Előcsarnok

Belső tér:

Előzmény Fősugárút.

/Nos elég vicces lett az egész helyzet, hogy mi a méltóságteljes sidhek vetkőzőshow-ot rendeztünk a Fősugárúton. No de rólam amúgy is tudják, hogy nem vagyok éppen normális, szóval nem hiszem, hogy sokan megbotránkoznának. A vámpírok között is tökéletesen megéltem, kezdtem túlságosan is megkedvelni a vért, ráadásul a fekete sidhek sem éppen a jóhírükről voltak híresek. Az előző királynő egyik kedvenc foglalatossága volt, hogy fűvel-fával lefeküdt. Ezt már szerencsére sikerült kiküszöbölnöm, de gyakran néhányan még visszakívánják a régi szokásokat. Ilyenkor szoktam kijönni a sodromból és árnyéktőrökkel szépen bogárként a falra szögezni az embereket./
- Nem nem gondolom, biztos vagyok benne, hogy nem véletlen. Mindenki a jelleméhez illő, a lelke mélyén élő erőt szabadítja föl. Illik hozzánk, amikké leszünk, ez nem csak egy véletlen szerencsejáték. /mondtam egészen komolyan és úgy is gondoltam. Hiszem, hogy ez csak fölszabadít, nem elnyom. Közben megérkeztünk a Tanácsházba és a hatalmas kapu nyugodtan nyílt ki. Besétáltam a márvány folyosókra és vártam, hogy megjelenjen egy lakájféleség, aki kalauzol majd minket. Reméltem a szenátort is elcsípem, akkor egyszerűbb lenne minden./

(35)

/Lyn szavai teljesen megnyugtattak, és magamban igazat is adtam neki. Egyre jobban éreztem magam, főleg a különleges képesség miatt. Szinte már el is felejtettem, hogy mondjuk egy mostani BMW sokkal tutibb lehet, mint egy nyolc századdal ezelőtti. Az ajtóra koncentráltam, ami elég könnyen nyílt ki, ráadásul régimódi volt egy ilyen fejlett civilizációhoz képest. Itt volt az ideje, hogy újra próbára tegyem magam, talán a királynő sem fog nagyon neheztelni miatta...ha meg fog, majd kigurulom valahogy. Ekkor újra felragyogtam és "teljes erőmmel" arra koncentráltam, hogy valami szél becsukja az ajtót. A szerkezet jól becsapódott, én meg jól megtántorodtam, ugyanis elég erősen próbáltam...szinte kiszívták az erőt belőlem. +Ez biztosan változni fog majd! gondoltam magamban, gyakorlásom előrehaladtával. Lyn mérgesen nézett rám, láthatóan várt valakit./

- Bocsánat, ne haragudj. Ígérem viselkedni fogok, amíg az ügyeid intézed!

/Azért egy apró mosoly csak ott maradt az arcomon. Élveztem, hogy sikerült és kimerültségem is elmúlt már. Úgy tűnik, hogy gyorsan regenerálódom. Vajon mikre lehetek majd még képes? Ha repülni tudnék...felérne egy nagy... Ekkor valahonnan egy nő lépett elő, hivatalos ruhában és furcsa grimasszal a királynő felé libbent. Majd meg is kérdezte tőle, hogy mi járatban itt./

[18]

