Erdő

/Óvatosan indultam meg a Zounddal ütött csapáson. Habár nem a rét volt a célom, ahonnan jöttünk, azért úgy láttam, átmenetileg jó lesz az irány. Elvégre a térkapuhoz akartam eljutni, viszont Zound első megjegyzése azért megmaradt bennem. Ki tudja kik vadásznak errefelé... Meg mondjuk vöröske megjelenése sem ígért sok jót. Mindenesetre megnyugtató, távoli üvöltéseket sodort felém a szél, amik arról biztosítottak, a hozzám tartozók bizony a környéken bóklásznak.
A sarokból előkerülő lomposka rögvest is indult volna hozzájuk, viszont józan eszem idejekorán megfékezte. Még csak az hiányzott volna, hogy a kellőképp bő ruhákra felráncigált dzsekimet szétszaggassa az átváltozás... A hátizsákról, meg a benne bújkáló levélről nem is beszélve. Bajuk ugyan talán nem esett volna, de nehezen tudtam elképzelni, hogy lomposka visszatért volna a batyuért, vagy egyáltalán tartotta volna annyira fontosnak, hogy megjegyezze, hol hajította el. Szóval rövid pórázra csaptam fenevadamat, s mereven a talajra meredve tartottam a jó irányt... Legalábbis nagyjából. A lényeg a lényeg, hogy viszonylag rövid keresgélés után meg is találtam azt a nagy fényes izét, amin idejutottam. Hé, elsőre egész jó eredmény, főleg egy városi csajtól, akinek a vadon maximum a parkot jelenti, ahol a családok piknikeznek!/

(37)

/Elég sokáig bolyonghattam az erdőben. Nem is a hideg zavart igazán, azt alig éreztem, sőt szinte semennyire. Ami zavart, az az éhség volt. Azután hogy a kapunál a gyomrom teljes tartalmát kiadta, most igazán rám férne valami kaja. Jobb híján némi hóval kimostam a számból a kellemetlen ízt, és legalább szomjan se haltam./
+ Bakker, szerintem eltévedtem.
/Morogtam magamban, mikor az ösvény megszűnni látszott, de szerencsére csak egy kisebb kanyar volt benne. A kanyar után át kellett magam verekedni néhány bokron, de azt hiszem megérte. Nem a városra bukkantam rá, mindössze egy tóra. Már egész felvidultam amikor megláttam egy nőt ücsörögni az egyik nagyobb kövön. Felettébb furcsállottam a külsejét, hisz úgy tűnt, mindössze egy ing van rajta./
+ Az oké, hogy én nem fázom, de ő hogy nem fagy meg?
/Lassan óvakodtam közelebb hozzá, és néhány méterről szólítottam meg. Valami bennem azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet lenne hirtelen túl közel menni hozzá. Főleg nem ezen a helyen./
- Helló! Bocs ha zavarok, de kissé eltévedtem azt hiszem. Tudnál segíteni?

(10)

+ Fekete Hold? Jó hogy nem Winnetou. Na tényleg eltévedtem.
/Gondoltam, miközben szemügyre vettem a nőt. A fagyos haján kívül, a legfurcsább a belőle sütő arrogancia volt./
- Öhm, azt hiszem, itt most már Fenrir a nevem. Mond csak, te nem fázol? Na jó, mindegy is. Ezt az izé, Bloosx vagy hogy hívják várost keresem. Alyara azt mondta, hogy ott találom meg a farkasokat.
+ Arról egy szót sem szólt, hogy meztelen nőket is találok erre. Furcsa világ, furcsa szokások.
- Szóval, ha el tudnál engem arra navigálni, megköszönném.
/ Lassú léptekkel, egy széles körív mentén mozogtam csak. Valami azt súgta, nem a legjobb ötlet lenne egy helyben toporogni. Nem is a hideg zavart, inkább csak nyugtalan voltam kissé./

(11)

