Re: Fősugárút

by **Nemesis** Szomb. Jan. 08, 2011 9:05 am

A két idegen félre sétál veled, és ahogy azt vártad, valóban megnyílik előttetek az út. Közben az emberek furcsálló pillantásokat vetnek rád, egyesek jobban megbámulnak, ám valahogy jobban lefoglal az a tény, hogy mikor ez a kellemes úriember rád pillant, még mindig felforrósítja a bőrödet, ám eddig sosem érzett formában. Mintha a lelkedet ragadta volna meg, mintha a lelkedbe pillantana bele és nem a testedet látna. És ha hagyod magadat, ha megint egy másodpercig szemébe mersz nézni. Ködösnek látod tekintetét, mámorítóan ködösnek.

Talán kedved támadna hosszasan szemezni vele, ám hirtelen oldalt fordítja fejét és fülelni kezd, úgy, mint aki meghallott valamit… Talán valaki szólította a nevén és neked ez fel se tűnt? Ám veled ellentétben ezt társa, mintha észre se venné, vagy mondhatni semmibe veszi, mint tesz éppen Lucius.

- Mi a fene ütött már megint beléd? – kéri számon a nyúlánk termetű fiú. Élesen elüt társától, mintha valami kellemetlen rezgés venné körbe, amitől olyan érzésed támad, hogy veszélyes, tőle tartani kell.

- Nekem most mennem kell – jelenti ki elbűvölőd, majd a következő pillanatban megfordul. Még azt látod, hogy társa utána nyúl, megpróbálja megragadni a karját, hogy a másik nehogy elrohanjon, ám Lucius olyan gyorsan teszi meg a következő lépést, hogy még szemmel is alig bírod követni, nem hogy mozdulattal. Ugyan így jár ezzel a rendőr is.

Akaratlanul is egyedül maradsz vele, aki mintha… most veszítene abból az erőből, melyet eddig láttál rajta, mely eddig olyan ijesztővé tette. Most mintha vegyes érzelmek játszanának benne: csalódott, ugyanakkor az is kiütközik arcvonásaiban, hogy unja ezt a helyzetet, mintha nem először történne ilyen… és… ami a legfurcsább zavarban van. Ez töri meg az eddigi rideg, tartózkodó kisugárzást. Halvány pír borítja el az arcát, közben lassan feléd fordul.

- Ezek a látnokok… / Úgy tesz, mintha érdektelenül vonná meg vállát, közben enged el feléd egy kényelmetlen mosolyt. /
- sose tudja a humán, hogy milyen gondolatok rejteznek tekervényes elméjükben. / Kezét nyújtja feléd. /
- Minden esetre / próbál felülkerekedni zavarán, ám ez nem megy neki, sőt talán még vörösebb is lesz. – Örvendek a találkozásnak, kisasszony! Hívjon nyugodtan Darknak.

Mire befejezi mondatát, már lehullik rólad a másik férfi hatása, habár továbbra is olyan érzésed van, hogy szívesen segítenél neki, ám nem tompítja le elmédet, mint ahogy azt akkor tette, mikor a szemedbe pillantott, vagy megérintett, vagy akár szólt hozzád.

by Vendég Szomb. Jan. 08, 2011 11:57 pm

/Minden bizonnyal bizarr látványt nyújthattam, fekete, vékony öltözékemben a téli hóesésben. A hajam kezdett hasonlítani egy dalmata kinézetéhez, a selyemruhám alja pedig hiába fogtam, egyre jobban kezdett vizesedni, ahogy sétáltam. Ugyan hideg volt, és tudtam, hogy fáznom kellene, mégsem érzetem semmit. Talán a sokktól, hogy voltaképpen még mindig nem tudtam, hova keveredtem, de az is meglehet, hogy csupán az új testem nem szokott reszketni.
Ahogy sétáltam nem foglalkoztam a furcsálló tekintetekkel, sem a tájjal. Csak mentem, nem tudtam hová tartok, de oda határozottan mentem. Nekem úgy tűnt, mintha órákon keresztül mentem volna, ám minden bizonnyal csak néhány perce voltam úton, mikor megbotlottam, és arccal előre estem bele a puha, bársonyos hóba. Olyan hirtelen történt, hogy elkezdtem nevetni, holott legszívesebben zokogtam volna. A hátamra fordultam, és ha már úgyis lenn voltam a földön, hamarjában csináltam egy hó angyalkát. Miután már ezzel is végeztem csak feküdtem és bámultam az eget. Fogalmam sincs mennyi ideig feküdtem ott, csak arra emlékszem, hogy valami puha dörgölődzött a kezemhez. Erre eszméltem, és ültem föl. Szegény kiscica, akit az előbb a kezemnél érzetem, igencsak meglepődött azon, hogy felültem, mivel rögtön elkezdett hátrálni./
- Ne, ne félj tőlem. Cicicc! Cica, cicicicc! /Próbáltam magamhoz csalogatni. Óvatosan, lassan kinyújtottam a kezem, miután ráültem a térdeimre./
- Cicicc, cica Cicicc! /Folytattam tovább a magamhoz édesgetést. Voltaképp szép macska volt. Egy kicsit olyan volt, mintha zebra lenne. Fekete alapon fehér csíkok borították a testét, és volt neki négy icipici zoknija is.
Lassan közeledett a kezem felé. Látszott rajta, hogy nagyon, de nagyon fázik. Szerettem volna segíteni neki, magamhoz ölelni és felmelegíteni. Ám, amint hozzá ért a kezemhez, összeesett. Először csak az hittem, játszik. Közelebb kúsztam hozzá, rátettem a kezem, de nem éreztem már semmit. Sem szívdobogást, sem melegséget, de még csak lélegzetét sem./ +Mi... mi történt? Csak nem én tettem vele valamit?
/És itt már nem bírtam ki zokogás nélkül. Nem értettem semmit. Csak sejtettem, hogy én tehettem a cicával valamit, de nem tudtam biztosan. Csak éreztem, hogy én már nem ember vagyok, hanem szörnyeteg./

