Belső kert

- Végre megint a régi formádban, Lester. Kezdtem unni a nőcis megjelenést. - próbálok humorizálni, de nem igazán ment nekem "régen". - Ez nem átverés, hanem egy illúzió, amivel minket sújtanak, ha a tündérdombokban vagyunk, akkor mond meg! Ki az én királynőm?

+ Kezd idegesíteni ez a dolog. Valószínűleg ugyanaz lesz, mint az előző illúziónál. Meghalunk és egy másik helyen bukkanunk fel. Ezúttal viszont nem adom olyan könnyen a bőrömet!

/Védekezzek a kis gnómok ellen és, ahol tudom vágom a rózsákat./

(51)

Szinte simogatja a lelkem a látvány, hogy lefoszlik a kamu k.rvagönc. Ismét önmagam vagyok, vagyis az amelyiket már vagy egy fél napja szokhatok, de megnyugtató, hogy nem kapok ismét új arcot. Még ha szalon képesebb is, mint a mostani. Közben viszont megy ez a színjáték. A ki kinek a kije és miért hozta ide. Erre az a pindur pandúr elkezd mindent kiteregetni. Nem tudom, ebből mi lehet olyan infórmáció amit nem érdemes kikotyogni, de ez felelőtlen lépés volt./
- Hopsz! / Engedem el felkiáltva, majd teljesen ráfordulva eresztek megy egy jobb horgot ha tehetem, hogy elkussoltassam a kis beszédest. Ha sikerül csak rázom az ökpöm utána, hogy múljon a fájdalom.
- Á én csak erre jártam. / Folytatom, mit sem törődve a kardossal.
(18)

/Lesternek egy kis időre elburul az agya és beüt egy akkorát az egyik manónak, hogy az elrepül a fenébe //Lyn mondta, hogy manónak// Ezután kiderül, hogy ez is csak egy illúzió./
~ Azt hiszem kezdem kiismerni, hogy itt semmi se az aminek látszik. Szép... már csak az kéne, hogy kiderüljön a robbanás óta kómában vagyok és ilyen hülyeségeket álmodok.
/Majd az illúzió eltűnik és felébredünk, újra a kert és a nő... kíváncsi vagyok és válaszokat várok, de nem kérdezek, csak ülök és várok

(18 )