Fősugárút

/Homlokráncolva szimatolgattam a csaj felé, ahogy felzárkóztam hozzá./
- Még új vagy a városban, igaz? /Összegeztem a tapasztalataimat, miközben megindultunk a sugárúton. Lomposka farokcsóválva rohangált volna ismerős szagok után kutatni, de inkább visszafogtam és.../ Hé, miért nem használod az orrodat, hogy visszatalálj? /Fordultam szembe a csajjal, miközben éreztem, hogy Lomposka harcra készen felpattant a szőnyegéről./ Ha úgyis Bloosxből jösz, visszatalálsz... Csak ne próbálj meg azzal etetni, hogy eltévedtél! Tesó vagy, ezt világosan látni...
/Mutattam villámgyorsan elővillant karmaimmal zsebre dugott keze felé./

(157)

/ Az ezernyi kérdésből egyre kevesebb maradt, de még mindig nem találta az elsőt, amivel kezdhetne. /
– Igen új vagyok. / Bólintott, egyre reménytelibbnek érezve a helyzetet. /
+ Végül is, említett már New Yorkot, jövőt. Talán ő is úgy került ide, ahogy én. Várjunk csak, jövőt? + / Éppen kibukkant volna belőle a kérdés, amikor a másik szembefordult vele./
– Az orromat? + Persze, vissza? Hova? + + Vigyázz! Válaszolj jól, vagy lesheted! Valami nagyon kergetheti. És nem a saját farkáról beszélek. +
– Attól félek, Rómáig nem vezetne vissza az orrom. Így valóban nevezhetjük eltévedésnek. /Nyomta meg a szót Philomela. Nyugodt hangon folytatta./
– Talán egy fél órája sincs, hogy elhagytam Rómát. Az eddigiekből pedig azt szűrtem le, hogy te is… nos, nem éppen őslakos vagy. Szemmel láthatóan többet tudsz erről a helyről, mint én. Ezek pedig, / húzza ki egyik kezét a zsebéből / még legalább száz kérdésem tárgyát képezik. Úgyhogy mielőtt még a torkomnak ugranál, néhány dolgot elmagyarázhatnál. + Jobban szeretem a rendet a káosznál. Ha néhány dolgot elmagyaráz…+ + Mielőtt, vagy miután feltrancsírozott? Ne nevettess, szavakkal és az ártatlan nézéseddel itt mit sem érsz. Bízd rám a dolgot! + +Csak szeretnéd. Kezdem az én módszeremmel.+

{6}

- Róma? /Csodálkoztam hüledezve a másikra./ Na, hugi, akkor most nagyon megszívtad. Nemtom, miket sikerült eddig megtudnod, de a rossz hír, hogy k..va sok minden megváltozott, ehhez pedig alkalmazkodnod kell. Tudod, megszoksz, vagy megszöksz, visszaút nincs. /Vontam vállat magyarázóan, majd ismét megindultam a Kapuk felé./
- Erről a farkas-dologról igazából én sem tudok túl sokat. Egy tündérnek úgy jellemeztem, hogy kábé olyan, mintha lenne egy privát farkasom, akit folyamatosan pórázon kell tartanom, mert csak rohangászna meg szimatolna. Amikor éppen jókedvű, ha érted mire gondolok. /Kacsintottam rá, majd bosszúsan elhúztam a számat./ Ráadásul, csak hogy izgalmas legyen, éppen készülődik egy frankó kis balhé, amihez képest, úgy tippelek, a mi kis világháborúink együttesen is kábé annyit jelentenek, mint kőbalta a lézerágyúhoz viszonyítva. Na, ezért megyek most a falka városába, mert nagyon úgy néz ki, ők nem is tudnak róla... Legalábbis Merlin társaságában egyetlen szőrös izomhegyet sem láttam.

