Tollas Róka Fogadó

by **Alyara Nirois** Szer. Jan. 12, 2011 9:04 am

Kis épület, ahonnan mindig vidám zene szűrődik ki. Ha belépsz a fehér, vörös keretes ajtón, egy nagy helyiségben találod magad. Az fogalmazódik meg benned, hogy ez a város tényleg a középkor, és nem a modern világ darabkája, amint végignézel a fenyőszínű faragott asztalokon és székeken. Nem is veszed észre az elektromosság jelenlétét. Nem is csoda, hiszen jól el van rejtve.
A pult mögött egy pirospozsgás, feltűnően jókedvű pacák törölgeti a kupákat, vagy épp ordibál a szakáccsal - aki éppenséggel a felesége.
Szobákat a fenti szinten találhatsz, jó minőségűek, és elég olcsók. Minden faj számára van külön szoba, illetve a különböző méretű ágyakat át lehet vitetni egy másik helységbe, ha a vendég úgy kívánja. Kivételt képeznek a vízi lények és a lidércek, mert köztudott, hogy az alakváltók mélyen megvetik mind a három nép képviselőit. Ezért jobb, ha ide nem is térsz be, ha pikkes a lábad, vagy átlátszó vagy, esetleg egy nyálkás bőrt hordasz magaddal!
A fogadót nem véletlenül hívják Tollas Rókának, ugyanis a fogadós alakváltói képességei a róka és a bagoly formájában ki is merülnek.

by **Naryky Charygyen** Hétf. Jan. 17, 2011 8:56 am

/ Dúlva-fúlva lököm be az ajtót, lépek beljebb. Még Fiona simulása és csapdosása se olvasztja fel a jeget... Aztán, mikor bent megteszek pár lépést, egy rövid pillanatra megállok. Veszek egy mély levegőt, majd magamban mantrázgatva az "egy ujj, nem ujj, hát jöjjön még egy ujj, és ha bűnre bűn köszön, a következő ujjad jön" yakuza mondókát, mely végül teljesen lehiggaszt. Vagy, ha nem is ez, hát az minden bizonnyal megnyugtat, hogy átgondolom a kialakult helyzetet. /

+ Akár férfi vagyok, akár nő... Egy yakuza klán tagja, az illem példáját kell követnem minden pillanatban. Hogy miért? Mert nemes vagyok. Lehet, hogy a "gonosz" oldalon állok, de akkor is... egy sötét nemesség tagjaként, ugyan úgy kötelességem illedelmesen viselkedni, mintha a "jó" fényes és kísértésekkel teli kanyargós ösvényét járnám. +

/ Kifújom a levegőt, majd szemem sarkából Fionára pillantok. /

+ Van benne valami ismerős... Persze... / vállat vonok. /
+ Rázd le magadról a múltat, hagyj hátra mindet. A tolószéktől a rossz emlékekig mindent. Végül is mekkora a valószínűsége annak, hogy egyáltalán fenn maradt az amúgy is haldokló famíliám? / terelődnek a gondolataim tovább + Zéró... Pontosan annyi. +

/ Megállok a jó kedélyű férfi előtt, ám addigra lenyelem a keserűvizet és a jól megszokott álmosolyomat öltöm magamra. /

- Szép estét, jó uram! Öné ez a fogadó? És ha igen, foglalhatunk-e szállást itt nappalra-éjszakára? Kérem, mondja el az árakat, hogy gondolkozhassak azon, mely szoba illenék hozzánk! Szükségünk lesz meleg ételre is, elfoglalnánk szállásunk, utána válogatnánk az étkek lapjáról is.

/ Egy pillanatra elhallgatok, átgondolom, hogy mivel is folytassam, közben hagyok a fogadósnak lehetőséget arra, hogy válaszoljon kérdéseimre. És nem mellékesen azt is eldöntöm magamban, hogy semmi se fogja nálam kivinni a biztosítékot. /

- Lesz egy két személyes szobánk, masszív bútorzattal / idézem szó szerint Fiona kérését. /
- Valamint / pillantok hátra, hátha a többiek is érkeznek már - lenne egy jól sötétíthetőre is szükségünk / intek Kira felé - a kisasszonynak. / Tovább pillantok Rab irányába. /

- Rabraquat, jó uram, milyen szoba felelne meg igényeinek? / beszélek oly mód, mintha csak az inasa lennék. Hiába, a Fej mellett megszoktam. A családfő se beszélt akárkivel személyesen. Ez olyan természetes volt számomra, mint másnak az, hogy személyesen szól a pórnéphez. /
- Mit gondol, Hirignek külön szobára lesz szüksége, vagy inkább kéressünk neki egy megfelelő méretű ágyat...? / Nem fejeztem be a mondatot. Egyszerűen olyan hülyén hangzott az egész: hogy egy nagyúr egy szobában aludjon egy pöttömmel? Pff... Nevetséges volt. Ugyanakkor, mint kiderült, majd' mindnyájan huszonegyedik századiak voltunk, vagyis... nem ragaszkodtunk az itteni normákhoz. Igen... én se... pedig kellett volna... De... persze nem ismertem még őket. /

/ Ha megkaptuk a szobakulcsunkat, akkor Fionához fordulok. /
- Mi lenne, ha előre mennél a szobába? / Vigyorodok el, majd kacsintok felé egyet. Ez a filmekben is be szokott válni, mikor a férfiak arra próbálnak célozni, hogy mire felérnek, addigra a hölgyek legyenek áldozat készek... - Elintézem, hogy legyen vacsoránk, mire... / vigyorból mosolyba váltok - ... kipihenjük magunkat.

