Fősugárút

*Tereus*

/Tereus nem adta fel a széptevést, s végül elmosolyodtam, Nália ugratására pedig kuncogtam egyet./
- Köszönöm, Tereus, kedves tőled! /Fogadtam a bókot, ami jól is esett volna, ha nem látom azt a hidegséget a szemében. Nem tudhattam, hogy mindenkire így néz. Szúrós tekintete egy csöppet zavart. De dolgoztam ilyen orvossal, aki olyan szigorúan tudott nézni, de a szíve aranyból volt. Kezdtem azt gondolni, Tereus is ilyesmi beállítottságú lehet. Viccelődése ismét megnevettetett./
- Már csak a hattyúnyakad hiányzik. Bocsánat, de szerintem tegeződjünk, ha nem bánod!/Szemembe tekintett, én álltam a pillantását. Úgy véltem, itt az ideje az igazságnak. /
- Azt hiszem, én is angyal vagyok. /Persze nem biztos, hogy elhitte azonnal, hiszen szárnyaim nem látszottak, esetleg megérezhetett valamit. De a tündérke minden bizonnyal tudhatott valamit, mert amikor követni kezdtük őt, már darálta is az információkat, de előtte még megtudtam, nem kell túl messzire mennünk a Tanácsházáig. Rendkívül gyorsan beszélt a tündérke, nem győztem felfogni, amiket mond./
+Kávéház… Romantika? Mit gondol Nália?+ /Mosolyodtam el ismét, és csóváltam fejemet a kotnyelességén, de alapvetően aranyosnak tartottam./
+Kettes! Igen, ezt mondta a rendőrbíró is, amikor lelépett. Szóval akkor még olcsón meg is úsztam. Még rám vert volna valamit, amilyen ellenséges volt velem.+
/Egyszerre csak érdekes dologról kezdett beszélni. Nem mintha a többi dolog nem lett volna érdekes. Megmagyarázta, mit jelent az M kategóriás./
- Szóval, ha úgy vesszük, akkor én most egy újszülött vagyok? Úgy is érzem magam, egész elesettnek. /Tereusra néztem, kíváncsi voltam valamire./
- Te sem itt születtél? Ezt csak abból gondolom, mert egy tündér a kalauzod. /Tekintetem Náliára vándorolt, aki ott repdesett kicsivel előttük. A nevetése nem sok jóval kecsegtetett, úgy éreztem, szerintem minden joggal, nem lesz egyszerű az életem ebben a világban. Valami még mindig érdekelt. Pontosabban jó pár dolog volt ilyen./
- Tudom, nem biztos, hogy most kellene, de megkérdezem, mivel azonnal észrevettem, ez a jövőnek egy változata. /Hangoztattam a filmekből idézett bugyuta tényt./
- Mégis, 2011 óta mennyi év telt el?

(23)

*Cymbeline*


/Nália kotnyeleskedésére már majdnem egy nem kívánatos megjegyzést tettem, de Cymbeline nevetése megakadályozott benn. Ha mulatságosnak tartja, az jó. Megnézem azt a kávéházat magamnak, hiszen a sajátomat otthon "felejtettem"./
- Részemről a megtiszteltetés, hogy tegeződünk! Hát akkor szervusz!
/Mikor megemlíti, hogy talán ö is angyal, felvonom egyik szemöldököm. Kutatóan nézem a hátát egy pillanatig. De nem látok nála fehér-tollas szárnyakat, így kicsit kétkedve fogadom ezt a kijelentését./
- Újszülötthöz képest eléggé nőies vagy!
/Jegyzem meg. Figyelmesen hallgatom végig kérdéseit, majd átértékelem a helyeztet és ekképpen válaszolok./
- Valóban nem itt születtem! Philaderphiában még anno. Azóta átléptem egy bazáros küszöböt ott, és itt találtam magam. A húgomat keresem. Most 2900-at írnak.
/Magyarázom./