(158)

/ Feszültsége megszűnik, amint ismét elindulnak. /
+Én nyertem!+ + Ezúttal. Legközelebb én jövök! +
– Egyelőre a város nevéig jutottam. Illetve, most már tudom, hogy vannak teleportkapuk, más városok, más… lények. Alkalmazkodni könnyebb, ha tudod mihez kell. / Arcára egy kesernyés mosoly ült ki. /
+ De örülnék, ha az enyém csak rohangálni és szimatolni akarna. De most már legalább tudom ki vagy! +
+ Ha olyan ostoba lennék, mint az ő farkasa, azért könyörögnék, hogy lőj le. És eddig is tudtad, ki vagyok.+
– El tudom képzelni, milyen lehet, egy háború mindenféle… Valójában nem tudom elképzelni, mert fogalmam sincs mi különböztet meg egy tündért tő…lünk. / Még nem szállt el a reménye, ha más nem, a többiektől válaszokat kaphat. Kicsit sietősebbre fogta lépteit, az enyhén fájó bokája ellenére./
+Egy pillanat. Azt mondta Merlin? Ez egyre cifrább.+
– Merlin alatt… arra a Merlinre gondolsz? Mármint… az Arthur mondakört azért ismerem… Még valamikor kicsiként olvastam róla. Egyébként… / Sétatempóját nem lassítva, jobb kezét Fionának nyújtotta. /
– Theo… Mármint Philomela. Philomela Ylva, azt hiszem. + Igen, ez a nevem. Új hely, új név, új test. Erről jut eszembe… Ruhát akartam szerezni. Talán majd a másik városban. +
– Ha már balhékról akarsz beszélgetni, jobb ha tudod, kit keversz bele. / Sóhajtott egy nagyot./
– Elmondhatod mi a helyzet, amíg elérünk a kapukig.

{7}

- Hello, Fiona vagyok. /Fogadtam el Philomela kezét./ Ha nem haragszol, most a fenékszaglászást kihagynám. /Vigyorogtam rá, majd kedélyesen gesztikulálva magyarázni kezdtem, miközben battyogtunk a Kapuk felé./
- Merlinre én is csak pislogtam először, de aztán valaki felhomályosított, hogy az ilyen varázsizék mindig is jelen voltak, legfeljebb nem dugták elő az orrukat a mi korunkban. Szóval Merlin igen, az a Merlin. Valami fővarázsló, vagy mi a szösz, meg baromira imádja a verseket meg a rejtvényeket. Mindenesetre felejtsd el a nagyszakállas bölcs öreg pofát, most meglehetősen helyes simaképű fickó. Kicsit nyikhaj ugyan az ízlésemnek, de hát van akinek ez jön be. /Nagyot sóhajtva legyintettem egyet, mikor konstatáltam, hogy már megint kedvenc alakváltóm felé terelődtek a gondolataim. Kis hallgatás után aztán megint belefogtam a gyorstalpalós időutaztatásba./
- Ha engem kérdezel, összességében a hideg kiráz ettől a nagyonmágikus vacakságtól, mint a varázslók, tündérek meg alakváltók, de hát ez van, ezt kell szeretni. Mint például a térkapuk is. Szerintem valami kütyü van a mélyén, amit valami hangfelismerő-szóértelmező izével láttak el... Mindenesetre csak akkor működik, ha kimondod az indulási pontot és az érkezésit. /Hirtelen elkomorultam, ahogy eszembe jutott a legutóbbi, H'Sekiratba vetődésem./ Javaslom, jól mondd ki és valós helyeket adj meg, vagy különben úgy jársz mint én. Apropó, nem tudod a dátumot véletlen? Fogalmam sincs, meddig voltam térközött.

(159)

– Nem, a dátumot még nem kérdeztem meg senkitől. /Rázta meg a fejét elgondolkozva a hallottakon./ – Tehát egy rosszul használt teleport miatt kerültél az utcára? Még jó, hogy egyben maradtál. + Ez a világ veszélyesebbnek tűnik, mint elsőre gondolná az ember. +
– Varázsló, tündér, alakváltó… úgy hangzik, mint egy el-sci-fi-esített fantáziavilág. + Ilyen szó létezik egyáltalán? +
– Hová is megyünk pontosan? Mármint a teleportkapun keresztül. Mi a város neve? / A szagok egyre változatosabbá váltak, ahogy közeledtek céljuk felé. Más tájak, más lények állandóan változó illatkeveréke zsongította el orrát. Néhány szag már ismerős volt, néhány új felfedezni-valóval kecsegtetett. Még nem voltak látótávolságon belül, de már érezhetően közeledtek a terület felé. /
– Egyébként… lehet ezekkel valamit csinálni? Elég… közveszélyesnek érzem magam velük. / Zavartan piszkálta karmait. /
– Amikor átkerültél… neked is nehéz volt? Mármint, te… hogy jöttél rá dolgokra? Arra, hogy mi hogyan működik? Hogyan fogadtak a többiek? + Csillapodj kislány, ne támadd le a kérdéseiddel. Csak szépen, lassan. + / Nyugtatgatta önmagát. / – Bocsánat, azt hiszem fontosabb ügyeken rágódsz, minthogy az én kíváncsiságommal foglalkozz. / Sóhajtott lemondóan. /
– Miért gond az, hogy Merlin mellett nincs farkas?

