Mezők

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 5:59 am

Ameddig a szem ellát felhők és felhők, mintha egy porcukorral behintett rét venné körbe Anolgeis városát.

by **Éadrom** Szomb. Márc. 17, 2012 2:22 am

- Aham, szóval az angyallelkem? Remek, ezek szerint még nagyobb pusztításokra számíthatok. Hm, már kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen határai vannak ennek a hatalomnak.
/Szinte már csak magamnak beszélek, hisz Renaviel már messze elhúzott. Kissé zavart a pusztítás mit alig néhány perce véghezvittem. Vajon mekkora lesz a pusztítás, ha tényleg visszakerül hozzám elfeledett hatalmam. Vajon akarom én azt egyáltalán? Képes lennék-e elviselni? Nem tudtam igazán, de valahol éreztem, hogy ez a rendje a dolgoknak. És bár ez a porhüvely még nem bírná el azt a lelket s saját lelkem sincs még kész erre, de szinte percről percre erősödöm./
+ Vajon mikor jön el az ideje?
/ Pár pillanatig csak nézelődök az ajtóban állva, gyönyörködöm a tájban, majd a lány unszolására magam is felröppenek. Százával szállnak el körülöttem angyaltársaim, többségüknek fel se tűnik, hogy idegen jár közöttük. Bár csak annyira vagyok idegen mint tojások között a tojás. A lány mellé suhanok és követem mozgását. Hamarosan elhagyjuk az égi várost és az elszórt, fénylő épületeket felváltják az üres felhők. A fehér tucatnyi árnyalatával tartkított felhőrengeteg megnyugtatóan hat rám. Mint ha hazatértem volna. Ahogy elsuhanok felettük finoman megérintem őket. Kezem átsiklik rajtuk és apró felhőpamacsokat ránt maga után. Renaviel felé pillantok./
- Ez mennyei!
/Kacagva pördülök meg magam körül, s nem tudom, valaha éreztem-e magam ennyire felszabadultan. Gonosz mosolyt eresztek meg a lány felé és közel suhanok hozzá, de csak annyira, hogy kénytelen legyen félrebillenni majd nevetve tovaszálltam. Ebben a pillanatban nem voltak aggájaim és nem számított a világ. Repültem, felhőkkel fogócskáztam a mennyek határán. Hát kívánhat ember ennél többet?/

{61}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 17, 2012 3:30 am

/A szemem sarkából figyelem a másik angyalt és elégedetten biccentek arra, hogy egész jól repül./
+ Remek, ebből legalább nem lesz baj....
/Figyeltem a felhőkkel bohóckodó angyalt és ha nem lett volna komikus nagyban csóválom a fejem repülés közben. Olyan volt mint egy szemtelen kölyökkutya...
+ Hihetetlen, egyesek soha nem nőnek fel! És még én vagyok a fiatalabb... mármint attól függ, hogy vesszük...
Amikor meghallottam a mennyei beszólását, akkor már tényleg nevetnem kellett./
- Azt hiszem többet nem adok neked enni, megkergülsz tőle...
/Vigyorogtam rá.
Aztán amikor felém reppen és kibillent az egyensúlyomból igyekszem lesúlytóan nézni rá, ami elég nehéz, mivel alig tudom visszatartani a kitörni készülő kacagásomat...
Végül elérjük a felhőmező szélét és a tiszta tavaszi tájat meglátom alattunk.
Érdekes, de a világban mostanság szinte kizárólag a nagyvárosokban van élet. A táj alattunk olyan vad és buja, amilyen szerintem már régen nem volt./
+ Egy kis hely, ahol Danu az úrnő...
- Arra kell menni.
/Mutattam lefelé a partvonal felé, ahol a napfényben szikrázó víz összecsókolózott a zöldellő lankákkal. Lejebb is ereszkedtem, egészen addig, ahol a friss fű illata behatolt az orromba./

by **Éadrom** Szomb. Márc. 17, 2012 7:13 am

- Ugyan, ne légy már ilyen! Te nem élvezed a repülést? A napfényt?
/Visszarepültem mellé és nyugodtabbra vettem a tempómat. Lejjebb ereszkedtünk és a felhőkön túl megpillanthattam a tengert. Nem a régi otthonom örök szürke, tajtékzó tengere volt, hanem a csillogó azúr tenger, amit csak egzotikus szigeteken játszódó történetekben látni. Renaviel még mélyebbre ereszkedett a maga nyugodt módján, engem viszont hajtott a vérem és bár éreztem hogy a hosszú távú repülésnek nem ez a dinamikája de újra előrelendültem. Nyaktörő sebességgel zuhantam a föld felé, majd pedig cikázva kerülgettem a fákat a part irányába. Sikerült felzavarnom néhány madarat az egyik utolsó fáról akik egy rövid ideig kísérték utóbb reptünket./
- Meddig még? Messze a sziget?
/Kérdeztem ahogy elértük a part vonalát. Kicsit magasabbra emelkedtem, hogy messzebb láthassak, de még nem vettem észre úti célunkat. Újra lebuktam, s ezúttal hagytam, hogy a lendületem röpítsen tovább. Kitárt szárnyakkal siklottam a víz felett és heccelődve barázdát húztam benne kezemmel. Most a mágia nyugodt volt bennem, mióta átjöttem nem volt ennyire békés. A kis lélekparány megélénkült ahogy a vízhez értem, de már nem okoztak problémát hullámai. Elmerengtem ezen a különös, mágiával átitatott világon és ez kis híján a vesztemet okozta. Olyan alacsonyan suhantam, hogy egy szembe jövő hullám majdnem magával sodort. Szerencsémre még időben észbe kaptam. Pont előttem bukott át a hullám habzó tajtékot vetve. Felfelé nem volt menekvés hát oldalt löktem magam. Az átbukó hullám alkotta „csőben” suhantam, szárnyaimat összébb húztam hogy ne érjenek a vízbe. Majdnem elfogyott korábbi lendületem mire a „cső” végén kirobbantam az elém zúduló vízen át. Nem csak a ruhám és a hajam, de a szárnyaim is nedvesek lettek, így néhány percig rendesen meg kellett dolgoznom a fenn maradásért. De a nap forró sugarai és a süvítő szél hamar megszárította az acélosan csillogó tollakat. Némileg megázva szinte folyamatosan nevetve vettem fel újra Renaviel tempóját és kicsit újra lenyugodva siklottam mellette./
- Istenem, el nem tudom képzelni, hogy élhettem eddig enélkül!

