Erdő

/Philomela szóhoz sem jutott. Ennyi megaláztatás éppen elég volt számára egy napra. Bár érdekelte Fionáék beszélgetése, rájött, hogy jobb, ha távol tartja magát az őket követő nőtől. Ellenszenvük kölcsönösnek mutatkozott. Figyelmét az újonnan érkezett felé fordította. /
– Persze, hogy vannak kérdései. Mindenkinek vannak, amikor idekerül. Szerencsémre, én már választ kaptam párra. / Próbál bekapcsolódni a fiúk beszélgetésébe. Néhány lépéssel előttük indul meg ruganyos lépteivel, mintegy diktálva a tempót a lemaradóknak. /
– Jól sejtem, hogy a ma esti ünnepség a telihold miatt van, ugye? És valószínűnek tartom… hogy azért mondtátok a fiúnak, hogy vetkőzzön, mert tudtátok, hogy át fog változni. Ez mások, vagy a hold miatt következik be? / Emlékezett vissza Fiona átváltozása és a környezet hogyan késztette őt is alakváltásra./
+ Mi az, csak nem neked is sok a kérdésed? + + Kétszer nem követem el ugyan azt a hibát. +


{21+20=41}

/Lesújtó pillantással jutalmaztam a kiscsaj közbeugatását, ami szétcseszte a Zound és körém kiépítendő vérforraló légkör alapjait. Aztán sok választásom nem lévén megindultam kedvenc farkashímem után, igyekezvén minél előbb felzárkózni mellé. Mikor végre egymás mellett kutyagoltunk, belekezdett a tényállás ismertetésébe./
- Nocsak, nocsak, a nagy magányos hím családot alapított? /Löktem meg a vállammal-csípőmmel, egyrészt baráti-haveri szinten bizalmaskodva, másrészt pimasz módon szemtelenül hozzádörgölőzve. Fejemmel hátrafelé, a kissé lemaradt luvnya felé intve húztam egy kicsit:/ - Csak nem anyuci? /Kaffogtam-röhögtem el magam, aztán már kérdésére válaszoltam./
- Ieas dolga egyébként elég komoly, és nagyon valószínű, hogy szükségem lesz némi támogatásra a prominensebb arcoktól... /Komolyra fordított pofával pislogtam rá./ Nemtom mennyire reális dolog, de amennyit láttam, eléggé kivitelezhetőnek tűnt, hogy ő váljon a világ egyeduralkodó zsarnokává. Úgy gondoltam, ehhez nekünk is lehetne némi kellőképp megrengető hozzáfűznivalónk... /Galoppozás közben vállat vontam./ - Szerintem Merlin is hálás lenne a segítségért. /Elgondolkodva oldalt pislogtam./ Szerinted mennyire kapható ilyesmire a népség?

(173)

[2900. július 21. éjjel - Telihold]

– Családot? / Nevetett fel a farkas. / – Én és a család. Jó a humorod kölyök. Nem. Az Ulfric kiadta, hogy szedjem össze a legjobb nyomkeresőinket. Bárki, aki kilép a boltból, farkaskíséretet kap mostantól legalább a teleportkapukig. Persze elsődlegesen a fajtánkbelikre kell ügyelnünk. Anyuci meg, / intett ő is fejével a mögöttetek sétáló nőstény felé / – mármint Shanice, nemrég jött vissza Altmyrca-ból. Még vissza kell szoknia a falkaélethez. Például, hogy nem sürgetjük az idősebbet! / Küldött egy morgást hátra, amire a nő hófehér fogsorának kivillantásával válaszolt. /
– Szóval világuralmi tervek, mi? / Húzódott élvezettel teli vigyorra Zound pofája. Szemmel láthatóan élvezettel töltötte el egy közelgő csetepaté gondolata, és mozgása is fellazult. Karját átvetette Fiona derekán, és kicsit közelebb húzta magához a nőstényt. / – Hidd el, minden farkas kapható, hogy elkalapálja néhány vérszívó fejét. Az már mellékes, hogy Merlinnél is begyűjthetünk néhány jó pontot. Majd a rítus után beszélünk Fehéragyarral. /Bólintott, mintha a vezértől már engedélyt is kapott volna egy harciasabb csapat összeszedéséhez. /