{8}

- Hát, az az igazság, hogy meg vagyok róla győződve, hogy mi, farkasnépség a jófiúk vagyunk. Erő, becsület, meg a többi hangzatos izé egyáltalán nem áll távol tőlünk. Vagy legalábbis azoktól, akiket eddig megismertem. /Vigyorogtam Philora./ Ennélfogva úgy gondolom, ha a világ veszélyben forog, mert valami barom alakváltó hülye uralni akarja, hát bizony ott a helyünk az első sorban, hogy pofáncsapdossuk az arra érdemeseket. /Megvontam a vállam, ahogy újra végigfuttattam magamban a gondolatmenetet./ Másrészről akárki akármit mond, egy jól elhelyezett pofonnak szerintem olykor nagyobb hatása lehet, mint egy kozmoszrengető varázslatnak. Ebben pedig mi vagyunk a legjobbak. /Ismét kacsintottam legifjabb hugimra, majd a karmait vettem szemügyre./
- Azokkal meg nemtom mit kellene csinálnod. Szerintem meg kellene fegyelmezned Lomposkádat... Legalábbis nekem így sikerül visszanyerni az alakomat a balhés helyzetek után. Tudnia kell ki a főnök, onnantól aztán hatékonyan tudtok együtt működni. Legalábbis mintha Zound ilyeneket magyarázott volna... /Kissé elrévedtem, ahogy felidéztem legutóbbi óráját, majd megráztam magam és Philora pislogtam./ Tényleg, hogyhogy nem ő fogadott téged? Egy ekkora /mutattam emberi méreteit/ jólfejlett, roppant megnyerő pasi... Vagy csak nekem volt hozzá szerencsém? Pedig azt mondta, az alfa őt rakta oda az érkezők fogadására...

(160)

– Ha belegondolok, a farkas Mars isten szent állata. Valóban van közük a harchoz, de sokan elfelejtik, hogy eredetileg termékenységi istenség volt. Mások pofán csapdosása pedig, nem feltétlenül a legjobb megoldás. / Viszonozta társa vigyorát, bár korántsem nagy lelkesedéssel gondolt egy lehetséges összecsapásra. / – Sosem voltam az a verekedős fajta. Egyébként, ezek szerint egy fajtánkbeli készül hatalomátvételre? Mármint… / Kicsit megzavarodva folytatta. / Minket szoktak alakváltóknak hívni, nem?
+Jó vicc, kergessem a sarokba.+ +Persze, megpróbálhatod. Kergess csak, és úgy megsértődöm…!+
– A lomposkám kicsit nehezményezi, hogy sarokba szeretném küldeni. + Egyébként sem ez a megoldás. A testedet, amíg át nem adod magad nekem, te irányítod. +
+ Tehát csak arra kell gondolnom, hogy eltűnjenek? +
+ Próbáld ki, és megtudod. De előre figyelmeztetlek, fájni fog. + / Philomela lassított kicsit, sétatempóján, arcán látszott az erős koncentráció. Összeszorított fogai közül visszafogott nyögés csusszant ki, ahogy körmei elkezdték újra felvenni emberi alakjukat. /
– Ez azért… korántsem kellemes. / Tért vissza ütemes lépéseihez pár másodperc múlva. /
+ Látod? Én megmondtam. Csak rajtad múlik, amíg nem engeded át nekem a dolgokat. Nem vagyok olyan ostoba és követelőző, mint egyesek… hogy is nevezett? Lomposkája? Persze a segítséget nem ingyen osztogatom… + +Értem. Tehát te egy sunyi, csalfa dög vagy. Nem tudom veled járok-e jobban, vagy egy idióta ösztönlénnyel.+
– Senki sem fogadott. Legalábbis a boltban csak egy idős asszonnyal találkoztam. Az üzleten kívül pedig… járókelők sétálgattak. De egy ilyen feltűnő férfit biztosan észrevettem volna. Na és persze, kiszagoltam volna. / Érintette mutatóujját orrához. / – Könnyen lehet, hogy máshol akadt dolga. Vagy csak szimplán nem volt kedve ebben a melegben álldogálni. / Egy pillanatra elhallgatott. /
– Alfa? Tehát hasonló berendezkedés, mint egy farkasfalkánál? / Halvány biológiai és etológiai ismereteit próbálta felidézni, még középiskolás korából. / – Egy alfa pár, aztán a többiek rangsorban. Azt ne mondd, hogy harccal lépsz rangot… / Enyhén fancsali vigyorral nézett Fionára. / Mert akkor, azt hiszem én leszek az örök omega…
+ Azt csak hiszed! Te leszel a legjobb alfa! Csak megfelelően kell kijátszani kártyáinkat! + +Milyen ambíciózus vagy lomposka… + +Ne nevezz így!+ / Philomela minden látható ok nélkül kuncogott egy keveset. / – Azért remélem, nem rögtön vacsoraként végzem.
{9}

