jún. 16, 2011 7:39 am

*MET - A Jádekő - parkoló*

/Látván, hogy mindkét nyakék elkelt és ez Lailára negatív hatással van, gyorsan megmentem a helyzetet./
- Drágám, nem kell neked az az bóvli, veszek neked sokkal szebbet... és ami most a nyakadban van... köszönöm, hogy hordod!
/Mondom neki kedvesen, miközben elhúzom Arich közeléből. A kutyás barátunk elszelelt, így utána indulunk. Laila szerencsére úgy gondolja, hogy nem érdemes rá szót fecsérelni, persze az arca elég beszédes így is. Simogatom őt közben és meg-meg puszilgatom, hogy nehogy újra kezdje. Közben úgy gondolom, hogy jól áll Hirignek a cucc, kérdés, hogy mikor pici lesz mi lesz vele... erre azért elmosolyodok magamban.

Leérünk egy parkolóba... ami tele van hullákkal és szuper járgányokkal, amik sajnos nem tudják elvenni a hirtelen jött hányingerem. Laila is befogja az orrát inkább, de nem tudok rá figyelni. A vérszag és a hullahegy közepén lakmározó pokolbéli kutya kissé kiborít, így megállok a lépcső alján és figyelem Graefitet... Bevárom a többieket, hátha tudnak valami okosat mondani... addig pedig öklendezem az egyik sarokban./

[186]

by **Hirig** Csüt. Jún. 16, 2011 8:19 am

*MET - A Jádekő - Parkoló, avagy mindenhol hullák*

/Egy kis ideig szemlélem a nyakéket, mit Arich rám aggat, babrálok vele egy kicsit, ujjaim között pörgetem a medált. Miután kigyönyörködtem magam benne felnézek a fiúra./
- Köszönöm a bizalmad!
/Közel hajolok hozzá, mikor arcomat simogatja. Szemembe újra visszatér a csillogás. Mely most a kacér és pajkos fényt látatja a szememben./
- Talán lesz rá alkalmam, hogy viszonozzam kedvességed!
/Bele karolok Arichba és mosolyogva indulok lefelé./
+ Még a végén megkedvellek! +
/Gondolok bele jobban a dolgokba. Hagyom, hogy most Ő vezessen le a parkolóba.
Ahol egy pillanatra megfordul velem a világ. Majdnem elhányom magam. De sikerül türtőztetnem magam. Meglepő módon, nagyon könnyen megy. Ahogy veszek egy mély levegőt már el is múlik a rosszullétem. Kibontakozom Arich karjából és oda lépkedem Graefit mellé./
- Legyenek bármilyenek is a vérszívók, te sokkal gerinctelenebb vagy náluk!
/Veregetem meg a vállát, majd hagyom, hogy szótlanul tovább mennyen a feje után.
Hideg megvetéssel nézem a holtesteket, a csomó vért körülöttem. Nagyon lassú mozgással körbejárom őket./
- Ezek csak szerencsétlenül járt bolondok Rab! Ne is foglalkozz velük!
/Mondom hidegen, bár nyugtatónak szánom a kijelentést./