+ Mi a fene? Tud olvasni a gondolatokban? Akkor itt bajban leszek.
- Öhm, oké jövök. Azért a kölyközést majd mellőzzük ha lehet. Elég furcsa így is ez a világ nekem, nem kell, hogy még szekáljatok is.
/Az érintése különös volt. Vonzó volt a nő, de valahogy mégse. Úgy éreztem, nem tart túl sokra engem./
+ Majd megmutatom én nektek. Lehet hogy új vagyok, de megtudjátok még, hogy mit is érek.
/Mikor átváltozott, a frász kerülgetett. Nem annyira a hangok zavartak, hanem az egész dolog együtt. A hideg kirázott, amikor a nő helyén egy farkast láttam. El is ámultam egy pillanatra./
+ Remélem, nem várja, hogy utána csináljam.
/Megindultam a farkas után, ha lehet, még feszültebb lettem, de már nem csak a környezetemet vizslattam folyamatosan, hanem a vezetőmet is. Rossz előérzetem támadt, de nem tudtam mitől./

(12)

/Fekete Hold nyugodtan indul el, amikor látja hogy jössz utána. A lépteit szinte nem is hallod, csak oson az avaron. Már vagy jó tíz perce sétáltok, amikor a farkas hirtelen megáll beleszagol a levegőbe, majd hirtelen morogni kezd.
Ekkor egy párocska bukkan elő a fák közül. Két szintén indiánnak tűnő vérfarkas, egy nő és egy férfi, nagyon hasonlóak, akár testvérek is lehetnének. A férfi lép előre az arcán lesajnáló mosollyal./
- Áh kedvesem, hát te így, egyedül? Nem tudod milyen veszélyes errefelé? Képzeld vámpírok tanyáznak mostanság az erdőben, még valami bajod esik! /mondta tetetett félelemmel. A nő ekkor vesz észre téged és zavartan ráncolja a szemöldökét./
- Jobb lesz ha eltűnsz innen kölyök, ezek most olyan dolgok, amikről jobb ha nem hallasz!
/Miután ezt nagy lesajnálóan hozzád vágta az arca torzulni kezd és szép lassan átváltozik. Messze nem olyan elegánsan, mint Fekete Hold. Hamarosan egy szürke farkas áll a helyén, aki dühösen morog a feketére./
- Mi az kölyök, nem hallottad a húgom? Netán te is játszani akarsz? /Igazi farkasvigyor ömlik szét az arcán, ahogy ő is elmosolyodik. Ő is olyan hátborzongatóan lassan változik át, akár a testvére, de csak félig. A hibrid még rémisztőbbnek tűnik, ahogy ott áll és téged bámul. A két nőstényfarkas ezalatt egymásnak esik, ahol látszólag Fekete Hold az ügyesebb, de látszik, hogy hamarosan a férfi is beszáll a küzdelembe, akkor viszont nem lesz esélye./

*Választhatsz, szeretnél harcolni, vagy nem? Jah és bocs a Winnettou miatt, csak kissé benéztem. )

/Némi séta után a vezető megtorpant, hamar észrevehettem az okát, ugyanis vendégeink érkeztek./
+ Ki fogok lógni a sok rézbőrű közül.
/Úgy tűnt, itt se dúl a szeretet és a béke, alig kerültek elő, máris provokálni kezdték Fekete Holdat. Nem volt nehéz rájönni, hogy csak a bajt keresik, viszont ketten egy ellen, talán előnyben is lennének./
- Kölyök? Elmész te a búsba! Engem ti ne nevezzetek kölyöknek!
/Ahogy a két jövevény átváltozott, meghűlt bennem a vér. Sokkal ocsmányabb volt az átváltozásuk, és a férfi nem is igazi farkassá változott át./
- De ocsmány egy dög vagy te!
/Bele se gondoltam, hogy most mi fog következni. A viselkedésük, sőt már a jelenlétük is felnyomta bennem a pumpát. Persze sejtettem, hogy ha az a dög nekem esik, annak nem lesz jó vége. De ezt valahogy a háttérbe szorította az a gondolat, hogy beleverjem a fejét egy közeli fába./
- Játszik a halál, inkább csak kiheréllek! Ne oda bambulj Buksi! A kis barátnőd el van foglalva!Vagy az engedélyére van szükséged?!
/Régi taktika, még Krisztiántól tanultam. Minél idegesebb az ellenfeled, annál biztosabb, hogy hibázik. Most már csak arra kell ügyelnem, hogy gyorsabb legyek nála. Gyorsan és szinte észrevétlenül pillantottam körbe és meg is találtam amit kerestem. Az a fa tökéletes lesz arra, hogy nekivezessem ezt a nagy mamlaszt. Felkészültem egy gyors sprintre és hogy a megfelelő pillanatban félre ugorjak./
- Na mi van Buksi, felőlem megvárhatod a barátnődet, akkor is túlerőben leszek!
/Szinte már morogtam, meg akartam mutatni, hogy nem vagyok holmi kölyök. Nem tudom honnan jött ez a hirtelen vakmerőség, de éreztem hogy képes vagyok rá. Rajta pedig látszott, hogy már nem sokáig bírja cérnával./