- Van valami Sánta Tappancs vagy micsoda nevű tagja is a falkának, szerintem őt azért biztosan le tudod pofozni. /Kacsintottam biztatóan Philo elszontyolodására, aztán próbáltam rendszerezni a kérdésfolyamát, hogy mindent megválaszolhassak. Végülis, nekem is segítettek, én is megtehetem egy tesóval. +Így a falka is erősebb lesz, nemde?+ A Lomposkától kapott helyeslő farokcsóválástól felvidulva kezdtem ujjaimon követve a felvetett kérdésekre válaszokat adni./
- Először is szögezzük le, egy alakváltó nem farkas... izé, vérfarkas. Nem tudom, hogy konkrétan farkassá képes-e alakulni egy alakváltó, de ha jól értelmezem, amiket eddig láttam, igazából nem tudsz olyan állatot - legyen akár valós, akár legendás - említeni, amivé az alakváltók ne tudnának változni. Az biztos, hogy vegyíteni tudják az emberi és az állati alakjukat, ahogy nekünk is van két külön alakunk meg egy közös. De hogy mi a leglényegesebb különbség, tőlem ne kérdezd. Talán Hold el tudja magyarázni. Ha megérkezünk Bloosx-ba, feltétlen keresd meg!
Másodszor, a falkakérdés. Ahogy észrevettem, tényleg van egy alfa pár, bár itt inkább a nálunk honos indiános törzsi szervezet a nyerő: törzsfőnök és sámán, és ha jól tippelek, perpill csak véletlen egybeesés, hogy ezek ketten egy párt alkotnak.
/Zound kérdésére nem pazaroltam több szót. Ha nincs itt, nyilván más dolga van. Nem olyan fajtának látszott, aki csak úgy otthagyja a felállítási helyét. Sóhajjal zártam le a gondolatmenetet és visszatértem az okításhoz./
A fájdalomhoz meg majd idővel hozzászoksz. Én például már egyáltalán nem is érzem, még ha teljesen fel is veszem a közös alakot. Pedig nem kevés izmot meg egyebet növesztek ám! /Kacsintottam vigyorogva hugimra, majd egy dolog eszembe jutott./ Ja, és érdemes figyelned arra is, hogy miben vagy épp, amikor megnősz. Ha szégyenlős vagy, gondod adódhat, ha visszaváltozol.

(161)

– Tehát egy ilyen bármivé-átalakulok-még-akár-tűzokádó-sárkánnyá-is izé szeretne hatalomra jutni? Béke porainkra. / vetett keresztet automatikusan. /
– Az indiános dolgokhoz még kevésbé értek. Bár elméletben bármikor felépítek egy indián falut a megfelelő alapanyagokból, mert tanultam ilyesmit, de a társadalom nem az én szakterületem. Ki az a Hold? Már másodszor említed…
– Visszaváltozásnál mi lehet a go… / Philomela arca hirtelen jött megvilágosodást tükrözött. / – Ó, már értem! Ezeket a göncöket mondjuk nem sajnálnám. De tényleg kellemetlenné válhat a helyzet. / Halvány pír jelent meg az arcán. /
– Egyébként, mióta vagy itt? Gyanítom már egy ideje, mert olyan otthonosan mozogsz, és sokat tudsz. / Valahogy látod az arcán, hogy inkább az ellenkező választ reméli. /
+ Ha rövid idő alatt képes lennék úgy alkalmazkodni, mint ő… + + Kezdem megtalálni a reményt, hogy mégsem vagy annyira reménytelen eset! +
– Nem tudom, hogyan fogom meghálálni a segítségedet. + Legyőzöd, és nem ölöd meg! + +Idióta!+
{10}