(2)

by **Bettina Twerpsnoogy** Kedd Jan. 11, 2011 4:43 am

/Lucius elmenetelével egy időben visszatért minden gondom, bajom. Ráadásul ott maradtam a társával, akit magamban csak úgy hívtam "A fura". Mivel nem akartam vele semmilyen módon érintkezni, pláne azt, hogy hozzám szóljon, elhatároztam, hogy folytatom utam Seath háza felé. Már épp ott akartam hagyni, mikor feltűnt milyen bénán áll ott, nem azt a határozottságot láttam az arcán, amit akkor, mikor olyan keményen rászólt Luciusra. Ekkor felém fordult, és közölte, hogy Lucius látnok, de úgy mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon./ +Szuper! A pasi aki bejön nekem egy agyturkász.+ /gondoltam. Miután kezet fogtam vele, be is mutatkozott, Darknak hívják. Már nem is bántam annyira, hogy Lucius elment. Mérhetetlenül idegesített, hogy belelátott a fejembe, hiszen semmi köze a dolgaimhoz. És ha nem ment volna el, nem ismerkedtem volna meg Dark-kal.
-Miért kellett a barátodnak elmennie? /csúszott ki a számon.
{25 + 30 toborzóv.}

by **Nemesis** Kedd Jan. 11, 2011 9:21 am

Dark úgy tűnik, csak nehézkesen képes leküzdeni a rátelepedett zavart, ám végül mégis túlteszi magát azon, hogy kettesben maradtatok és végre tényleg, barátságosan elmosolyodik, anélkül, hogy megpróbálna belemászni a fejedbe. Legalábbis látszólag biztos, mert koránt sincs annyira lenyűgöző hangja, mint a társának.

- Örülök, hogy találkoztunk, Twerpsnoogy kisasszony… / mondja a hétköznapi formulát ám, sokkal lelkesebb, mint egy átlagember. Mintha tényleg örülne. Aztán egy pillanat múlva újra zavarba is jön. /

- Vagyis… Hogyan szeretné, hogy szólítsam? / kérdezi óvatosan a biztonság kedvéért. Valószínűleg nem szeretné még kellemetlenebbé tenni a szituációt, mint amennyire kellemetlen.

Majd, mikor lezártátok a teljes bemutatkozó kört, akkor természetesen válaszol feltett kérdésedre is:

- Öhm… Nos, nem tudom. Ő olyan fura néha / vállat von, úgy tűnik, hogy nem tudja jobban megmagyarázni. /

– Látja a jövőt, és ilyenkor a jelen megszűnik számára létezni / magyarázza még mégis legjobb tudása szerint. /

- De ha kíváncsi rá, esetleg után mehetünk / biccent a fejével az egyik irányba, valószínűleg amerre a másik eltűnt. /

- Szerintem nem venné zokon, ha egy tisztes állampolgár meglátná őt munka közben / kacsint játékosan. /

Svisys Senra: Összezuhanva ülsz a padkán. Sajnos az emberek olyanok, hogy cseppet se érdeklődnek az emberek felé, így könnyen elsiklanak amellett, hogy milyen állapotba kerültél. Egészen addig, míg egy harmincas hölgy oda nem jön hozzád.

- Mi a baj, gyermekem? / kérdezi barátságos hangon, miközben hegyes füle mögé tűr egy ezüst színű tincset. A hölgy vastag medvebőr bundát visel, viszont a lábszáránál feltűnik, hogy azalatt fekete színű, több rétegű szoknyát visel, valamit egy hegyes sarkú lábbelit. Masságát tekintve karcsúnak tűnt. A szemszíne pedig három színkörből állt: egy lilából, egy feketéből és egy sápatag sárgából. /

- Csak nem meghalt a cicád? / guggol le melléd. Ő is olyan abszurdnak tűnt, mint Te: egy felsőkör tagjának tűnő, jól ápolt úri hölgy, csillogó zafír ékszerekkel, és fehérarany foglalattal, ritkán tesz ilyet. Viszont… volt valami egyértelmű hasonlóság közöttetek.

by Vendég Kedd Jan. 11, 2011 10:07 am

/Egyre csak sírtam, és sírtam. Valahogy nem tudtam abbahagyni. Hiába akartam, nem tudtam a záporokban folyó könnyeimet elállítani. Arcomat a kezembe temettem, és próbáltam nem zokogni. Azonban minél jobban próbáltam, annál jobban eleredtek a könnyeim.
Ám, hirtelen meghallottam egy kedves, női hangot. Fölemeltem a fejemet a kezemből, és fölnéztem az idegenre. Könnyes szemeimmel, ugyan kicsit homályosabban láttam, de mégis megláttam a nő különös szemének a színét./ +Milyen különös... és előkelő.+
/gondoltam magamban. Valahogy a jövevény elterelte gondolataimat más irányba, így zokogásom csitulni kezdett, majd lassan már csak halkan hüppögtem. Mindeközben egy perce sem vettem le a szemem a nőről. Mikor aztán már úgy éreztem, hogy meg tudok szólalni, kinyitottam a számat./
- Nem... vagyis igen. /válaszoltam bizonytalanul./ Nem az enyém a macska, de tényleg meghalt. Pedig én tényleg semmit sem tettem, csak hozzáértem. /Fakadtam ki, nem is gondolván arra, hogy esetleg bolondnak néz emiatt a kijelentésem miatt. Egy kis idő múlva fölálltam. Bár lábaim meginogtak egy kicsit, de szerencsére nem estem el ismét. Kezemmel lesöpörtem a havat a ruhámról, majd ismét a nő tekintetét keresve folytattam a mondanivalómat./
- Ráadásul azt sem tudom, hova keveredtem. Ön, talán meg tudná mondani? Meg a pontos időről sincs fogalmam. Ezzel is ki tudna esetleg segíteni? /Tettem hozzá őszintén, és reméltem, hogy valami olyasmit fog mondani, hogy "Itt a kandi kamera, és ez itt pedig a Kész átverés!" De valahol tudtam, hogy nem ezt fogom hallani./