{62}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 17, 2012 9:05 am

- Milyen? Nem vagyok én semmilyen... /nézek vissza rá.
Természetesen élvezem a repülést, azt ahogy a napfény selymes keze végigcirógatja a bőrömet. Imádtam, ez volt az igazi szabadság érzése. Régen csak ez volt, ami nyugalmat adott nekem. Mostmár itt volt a családom, és erről mindig a régi életem jutott eszembe...
Vettem egy gyors levegőt és elűztem a közelmúlt kellemetlen emlékeit. Anyám arcát, és minden mást. Elzártam mélyen, olyan sötétbe, ahol az angyallelkem fénye sem törte fel a láda zárját.
Figyelem, ahogy a másik angyal felzavarja a madarakat, ahogy játszadozik, továbbra is akár egy gyermek. Nyugodtan mosolygok, valamiért borzasztó öregnek érzem magam ebben a pillanatban.
Amikor hozzám szállt a másik angyal, kissé megvontam a vállam, csak azután válaszoltam./
- Nem vagyok GPS de azt hiszem még egy jó órányi repülés hátravan.
/Egy pillanatra megrémültem Éadrom őrültködése láttán, de amikor megúszta, akkor meg legszívesebben felpofoztam volna, leordítva a haját is, valami olyan szöveggel, hogy: Meg kell mentenünk a világot, te fajankó! szedd már össze magad kicsit!
De végül csak csendesen elnyeltem az érzelmeim és udvariasan mosolyogtam a mondandóján. Valóban csodálatos volt ez a hely, de most valahogy nem tudott magával ragadni...
Végigmértem a meseszép tájat és egy pillanatra mintha káprázott volna a szemem... Meg mertem volna esküdni, hogy az egyik felcsapó hullám egy ló alakját veszi fel... De mire újra odanéztem, már nem volt ott semmi.
+ Szép Raven, már képzelegsz...
Azonban amikor Éadrom felé fordultam, hogy válaszoljak neki, a sidhevarázs mintha elégedetten dorombolt volna lelkén, pedig az előbb csöndben volt...
+ Talán csak paranoiás vagyok, és a vizek királynőjének varázsa reagál a vízre?
Nagy nehezen összekapartam magam és viszonylag természetes mosollyal válaszoltam./
- Nos igen, valóban lenyűgöző ez a hely...

by **Éadrom** Vas. Márc. 18, 2012 1:10 am

+ Még egy óra? Nem kicsit lesz fárasztó!
- Olyan különös érzésem van. Mint ha figyelnének! Eh, biztosan csak képzelődöm. Azt hiszem, ennek az ízére hamar ráéreztem. Imádok repülni! Bár szó ami szó, még a hosszútávra edzenem kell. De ez tényleg fenomenális. Szerintem meg is van az egyik kedvenc helyem ebben a világban. Ha túl vagyunk ezen az egészen, ide mindenképpen visszajövök. Mond csak Renaviel, vannak valahol hegyek? Hiányoznak a zöldellő lankák, tágas fennsíkok és a keskeny völgyek. Áh, ott milyen élmény lehet suhanni.
/Álmodoztam egy kicsit és hagytam, hogy gondolataim elkalandozzanak. A repülést az ösztöneimre bíztam, pontosabban azokra az ösztönökre miket eonok és életek tucatjai csiszoltak és lassan-lassan szivárognak vissza hozzám. Kissé már fáradtam így inkább a lassú siklást választottam a fürge szárnycsapások helyett. De lassan visszakúszott a feszültség ahogy percről percre közeledtünk célunk felé. Még Lyn ajándéka is mozgolódni kezdett bennem. De lehet, hogy csak a végtelen óceán hatott így rá. Még emlékeztem, hogy Lyn említette hatalmát a vizek felett. Múltak a percek és érzésem szerint már sok mérföldre lehettünk a várostól. Óvatosan megérintettem lelkem mélyén a hatalmamat. Az a Mennyei kórust, mit Lyn varázsának hatására idéztem meg, nem tudtam merre keressem, de a kardomhoz vezető fonalakra könnyedén ráleltem. Még bőven több hatalom forrongott bennem mint amit igazán uralni tudtam, de talán nem fogok mindent lerombolni ha magamhoz szólítom a fegyvert. Felkészültnek éreztem magam, de még teljesen nem voltam biztos magamban. A szelence finoman simult kezembe és éreztem hogy a benne lévő kövekben is van mágia, igaza volt a lánynak, nem is tudom, eddig hogy nem éreztem meg. Bíztam benne, hogy idővel egyre könnyebben ráemelhetem pillantásom a mágia áramlataira. Bíztam benne, hogy van még hova fejlődnöm./

{63}

by **Raven Raymore** Vas. Márc. 18, 2012 8:00 am

/Döbbenten kapom a fejem a másik angyal felé, amikor azt említi, hogy úgy érzi figyelik...
+ Talán mégsem vagyok üldözési mániás?
Kicsit még elmélkedek rajta, de végül úgy döntök, kimondom a saját aggályaimat./
- Vicces kívül, az előbb meg mertem volna esküdni rá én is, hogy valaki, vagy valami figyel minket... Ha pedig te is így érzed, az nagyon nem lesz jó....
/Még egyszer zavartan végignéztem a mesés tájon, de nem láttam semmit és senkit... Csak a hullámzó tenger és a zöld mezők, meg a kék ég, teremtett lélek sehol./
+ Habár ez nem jelent semmit...
- Hegyek? Nos nem tanulmányoztam olyan nagyon alaposan a világtérképet, de ha emlékeim nem csalnak Necradittól északra hatalmas gyönyörű hegységek vannak. Olyan magasba nyúlnak, mint a Himalája, ha nem magasabbak...
/Igen, határozottan valami ilyesmiről olvastam./
- Csak elég bajos eljutni odáig... Mert az út oda a vámpírvároson keresztül vezet, azok a mocskok meg nem valami szívélyes házigazdák... inkább szívózós házigazdák... /vontam vállat. Ezt a speciális mozdulatot repülés közben kivitelezni nem volt semmi, de kis gyakorlás után már ment.
A figyelmem a tájra fordítottam végül, elvégre én voltam az, aki tudta merre járunk +elvileg!+ szóval jobb volt, ha legalább én nem tévedek el...
A szárnyaim már nekem is kezdtek fáradni, mire végre a távolban megláttam a sziget homályba vesző körvonalait...
+ Nah végre, azt hittem soha nem érünk ide!
Az ujjammal a sötétebb folt felé intettem a sötétedő horizonton, aztán szóltam oda Éadromnak./
- Látod azt ott? Az lesz az, ha minden igaz...

