Fősugárút

*Raven*


/Alaposan szemügyre veszem a pofátlan fickót./
- Ekkora bunkót még életemben nem láttam! Hékás... mit képzelsz magadról! Nem ráncigálhatsz senkit sem csak így mert úgy tartja szeszélyes kedved!
/Bukik ki belőlem a felháborodás. Valahogy nem füllik a fogam ehhez, hogy az én kis szerencsétlen angyalkámat csak így egyszerűen elhuzigálják, főleg hogy engem is rabolnak vele együtt./
- Igen fafej, Neked beszélek! Ne nézz rám ilyen szemekkel mert az értelem akkor sem fog kitűnni onnan, ha oklevelet lobogtatsz a fejed felett, hogy vagy erről papírod!
/Haragtól villogó szemekkel és elszánt tekintettel nézek az óriás pupákra./
- Ha már így berobbantál az életünkben, a minimum annyi, hogy elárulod ki a frász vagy és mit akarsz tőlünk!
/Észre sem veszem, de már nem Raven vállán, hanem az óriás tapló feje előtt vagyok. Ösztönösen oda repültem, hogy jobban lásson -persze így könnyebben tud lecsapni is mint egy taxiórát./
+ Hihetetlenül okos vagy, te aztán tudod, hogyan kell életveszélybe keveredned magad egy idegen helyen, egy nálad tízszer nagyobb fickóval szemben! +
/Korholom magam közben./


{7}

*Hirig*

/Kissé sokkos állapotba kerülök, ami azért szerintem nem csoda. Igen ritkán szokták az ember lányát több tonnás izomgépek minden előzetes nélkül elvonszolni. Otthon sem voltam valami mázlista típus, de ez azért túl tesz mindenek./
+ Vajon ez dívik errefelé? Mi lehet ez, valami abszurd jövőbeli leányszöktetés, amiről én nem tudok?! Na tök mindegy, csak engedjen már el ez a szemét!!!
/Most veszem csak észre, hogy apró sorstársam igen paprikás stílusban közli az izomheggyel hogy mit mivel mikor. A hatalmas férfi egy pillanatra megáll és lesújtó pillantással mér végig minket. Vet egy pillantást a már majdnem az orrán lebegő tündérre, aztán az én szárnyaimra és csak még jobban elsötétül a tekintete./
- Rád nincs szükségem kis vacak, mehetsz furikázni turistákat, mint a többiek! /Látom, hogy emelkedik a keze, mire ijedten ugrok hátrébb és a mázlim őt is magával ragadja, elrontok és valami különös sápatag lénynek ütközik, aki dühösen rá sziszeg./
- Elég, elég! Bryd nem megmondtam, hogy szépen csináld? Nagyon sajnálom a kellemetlenkedést, de szükségem lenne segítségre. Egy angyal van nálunk és csak fajtárssal hajlandó tárgyalni. Velünk jönnének?

(7)

*Raven*


- A nénikéd fog fuvarozni Te izomagy! Nem vagyok idegenvezető! Azonnal engedd el a barátom! Tudod kit nevezz te kis vacaknak! Azt amivel egy idős vagy!
/Nézem az orrom előtt lezajlott incidenst, bár nem nagyon fogom fel, hogy most Raven az aki próbál szabadulni vagy az izomagy az aki a nagy lendülettől félre koordinálta magát. Éppen a marcona ujját akarnám megfogni, hogy segítsek valahogy angyalkámnak a szabadulásban azzal, hogy megpróbálom kifeszíteni az ujjait a csuklójáról. Amikor jön megint egy krapek./
+ Most már teljes túlerő! +
/ Fut végig az agyamon az első gondolat, még akkor is ha ez a második sokkal kulturáltabb és illemtudóbb, mint a társa./
+ De hát talán nem ő tehet róla hogy ilyennek született. +
/Már majdnem kicsúszik a számon, a gondolat, de időben észbe kapok és nem mukkanok meg. Helyette vissza repülök Raven vállára, ösztönösen úgy érezem, hogy ott biztonságba vagyok./
+ Talán két nőt mégsem lincselnek meg itt sem nyílt utcán, nappal.+
- És ki csoda maga? És hol az az Önnél?
/Váltok vissza kulturált, illemtudó nővé, még ha lenne pár kocsist megszégyenítő keresetlen szavam az izomagyhoz. Igyekszem lenyugodni./
- Ahelyett, hogy erőszakosan viselkednek és kellemetlen alakokként mutatkoznak be, meglehetne oldani ezt kulturált felnőtt emberek módjára is! Belegondolt abba, hogy így eszünk ágába sincs segíteni ezek után maguknak?!