(13)

/A farkas felém vetette magát. Hatalmas agyarak, borotvaéles karmok és dagadó izmok szőrös tömege készült széttépni./
+ Hibáztál.
/Gondoltam, mikor megláttam a megfelelő alkalmat. Elborulhatott az elméje, vagy egyszerűen csak alábecsült. Az adrenalin megugrott a szervezetemben, a külvilág szinte lelassult ahogy az izmaim megfeszültek./
+Egy. Kettő. Három.
/Számoltam a másodperceket, időzítettem a mozdulatomat. Ahogy a farkas elrugaszkodott én is nekilendültem. Elvetődtem alatta, ő pedig felszántotta a havat és letarolt néhány bokrot. Egy pillanatra se álltam meg, éreztem hogy követ. Minden erőmet összeszedve futottam, hallottam ahogy lihegve, ordítva rohan utánam. /
+ Még egy kicsit!
/Már csak egy méterre voltam a fától amikor félre vetődtem. Hatalmas csattanás és reccsenés mutatta, hogy a tervem bevált. Felkaptam az első kezem ügyébe akadó követ és úgy pördültem meg. A szörnyeteg próbált feltápászkodni, de a füléből és a homlokáról csorgó vér egyértelművé tette, neki már nincs esélye. Újra és újra elvesztette az egyensúlyát. Nem haboztam, az adrenalin túlpörgette a szervezetemet. Két szökkenéssel ott teremtem, két kézre fogtam a követ és az élesebbik oldalával újra és újra lesújtottam. Teljes súlyomat beleadva csaptam le, minden csapást csontok reccsenése és nedves cuppanások követtek. Másodpercekkel később a szörnyeteg eszméletlenül, szinte élettelenül feküdt a földön. Egész karom és a garbóm nagy része is vérben úszott. Felegyenesedtem, a követ még mindig a kezemben szorongattam, állatiasan felordítottam, majd a figyelmemet a két nőstény harca felé fordítottam./

(14)

- Ááááá! /Fájdalmasan felkiáltottam mikor a farkas fogai a húsomba mélyedtek. Szinte reagálni se tudtam, elzuhantam és erőtlenül próbáltam csépelni szabad kezemmel. Szerencsére Fekete Hold megmentett. Ha nem lett volna ott, vagy nem ilyen gyors, most biztosan halott lennék. Miután mindkét nőstény összerogyott megpróbáltam lefejteni magamról támadóm állkapcsát. A garbóm ujja cafatokban lógott, a karomon pedig méretes vérző sebek éktelenkedtek. Rettentően fájt, még sose éreztem ilyen fájdalmat. Alig ha nem, csak az adrenalin tartotta össze az elmémet. Nagy nehezen feltápászkodtam és védelmezőmhöz kúsztam. Haldoklott, olybá tűnt./
- Na nem, eszedbe se jusson most meghalni!
/Feltápászkodtam, és felnyaláboltam a farkast. Bármilyen kecses és karcsú volt is, majd megszakadtam a súlya alatt. A karom sajgott, minden mozdulatra belém nyilallt a fájdalom. A hátamra szenvedtem az "állatot" és félig húzva, félig cipelve elindultam abba az irányba, amerre eredetileg haladtunk. Az érkezésünk nyomai nagyban segítettek belőni a megfelelő irányt, de inkább csak az ösztöneimre hallgatva vágtam neki az erdőnek./
- Bírd ki még egy kicsit! Hallod! Meg ne merj halni!
+ Az istenit, csak most ne tévedjek el!