by **Éadrom** Vas. Márc. 18, 2012 8:33 am

- Ühm, tényleg úgy gondolod hogy figyelnek? Nem látok senkit, de te jobban értesz a mágiához már, talán te észreveheted.
/Körülnézek de továbbra se látok senkit aki követne minket./
+ Az hogy paranoiás vagy, még nem jelenti hogy nem követnek.
/Magam is megpróbálom jobban ráhangolni magam a mágia szövedékére, de csak a Lyntől nálam maradt lélekparány mozgolódását érzem meg. /
- Hogy őszinte legyek, lehet hogy Lynarin az, bár ez csak egy ötlet. Végül is, a mágiája egy része nálam maradt, és még legalább annyira hozzá tartozik, mint amennyire hozzám.
+Necradit, hát egyenlőre nem kívánkozom oda.
/A legutóbbi találkozásom egy vámpírral, pontosabban fél-vámpírral elég mély nyomot hagyott bennem ahhoz, hogy ne akarjak a városukba csak úgy besétálni. Kétlem, hogy mind olyan békések lennének mint Lyn./
+ Majd keresnem kell egy térképet, ha nagy ívben elkerülöm a városukat nem lesz baj és a hegyekhez is eljuthatok.
/Egyenlőre jó ötletnek tűnt, egyenlőre. Renaviel felhívta figyelmem egy aprócska foltra a horizonton. Meresztgettem a szemem, de nem sokat láttam egyenlőre a szigetből./
- Az ott? Uh, hát az még szép kis táv. Azt hiszem ideje magasabbra emelkednünk. Spórolhatunk az erőnkkel és jobban belátjuk a tájat. Na és persze ha gond adódna, legalább nem a fák fognak meg.
/Szavaimnak nyomatékot adva néhány erőteljes szárnycsapással feljebb emelkedtem. Már majd fél mérföld magasságban jártam amikor újra siklásra váltottam. Itt fenn bővebben voltak felfelé haladó áramlatok így nem kellett terhelnem az izmaimat. Kaptak eddig is elég terhelést, még szokatnom kell magam, hogy hogyan repüljek magamat kímélve. Ahogy közelebb értünk a szigethez egyre több részletet tudtam kivenni. A part vonalát, a növényzetet. Mikor már csak néhány mérföld választott el minket a szigettől a többnyire egyenes siklás helyett lomha ívekre váltottam, tartottam nagyjából a magasságot és nem siettem leszállni, előbb fel akartam mérni a terepet, okulva az előző „helyszín” tanulságaiból. Előbb csak a szemeimet használtam, majd próbáltam az áramlatokra hangolni érzékeimet. Renavielnek ez jobban ment, már korán bebizonyosodott, de hasznos képesség és eltökélt célom volt, hogy én is alaposan kitanulom./

{64}

by **Raven Raymore** Vas. Márc. 18, 2012 9:59 am

- Igazából azt hittem üldözési mániám van, de amikor mondtad, hogy te is valami olyasmit érzel, akkor kezdtem reménykedni, hogy nem én kattantam meg teljesen....
/Vetettem még egy pillantást a tájra, de még mindig nem volt semmi./
- Sajnos én sem látok semmit és mágikusan sem érzek konkrétat, csak afféle megérzés... meg... mintha láttam volna egy lovat a vízben. /tettem még hozzá a kissé őrült látomásomat.
Nem tudtam hülyének néz-e, de úgy kicsúszott a számon... Aztán amikor Lynarinről kezdett beszélni, szó szerint lúdbőrős lett a karom...
+ A ló... a vízben... a vizek királynője...
Egy pillanat alatt értelmet nyert az egész, habár kivételesen imádtam volna a homályban tapogatózni.
+ Oh te áldott tudatlanság! De vajon mit akarhat tőlünk az az őrült nő?? Illetve...
Vetettem egy oldalpillantást az angyalra, és valami szörnyű sejtelem kezdett motoszkálni a tudatom mélyén.
+ Szegény balga... ha az Árnyak királynője kiszemelte magának, akkor nagyon véres és csúnya véget fog érni... ennyit a nagy térítők sorsáról...
Az ellenkező eset is átfutott a fejemen, de a boldogan élt, amíg meg nem-et valahogy nem tudtam nem hogy egy skatulyába, de még egy univerzumba se passzítani azzal a szadista nőszeméllyel...
Az ébresztett a merengésemből, hogy Éadrom magasabbra szállt, én pedig szinte öntudatlanul követtem.
A táj teljesen békés volt, sokkal nyugodtabb, mint háborgó elmém. És hirtelen megláttam a fényeket... Az égen mintha sarki fény járt volna táncot előttünk. Lenyűgözve lassítottam és bámultam a különös égi tüneményt. Szinte fel sem tűnt, hogy utunk alatt besötétedett. De most innen fentről az parti sarki fény és a hold ezüstös ragyogásától kísérve megláttam a szentélyt...

Nem vette körbe semmi, egy kopár kis sziget közepén állt, csak a különös fényjáték tette sejtelmessé, és gyönyörűvé...

by **Éadrom** Vas. Márc. 18, 2012 10:24 am

- Egy ló, a vízben? Érdekes látvány lehetett, sajnálom hogy elmulasztottam! Nem tudom, hogy Lynarin, hogy érez a lovak iránt, úgyhogy erről nem nyilatkozhatom. Viszont kétlem, hogy bántani akarna. Akkor már rég nem élnék. Most még nagyobb a hatalma nálam. De ez amúgy sem számít. Azt hiszem, talán egy pillanatra megérintettem az emberi énjét. Még nincs veszve számára semmi. Hiszem, hogy neki is van megváltás, ha egy napon akarni fogja. Bár talán, most még túl korán volt, túlfeszítettem a húrt és ezért már megfizettem. De talán még ez is inkább előnyére válik, már ha a bűntudat nem a rossz irányba sodorja majd.
/Rövid mélázással zártam le Lynről való elmélkedésem. Bár még talán csak egy nap telt el azóta, mégis hiányzott, bár hogy miért is pontosan, még rejtély volt számomra. Ahogy a sziget fölött keringtünk olyan látványban volt részünk amiről első pillantásra úgy gondoltam lehetetlen. Bár ebben a furcsa, mágiával átitatott világban talán szokványos. A szentélyt hamar megpillanthattuk, semmi nem takarta. Még tán a növényzet is menekült tőle. Kissé baljóslatú volt, de nem láttam semmit, amitől ténylegesen tartanunk kellett volna. Tettem még egy lassú kört hogy jobban felderíthessem az aprócska szigetet, majd lebegve „megálltam” Renaviel mellett./
- Azt hiszem, jobb ha egyikünk egyenlőre távol marad. Itt a szelence, vigyázz rá kérlek és várj meg. Szólok ha mindent rendben találok odalent. Ezt azért biztos ami biztos magammal viszem.
/Kivettem az egyik követ a szelencéből és a nyakamban lógó aranyláncot, amit még ideérkezésem után kaptam, ráhurkoltam. Megnéztem, hogy biztosan tartja-e, majd a rögtönzött függővel a nyakamban tettem még két apró kört és végül lebuktam a mélybe. Nyaktörő sebességgel zuhantam a szentély felé. Túl gyorsan, hogy bármi elől kitérhessek ha gond lenne, de egyben elég gyorsan is ahhoz, hogy sejtésem szerint semminek és senkinek ne legyen könnyű elkapnia. A zuhanás végén, alig néhány méternyire tártam szét szárnyaimat, amik rögtönzött ejtőernyők gyanánt fékezték le zuhanásomat, bár még így is felvertem a sziget porát nem is kicsit, ahogy becsapódtam. Fél térdre ereszkedve, bal kezemmel a földön támaszkodva vártam meg míg leülepszik valamennyire a por. Nem voltam annyira ostoba, mint most sokan gondolnának, tudtam jól, hogy ilyen becsapódást a szentély kövein nem úsznék meg sértetlenül, ezért is néhány méternyire a szentélytől, a puha homok volt a célom. Miután leülepedett a por felálltam. Éreztem, hogy nem kicsi mágia összpontosul itt. Már zuhanás közben is érezhetőek voltak hullámai, de akkor sokkal jobban lefoglalt az időzítés. Most teljes figyelmem a környezetemnek szenteltem, így a mágikus áramlatok is erőteljesebben érezhetőek voltak, még az én hangolatlan érzékeim számára is. Önkéntelenül is összébb húztam mágiám szövedékét, ezzel is saját lelkemet védve. Óvatosan, ugrásra készen, minden neszre figyelve léptem be a szentélybe./