- Sárkányt ugyan nem láttam, csak egy wyvernt meg egy tűzmadarat, de azt hiszem egyet kell értenem. Szükség lehet az izomerőre is... /Tűnődtem félhangosan, aztán érkezett egy újabb kérdés./
- Hold? Ő a sámánunk. Hogy pontos legyek, Fekete Hold a neve. Pici kislány, de elég tökös, ha érted, mire gondolok. /Egy vállrándítással tettem túl magam az emléken, hogy egy pillanat alatt zsebrevágta és szétcincálta Lomposkát, meg vele együtt engem is./
- Hogy mióta? Lássuk csak... /Kicsit elmerengtem, ahogy sorra vettem a velem történteket. +Zound és Karamella, ezzel együtt a beavatós levélküldés egy nap. Merlin tollával elbohóckodtunk vagy két napot, meg egy fergeteges éjszakát, aztán...+/
- Hát, nincs egy hete, hogy beléptem abba a régiségboltba. /Mondtam végül hajamba túrva. +Te jó ég! Tényleg csak ennyi idő telt el?!+/ Mármint... Szóval érted. Lényegében pár napja vagyok itt. A segítségért pedig nem várok viszonzást. Végülis, majdnem tesók vagyunk, nemde?

(162)

/ Agyának kerekei gyorsan szelektálták az információkat, de az utolsó válaszba mintha beletört volna az egyik fogazott vas. /
– Egy… hét? Ne haragudj, de legalább… nem is tudom. Egy évre tippeltem volna. / Elismerő tekintettel nézett fel Fionára. / – Csak remélni tudom, hogy én is ilyen könnyen hozzászokom a vérfarkas léthez. És örülök, hogy ilyen jó testvérre találtam. Van kedved mesélni magadról? Tesó? / Kacsintott játékosan. A következő pillanatban megtorpant, torkából egy elismerő hang tört elő. /
– Ez elég… mondanám, hogy hihetetlen, de lassan már azt a szót sem merem használni, hogy lehetetlen. / Az út végén, már látótávolságban feltárult a tér, ahol egy vibráló fehér fénymassza uralta a látképet. / – Az ott a teleportkapu? / Mutatott irányba. Kicsit bizonytalanabbul folytatta lépteit. /
– Nem mondom, jól néz ki. Persze még jobban nézhetne ki, ha valóban kapu formája lenne, mondjuk faragott márványból, kétoldalt dór oszlopokkal. Vagy inkább ion oszlopfőkkel. Igen, azokkal határozottan jobban mutatna. / Philomela észre sem vette, hogy ijedségében hadarni kezdett, mely egyre inkább motyogássá halkult. /
+ Ijedős nyuszi vagy. + + Az ijedős farkas jobban hangzik. Nincs túl nagy kedvem átmenni azon. + + Akarsz találkozni még fajtársakkal, vagy sem? + + Már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy akarok… +
{11}

- Magamról? Hát... Nem is tudom, mivel kezdjem. New Yorkban nőttem fel, van két öcsém, szerettem a sört meg a... /Hirtelen megálltam a beszédben és legyintettem./ Áh, hagyjuk. Ami volt, elmúlt, itt a XXX. század küszöbén meg már amúgy sem sokat számít. /Halvány, mit lehet tenni mosollyal megvontam a vállamat s röpke elgondolkodás után kerekítettem egy tisztességes 'ismerjmeg' típusú bemutatkozást./
- Fiona Freefall vagyok, vérfarkas nő, imádom az angolos steaket, a jó pasikat és a heves szexet, rühellem a vizen kívül az összes piát, meg az összes vérszívó gyökeret. Pillanatnyilag gőzöm nincsen, hol a helyem Holdék falkájában, de nagyon gyorsan le fogom pofozni azokat, akik semmibe vesznek. Odahaza se szerettem, itt meg aztán pláne nem fogom hagyni...
/Éreztem, hogy Lomposka már csak a balhé emlegetésétől is kezd előresomfordálni a sarokból, hát gyorsan visszafogtam magam és mélyeket lélegezve igyekeztem lecsillapítani őt is. Mikor már úgy éreztem, rendben vagyok, ráébredtem, milyen ökörségeket fecseg össze-vissza Philo./
- Ne számíts konkrét kapura, vagy bármiféle oszlopos, csillagkapus hóbelevancra. Úgy néz ki, mint egy k.. nagy, világító hasadék, aminek se a közepét, se a szélét nem tudod rendesen kivenni. Szerintem ezért lehet az, hogy Lomposkát szinte mindig be kell rugdosnom, ha át akarok menni. Baromira tart tőle az öreglány.
/Vigyorogtam hugimra, majd jó példával elöl járva beléptem a kapu terére./