(3)

by **Bettina Twerpsnoogy** Szer. Jan. 12, 2011 4:17 am

/Kisasszonynak se szólítottak még soha életemben, de nem is hiányzott cseppet sem, így gyorsan rávágtam:/
-Bettinának! Csak simán Bettinának! /Arra gondoltam, hogy ha nem kezdem el én is magázni talán oldódik a feszültség kettőnk között..Viszont mikor felajánlotta, hogy megleshetnénk Luciust miközben csinálja..amit csinál, olyan izgatott lettem, mint amikor először úsztam a tengerben./
+Apropó a tenger..nem ártana visszamenni hamarosan, de még nem szeretnék. Talán megérzem majd ha már muszáj visszatérnem..+
/Tudtam, hogy kéne, hogy érdekeljen a biztonságom, de kíváncsiságom, (mint mindig) most is erősebb volt./
-Akkor induljunk és nézzük meg mit csinál! /próbáltam nem túl izgatottnak tűnni, de szerintem kb annyira sikerült, mint amikor mosolyogni szeretnék grimasz helyett./

{56}

by **Nemesis** Csüt. Jan. 13, 2011 1:36 am

Elindultok Darkkal a fősugárúton. Csöndben és még mindig zavartan sétál mellett. Talán enyhe pír is látszik az arcán, de ez lehet, hogy csak a csípős hideg miatt van. Sokáig meg se szólal, ha Te nem hozol fel témát.

Eközben szintén a fősugárúton egy nemes tündér próbál segítséget nyújtani a bajbajutott lánynak: Tanácstalanul néz rád pár pillanatig, mikor azt mondod, hogy Te tetted.

- Egészen biztos vagy benne, hogy Te voltál rá ilyen hatással? / kérdezi barátságosan. Nincs hangjában hitetlenkedés, inkább csak bizonyosságot akar szerezni afelől, hogy nem csak megijedtél az „ébredéstől” és azért hiszed azt. – Nem viselkedett furcsán a cica, mielőtt megérintetted volna?

- Természetesen / válaszol az idővel kapcsolatos kérdésedre. És bárminemű óra elővétele nélkül megmondja neked a pontos időt: /
- Huszonkettő óra harminckét perc van H’Sekirati idő szerint / mondja, majd látod, hogy észrevesz valamit a szeme sarkából. A főút irányába fordul, majd egy lágy kecses mozdulattal felemeli fekete kesztyűs kezét és ugyan ilyen könnyedén int valaki felé. /

- Elnézést, biztos úr! / mondja közben, de olyan halkan, hogy csak Te hallod, annak a valakinek, akit megszólít, nem kellene hallania, az egyébként is forgalmas úton. /

Darkkal már vagy öt perce sétálhattok egymás mellett, mikor a fiú az egyik irányba elpillant, srégen előre az út másik fele felé, túlpillantva a járműveken.

- Elnézést, kedves Bettina, rendőri kötelességeimnek kell eleget tennem. / válik komollyá a hangja és egyúttal múlik el zavara is. Ugyan olyan komoly és kemény lesz, mikor először pillantottad meg. - Kérlek, karolj belém / nyújtja a karját, majd ha a lány elfogatta, akkor kettőt koppint sarkával a járdán, mire az a lemez, amin álltatok, leválik az útról és átlebegtek a kocsik fölött a szemközti oldalra. Mikor földet értek, elengedi a karodat. Hoppá! Mintha megint némi pír tűnne fel az arcán, habár talán nem figyelsz erre a repülés új élménye miatt. Kényelmes, mégis kicsit siető tempóban kezd el a két hegyes fülű (valószínűleg fajtársai) irányába haladni: az egyik egy elegáns hölgy, aki ha nem akarna feltűnő lenni, akkor is az lenne. A másik pedig egy megszeppent fiatal lány.

- Köszönöm, hogy idejöttek! / szólítja meg a férfit. /

- Lord Diemantas Dark, Rendőrbíró vagyok / mutatkozik be. – Miben segíthetek a hölgyeknek?

- Natalia Mechino vagyok. Ha jól érzelmeztem az ifjú hölgy szavait, akkor eltévedt ebben a nagyvárosban. Gyanítom, hogy teleporttal érkezhetett / int kecsesen az lány irányába. /

- Értem / válaszolja Dark, majd biccent a Svisys Senra felé. – Megtudhatom, hogy honnan érkezett?

by Vendég Pént. Jan. 14, 2011 12:04 am

/Meglepődöm, mikor a nő hang hordozásában nincs benne a hitetlenkedés, de legfőképpen azon, hogy nem néz teljesen bolondnak./
+Ezek szerint, vagy vele sincs minden rendben, vagy már én hülyültem meg annyira, hogy észre sem veszem, hogy agyalágyultnak tart.+ /Fut gyorsan át az agyamon, majd válaszolok a feltett kérdésre./
- Nem, a cica teljesen jól volt, csak amikor... amikor a kezemhez ért, akkor... szóval... érti? Egy szörnyeteg vagyok. /Teszem még hozzá halkan arcomat a kezembe temetem ismételten, és már érzem, hogy megint a zokogás szélén állok, mikor a nő megmondja az időt. Erre persze azonnal felkapom a fejem, elvégre fogalmam sincs arról, hogy mi az a H’Sekirat./
+H' micsoda?+ /Értetlenkedem magamban, míg az előkelő hölgy int a rendőrnek. Jóformán nem is foglalkozom azzal, hogy hogy hallhatta meg a biztos úr a kérést. Túlságosan is leköt, hogy hogy jön oda hozzánk a rendőr és a vele lévő nő. Ámulatomban valószínűleg egy kis ideig még a számat is nyitva felejtem, de aztán gyorsan feleszmélek, és figyelemmel követem a párbeszédet./
- Teleport? /Kérdezek vissza gondolkodás nélkül, talán egy kicsit elhamarkodottan./ Végül is nevezhetjük annak is... /Gondolok bele jobban a dolgokba./
+Jobb lenne, ha inkább én tudnám meg azt, hogy hova érkeztem...+
- Messziről, nagyin messziről. Legalábbis azt hiszem. /válaszolok tétován, kicsit talán félénken./