{65}

by **Caridwen** Hétf. Márc. 19, 2012 3:41 am

/Raven csak biccent neked és szorosan elszánt tekintettel fogja meg a harmadik követ tartalmazó dobozkát.
A lánccal a nyakadba hurkolod a követ, de a nyaktörő zuhanás közben arra eszmélsz, már amennyire érzékeled az elsuhanó táj mellett, hogy a nyakadban függő kő egyre forróbb lesz... Ráadásul a szíveddel párhuzamosan, mintha egy másik szív kezdene benned dobogni.. benned van és még sincs benned... A lüktetése megőrjíti a véred és mintha eltántorítaná a valódi szívedet...
Amikor nagy port kavarva földet érsz, látod, amint a szállongó porszemcséken apokaliptikus táncát járja a ragyogó vörös fény, ami a nyakadban függő kőből árad. Eddigre már szörnyen forró, ha fölegyenesedsz és a bőrödhöz ér, szó szerint égeti a bőröd.
Hiába burkolózol be a mágiádba a második szív a nyakadban mintha minden pumpálással egyre jobban szétzúzná a varázsod. Aztán érzed, hogy hirtelen a szentély hihetetlen erejű varázsa is lassú lüktetésbe kezd egy azon ritmusra, mint a nyakadban függő kő...
A forróság hatalmas, de a kő mintha a szentély felé húzna, mintha arra vágyna, hogy helyezd vissza a mellkasba, ahonnan otrombán kitépték...
A szentély őrülten hűvösnek és békésnek hat középen a medencével, innen közelből már nem is olyan baljóslatú, inkább gyönyörű./

by **Éadrom** Hétf. Márc. 19, 2012 9:27 am

/Talán szerencse, hogy elég hosszúra hagytam a láncot, mert így a kő a bőrömhöz nem érhet, de a pólómon keresztül is érzem a forróságát. Vonz, szinte hív magához a szentély. Megbabonázva lépek be. Letérdelek a szentély közepén lévő medence szélére és óvatosan megérintem a víz felszínét. Apró hullámgyűrűk indulnak el ujjam érintése nyomán, és a Lyntől nálam maradt lélekparány is megmoccan és nekifeszül az idegen mágiának. Aprót merítek és belekortyolok a vízbe. A rögtönzött függőm mint ha egyre nehezebb lenne, szinte húz a víz fel. Összeszedem az akaraterőmet és megmarkolom a láncot. Különösebben nem vigyázok, de önkéntelenül is csak a láncra fogok rá és nem a kőre. Letépem a láncot és jobb ötletem nem lévén megadom a kőnek amire „vágyik”, beleejtem a medencébe. Megkönnyebbülök attól, hogy megszabadultam tőle, bár a következő pillanatban már bánom, hogy a láncot is vele ejtettem./
+ Ebből még baj lesz, érzem.
/Felállok a medencétől és hátrálok néhány lépést. Rossz előérzetem van. Felkészülök, hogy bármelyik pillanatban az égbe meneküljek, de tekintetemet nem veszem le medencéről. Megpróbálom minél jobban a mágikus áramlatokra hangolni érzékeimet és szemrevételezni a szentély központját, ami elképzelésem szerint, talán a mágia egyik forrása is lehet./
+ Na jól van, itt az egyik kő, és most mi legyen?

{66}

by **Caridwen** Kedd Márc. 20, 2012 2:29 am

/Ahogy a vízbe ejted a követ, te is látod, amint a rubin pulzálni kezd, a víz pedig gyűrűzik, majd vörös fény árad szét benne és a kő hirtelen növekedni kezd... mintha életre kelne... Megdöbbentő az egész, főleg, hogy érzed amint a vízbe esett a kő, a mágia is mintha elszabadult, csírázásba kezdett volna...
Végül az első félig átettsző fényesen pulzáló kristálycsáp áttöri a felszínt, majd őt a többi követi... Lassan egy egész fa bontakozik ki a vízből, aminek vékony szövetén át látod a ragyogva áramló rubinszínű folyadékot...
Aztán talán egy pillanatra elbambulsz, vagy csak az őrülten lüktető mágia ragad magával, minden esetre az egyik faág elkapja a karod és a csuklódba éget egy tetoválást villámgyorsan, majd vissza is húzódik, habár a bőröd még fáj, ahol a jel beleégett.
A mágia nem növekszik tovább, de burjánzik, akár egy kitörni készülő vulkán.

by **Éadrom** Kedd Márc. 20, 2012 3:39 am

/Hogy egy kő csírát hajtson eddig elképzelhetetlen volt számomra, Bármennyire is győzködöm magam, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, még mindig érnek meglepetések. Ahogy a „hajtások” kinyúlnak a víz alól, magamról megfeledkezve szemlélem ezt a különös látványt. És az, hogy ennyire megbabonáz ez a varázslat, lehet az oka annak, hogy nem veszem időben észre a felém nyúló „indát”. Az érintésére ocsúdom fel s mire elkapnám a kezem már egy billogot éget belém./
- Hogy az a....!
/A csuklómat szorítva hátrálok el, majd rápillantok a jelre. /
+ Remek, még egy tetoválás, aminek nem ismerem a jelentését.
/Egy darabig még szemlélem a különös növényt, de még az én kissé tompa érzékeim is megérzik a mágia burjánzását végül, s úgy döntök, jobb ha egy kis távolságot tartok egyenlőre. Felröppenek és némi hezitálás után Renaviel felé veszem az irányt./
- Azt hiszem, lesz némi elszámolni valónk Ramiellel.
/Mutatom a lánynak a billogot. És újra sötét fellegekként gyülekeznek a baljós gondolatok./
- Hm... ez furcsa, igazad lehet abban, hogy sidhe varázs lehet a kövekben. És ahogy elnézem felettébb hatalmas. Még Lyn mágiájával együtt sem tartott egy percnél tovább az, hogy elsöpörjön minden ösztönös védelmemet. Na jó, megpróbálsz akkor kapcsolatba lépni valakivel akitől tanácsot kérhetünk vagy legalább hallhatjuk a megerősítését Ramiel meséjének? Ha ilyen messziről nem lehetséges egy kicsit közelebb is ereszkedhetünk, de nem biztos, hogy túl közel kellene merészkednünk. Elég, hm... érdekes érzés volt a szentély központjában lenni, és nem jó értelemben.