{58}

*Cymbeline, Tereus*

/Nália Cymbeline felé fordulva magyarázni kezdi:/
- Tudod, a húga is ide került, ő is M kategóriás. Tényleg, /pislog Tereusra/ a Nyilvántartásban kerested már? Biztosan ő is bekerült már. Akkor legalább tudhatnád, hogy jól van.
/Felkuncogva Tereusra mutat./
- Apropó, nyugtasd meg Cymbeline-t, hogy nem kell aggódnia. /Ezúttal alaposabban véginéz a férfin./ Tényleg, nagyon vészes volt? Azt hallottam, sokan megzakkannak tőle...

*Tereus*

/Észrevettem Tereus kételkedését, ahogy a hátamat kezdte vizslatni./
- A szárnyaimat keresed? Elrejtettem őket, mert a boltban fogalmam sem volt róla, hogy ez itt természetes. Nem akartam feltűnést kelteni. De aztán rájöttem, amikor kiléptünk a régiség boltból, fölösleges volt az aggodalmam. /picikét rántottam a vállamon, azután egy hosszabb pillanatra lehunytam a szemeimet, meg kellett emésztenem, hogy majd’ kilenc századot ugrottam előre. Nália szavaira nyitottam ki újra, ahogy Tereus húgáról kezdett beszélni./
- Mi tagadás, én is közel állok hozzá, hogy megzakkanjak. /vallottam be nekik, azután körbenéztem, hiszen ott volt még Keilare is, de már nem reméltem, hogy valaha is újra látom őt, amit nagyon sajnáltam./
+ Ha most megemlítem őt, akkor Tereus kötelességének fogja érezni, hogy segítsen megkeresni. Mindegy, megkérdezem.+
- Hárman érkeztünk a boltba három különböző helyről. Arich, akit elvittek, mert állítólag rám támadott, és egy Keilare nevű lány, aki szintén angyal. Nem tudom hová lett, de talán volt, aki segített neki, és eljutott ő is a Tanácsházához. Szerintem jó ötlet ott megnézni. /helyeseltem Nália javaslatára, és már csak Tereuson múlott, hogy indulhatunk-e?/

(24)

*Cymbeline*


/Nália kérdésére először nem felelek. Végig hallgatom Cymbelinet./
- Ha a beiktatásra gondolsz Tündérkém, szerintem eléggé könnyen ment. Legalábbis nem voltak annyira vészesek a Lidércek! Vagy másképp emlékszel?!
/Kacsintok Nálára./
- Ha gondolod megkereshetjük a másik angyalkát is!
/Kinyújtom a kezem, hogy megfoghassam Cym kezét. Ha engedi akkor kezeim közé fogom és egyik kezemmel kicsit megszorítom, másik kezemmel megsimogatom a kézfejét, mintegy nyugtatón./
- Nem kell félned! Nem mindenki ennyire tapló, mint az a tuskó Ketteske!
/Zsebre vágom a kezeim. Szárnyaimat kicsit megmozgatom, közben vissza fordulok Nália felé./
- Nem tudom, téged mennyire érintene rosszul Kicsim, ha mindent fel kellene adnod amit elértél, egy teljesen új életet kellene kezdened, egy teljesen idegen világba, egyedül.
/Vontam meg a vállaim, majd Cym felé fordultam./
- Nem hiszem, hogy a beiktatás bármilyen problémával, fájdalommal is járna! Én magam sem estem túl ezen, ha jobban belegondolok. De nem is igazán érdekel! Ha M-es vagyok akkor az vagyok! Nem szégyenlem, hogy a huszonegyedik századból való vagyok!