/ Amennyiben Fiona felmegy, abban az esetben Kirához fordulok. (Ha viszont Fiona unszol, hogy menjek felfelé, akkor vele megyek.) /

- Kira / szólítom meg a vámpírlányt, közben átnyújtom neki a szobakulcsot. / - Sápadtnak tűnsz. Ettél Te eleget indulás előtt? + Vajon lehet neki itt megfelelő ételt kapni? +
/ Egy pillanatra a pultos felé sandítok, majd vissza Kirára és óvatosan karon fogva félrevonom, lehajolok hozzá, hogy egy szintben legyen a szemünk. Hiszen magasabb vagyok, mint ő, már csak férfi termetem és életkorom miatt is. /

- Figyelj, ha nem tudsz itt enni... / suttogom - akkor holnap ébredéskor szólj... úgy érzem, szinte megmentetted az életem... Tartozok neked annyival, hogy... segítsek. / Nézek jelentőség teljesen a szemébe. Remélem, érti, hogy mire gondolok. + Nem, nem szívesen halnék bele egy vámpír harapásába... ám biztos vagyok benne, hogy egy harapásba... még senki se halt bele... akkor már csak vámpírok lennének a földön... és persze halottak. +

(50)

by **Rabraquat** Kedd Jan. 18, 2011 5:16 am

/Az öreg városőr paraszt módon nem jön vissza arra, hogy én hozzászóltam./+Nem csodálom, mert látszik rajta, hogy egy tahó... különben nem városőr lenne ez a szerencsétlen.+

/Naryky Dulifulit játszva rongyol be a fogadóba, amit egy útszéli koszos utcafiú mutat meg. Hirig ébredezni látszik, jobb is, hogy beértünk, úgyhogy óvatosan kiteszem a pultra, itt már elég meleg van, hogy kiolvadjon. Betakarom nagyjából a letépett pulóverrel, miközben Naryky hozzám szól./

- Ó, szerintem nem lesz nagy választék ebben a "fogadóban", meg úgysem maradunk sokáig. Majd meglátjuk van-e szállás tündéreknek... egyébként már hasogat a fejem ettől a zajtól, remélem hamar adnak valami szállást, a kaja meg jöhet fel a szobába, ha már ilyen jó vagy és intézkedsz. +Jó fej kölyök! Felismeri bennem akit kell.+

[117]

by **Fiona Freefall** Kedd Jan. 18, 2011 1:32 pm

/A hátramaradókkal nem sokat törődve igyekeztem Narykyt felvidítani, olykor bizony kissé vadabbul is oda-odacsípve neki, sajna eredménytelenül. Elszontyolodva léptem be a fogadóba, viszont bánatomat tetézendő a bent tartózkodók összevegyült szaga tökéletesen lehetetlenné tette, hogy az ismerős ismeretlen hagyta ösvény után kutakodhassak. Bosszankodva prüszköltem egyet, majd karba font kézzel idegesen topogtam, amíg alakváltócskám elintézte amit el kellett. Nevezetesen a szobánkat. Röpke kérdésként megfordult ugyan a fejemben, hogy ezek után a nagyon látványos hisztik után szükség lesz-e rá, de a fene abba a megnyerő tekintetébe, miután kigavalléroskodta magát, és hozzám fordult, nem tudtam vigyor és némi incselkedő 'Azért remélem, nem kell bepókhálósodnom' megjegyzés, meg kis simogatás nélkül megállni, hogy felfelé ne induljak, a kulccsal a kezemben. A lépcsőfordulóból még hátranéztem, mit intézkedik még, s nem kevés bosszús homlokráncolással vettem tudomásul, hogy Kirával susmorog./
+Na, kispofám, arról teszek, hogy utánam ne legyen energiád nemhogy foglalkozni azzal a vérszegény luvnyával, de úgy egyáltalán lábra állni se reggelig! Így vagy úgy, de kikészítelek...+
/Ropogtattam meg ízületeimet, s miközben szabályosan hallottam, hogy Lomposka egyetértően morog a fülembe, a többiekre ügyet sem vesztegetve felsiettem a lépcsőn./

(104)

by Vendég Szer. Jan. 19, 2011 8:14 am

/ Mikor meg tudtuk, hogy merre menjünk, Naryky, mint aki se lát, se hall trappolt előre. Rabraquat ment utána, majd Fiona. Én szinte száguldottam utánuk a főutcán, mert éreztem, hogy jön a hajnal és nem szívesen égnék meg, mint azt Rabraqat ki is fejtette nem rég. Amit megérkeztem és beléptem a fogadóba, egy jó kedélyű fickót láttam a pult mögött, aki épp poharakat... nem is inkább kupákat törölgetett. Naryky már ott állt és gondolom a szobáinkat intézte. Oda adta Fionának a kulcsot, majd mikor ő el ment hozzám fordult és szóvá tette, hogy szerinte nem ettem eleget mielőtt elmentem. Most jön a poén. Ő saját magát ajánlotta, mint vérdonort, hogy reggel ihatok belőle ha nem jutok vérhez reggelig./
-Na nem! Azt nem! /Löktem el a közelemből, mert igen is éreztem a macska vért. A finom édes macska vért.../
+NEM! Belőle nem ihatok! Ő a barátom. Barátból pedig nem kajálunk.
-Én nem iszok belőled! /Mondtam, ellentmondást nem tűrő hangon./ Kérem a szobám kulcsát és menj. Fiona biztos vár.
/Ha oda adja el veszem tőle a kulcsot, hátat fordítok neki és oda megyek a még mindig mosolygó emberkéhez./
-Kaphatnék egy kólát? /Próbáltam a hangomba némi vidámságot vegyíteni, nem sok sikerrel. Ha meg kapom a kólát meg iszom és fel megyek a szobámba. már fáradt vagyok./

(49)

by **Hirig** Csüt. Jan. 20, 2011 1:43 am

/Még mindig kótyagosan nézek körül a teremben. Eléggé homályos, elmosódott minden. Főleg a távoli dolgok.
Kisebbségi komplexusomat tetézi, hogy még "be is vizeltem". Ahogy kezdek felengedni egyre jobban folyik róla le a víz. Méretemhez képest jókora tócsát képezve ezzel alattam/körülöttem.
Az ázott és megviselt kinézetemet - feltételezéseim szerint a Narykytől kapott -, ruhafoszlány még jobban kiemeli szerencsétlenségem és szánalmasságom./
+ Raven, bár itt lennél, te legalább nem nevetnél ki... +
/Halkan, lemondóan sóhajtok egyet./
+ Miket is képzelek?! Hiszen ez nem az angyalpolisz, semmi keresnivalód itt. +
/A fejemben a gondolatok és a dübörgő basszusszerű hang felváltva kerül előtérbe. Szépen lassan azért kezd rendeződni a helyzet és a látásom is tisztulni./

{90}

by **Naryky Charygyen** Csüt. Jan. 20, 2011 5:24 am

/ A kitörésére nem tudok, hogyan reagálni, hiszen számomra is különös a kilakult helyzet.