(163)

– Érdekes, engem éppen a farkasom bátorít. – zökkent ki zavarából a lány. + Persze. Bátrabb vagyok, szebb és erősebb is, mint ő! Az eszem pedig, géniuszi hozzá képest! + + A szerénységet kihagytad. + + Te is ilyen vagy, csak még nem tudsz róla. +
– Azt hiszem, a bemutatkozásodból néhány dologra nem voltam kíváncsi… / Emelte fel egyik szemöldökét, miután felfogta, mit mondott néhány pillanattal korábban Fiona. / +Viszont egy jó harcosnak remek hasznát vehetnénk… Természetesen csak addig, amíg meg nem erősödünk. + + Természetesen. +/ Hagyta rá Philomela a frissen felébredt tudatára. Még mindig kicsit bizonytalanul követte társát, de arca korántsem a félelem miatt látszott merevnek. A nő szavai emlékeztették valamire, amit szívesen elfelejtett volna. /
+ Sosem látom újra a családom? A testvéreim… Anyám… Máris hiányzik az otthoni hangzavar. + / Egy visszagyűrűző emlék szomorkás mosolyt csalt ajkaira. Elevenen éltek még benne a családi ebédek. A veszekedések, amiknek ő csupán csendes szemlélője volt. Mégis, valahogyan hiányolni kezdte azt a melegséget, melynek helyét most fojtogató üresség vette át. Zavartan törölt ki egy könnycseppet a szeme sarkából. /
+ Ha a múltban élsz, elszalasztod a jövőt. + / A másik hang színe ezúttal sokkal gyengédebbnek tűnt. / + Nézz magad elé. Máris találtál új testvért. És a kapun túl, sokkal többen várnak. + + Tudsz te kedves is lenni, ha akarsz… Köszönöm. +
{12}

*Anne nagyi boltjából való kilépés után...*
*Adam Deer-rel való találkozás...*

/ Ahogy kisétált az ajtón a környék teljes pompáját megcsodálhatta. /
+ Valahogy kezdem úgy érezni, hogy ez tényleg a valóság. Ha pedig így van, akkor meg kéne tudnom, hogy mégis, hogy kerültem ide. Valamint azt, hogy mégis, hol vagyok. A legegyszerűbb, ha megkérdezem az első járókelőt. Óvatosan kell kérdezősködnöm, mert nem hiszem, hogy mindennapi, hogy vadidegenek csak úgy kisétálnának egy régiségboltból... Remélem tud angolul a fickó.
/ Azzal elkezdett magabiztosan odasétálni a legközelebb lévő személyhez (Adam Deer). Egy vele közel egymagasságú férfi, ki éppen szintén a várost nézte. Ahogy odaért a közelébe megszólította/:
- Elnézést uram, de zavarhatnám önt egy percre? Átutazóban vagyok és emiatt új vagyok a városban és, hát sajnos eltévedtem. Csupán szeretném megérdeklődni, hogy pontosan hol is vagyok most...

+ Na erre nem számítottam. Lehet csak viccel, de komolynak tűnik. Tegyük fel, hogy ő is ugyanúgy járt, mint én. Próbálkozzunk másképpen...
- Oh. Értem. Tudja a memóriám nem a legjobb, így már nem emlékszem, hogy hívják ezt a várost... Viszont ön azt említette, hogy nem tudja, hogy került ide?
/ Közben észre sem veszi a másik reakcióit, mert ép a gondolataiban mereng. Ahogy kimondta az utolsó szót ösztönösen a régiségbolt felé pillant./
+ Várjunk, ha ez tényleg így van akkor ezt nem biztos, hogy az utca közepén kellene megbeszélnünk. A legbiztosabb, ha keresünk egy forgalmas helyet.
- Jesszusom milyen udvariatlan vagyok! / mondja hirtelen. / Még csak be sem mutatkoztam. Örvendek az én nevem Ramiel. / Azzal kezet nyújt az idegennek. / Lehet, hogy jobb lenne, ha ezt kellemesebb környezetben firtatnánk meg. Jól gondolom? / és már keresi is a lehetséges helyeket./