{67}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 21, 2012 6:22 am

/Döbbenten figyelem az egész folyamatot... A föld felé szárnyaló félőrült fajtársamat, aki hatalmas mázlijára végül szerencsésen ér földet.
Kedvem lenne nekem is odareppenni, és kicsit helyrerakni a fickót, de végül úgy döntök, amíg nincs túl nagy baj, talán jobb, ha nem avatkozok közbe és inkább vigyázok a kőre...
Azonban amikor a kő "csírázni" kezd majd hatalmas gyönyörű rubinfa lesz belőle, akkor azt hiszem, jó 20-30 m-ert zuhan az állam le egyenesen a puszta földre...
A kő kissé megremeg a kezemben, mintha hívná a testvére és enyhén felmelegszik, így nem fogom a kezembe, inkább visszarakom a dobozba, amiből nem is tudom, mikor vettem elő...
Aztán amikor Éadrom visszatér csak biccentek./
- Igen, erre azért én sem számítottam...
/Még mindig bíztam Ramielben, ennek ellenére magyarázatokat vártam. Amikor meglátom a másik angyal karján a különös jegyet, nem bírok a kíváncsiságommal, óvatosan megfogom a karját és alaposan szemügyre veszem a jelet... elsőre nem mond nekem semmit...
+ Mi a fene lehet ez?
Aztán a figyelmem az erővonalak felé fordítom. Azonnal megérzem őket, és ekkor észreveszem, hogy a fa mágikus gyökerei egyenesen belenyúlnak ezekbe a misztikus vezetékekbe és a különös kőnövény ebből táplálkozik, min éltető vízérből egy rendes fa..../
- Éadrom. A fa is a mágikus folyamból táplálkozik.... Minden esetre azért megpróbálhatom. Nem nagyon kell közelebb mennem, viszont azt el kell dönteni, hogy kit hívjunk... Akkor Lucifer, vagy Michael legyen? Melyik esélyesebb és melyik a reálisabb?
/Nem akartam a vállamra venni ezt a terhet. Ő akart mindenképp beszélni valakivel, hát döntsön ő.../

(97) *hosszú utat bejárva visszatértem innen...*

by **Éadrom** Szer. Márc. 21, 2012 9:12 am

- Hm… végül is logikus. Ha olyan hatalmas mágiát akar valaki használni, ami béklyóba képes verni két istent, akkor érthető, hogy ha az elérhető legpotensebb forrást csapolja meg. Innen már csak remélni tudom, hogy nem követtem el ostobaságot most. Nem tudom kit kellene hívni, nem ismerem őket, legalábbis nincsenek róluk emlékeim. Ha hiszek az álmaimnak, Lucifert egyszer már követtem és szemben álltam Michaelel. Szóval lehet, hogy előnyösebb lenne Lucifert hívni, hát ha ő nincs annyira kiábrándulva a világból mint Ramiel. De minden esetre legyünk óvatosak, amilyen erős mágia burjánzik ott lenn, csodálom, hogy egy ilyen kis billoggal megúsztam. Egyenlőre.
/Többet nem szóltam, csak merengve szemléltem a szentélyt és közepén a rubinfát./
+ Vajon mi lehet ezzel tényleg a céljuk és miért pont mi vagyunk a bábjaik? Miért érzem úgy, hogy hibát követtem el?
/Őszinte aggodalom vert gyökeret bennem, egyre kevésbé tudtam megbízni Ramiel adott szavába és egyre inkább tartottam ennek az egésznek a végkifejletétől. Nem mertem belegondolni, hogy mi van ha igazam van. Ha Ramiel csak felhasznál minket, vagy éppenséggel őt magát is manipulálják. És hogy ha mindez igaz, akkor mi az igazi céljuk ezekkel a „fákkal” és a szentélyekkel. Vajon tényleg idegen isteneket készülünk megbéklyózni, akik elpusztítanák világunkat, vagy tán magát az apokalipszist szabadítjuk erre a világra?/

{68}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 21, 2012 9:28 am

- Persze... én csak... én csak még soha nem láttam ilyet. /mondtam ki csendesen az aggályaimat.
Végül hallgattam az okfejtését és valóban volt benne valami. Habár szívem szerint nem hívtam volna kevély bátyámat, de úgy gondoltam, ő még mindig inkább hajlandó segíteni nekünk, mint Michael... Nem volt semmi gond az angyalok vezérével persze, ennek ellenére nekem mindig olyan elérhetetlen volt... Egyszerűen nem beszéltem vele, nem érintkeztem vele, nem ismertem. A Mennyek Seregének Főparancsnoka volt, és ettől talán még elérhetetlenebb...
Vettem tehát egy mély levegőt és döntöttem. Lehet, hogy ez volt életem egyik legrosszabb döntése, minden esetre arra jutottam, jöjjön a Fényhozó...
Ilyen még soha nem csináltam és kissé bizonytalan voltam, ráadásul féltem egyedül véghez vinni a dolgot. Kicsit tartottam tőle, hogy a mágia magához ragad...
Megfogtam Éadrom kezét, bekapcsolva őt is a mágia láncba, majd az alattunk hömpölygő energiafolyamra kncentráltam. Szép lassan merültem alá benne, mígnem elnyelt, a másik angyallal, akit magammal rángattam...

Egy különös beazonosíthatatlan hófehér világba kerültünk. Minden kicsavart és őrületes volt. Óvatosan kapaszkodtam a másik angyalba és körbenéztem.
- LUCIFER! /A mentális sikolyomra megremegtek a falak.
Pár pillanatig nem történt semmi. Azt hittem rosszul csinálom... Aztán hirtelen fényesség kelt nyugatról... Vetettem egy oldalpillantást Éadromra, majd villámgyorsan magyarázni kezdtem az elme nyelvén a testvéremnek./
- Ne haragudj, amiért megzavarunk Fényhozó... Szükségünk van a te zsenialitásodra, hogy végére járjunk a kérdéseknek, amik foglalkoztatnak minket... Kérlek gyere velünk és segíts!
/Nem láttam Lucifert, a testét, ezt a mentális testét mintha a létező legragyogóbb fényből fonták volna... Már azt hittem nem válaszol, amikor hirtelen belehasított a tudatomba a hangja./
- LEGYEN.
/A világ meglódult és arra eszméltem, hogy zuhanok... vészes sebességgel közeledtünk a föld felé, mind a ketten... Úgy láttam Éadromot is megviselte a kis látogatás...
Már elbúcsúztam a világtól, túl alacsonyan voltunk ahhoz, hogy fölszálljak... Az ütközés azonban elmaradt... Arra eszméltem, hogy nedves vizes csápok vonnak magukhoz, majd tesznek le a földre... Döbbenten néztem a vízlovat, aki miután lerakott minket visszaolvadt a földbe.
Ott ücsörögtem kábán és vizesen a talajon és akkor megéreztem, hogy közeledik... Kissé cinikus mosollyal néztem a hasonlóan megviselt Éadrom felé. A parton ültünk elég messze a szentélytől./
- Nos, azt hiszem sikerült a hívás... Mostmár csak túl kell élnünk egy beszélgetést...

