2. Emelet: Froeira szobája

by **Froeira Lullaby** Pént. Jan. 07, 2011 6:49 am

Ez az emelet jobbra lévő szobája, amely – a házat szemből nézve – a baloldali torony tetejét is magába foglalja. Az egyszerű, fehérre mázolt faajtón belépve az ember egy igazi kis „varázsvilágban” találja magát, – nem mintha a XXIX. századi jövő ne lenne varázslatos, de Froeira szobája egyszerűen mesébe illő. Az épület óriási, kétemeletes üvegablakának a szobába eső fele csillogó fénnyel árasztja el az egész helyiséget, – a többi hosszúkás, vékony ablak segítségével persze. A falak a kék, (mint az ég) és a zöld, (mint a fű) különböző árnyalataiban pompáznak, a szoba részei rendeltetésének megfelelően. A falon futó borostyánnal, és a füves rétet imitáló zöld szőnyeggel az egész úgy fest, mintha a csodás természet lágy ölébe csöppentünk volna, – gonosz bogarak nélkül.
A torony ablakában puha párnázott ülőalkalmatosság foglal helyet, az emeletes ablaknál pedig egy szépen megmunkált, antik íróasztal (általában tele mindenféle papírokkal, tervekkel és jegyzetekkel). Az egyik falon rogyásig telerakott könyvespolcok, mellette az aprócska ágy, melynek támláján mintha növényindák és szebbnél szebb virágok kacskaringóznának. A szobában megtalálhatók még a további elengedhetetlen berendezési tárgyak, mint például a díszes ruhásszekrény, puffok, egy – ugyan oda nem illő, de mindenképp szükséges – kissé ódivatú számítógép, stb.
Kiegészítők gyanánt – a pincében talált – kis tündérszobrocskák figyelnek a szoba minden pontjából, még a fal mellett álló, üveglapos asztalka lábán, sőt az olvasólámpán is észrevehetőek. Egyébiránt, a bútorzat kilencven százaléka már szintén megvolt a korábbi lakóknak, s eddig porosan várták, hogy valaki újra pompás díszbe öltöztessen velük egy helyiséget.
A hely tökéletesen tükrözi Froeira egyéniségét.

by **Froeira Lullaby** Pént. Jan. 07, 2011 7:26 am

/A tekergő csigalépcsőről egy csöppnyi - legalábbis a többi eddig látott teremhez képest kicsi - előtérbe kerültem. Kétoldalt zárt ajtók fogadtak, s rám nem jellemző módon: spontán, hosszas gondolkodást nélkülözve, benyitottam a tőlem jobbra levő szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót, s alaposan körülnéztem.
Az eredetileg kék falakon a festéket foltokban marta le az idő, s színének ereje is megfakult már. A gyenge holdfényben, porral vastagon belepve, a szinte üres szoba kísértetiesen festett. A magas, sötét szekrény, a rozogának tűnő ágy, az ablakra futott borostyán ijesztő árnyékokat vetettek körbe a helyiségben. Mégis valahogy vonzott, szerettem a lepusztult helyeket, amiknek van múltjuk.
Az emeletes ablakon kinézve láttam, hogy a hó már az egész kertet befedte, s a fák ágain is nagy mennyiségben foglalt helyet. A kilátás pompás, a szomszéd házak mind szépek és varázslatosak voltak, - de közel sem annyira, mint életünk otthona.
Már amikor felértem is éreztem a szédülést, de ahogy a pörgő hópelyheket figyeltem, csak még jobban elhatalmasodott rajtam az az érzés, hogy forog velem a szoba, vagy legalábbis a padló hullámzik a talpam alatt.
Az ágyhoz támolyogtam, s nem törődve a piszokkal, az esetlegesen ott futkározó pókokkal és az egyre csökkenő hőmérséklettel, egyszerűen csak rádőltem az ágyra, s egy másodperccel később minden elsötétült./

(17)

by **Froeira Lullaby** Pént. Jan. 07, 2011 8:39 am

/Úgy aludtam, mintha jól fejbe vágtak volna egy baseball-ütővel, vagy valami ahhoz hasonló, kemény tárggyal. Nem álmodtam semmit, csak a teljes, vak sötétség lebegett a szemeim előtt, s ez mélységesen megrémisztett, - nem mintha nagyon öntudatomnál lettem volna, de azért mégis, ijesztő volt.
Valami rettentően idegesítő pityegő hangra ébredtem. No meg arra, hogy egy hirtelen mozdulattal lefordultam az ágyról. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Azt érzékeltem, hogy süt a nap, és azt is, hogy istentelenül fáj az oldalam, de a fáradtságtól, alig tudtam megemelni a szemhéjamat, pedig sokat aludhattam. Amikor végre láttam, sajnos pont az ágy alatti pormamut-csorda került először a szemem elé, s a rengeteg kosz és mocsok között, valami ezüstös fényű, szögletes tárgyat pillantottam meg. Egy perccel később arra is rájöttem, hogy mi ébresztett fel. Egy apró pontlámpácska erős fénnyel világított az arcomba, s újraindult a pityegés. Amint sikerült megmozdítanom a karom, érte nyúltam, hogy véget vessek ennek a borzasztó „ricsajnak”.
Immáron a kezemet is vastag, szürke pamacsréteg fedte, de jobban idegesített a villódzva zajongó kis izé. Miután letöröltem, nem kis sokkhatás ért, mivel a méretes kijelző nemcsak hogy az időt (12:02) mutatta, hanem még a dátumot és a napot is./
- Vasárnap van! /kiáltottam fel, s egyből beugrott a Bettinával kötött megállapodásunk. Kétségkívül késésben voltunk, de nem ez volt a legnagyobb baj. Konkrétan napokat aludtam át, sőt talán Alyara is. Hogyne, hogyne, kimerült voltam, és nem kevés meglepetés ért, de még soha azelőtt nem aludtam tizenkét óránál többet.
Ahogy képesnek éreztem magam a padló elhagyására, óvatosan feltápászkodtam. Először kicsit dülöngéltem, homályosan láttam, a lábaim gyengék voltak, de ez lassacskán elmúlt és teljesen tiszta lett a kép.
A szoba reggeli fényben elbűvölő volt, ódon és otthonos, tudtam, hogy ez kell nekem. Ám nem sokáig csodálhattam vadonatúj lakhelyemet, ugyanis a gyomrom hangos korgással jelezte: ennem kellene valamit. Így végiggondolva, rájöttem, hogy a szám is teljesen kiszáradt, és menten pípet kapok [=szomjan halok]. Elképzelésem sem volt, hogy honnan fogok enni- és innivalót szerezni. Vizet sem remélhettem egy fürdőszobai csapból sem, hisz amilyen elhagyatott ez a ház, bizonyára már rég nem folyik semmi a régi, rozsdás csövekben.
Az egyetlen, aki segíthetett Alyara volt, ezért kinyitottam a szobám ajtaját, és átsettenkedtem az övébe./

(18 )

by Ajánlott tartalom

2. Emelet: Froeira szobája

2. Emelet: Froeira szobája

Re: 2. Emelet: Froeira szobája

Re: 2. Emelet: Froeira szobája

Re: 2. Emelet: Froeira szobája