- Áh, Lynarin! Nem vártunk mára, Paltimas szenátor tud róla, hogy jössz? /Az affektáló hang az egyik lakájnőhöz tartozott. Néha az idegeimre mentem a felsőbbséges modorukkal. Megvolt az a vacak tulajdonság bennük, hogy mivel megszokták, hogy a szenátor keze alatt dolgozhatnak, aki mindenkinél hatalmasabb és akit mindenki kedvel, ezért ez rájuk is vonatkozik, pedig piszkosul nem így volt! Nekem személy szerint borzasztóan elegem kezdett lenni ezekből az öntelt alakokból. Egyszer majdnem kinyírtam az egyiket, habár akkor még jóval kevésbé tudtam kontrollálni az erőm./
- Nem, a szenátor nem tud róla, hogy jövök, ellenben fontos lenne, hogy megbeszéljük az újak ügyét.
- Azt hiszem nem fog menni, most nagyon sok a dolog...
- Lynarin! /Döbbenten fordultam a belépő alak felé, aki nem volt más, mint... Nostrefat! Hát már csak ez hiányzott!! Mi a fenét keres a Tanácsházban a vámpírok királya. Könnyed dinamikus léptekkel odasétált hozzám, én pedig hagytam, hogy megcsókolja az ütőerem, a vámpírok egyetemes köszönését használva. /
- Mit keresel te itt? /Zavartan vontam össze a szemöldököm. Ő vetettet egy pillantást a mellettem álló arany sidhere, majd kiült az arcára az a félelmetes mindentudó mosoly, ami több ezer év tapasztalatát sugallta. A szemei vörösen felizzottak és tudtam, hogy az enyémek is./
- Most sietek kedves, de ha lesz időd látogass el Necraditba, ott majd mindent elmondok. /Ezzel ki is sétált, otthagyva a döbbent lakájnőt./
- Ne haragudj, rossz a modora. /Mondtam Rabraquatnak, majd még mindig vörösen izzó szemekkel a nő felé fordultam./ Maga pedig legyen olyan kedves, szóljon a szenátornak! Biztos vagyok benne, hogy idejön. Addig mi megvárjuk. /A nő csak biccentett, majd elsietett. /
+Micsoda káosz!

(36)

/A királynőt nem igazán érdekelte, hogy "játszogatok", pedig először úgy tűnt. Biztosan én értettem félre. Vagy mire válaszolt volna, megérkezett az a korcs, és felsőbbrendűen, lekezelően beszélni kezdett. Már éppen beszólni készültem, amikor más is megszólította a siedhemet. Egy sötét vértelen arcú fickó siklott oda hozzánk. Kezet csókolt...vagyis inkább alkaron csókolta Lynt, utána pedig végigmért engem. Felhúzott szemmel néztem a sötét szemekbe, hogy ugyan ez mit nézeget engem. Kedvem lett volna jól pofán vágni, de megéreztem a belőle áradó sötét...nem is tudom mit. Felállt a hátamon a szőr az biztos, és a királynőnek izzani kezdett a szembogara...pont úgy, ahogy az övé! Ez kissé visszavett az arcomból és nem mondtam ki, amit gondoltam. Pedig lett volna mit. Közben a nőci dermedten, letaglózva figyelte a kis közjátékot, erre már elmosolyodtam./

+Á, mégsem vagy olyan kemény, Csoki!

- Ne haragudj, rossz a modora. /Mondta nekem a sárkánytetkós báli ruhás nő, miután a férfi távozott köreinkből./ +Én meg pont le*****, hogy milyen a modora baby! /A nőcit gyorsan helyre tette a királynőm, aki el is ment holtra vállt arccal./

- Már pont lett volna néhány szavam ehhez az egyenruhás picsához, ráadásul olyan ronda volt, hogy én nem is engedném itt dolgozni. Arca az nagy volt, egészen addig, míg az a rossz arcú pasi meg nem jött. Mondjuk lehet én is csöndben lettem volna hirtelen a helyében. Úgy látszik valami a huszonkilnecedikbe' se változik. Persze, ha visszajön, még lehet, hogy megtanítom némi illemre...a magam módján.

[19]