{174}

by **Arich** Csüt. Jún. 16, 2011 9:22 am

- Ó, az alkalom folyamatosan adott! /Mosolygok Tündéremre, mikor belépünk a lépcsőre./ Csak rajtunk múlik, kihasználjuk-e... /Duruzsolom a fülébe más, nem kevéssé szuggesztív megjegyzésekkel együtt lefelé haladtunkban sokat sejtetően, azonban mielőtt Hirig bármit reagálhatna, letaglózó látvány sodorja el a varázsos hangulatot, ami érzésem szerint már kezdett kialakulni.
Várakozásommal ellentétben nem leszek rosszul a mészárszék szagától, látványától. Természetesen, érzem azt az édeskés bűzt, amit a holttestek és darabkáik árasztanak, azonban tudatom peremére szorítja az a kellemes illat, ami a vérrel rajzolt jelek környékén terjeng./
- Ti is érzitek? Mintha... /Beleszimatolok a levegőbe./ Mintha egyfajta Sangria lenne... Bár elég gyenge... Mélyen a bűz alatt... /Csendesedek el, ahogy észreveszem, igazából nem méltatnak figyelemre, mindenki a rosszulléttel küzd. Egyedül Graefit és kutyája tör előre célirányosan, hát a többiekhez lépve igyekszem lelket verni a meggyengült társaságba./
- Csak remélni tudom, hogy ilyen borzalomra nem leszek képes... /Lépek Hirighez, hogy vállára tett kézzel igyekezzek némi lelkierőt önteni bele./ Akármennyire is megszokom ezt az új világot... meg a vámpírságot, járjon bármivel is.
Viszont /intek Graefit és bájos kutyusa után/ igyekeznünk kellene, ha nem akarunk szétszakadni. /Gyorsan konstatálom, hogy utolsó megjegyzésem kissé kétesre sikerült, hát tréfának szántnak igyekszem beállítani: mosolyra húzom ajkaimat./

(32)

by **Rabraquat** Csüt. Jún. 16, 2011 10:28 pm

*MET - A Jádekő - parkoló*

/Hirig próbálja visszatuszkolni a szavaival feltörekedni kívánó gyomortartalmamat +Még csak az kéne! Szuper volt az ebéd!+ amikor bevillan valami elborult elmémbe. Hirtelen felragyogok és hasonlóan a főnixes fickónál tapasztaltakhoz, egy finomabb levegő örvényt kerítek magam köré, ami elviszi a rossz szagokat. Egy pár másodperc múlva már jobban is leszek, de még nem teljesen, így csak figyelem, ahogy Graefit elviharzik. Elindulok után, nehogy már itt hagyjon, még a végén learatja a dicsőséget. Ahogy közeledek a nyílás felé, ahol eltűnt úgy kezdek egyre jobban magamhoz térni. A végére már el is vigyorodok egy picit, és Lailat kísérem tovább./

[187]

by **Arich** Pént. Jún. 17, 2011 3:22 pm

/Rabraquaték közelébe lépve óhatatlanul is feltűnik, hogy a levegő kifejezetten aktívan mozog, valahogy a bűzzel terhelt helyiségben is friss szólamokkal telítődik, pedig a kijárat még odébb van, hogy ténylegesen azzal lehetne magyarázható. +Repül, szelet táncoltat, csak nem varázsló? Meglehetősen extravagáns egyébként is a megjelenése, biztosan a mágia az oka... Ha lehet hinni az irodalomnak, visszahat a használójára.+ Elgondolkodó pillantást vetek az ajtó mögött eltűnő démonkutya nyomára. +Te Graefit vajon mi vagy? Sátánista? Vagy esetleg ördög?+ Kissé megborzongok, ahogy megérint az esetlegesen mögötte álló hatalom létezésének lehetősége, de igyekszem nem kimutatni, mikor Hirigre mosolyogva ismét kimódolom, hogy kezéhez érhessek: szelíden a friss levegő s ezáltal a kijárat irányába tuszkolom./
- Gyere, jobb lesz odakint...
/Mondom, s csak csendesen fohászkodhatok, hogy ne egy újabb vérfürdő helyszínére érkezzünk./

(33)