(98)

by **Éadrom** Csüt. Márc. 22, 2012 6:07 am

- Ne aggódj, én se láttam még ilyet. Eddig.
/Kissé feszült voltam, oly sok minden történt mostanában és már tapasztalhattam, hogy erőm töredékét is csak éppencsak hogy képes vagyok uralni. Amire pedig most készül Renaviel az igen nagy erőket fog megmozgatni és ahogy számítottam rá, engem sem hagy ki a Fényhozó megidézéséből. Nem baj, amúgy se árt ha figyelek és tanulok. Egy furcsa világba rántott magával, s ez olyan érzés volt, mint ha egy betonfalon rántanák át az embert. Maga a világ gyönyörű volt, a maga kitekert módján. De most megérezhettem, hogy milyen is ha valaki a mágián keresztül megérint egy másik tudatot. Teljesen más volt, mint amikor Lynnel összekapcsolódtunk. De talán minden ilyen élmény más és más. Külső szemlélőnek lenni ilyen esetben, azt hiszem legközelebb inkább megpróbálom elkerülni. Jelenlegi erőm eltörpül még Renavielé mellett is, amikor pedig Lucifer válaszolt neki, akárha pöröllyel csaptak volna meg. Nem is nagyon lepődtem meg, amikor a következő kép a felénk száguldó föld volt. Még megpróbáltam megfordulni, de a testem még túl tompa volt ahoz hogy reagáljon. De hogy, s hogy nem újra elkerült a halál. Ezúttal egy különös, mágia szülte teremtmény volt a megmentőm. A tenger maga öltött alakot és óvón nyúlt ki értünk. S miután letett a parton minket, hálát rebegtem vélt úrnőjének./
+ Köszönöm Lyn, bármerre is légy!
- Hát ha sikerült, akkor az hamarosan kiderül. De kétlem, hogy egész idáig eljönne, csak hogy elpusztítson minket.
/Azzal elheveredtem a finom homokban és megpróbáltam összeszedni magam, mielőtt Lucifer felbukkan. Nem csak testileg voltam kiszipolyozva. A mágia amibe Renaviel belevont és az elmúlt két nap eseményei együtt terheltek le oly mértékben, hogy akár napokig is képes lettem volna aludni. De most még szükségem volt az éberségre, így a csábításnak nem engedtem./

{69}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 24, 2012 2:40 am

/Pár pillanatig csak döbbenten néztem a másik angyalt... egyszerűen fel nem foghattam, hogyan gondolhatja azt, amit gondol... Lucifer bárhová elmehet bármiért... Habár én nem attól féltem, hogy megöl, inkább attól, hogy semmibe vesz majd...
Végül úgy döntöttem az idegesség nem old meg semmit. A kocka már el van vetve, hogy azzal az undorító közhellyel éljek. Szóval végül fogtam magam azon vizesében és megviseltében és ledobtam magam a fövenyre a nyújtózkodó angyal mellé. Elrendeztem néhány sötét kígyóként alattomosan tekergő tincset, majd figyeltem a növekvő fényességet.
Lucifer közelgett.
Végül egy pillanatra vakító fény támadt ismét majd megjelent teljes valójában, illetve abban a testben, amiben most élt. Kigombol fekete selyeminget viselt, hozzá élére vasalt fekete nadrágot és fényes fekete cipőt. Körülbelül úgy nézett ki, mint aki most lépett le egy férfi divatmagazin lapjairól. Most nem tűnt az egyik leghatalmasabb angyalnak, csak egy ellenállhatatlan férfinak. Ránk mosolygott, zsebre vágta a kezét, majd felvonva az egyik szemöldökét nemes egyszerűséggel lehuppant mellénk a fövenyre. Teljesen elnyomta az erejét, szinte semmit nem éreztem felőle.../
- Nos itt vagyok kicsinyeim, miben lehetek szolgálatotokra? /kérdezte ördögi gunyoros mosollyal a szája szögletében. Én úgy meg voltam döbbenve, hogy megmukkanni nem bírtam. Reméltem Éadrom mond valamit, különben kínos lesz a csend... Mert én megkukultam, az tuti./
+ Itt van... és... ő.. itt van...

(99)

by **Éadrom** Szomb. Márc. 24, 2012 3:40 am

/Nem kellett túl sokáig várnunk Lucifer érkezésére. És bár a jöttét jelző fényár hatásos volt, mégis, valahol mélyen olyan hiányérzetem támadt. Az előttem álló férfi nem az a hatalmas angyal volt aki mellett álmomban térdeltem. De talán, csak az eltelt idő, vagy a beilleszkedés miatt….. remélni tudtam csak, hogy ő nem tört meg úgy mint Ramiel./
- Üdvözöllek Fényhozó!
/Köszöntöttem és már álltam volna fel amikor leült ő is a fövényre. Így hát fogtam és féltérdre ereszkedve helyeztem magam némi kényelembe majd miután láttam Renavielen zavarát belekezdtem én a mondandómba./
- Reméljük, semmi fontos feladatodtól nem vontunk el, ám nagy szükségünk, vagyis inkább nagy szükségem lenne az útmutatásodra.
/Rövid szünetet tartottam, hogy összerendezzem gondolataimat és közben próbáltam kifürkészni Lucifer arcát./
- Mint bizonyára tudod, nem rég érkeztem-e világba és mégis, első napom estéjén máris megkeresett népünk egyik tagja és feladatot bízott rám. Ramiel volt az, és nem kevesebbel bízott meg minket, mint Istennek vagy ahogy ő nevezi Danunak a megmentése azzal, hogy két idegen istent béklyóba verünk. Legalábbis, ezt mondta ő. És bár tudom, hogy nagyhatalmú és ősi angyal, mégis kételyeim vannak. Már az is különös, hogy olyanokat küld-e feladatra, akik nem-e korból származnak. Az már csak tovább mélyíti kételyeimet, hogy szinte semmi magyarázatot nem adott, és csak sejtéseink vannak arról, hogy a módszer amit választott, a sidhektől ered. Hogy pontosan kitől nem tudni, de felmerült bennem a gyanú, hogy tán magát Ramielt is manipulálják. Mindemellett, bár ez utóbbi tényleg csak a félelmeimből gyökerezik, de az, hogy pont hozzánk hasonlókat keresett és nem pedig tapasztalt, nagyhatalmú angyalokat, számomra azt jelenti hogy szerinte feláldozhatóak vagy még inkább feláldozandóak vagyunk. Akarva-akaratlan, egy részét már teljesítettük Ramiel akaratának, és meg is van a nyoma rajtam is. De ha ne adj isten, igazam volna, még van idő megakadályozni, bármire is készüljön. És ezért fordultunk hozzád, Fényhozó. Álmaimban, melyek tán emlékek lehetnek, számtalanszor követtelek, és nem tudom, ki másban bízhatnék meg népünk vezérei közül. Kérlek, adj hát most tanácsot! Alaptalanok a félelmeim és tényleg Isten akaratát tolmácsolta Ramiel, vagy csak manipuláltak minket és a pusztulás felé sodor-e minket a sors?
/Sikerült a lehető legtárgyilagosabbnak maradnom, de így is érezhető volt a hangomban némi indulat. Csak remélni tudtam, hogy Ramiel nem árult el minket, és ha mégis, akkor még nem késő megállítani. Próbáltam minél jobban összefoglalni kételyeimet, nem gondoltam volna, hogy az elmúlt órák elmélkedése is kevés lesz, hogy mindent egyben és könnyen átláthatóan tárjak Lucifer elé. És bár most rajta állt a „döntés”, mégis, úgy éreztem, hogy valami még rejtve van előttem, valamit még nem látok, nem áll össze a kirakós. Bár ki tudja, lehet, hogy csak túlbonyolítom a helyzetet, és egyszerűen az a megszokott eme világban, hogy a lehető legerőtlenebbeket küldik az ilyen feladatok elvégzésére, hisz ők feláldozhatóak./