/Sikeresen eléred az erdő szélét, pont amikor már úgy tűnik soha nem lesz vége az erdőnek. A farkas légzése egyre gyengül a karodban, az élet már csak pislákol benne. Ahogy a fák eltűntek körületek, megláttál egy sátrakkal benépesített tisztást, még fel sem eszmélhettél, máris egy hatalmas fehér hajú férfi indult meg feléd. Nem volt öreg a hajszíne ellenére. De amikor meglátta a karodban tartott farkast borostyánszín szemei összeszűkültek. Úgy nézett ki, akár dühös bika. Kitépte a kezedből Fekete Holdat és megindult a Fapalota felé. De előtte intett két másik farkasnak, hogy téged is kísérjenek be, amikor beértetek és letette a farkast egy ágyra feléd fordult végre, mialatt vagy hárman sürgölődtek a szép lassan visszaváltozó nő körül./
- Most pedig várom, hogy elmesélj nekem mindent! /mondta ingerülten, aztán látva a sebeidet megenyhült kissé./
- Lássátok el a sebeit előtte! /mondta gyorsan, mire két másik hozzád sietett, és nekilátott fertőtleníteni és bekötözni a sebeket.
Amikor már teljesen bepolyáltak a hatalmas férfi egy szék felé intett./
- Most pedig had halljam, mi is történt!

Folytatás Fapalota.

/Nagy morcosan caplattam be a kaputól az erdő fái közé, nagyjából tartva az irányt, amit Philo mutatott. Hé, senki ne várja tőlem, hogy egyszeri séta után röhögve visszataláljak abban a nagy zöld izében (amit a többség romantikusan erdőnek nevez) akárhova is! Szóval kicsit bóklászgattam, nyomomban azzal a roppant nagy felsőbbrendűségi tudattal megáldott bolhazsákkal, ami Philoból kikerekedett és igyekeztem úgy tenni, mintha tökéletesen tisztában lennék vele, hogy hova is tartok.
Szerencsémre Lomposka orra megsúgta, merre is vonultak mostanában a többiek, így különösebben nem bőgettem le magam újonnan érkezett tesókám előtt. Végül, csak hogy teljesen egyértelműsítsem, miért szédelgek, mint narkósgyerek a vécében, visszafordulva összegeztem a szaglászásom eredményét./
- Meglehetősen furcsa, testületileg megindult mindenki a Palota felé. Csak nem elcsúsztam a hírrel? /Rövid fürkésző pillantás után - amitől okosabb ugyan nem lettem, de roppant mélyrehatónak tűnhetett - vállat vontam és ismét iránynak fordultam./
- Akármi is az oka a naggyűlésnek, nekem tuti ott a helyem és meg fognak hallgatni!

(170)

– Hát persze, hogy ott a helyed, kölyök! /csattant egy Fiona számára ismerős hang oldalról. A fák árnyékából Zound hatalmas, barna szőrű félalakja lépett ki, három másik személlyel kísérve. Két hím, szintén félalakban, egyikük világosszürke bundában, másikuk rövid, vörhenyes szőrzettel állt meg a két oldalán. Mögülük, a sötétségből szinte alig kitűnve egy fiatal nőalak, még emberként, foglalja el helyét a sorban. Fürkésző tekintettel nézett rátok, míg a másik kettő inkább unottan ácsorgott./
– Mindenkinek ott a helye az ünnepségen! A Holdanya kiteljesedése fontos nap, mindannyiunk életében! /Közölte parancsoló hangnemben a vörös farkas. Jutalmul Zoundtól zsebelhetett be egy méretes taslit./
– Vigyázz, kivel beszélsz, nyikhaj! /morgott az öreg, majd egy mosolynak szánt vicsort eresztett Fiona felé. Mielőtt folytathatta volna, egy erős széllökés söpört végig mindenkin. A hátatok mögött világos, sárgás fény hasadt, a por felkavarodott. Egy új jövevény „érkezett”, bár inkább csapódott a földbe. Az alakja emberi, de a szag alapján egyértelműen fajtársatok. A két fiatal hím morogva fordult a jövevény felé, Zound már nyugodtabban nézett az irányába. Az őket kísérő nő csupán egy röpke pillantásra méltatta, aztán folytatta a szemmel tartásotokat./

*Fiona, Philomela egy új társat kaptok Adam személyében, egy rövid időre. Meg engem, mint gonosz mesélőt! Izé, jóságosat...*