<3>

+ Na ez viszonylag könnyen ment eddig. Valami étkezde, vagy hasonló megfelelő hely lenne a beszélgetésre. Megpróbáljuk újra, hátha valaki más útba tud igazítani, minket.
/ Azzal már indul is az egyik járókelőhöz. Megkérdezi, hogy hol van a legközelebbi teázó, s erre a megszólított elmagyarázza neki, hogy hol van itt a közelben egy kávéház. A beszélgetés lerendezése utána visszamegy Adamhez./
- Úgy néz ki, hogy van itt a közelben egy kávéház. Szerintem az megfelelő lenne.
/ Szinte válaszra se várva elindul, de, ha a férfi nem jönne utána, akkor megáll és megkérdezi/:
- Velem tart?
/ Mivel rövid az út, így nem kezdeményez beszélgetést addig míg oda nem érnek, de ha a másik kérdez akkor válaszol. Viszont miközben sétál felfigyel egy elég fontos dologra, amit eddig észre sem vett. Egy kis tündérke repül el a közelében. Picivel arrébb két sápadt, halott arcú férfi beszél. Másik irányba az egyik ember ép átváltozik egy madárrá és elrepül./
+ Na ne. Mégis mi folyik itt?! Vámpírok, Tündérek és Alakváltók. Mit keresnek ezek a szabad utcán? Még szerencse, hogy vérfarkasok nem mászkálnak itt. Így is ép elég veszélyes egy normális embernek. Valami nagy gubanc van ebben a városban. Minél előbb, haza kéne térnem. Ráadásul még a fegyverem sincs nálam. Tényleg egyáltalán, mit hoztam ide magammal?
/ Végignéz magán. Egy olcsó, szürke, pamutpóló, egy szürke szövetnadrág és egy pár edzőcipőféle. Ahogy jobban átnézte magát megérezte a zsebében lapuló tárgyat. Ahogy belenyúlt a zsebébe egy szemüveget és a kolostortól kapott ezüst nyakláncot vette ki. Az elsőt az orrára illesztette, míg az utóbbit a nyakába akasztotta./
+ Na így kicsit jobb. Ezek szerint olvasószemüvegre van szükségem. Ennyi még belefér talán. A kereszt meg legalább megóv a vámpíroktól. Két gond megoldva. Viszont nincs nálam egy kis pénz se.
- Úgy látszik elhagytam a tárcámat valahol. Ez így elég problémás...
/ Közben, ha másik nem cselekedik valami olyat amivel megváltozhatna az esemény, akkor szépen odaérnek a kávézóhoz.
<4>

- Igen láttam, habár még most sem hiszem el... Ha egyikőnknek sincsen pénze, akkor maximum nem iszunk kávét. /Egyszerűsíti le a tényeket.../ Azért, hogy beüljünk és beszélgessünk csak nem kérnek pénzt / Folytatja kis nevetéssel./
-Hát akkor menjünk be... / Azzal megáll a bejárat előtt, míg az magától kinyílik és utána belépdel. Bent azonnal körülnéz és keres egy üres asztalt ahol helyet is foglal./
<5>

*folytatás a Kávéházban*

*Bakar Asher*

/ Az emberek összesúgnak a hátak mögött. Hiszen az angyalokat itt is a jó ügy védelmezőinek tartják. Még ez idáig sosem láttak „lázadó angyalokat” akik életüket ne áldozták volna azonnal, ha tehették. Bárkit megmentettek, nem bíráltak sosem. És őket se bírálták sosem. És most itt egy lény, aki meg sem mozdult. Hitetlenkednek. Többen felkiáltanak, hogy „talán, nem is angyal,” ezzel pedig egyre érdektelenné válnak azok ott ketten, a tömeg közepén. Lassan újra elindul a forgalom. A vegyes arcú lények folytatják útjukat. Míg az erős, arrogáns arckifejezésű fiú csak mered az angyalra teljesen hangtalanul. Aztán valami sötét, mély érzés átsuhan eddig tiszta tekintetén, mintha csak megvilágosodnak egy szemvillanás alatt. Némasága megszakad, hangja kemény, bölcsesség élét hordozza magában. /
- Hát nem érdekesek az események, Asher? / hosszú percek teltek el, míg nem figyelték a mentősöket. Most újra abba az irányba fordul. /
- Létezünk. Cselekszünk vagy nem. Életeket formálunk. Mert Mi megtehetjük / egy röpke pillanatig nézi, ahogy a gyerek is bekerül a járműbe, amint a rendfenntartó egység vizsgálgatni kezdi a másik halottat, akiről még csak nem is sejthetik, hogy nem most hunyt el. Egyenlőre úgy látszik, hogy értetlenül állnak a helyzet felett. /
- Nincs itt több dolgunk / ezzel elindul a korábbi haladási iránynak megfelelően, olyan arckifejezéssel, mintha már cseppet sem érdekelné az, hogy mit hoz a jövő az árván maradt kiskölyöknek. /