Annyira belémfagyott az ütő, hogy mikor Kira alrább taszított, szó nélkül engedtem a lökésnek. Erejétől pár lépést hátra tántorodtam, mielőtt két lábon megálltam volna, a korlát segítségével. Ugyanis az ott volt mögöttem és megtartott.

Óvatosan körbepillantok, habár biztos vagyok benne, hogy legalább a fél fogadó hallotta azt, amit én csöndben próbálatam elintézni. És valóban, többen felénk tekintenek, mert hallották. Hallották és már tudják, hogy felajánlottam a véremet és azt is, hogy a vámpír nem fogadta el. Már tudják, hogy vámpír is van közöttünk, holott én próbáltam diszkréten intézkedni még a fogadóssal is. Bosszankodom.

Egy pillanatra nem tudom eldönteni, hogy vajon melyik a nagyobb szégyen: hogy most talán mindenki azt hiszi, a vámpírokat szolgálom, vagy, hogy Kira nem fogadta el az ajánlatomat. Mert felelősséget éreztem valamiért ez iránt a lány iránt. Nem a vámpírt láttam benne... Hiszen segített. Nem volt eleiben gonosz, mint azt a nagykönyvek írták a szörnyekből. Volt benne valami... segíteni vágyás?

Megráztam a fejemet, mint ki zavarából tér vissza. Gyorsan körbenéztem, majd odadobtam Kirának is a kulcsot. /

- Tessék! / talán úgy tűnhetett, hogy még vállat is vonok. Aztán megkapaszkodtam a korlátban, hogy lendületet vegyek, megkerültem és felsiettem a lépcsőn. Lehet, egyeseknek úgy tűnt, Fionához sietek.

Csak, mikor már senki se látott, akkor tapogattam meg a hátamat. Nyilvánvalóan a csapódástól lezúzhattam, mert rettenetesen fájt.

Vettem egy mély levegőt, majd leráztam magamról mindent, kivertem a fejemből azt, ami lent van, azt ami idáig történt. Aztán az ajtóhoz lépve egy pillanatra elbizonytalanodtam.

+ Vajon a vérfarkas harapás fertőz? + Futott át az agyamon. + Áh, nem, ez hülyeség. Ők is ugyan olyan alakválótók, mint mi, csak kötöttebbek... ők úgy mondanák, hogy kifinomultabbak / ettől a gondolattól persze elmosolyodom.

Megigazgatom a ruhámat. /
+ Kibújjak a pulcsimból... vagy...? / tűnődök. Tépelődve túrok a hajamba. Ideges vagyok, hiszen... + Milyen képtelenség? Én és egy vérfarkas? / megrázom a fejemet, mintha csak valami idegesítő dolgot szeretnék lerázni magamról. /

+ He - he - he ! Vicces vagy. Vald be, hogy be....tál. Félsz, mint egy... nyúl. / Erre a gondolatra csak összeszedem magamat és... /

+ Lesz, ami lesz + alapon.

Benyitok. /

(51)

by **Mira** Szomb. Jan. 22, 2011 9:17 pm

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

A fogadós kiosztja a szobakulcsokat, sejtelmesen mosolyog, de nem mond árat. Hirignek egy különösen kicsiny kulcsot nyújt át, ami pont belepasszol a tündér kicsiny kezébe, a 103-ast.
Kira két kulcsot kap: egy átlagosat, a 105-öst, és egy rozsdabarnát. Amint hozzáér a vámpírhölgy az utóbbihoz, azonnal tudja, hogy le kell mennie a pincébe, be kell fordulnia balra a nagy hordó mellett, és az ott található folyosó végén lévő festményen hozzá kell érintenie a kulcsot a festett denevérhez, ami egy fán csimpaszkodik.
Kira kap egy kólát, ki is fizeti érte a 2kMŁ-t. Az ital nem oltja szomját, sőt, egyre rosszabb íze lesz, a kóla finom íze lassan olyanná válik, mint a sár. Köpködve megszabadul az undorító italtól, és kétségbeesetten keres egy vérdonort. A rozsdabarna kulcs elkezd remegni a kezében, azt akarja, hogy használják.
Fiona és Naryky elvonult a 106-ba,
Rab elindul az emeletre, és megkeresi a 108-as szobát.

by **Rabraquat** Szomb. Jan. 22, 2011 11:50 pm

+Szóval ingyenes a szoba? Nos végül is magamra való tekintettel ezt is megértem. Otthon ha látják, hogy gazdag vagyok - vagy annak látszom - még le is húztak volna. Meg is éheztem+
/Előveszem legmelegebb mosolyom - nem is tudtam, hogy van ilyen, de már nem érdekel, a lényeg, hogy működik -, és a fogadós felé fordulok, közben zsebre vágom a kulcsot./

- Kellene valami étel is... legyen mondjuk sült hús krumplival, az még biztos itt is van a "középkorban". Ha ilyen rossz a kóla /nézek a vámpírlány felé/ akkor jó lesz mellé valami finom bor is. Oda leülök, legyen kedves kihozni nekem. Köszönöm!

/Közben egy üres asztal felé mutatok, majd mondandóm befejeztével el is indulok. Jót mulatok magamban ezen az előkelő modoron. A haverok halálra röhögnék magukat rajtam... de bevallom nekem tetszik. Egyre jobban beleélem magam a szerepbe és ha már itt ragadok, miért is ne? Legyek nagyúr, meg sidhe, meg az akinek a szájából minden szó aranyként folyik ki és megmelengeti a szíveket. Röviden: mindent elhisznek amit mondok. Tovább üldögélek, amíg meg nem érkezik az étel, a kuncsorgókat pedig elzavarozom némi lenézéssel a szemeimben, ha odajönnének./