/Erősen gondolkozott, hogyan hozhatná helyre az elkövetett hibát, ám úgy döntött, most a hallgatás a megfelelő lépés. Könnyedén tartotta Fionával a tempót, ismerkedett a szagokkal, érzésekkel. Ő is felfigyelt a város felé irányuló, gyakran még friss csapásokra. + Te érted, mi folyik itt? Zavar, hogy sokan vannak… + + Bármennyire is értek a farkasokhoz, a világukhoz, a jelenkori szokásaikat én sem ismerem.+ A hirtelen felbukkanó kisebb falka megtorpantotta, de látszólagos barátságos üdvözlése a vezetőnek meg is nyugtatta. A fiatal nő fürkésző tekintete azonban felborzolta a szőrt a gerince mentén./
– Holdanya? /indította kérdését, de választ már nem kapott rá. Tekintete az égre tévedt, a sötétedő horizonton a holdat keresve. + Telihold! Hát persze! Ilyenkor biztos van valami nagy esemény! + Enyhe mosollyal nyugtázta eszmefuttatását. Ebben a pillanatban érkezett meg Fionához hasonló effektekkel az új fiú. + Szegény, nem valami kellemes érkezés. Ilyen gyakran történik? + Philomela lesajnáló tekintettel nézett a porba érkezőre./

{19 + 20=39}

+Zound!!!+ Vonyítottam fel odabent, azonban kifelé mindössze csak egy visszafogott/
- Nocsak, kit látnak szemeim!
/jutott ki. Meg persze némi örömködő farokcsóválással kísért popórisza, ahogy vigyorogva megindultam felé. A pofánvert Vörösbundára mindössze egy megvető fújtatást pazaroltam, aztán már kedvenc hímemmel foglalkoztam volna, mikor a hátam mögött valami felkavarta az állóvizet. Azazhogy -levegőt. Egy kis nyálgép pottyant az erdő talajára és rögtön nyafogásba kezdett.
Villantottam rá egy csupaagyar, kevéssé vidám vigyort, aztán csak hogy teljesen egyértelmű legyen a helye, odavakkantottam neki:/
- Philo majd felhomályosít. Nekünk most más dolgunk van...
/Léptem cseppet sem visszafogott, szándékaim szerint meglehetősen vérforraló búgással-morgással kísérve legkedvesebb vérfarkasom felé, a többiekre a legcsekélyebb érdemi pillantást sem vesztegetve./

(171)

/ Az idős farkas újra Fiona felé fordította fejét. /
– Gratulálok Yash, már meg is van az első fogásod! / Bökte oda a szürke hímnek. A fiatal egy biccentéssel válaszolt, majd megindult Adam felé. A vörös láthatóan nem akart kimaradni, így követte. /
– Látom, mióta nem találkoztunk, összeszedtél egy barátnőt. / folytatta Zound a közeledő nővel megkezdett beszélgetést. Kíváncsian méregetni kezdte a hátrébb ácsorgó Philomelát. A közelében támaszkodó lány egy hideg pillantással újra végigmérte Fionát, majd az eget fürkészte pár pillanatig. Mélyet sóhajtva vetkőzni kezdett. Amint ruháitól megszabadult, az átváltozás is megkezdődött, míg végül egy karcsú félalak egyenesedett ki. Pofája fekete maszkot viselt, körülötte fehér udvarral, alapszőrzete vörös, míg lábszárát és alkarját sötétbarna szőr fedte, oldalán pedig fehér sáv futott végig. /
– Ne húzd az időt sokáig Zound, az ünnep hamarosan elkezdődik. A Lupa és az Ulfric nem lennének elragadtatva, ha pont a jövevények nem vennének részt rajta. / Hangja, mint a hideg kristály hasított a fülekbe. /
– Jobb, ha elkezdesz vetkőzni, kölyök. / Szólította meg Adamot a Yash-nak nevezett, miután közelebb ért. /
– Már ha nem szeretnéd elveszíteni a ruháidat. Aztán a többit is elmondjuk, de nincs sok időd. / Egészítette ki társát a vörös hím. /
* Adam, valóban érezni kezded, hogy valami feszít belülről. A belső farkasod is egyre nyugtalanabb, érzed, hogy akar tőled valamit. Újra és újra nekirugaszkodik az elmédnek, szinte utasítja a testedet, hogy kövesse a hívást. A Holdanya szólít, az egész tested az átváltozást követeli, nem tudod elnyomni a késztetést.*