/ Yash néhány pillanatig nem válaszolt. /
– Elég viharosan érkeztél. Ki küldött ide? / tette fel a kérdést lassan, megfontoltan. / – Egyébként. A város neve Bloosx. A vérfarkasok városa. Az erdő a része.
– Ennyit még nem is hallottalak beszélni, mióta együtt a falka! / Nevetett fel Vöröslő Hold./ – Valóban, ez a mi városunk, és ez a mi területünk. Bár mindketten újak vagytok ebben a korban, de farkasként, ti is ide tartoztok. Mint egy szép, nagy család, ha úgy tetszik. A másik kérdésre válaszolva, nézzük csak... A Telihold ünnepe mindannyiunknak fontos. Erősíti az összetartást, csökkenti a feszültséget. Ilyenkor teljesedik ki az erőnk. Holdanya minden gyermekét igaz valójában szeretné látni, és ezüstös arcát teljesen felénk fordítja. Ilyenkor fontos megmutatnunk, mennyire értékeljük az áldást, amit kaptunk. / Hangja elgondolkodóvá vált, tekintetével a ki-kibukkanó holdat kereste. / – De persze, leszedve minden körítést, valójában havonta egy éjjel mindenki jól akarja érezni magát, és annyit piálni, hogy egy kupából legalább öt legyen! / Váltott vissza fecsegős stílusára a hím. /
– Az alakváltásról annyit, hogy amíg nem vagy képes ellenállni a hívásnak, legyen az akár a holdé, akár a falkatársaké, addig bizony jobb, ha gyorsan vetkőzöl. Vagy nincs rajtad olyan ruha, amit sajnálsz, hogy szétszakad. És egyébként, honnan jöttetek?

/A levegőben egyre közelebbről érezni az összegyűlt farkasok szagát. A füleket erősödő dobszó üti meg. Ahogy közelebb ér a csapat, a fák mögött már felbukkannak a sátorváros körvonalai. A dobok hangjaihoz rövid vakkantások, énekszerű hangok keverednek. Az ütem bensőbe hatoló, a szívek dobbanását követi./

/Zound közelségétől megszaporázott pulzusom ritmusára Lomposka árulkodva farokcsóvált, tökéletesen elárulva a mögöttünk jövőknek, mennyire tetszik, ahogy magához húz. Már csak abban bíztam, a pasi számára ennyire azért nem volt egyértelmű a dolog. Értem én, lényegében már korábban is felkínálkoztam neki, meg most sem lett volna ellenemre, ha a hülye ünnepség helyett mással kötöttük volna le magunkat, de mindezt azért nem kellett volna ennyire egyértelműen megvilágítani neki! Persze, szigorúan csak az érzékeny kis lelkét ápolandó, elvégre hol marad akkor a vadászat izgalma? Nem is beszélve az én sikerélményemről...
Gyors gondolatfutamom közepette azért kiélveztem mozgását-mozgásunkat, végül egy szándékaim szerint kecsesen kivitelezett csípőmozdulattal elszakadó manőverbe fogtam. Még csak az kellene, hogy a népség azt higgye, a pasi csak azért áll mellém, mert kifeküdtem a támogatását! Hogy annyira azért ne vegye zokon eltávolodásomat, kicsit játékosan, kicsit kötekedve oldalba könyököltem./

- Az ünnep utánra valami más bulit is tervezek, amihez meglehet, a te közreműködésedre is szükség lesz.