[118]

by **Fiona Freefall** Vas. Jan. 23, 2011 9:40 pm

//A 106-os szobában//

/A kulccsal nem sokat bénázva sikeresen vettem az utolsó akadályt, amit a szobánk ajtaja jelentett, majd elmélázósnak cseppet sem nevezhető lendülettel vetettem be magam az egyszerűen, mégis hangulatosan berendezett szobába. Miután dzsekimet és tatyókámat egy laza mozdulattal a földre hajítottam, felmértem a berendezést.
Erős, fából faragott franciaágy, egyszerű vászon ágyneművel, vele szemben egy szekrényként használható láda, végül egy asztal, két székkel az ablakpárkány alatt... Még csak a bútorokat mértem fel, de lelki szemeim előtt már összegabalyodott testek tesztelték a strapabírásukat. Kimelegedve szusszantam egyet... Persze, fürdőszoba sehol. Vagy mégis? Orromat megütötte valami nem ide illő, kencés illat. Máshogy nem tudom elmagyarázni. Az a tipikus, enyhén simogató, kissé nyálkás és mégis tiszta, friss illat, ami minden fürdőszobai kencének az alapját adja. Mindenesetre elég támpontot adott, hogy kis kutatás után a faborítású, faragványokkal díszített falon egy felhős mintát megnyomjak, mire elcsúszott egy falrészlet, ami mögött a szobához - és a fogadóhoz - passzoló hangulatú kis helyiség bújt meg.
Fadézsa a szoba közepén, körülötte fém tartókon a szappanok, tálak és kancsók, a sarokban az illemhely (szerencsére nem a westernekből várható fém bili, vagy egyéb gusztustalanság)... Meglepve tapasztaltam, hogy a dézsa meg van töltve tiszta, kellemesen forró vízzel. Röpke pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy a vízben várom meg lovagomat, de aztán letettem róla. Ha elnyúlok a kellemes melegség adta nyugiban, akkor onnan két farkas se cibál ki, nemhogy egy, a lábait még éppen csak használni tanuló (nem mellesleg egész jól ment neki a tanulás... hiába no, olyan ez, mint a biciklizés) alakváltó srác, márpedig annak a legcsekélyebb esélyét is el akartam kerülni, hogy Kiránál keressen vigasztalást. Szóval miután egy gyors cicamosdást megejtettem - csak amennyi ahhoz szükséges, hogy minden rossz érzés nélkül átadjam magam az élvezeteknek - hiányos ruházatban lejtettem vissza a szobába. Még éppen időben, hogy halljam Naryky az ajtó előtt megtorpanó lépteit. Csendesen odaosontam, s ahogy a kinyíló ajtóban megjelent a sziluettje és elindult befelé, gyorsan magamhoz rántottam és - az ajtó bezárására egy rezdülést sem pazarolva - a nyakába csimpaszkodva a szájára tapadtam./

(105)

by **Naryky Charygyen** Hétf. Jan. 24, 2011 1:44 am

** a 106-os szobában történő események **

/ Nem az ijedtség morran fel bennem, mikor az a bizonyos valaki annak a bizonyos ajtónak a túloldalán hirtelen ötlettől vezérelve elkap. Ha otthon lennék, minden bizonnyal ez történne. Viszont így, hogy felkészültem mi vár rám... Talán még kifejezetten jól is jön ki a helyzet. Ugyanis a döbbenet hatására elfelejtem eddigi félelmeimet.
Fél kézzel kapaszkodok meg csak egy rövid pillanatra az ajtóban, ám a csók hatására, ujjaim lecsúsznak a kemény fa ajtóról. /
- Várj ... - / húzódnék el egy pillanatra, ám szinte lehetetlen, így ahelyett, hogy (nos, igen van bennem egy enyhe szégyenlősség, hiszen még én se ismerem igazán a testemet) visszafordulnék, lábammal rúgom be az ajtót. /

* * * ...

(52)

by **Fiona Freefall** Hétf. Jan. 24, 2011 3:08 am

//A 106-os szobában//

***

- Látom már elfogyott a lelkesedésed... /Kuncogtam fel Naryky hasát cirógatva, miközben a dézsa még mindig ugyanolyan meleg vizében pihegtünk. Pedig órákkal azelőtt volt, hogy először lazítottunk egyet./
- Szerinted mennyi felárat kérhetnek el az ágyneműért? /Mosolyogtam dévajul fáradhatatlan alakváltómra./ +Hát igen, lehet vissza kellett volna fognom Lomposkát, de ha egyszer nem tudtam parancsolni neki... Mindenesetre most már bizonyított tény, hogy egy lepedővel némi unszolás... mondjuk úgy, lökdösődés hatására könnyedén elbánok, főleg, ha Lomposka karmai díszelegnek az ujjaimon.+
/Azóta... nos, kettesben is felfedeztük a szobát.../
- Remélem nem fáj nagyon. /Cirógattam végig gyengéden a nyaka tövében lévő, agyarnyomot, meg a karján-vállain szánkázó sekély, karomhagyta árkokat./ Tudod, tisztára bevadítottál... Egyszerűen kedvem lett volna darabokra szedni téged, annyira jó volt, amit a széknél csináltál. +Nos igen... Lomposkát még idejében megfékeztem. Egy alakváltó eltakarítását azért nem íratnám hozzá a számlához. Főleg nem az alakváltók városában, a központi fogadóban...+
Apropó, honnan jött az, hogy... /Füléhez közel hajolva sutyorogtam, felidézve elnyújtott együttlétünk legutóbbi mozzanatát./ Nem mintha rossz lett volna /kacsintottam rá eltávolodva/, csak ez még egy pasinak se jutott eszébe... Vagy legalábbis nem velem.

(106)

by **Hirig** Hétf. Jan. 24, 2011 3:27 am

/Nézem a kezembe adott kicsiny kulcsot, a fogadós sejtelmes mosolyát. Valahogy nem tetszik ez nekem.
Megrázom kicsit a fejem, minek hatására az ázott fürtjeimből körös körül vizes lesz minden egy bizonyos sugáron belül.
Következő merényletemet a pultos nehezményezi szerintem a leginkább. Ennek az az oka, hogy amikor a szárnyaimat is megmozgatom, ő a hátam mögött áll, így ő kapja a legtöbbet annak a víznek a szórásából, mai róla jön le./
- Elnézést.
/Motyogom halkan. Lehet meg sem hallja, ha igen, nem reagál rá különösebben semmit egyből.
Lassan felkelek. Próbálgatom a szárnyaim, hogy elbír e már. Szerencsére igen. Így nem kell megmásznom majd a lépcsősort.
Megfordulok a pultos felé./
- Kérnék valami meleg italt. Gyümölcsteát, ha lehet.
/Oda repülök Rab asztalához. Leszállok vele szembe, karnyújtásnyira./
- Csatlakozhatom egy ideig?!