/Vettem egy mély levegőt és még pár pillanatig eltartott, mire a szomjóság visszhangja elhalt bennem. Ezért gyűlöltem nagyon Nostrefatot, mert valami olyan hatalmas éhség és gonoszság volt benne, amihez én hozzá sem tudtam szagolni. Már abban a korban is szerintem jó háromezer éves volt, amikor én megszülettem. Ehhez adjuk még hozzá a születésem óta eltelt 8 évszázadot... De viccen kívül a pasi kétségen kívül félelmetes volt, és ez nem a legjobb szó rá. Kezdetben, amikor a vámpírok köreiben is forogtam, hát nem egyszer még nekem is kihagyott a szívem némelyik tettüket látva, pedig azért én sem vagyok az a balettcipős szöszke cukorbaba! Minden esetre, amikor elkezdtem a Tündérdombokhoz járni, és elértem a hercegnői rangot, szerencsére egyre kevesebb "összejövetelen" kellett részt vennem, most azonban kissé megrázott a kilátás, hogy ismét a palotája sötét mélyén keressem föl a királyt. Nagyon, de nagyon nem volt kedvem a dologhoz! Minden esetre erőnek erejével ismét a jelenre korlátoztam a figyelmem, és szerencsére épp időben tértem magamhoz ahhoz, hogy halljam a másik szavait. Kissé elmosolyodtam a nagyzoláson, de vannak ilyen emberek, néha én is szeretek így beszélni, habár... nem, ennyire nem vagyok fensőbbséges azért./
- Itt nem az arcát nézik. Nem a szeretője a szenátornak, hanem a titkárfélesége, mellesleg többnyire ebbe a posztba családi összeköttetések által kerülnek az emberek. A rossz arcú pasiról meg csak annyit, hogy azért lett csöndben, mert örült, mint majom a farkának, hogy a vámpírkirálynak nem éppen most támadt kedve oltani a szomját, tudod, Nostrefatnak igen egyedi a stílusa, és nagyjából egyidős az emberi társadalommal, szóval megengedheti magának... /Megráztam a fejem, nem akartam arról a pasiról beszélni, főleg nem úgy, hogy el kell mennem majd hozzá!/

(37)

+Vámpírkirály? Dúúúúrva! Még a neve is ismerős, habár csak egy-két vámpíros filmet néztünk Klárival, de ő sírva röhögött rajtuk, szóval nem igazán tudtam beleélni magam, még ha szerettem volna sem. Mondjuk általában nem néztük végig őket...azt tegyük hozzá...+

- Azta', nem semmi. Ha jól értelmezem, ne nagyon kerüljek még az útjába ennek a Nosferatnak. Persze ha majd nagyon erős leszek, talán hajlandó leszek szóba állni vele. Addig meg kerülöm, hehe. Téged viszont nem kerülnélek, ha nem muszáj...és nem tiltott. Gondolom itt vannak szabályok, még a siedhe-k között is.

/Talán túl magabiztos vagyok, de nem érdekel, amíg itt van velem egy királynő. Remélem a címe valós hatalmat takar, mert ha nem...megszívtam. Persze majd akkor biztos eszembe fog jutni valami, talán elrepülök, ilyesmi. Kéne valami tanár, mert ez így nem lesz jó. Közben azért csak meg-megnézem Lynt./ +Nem is annyira rossz bőr...Klári meg úgy sincs itt...azért örökké én sem várhatok...+

- Kíváncsi leszek a szenátorra. Ő milyen izé..fajú, vagy mi?

[20]

/Irigyeltem azt a könnyedséget, amivel a vén agyarasról beszélt. Habár ez a nyugalom főleg abból származott, hogy röpke tíz másodpercig láthatta maximum a pasit. Van egy olyan érzésem, hogy legyen bármilyen laza a stílusa a vén vérszopó egy nap után szerintem őt is kikészítené. Én részemről bevallom férfiasan, illetve királynői nyugalommal, féltem tőle. Nincs ebben semmi durva, akinek van két szeme, plusz egy agya, legalább minimális, hogy felfogja amit a szemecskéivel lát, az egy nap után kikészül vén barátomtól. De nem akartam most erre gondolni, nagyon nem.../

+ De mégis mi a vámpírrágta sidhefülő francot akarhat tőlem az őskori lelet? Nem, nem stresszelek ezen!

/Rájöttem, hogy tényleg jobb lesz, ha már abbahagyom, mert nem tudom, a vámpírsidhek tudnak-e gyomorideget kapni, de arra jutottam, én megoldom./
- Nos, jobb ha nem szólsz Nostrefathoz, sőt, messziről elkerülöd, ez egy baráti jó tanács! /Vettem egy még levegőt, hogy lerázzam magamról a mindet és csak utána folytattam./ Milyen szabályokra gondolsz pontosan? Mert igen vannak, csak nem tudom, mire érted..
- A szenátor pedig? Ő ember, de abból nem akármilyen! Ha hasonlítanom kéne, azt mondanám, olyan a varázsa, mint a Télapónak, mindenki szereti. /Elmosolyodtam, az öreg tényleg gyanúsan kedves volt, de soha nem kaptam rajta hátsó szándékokon./

