Vadvirágos mezők

/Vállat vonok, mert Miura távozásának miértjére két perc múlva sem jövök rá. Lehet, hogy ő is gyűlöli a vadászokat. még az is lehet, hogy én is, csak egyet nem? Ha muszáj itt maradnom ebben a világban, előbb-utóbb ez is kiderül. Most viszont visszamegyek a technológia birodalmába, H'Sekiratba. Elindulok kifelé a kertből és arra koncentrálok, hogy megleljem a kijáratot. A hülye folyosók, még mente közben is változnak, néha majdnem nekiütközök a hirtelen megjelenő falnak. Aztán újra elérek a fényes csarnokba, majd kimegyek.

- Pá Siedehek, azt hiszem már elég lesz belőletek. Egy varázstalan köszön el tőletek.

/Hangos mondatomra, csak néhányan figyelnek oda és igazi megvetés süt belőlük. Én ezt igazi gúnyos mosollyal kompenzálom, amire ők felháborodottan sietnek el. Kilépek az ajtón, és meglátom a másik dombot is. Hasonlóak, de...nos nem tudom miért, de ez biztosan kényelmesebb, jobb. Felmegyek a dombom tetejére és törökülésbe ülök./ +Na nézzük, mit tudunk! Legyen vihar!+
/Felragyogok, de csak egy határozott szél kezd el fújni, nem egy orkán erejű, de erős szél, olyan kukaborogató. Ezt abbahagyom./ +Repüljünk! /Adom ki az újabb parancsot. Meglepetésemre emelkedni kezdek, majd másfél méter után elvesztem a kontrollt, és szó szerint pofára esek./ + Jó, talán nem kéne egyből túl erősen bekezdeni. /Lassan a fűszálakat kezdem hajlítgatni, mindenféle motívumokat teszek bele. Egyre jobban tetszem magamnak, ahogy ott ragyogok a domb tetején és finomítom a képességemet. Többen bámulnak meg, de marhára nem érdekelnek. Sokat ugyan nem bámészkodnak, mert mindenki siet valahová. Tovább folytatom a képzésemet, autodidakta módon. Most feldobok egy marék földet és koncentrálok a szélre, ami körülöttem lengedezik, körbeölel. Kisebb figurákat csinálok a porból, előbb egyszerűbbeket: kocka, golyó, ezek nagyobb és kisebb kivitelben és a fejem felett köröztetem őket. Majd "összegyűröm" őket és egy kis női sziluettet tapasztok össze és azt formálgatom. Persze ez nem egy két perc alatt zajlódik le, hanem már három órája próbálkozom és hangosan anyázok közben. Az is igaz, hogy ezek az alakzatok nem túl szépek, de majd még gyakorlom. Egyelőre elvagyok, és örülök magamnak, tovább folytatom a dolgot./