{91}

by **Mira** Hétf. Jan. 24, 2011 3:43 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

A földszinten - Hirig és Rab
A fogadós bólint, majd asztalotokhoz viszi a húst, a fűszerezett krumplit, a bort, és egy kicsiny teáskannában csipkebogyóteát, amit egy szintén kis méretű csészébe tölt ki. Az egész kezd kissé gyanússá válni számotokra, nem lehet, hogy mindez ingyen van.
Ám a fogadós távozik, hiszen még rengeteg dolga van. Eléggé sok vendég van bent a fogadóban.

Mostantól kissé elszeparállak Titeket, mindenkinek külön írok reagot különböző időpontokban, egyesített hsz csak akkor lesz, ha elindultok valamerre, vagy ha egy helyiségben tartózkodtok. Smile

by **Rabraquat** Hétf. Jan. 24, 2011 6:40 am

/A tündér úgy tűnik rendben lesz, bár egy pár embert - vagy mit - lespriccel, mikor lerázza magáról a vizet. Aztán odareppen az asztalhoz és csatlakozni kíván./

- Persze, foglalj helyet!

/Intek körbe, bár tündérszéket éppen nem látok. Remélhetőleg azért hoz a kocsmáros valami ülőhelyet neki, különben elég kényelmetlen lesz ott álldogálnia... nem mintha engem zavarna, de hát mégis egy csapat vagyunk. Ekkor finom illat üti meg a sok büdös - vendégek - közt az orromat és látom, ahogy kocsmáros felénk lavírozik. Szépen elénk rakja a rendelésünk, majd távozik is./

- Igazán köszönöm, ínycsiklandónak tűnik uram!

/Egy kedves mosollyal visszanéz még a kocsmáros és bólint, hogy vette a bókot. Közben látom, hogy Hirig valami meleg italt kapott és hamarosan neki is fog kezdeni a kortyolásának... nem hagyhatom magára és belevetem magam az ételbe. Mivel a Mekis kaja után nem ettem, nagyon jól esik. Ráadásul mintha ki lenne találva az ízlésem... se nem zsíros, se nem száraz, pont nekem lett csinálva. Lehet, hogy figyelnek a kifinomult ízlésre? Mondjuk egy fogadóban ez rendben is van. Miközben lassan belefeledkezem az ételbe, a tündér felé pillantok./

- Nos, mit szólsz ehhez az egészhez? A csapathoz, meg úgy általában a XXIX. századhoz?

/Kicsit puhatolózok, megnézzük, ki, hogyan szereti a másikat. Talán van annyi ügyességem ebben, hogy csak egy ártalmatlan kérdésnek vegye. Tulajdonképpen az is. Miközben Hirig válaszol, én tovább fogyasztom a húst és a krumplit, néha pedig belekortyolok a borba, már csak az íze miatt is. Nagyon finom... pedig nem vagyok valami boros, de itt az ideje átszoknom. Kicsit figyelem a tömeget, hátha kilógunk, de sokféle népség van, nem igazán foglalkoznak velünk.... vagy nem veszem észre./

[119]

by Vendég Hétf. Jan. 24, 2011 8:06 am

/A kólának iszonyatosan pocsék íze volt így ott is hagytam. Az éhség nem csillapult, nézek közbe hátha van valahol egy piás lény akit megcsapolhatok. Nem szoktam ilyet csinálni, de nem láttam más megoldást. A kulcs valamiért elkezdett remegni a kezemben. és furcsamód éreztem, hogy merre kell mennem. Kerestem a szememmel egy hatalmas faajtót ami a pincébe vezet,és meg is találtam. Be nyitottam rajta, lementem a lépcsőn, befordultam balra a nagy hordó mellett, majd a folyosó végén meg is találtam a festményt amit kerestem. A kulcsot hozzá érintettem a denevérhez, mire a festmény félre tolódott és én beléptem a hatalmas szobába. Körbepillantottam és nem hittem a szememnek. Köröskörül vértasakok, rendszerezve szépen elrendezve. A szobában jó meleg volt, hogy a vér test meleg maradjon. Nem értettem ez hogyan lehetséges, de ebben a világban minden kissé máshogy működik. Körbe jártam, hogy milyet is igyak, és meg álltam a macskavérnél. Levettem egy tasakkal, átharaptam és csak ittam. Tudom nem voltam valami kulturált, de már nagyon éhes voltam. Amikor végeztem az üres tasakot a terem másik végében lévő szemetesbe dobtam, majd jól lakottan kimentem a teremből. A folyosón menvén hallottam ahogy a festmény a helyére csusszan. Kiballagtam a pincéből és fel mentem a 105-be. benyitottam és amit először észre vettem az a hatalmas függöny volt az ablakok előtt. Körbenéztem és mikor ránéztem az ágyra akkor éreztem, hogy elnehezülnek a szempilláim. Oda ballagtam az ágyhoz félrehúztam a takarót és bebújtam alá. Pár pillanat múlva el is nyomott az álom./

(50)

by **Hirig** Hétf. Jan. 24, 2011 9:29 am

* Rab *

/Felvon szemöldökkel figyelem a pultos hatalmas lapátkezében a csöppnyi csészét. Ha otthon lennék, nem itt és most, még talán jót nevetnék rajta. De így csak egy szemöldökfelvonásra futja.
Biccentek köszönetképpen a pultosnak, a teáért.
Törökülésbe leülök az asztalra. Fél kézzel leigazgatom a ruhám és magam köré tekerem a ruhafoszlányt. Másik kezemmel ügyesen egyensúlyozom a csészét és a benne lévő teát. Majd csendben elkezdem kortyolni./
- Jó étvágyat. A kérdésre majd, akkor válaszolok ha befejezted az étkezést.
+ Addig gondolkodom a válaszon. +
/Mondom Rabnak, amikor látom, hogy neki lát az étkezésnek. Nem mondok semmi mást. Szótlanul iszom tovább a csésze forró teát./