(38)

- Például arra, hogy az arany siedhe-k csak gazdag csajokkal járhatnak e...szóval inkább szokásokra gondolok. Vagy esetleg keveredhetnek feketékkel is...
/Háh, egyre jobban tetszett a csaj. Klári meg úgyse haragudna meg....nagyon. De hát ki tudom engesztelni, és amúgy sincs még mindig itt./

- Vigyázok vele, persze. Láttam mire képesek, mikor odafigyeltem a filmek közben. /Persze fogalmam sem volt, hogy mit tudnak, azon kívül, hogy vért szívnak. De hát ő van itt régebben, nem árt megfogadni néhány tanácsot, mielőtt én leszek itt az uralkodó faj krémje. Kezdtem már unni a tétlenkedést, mikor befordult a titkárnő, mögötte a vidám szenátorral. Persze a kis ribancnak most aztán még nagyobb lett az arca, bőre mint a rinocéroszé. Vastag. Laza tartásban megvártam, míg közelebb érnek, és egy apró kis varázslattal összekócoltam a kis picsa haját. Persze a ragyogásom elárult.../

- Jaj bocsánat, nem direkt volt! Tényleg nagyon sajnálom! /Persze közben majd meg haltam a röhögéstől, félig meddig sikerült visszafognom, de szerintem az arcom rángatózásából látszott, hogy élvezem. Mikor elég közel értek, kissé hátrébb léptem, hogy Lynnek helyet adjak és vártam a beszélgetést. Engem is érdekel, hogy minek jött ide a bálból.../

[21]

/Épp válaszoltam volna az első kérdésre, amikor megjelent a szenátor. Éreztem a másik mágiát, végigfutott a bőrömön, ahogy elért a céljáig, és nevethetnékem támadt a gyerekes varázstól. Habár nem tudom, milyen jogon nevetnék, elvégre amikor én is kezdtem felfedezni a mágiám, órákig boldogan szórakoztam azzal, hogy vízcseppeket táncoltassak, vagy elcsaljam az árnyékból az árnyakat. Tényleg baromi vicces, ha valami olyat tudsz, amit más nem. De sajnos most fontosabb dolgom is volt, mint hogy karizmatikus anyukát játsszak, aki azért szól le valakit, mert ugyan azt csinálja, amit ő régen. Huh, ez meglehetősen kacifántos gondolat lett, aszt hiszem, már én sem értem.../
- Üdvözlöm szenátor. /Hajoltam meg könnyeden. Eleinte átestem párszor a saját lábamon, mire sikerült ez a mozdulat, de rájöttem itt elvárják, hogy adjunk a formaságokra. A szenátor kedves Télapótekintete végigröppent rajtunk, majd egy könnyed legyintéssel elküldte a dühtől tajtékzó nőt./
- Nem kell meghajolnod gyermekem, elvégre magad is királynő vagy. No de Lyn, miért kerestél fel ilyen korai órán? Tudom, hogy nem szereted a napfényt. /mondta atyai aggodalommal. Mást szájba vágtam volna, de nála nem zavart./
- Fontos mondanivalóm van. Emlékszik még arra a történetre, amit az idejutásunkról meséltem? A boltból egyre több ember szállingózik elő és arról szeretnék érdeklődni, lehetne-e kifejleszteni valami rendszert, ami segít nekik tájékozódni? Csak nem akarom, hogy valami bajt tegyenek...
- Igen, igen, Nostrefat is éppen az előbb volt itt és hasonló dolgot ajánlott...
- Tessék?!? /Akkor sem döbbenek meg jobban, hogyha reggel az ágyamban találom a Sátánt. Még hogy a vámpírkirály ilyet mondjon?!?/
- Igen, majdnem ugyan ezt javasolta. Neked nem említette? Pedig ha jól tudom, tagja vagy a hercegnőknek, nem?
- De, éppenséggel igen...
- Neked is csak annyit mondhatok, mint neki, még dolgozom rajta, amint lesz eredmény üzenek, addig is jobb, ha egyeztetsz a királyoddal! ne haragudj kedves, de rengeteg ma a dolgom... /Megszorította a kezem majd elsietett. Úgy álltam ott, mint akit leforráztak egy lavór vízzel./
+Miért mindig én?