{59}

*Tereus*

/Sejtésem beigazolódni látszott. Tereus valóban Keilare keresésére indult volna, még a saját gondját is félretéve emiatt. De én ezt nem hagyhattam./
- Köszönöm, azt hiszem, a legjobb az lesz, ha megnézzük ott, ahol Nália is javasolta.
/Bár kissé tartottam tőle, hogy a beiktatásnál mégsem lesz olyan egyszerű minden. Hagytam, hogy Tereus megfogja a kezemet, ez növelte kicsit a biztonságérzetemet. Egy kis sóhajt eresztettem el, majd bizakodón elmosolyodtam./
- Lidércek? Elég félelmetesen hangzik. /Jegyeztem meg óvatosan. Majd, mikor a Kettest említette, ha nem is félelmet, de egyfajta ellenérzést keltett bennem./
- Hát remélem is, hogy nem mindenki olyan, mert az első gondolatom, mikor ott hagyott, az volt, hogy ha itt mindenki ilyen, nem lesz könnyű az itteni életem. De biztosan megvan az oka, hogy olyan goromba. /Adtam hangot a jóhiszeműségemnek, amit magammal hoztam még előző létemből. Sok minden változott bennem, de ez nem, pedig igyekeztem óvatos lenni, de hát nem tudtam levetkőzni a beidegződést.
Azután hallgattam Tereus vidám évődését a tündérkével, s végül, mikor hozzám fordult hasonlóképp feleltem./
- Mivel tudom, hogy más vagyok, nem igazán érdekel engem sem. Bocsánat! Ez így nem pontosan igaz. Még szép, hogy zavar, de belátom, és hát nagyon nem is tehetek ellene. Nincs igazam? Különben pedig, ha jól tudom, nem mi döntöttünk így, hogy idekerüljünk. /Bólintok helyeslőn Tereus szavaira./
- De azért jó lenne minél többet megtudni erről a világról. Te mióta vagy itt?
(25)

*Cymbeline*


/Mintha villám csapot volna belém rezzenek meg./
- Az a hapi cigizett!
/Körbenézek trafik után, de nem látok semmi ilyent, így Ketteskét kezdem el kutatni, de őt még úgy sem találom./
- Hirig...
/Motyogom halkan az orrom alá./
+ ...meg fog ölni, ha nem szerzek neki cigit valahonnan!+
/Megrázom a fejem, majd újra Cymre fordítom a figyelmemet./
- Egyetértek! Jó lenne minél többet megtudni erről a korról! Hiszen oda, már nem mehetünk vissza!/


{60}

*Tereus, Cymbeline*

- Hű, gyerekek, ha még egyikőtöket sem regisztrálták, akkor illene sürgősen bepótolnotok. /Röppen vissza a pároshoz Nália az egyik, út menti tartóban nyíló színes virágtól./ Tényleg nem lenne jó dolog, ha a rendőrbírók cibálnának be. Sajnos még nem is a Kettes a legrosszabb közülük! /Sápítozik a tündér, majd sebesen meglódul a járdán előre./
- Erre gyertek, akkor gyorsan eljuthattok a Minisztériumotokba, a Múzeumba utána is bőven ráértek elmenni nézelődni!!

*Tereus*

- Ez nem túl biztató. /Jegyeztem meg Nália kijelentésére, miszerint Kettesünk nem a legrosszabb a fajtájából, majd Tereushoz fordultam./
- És miért baj az, ha dohányzott? /Kérdeztem gondolkodás nélkül, hiszen semmit sem tudtam a helyi szokásokról, de aztán valami szöget ütött a fejembe./
- Vagy itt nem szokás? És ha nem szokás, akkor… /Nem is mertem befejezni a gondolataimat, de volt egy sejtésem. Inkább nem futottam a dolgok elébe, megvártam, amíg ők ketten világosítanak fel. Úgy véltem, ha van jelentősége, akkor biztosan megosztják velem is azt. Fogalmam sem volt, hogy Tereus csak egy ismerősének akar cigarettát szerezni. Mindenféle nyakatekert gondolataim voltak, és minden egyes elejtett szóval kombináltam. Nem hallottam meg, amit Tereus az orra alá motyogott./
- Biztos vagy benne, hogy nem mehetünk vissza? /kérdeztem tovább Tereust, miközben elindultunk Nália után, aki eléggé aggódónak tűnt nekem, miután megtudta, hogy nem vagyunk regisztráltak./
- Én azt gondoltam, hogy abban az üzletben, a régiségboltban van a visszaút. /hangom kissé elkeseredett volt, már-már beletörődött. Végülis, muszáj volt belenyugodnom, de az első nap nagyon nehéz volt számomra. Lépteinket kissé sietősebbre kellett vennünk, Nália szélsebesen lódult meg, és kezdetben kissé lemaradtunk, de én nem akartam eltévedni, főképp pedig azt nem szerettem volna, hogy rendőrbírók cipeljenek be valahová./