{8}

*Hirig*

Figyelem, ahogy a magas fickó apró félmosollyal hallgatja végig a tündérke szavait, ami abba az idegesítő mosolyfajba tartozik, amiről nem tudod eldönteni, hogy gunyoros akar lenni, szexi, vagy egyszerűen unott. Az a mosoly, amit lelki és szétkaparni van kedved, esetleg megetetni egy illetőt bombával, csak hogy biztosra menjen az ember..../
+Nem vagyok ám agresszív! Nem én! Egyszerűen csak nem volt gyerekszobám és kész...
- Teljes szívemből elnézést kérek a hölgyektől a borzalmas incidens miatt. A nevem Graefit, és én vagyok a felelős a fajok közötti egyensúlyért. Sajnos az történt, hogy egy éhes vámpír megérezte az egyik angyalvendégem illatát a menedékházban, és odatévedt élelmet keresni. A nemes angyal pedig éppen lángpallossal veri szét a berendezést és mindenkit halállal fenyeget. Ez az én nagy problémám, melynek megváltását a szépséges hölgyek személyében láttam eljönni. Még egyszer kérem bocsánatukat szolgám túlbuzgósága miatt. Bryd, ide! /Szinte fizikailag megrázkódtam, ugyanis a selymes lágy bevezető körmondatok után a szolgaként aposztrofált fickóhoz intézett nem éppen szívderítő tőmondatocska ostorként csapott az arcomba. Ahogy végignéztem a látszólag nyugodt, valami hanyag eleganciát sugárzó, mégis egyben hátborzongató férfira, az jutott eszembe, hogy nem szeretném ellenségnek./
- Nos részemről, ha tudok segítek, hogyha többé senki nem fog hurcolni.
- És ön drága tagja az aprónépnek? /Pillantott Graefit a vállamon várakozó tündérre./

( 8 )

*Raven*


/Figyelem az udvariasabb, de mégsem bizalomgerjesztőbb férfit. Újra szívszaggató fájdalom lesz úrrá rajtam. A hiány, mar bele a szívembe, a családom hiánya, a barátom hiánya. Ez a mosoly teljesen olyan mint amikor ő figyelte azokat a nőket akik különösebben nem érdekelték, mégis valami érdeke fűződött hozzá, hogy meghallgassa./
+ Hiányzol! +
/Elfordulok, hogy senki se lássa ha kiült az arcomra a belső vívódásaim árnyai, bármennyire is igyekszem elrejteni előfordulhat.
Nem is figyelek oda, hogy mit mond a férfi -csak a mondandójának elejére, amiben elnézést kér-, a hangja eléggé búgó ahhoz hogy kitudjam zárni. Így viszont amikor ráparancsol az izomagyra, megijedek. Igyekszem nem ugrani vagy rémült arcot ölteni, de a gondolataimat sikeresen kiűzte egyszerre./
+ Még hogy van szíve?! Kétlem! +
/Újfent kemény vonásokkal nézek az udvariasabb, mégis veszélyesebb férfira. Nem vagyok egy hőscincér, de gyáva sem. Állom a pillantását. Szememből nem tudja kiolvasni, hogy tartok tőle, csak azt, hogy számításba veszem./
- Amennyiben eleget tesz társnőm óhajának, miszerint nem fogják rángatni mint egy marionett bábut, illetve nem esik baja Ön vagy az emberei által, akkor részemről nincs akadálya, hogy Önökkel tartson. Mivel én vele tartok, a kérdése teljesen felesleges volt, de köszönöm figyelmes!
/Apró meghajlással üdvözlöm, elfogadva hogy most már nem egy vadidegennel állok szemben, hanem egy olyan személlyel akivel hajlandó vagyok kontaktust teremteni. És mivel ő udvarias volt, ezért én is az leszek vele. Az első lépést én is megettem felé. Üdvözöltem. Megfordul a fejemben, be is illenék mutatkozni! /
+ De vajon mit mondjak?! Talán nem lesz meglepő ha úgy mutatkozom be, ahogy éppen látott... Hiszen ha nem szól közben valóban hírig lett volna! +
- Társnőm Raven, jómagam Hirig vagyok.
/ Mutatok először angyalkámra, majd magamra. /