(39)

/Lyn királynőhöz méltó hajolgatásba kezdett...nekem meg röhöghetnékem támadt...és mikor elküldte a szenátor a bosszús nőt, én elfordultam és halkan nevetgéltem. Alig figyeltem a párbeszédre amit folytattak./

+Klári, megpusztulnál a röhögésben ha itt lennél...remélem valahogy elmondhatom neki, de hogy?+

/Szomorú lettem, most fogtam fel igazán, hogy én már többé a rohadt életben nem fogok találkozni vele. A falhoz léptem és a tenyerembe temettem a kezeimet, miután a földre ültem. Hát, biztos nem ilyen egy nemes siedhe. Vajon mit fog kezdeni magával? Gondolom egy hónapig szid, mint a bokrot, hogy otthagytam abba a nyüves boltba, ahol kb. a fél berendezést megvette...aztán elfelejt. Talán nekem is ezt kéne tennem? Szeretném, ha ő is idekerülne, de úgy hiszem nem csak úgy megy ez. Üldögéltem még egy kicsit rá gondolva, majd erőt vettem magamon és láttam, hogy még mindig beszélgetnek. Feltápászkodtam, épp akkor búcsúzott el a szenátor. Intettem neki egy 'csá havert', majd még mindig szomorú arccal Lyn felé fordultam./

+Ez így nagyon nem lesz jó, ez a hülye picsa úgy hiányzik, mint a rosseb! Remélem...áhh...nem remélem.+

[22]

*Még szép, hogy csatlakozhatsz! Laila:)*

/Lynt láthatólag meglepte az öreg 'mikulásfejű' válaszai. Elgondolkodva lépdelet a lépcsőn lefelé. Én meg mit tegyek? Követtem. Láthatólag nem igazán tudok most kihúzni belőle semmit, és mivel ő elég fontos személy itt +hercegnő, meg királynő, meg mi az anyám valaga lesz még?+, unottan sétáltam lefelé./

+Kihalt ez a szemétdomb....még, hogy Tanácsház! Egy lélek sem jár erre rajtunk kívül! Persze, ha majd én leszek az uralkodó...és tényleg!+

- Hé Lyn, ne haragudj, hogy kizökkentelek oly fontos elmélkedésedből, de az arany siedhéknek ki a királya, vagy királynője? Lehet meg kéne majd vele is ismerkednem...ha van elég hatalma. Ők hol laknak...nézd már!

/Ekkor megláttam egy fekete hajú nőt. Mit ne mondjak nagyon komikus volt, ahogy téblábolt egyenruhában, láthatólag fogalma sem volt, hogy mit csinál...vagyis, most már volt. Minket nézett./

+Egész jó bőr, hmm eddig érdemes volt idetalálni. Formás kis alakja van, kecses kis nyaka /Közben oldalra billentem a fejem/, csinos kis hátsója. Pont jó lesz, ha Lyn nem akarja a dolgot.+

- Hé katonalány, mi jót csinálsz itt egyedül? Hol az osztagod? Mi a rangod, jelentést! /Annyi ilyen marha akciófilmet láttam már, hogy a belépő kérdésekkel tisztában voltam. Persze marhára nem érdekeltek ezek, csak, hogy bámulhassam az alakját, amit ez a szemétre való ruha nem igazán mutatott meg. Próbáltam határozott lenni, de megint majdnem elröhögtem magam. Szerencsére senki sem ismer, hogy ezt észrevegye itt./

- Szabadon mászkálhatnak katonák a tanácsházán királynő? Ez is valami szabály? vagy megtámadtak minket? /Azért most már egy vigyorra tellett Lyn felé, a fekete hajú lány nem láthatta ezt. Valahogy magunkkal kéne cipelnünk...persze, lehet hogy itt minden bokorba jó csajok teremnek? Az lenne csak a Kánaán!/