/Kacsintottam rá kacéran vigyorogva, mikor eszembe jutott, hogy pár hátsót még szét kellene rugdosnom, csak hogy komolyan vegyenek. Végülis hasznos dolog, ha akad az embernek... izé, farkasnak egy hitelesnek tekinthető szemtanúja, aki kihirdeti, kiket is pofozott le.
+Aztán ki tudja... Meglehet, arra is sor kerülhet, amit persze nem minden hátsó szándék nélkül sugalmaztam.+
Zártam le az egészet magamban, mikor kiléptünk a sátrak közé, ahol már javában folyt valami, már a mi korunkban is ősinek tekinthető mulatozás./

(174)

– Tehát a hold is, és a többiek is… / motyogott elmélázva Philomela. / – Én egyébként Rómából jöttem. Persze, úgy vettem észre, ez már korántsem számít ebben a korban. /Húzta el kicsit kesernyésen ajkait. /
+ Számít, hiszen ez adja azt, hogy te ki vagy. Mármint, hogy én ki vagyok! +
+ Farkas vagy. Ennél több nem kell. Fionának igaza van, alkalmazkodni kell. +
+ Biztos vannak, akik még őrzik a régi népek hagyományait, az emlékeket… +
+ Ha az emlékeidet kergeted, nem jutsz előrébb. Márpedig itt nem jó hátul kullogni. Ha már elértünk valamit, kedvedre kutatgathatsz. +
+ Elértünk? Úgy érted, elértél. Nem tudom mit forgatsz a fejedben, de nem tetszik. +
+ Ha Fionának igaza van, és az az Ieas tényleg világuralmi terveket folytat… nos, ellenőriznünk kell az erőviszonyokat. +
+ Remélem, csak viccelsz. +
/ Fiona faroklendítését éppen sikerült elkapnia. Nem tellett sok időbe felfognia azt, amit már úgyis sejtett. Azon gondolkozott, hogyan tudná a hasznára fordítani ezt az újonnan felfedezett gyenge pontot, de a dobok és a szagok egyre inkább elvonták a figyelmét. /

{22+20=42}

– Isis? /kérdezett vissza a szürke hím./ – Érdemes lesz vele elbeszélgetni. / Nyugtázta magában a kölyök. /
– Hé Shanice, nem ismersz H'Sekirat-ban egy Isist? / Ordított az elől sétáló nőnek Vöröslő Hold. /
– Úgy nézek ki, mint aki ismer mindenkit abban a városban, fafej? / Horkantott fel, hátra sem nézve a megszólított. /
– Ha nem, hát nem. / Vonta meg vállát a hím. / – A nevem? A nevemet a felnőtté avatásomkor kaptam. A szüleim adták az Agnit, elméletben tüzet jelentett egy régi nyelven. Kitalálhatod, miért kaptam. Aztán, amikor a megfelelő korba léptem, és túlestem a beavatáson, megkaptam a Vöröslő Hold-at is. Azóta többen ismernek ezen a néven. A beavatóm azt mondta, először a Vöröslő Hold Nevetése jutott eszébe, de nem találta olyan hangzatosnak, úgyhogy maradt csak az eleje. Tényleg, kíváncsi vagyok, hogy nektek is végig kellene-e mennetek a beavatáson… jelenleg ugyanis számunkra csak kölykök vagytok.

/ Zound zavartan pillantott a mellette sétáló nőre, amikor az eltávolodott. Izmos, erős karját visszaengedte oldalához. Pillanatnyi megingását nem tudta hova tenni. /
– Buli? Milyen bulira gondolsz? / Vonta fel szemöldökét a hím. / – Mármint Ieas kicsinálásán kívül? / Láthatóan egészen mással volt elfoglalva, mint amit Fiona testbeszédével egyértelművé próbált tenni. De néhány pillanat múlva egy enyhe Értem! arckifejezést öltött fel. Nem tudta teljesen elnyomni előtörő vigyorát. /

/ A dobok hangja erősödött, a sátorváros, és a közepén álló fapalota már tisztán kirajzolódott. Több száz, talán ezer farkas erős szaga, a tömeg zsivaja jut el a figyelő érzékekhez. /