(26)

*Cymbeline*


- Nem értem mit vagy úgy oda Tündérkém ezért a regisztrációs hóbelevancért! Mi van akkor ha nem teszem meg?! Összedől a világ?! Kétlem!
/Morgok Náliának. Végig hallgatom Cymbeline felvetését, majd megingatom a fejem./
- Sajnos nem lehet vissza menni. Még a boltba sem!
/A cigire vonatkozó kérdésére nem felelek először, csak körbe mutatok./
- Látsz itt valahol egyetlen egy dohányzót is?
/Kérdezem./


{61}

/Amikor kisütött a nap, a vámpír végre ráeszmélt, mi is ő valójában. Szemem elé borzalmas látvány tárult, amikor a hús leolvadt a férfi csontjáról. Ijedten elfordítottam tekintetem, de tudtam: legalább egy hónapig fogok ezzel a látvánnyal álmodni.
Nem volt több időm, amit elpazarolhattam volna. Tédien levele még mindig visszhangzott fülemben. El kellett hagynom H'Sekiratot, amilyen gyorsan csak lehetett.
Nekiiramodtam. Kerülgettem a tömeget, ide-oda cikáztam a lelkek között. Aztán ráeszméltem, hogy teljesen fölösleges, hiszen ha lehet, hogy nagy a tömeg, de még így is eléggé feltűnő vagyok. Olyan alak kell hát, amiből nem ismernek föl./
+ Még szerencse, hogy alakváltó vagyok! /mosolyodtam el magabiztosan a gondolatra, majd félrehúzódtam.
Koncentráltam, majd a következő pillanatban már egy kormorán képében hasítottam odafönt a levegőt Polimetron felé tartva./

(65)

Garien Seardur

Az utcán a tündér utasítása szerint haladsz. Időnként meg-megállsz, szemléled a környéket. Még mindig ámulatba ejt a 30. század hihetetlen szépsége. Nem igazán történik semmi érdekes mindaddig a pillanatig, amíg egy barátságos nő meg nem érinti a karod.
- Elnézést, maga lenne Garien? - kérdezi izgatottan, majd egy mosolyt küld feléd.

+Igazán szép itt. Már nem is vagyok túl messze, remélem. A tündér leírása valamiért pontos volt, szinte látom, hogy merre kell menni.+
/Haladok tovább, majd egy érintést érzek. Mikor megfordulok egy gyönyörű hölgy kérdez rá a nevemre./
+Vajon honnan tudja, hogy én vagyok ennyi ember közül?+

- Igen, én vagyok kedves hölgyem! /bólintok felé./ Mit tehetek kegyedért, és kit tisztelhetek önben?
/Kissé talán sokáig bámulom, mivel elgondolkozom, hogy ugyan mit szeretne tőlem itt bárki is.../

[32]

- A nevem Narehys Yerden. - Némi hallgatás után feléd hajol, és belesuttog a füledbe: - Merlin küldött. Magáért.
Mélyzöld köpönyege meglibben a szélben, ahogy megragadja a kezed, és óvatosan kihúz a tömegből az út szélére.
- Ha bízik bennem, akkor kérem, csukja be a szemét, és hagyja, hogy elvigyem valahova, ahol elmagyarázhatok mindent. Itt nem biztonságos, sajnálom.
Ruhája alól egy kis érmét húz elő, amin egy furcsa jel látható.
- Kezdhetem? - kérdi idegesen, majd feléd nyújtja szabad kezét.