{70}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 24, 2012 4:16 am

/Éadrom szavai kissé kirántottak a bámulattal vegyes végre-megtaláltam-a-tesóm érzésből... Szép lassan átkapcsolt a figyelmem és már őt hallgattam, így volt a legkönnyebb nem vennem tudomást az alig karnyújtásnyira lévő félelmetes erőtől...
Miután a testvérem befejezi szép hosszúra nyújtott szónoklatát valami olyan történik, amin egy pillanatra ismét lefagyok. Lucifer felkacag!!! A hangból is erő árad a tarkómon a finom pihék az égnek állnak, olyan érzés, mintha konnektorba nyúltam volna, csak még nem ölne meg...
Aztán kissé előre hajolt az egyik kezét Éadrom vállára rakta, a másikat az enyémre. Egy pillanatra a szemembe nézett, és mintha szomorúságot láttam volna a tekintetében, aztán a másik angyal felé fordult és komolyan szólalt meg./
- Nos kezdjük az elején. Valóban hozzám tartoztatok valaha, és mindkettőtökért nyúlna a lelkem. Azonban a helyzet ennél jóval bonyolultabb... Minden esetre másnak nem jöttem volna. Ezt ne vegyétek nagyképűségnek, se semmi másnak, én nem vagyok öntelt. /mondta mégis kissé fensőbbséges hangon, habár azt hiszem ő alapjában véve ilyen volt./
- Tehát, mivel segíteni akarok, tényleg és őszintén, így megválaszolom a kérdéseidet testvérem.
/Egy pillanatra lehunyta a szemét, elengedte a vállunk és kissé hátradőlve folytatta. Habár az érintése mintha befészkelte volna magát a bőröm alá, az ereje ezernyi hangyaként futkározott rajtam./
- Kezdjük az elején. Valóban oka volt annak, hogy ilyen ifjakat választottak. Nem lesztek áldozatok, ha így lenne ígérem, nem hagynám, hogy bántsanak titeket, minden esetre a részetek megvan a rituáléban, amit valóban nem Ramiel talált ki...
/Itt egy pillanatra elhallgatott, majd szomorúan megcsóválta a fejét./
- Szívesen elmondanám nektek, hogy ki a bábmester, aki minden szálat a kezében tart és úgy mozgatja őket, igen, magát Ramielt is, mint a bábfigurákat, de nem tehetek. Jogos a kérdés, hogy miért, elvégre, én vagyok a nagy lázadó, igaz? Nos azért nem tehetem, mert nem tettem meg. Én beszéltem velük, akik a jövőből jöttek és elmondták nekem, mi a feladatom, mit mondhatok el, és mit nem... Nekem pedig fejet kellett hajtanom az érveik előtt... /itt őszinte harag villant a tekintetében, de folytatta./
- Annyit azonban megígérek, hogy nem fog bántódásotok esni, és azt is garantálhatom, így megmenekül a világ, mert Ők abból a megmenekült világból jöttek... Kérlek ne kérdezzetek Róluk, mert így is túl sokat mondtam. Legyen elég annyi, hogyha most elmondanám mit miért kell megtennetek, vagy mit fogtok tenni, sok olyan dolog lenne, amit nem tennétek meg, ha tudjátok, mi is az, amit tesztek... Ugye megértetek?
/Végül sóhajtott egyet, és összefoglalta a dolgot./
- Tehát manipulálják Ramielt, és mindannyitokat, de valóban jó célt szolgál, amit tesztek, illetve a világ túlélését szolgálja...
/Pár percig csak csöndben ültem. Erre nem tudtam mondani. Őrült legyekként szálltak a fejemben a gondolatok, és azt sem tudtam mit kérdezzek....
+ Vajon kik lehetnek a jövőből jött emberek?? Miféle őrültség ez?? Hiszen az időutazás lehetetlenség! És ki parancsol Lucifernek? Kinek van ilyen félelmetes hatalma??
Ilyen és ezekhez hasonló kérdések milliónyi, de végül nem mondtam ki őket./

(100)

by **Éadrom** Szomb. Márc. 24, 2012 9:30 am

/ Lucifer szavai nyomán szinte szívdobbanásnyi idő alatt összeállt a kép. Vagy legalábbis a kép, mit most látni akartam./
+ Az első lépés a csapda kikerüléséhez az, hogy tudod hogy van csapda.
- Értem. Így már sokkalta világosabb az egész.
/Itt már nem volt mit tenni, vagy elfogadom Lucifer szavait igaznak, vagy tovább tapogatózom a sötétben. Nem hiszem, hogy most bárki elő tudna állni olyan történettel, amit feltétel nélkül elfogadnék. De úgy, hogy az emlékeim mélyén halványan emlékeztem Luciferre, és a megrendíthetetlen hűségre, amivel követtem őt akár a pokol legmélyebb bugyraiba is, hajlandó lettem elfogadni azt amit mondott. Az, hogy emlékeztem a hűségre talán jó jel volt, talán nem. De ebben a pillanatban emiatt az emlék miatt nem kételkedtem a Fényhozóban./
- Ha bárki visszatért az jó jel, csak tartok attól, hogy nem ez a legjobb megoldás, legfeljebb a legkönnyebb. De eddig is megbíztam benned, nem most fogok elkezdeni kételkedni. Remélem, egy napon tisztán emlékszem majd a múltamra és nem csak olyan homályos képek villannak majd be mint most. Azért jó látni, hogy nem törtek meg az évezredek mindenkit úgy mint Ramielt. Bár nem mondtam neki, de szánom őt.
/Hosszan hallgattam és a tengert bámultam. Túl sok minden forgott most kockán és bár állítólag sikerrel járunk, mégis tartottam kicsit a bukástól. És attól, hogy lassan a felszínre törő régi énem egyszer olyankor bukkan fel, mikor Tereusszal újra összehoz a sors. Sejtettem, hogy az angyal-énem nem tűrné őt oly szótlanul mint én. Eközben döntöttem, tudtam, hogy még messze nem vagyok úgy ura erőmnek mint kellene, de meg kellett próbálnom. Ha igaz amit Lucifer mond, akkor szükségem lesz minden hatalmamra és uralnom is kell azt. Így első, apró próbaként lenyúltam lelkem mélyére, és a lélekparányon keresztül próbáltam egy aprócska mágia-impulzust eljuttatni Lynhez, és tudtam, hogy a legjobb hírvivő az az elementál lesz, ami megmentett minket a zuhanástól. A tengerre koncentráltam és megpróbáltam kinyúlni felé./
+ Lynarin! Közeleg az ár! Beszélnünk kell!
/Hogy sikerült-e vagy sem, egyenlőre csak Isten tudhatta, én nem. Viszont Renaviel felé fordultam./
- Remélem tudod, hogy a harmadik szentély merre van! Úgy érzem, már csak az van hátra.
/Összeráncoltam szemöldököm és gondolkodó pillantást vetettem Luciferre./
- Tudom nagy kérés Fényhozó, de megtisztelnél vele, ha képeznél mikor időnk engedi. Már kértem segítséget Ramieltől is, de azt hiszem, jelenleg te jobban ismersz mint akár én saját magamat.