by **Jóindulat** Pént. Jún. 17, 2011 3:27 pm

4. Kripta

Az ajtón amikor mind átléptetek, az bezárul mögöttetek. Itt egészen sötét van, de amikor kissé megszokja a szemetek a homályt, akkor tudatosul bennetek, hol vagytok... Egy sírkamrában. A koporsók teteje le van véve. ha valamelyikőtök közelebb megy, az láthatja, hogy mindegyik koporsónak van lakója... egy-egy halottsápadt alak. Nők és férfiak vegyesen. Egyikőjük sem moccan, mind mintha aludnának.
Graefit az egyik koporsóhoz lép és végigsimít a benne fekvő nő arcán. A nő szemei kinyílnak és elkapja a mágus kezét, aztán a keze lehanyatlik, a szeme pedig megüvegesedik.
- Ne nyúljatok a sírokhoz! Jobb lenne, ha hátrébb mennél vámpír, mert rád is hatni fog a varázsom... állj a sidhe mellé, az övé talán elnyomja! - közli a varázsló Arich-kal, majd a kezét a kutya fejére teszi. Az eb körberohan a szobában és amelyik sír mellett elfut, afölött egy kereszt izzik fel egy pillanatra, majd szétfoszlik a levegőben.
- Kicsit még aludni fognak, de nem tudom meddig...
Ezzel tovább is siet, ki az egyetlen kivezető ajtón. Az eb rátok néz vörös szemeivel, majd követi a gazdáját.

by **Rabraquat** Szomb. Jún. 18, 2011 11:22 pm

*MET - A Jádekő - Kriptában*

/Átmászunk a hullákon - szerencsére szag, hála nekem nincs - Lailaval, aki nem tudom miért, de csendes amióta elhagytuk az előcsarnokot. Talán túl sok ez neki, nem lehet tudni. De nem kérdezem, mert akkor sértésnek veszi és ki fog osztani. Így bemegyünk a következő ajtón. Már azt hittem minden oké, amikor bezáródik mögöttünk az ajtó./
+F*sza! Piroska neked véged, remélem tudod! Már ha kijutunk élve.+

/Ahogy körbenézek sírokat látok, közben kutyás barátunk - most már tuti valami varázsló vagy ilyesmi - elaltatja a benne fekvőket, majd újra elszelel. Én közben védem a többieket valahogy... Állítólag./

- Tényleg? Aludni? A hullák? Ha most értenék a tűzhöz is már égnének! Biztos, ami biztos. Amúgy ez a Graefit tényleg nem normális! /Nézek rá Hirigre együtt érzően, majd elindulok utána, ölelve Lailat./

[188]

by **Hirig** Vas. Jún. 19, 2011 6:01 pm

*MET - A Jádekő - Kripta*

/Arichba karolva, csendben sétáltam át a véres "étkezőből" a hulla nyugodt "hálószobába". Jelen helyzetben, nem igazán tudott meghatni a látvány. Vámpírtársam vállára hajtottam a fejem, onnan néztem végig Graefit önkéntes "esti mese" felolvasását, és a kedvenc háziebe kilométerhiányának leküzdése érdekében tett köröket.
Rab megjegyzésére egy egyszerű, ámbár igen hatékony közlésformával válaszoltam.
Fejem mellett elkezdtem körözni mutatóujjammal, hogy ez az alak hülye! Majd még jobban belefúrtam magam Arich karjába./

{175}

by **Laila Finisse** Vas. Jún. 19, 2011 9:57 pm

*MET - A jádekő \\ Kripta*

/Ez nekem túl sok. Legalábbis annak a Klárinak, aki ide belépett. Fejemben a fájdalom megint fellángol, őrjítő tehetetlenségbe rántva. Jobb kezemmel a nyakamhoz kapok, miután Graefit hű barátjával együtt távozik. Idegesen markolászom a blézert, és a nyakláncomat a nyakam környékén./
- Szerelmem! /suttogom a szavakat. Nem akarom megzavarni a holtakat, még ha hamarosan újra felkelnek is./ Van valami, amit még nem mondtam el neked, de képtelen vagyok rá. /Hosszan a szemébe nézek, de kezemet még mindig nem veszem le tökéletes nyakamról./
- Szeretem ezt a nyakláncot /mondom végül, majd elfordulok tőle szomorkásan./

(46)

by **Rabraquat** Hétf. Jún. 20, 2011 6:22 pm

*MET - A Jádekő - A kriptában*

/Ahogy kifelé mentünk a "hálóteremből", Klári felém fordult és nagyon el akart mondani valamit. Látszott az édes kis szemében, hogy most valami nagyon megmondós jön, bár nem a kiabálós fajtából. Aztán csak annyit mondott, hogy szereti a nyakláncot, amit tőlem kapott, majd elfordult./

