Froeira Lullaby

Karakter régi neve: V. (Vaniglia – de utálja, ha így hívják) Fiore Giovanini
Karakter új neve: Froeira Lullaby
Kora: 21 éves
Születési hely: Siena, Olaszország
Fátyolos város: Párizs, Franciaország
Faj: boszorkány
Előtörténet:
Fiorét szülei (Giulia és Vittorio) három hónapos korában fogadták örökbe, miután a vérszerinti anyja meghalt, függőségei hatására. „Apjának” már volt egy, az előző házasságából született lánya, Rossella, aki már az első perctől fogva rajongott kishúgáért. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet éltek.
Az egyetlen problémát az jelentette, hogy Fioret folyamatosan piszkálták, hogy „a szülei nem is a vérrokonai”, „nincs is anyád”, „apád is elhagyott”, hisz a gyerekek éretlenek és csak a felnőttek butaságait visszhangozzák. Nagyon megviselték a bántalmak Fiore nyuszi-pamacs lelkét, de ezáltal legalább már nem csalódhatott sokat az életben. Többek között ennek hatására, a család Milánóba költözött.
Igazi barátai, akik elfogadták, sőt megértették és támogatták őt csak a gimnáziumban lettek. Velük úgy érzi, élete végéig jóban lesz. Erre a közös hobbi, az írás is nagyban rásegített, egymás történeteit kritizálták és segítették a másikat. Az érettségi után sem váltak el, egyik legjobb barátnője, Leila vele tartott a párizsi Sorbonne egyetemre. Fiore bölcsésztan-hallgató lett, míg barátnője orvosnak készült.
Az első évük az idegen városban és a sokféle emberrel teli kollégiumban meglehetősen jól alakult. Folyosójukon megismerkedtek az asztrológus/énekesnő Yolande-dal és a pszichológuspalánta Chantallal; valamint még két, szintén külföldről érkezett lánnyal: Laurennel és Mirjammal.
Másodévben Fiore úgy döntött – részint szülői nyomásra –, hogy tervezési vágyának és matematika iránti szeretetének hódolva, beiratkozik az egyetem építészeti karára. Ott találkozott a végzős Alexandre-ral, aki minden szempontból tökéletes volt számára. Bimbódzó szerelmük örökéletűnek tűnt, s csak Fiore eltűnése vetett véget a „rózsaszín álomnak”.
Tulajdonságok:
Olasz lévén, kreol bőre, sötét haja és sötét szeme volt; de amikor átlépett a fátylon, minden megváltozott. A bőre sápadt-fehér lett, a haja tejföl-szőke, és annak idején gesztenyebarna szemei most fűzöld színben pompáztak. Mindig is magas volt, 177cm, de most mintha egy zsugorító-gépbe tették volna, alig lehetett százhatvanegynéhány centi. Úgy fest most, mint egy nagykamasz. Az alkata alapjában véve nem változott: karcsú (a sok tészta és pizza ellenére is), a lábai még ilyen alacsonyan is arányosan hosszúak, bár a csípője valamivel szélesebb lett.
Általában csendes, visszafogott, bujkáló lány, de a barátai társaságában kiereszti a hangját és gyűlöli, ha nincs igaza. Nem szeret új emberekkel ismerkedni és új kapcsolatokat kötni, mert a múltban sok csalódás érte. Ennek ellenére szinte vakon bízik az emberekben és végtelenül naiv. Hajlamos a pesszimizmusra és rettentően paranoiás – mindentől fél: pókok, éles kések, magány, stb. Ha egy titkot magában kell tartania, megteszi, de akkor minden részletet tudni akar és elképesztően idegesítő tud lenni. Maximalista, önértékelési gondokkal küzd, emellett reménytelenül romantikus típus.
Belépés a fátyolba: Valami különleges ajándékkal szerette volna meglepni barátját, az angers-i Alexandre-ot. Már Rómában is el-elsétált Anne nagyi régiségboltja előtt, és kimondhatatlanul meglepődött, amikor Párizsban is szembetalálta magát vele – még a kirakat üvege mögül kedvesen, hívogatóan kimosolygó eladóhölgy is ugyanolyannak tűnt, mint otthon. Besétált, ismerve szerelme régi dolgok iránti szeretetét, hátha talál valami kedvére valót. Minden polcot alaposan végigvizslatott, majd hirtelen berohant egy iszonyúan vékony, szőke lány és körbefutotta a boltot. Fiore épp egy nagyobb könyvespolcszerűségen álló kalitka mögött állt, így a lány nem láthatta őt. Azon gondolkodva, hogy mégis mit kereshet az a tinédzser ilyen lélekszakadva, egyszerre azt vette észre, hogy a lány köddé vált. Az egyik pillanatban még a sarokban függő baldachinfátyolnál volt, aztán meg sehol. A padlót onnan nem láthatta és attól félt, a „kislány” elájult, vagy rosszul van, ezért odasietett. Még mindig nem találta, majd fellibbentve az átlátszó függönyt, mint akit leütöttek, úgy ájult el azon nyomban.
Képességek:
- Necromanta: 2p
- Gyógyító: 1p
Tárgy: Legnagyobb örömére, a legjobb barátnőivel közös „barátságkarkötője” és a szivárvány színeiben pompázó dobókockákból álló „tesó-karkötője”, amilyen imádott nővérének is van, valamint az Alexandre-tól kapott vastag, magenta színű fakarperec – amibe a fiú neve bele is van vésve –, mind megmaradtak. Ha csak rájuk pillant, azonnal honvágya támad, de a nehéz helyzetekben olyan, mintha minden szerette vele lenne, s támogatnák, ettől pedig erősebb lesz.
Egyéb: Tinédzserkora óta nem túl jó a látása – köszönhetően a számítógépeknek és a TV-nek –, alacsony a vérnyomása és a –cukrával is gondok vannak. Ezáltal szédülékeny, könnyen elájul, és igencsak sebezhetővé válik, ha nincs elég energiája.

Általános képességek:
Erő: 8/10
Gyorsaság: 7/10
Ügyesség: 6/10
Állóképesség: 5/10
Modor: 9/10
Megjelenés: 5/10
Intelligencia: 10/10

Rólam: Igazság szerint, még sohasem szerepjátékoztam. Amikor kicsi voltam, a nővérem járt össze a barátaival és M.A.G.U.S.-oztak; már akkor is nagyon tetszett, de sose mertem kipróbálni. Most is az egyik nagyon kedves barátnőm (Alyara) szervezett be engem, és még két másik barátunkat (Bettina és Katelen).

Szia! Először is, nagyon örülök, hogy Alyarának sikerült embereket beszerveznie. A történeted pedig nagyon jó és érdekes el is fogadom, de azt szeretném kérni, hogy mivel Anna nagyi boltja csak minden ország fővárosában van, így ha mindenképp Franciaországban akarsz átlépni, akkor kérlek írd át Párizsra a fátyolos várost, meg azokat a helyeket, ahol ezt említed, de amúgy minden rendben, csak ennyit kérnék.

Köszönöm, hogy javítottad a hibákat, elfogadlak.

Rendben, köszi. Elfogadlak.