(4)

by **Bettina Twerpsnoogy** Kedd Jan. 18, 2011 6:21 am

/Azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne sétáljunk egymás mellett úgy, hogy Dark közben folyton piros, de minden próbálkozásom sikertelen volt. Ennek következtében én is elpirultam ha ránéztem, ugyan is szöget ütött a fejemben egy felettébb nevetséges gondolat:/ + Mi van ha tetszem neki és attól pirulgat állandóan?+ /ami azért volt kínos, mert én még sosem tetszettem senkinek, ráadásul nálam most épp Lucius volt a befutó... Nem tudom, hogy Dark ezek után, hogy volt képes arra kérni, hogy karoljak belé./
+Hogy jön ez össze rendőri kötelességének a teljesítésével?+
/Először azt hittem így akar velem sétálgatni, de hála Istennek nem volt igazam. A lebegésen már meg sem lepődtem. Egy ilyen helyen szerintem alap dolognak számít, hogy egyesek csak úgy repkednek. Nem értettem, hogy mi dolga a rendőrségnek, egy zokogó lánnyal, egy másik nővel, meg egy elhunyt kismacskával, (bár meg kell jegyeznem, hogy elég bizarr látványt nyújtottak elsőre), de úgy döntöttem szó nélkül megvárom a háttérben Darkot.

{57}

by **Nemesis** Kedd Jan. 18, 2011 8:32 am

/ A rendőrbíró egy rövidnek tűnő percig szemléli a nyilvánvalóan zavarodott lányt, mielőtt ismét megszólalna. /

- Kérem, biztosítom afelől, hogy bennem megbízhat. Amennyiben elmondaná, hogy honnan érkezett, könnyebben tudnék segíteni a visszajutásban

/ próbál kedves hangon beszélni, ám túl komolynak tűnik ahhoz, hogy ez sikerüljön neki. Mégis van valami magasztos, előkelő a kisugárzásában. /

- Sajnos, nekem mennem kell, / szólal meg a hölgy, akinek már a nevét is tudjuk - viszont / elővesz egy vékony fém kártyácskát, ami leginkább egy névjegykártyára emlékeztet. - Ha bármiben segíthetek a kisasszonynak / nyújtja Senra irányába. - keressen bátran.

/ Ha elveszed a kártyát, akkor a hölgy illendően elköszön mindenkitől, majd távozik. /

by Vendég Pént. Jan. 21, 2011 12:51 am

/Csöndben hallgattam végig a rendőrt. Nem tudtam, de az is lehet, hogy csak nem akartam megszólalni. Igen, talán az utóbbi. Próbáltam gondolkodni, hogy mit is kéne válaszolnom, vagy tennem, de valahogy nem jutottam egyről a kettőre. Kezemmel a hajamba túrtam, vettem egy mély levegőt. Hagytam, hagy tisztítsa ki a hideg, csípős levegő az elmémet. Amikor aztán úgy gondoltam, hogy kitaláltam hogy mit fogok mondani, egyenesen a férfira néztem. Ám, mielőtt megszólalhattam volna, a nő aki a segítségemre sietett, el névjegykártyát nyújt felém. Így aztán első szavaimat nem a biztos úrhoz, hanem a nőhöz intézem./
- Hálásan köszönöm, asszonyom. /szólalok meg szívből jövő hálával a hangomban. Aztán miután elbúcsúzik tőlünk jótevőm, visszatérek az eredeti elképzelésemhez./
- Ha ez segít, Budapestről jöttem, de nem tudom, hogy ez min tudna segíteni, elvégre nem hinném, hogy vissza tudok oda jutni. /beszélek elkeseredett hangnemben./ Ellenben, megtudná mondani, hogy én hova csöppentem, és... /egy kicsit elhallgatok, keresve a megfelelő szavakat, mert nem szeretném ha még jobban őrültnek néznének, de aztán csak kimondom, amire elsőnek gondoltam./... és hogy milyen évet írunk?

(5)

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Jan. 22, 2011 10:19 pm

/Kilépünk a Tükrök terméből és amíg végigsétálunk a Tanácsházán, csöndben emésztem magamban a dolgokat. Egy sötét gyanú kezd körvonalazódni bennem, ahogy az apró mozaikdarabok a helyükre kattannak a fejemben. A fiú furcsa viselkedése, de főleg az, hogy édesen lüktető vére emberségéről dalol, annak ellenére, hogy a vámpírkirály küldte. Hirtelen kissé megsajnálom. Láttam olyan szerencsétlen emberi roncsokat Necraditban, hogy régen rémálmaim lettek volna tőlük. Ma már szembe tudtam nézni velük, de egy kicsiny részem sírt értük.
Talán azért nem viseltem ezt valami jól, mert amitől már egészen kicsi gyermekként is féltem, az az volt, hogy elveszítem a tudatom, hogy valaki az uralma alá von. Amikor néha más vámpírhercegek, vagy hercegnők hozzám küldték a vérszolgájuk, ez az apró sajnálat mindig fellobbant bennem és tenni akartam valamit ezekért a szerencsétlenekért. De több eszem volt annál, hogy ezt nyíltan hangoztassam, így beértem azzal, hogy felfogadtam egy öregasszonyt, hivatalosan szolgának, de a hagyományos értelemben ő nem volt a vérszolgám, soha nem haraptam meg, csak az álmaiban üzentem neki.
Meg akartam kérdezni a fiútól, hogy jól gondolom-e, de annyira pofátlan kérdés lett volna, hogy még nekem sem volt arcom hozzá. Csak addigra szedtem kissé össze magam, amikor már a Fősugárúton sétáltunk.
Azt hiszem az ébresztett föl, hogy az emberek nem éppen barátságos pillantásokat vetettek rám. /

+ Jah igen, el is felejtettem, hogy nem is olyan régen szedtem darabokra egy embert... úgy tűnik ők nem felejtették el...