+Mi lelte szegényt. Biztosan nem ezt szerette volna mondani. Nem tudom mi lenne a jó, erőltetni, vagy majd, ha szeretné elmondja? Nem is emlékszem, hogy viselkedett-e így valaha. Mondjuk sosem voltunk hullákkal teli kastélyban, amik akár utánunk is jöhetnek... Lehet, hogy fél? Én is. Csak nem mutathatom meg neki, mert akkor kibe kapaszkodna? Kihez bújhatna védelemért, ha nem a nagy siedhe-hez. Sajnos vissza már nem fogunk kerülni és ez egyre jobban megvisel. Most jövök csak rá, hogy minden ismerősöm ez az egy leányzó maradt, akit eddig is mindennél jobban szerettem.+

/Megölelem szorosan és kitörlöm a szememből a felgyülemlett könnycseppet, lehetőleg úgy, hogy ne lássa. Így haladunk tovább, a siedhe és a vadászlány, a pokoli kutya nyomában./

- Örülök neki, nagyon! /Mondom alig hallhatóan krákogva egy kissé, a gombóc a torkomon lassan oldódik fel. Majd megköszörülöm és már újra a fesztelen Andornak próbálom tettetni magam, kisebb-nagyobb sikerrel./

- Én is szeretlek! /Suttogom a fülébe és megpuszilom a fülcimpáját./

[189]

by **Arich** Kedd Jún. 21, 2011 12:06 am

/Ahogy belépünk a kriptába, az ajtó becsukódik mögöttünk. Az ostoba rémfilmekből ismert rémülettel kapom hátra a fejemet, hátha meglátom azt a valakit, aki mögöttünk érkezik... Vagy épp gondoskodik arról, ne tudjunk visszamenni. +Már elkezdtek játszani veletek...+ Rémlik fel Cassandra levele, hát csendes szusszanással fordulok vissza, hogy szemügyre vegyem, hova is rángat magával Graefit.

Néma rémülettel tudatosul bennem, hogy sors... pontosabban fajtársaim fekszenek a szép rendben sorakozó koporsókban. Ahogy az egyik +...nő?+ megragadja a férfi karját, mozdulnék, hogy segítséget nyújtsak a démonkutya gazdájának, de mire megmozdulnék, a támadó vissza is hanyatlik. Csodálkozástól tétován, néma csendben engedelmeskedek a felszólításnak, hogy húzódjak közelebb... +Kihez is?+ Keresgélem, ki vagy mi az a sidhe, s ahogy a többiek önkéntelenül is Rabraquatra pillantanak, konstatálom, hogy ő lesz az, akiről szó van. Közelebb lépek hát, de vagy hitetlenkedésem, vagy az elképzelés hibája okozza, esetleg késedelmes reagálásom, mindenesetre érzem, ahogy elcsöndesedik a világ s másra sem vágyom, mint aludni, aludni még egy kicsit, csak pár percet... Mint valami lusta kölyök, akinek nem akaródzik felkelnie.

Szerencsére nincsen érkezésem letenni a fejemet, Hirig már finoman rángat is magával a távozó Graefit után. Ahogy eszmélek a csendes révületből, mintha csak az előző gondolatmenetemet folytatnám, kérdezem meg az oldalamon sétáló Tündéremtől:/
- Jól értelmezem, a sidhe a varázsló megnevezése? Vagy ez túlontúl vulgáris neki és inkább csak megsértődik rajta?

(34)

by **Jóindulat** Kedd Jún. 21, 2011 12:12 am

5. Bálterem

Ahogy a másik termet igen gyorsan elhagyva átrohantok az ajtón cseberből vederbe csöppentek, sőt a helyzet csak rosszabbodik...
Amikor végre mind átértetek, egy bál közepén találjátok magatokat, csak éppen ez nem olyan bál, amilyenre ti számítottatok. A falak vérrel vannak telespriccelve és a táncoló vonagló párosok ruhája is vértől nedves. Néhány arc felétek pillant, amikor beléptek.