*Mira*

- Merlin? Én pont őt keresem! /Válaszolom és felcsillan a szemem. Bár zavar, hogy eléggé idegesnek látszik./
+De ha tudja a nevem és Merlin küldte, nem lehet baj. Lássuk mire jó ez az izé.+
- Barcelonában azt mondanám, hogy viszont látásra hölgyem. De itt, ön az egyetlen aki ismeri a nevem és Merlinét. Biztosan nem véletlen!
/Mondom neki és bár kissé félve, de hozzáérek az érméhez és várom mi lesz./

[33]

A nő érthetetlen nyelven kezd el hadarni valamit. A szavak eleinte szinte nem is hallatszanak, ámde a kántálás végén szinte már ordibál. Érdekes módon erre a sokaság nem figyel fel - sőt, mintha nem is látnák és hallanák az asszonyt.
Narehys kezében végül a kő megfeketedik, és úgy veszed észre, mintha beszippantana. Az ujjad egyszer csak eltűnik. Nem érzed. A karod követi, végül a vállad. Lefelé halad ez a furcsa érzés, és szinte szempillantások alatt elveszíted a tested. Nem találod magad egészen addig, amíg egy kéz meg nem simítja a homlokod.

Valahol a széles nagyvilágban...

Ahogy óvatosan kinyitod a szemed, a hölgy aranyfürtjei betakarják a látóteret. Egyenesen az arcod fölé hajol, örömteljesen mosolyog.
- Hál' Istennek nem lett semmi baja. Az első utazást mindenki megviseli. Elnézést a kellemetlenségekért!
Gyengéden megsimítja az arcod még egyszer, majd feláll mellőled. Egyelőre nem látsz semmit, többek között azért, mert csak egyetlen gyertya világít. Egy gyertya, ami a kicsiny szoba közepén lebeg. Nincs más itt a hideg kőfalakon kívül, csak Ti, meg ez a kis fényforrás.
- Igaza van, nem véletlen, hogy megtaláltam. Mondja uram, mennyit tud önmagáról?

*Mira*

/Mire felocsúdok már nincs meg az ujjam!/
+Hoppá! Mi lesz itt?+

- Hé! Erről nem volt szó, mit csinál ve....
/Az utolsó szótag hangjai már nem jönnek ki a számon, mert mindenem elnyeli a sötétség. Aztán egy aranyló hajzuhatag takar be. Ráadásul úgy érzem, hogy fekszem a hideg földön./
+Jaj, ne! Pedig biztos, hogy az előbb még álltam! Elájultam volna a megrázkódtatástól?+

- Hol vagyok? Milyen utazás? Ki maga? /Nyögöm ki magamból a szavakat, a fejem még mindig szédeleg. Úgy vélem, hogy igazam volt és elájulhattam. Az arcomat egy hűs és kijózanító finom bőr érinti. Már látok. Sötétséget és némi fényt. Hideg is van. Lassan föltápászkodok és összerakom az agyammal a szavai értelmét./

- Ön? Egy vörös hajú hölgy talált rám.
+Mennyit tudok magamról?+

- Mire gondol? Hogy egy huszonegyedik századi Spanyol fiú vagyok, vagy hogy itt a harmincadik században mágikus gyógyító erőm van? Egyelőre már e két tény is sokkoló önmagában. Így nem tudom pontosan, hogy mire vonatkozik a kérdése hölgyem.
/A gondolataim nem erőszakosak még kimondva sem. Furcsállom is./

[34]

A hölgy élesen felhúzza a szemöldökét.
- Fecseghet nekem itt vörös hajú hölgyekről, de most én találtam magára! - mondja élesen, de aztán elneveti magát. Megragadja a lebegő gyertyát. A forró viasz végigfolyik törékeny csuklóján, majd hangosan csöppen a padlón. A nő szemrebbenés nélkül tűri a fájdalmat, szinte észre sem veszi.
- A kérdésem arra vonatkozik, hogy vajon ismeri-e magát annyira, hogy ráeszméljen: fontos.
Miközben beszél elindul. A fény meg-megrezzen, ahogy léptei egymást követik. Odalép az egyik falhoz, és megvilágítja.
- Mondja, felismeri ezt az alakzatot? - Ujját végigsimítja ugyanazon a jelen, amivel idekerültetek.