*Kemet Kawab*

/Nem törődöm a környezetünkben összegyűltekkel./
+Egy ekkora városban úgysem jegyzik meg az arcomat. Most a tanulásra kell koncentrálnom, majd később foglalkozhatok a reputációmmal.+
- Érdekesek? Bevallom őszintén, sok mindent tanultam ebből a pár percből, az itteni dolgokról. – /Igyekszem a fejemben kavargó őskáoszban rendet teremteni, minden apró részletet a helyére illeszteni. Majd abba az irányba fordítom a fejem, amerre Kemet néz./
- Mi? Kit értesz alatta? – /Kapom vissza a tekintetemet./
- Nincs itt több dolgunk? – /Körbenézek, és látom, hogy már szinte senki sincs körülöttünk. Hirtelen kezd összeállni a kép./
+Ez az egész színjáték lenne, minden csak megrendezett?+
/Felveszem eddigi kísérőm tempóját. Az eddig látottak és hallottak alapján, próbálom őt felmérni, a felé intézendő kérdéseimet összeszedni./

(11+20=31)

* Barak Asher *

- Hogy kit értek alatta / pillant az angyalra szeme szegletéből. - Azokat, akik képesek mások életét formálni. Például az angyalokat / csöndesen sétál tovább, figyelembe se véve a következő kérdést. Nem azért, mert nem figyel oda a másikra, nem is azért mert illemtelenül akar vele viselkedni, csupán elgondolkodik. Ám, hogy min? Csak percekkel később szólal meg, ha másik nem zavarja meg gondolatait. /
- H'Sekirat a város, ahol vagyunk, az emberek városa. A Tanácsházán regisztrálod magad, mint újonnan érkezett, mert mától polgár vagy. És felejtsd el azt az ábrándot, hogy visszatérhetsz oda, ahonnan jöttél / nyomatékosítja, majd befordul az említett épület irányába. /

*Akrennys és Athalay Nekare*

/ A boltból kilépve utópisztikus látvány tárult a szemek elé. Több szintnyi, hatalmas felhőkarcolók, kanyargó, aranylóan fénylő, áttetsző úthálózat szőtte be a látképet, mint valami pók hálója. A nap még nem hagyta el delelőjét, a forróság mégis elviselhetetlennek tűnt. Az utcán kevesen jártak, főként embereket láthattak a pásztázó szemek. Az utca túloldalán, egy fess, inas férfi nézett fel egy kifüggesztett hirdetésből. Arcán széles mosoly jelent meg, vörös loboncát hátrasimítva arcából, néhány jellegzetes szimatoló mozdulatot végzett el. Elgondolkozva simított végig rőt szakállán, majd, hogy a boltból kilépők figyelmét magára vonja, integetni kezdett. Néhány hívó mozdulat után azonban úgy döntött, ő teszi meg az első lépéseket. Barátságosnak szánt mosollyal lépett oda. /
– Üdvözlet testvér! A nevem Agni vagy Vöröslő Hold! Amelyik jobban tetszik. Olyan izgatott vagyok, nem hittem volna, hogy rögtön egy hasonszőrűvel futok össze! Sok kérdésed lehet, azért vagyok itt, hogy válaszoljak. Meg persze azért, hogy egy kicsit vezesselek titeket. De ne álljunk sokat itt a napon, mert csak még melegebb lesz. Meghívlak téged, és kis barátodat egy kis hűsítőre! Gyertek, kövessetek!
/ Hadarta izgatottan az idegen férfi, mintegy ismerősként köszöntve Athalayt. /