- Azt ne mond, hogy rendelkezzen velem, mert hajlamos vagyok félre érteni a dolgokat. /mosolyogtam rá, csak hogy oldjam a hangulatot./

- Mellesleg nem kell a túlzott szívélyesség, habár ha neked úgy könnyebb, tarts be a szokásos viselkedési normákat, de részemről nem ragaszkodom hozzá.

/Amikor egyre többen bámultak minket, már kezdtem rosszul érezni magam, úgy tűnik nagyon ellenséges a közhangulat manapság.../

+ Habár, azt hiszem csak én tehetek róla....

- Kiket is keresünk most? /kérdeztem a fiút, hogy eltereljem a figyelmem a gyűlölködő pillantásokról./

(75)

by **Jackyll** Vas. Jan. 23, 2011 11:41 am

- Hmm, szép időnk van. – /suttogom és közbe szívom magamba az új világot, nem vagyok nagyon megrémülve (láttam már egyet, s mást) Érdekesek az emberek. Többen összesúgnak, amikor rájuk nézek, hmm, lehet hogy ebbe a dimenzióba ezt nem illik? Végül is bámulni nem szép dolog. Odamegyek egy járókelőhöz, ő a legcsodásabb nőhöz, akit valaha láttam. Gyönyörű arany szeme van, és hófehér haja, ráadásul magasabb nálam egy fejjel, tökéletes homokóra alakjával teljesen elfeledettei velem mit is akartam kérdezni. Leblokkolok./

- Öümh, ő izé…
-Igen? -/Még a hangjából is süt valami nemesség, ruhája díszes brokát, gyémánt és valami másik anyagból (talán szilícium?) készült apró berakások ékesítik./- Mit akarsz? -/sziszegi hidegen./
- Öhm, Hölgyem ne haragudjon, de álmodok? /mondom remegő hangon./
+ Keménység, az a vonzó, de milyen nehéz is az.
/Erröl eszembe jut milyen voltak az első lányok, még régen. Ő meg csak sóhajt egyet majd tovább megy./
- Ne várjon, úgy értem, hol vagyok? – /indulok utána./
- Hagyjon békén, maga… maga…- /nem fejezi be a mondatot, csak felgyorsítja a lépteit. /
- Álljon, meg nem akarom bántani csak azt, mondja, meg hogy hol vagyok, és én békén hagyom, úrnőm./Az úrnőre már lelassít, és megfordul. Elmosolyodom, hát persze…/
+”Gyarlóság, asszony a neved.”
- Ha nagyon tudni akarja H'Sekirat-ban van./Nézz megvetően és már menne tovább…/
- Ne haragudjon, hogy zaklatom, de hányadika van?
- Természetesen december 16-ka.
- És milyen év december 16-ka? / Ha eddig nem hitt földönkívülinek most már biztosan. Zavartan pislog./
- Kétezer nyolcszáz-nyolcvankilenc.
/Megállok, ő továbbmegy mellettem, majd megtorpan, és rám néz.
- Miért nézz rám így?
- Maga biztosan őrült. /szól pont olyan hangosan, hogy az utca forgalma megdermedjen./
- Bár az lennék. Meghívhatóm egy kávéra? - /nézzek rá reménykedően.
Felnevet./
- Maga? Engem? Biztosan viccel.
+ Mi ebbe olyan vicces? Te nő vagy én meg férfi.
- Miért viccelnék?/de amikor látom az arcára kiülő undor jeleit, inkább nem győzködöm tovább. Lesütöm a tekintetem./
- Nem tudja kik azok az alakváltók?
- Hagyjon békén maga őrült, De ha nagyon akar alakváltókat látni menjen Polimetron-ba.
/Azzal elsiet, nem merem megkockáztatni, hogy utánamenjek, sejtem, hogy nem járnék túl jól. Inkább sarkon fordulok és ki útbaigazítás után elindulok a teleport kapukhoz./

[2]

by Vendég Szer. Jan. 26, 2011 11:40 am

/Kilépve a régiségkereskedésből, egyáltalán nem Washingtonban találta magát. De még csak nem is az Egyesült Államokban. Egy olyan város látképe tárult szemei elé, ami leginkább a George Lucas álmodta Coruscantra hasonlított. A közlekedés első pillanatra kaotikus, köszönhetően az úthálózat háromdimenziós kiterjedésének. Az épületek monumentálisak. Az emberek pedig... nos, az emberek egy része nem is tűnt embernek.
Az arcába mászó látvány Sasha tüdejébe rekeszti a levegőt. Tekintete az égbolt felé emelkedik, kérdőn. Vajon a Mindenhatónak milyen büntetése van még számára? Milyen penitenciát ró ki rá anélkül, hogy tudná miért kell bűnhődnie? Hogy válasz nem érkezik sosem, már megszokta. Legalábbis szavakkal semmiképp sem. Viszont a még így is sűrű forgalomnak köszönhetően lassan haladó járművek között hamar megleli, amit keres. Egy taxit.
Rutinos amerikaiként nem vacakol. Úgy értelmezi, hogy a csillivilli fények a járművön azt jelzik, hogy épp szabad, és pofátlanul bevágja magát a hátsó ülésre./
- 'napot. Keresztút 1524
/rendeli határozottan a fuvart, anélkül hogy tudná, vajon valóban egy címet takar-e a plasztik kártya hátuljára gravírozott felirat./
- Ne inkább egy kórházba?
/érkezik az éppoly sztoikus kérdés a sofőr irányából, aki hátra sem fordulva pillant a műszerfalon elhelyezett kijelzőre, és tekinti meg vendégét/
- Hogy mi?
/akad meg egy pillanatra Sasha, majd kapcsol/
- Köszönöm, de több 'törődést' nem tudnék ma elviselni. Épp elég volt ez a cicus is.
/húzódik szája féloldalas mosolyszerű grimaszra, végigsimítva összekarmolt állán, ami feltehetően szemet szúrt sofőrének/
- Maga tudja, és maga fizet.
/vonja meg a vállát a taxis, majd sávot váltva hagyja el a Fősugárút csordogáló forgalmát.
Sasha fellélegezve dől hátra. Tehát valóban egy cím, hiszen a taxis nem akadékoskodott./