/Meglep a nyíltsága és az, ahogyan a a szavakkal bánik. Ezek szerint ő az, aki odaadta a dolgot a kezembe, ami idehozott./
- Ön talált rám? Kezdem nem érteni mi folyik itt. Úgy tudtam, nem vesztem el sehol...
/Gondolkodom hangosan, de ez nem lepi meg a nőt, sőt, elindul egy irányba. Kénytelen vagyok követni őt./
- Erre csak azért jöttem rá, mert már ketten akarnak tőlem valamit hölgyem. Ön a második. Talán Merlin az első?
/Újabb kérdés, egy jel ami a falon van. Felismerem./
- Ezzel hoztak ide. Biztos valami Teleport jel lehet és... és... nem oda érkeztem, ahová kellett volna. Talán megszakította, hogy ide jöjjek!
+Igen, talán. De lehet, hogy csak paranoiás vagyok!+

[35]

*Mira*

- Ha Merlin szeretné... csak tudja, az előző helyen is ezt mondta. /Megcsóválom a feje. Ám nem tudok merre menni, csak az aranyhajú után./
+Merlin, mit találtál ki nekem? Miért vagyok én fontos?+

/Fehér köpenyem - ami hátul most már biztosan koszos - kissé magam köré húzom. A hideg kezd áthatolni a ruhámon, de mintha a meleg áradna belőlem./
+Végül is tudok gyógyítani, lehet, hogy jó erre is!+
/A nő pedig varázsolni kezd... legalábbis a mi szeánszaink is azok voltak. Megborzongok... azok egész más jellegűek voltak... az igézés hatására pedig megnyílik egy járat a falban... és én sokkot kapok a látványtól./
- Ide jöttünk? Biztosan?

[36]

*Kemet Kawab*

/Rézcsengő csilingel, ahogy kinyitom az ajtót. A nap teljes fénnyel rám ragyog, amint kilépek a Fősugárútra. Az egész olyan furcsa, tudatom egyik részét, mely azt ordítja, hogy ez a valóság, és időt utaztam, háttérbe szorítom. Úgy gondolom, ez csak valami álomszerű dolog lehet, így hagyom történni a dolgokat. Az utcán mindenféle lény járkál, közéjük sétálok, hogy érezzem közelségüket. Talán egy rövid időre elveszek a részletekben, így nem tudom, mennyi ideig figyelem őket ott állva. Amint megtörik a varázs, az út másik felén álló alakra leszek figyelmes, aki pedig rám szegezi tekintetét, mintha várt volna. Mindeközben két világító bottal, három labdát mozgat, lehetetlennél lehetetlenebb figurákat leírva. Nem hiszek a szememnek. Annak a pálcának a tetejére varázsolja egymás fölé a három labdát, amit a jobb kezében tart. Így pörgeti őket talán néhány másodpercig, majd hirtelen a középső labdát végigfuttatja a nyaka körül, ekkor veszem észre, a szinte láthatatlan fonalakat. Még így is rendkívüli trükköket visz véghez.
Valami furcsa erő, mintha mozgásba hozná testem, és megindulok, hogy megtudjam, ki a rejtélyes idegen. Lépteimben nyoma sincs, a késztetésnek, csak a jól megszokott határozottságnak és magabiztosságnak. Még néhány pillantást vetek a környezetre, az idegenekre, igyekszem a lehetőségeimhez mérten, a lehető legjobban felmérni a terepet, elvégre is nekem mindig ez volt a dolgom./

(2)