{9}

*Hirig*

/Valami hűvösség csillog a különös férfi szemében, amit nem tudok hová tenni, de nem is akarok. Most jut eszembe, hogy kire emlékeztet ez a simulékony fazon. Pontosan olyan, mint anyám egyik majdnem szerelme, ami nála elég durva kitüntetés. Na attól a fazontól is éppen így táncolta az orosz balettot a hideg a hátamon. Brrr, még rágondolni is rossz! Ha nem volt az a fickó drogbáró, és az alvilág rettegett feje, akkor esküszöm előző életemben Barbie babákat árusítottam önszántamból a bébifókák megmentésért tüntetve a világbékéről prédikálva rózsaszín tüllszoknyában! A lényeg annyi, hogy borzasztó alak volt. Valamiért ez a mentsük meg a fajokat, szintén nem tűnt nyugodtabb arcnak./
+ Na nem számít, amíg előttem van és nem mögöttem, nincs gond!
- Nos hölgyeim, akkor kérem kövessenek! Bryd menj előre a menedékbe és szólj a barátunknak, hogy jön egy fajtársa és mindent szépen elmagyaráz. /még mindig a hideg rázott attól, ahogy az izomheggyel beszélt, ellenben örültem neki, hogy legalább az egyikük eltűnik./
+ Így legalább több esélyünk van a Keresztapa ellen...
- Akkor részünkről indulhatunk. /foglaltam össze tömören, hogy ne ácsorogjunk tovább. Graefit bólintott, majd elindult előttünk, a tömeg pedig furcsa mód szétnyílt előtte./
+Nagyon nem tetszik nekem ez a dolog... na mindegy, ilyen az én nem létező szerencsém!

(9)

*Raven*


/Alaposan körbenézek, még hányan vannak ezzel a férfivel. Hányan azok akik még esetleg ellene is lennének ha nem lenne egyedül. De sajnos ilyen törpnyi termettel nem láthatok át a tömegen.
Lehuppanok Raven vállára, hátamat a nyakának vetem, igyekezve a szárnyaimat úgy helyezni, hogy őt se engem se zavarjon és kényelmes legyen. Elkezdek játszadozni egy rakoncátlan tinccsel, melyik megint azt szerette volna elérni, hogy bekebelezzen. Apró fonatot teszek bele.
Nem tetszik ez az alak, és talán rosszul fogalmaztam meg a feltételt, magamra nem is gondoltam közben. De ha van annyi gáncs benne, legalább Ravent nem fogja bántani. Én meg valahogy majd csak elleszek! Annál rosszabb helyzetbe amibe most vagyok úgysem kerülhetek!
A hogy haladunk csendben megint előjön a gondolat, hogy itt vagyok és akik fontosak azok meg nincsenek, és ha igaz amit mondott az idős hölgy akkor már régen nem is élnek./
+ Vajon megtudom majd valaha mi is történt? Hogy lehetséges ez az egész? Vajon van rá esély, hogy vissza mennyek? Vagy ők jöjjenek ide?! Áh, az utóbbit mégsem akarhatom, hiszen nekik sem lenne jó itt! Vajon keresnek? Gondolnak rám? Hiányzom nekik? +
/Megrázom a fejem hátha kitudom vele együtt a gondolatokat is rázni. Majd rájövök hogy ez nem lehetséges ilyen egyszerűen. Most azon kell gondolkodnom, hogy mit is akarhat a férfi./
- Mit is mondott, milyen segítséget vár el tőlünk pontosan? Milyen menedékházról van szó?