{92}

by **Rabraquat** Hétf. Jan. 24, 2011 10:59 am

*Hirig*

/A borral spórolok, hogy még élvezni tudjam később is, no meg nem kéne egyből berúgni. Még a dombocskánál csak-csak elnéznék nekem, de nem akarom a shidhek jó hírét lerontani... mondjuk nem tudom van-e nekik, de úgy tűnt. Kezd elegem lenni abból, hogy mindenre azt mondom: úgy tűnik. Jó lenne már informáltnak lenni. Közben befejezem az étkezést, az utolsó kis húsfalatkákat is benyelem, majd az étkészlettel jelzem, hogy befejeztem. Remélem még a jövőben is ugyanazok a jelek. Kissé kinyújtózom finomabban és hátradőlök a párnázott székbe./
- Köszönöm, hogy megvártad, míg befejezem. Igazad volt, magyar ember evés közben nem beszél...
+... eleget. Persze nem hát. Inkább kiabál, meg ilyenek.+
- Tehát mi a véleményed? Kíváncsian hallgatlak.
/Kedves mosolyom melegen terül el orcámon, ahogy a tündér szavaira összpontosítok, közben pedig a borba kortyolgatok, élvezve annak fűszeres zamatát./

[120]

by **Naryky Charygyen** Kedd Jan. 25, 2011 10:16 am

// a 106-os szobában Naryky és Fiona //

/ Fáradtan nyúlok el a vízben dolgom végeztével. Valamiért az a furcsa érzés kerít hatalmába, hogy a kiszállás sokkal nehezebb lesz, mint a beszállás volt. És nem azért, mert a szanaszéjjel hagyott ruhákon szinte kádba borulva érkeztünk, hanem az izmaimban feltörő lázas fájdalom miatt. Az biztos, hogy még életemben nem dolgoztak meg ennyire, pedig nem egy masszőr keze alatt fordult meg múlt időm satnya teste. /

+ Ami az igazat illeti, egész helyes srác lettem. + / A távoli állótükörben futó pillantást vetek magunkra, magamra, a sebeimre. Az nem kétség, hogy rendesen elintézett ez a
+ kis szuka + vigyorodok el a gondolattól, ugyanis a karomnyomokra pillantva ez ugrik be elsőként. Egy pillanatra kedvem támadna előröl kezdeni az egészet, ám erőm már úgy tűnik, nem engedi. Röviden a víz alá tekintek, éppen csak annyi ideig, hogy Fiona reményem szerint nem veszi észre. /

- Kit érdekel ilyenkor az ágynemű? - / szemem sarkából nézek csak rá. Elégedett voltam. És ezt miért titkoltam volna? / + Kit érdekel ilyenkor a pénz? + / úszott elő gondolataim messze űzött mélységéből valami foszlány a fogadós szavaival kapcsolatban, majd merült ismét alá. Feledtem gondolataim, hiszen kellemes karmok cirógattak. Még akkor is, ha fájt... képtelen voltam letörölni az elégedett vigyoromat arcomról. /

- Áh, kutya bajom - / szorítom szorosan magamhoz, csak, hogy egy újra érezzem. Pedig nincs is olyan messze tőlem, hiszen a bőrünk így is összeér. Apró buborékok szabadulnak fel szőrszálaikról, küzdik magukat fel sietve a felszínre, nehogy összepréselődjenek a kettőnk között megszűnni látszó térben.

Képtelen vagyok megállni, hajába túrok, magamhoz húzom, hogy újra csókolhassam az ajkát, olyan hevesen, ahogy az elején kezdtem, majd visszahanyatlok. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ismét belelovaljam magamat. Azt se tudom, hogy hirtelen honnan jön ez a hevesség. /
+ Vagy csak a víz teszi? ... + / Elmámorosodó gondolataimból ismét csak a hangja szakít ki. Talán életemben először érzem úgy, hogy néha tényleg fárasztóak ezek a nőstényördögök, ha elkezdenek Utána csevegni. Kinek van ehhez ilyenkor kedve? /
- Jah, hogy az / nevetek fel, hogy a szoba is belezeng. Valóban nem ezt vártam tőle, hanem valami egészen mást. Egy kis lelkizést, vagy valami ilyesmit. A gondolat is megnyugtatott: Semmi kötöttség. Tiszta Ibiza. / - azt általában imádják - / nyakára ejtem ajkaim, hogy fogaimmal húságba marhassak. Eljátszadozok a gondolattal, hogy akár egy vámpír, sebet ejtek kipirult pőre bőrére, hogy kortyolhassak vágyaiból. Aztán engedek kérdésének, szabadulok gondolataimtól. /
- Nem szemérmeskedem: / válaszolok egyszerűen / - én is az egyik csajomtól tanultam.

/ Kezdem úgy érezni, hogy teljesen elpetyhüdök a még mindig langyos vízben. Milyen különösek ezek a középkori szerkezetek, hogy még mindig olyan melegnek érzem. A bőröm kellemetlenül kiráncosodott, amit mindig utáltam. /
+ Rosszat tesz az életnek: elősegíti az öregedést. És egy nő... izé... +

- Figyelj, mit szólnál, ha kiszállnánk? - / szakítom meg gondolataimat, mielőtt még zavarba jönnék attól a bizonyos gondolattól, hogy most tényleg életemben először én voltam a férfi.
És mivel neki nagyobbak a kijutási esélyei: úgy is mondhatnám, hogy kényelmesebb utána kiszállnom... meg aztán a látványt se szívesen hagynám ki, ahogy a bőréről... /
- Mmmm... - / tekintek végig a testén, ha elkezdi elhagyni a kádat. / + Vajon tényleg a farok csóválja? + / fut át szinapszisaimon. És nevetnem kell, de mivel nem vágyom megsérteni, ezért csak mosolygok és nézem a rezdüléseit, úgy mint aki örökre magába akarja vésni a pillanatot. / + És miért is ne? Hiszen most voltam életemben először vérfarkassal. + / Magamban kuncogva simítok végig a sebemen, ami habár nem halálosan mély, egész biztosan hetekig fogom őrizni a nyomát. /