/ Philomela döbbenten nézte, ahogy társa már mit sem törődve mással, megindult a hím felé. Döbbenetét azonban hamar átvette a düh, miután Fiona utasítani próbálta. + Mit képzel ez magáról? + Pofáját akaratlanul is halk morgás hagyta el, ajkát felhúzta, kivillantak hófehér fogai. Végül rendezte érzéseit, és újra felvette hideg, arisztokratikus tartását és pillantását. Fionát követve megindult az alakok felé. Kezét a Zoundot éppen sürgető nőnek nyújtotta. /
– Philomela Ylva. / Szólt a bemutatkozás mindkettejüknek. Érdeklődve nézett az új fiú irányába. Megpróbálta eldönteni, hogy a két hím bekeríteni akarja-e a fiút, vagy segíteni neki. /
– Milyen ünnepről van szó? / Tette fel a kérdést egyértelműen a nőnek címezve./– Mármint azon kívül, hogy a Holdanya ünnepe, jó lenne tudni, mire számíthatunk. / A két nőstény között erősen vibrált a levegő, érezhetően feszültség keletkezett, amelyet egyikük sem mutatott ki egyértelműen. /

{20 + 20=40}

- Bizony, történt egy s más az alatt a pár nap alatt, mióta nem találkoztunk. /Közelítettem Zound felé, mintha a többiek ott se lettek volna./ Ki tudja, a népek számára érdekes mondanivalóm akadhat, amiről még az is lehet, senki nem tud. Te viszont hogyhogy nem bóklászol H'Sekiratban? Philo azt mondja /böktem hüvelykujjammal a hátam mögé/ senki nem fogadta a boltban, pedig elvileg az a te dolgod... Na várj csak /néztem a szemébe, ahogy odaértem elé/ csak nemhogy máris elért titeket Ieas baromságának a híre?

(172)

/Zound kellemesen méregette Fionát. Tekintete végigsiklott a nőalakon. A mellette álló farkas közbevetése a Lupáról és az Ulfricról azonban, láthatóan minden lelkesedését lelohasztotta./
– Induljunk, menet közben mindent elmagyarázok! / Fújtatott egyet a hím, majd könyörtelenül megindult az ösvényen. /
– Ami H'Sekiratot illeti, éppen az új fogadócsapatot szedtem össze. Ők / intett fejével a kölykök felé / fogják fogadni a jövevényeket, ők az új falkám, akikre vigyáznom kell. / Szemmel láthatóan Zoundnak a legkevésbé sem fűlt a foga még egy csapat kölyökhöz, de ezt csupán egy enyhe morgással mutatta. /
– Mi mondanivalód van? Ki az az Ieas, és milyen baromságot csinált? / Makacsul az utat figyelte, még véletlenül sem nézett újra Fionára. /

– Shanice, vagy ahogy a legtöbben ismernek: Nem érinthetsz kétszer. / Fordult el a felé nyújtott kéztől a lány. / – Az ünnepségen meglátod mi lesz. És minden hónapban részt is vehetsz rajta. Már ha a vezérek is méltónak találnak. / Vetette oda fél fogról Philomélának, miközben már fordult is irányba, hogy követhesse Zoundot. Rá sem pillantott az üdvözlő kézre. /

/Mindeközben a két hím megállt Adam mellett. Yash egy horkantással jutalmazta a beszólást./
– Agni, Vöröslő Hold. / Mutatkozott be a vörös farkas. / – Ő pedig Yash, más néven Szeleket űző vessző, bár inkább ő is a lányokat szokta űzni… / kacsintott a frissen átváltozottra. /
– Mázli, hogy mi vezethetünk be a városba testvér, éppen a legjobb időben érkeztél. Részt vehetsz egy nagy bulin! / Folytatta, szinte levegőt sem véve. / – Induljunk, mert még lemaradunk! / Szavait tettek követték, a szótlan szürkével együtt megindultak a többiek után. /
– Kérdéseid vannak? / Ismerhetted meg Yash mély hangját. /