[23]

*Persze, gyere csak! *

/Még kissé kába voltam önön hülyeségem és ideiglenes depresszióm súlya alatt, de úgy döntöttem, félre teszem a gyomorfekélyről való elmélkedést halhatatlanoknál és kivételesen, tényleg csak a különlegesség varázsának engedve most a való világra figyelek. Gina gyakran kihangsúlyozta, hogy igen életképtelen leszek, ha folyton csak a könyveimet bújom és fantáziavilágokban élek. Azt hiszem a jelenlegi helyzetem a legjobb példája annak, hogy mekkora egy liba a sors, ihol én a nagy álmodozó itt vagyok a fantáziavilágban! Na de az előbb mintha azt mondtam volna,a jelenre koncentrálok./
- Az arany sidhek vezére Drabussus, a Köd és a Nap királya. Öntelt beképzelt alak, akinek az tenne jót, hogyha valaki úgy fejbe vágná, ahogy megérdemli! Ellenben én nem tehetek ilyet, mert az háborút jelentene, akkor pedig kapnék a fejemre én is jócskán. /Könnyedén megvontam a vállam, a király tényleg egy seggfej volt, kész. Aztán a figyelmem arra terelődött, amit a másik sidhe is figyelt, vagyis az új jövevényre. Nem különösebben zavart a figyelem hirtelen megszűnése, sőt örültem egy kis pihenőnek. Ellenben volt valami gyanúsan szerencsétlen a vadász lányban./
+ A vadászok nem ilyenek szoktak lenni, itt valami nem stimmel!
- Vadász, mit keresel itt? /kérdeztem hidegen. Mostanában annyi volt az új arc, hogy semmiben nem lehettem biztos, csak abban, hogy a lány az öltözéke alapján vadásznak tűnt./

(40)

/Csak egy nagyot sóhajtottam, többet nem tudtam tenni annak érdekében, hogy ne veszítsem el a fejem. Meditálnom kellett volna, vagy valami spéci kínai technikával ellazulni, de ezen téren sajnos jelentős hiányosságaim voltak. El is felejtettem, mennyire fura kezdőket kalauzolni, de most éppen nekiálltam, hogy mindent elmagyarázok, tehát legyen./
- Nos, csak hogy tiszta legyen a dolog, a vadászok ránk vadásznak. Nem rókavadász, vagy őzvadász, hanem természetfeletti vadász. Ezek itt minden olyanra lőnek, akinek mágia kering a testében, és aki erősebb vagy nagyobb egy embernél. Ezek próbáltak meg kinyírni a Kávézóban is, hogyha összehasonlítási alapra vágysz. /mondtam továbbra is hűvösen. Nem tehetek róla, de a rossz modorom az is súlyosbította, hogy valamikor még a vámpírkirálynál is látogatást kell tennem, ráadásul ez a sidhe egy vadászt akart magával hozni védelemnek! Ez több mint komikus azért, amikor vagy egy órája majdnem kinyírták./
- Hogy jönni? Mégis hová gondolod? A Tündérdombokba ugye? Vagy ha arra gondolsz, hogy elkísérsz engem Necraditba, az nagyon nem stimmel, oda akkor sem jöhetsz, ha hét életed van! A vadászlánnyal meg végképp nem.
- Te pedig kire vadászol? Vagy egyáltalán hogy kerülsz ide? Ha új vagy a világba halljuk, ma már úgyis túltengenek az újoncok. /A vadászra szegeztem a figyelmem, aki túl kevéssé viselkedett vadászosan ahhoz, hogy vén róka legyen, inkább kezdőnek, vagy 21. századinak tűnt./
+ Remek, egyszerűen szuper, hogy már vadászként is átjöhet valaki! Nem, mintha nem lenne így is bőven sok belőlük!!