{71}

by **Raven Raymore** Vas. Márc. 25, 2012 9:28 am

- Örömmel hallom, hogy nem fogsz kételkedni... /mondja még mindig azzal a kissé gunyoros, de azért barátságos mosollyal Lucifer./
- Mellesleg én is szánom Ramielt, megtörte az idő, de ez igazából várható volt. Talán egyszer Danu meggyógyítja a lelkét és újra az lesz, aki mellettünk is harcba szállt volna...
/Aztán pár pillanatig mind a ketten figyeltük a távolba révedő tekintetű angyalt. Kíváncsi lettem volna, mi jár abban a különös koponyájában. A múlton elmélkedett? Vagy talán a ködös jövőn? A fene se tudja...
Döbbenten eszméltem, amikor Lucifer megérintette az arcom. Egy szomorkás és erőt sugárzó szempárba pislantottam bele./
- Renaviel... Ne haragudj rám kérlek, de féltem, hogy a jelenlétem rosszabb lenne neked, mint a hiányom... ígérem eljön az idő, amikor ismét összetartozunk majd édes húgom. /simított ki néhány kígyózó fekete tincset az arcomból, mire libabőrös lettem. Az ereje virtustáncot járt a bőrömön.
Hálás voltam a másik angyalnak, amiért megtörte a pillanat abszurd és kissé túl bensőséges varázsát. Igazából féltem bízni Luciferben, hiszen elhagyott és az ilyen nehezen emészti meg Danu lánya... minden esetre madarat lehetett volna velem fogatni, ha ismét mellém áll, de attól is tartottam, hogy újra darabokra zúzza a szívem.
Tehát amikor Éadrom hozzám szólt, felálltam és biccentettem./
- Igen, tudom az utat, habár nem lesz könnyű. Közelebb kell mennünk a vámpírvároshoz, mint azt szeretném... Onnan a legegyszerűbb eljutni a szentélyhez, oda van a legközelebb.
/Ekkor Lucifer is fölállt, a hátán megjelentek a tiszta fényből font fehér ragyogástollas szárnyai és mintha még belülről is erő szivárgott volna belőle, kissé megtántorodtam.
A másik angyalra nézett és mosolyogva biccentett egy halk nevetés után./
- Merész kérés fiam... de pont azért kedveltelek mindig is, mert nem félsz tőlem. Legyen, ha vége ennek, még találkozunk, és ígérem egyszer visszakapod a lelked és az leszel, aki régen voltál, sőt még több is...
/Ezzel egy ragyogó villanás közepette eltűnt előlünk. Kissé bágyatag mosollyal néztem Éadromba, amikor a tengerből előmászott valami... A VÍZLÓ! Az állat Éadromhoz ügetett félelmetes kecses, szó szerint hullámzó mozgással, megbökte az orrával, majd visszabaktatott a tengerbe, én meg csak néztem mint Rózi a moziba.../
- Mi a franc volt ez? /meresztettem nagy szemeket a másikra.

(101)

/Éadrom a ló amikor megérint a kellemes hang a tudatodban árad szét./
- Az úrnő elfoglalt. Engem küldött, hogy vigyázzak rád... Amint végzett értesítem róla, hogy beszélni akarsz vele, de most várakozz.

by **Éadrom** Vas. Márc. 25, 2012 10:11 pm

/Lucifertől egy főhajtással búcsúztam majd távozása utána az érkező elementálhoz fordultam./
+Nafene, ügyesebb vagyok mint gondoltam.
- Köszönöm, de kérlek tudasd vele, hogy jobb híján a vámpírok városába készülök. Nem várok el tőle semmi segítséged, csak ha valami rosszul sülne el, nem szeretném meglepni. És neked is köszönöm a korábbi segítséged. Alighanem az életünkkel tartozunk neked.
/Ezután Renavielhez fordultam és mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy válaszoltam neki miközben visszaültem a fövényre./
- Nos, ő ha jól sejtem egy elementál. Azt hiszem így nevezik. Lynarin küldte, azt hiszem. De az előbb mondta is. Bár szó ami szó, meglepődtem, hogy előjött. Tudod, megpróbálkoztam egy hasonló hívással mint ahogyan te szólítottad Lucifert. Vagyis, inkább csak megpróbáltam üzenetet küldeni Lynarinnak gondolatban. Azt hiszem, kezdek ráérezni a mágia ízére. De ne kanyarodjunk el a tárgytól. Most hogy beszélhettem Luciferrel könnyebben elfogadom, hogy ez az amit tennünk kell. Még azért nyitva tartom a szemem, hátha felbukkan egy jobb megoldás, hisz talán a jövő nincs kőbe vésve. De, nem biztos, hogy a vámpírvárosba be akarunk menni. Amennyit eddig hallottam az itteni vámpírokról, nem azok a barátságos fajta. Szóval, mi legyen, megpróbálunk a másik oldalról odajutni vagy megkockáztatjuk a repülést a vámpíroktól? Akár mit is dönts, én követlek, viszont előtte mindenképpen szükségünk lesz némi pihenésre. Legalább annyira, hogy összeszedjük az erőnket. Lucifer hívása és ennek a helynek az áramlatai rendesen megtépték a hatalmam, és én még csak a felszínét érintettem meg. Igazán mélyről még nem tudok meríteni. Nos, akkor hogy legyen?

{72}

by **Raven Raymore** Hétf. Márc. 26, 2012 8:52 am

/Egy darabig elmélkedem rajta, hogy mégis hogyan legyen a program. Abban teljesen igaza volt, hogy pihennünk kéne valahol egy keveset... Én is úgy éreztem magam, mint egy ide-oda sodródó szerencsétlen falevél, akivel tornádók játszadoztak egészen eddig.
Pár pillanatig még ácsorogtam, félig kábán, és igazából nem gondoltam semmire. Nah ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy valóban szükségem van egy kevés pihenőre./
- Rendben, azt hiszem képtelen vagyok még többet kifacsarni magamból.
/Az elementállal való csacsogásra más nem is reagáltam, meg volt a véleményem magamban erről a dologról és előre sajnáltam a srácot ezért a meddő ötletért, hogy emberként kezeljen egy kegyetlen szörnyeteget./
- Nos igen, a vámpírok nem éppen a legbarátságosabb fajták... /a fejemben ismét végigpörgettem a térképet, és nem vagyok egy GPS de azért másik útvonal is volt./
- Nos igazából mehetünk H'Sekirat felől is, úgy kicsit hosszabb, de talán nem életveszélyes annyira, mint Necraditban mászkálni...
/Mintegy magamnak is rábólintottam erre, majd gyorsan még hozzátettem./
- És nem érdekel mennyire kéne rohannunk, ha több nem is, de pár óra relaxációra nekem szükségem van, és szerintem neked sem ártana meg, szóval beugorhatunk enni valahová és pihenni kicsit, ha gondolod, feltéve, ha úgyis a fővárosba megyünk.
/Kíváncsian oldalra biccentettem a fejem./
- Nos, vélemény?
+ Oh... de szeretnék most jól elfészkelődni egy pihe-puha ágyba.... A jó melegbe a dunyhák között és aludni, jóóó sokat!

(102)

by Ajánlott tartalom

Mezők

Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők

Re: Mezők