(3)

by **Bettina Twerpsnoogy** Csüt. Jan. 27, 2011 7:05 am

/Csak álltam és vártam, igyekeztem nem türelmetlenkedni, de negyed óra után kezdett kissé elegem lenni./
+Ott van neki az a nő, nem értem miért kell neki még egy rendőr is. +
/Megköszörültem a torkom, olyan Bettinásan (bunkón), de senki még csak egy pillantásra se méltatott. Erre sértődötten fogtam magam, és leültem a járdára, háttal a többieknek. Mikor visszafordultam, (mert nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak legalább) a nő már nem volt ott, csak a fiatal lány, Dark, meg a halott macska. A lány még mindig elég meggyötört volt, ebből leszűrtem, hogy egyhamar nem fogunk megszabadulni tőle, és Lucius nyomába eredni, így erőt vettem magamon, felálltam és odavánszorogtam. Lehet, hogy ketten hamarabb meg tudjuk vigasztalni, és akkor indulhatunk végre. Kicsit elsiettem a megvigasztalást ugyanis a lány kérdésére csak flegmán rávágtam:/
-2899-et.
{58}

by **Nemesis** Csüt. Jan. 27, 2011 7:37 am

*** Lynarin Seeragic ***

Miközben haladtok, hamarosan négy katona csatlakozik hozzátok. Eléggé különböző megjelenésűek, hétköznapi öltözettel rendelkeznek, viszont a mozgásukból és a jellemzően hosszú, fegyverek eltakarására alkalmas ruházatból egyértelművé válik számodra, hogy kik is lehetnek ők valójában. Ráadásul mindegyikőjük bal szeme olyan szokatlanul idegenen csillog. Viszont társad, valószínűleg ő is észrevette őket, ügyet se vet rájuk.

- Azokat személyeket keressük, akiket már korábban említettem
/ válasz közben feléd pillant, hogy jelezze, nem félvállról válaszol, csak azért ilyen kurta és azért nem sorol fel neveket, mert közben figyelmének nagyobb százalékát egy eszköz elővétele köti le. Ugyanis egy kagyló formájú, nagyjából félökölnyi készüléket vesz elő, ezt rárakja a bal fülére, majd egy pöcök kikattintásával egy vékony átlátszó szalagot húz végig a jobb fülének tövéig, ahol, minthogyha halk pattanó hang kíséretében valamivel összekötné. Ezután az eszközön (mely immáron stabilan a fején marad) megnyom egy gombot: egy vékony rés keletkezik így a készüléken, melyből egy kékes árnyalatú átlátszó kijelző bújik elő, ezt a rugalmas anyagot a szeme elé hajtja. Látod, hogy megint összedörzsöli ujjait, majd a kezeit is furcsa irányban kezdi el mozgatni, mintha egy láthatatlan billentyűzeten dolgozna. /
- Jelentést kérek Diemantas Dark szemszkeneréről. Az engedélyem zéró-zéró-egy-öt-egy-kettő -
/ mondja, az eddigihez képest teljesen szokatlanul, parancsoló hangnemben. Úgy tűnik, hogy csak a vámpírokkal szemben viselkedik meghunyászkodóan: "Mindenkinek, ami neki jár!" Ahogy tartja a mondás is. /
- Köszönöm, elegendő lesz! -
/ zárja majd. Mutatja az irányt. /
- Harminc méter egyenesen. És találkozhatunk a Tengeri népek küldöttjével: Bettina Twerpsnoogy-val. A felhatalmazása nálam van / ezzel, ha nem állítod meg, folytatja az utat a megfelelő irányban gyalog. /

*** Svisys Senra és Bettina Twerpsnoogy ***

by **Lynarin Seeragic** Csüt. Jan. 27, 2011 9:39 am

/Nyugodtan sétálok a könyvtároskám mellett és elégedetten konstatálom, hogy talán annyira nem is papucs.../

+ Még az is lehet, hogy menthető a srác...

/Amikor a négy vélhetően vadász csatlakozik hozzánk, vetek rájuk egy hideg enyhén fölényes pillantást, de én sem szólalok meg. erre a hülye ti kicsi alattvalóim pillantás az udvarban ragadt rám, túlságosan rászoktam. A sidhek többnyire meghátráltam, persze csak azóta hogy néhányukkal összeakasztottam azt a nem létező bajszom. Azzal szórakoztattam magam, hogy figyeltem, amint a hópelyhek a bőrömre hullanak, majd megpihennek ott./

+Azt hiszem ez a leghátborzongatóbb rész, hogy olyan hideg a bőröm, hogy a hó nem is olvad meg rajta....