(41)

+Atyaég! Nagyon nagyon hasonló a stílusa Klárihoz! Mit csináljak? És miért nem buktat le, ha ő az? Jaj-jaj! Ha nem ő az...nincs gond, ha ő az...megnézhetem magam!+

/Próbáltam nem túl meglepődő arcot vágni, nyilván nem sikerült, sosem voltam jó színész. Ha ő tényleg Klári okosan(?) jelezte, ami nem illik rá. Muszáj lesz megtudni valahogy./

- Jó duma kisanyám! Nem kell itt hazudozni, biztos nem jó szántadból látogatsz ide! Azt hiszed a rózsadombon laksz, és majd apukád kihúz a bajból? Hát nem, ő itt egy varázslény, és nem szabad rá támadni...még neked se kisszivem! /Ennél jobban nem tudtam utalni rá, hogy ki vagyok, vagy, hogy felismertem. Ha nem ő az, akkor továbbra sincs gond, ha meg ő..hát nagy baj van! Azért még úgy is reménykedtem benne, hogy ő az.../

[25]

+ Vámpírok öreganyja segíts! Mi a fene folyik itt?
/Halvány lila, de még bugyirózsaszín, vagy tonzúrázott babakék gőzöm sem volt arról, hogy a két új miről beszélget. Azt viszont akár a fél királyságokban le mertem volna fogadni.../
+Hú, ez aztán nagyon királyul hangzott, na jó és kissé beképzelten, de ez van!
/Szóval ott tartottam, hogy bármiben lefogadtam volna, ez a lány annyira született itt, mint én, habár fogalmam sem volt, miért nem hajlandó bevallani, az újak többnyire örülnek minden infónak. Ellenben már az is egyértelmű volt, hogy nem támadt nekünk, vagy kezdett el fenyegetőzni, vagy felsőbbrendű fajnak tekinteni magát, vagyis vagy piszkosul kezdő volt, vagy most lépett át a fátylon. Bölcsen hallgattam tehát, mert ahogy jó anyánk szokta mondani volt, azért van két füled, és egy szád hogy kétszer annyit hallgass, mint amennyit beszélsz!/
+Hú de utáltam, amikor jött az ilyen életigazságaival!!!
/Mégis hagytam, hogy a többiek kibontakozzanak, én ráérek, nagyon nem kívánok megjelenni a vámpírkirálynál./

(42)

+Any**! Ez tényleg ő!+

/Marhára megörültem az én kis drágámnak, de ez az öröm nem tartott soká! Először is fegyvert rántott, amivel ügyetlenül, de rám célzott. Aztán meg kidobott...nagyjából. Bár nála sosem lehet tudni!/

- Na de Klárim, életem, drágám, szerelemem! + Ez általában szokott hatni, de most nem biztos, hiszen nem otthon vagyunk+
- Nem tudtam, hogy te vagy...csak szerettem volna, hogy...

/Na ekkor lőtt rám életem szerelme. Szerencsém volt, ugyanis olyan felzaklatott állapotba lehetett, hogy a lézersugár nem talált. Telibe. Így a karomba égetett egy hosszú heget, ami nem volt véres, mert a forró lézer azonnal lezárta a sebet. Ellenben nagyon fájt, így lefordultam a földre és odakapva a kezemhez kiáltani kezdem./

- Ó, te felelőtlen kis picsa! Ha otthon lennénk szétverném a hülye fejed! ÁÁÁÁ! Ez nagyon fáj! Bele fogok halni, Lyn segíts! Klári...ne haragu...
/Kissé fura lehetett, ahogy fájdalmamban bocsánatot akarok kérni, mert rámlőttek! Itt jött el a pillanat, hogy elájuljak. Megtörtént./

[26]