(53)

by **Fiona Freefall** Kedd Jan. 25, 2011 10:55 am

//A 106-os szobában//

/Érdekes, habár utána is folyamatosan incselkedtem Narykyvel, néha nem kicsit húzva a fejét, egyáltalán nem gondoltam komolyan a dolgot. A vágyam ott maradt a... Nos, a legutóbbi akció után.
Reméltem, nem veszi észre lelkesedésem hiányát - ártott volna a vadóc, bevállalós csaj imidzsemnek - ahogy magához húzott, hogy megcsókoljon. Szerencsére nem maradt benne sem túl sok energia, hogy továbblépjen, így megnyugodva zuttyantam vissza a vízbe elhaló próbálkozása után.
Igen. Jó volt, jó volt, de köszönöm ennyi. Már éppen azon agyaltam, hogyan is folytassam tovább - nevezetesen hogyan hajtsam el a közelemből - mikor elunta az ücsörgést. Persze, az oltást nem tudtam kihagyni./
- Csak nemhogy sok voltam? /Mosolyogtam rá pajkosan, majd gyorsan - mielőtt elkezdhette volna közvetlenül is bizonygatni kitartását - kipattantam a vízből.
Kilépve aztán nyújtóztattam egyet izmaimon, s csak egészen kicsit riszáltam meg magam. +A jó munkáért jutalom jár, namármost /ahogy ismételten felmérhettem magam egy tükör előtt/ a testem látványa egész korrekt jutalomnak tekinthető. Na jó, még mindig nem egy butuska szépségkirálynő tökéletes teste, de azért kellőképpen ingerlő. Lapos, finoman izmos has, keskeny derék, szélesnek nem nevezhető, de azért kellőképp nőies csípő, s viszonylag telt - a korábbihoz képest legalábbis mindenképp annak minősülő - mellek. Csak a hajam... Mintha direkt állítanám ilyen... Nem is szélfúttára, inkább... Jobb kifejezésem nincsen rá: Vadócra.+
/Elgondolkodva túrtam bele sörényembe, s öntudatlanul is ingerlő pózba vágva magam hátrasandítottam Narykyre./
- Nyálcsorgatást befejezni, indulás kifelé! /Vigyorogtam rá, majd csak úgy, évakosztümben elindultam a szobába.

(107)

by **Naryky Charygyen** Kedd Jan. 25, 2011 12:00 pm

//106-os szobában //

/Nem kellet kétszer mondani, hiszen alig vágytam az ágyat. Kiszálltam a kádból, majd egy gyors mozdulat... hála az égnek, addigra már Fiona nem láthatott. Ügyetlenül kapaszkodtam meg a falban, szinte körmömmel karistoltam a követ, mire végre tenyeremen megtudtam támaszkodni. /
+ Huh, ez meleg volt. + / Jellemező. Kis híján átestem a saját nadrágomban. Leguggoltam, hogy felvegyem, majd megnyújtóztattam elmacskásodott tagjaimat. Ám mielőtt követtem volna hölgyemet, gyorsan áttöröltem magam. /
/ Sietős léptekkel szinte osontam mellé, bebújva az ágyba. Egy pillanatig azon morfondíroztam átöleljem-e. Aztán végül a hátamra fordultam és a fejem alá húztam kezeimet. Tekintetem a plafonra szegeztem. /
- Mond csak, Fiona, Te honnan jöttél? - / Kérdeztem, ám abban már nem voltam biztos, hogy választ is kapok. /

(54)

by **Fiona Freefall** Kedd Jan. 25, 2011 1:00 pm

//A 106-os szobában//

/A szobába lépve körbepillantottam csatatéren, amit magunk után hagytunk./
+Oké, nem fogtam vissza magam - volt egy olyan érzésem, feleslegesen is próbálkoznék - de eddig még... Nos hát igen, azzal az egy pasival se csináltunk ilyen rumlit. Mintha Lomposka nemcsak az éles szitukban segítene vadságával, hanem folyamatosan, az élet minden apró pillanatában. Talán erről volt szó, mikor... Hold, vagy Zound? Nem is tudom melyik mondta. No mindegy. Aki elfojtja, belehal. Ezt pedig egyelőre nagyon nem akarom. Túlságosan is... élvezem a dolgot.+
/Önbizalommal eltelve, ám kissé kimerülten vánszorogtam el a kissé vihardúlta ágyig./
+Hiába no, a hevességnek ára van és én bizony eléggé heves voltam az elmúlt... Hm, pár órában. Talán. A fene se tudja, mennyi az idő. Egy bizonyos, itt a reggel, vagy legalábbis a kora délelőtt, én meg baromira kajás vagyok.+
/Határozott mozdulattal csaptam az ágy melletti komódon heverő kis rézcsengőre. +Szobapincért, de azonnal!+ Majd kiugrottam a bőrömből, mikor a csengő felett egy lebegő fickóval néztem farkasszemet. +Tisztára, mint a Star Wars!+ Futott át az agyamon, aztán jóleső melegséggel öntött el, hogy a pasas elkerekedő szemekkel bámul. Hát igen, még mindig anyaszült meztelen voltam./
- Ööö... Kisasszony, képpel együtt hívott. /Habogta zavartan, mire magabiztosan elmosolyodtam, mintha csak így terveztem volna./
- Miért, mi a gond? /Úgy nézett ki, kb eddig tartott, amíg visszanyerte önuralmát a fickó, ugyanis nagyot nyelve gyorsan tette, ami a feladata./
- Miben állhatok szolgálatára... izé, miben segíthetek?
/Nyelvbotlására ezúttal nem pazaroltam egy pajkos kacsintást sem, egyszerűen csak leadtam a rendelést. No igen, talán kicsit sem úrinő módjára./
- Kajás vagyok, valami reggelit... meg talán ebédet is hozhatnának. /Azzal - jobb ötletem nem lévén ismét megnyomtam a csengő tetején lévő gombot. +Kikapcs-bekapcs.+ És működött! A pasas eltűnt, én meg kuncogva kuporodtam az ágyra. Nem elég, hogy most volt részem eddigi életem legfantasztikusabb szexcsatájában, de sikerrel vettem azt a párszáz éves fejlődést, ami a kommunikációs eszközök terén minden bizonnyal bekövetkezett.
Ekkor Naryky - talán repetára éhesen? - becsusszant mellém, én meg feszülten vártam, mit akar. +Az biztos, hogy tudja, mi a jó, meg roppant lelkes, de azért ismerje már fel, mikor elég belőle!+ Éreztem, hogy Lomposka morogva kapaszkodik előre, de mikor aztán a srác végül csak ártatlanul kérdezősködni kezdett, vadabbik énemet visszazavartam a sarokba és lassan megfordulva végigmértem Narykyt./
- Miért érdekel? /Kérdeztem vissza reflexből. Nem mintha nagyon titkolnivalóm lett volna... Csak így sikerült. Végül vállat vonva válaszoltam./ New Yorkból. Valami pacák akarta lenyúlni a táskámat... én meg utánamentem és lepofoztam... aztán csak arra emlékszem, hogy ott tipródok... abban a boltban. És te? /Nyomtam el pár ásítást, majd karomra hajtva fejemet hozzátettem:/
- Amúgy rendeltem kaját. Ha megérkezik, inkább hűljön ki, minthogy felkelts. Ha nem alszok eleget, harapós vagyok. /Mosolyogtam rá, majd szemeimet pihentetve hallgattam, mit válaszol./