/Aprót sóhajtottam, és folytattam az utat. Tűnődve figyeltem az arcokat. Egyértelműen mind tudták mi vagyok. Elég egyértelmű is volt, ha valaki egy szál fekete báliruhában mászkál a mínuszokban... habár azt hiszem, ha nagykabátban sétálgatnék, akkor is egyértelmű lenne a vámpírvérem./

- Te hová rejtesz ennyi kütyüt? esküszöm kezdek aggódni, hogyha elhaladunk valami mágneses mellett, akkor onnan téged többet le sem szedünk! Több kacatod van mint James Bondnak. /sóhajtottam fel. Tudom, megint piszkálódtam, de kérem, senki nem bújhat ki a bőréből!! /

- Jah és szólj, ha itt vannak a zöldfülűim. /teszem még hozzá flegmán, a hópelyhekkel játszadozva./

(76)

by **Tereus** Pént. Jan. 28, 2011 2:26 am

/Valahogy sokkal jobban érzem magam hogy kikerültem onnan. Mintha minden egyes lépéssel közelebb kerülnék a célhoz és ez jó érzéssel tölt el./
+ Hát kereshettelek volna otthon ítéletnapig is! +
/Alaposan körbenézek, nem zavartatva magam azon, hogy engem is jól megnéznek az erre elhaladók. A tekintetükből kitudom olvasni, hogy meglepettek mintsem félnek. Ami arra enged következtetni, hogy az angyalok mint olyanok megszokott látványt nyújtanak, de nem errefelé./
+ Vajon merre tovább?! +
/Alattam a város terül el, jól látom az áttetsző úton amin állok. Szemem sarkából egy kávézót veszek észre nem messze tőlem. Ez az út egyenesen oda visz, majd tovább. Nem térek be, de megjegyzem magamnak a helyet./
+ Ha megtaláltalak, ide vissza fogok térni és felmérem milyen hely! Valószínűleg újra kell majd mindent felépítenem ami a múltba veszett! +
/Az egyik hirdetőtáblánál megállok kis ideig, hosszan tanulmányozom a felületét, majd az érintésemre megjelenik egy térkép a városról, melynek a neve H'Sekirat./
+ Valami ilyesmit írt ki a tükör is. Nah, de hol találom a Múzeumot?! +
/Szinte egy időben a gondolatommal megjelenik egy zöld pötty, mely azt mutatja hol vagyok és egy sárgás háromszög, mely azt mutatja, hogy hol a Múzeum./
+ Érdekes, hogy csak egyet mutat. +
/Egy apró kis leírás jelenik meg mellette egy buborékszerű felületen, melyből azt tudom meg, hogy ez az egyetlen egy Múzeum létezik itt./
+ Hmmm... Hát így nem lesz nehéz eltéveszteni a helyet! +
/Kis ideig, de alaposan tanulmányozom a térképet és az irányt, majd elindulok a Múzeum felé./

{5}

by Vendég Csüt. Feb. 03, 2011 5:59 am

/Az őrült öreg "útmutatása" sokat segített abban hogy megtaláljam ezt a helyet. Bár így is szükség volt egy-két segítőkész járókelőre./
- Na jól van vérszívó, merre vagy?
/Morogtam magamnak miközben a keresgéltem. Szerencsére nem túl nehéz kiszúrni a hatosfogatot. /
+ Eh, a fenéért járkálsz te ennyi testőrrel.
/ Úgy döntök, hogy egyenlőre nem vonom magamra a figyelmét, amúgy se tudhatom biztosra hogy őt keresem-e. Még gyorsan körbenézek. + Más nem tűnik itt vámpírnak, bár lehet, hogy ő is csak a sok túlórától ilyen sápadt. + Egy vad ötlettől vezérelve, jócskán lemaradva kezdem követni a kis csoportot. Minél kevesebb figyelmet magamra vonva./

(37)

by **Lynarin Seeragic** Csüt. Feb. 03, 2011 8:19 am

/Egy ideje már gyalogolunk és kezd elegem lenni a bambán bámuló emberekből... És akkor jé, becsap az isteni szikra, hogy miért bambulnak olyan sanda pillantásokkal az emberek! Nem, asszem nem a véres ruhám miatt, elvégre a feketén ki látja meg a vért? Pont ezért találta fel Isten a fekete színt, hogy nyugodtan összevérezhesd magad!
Nem, a drága halandóim lelki békéjét szerintem inkább a vámpír és sok vadászpasi kombó mozgatta meg... igen, még én magam sem tudtam eldönteni, hogy a vesztőhelyre, vagy hová is kísérnek... oké, tudom, hogy a többi szerencsétlenhez, akik a nagy feladatra lettek kiválasztva, de akkor sem kell ennyi ember...
Éppen megfordulok, hogy elküldjek néhány drága tündérbogarat, amikor kettő, mintha csak a gondolataimban olvasnának, szolidan eltűnik a tömegben...

A két vadász megközelíti Fenrirt és amikor az a többiekre pillant, az egyik lézerfegyvert szegez a homlokának.
- Jobb lesz, ha most velünk jössz öregem....

/Az örömöm nem valami hosszú életű, a vadászkák visszatérnek, ráadásul ráadással... /

+ Öcsém, ezek osztódással szaporodnak?

/De aztán rájövök, hogy ez a fickó nem olyan vadászos..../

- Ki vagy te és mit keresel itt? /szegezem neki a kissé hideg, és baromira fensőbbséges kérdést.../

+ Tehetek én róla, hogy rászoktam a csicskáztatásra?? Főleg amikor papucs könyvtárosokat küldenek nekem irányítónak...../

(77)

by Vendég Csüt. Feb. 03, 2011 11:36 am

+ Úgy látszik ezt még gyakorolnom kell.
/ Azt még láttam, mikor a két testőr-fazon lelép, de azt már nem tudom, hogy kerültek mellém. Teljesen bezavarta az érzékeimet ez a sok zaj és szag körülöttem. /
- Aha, én meg jobban örülnék, ha szegeznéd azt a mordályt a fejemnek.
/ Nem igazán voltak beszédes kedvükben, én meg nem szívesen próbáltam volna ki, hogy mennyit is tudok regenerálódni. Hagytam, hogy a társasághoz vezessenek./
+ Na bazz, még egy domina. Kezd elegem lenni belőlük.
- A szaga alapján magát! Gondolom nem sok vámpír sétálgat ekkora testőrséggel. Maga az a Seragic bige, vagy keresgélhetek tovább? Mellesleg szóljon már rá erre a jómadárra, hogy vegye el ezt a mordályt a fejemtől mielőtt megetetem vele!
+ Na jó, ez most egy kicsit durván hangzott. Mi a fenétől ment fel bennem ennyire a pumpa?
/ Kezdtem egyre idegesebb lenni. Nem félelem, valami más volt ami egyre jobban eluralkodott rajtam. Szinte láttam magam előtt, ahogy lenyomom a vadász torkán a saját fegyverét. Felállt a hátamon a szőr, magamtól./