*Folytatás az Ezüst kör-ben.*

*Előzmény*

- Ajjajj... /Morrantam fel, ahogy impozáns hímem összement és elsurrant a bokrok alján. Lassan ébredező bosszússággal nyomultam utána közös alakunkban, viszont az arcomba csapódó ágak, orvul rám törő gyökerek együttes erővel Lomposka mellé álltak és rávettek, hogy átengedjem a terepet vadabbik énemnek. Csendesen szusszantva egyet megadtam magamat és elengedtem farkastesómat, aztán... Szívesen mondanám, hogy hátradőltem és csendesen moziztam, mit művel, azonban legnagyobb bánatomra egyáltalán nem így történt. Nekem is kőkemény izommunkát jelentett hogy a megiramodó pasi nyomában maradjunk - őszintén bevallom, az elején csak a hátrahagyott szagmintája alapján tudtam követni, de aztán valószínűleg észrevette magát és lassíthatott - így kissé fújtatva, de felpezsdült vérrel értem utol egy tisztáson, már bőven a mulatozó társaság zajától távol.
Végül nemes egyszerűséggel hagytam, hagy irányítson Lomposka és a levegőbe szökkentünk, hogy a lendület erejétől vezérelve nekikezdjünk végre annak a bizonyos játszadozásnak.../

(180)

/ A hím elegánsan kitért a felé ugró Fiona elől. Füleit hátracsapva, nyakát begörbítve dobbant párat elülső mancsaival. Minden mozdulata pajkos játékra hív, kergetőzve árkon- bokron át. Ahogy Zound nekiiramodik újra, a prédát űző vad hívása a lélekig hatol. A hajszának nincs vége. Játék az egész, futás, bevárás, cselek, át az erdőn keresztül. A zord farkas távoli emléknek tűnt csupán. A középkorú test gyermeki fürgeséggel és életerővel vetette bele magát az űzendő préda szerepébe. Mígnem egy patak medrét felfelé követve a vízesésig nem ért. A fekete sziklafalról zuhant alá milliónyi apró csepp, hogy tavat formáljanak a föld kebelén. A tavacska körül csüdig ért a dús zöld fű, szentjánosbogarak rótták végtelen köreiket. A hold fénye még megvilágította a tisztást, ám a nap fénye még nem zavarta meg az éj szépségét. A hím megállt a parton, és szembefordult üldözőjével. /

/Már éppen visszazavartam volna Lomposkát az utcáról - azért van, amihez a kéz sokkal alkalmasabb, még ha karmos is, mint egy farkasmancs! - mikor kiderült, hogy Zound csupa átverésből állt meg. Mert ha szegény, magányos és kellőképp feltüzelt Fiona azt hitte, hogy most majd lecsillapíthatja magát, hát komolyan csalódnia kellett. Méltóságos, visszafogott és komoly izomhegyem nekilátott fogócskázni! Mielőtt méltatlankodva felfortyantam volna és véget vetettem volna az egész rítusnak, Lomposka magával ragadott és nekiállt kergetőzni. Oké, az elején még duzzogva hagytam, hogy csináljon amit akar, aztán viszont én is elkezdtem élvezni a dolgot. Hé, pasi után nő még annyit nem rohant, mint én ott és akkor!
Aztán végül csak megelégelhette, mert egy kellőképp romantikázós helyen végül megfordult, én meg azzal a lendülettel rongyoltam neki, hogy a vízben folytassuk a dolgot.
+Végül is, ha úszni kell, az emberi, vagy az ahhoz hasonló végtagok sokkal alkalmasabbak, mint a farkaslábak, nem is beszélve arról, hogy milyen nehéz lehet a farkasbunda, ha megszívja magát vízzel. Ha végül pedig már közelebb leszünk az emberi alakhoz, hát... Még a végén jól is elsülhetnek a dolgok!+/

(181)