(108)

by **Hirig** Kedd Jan. 25, 2011 8:06 pm

* Rab *

/Csendben szemlélem a fogadó társaságát, majd időről időre vissza téved tekintetem asztaltársam felé. Amikor látom, hogy befejezte az étkezést és már csak a borát kortyolgatja, válaszolok az unszolásra./
- A huszonkilencedik-század?! Érdekes. Sok új dolog van benne, amit annak idején, a huszonegyedik-században, két napja el sem tudtam volna képzelni. Az itt élők?! Ugyan olyanok. Még akkor is, ha vannak más fajú lények is. A gondolkodásuk, felfogásuk nem különbözik az akkori emberekétől. Csak még nagyobb lett a klikkesedés.
/Kis szünetett tartok, iszom egy keveset a még meleg teából./
- A csapat?! Először is nem nevezném csapatnak. Egyetlen szóval letudnám írni, hogy mit gondolok "rólunk", de inkább nem teszem.
/A cinikus félmosoly viszont elárulja, ami megbújik a szám szegletében. "Szánalmasnak"./
- És Neked, mi a véleményed?
/Kérdezem közönyös hangon./

{93}

by **Rabraquat** Szer. Jan. 26, 2011 3:05 am

*Hirig*

/Hallgatom a tündért. Nos, eléggé lehangoló véleménye van a többiekről, mondjuk én ezt már rég láttam mindannyijukon./ +Bár a Fiona nevű egész jó bőr, talán... ha Laila nem tudja meg...+ /Elmosolyodom egy pillanatra, de aztán hallgatom tovább és megpróbálok a kérdésere válaszolni./

- Igen, elég érdekes a hely. Nekem kifejezetten tetszik az ittlét, halálra untam magam már a múltban, ha szabad így fogalmaznom. Túl sok információt toltak ugyan le a torkomon, de megbirkózom vele. Úgy értem: tündérek, vámpírok, siedhek, meg a többi. Annyi zavar, hogy még nem tudom pontosan miért vagyok itt... vagyis itt tudom, hogy a motor áráért, de egyébként. Találkoztam a királyommal, meg a másik siedhe királynővel, aki XXI. századi. A nő jobban bejött nyilván, de sajnos nem élvezhettem sokáig a társaságát. /Kortyolok egy kicsit a borból, majd folytatom./

- Na jó talán igazad van, még nem egy csapat ez, de olyan szempontból igen, hogy mindenki a múltból érkezett, így nem kell megküzdenünk a fajok közti viszonyokkal, amiről csak annyit tudok, hogy az én fajom nem nagyon komál senkit a tündéreken és az angyalokon kívül. Egyelőre pozitívan állok a kérdéshez, végül is egy a célunk. Utána meg... marhára nem fognak érdekelni. Egyedül a vámpírlánynak nem tetszik a pofikája, de ez maradjon az én személyes problémám. A japán csávó kissé öntudatos, de majd leverik... vagy már le is verte a kis ribanc róla, amennyire én gondolom. Te egy határozott valaki vagy és a szövetségesünk... semmi rosszat nem tudok mondani rólad. /Kacsintok rá mindentudóan./

+Az más kérdés, hogy te sem érdekelsz pöttömke, még jó, hogy Klá... Laila nem tudja, hogy milyen szedett-vedett bandával ténferegek, kapnék az arcomra egy keveset. Persze, majd ha motorral viszem mindenhová úri s*ggét, akkor örülni fog... csak ne lennék ekkora nagy lovag, basszus. Már majdnem elájulok magamtól, ami mondjuk érthető is.+

- Van valami ötleted, hogy merre folytassuk?

/Kérdezem tőle, de közben tovább vizslatom a tömeget. Úgy tűnik itt nem nagyon akarnak velem kommunikálni, isteníteni, nem is értem miért van ez. Vállat vonok, aztán visszafordulok a válaszért./

[121]

by **Hirig** Szer. Jan. 26, 2011 4:02 am

* Rab *

/Hallgatom a publikus választ. Valahogy erre számítottam.
Az angyalok megemlítésénél elfintorodom és megfeszül az állam. Ha lehetséges lenne, akkor érsze venné, hogy a levegő is lehült körőlöttem. Szemem fénye még mattabb lesz. Majd más kezd el foglalkoztatni és nem Raphael.
Kissé eltűnődöm miközben hallgatom, vajon mik azok amikről beszélt?! Halk sóhaj után viszont megkérdezem. Jobb ha hülyének tekint, mint ha tudatlan lennék./
- Mi az siedhek, meg a többi? Van királyod?! De szar lehet!
/Fintorodom el. Kicsit engedek a fagyból, mely körül vesz és fecsegek Neki, addig is gondolkodom a kérdésén./
- Én épp a Holdudvarba tartottam, csak betértem előtte a Tanácsterembe, hogy regisztráljam magam. Munkát keressek. Szóval pont jókor jött ez a keresgélős "meló". Engem sem nagyon fog meghatni a "csapat" további sorsa. Hogy hol keressünk tovább?! Egyenlőre nyugodtan haladhatunk a "minid balra kell fordulni az elágazásnál" szisztéma alapján. Ma reggel érkeztem. Nem ismerem még "ezt" a világot.
/Felnézek a lépcsőfeljáróhoz./
- Ha nagyon mehetnéked van szerintem, tovább is állhatunk amint kinyitják a kaput. Velük... vagy nélkülük akár...

{94}

by Ajánlott tartalom

Tollas Róka Fogadó

Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó

Re: Tollas Róka Fogadó