{10}

/Annantina nagyi régiségboltjának ajtaján az utóbbi időben elég sok furcsa alak lépett már ki, viszont ez a mostani talán az eddigi legérdekesebbnek mondható. Ugyanis habár az illető úgy néz ki, mint egy teljesen átlagos halandó, testhez feszülő nadrágjával sem üt el kifejezetten a hétköznapiaktól. Még talán ódivatú, huszonegyedik századi pisztolyával hóna alatt se lenne annyira különös, hiszen napjainkban is találni gyűjtőket.
Amiben nagyban eltér az itteniektől, az az, hogy törökülésben, kezeit használva járásra halad előre. Az emberek (Mi sem természetesebb?) megnézik maguknak.
Tíz-húsz méter megtétele után, mikor már teljesen összemocskolódott kesztyűjének tenyere, megáll egy lámpapózna mellett és erőlködve talpra húzza magát, hogy körülnézzen. Ha nem remegtek volna annyira lábai, akkor elmerült volna a hihetetlen látványban. Ám képtelen volt másra koncentrálni, mint összecsuklani készülő testére. Az emberek mégse próbáltak neki segíteni, inkább nagy ívben kikerülték, mintha valami kórt terjesztő leprás beteg lenne, aki bármikor darabokra eshet./

(6)

*Hirig*

/A fickónak még csak a lendülete sem veszik el, úgy válaszol apró kétkedő társamnak a maga mézesmázos behízelgő hangján, hogy közben villámgyorsan, mégis elegánsan halad előre./
- Óh, igazán nem kérnék semmi olyat, ami veszélyes, vagy megerőltető lenne. Mindössze annyi lesz a feladata a drága barátnőjének, hogy bemegy, elmagyarázza a fajtársának, hogy nem akarunk neki rosszat, a kellemetlenkedő vámpírt meg már el is távolítottuk, aztán kijön és kész. Természetesen a segítséged nem kérjük ingyen, a végén fizetünk önöknek a segítségéért. A menedékem pedig egyszerűen A Menedék. Bármilyen faj bármely tagja eljöhet hozzánk és mi szívesen látjuk és menedéket nyújtunk neki. Akinek nincs otthona, vagy családja. Emellett a kereskedelmet is irányítjuk. /Kicsit hülyén éreztem magam, mivel én nem kérdeztem semmit, így hozzám nem is beszélt, csak a tündérhez, de főleg rólam is, meg hogy miket fogok csinálni.../
+Na szép mondhatom!!!
- Azt hiszem jobb ha résen leszünk, illetve, izé tudom, hogy te is tudod, csak muszáj beszélnem... /súgom oda egészen halkan Hirignek, mert muszáj megszólalnom végre. Remélem a pacák nem hallotta meg./

(10)

*Raven*


- Igen én is tudom! Egy szavát sem hiszem el, de "amilyen az agyon isten, olyan a fogadj isten"...
/Suttogom társnőm fülébe. Kicsit hangosabban épp a társalgó hangot felvéve, folytatom a kalauzunknak./
- Ha menedéket nyújtanak nekik, akkor miért tombol a sértettnek vélt személy? Ennyire jól végzik a munkájukat? Hah, nem is csodálom, ha ilyen emberek dolgoznak Önnek, hogy gond adódott.
/Legyintek egyett, bár tudom nem látja./
- Áh, erről valószínűleg nem maga tehet. Mindenkinek lehet rossz napja! Pontosan hova megyünk? Hol van helyileg ez A Menedék? Hogyan védik meg az előbb említett fajokat? Illetve kitől? Fizetségről beszélt az előbb. Mi lenne ez? Ki maga pontosan? Miért csinálja ezt az egészet és miért alakított ki egy ilyen helyet?
/Teszem fel a sok kérdést csak, hogy ne tudjon kiigazodni rajtam. Ha butának néz jobb, mert azt fogja hinni, hogy könnyebben is átverhet. Akkor talán ejt valami hibát és elszólja magát, hogy mit is akar pontosan. Meg talán nem fog rájönni, hogy valóban nem tudunk semmit./
+ Hát igen ez utóbbi nagy baj! Hogyan kell lenyugtatni egy tomboló sértett angyalt?! Meg mi van ha a felháborodása jogos?! Azt sem tudjuk, hogy kinek mit lehet tenni és mit nem ebben a világban, ebben a városban! Meg miért kell menedék egy városban a különböző fajoknak?!+