/ Bár sebezhetőnek mutatkozott, tartogatott még néhány trükköt a tarsolyában. Engedte, hogy Fiona a vízbe taszítsa, de erős lábainak rúgásával elérte, hogy a nőstény kerüljön alulra. Teste ismét változni kezdett, de emberi alak helyett egyelőre a vérfarkast választotta. Hagyott a nőnek annyi teret, és időt, hogy szabadulni tudjon, és a csatározást újrakezdje, ám ezúttal vízzel és sárral nehezített közegben. /
– Az, hogy azt a pupákot lenyomnád, nem jelenti azt, hogy velem is megbirkózol. / Vigyorgott Zound. / – Készülj fel rá, hogy aludni nem fogsz! Mert ahhoz, hogy megszerezd amit akarsz, még sokat kell tenned. / Teljes fölénye tudatában emelkedett két lábra. Egyik kezét kinyújtva, hívogatóan mozgatta tenyérszerű mancsát. / – Gyere, ha mersz!

/Sajna nem örülhettem túl sokáig sikeremnek, mert kiszemeltem a vízbe zuhanva addig tekergett, mígnem fölém került. Oké, végülis valami ilyesmit akartam elérni, de hímem egyáltalán nem ugyanarra gondolt. Aljas módon nekiállt megemberesedni, így aztán sok választásom nem volt, ha nem akartam iszapot szürcsölni, bizony kénytelen voltam vert helyzetben nekilátni a visszavedlésnek. Szerintem szabályosan fortyogott körülöttem a víz, ahogy végül hasonlóképp félalakban, vizet köpködve felegyenesedtem a térdig érő kacsaúsztatóban./
- Nem fogod bírni reggelig szuflával, nagyokos!
/Morrantam felé, majd egy gyenge próbálkozás után bosszúsan konstatáltam, hogy itt bizony nincsen lebetonozva a medence alja, és legalább bokáig belesüppedek a francos csuszpájzba. Mármár kezdett volna elmenni a kedvem az egész mókától, viszont Zoundom felsőbbrendű vigyora betette a kaput./
- Na csak figyelj!
/Roppant fair módon figyelmeztettem, mielőtt nekiláttam volna ügyködni. Első lépésként igyekeztem kitapogatni a talajnak alig nevezhető valamit, hogy kellőképp szilárd helyet találjak, mielőtt egy várt, de mégis meglepő rohammal megpróbálom bevenni a pofa állásait. +Nehogymár megcsússzak dicső támadásom közepette... vagy épp a legelején!+ Aztán leguggoltam, s miközben a vizet felkavarva láthatóan nekikészülődtem az ugrásnak, pofátlan és galád módon telemarkoltam két kezemet a talajt alkotó izével.
Mikor aztán ijesztésképp ugrást mímelve megmoccantam - ha megint ki akar térni, hát lássam, hova ugrik - igyekeztem a felmarkolt muníciót még repülve érkező jómagam előtt a pofájába küldeni./

(182)

/ Zound nem igazán készült fel egy ilyen aljas támadásra, így a sárgombóc célba talált. /
– Hogy az a… / Kezdett volna egy eleresztett káromkodásba a hím, ám a felé közeledő test tudata megállította a felesleges mozgásban. Érzékeit használva reagálta le Fiona ugrását, a levegőben elkapva a nő derekát. A lendület azonban nagyobb lehetett, mint számolta, mivel a hátán kötött ki, szorosan ölelve támadóját. Bal kezével prüszkölve próbálta megszabadítani pofáját a sártól, miközben jobbjával fogást keresett a rajta fekvőn. /
– Ne hidd, hogy ilyen egyszerűen megúszod! / Morgott a hím, de hangjában cseppnyi harag sem érződött. /