(38)

by **Lynarin Seeragic** Pént. Feb. 04, 2011 3:07 am

/Intek a vadásznak, aki nagyon haragosan bámulja a fickót, de jé láss csodát, veszi a jelet és elteszi szépen a legjobb barátját.
Így békésebb körülmények között ismét szemügyre veszem a fickót, aki még mindig nem tudom hogy kerül ide és rövid mérlegelés után nekiállok válaszolgatni./
- A szagom alapján? Ez igazán édes kezdés... de úgy gondolom valami alakváltó vagy vérfarkasféleség vagy, így ha sértésnek szántad is, van okod rá. Mellesleg a testőrségre fogalmam sincs miért van szükség, de ha nélkülem félnek, hát had jöjjenek velem. /vonom meg könnyedén a vállam és közben a papucs könyvtárossrácra pillantok./

+ Hmmm... esküszöm valakinek ötvöznie kéne ezt a két fazont, megkapná a tökéletes hímet díszcsomagolásban.... az egyik papucs, a másik alfahím... miért nem tud az arany középút elém tévedni? Jah, mert a sors egy hülye ribi, erről meg is feledkeztem....

- Aztán nézzük, jól értetted, vámpír vagyok, habár csak félig és ezzel több bajom van, mint hasznom belőle, de hagyjuk... habár ezt a hülye ügyet is a vámpírságom miatt sózták rám... De nem ezt akartam, legyen elég annyi, hogy én vagyok Lynarin Seeragic, de ezzel nálad van a pont, ugyanis én még mindig semmit nem tudok rólad... szóval ha lenne olyan édes és bemutatkoznál és elárulnád, hogy miért keresel, annak nagyon örülnék.
/Ült ki feszes mosoly az arcomra, de ennek ellenére a pokolba kívántam az egész ügyet.../

(78)

by Vendég Pént. Feb. 04, 2011 7:19 am

- Na végre! /Mordultam a testőrre./
- Egy, talán nem ártana átöltöznie. Lehet hogy messziről nem látszik annyira az a vérfolt, de érezni még lehet. Kettő, a nevem Fenrir és azért küldtek, hogy "segítsek" magának. Habár, azt elfelejtették megemlíteni, hogy egy egész kis hadseregre kell itt számítanom.
/Végigmérem a kis társaságot, és a nőn állapodik meg a tekintetem./
- Na, ha már túl vagyunk a formaságokon, talán megtárgyalhatnánk ezt az egész ügyet. Négyszemközt!

(39)

by **Lynarin Seeragic** Pént. Feb. 04, 2011 8:42 am

- Aha, és mégis szerinted hol kéne átöltöznöm? Amióta kinyírtam azt a túlbuzgó mócsingot mindenki rángat ide-oda, így arra sincs időm, hogy levegőt vegyek... nah nem mintha szükséges lenne, csak a példa kedvéért mondtam... szóval kedves Fenrir, ha lesz tíz percem, lecserélem a ruhám, amit az a nyavalyás domb sózott a nyakamba, de addig is, igazából nem is érdekel, hogy mennyire véres a ruhám, az emberek úgyis azt gondolnak, amit, ennyi már nem számít....

+ Oké, tudom, hogy nem éppen ezért mondta, de jól esik néha kibukni kicsit.

/Végül felsóhajtottam és Mr. Könyvtár felé fordultam./

- Megtenné nekem, hogy felkeresi azokat a követeket és elhozza őket a Tanácsházára? Mi előre megyünk. /Amikor láttam, hogy tiltakozni akar, ingerülten leintettem./
- Semmi de, menjen! Nagy kislány vagyok, tudok vigyázni magamra! és különben is, elvileg én vezetem ezt az akciót, nem? Nah gyerünk farkaska, akkor induljunk. /Fordultam Fenrir felé, majd elindultam vissza a tanácsháza felé a tömegben. Elégedetten vettem észre, hogy a katonák nem követnek./

(79)

by Vendég Pént. Feb. 04, 2011 12:02 pm

- Na figyelj drágaságom! /Lépek közelebb a nőhöz./ Alapból elcs*szted ott, hogy megölted. Az már más kérdés, hogy mindezt úgy, hogy nyakig véres lettél. Másrészről, szerintem túlságosan is feltűnő így a ruhád. Lehet, hogy messziről nem látszik a folt, de közelről igen. Úgyhogy, ha megfogatsz egy tanácsot, rászánod azt a nyavalyás tíz percet arra, hogy rendbe szedd magad!

/Megvártam, míg lekoptatja a kis testőrgárdát és elindulunk./
+ Farkaska? Elmész te a .........!
- Tisztázzunk pár apróságok! Lehet, hogy a vérszívóknál meg azoknál az elcs*szett tündéreknél maga nagyfőnök, de velem szemben vegyen ebből a modorból vissza de sürgősen. Ellentétben másokkal, nem azért vagyok itt, hogy fényesre nyalogassam a cipellőcskéinek a talpát. Mellesleg ha ezt az egész ügyet, rendben el akarjuk intézni, jobb lenne ha nem az kötné le az erőnket, hogy egymással civakodunk. Ami tiszteletet mutat felém, azt elvárhatja részemről is. Se többet, se kevesebbet!

(40)

by Ajánlott tartalom