{11}

*Hirig*

/A fickó egyszerűen csak elneveti magát. Nem tudom, hogy megdöbbenek, vagy inkább dühös leszek. Egyszerűen eredendően irritáló ez a fickó.../
- Nos de hölgyeim, kérem kicsit több bizalmat! Tudom, hogy nehéz., de igazán nem akarok rosszat! nehéz elképzelni tudom, de semmi hátsó szándékom nincs. Egyszerűen csak egy szívességet szeretnék kérni, amit meg is hálálok, ennyi az egész....
- Már ne haragudjon, de mi... /majdnem kicsúszik a számon, hogy csak most kerültünk ebbe a világba, de hamar magamhoz térek. Habár sajnos úgy látom a szeme villanásából, hogy észrevette az elharapott mondatot. Igyekszem gyorsan folytatni, hogy ne legyen olyan feltűnő./ .. nem igazán hallottunk még magáról és a története is elég hihetetlen.
- Óh, tudom én, de mindjárt ott vagyunk.
/ Egyszer csak lesétált a Fősugárútról és benyom valami gombot. Egy lift, vagy valami fura autó jön. Beszállunk, mire a cucc erőteljes emelkedésbe kezd és miután majdnem megjött kis Vuk, hirtelen meg is állunk. Kinyílik az ajtó és egy különös épület tűnik fel a szemünk előtt. Nem győzök ámulni és bámulni..../


(11)

A férfi nem válaszol, csak elindul a tömegben, maga után húzva a lányt. Végül - amikor már látszik Fionán, hogy nagyon ideges -, Zound összeszedi gondolatait, és ismét magyarázni kezd:
- Régebben volt egy hatalmas hatalmi harc, a vadászok szabályosan ki akartak irtani minket, de belső csaták is voltak. A lényeg, hogy mindenki a másik torkának ugrott, ha a vezetőink nem lettek volna észnél, már rég kihalt volna az egész bolygó. Megalapították a Tíz Város Szövetségét, és azt, aki nyilvánosan rátámad valakire, eltávolítják. Állítólag van még egy város valahol, ahová a száműzöttek kerülnek - de ezt senki sem tudja biztosra.
Mielőtt megkérdeznéd, épp a teleportkapu felé tartunk, ez a leggyorsabb módja annak, hogy elérjük a városunkat.

+Egyszerűen imádom a pasit!+ /Futott végig agyamon a szarkasztikus gondolat./ +Mindent tud, ami engem is érdekel, erre úgy kell kihúzni belőle még a legminimálisabb infókat is. Rendben, neki most még nagyjából ősember szinten lehetek, de akkor meg azzal a szuperintellektusával bele kellene tudnia képzelnie magát a helyembe. Bár... Mit mondanék én teszem azt... valamelyik apostolnak, aki egyszercsak egy autóktól hemzsegő sugárúton találná magát? Van egy autó annyira nehezen megmagyarázható, mint mondjuk a racionalitáshoz szokott elmének az a tény, hogy vérfarkasok igenis léteznek. Azt hiszem, ha lenne valami racionalitás ebben az egészben, vadásznak kellett volna érkeznem. Vagy lennem. Vagy mi...+
/Zound végül csak megrágta annyira a gondolatait, hogy juttasson belőle nekem is, de ezzel sem jutottam sokkal előrébb./
- Szóval ez a Szövetség dolog amolyan védelmi bunker, ahol törvények alapján élünk, valahol odakint meg tombol az őskáosz? Mert nagyon ezt mondod... Hogy is...? /Próbáltam felidézni Mr. Jamestown, a töritanárom tanítását, de meglehetősen kevéssé figyeltem rá. Is. Jellemzően./ Mindegy, valamelyik ókori államra emlékeztet ez a hozzáállás. Mi itt jól vagyunk, de ha nem tetszik a dolog, húzhatsz a búsba. Mellesleg /kihívó vigyorra húzódott az arcom/ ez a fajta viselkedés anno azt hiszem kőkemény elpuhányodáshoz vezetett...
/Ekkor esett csak le, mit is említett./
- Teleportkapuuu???
/Visszhangoztam kissé ostobára váltott arccal, ahogy ott álltam a nagy fényes izé előtt./

(10)