/Nem kevés kaján vigyorral tudatosítottam magamban, hogy vázlatosan eltervezett akcióm kifejezetten jól sült el. Nem elég, hogy sikeresen levettem Zoundot ingerlően izmos lábairól, de a nagy hencserkedés közepette kikeveredtünk a partra, így a nagyvonalúan figyelmen kívül hagyott víz nem próbálkozhatott szó szerint elfojtani igencsak kitörésközelben fortyogó tüzecskémet.
Mikor aztán végre megállapodtunk egy számomra kifejezetten kellemes pózban, diszkréten félreköptem a számba került vizet, majd egy elegáns mozdulattal - és főként kellő testsúllyal - rátenyereltem felém kapkodó kezének könyökére./
- Remélem is, mert ez így nagyon piskóta, blöki.
/Vigyorogtam ingerkedve az arcába, aztán miközben jobbomat előrelátó módon hárításra emeltem, pofátlan módon megnyaltam az orrát./

(183)

/ Zoundnak sikerült kitisztítania a szemébe került sarat, csak hogy tisztán láthassa a felette vigyorgó nőstényt. Korántsem volt ellenére a pozíció, amibe a váratlan támadás sodorta őket, de nem titkolt szándékkal próbált kedvezőbb helyzetbe kerülni. Egészen a megdöbbentő nyalintásig. Szőre remekül fedte az arcán megjelenő vörösséget. Meglepetése, és gyermeteg reakciója után azonban szomorúság jelent meg a tekintetében. Küzdőszelleme alábbhagyott, fogást kereső keze megállapodott. /
– Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az edzés. / Szólalt meg karcos hangján. / – Pihenned kéne a holnapi nap előtt.

/Felkészültem valami roppant aljas és elsöprő erejű támadásra, ám az valahol elveszett Zoundom ide-oda menekülő tekintetében. Mikor aztán nagyvégre megszólalt, kicsit lefagytam. +Most mi van? Hát nem...?+ Értetlenkedtem magamban, aztán továbbra is hímemen lovagolva vállaira dőltem, úgy meredtem bele a szemébe./
- Ennyi elég, hogy két vállra nyomjalak? /Sajna egy pillanat alatt elszállt minden ihletem, hogy erőltessem a dolgot, szóval a gunyorosság a szexis zöngék nélkül kifejezetten cinikusra sikeredett. De jó pont nekem, hogy észrevettem a dolgot és korrigálni próbáltam./ Szóval izé... Mi a gond, mit nem kellett volna?
/A legkevesebb fáradságot sem vettem, hogy leszálljak Zound izmos testéről, ehelyett közvetlen közelről érdeklődve próbáltam kilesni, mi bújkálhat láthatóan igencsak összetett lelkecskéjében./
(184)

/ A hímnek nem esett nehezére felülnie a rá támaszkodó Fionával. Hagyta, hogy testük összesimuljon. /
– Ennél több kell… / Kezdett bele egy érezhetően erőltetett visszavágásba. / – Gond? Nem… Nincs gond. / Mordult egyet Zound. Némi csend után újra a nőstény szemébe nézett. / – Nagyon sok lehetőség van benned, kölyök! Ne szúrd el. / Karja szorosabban fonódott a másik derekára. / – Komolyan azt hiszed, ezt akarod? Jól gondold meg. Mennyi idős is vagy? Azt mondanám feleannyi, mint én. Még kölyök vagy, ízig-vérig. / Karcos hangja meglehetősen komolyan csengett. De testének jelzéseit nem tudta teljesen elnyomni. Ugyanúgy vágyott a nőstényre, mint az rá. /
+ Annyira, hasonlít… + / Egy apró fejrázással elkergette az emlékképet. /
– Ejnye, a fene gondolta, hogy kihozod belőlem az érzelmes suhancot! / Horkantott fel. /