/Oké, úgy tűnt a káosz elszabadult, mintha valami szerencsétlen kinyitotta volna Pandora szelencéjét. Annyi sütnivalóm azért volt, hogy rájöjjek, valami régebbi vitába csöppentem és az elhangzottak alapján az is összeállt a fejemben, hogy ez a lány lehet Rab "elveszett" barátnője, aki úgy tűnik mégis szerencsésen, habár kissé furcsán, de átjutott a fátylon. Nem tudtam, örüljek-e, hogy immáron van egy tudatlan vadászunk is, vagy inkább sírjak-e miatta, de amikor előkapta a lézerfegyvert, na akkor már erősen tudtam, melyik érzelem a dominánsabb bennem./
+ Ki volt az az őrült aki fegyvert adott egy sértődött barátnőnek!?!
/Amilyen gyorsan csak tudtam, odébb ugrottam, de mivel a lézer a másik sidhet találta el, így gyakorlatilag semmi értelme nem volt a mozdulatnak. A két személy beszélgetése teljes káosznak tűnt nekem, de azt hiszem ismernek kellett volna az előzményeket a felfogáshoz. Az azonban nagyon nem jött be, amit Rab a végén mondott a lányról. Na nem mintha én olyan marhára boldog lettem volna, ha lelőnek, de ez az összefüggéstelen dühöngés azért kissé furán érintett. Megpróbáltam véget vetni a dolognak. Magamhoz rántottam az összes árnyat, mire teljes sötétség lett a szobában, csak a szemem parázslott vörösen, mert használtam a hatalmam. Ez elrejtette a látszólag ájult sidhet, és talán kissé lecsillapítja a lányt./
- Mostmár elég legyen, itt nem lehet lövöldözni! Még egy próbálkozás, és nagy bajban leszel! /Kezdtem nagyon ideges lenni, ez az egész helyzet annyira szerencsétlen volt!/

(43)

/Furcsa egy álom volt. Minden olyan valódinak tűnt, még az is, hogy valami jövőbe kerültem. Durva volt, tuti elmesélem a haveroknak, de legfőképp' Klárinak. Azt álmodtam, hogy átjutottam a XXIX. századba, és valami arany izé lettem. Siedhe, vagy mi. Összetalálkoztam egy sráccal, aki valami dobozkával játszott, meg akartak lőni egy kávézóba, de egy Lyn nevű királynő megmentett. Ja igen, durva jó pasi lettem, jobb, mint otthon és mágikus képességem is volt. A levegővel tudtam mindenféle kunsztokat csinálni. Aztán jött az én drágaságom és lelőtt. Nem semmi mi? Lassan kinyitom a szemem, ideje felébredni.

"Hál' Istennek' Hallom valahonnan, de nem sokat látok, homályos minden. Egy nagy fekete hajzuhatag terít be, majd egy szomjas száj csatlakozik az enyémhez. A technika eltéveszthetetlen. Viszont marhára fáj a jobb karom és kezdek fulladozni, valamint az arcomon nedvesség csorog végig. Nem tudom eldönteni, hogy az enyém e, de elég sok csordogál folyamatosan, ami szintén elősegíti, hogy megfuladhassak. Az, hogy én is elsírtam magam az tuti: az örömtől és a fájdalomtól. Mielőtt megfulladnék finoman próbálom eltolni a a drágám fejét, de nem igazán engedi. Kissé erőszakosabban próbálkozom, fény gyúl hirtelen édes szerető elméjébe és lemászik a szétharapdált számról./

- Kh-Kh, köszönöm. Au, vigyázz, még mindig fáj a kezem! Nem haragszom...nagyon. /Mosolyom őszinte, bár a fájdalom kissé eltorzítja azt. Gondolkodom mit mondjak neki, hogy ne is bántsam meg, de nem is öljön meg még a szerelmével, de azért tudja, hogy nem volt jó ötlet rám lőni./

- Legközelebb a te hajad is összekócolom, és akkor mi lesz? Na jó, elég a hülyeségből...örülök, hogy itt vagy drágám! Hiányoztál!

/Látom, hogy próbálja meghálálni a dolgot, és már tenne valamit. Azért azt itt nem kéne...így gyorsan magamhoz húzom és megcsókolom mielőtt valami újabb merész és ravasz terv jutna az eszébe. Majd lassan felállunk és Lynt keresem a szememmel. Az árnyékok is visszahúzódni látszanak./

- Hagy mutassam be neked Lynt, a Siedhe királynőt. Lehetőleg legközelebb rá lőj, ha már választhatsz. Te is az ócskás...izé régiségboltból jöttél ide? /Próbálom elterelni a figyelmét arról, hogy majdnem megölt, tudom, hogy ilyenkor mindent megtenne értem, de nem szeretném, ha Lyn egy hisztis libát látna benne. Szerintem nem is az!/

[27]