Graefit azonban felemeli a rubinfüggőt és maga elé tartja. A vámpírok dühösen sziszegve hátrálnak el a közeléből. Furcsa módon hozzátok siet, így töletek is eltávolodnak a vérszívók.
- Maradjatok mind mellettem, akkor nem lesz baj! Sidhe fogd a függőt és vezesd bele a mágiád! - veti még oda foghegyről. Kétgyűrűs szemén látszik, hogy koncentrál.
Közben lassan a másik ajtó felé hátrál és int nektek, hogy kövessétek. Az ajtóban azonban egy lány fekszik. A kutya leül mellé és szomorkásan vonyítani kezd. Graefit csak ránéz, az arca feszült.

- Hozzátok a lányt! - int Hirignek és Arichnak, meg Lailának. Ha Rab is használja a függőt, az övé szikrázó fehér fénnyel izzik föl, szintén elűzve az egyre dühödtebben vicsorgó vérszívókat. Az egyik felétek dob egy letépett emberfejet, ami mindenkit összefröcsköl vérrel, majd a mágus lábánál áll meg. Ő nem törődik vele, várja hogy a lánnyal kiérjetek az ajtón, aztán utánatok siet.

by **Rabraquat** Kedd Jún. 21, 2011 1:35 am

*MET - A Jádekő - a bálteremben*

+Azt a rohadt életbe!+
/Már majdnem elsikkantom magam, mikor látom, hogy a szerelemem is megtorpan a látványtól.
+Maradj erős, maradj erős!+

/Graefit megvéd minket és utasít a nyakék használatára./
+Most az egyszer te nagy legény. Csak mert nagy sz*rban vagyunk!+

- Hirig, légyszi' add ide azt a nyakéket!
/Hirig készséges most is és a kezembe nyomja. Nagyon nem figyelem a reakcióját, inkább felragyogtatom a mágiámat és iderendelek három elementált./

- Vigyázzatok rájuk! /Jelölöm ki a három társamat majd rákoncentrálok a nyakékre. Fehér fény tör fel belőle, hirdetve próbálkozásom sikerességét. A vámpírok - mert biztosan azok - el is hátrálnak. Próbálok erősen koncentrálni, miközben néha látom, hogy az elementálok a védenceik körül sürgölődnek. A többi már többiek dolga. Én fényességgel ragyogva vigyázom a bőrünket./

[190]

by **Hirig** Kedd Jún. 21, 2011 2:27 am

*MET - A Jádekő - Bálterem, avagy mindenhol várszívók*

- A sidhe a fajtájának a neve. Úgy ahogy Te vámpír, én meg tündér vagyok.
/Magyarázza Arichnak a félreértését./
- Vannak még rajtunk kivül már lények is, de ha nem bánod ezt nem itt és nem most kezdeném elmagyarázni.
/Mikor a bálterembe érnek egy pillanatra megtorpan. Lassan, megvetően néz körbe./
- Mocskos vérszívó rohadékok!
/Morogja az orra alatt. Félig felvonja Graefit utasítgatásaira a szemöldökét, de egyebet nem tesz.
Rab kérésére, leveszi a medált a nyakából és oda adja neki, majd Arichra és a körülöttük megjelenő levegő elementálokra tekint./
- Nem kell tartanod az itteniektől, de légy óvatos.
/Mondja Arichnak. Kibontakozik a karjaiból és hagyja, hogy ha akar menjen eleget tenni Voldemort kérésére./
- Engem ne ugráltass Életem! Cseppet sem érdekel az a lány! Felőlem maradhat ott ahol van!
/Feleli hidegen Graefitnek mégis reagálva utasítására.
Magabiztos, távolságtartó, rideg tartással áll./

{176}

by Ajánlott tartalom