/Támaszkodásom szép lassan ölelésbe csúszott, ahogy - cseppet sem meglepő módon - Zoundom könnyedén felült velem. Már éppen kezdtem volna ismét belemelegedni a szituációba, mikor beütött a mennykő.
Cseppet sem kedvesen vagy nőiesen viszonoztam horkantását, miközben egy határozott mozdulattal távolabb toltam a pofáját./
- Az lehet, de az tuti, hogy istenadta tehetséged van felhúzni az embert. És nem arra gondolok, ne is próbáld elpoénkodni a dolgot! /Emeltem figyelmeztetően orra elé az ujjamat./ Bár az sem semmi... /Méláztam el egy pillanatra, de aztán emlékeztettem magam rá, hogy mit is mondott az előbb./ Szóval meg ne próbálj még egyszer azzal jönni, hogy majd te, a nagy és tapasztalt vén róka megmondja nekem, a fiatal kölyöknek a tutit, mert nagyon csúnyán megjárod!
/Fenyegetésem komolyságát jelzendő karmaimmal belemartam kicsit a vállába. Na, nem nagyon, a világért se akartam volna bántani, csak úgy lazán, jelzésértékkel. Aztán gyorsan hozzábújtam, nehogy végképp magába zuhanva egyedül hagyjon, sőt, csak hogy megmutassam, mennyire is nem akartam igazán bántani, továbbra is az ölében ficánkolva egy laza nyalintással eltüntettem a lassan szivárgásnak induló vért./
- Egyébként pedig elmúltam huszonöt, ráadásul nem keveset rendőrködtem is már, szóval bőven nagykorú vagyok. Te meg nem lehetsz több harmincötnél, szóval egy szót se erre az öregpapis témára, oké?

(185)

/ Rezzenéstelenül tűrte, hogy a másik megsebezze, nem ellenkezett, még csak fel sem szisszent. A nyalogatás halk, élvezkedő morgást csalt ki fogai közül. /
– Alábecsülöd a koromat. / Súgta Fiona fülébe, majd a gondoskodó érintést viszonozván végignyalt a nőstény nyakívén. / – De nem ez a lényeg. / Karmai óvatosan kalandoztak a nő hátán. / – Nem érdekel, ki voltál, és mit tettél a múltban. A lényeg az, amit most, ebben a jelenben teszel. / Újra a kényes nyakat vette célba, nyelvével cirógatva a másikat. / – Nem ismered a szokásainkat. / Éles fogaival sérülést nem okozva harapta meg a nőstény vállát. / – Nem szoktunk rövid távú kalandokba bonyolódni…

/Élvezettel fogadtam, ahogy kedvenc hímem tettekkel is bizonyította, amit eddig csak jóindulatúan feltételeztem róla. Ahogy jóleső borzongással szaladt végig a gerincemen egész legbelsőbb zsigereimig ujjának, fogának érintése, leginkább csak csendesen morranva, néha már szinte dorombolva adtam át magam neki. Aztán egyszercsak elszállt a mámor és megrökönyödve pislogtam rá, éppencsak annyira eltolva magamat tőle, hogy a szemébe nézhessek./
- Ugye most csak szívatsz? Úgy érted, hogy te még soha... Szóval kíváncsiságból, vagy úgy alkalomadtán se...? /Hüledeztem neki, aztán belém vágott a gondolat, és mielőtt még érdemben futott volna pár kört a fejemben, már ki is rohant a számon./
- Most akkor ezt vegyem kierőszakolt lánykérésnek?

(186)

/ Zound nem tudta eltitkolni, mennyire viccesnek tartotta a lány feltételezését. /
– Azt mondtam nem szoktunk, nem azt, hogy nem lehet. És mint mondtam, nem vagyok olyan fiatal, hogy még szűz legyek. / Nyújtotta nyelvét Fionára. / – Szó sincs lánykérésről. De érdemes tisztázni, mire számíthat a másik. / Mozdulatai kezdték bebizonyítani, hogy érti a dolgát, ha a női test felfedezéséről van szó. / – Nincs ellenemre néhány érzéki éjszaka. De ezzel nem minden farkas van így. / Tekintetéből már sütött az állatias vágy, hogy megszerezze az ölében ficánkoló nőstényt, aki eddig incselkedett vele. De a birtokláson kívül volt még valami, mélyen, eltemetve a szemeiben. Azonban nem hagyott időt olvasni az érzéseiben. Egyetlen mozdulattal a hátára fordította a nőt. Fiona élvezhette a fölé tornyosuló izmos hím látványát. / - Ez a helyzet már jobban tetszik.

/Élvezettel vigyorogva hagytam, hogy Zoundom fölém kerekedjen./
- Miért, nem bírod elviselni, ha egy nőcske veszi kezébe az irányítást? /Évődtem vele, de közben átkaroltam a nyakát, nehogy magára vegye a csipkelődésemet. Kicsit hozzádörgölőzve élveztem a közelségét, aztán ingerkedve megharapdáltam a nyakát./
- Szóval induljunk neki az útnak, aztán majd rájövünk, ha mégse egy irányba tartunk?Nincsen ellenemre... ez sem.
/Kacsintottam rá, aztán szája szélét megnyalva engedtem Lomposka unszolásának és csípőjét megmarkolva magamhoz húztam./

(187)

– Ígérem, ha elfáradok, irányíthatsz te. / Vigyorgott Zound. /
– Az első lépéseket biztosan együtt tesszük meg. / Viszonozta a harapdálást, majd érzékien nyalogatta a nő nyakát. /
– Ha eljön az idő, döntünk, hogyan tovább. De most, nem kell ezzel foglalkoznunk. /Préselte még ki fogai közül, mielőtt ösztönei teljesen elborították volna. /

*Fiatalkorúakra tekintettel lévén a bejegyzés nem íródik meg. Helyette időt ugrunk. Pár órácskát. *

/ A nap kegyetlenül küldte vörös sugarait a szerelmi fészekre. A hím szívesen megállította volna az égitestet, hogy időt lopjon maguknak, de tudta, tehetetlen. /
– Lassan indulnod kell. / Súgta a karjaiban pihenő nő fülébe. / – Elkísérlek a kapuig. Aztán nehogy jót halljak felőled!
– Várlak vissza, minél hamarabb! / Tette hozzá némi habozás után. /

/Jóleső ernyedtséggel szuszogtam Zound mellett. Nem azért hogy na, de tudott a srác! Persze, az én tapasztalataimmal nem volt nehéz versenyeznie, de az biztos, hogy nem csalódtam benne. Szerintem kicsit be is szunyókáltam mellette, mert egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy már egy ideje ébresztget./
- Micsoda? Már megint...? De hát az előbb is... /Kényelmesen nyújtózkodva már épp emlékeztettem volna a történtekre, mikor felfogtam, hogy nem zseblámpával villog a szemembe. Mondanom sem kell, mozdulat közben merevedtem meg, a kéjes, jóllakott mosoly meg egy pillanat alatt ráfagyott pofázmányomra./
- Afranc! /Szakadt ki belőlem, aztán felpattanva elkezdtem a ruháimat keresgélni./
- Ó a fenébe! /Konstatáltam bosszúsan, hogy a gönceimnek híre-hamva sincsen, mire bevillant, hogy anno még Philo előtt dugtam be az összeset a hátitatyókámba. Amit valszeg Lomposka már nem rángatott magával a gyűléskörből./ - Ó, hogy az a... /Túrtam bele sörényembe, majd az érdeklődve pislogó hímemre pillantottam./
- A táskám. /Egyértelműsítettem kiakadásom okát, majd mikor nagyon értetlen pofát vágott, hát kicsit bővebben kifejtettem./
- Tudod, az utolsó otthoni cuccom... /Kezdtem volna, de eléggé szűkölésesre sikeredett, hát fejemet megrázva inkább észérvekkel próbáltam megindokolni, miért is kell annyira nagyon./ Szóval benne van minden göncöm, meg a stukkerom is, muszáj megkeresnem!
/Válaszra jóformán nem is várva vágtam magam négykézlábra, úgy ugrottam neki az idevezető útnak. Kisvártatva aztán sikeresen belezavarodtam, honnan is jöttünk, hát szégyenszemre visszakullogtam tisztásunkra./
- Izé, nem segítenél? /Böködtem meg a visszaszundító izomhegyet egészen kicsit pironkodva./ Még nagyon szoknom kell az erdőt a városi dzsungel után.

(188)